Az Alaptörvény VII. cikkének tartalma

Az Alaptörvény VII. cikkének tartalma tehát 2012 év végéig, a 45/2012. (XII. 19.) AB határozat közzétételéig – amely az Ár. nem átmeneti rendelkezéseit hatályon kívül helyezte – a következőképpen alakult.

Figyelemmel arra, hogy a VII. cikk (1) bekezdése az Alkotmány 60. §-ának megfelelő szöveget tartalmaz, irányadónak kellene tekinteni a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatot [4/1993. (II. 12.) AB határozat, 8/1993. (II. 27.) AB határozat], de ezt az értelmezési keretet

„módosította” a (2) bekezdés és az Ár. 21. cikke.

i) Az állam és az egyházak különváltan működnek, és az egyházak önállóak, de csak annyiban, amennyiben az Országgyűlés, azaz a politikai döntéshozó azt megengedi. A szöveg alapján ugyanis az állam és az egyház el- vagy különválasztásának, azaz a szekularizált és a semleges, nem elkötelezett államnak az elve csak az általa először önkényesen, majd a

58 Hasonlóan l. az EJEB álláspontját a Magyar Keresztény Mennonita Egyház and Others v. Hungary ügyben.

59 Vö. a Religionsgemeinschaft der Zeugen Jehovas and others v. Austria, judgment 31 July 2008, No 40825/98, para. 92. Utóbbira hivatkozik a Bíróság a Magyar Keresztény Mennonita Egyház and Others v. Hungary ügyben született döntésében, para 107.

60 See ECtHR, Kimlya and Others v. Russia, judgment of 1 October 2009, para. 86, citing Hasan and Chaush v.

Bulgaria, para. 62.

61 Vö. a Religionsgemeinschaft der Zeugen Jehovas and others v. Austria, judgment 31 July 2008, No 40825/98, para. 79, 98-99.

törvényi szabályok teljesítése esetén elismert egyházak (egyház, vallásfelekezet, vallási közösség) esetén valósul meg. Ez az értelmezés némileg ellentmond az Alaptörvény tervezetéhez fűzött indokolásnak,⁶² de ennek indoka a később alkotott Ár.-ral való együtt értelmezés. El kell ismerni ugyanakkor azt is, hogy az Ehtv. a különvált működésre, az egyházak önállóságára vonatkozó szabályt az egyesületek lelkiismereti és vallásszabadság jogára, valamint hitéleti, vallási tevékenységére is alkalmazni rendelte.⁶³

ii) Az egyházként való elismerés feltételeiként az Országgyűlés több, az Ár.-ban meghatározott szempontot is előírhat, ami lényegében – adott esetben – ténylegesen nem lehetőségként („előírhat”) van jelen, hanem kógens szabályként. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy e szabályozási koncepció (l. az Ehtv1.-et) előbb készen volt, mint az alkotmányi alap (Ár.). A korábban azonos jogállású vallási közösségek egyenlő kezelése nem követelmény, sőt az alkotmányi alap – hasonlóan a törvényi szabályozásra – nem említ semmilyen eljárási szabályt vagy garanciális rendelkezést, ami viszont az elismerésre vonatkozó döntés önkényes voltára és véglegességére utal. Követelmény azonban az, hogy a jogi személyiség megtartása érdekében olyan többlet eljárási cselekményt kell végeznie a szervezetnek, amelynek nem látszik sem alkotmányos, sem más indoka.

iii) A(z intézményesített) közösségi vallásgyakorlásnak az intézményesült egyházon (vallási közösségen) belüli gyakorlásának a joga – ami pedig a hitgyakorlás, a hitélet társadalmilag kialakult tipikus intézménye – tehát nem minden (addig) magát vallási közösségnek tartó szervezetet illet meg, ezáltal mind a közösségi, mind az egyéni vallásszabadság eltérően érvényesül, ami azt is jelenti, hogy a személyiség integritásához való jog is eltérő módon garantált. A közösségi vallásgyakorlás tehát nem teljesül minden vallási közösség tekintetében, csak azok esetében, akikről az állam – vitatható, jogorvoslat nélküli és nem tisztességes eljárásban – úgy gondolja. Ez pedig korlátozhatja a személyiség szabad kibontakozásához való jog érvényesülését.

iv) A vázolt szabályozási környezetben az állam tehát aktívan beavatkozhat az egyén és a közösség vallásszabadsághoz való jogába, olyan részletes szabályokat alkothat, amelyek az általa alakított egyébként nem semleges jogrendszerbe illeszkednek.

v) Az állam – legalábbis az elismerési eljárásban – vallásos hit igazságtartalmáról ítélkezhet, vagy legalábbis azt megítélheti.

vi) A vallási közösségek számára nem alkotmányosan biztosítandó jog a jogorvoslat és a tisztességes eljárás.

II. A 6/2013. (III. 1.) AB határozat és hatása 1. A döntés

Az Alkotmánybíróság határozata a fenti sérelmeket a normakontroll és az alkotmányjogi panasz eljárásokban értékelte, és megállapította az egyes kifogásolt szabályozási megoldások alaptörvény-ellenességét a korábbi joggyakorlata, az Alaptörvény új szövegének alapján módosított gyakorlata, illetve a nemzetközi kötelezettségvállalások és joggyakorlatok, valamint a Velencei Bizottság Véleménye fényében. Az ügyek elbírálásakor az alkotmányi alap csak az Alaptörvény VII. cikke, mivel az Ár. 21. cikkét a vonatkozó alkotmánybírósági határozat ekkor már hatályon kívül helyezte. Mindezek eredményeként a fentiekben leírt, mindenféle alapjogi standard alatt lévő szabályozás – ami tehát érinti a vallásszabadság

62 Az állam és az egyházak különvált működésének (különállásának) elvét az Alaptörvény a vallás szabadságához kapcsolódóan fogalmazza meg, amely amellett, hogy a szekularizált állam működésének egyik alapelve, a vallásszabadság egyik garanciája is. Vö. Magyarország Alaptörvényéről szóló T/2627. számú törvényjavaslatnak ehhez a rendelkezéshez fűzött részletes indokolása.

63 Vö. az Ehtv. 36. § (2) bekezdésével, a 10. §-ával, illetve a 13. (3) bekezdésével.

tartalmát, az állam és egyház el-, továbbá különválasztását, illetve az állam semlegességét – valamelyest orvoslásra került.

Az Alkotmánybíróság ugyanis a lelkiismereti és vallásszabadság tartalmát a korábbi gyakorlatának alapul vételével határozta meg; a „különválasztást” és „együttműködést”

újonnan – de a korábbi gyakorlatok fényében – értelmezte, és a jogalkotói mozgásteret az alaptörvényi szöveg miatt pontosította, az Alkotmány által biztosítotthoz képest szűkítette. A testület a VII. cikkből és a XV. cikkből⁶⁴ eredő alkotmányos követelményként határozta meg:

az államnak a vallási csoportok önálló működését lehetővé tevő sajátos egyházi jogállás, valamint az egyházak számára hozzáférhető további jogosultságok megszerzését a vallásszabadsághoz való joghoz, illetve az adott jogosultsághoz igazodó, tárgyilagos és ésszerű feltételek alapján, az Alaptörvény XXIV.,⁶⁵ illetve XXVIII. cikkének⁶⁶ megfelelően, tisztességes eljárásban, jogorvoslati lehetőség mellett kell biztosítania.

Az Alkotmánybíróság 2012. január 1-jére visszaható hatállyal megsemmisítette az Ehtv.

egyház-definíciójából⁶⁷ az „és az Országgyűlés által elismert” szövegrészt, az elismerési eljárás kezdeményezési és országgyűlési eljárási szabályait, a feltételek fennállására vonatkozó igazolási kötelezettségekre és az MTA bevonására vonatkozó szabályokat, az elutasító határozat egy éves halasztó hatályát, illetve azt, hogy csak a mellékletben elismert egyháznak nyújtható egyházi célú költségvetési támogatás.⁶⁸

Az Alkotmánybíróság visszaható hatállyal kimondta az alkalmazhatóság tilalmát, illetve megsemmisítette azokat a 2012. január 1. és augusztus 31-e között,⁶⁹ illetve 2012. szeptember

64 Az egyenlőséghez való jog és a diszkrimináció tilalma.

65 XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni. (2) Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére.

66 A cikk a tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való jogot biztosítja.

67 7. § (1) Az egyház, vallásfelekezet, vallási közösség (a továbbiakban együtt: egyház) azonos hitelveket valló természetes személyekből álló, önkormányzattal rendelkező és az Országgyűlés által elismert autonóm szervezet, amely elsődlegesen vallási tevékenység gyakorlása céljából jön létre és működik.

68 Ehtv. 14. § (1) és (3)-(5) bekezdése, valamint 37. § (1) bekezdése. 14. § (1) Az alapcélként vallási tevékenységet végző egyesület (a továbbiakban: egyesület) egyházként való elismerését az országos népi kezdeményezésben részvételre jogosult, legalább ezer választópolgár aláírásával az országos népi kezdeményezésre vonatkozó szabályok alkalmazásával az egyesület törvényes képviselője kezdeményezheti. (3) Az Országgyűlés vallásügyekkel foglalkozó bizottsága (a továbbiakban: bizottság) a népi kezdeményezés alapján az egyesület egyházként történő elismerésére vonatkozó javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé. Ha a (2) bekezdésben meghatározott feltételek nem állnak fenn, azt a bizottság a javaslathoz kapcsolódóan jelzi. (4) A bizottság felhívására az egyesület a (2) bekezdés a)-f) pontja szerinti feltételeket igazolni köteles. A (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott feltételek fennállásáról a bizottság a Magyar Tudományos Akadémia elnökének állásfoglalását kéri. (5) Ha az Országgyűlés a (3) bekezdés szerinti javaslat alapján valamely egyesület egyházként történő elismerését nem támogatja, az erről szóló döntést országgyűlési határozat formájában kell közzétenni. A közzétételtől számított egy éven belül az egyesület egyházként való elismerésére irányuló ismételt népi kezdeményezés nem indítható. 37. § (1) Az e törvény hatálybalépését követően – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – csak a mellékletben meghatározott egyháznak nyújtható egyházi célú költségvetési támogatás.

69 Az Ehtv. 2012. január 1-jétől 2012. augusztus 31-ig hatályos 34. § (2) és (4) bekezdései alaptörvény-ellenesek voltak, ezért azok hatályba lépésüktől kezdve nem alkalmazhatóak. A 34. § (2) bekezdés alapján: Az Ehtv1.

hatályvesztéséig az Ehtv1.-nek az egyházkénti elismerésre vonatkozó szabályaira tekintettel a miniszterhez kérelmet benyújtó egyház e törvény szerinti elismeréséről az Országgyűlés – a népi kezdeményezésre vonatkozó szabályok kivételével – a 14. § (3)–(5) bekezdése szerinti eljárás keretében 2012. február 29-éig dönt. A (4) bekezdés szerint: Ha az Országgyűlés a (2) bekezdés szerinti elismerést valamely egyház tekintetében elutasítja, az egyház 2012. március 1-jétől az e törvény és más jogszabályok alkalmazásában az (1) bekezdés szerinti szervezetnek minősül, akire a 35-37. §-t kell alkalmazni azzal, hogy a) az egyházként való elismerésre a 14. § (5) bekezdése szerinti országgyűlési határozat közzétételétől számított egy év elteltével indított népi kezdeményezés alapján kerülhet sor, b) a 35. § (1) bekezdése szerinti eljárási cselekmények megtételére 2012.

április 30-áig, a 35. § (2) bekezdése és a 37. § (2) bekezdése szerinti feltételek teljesítésére 2012. augusztus

31-1-jétől⁷⁰ hatályos átmeneti szabályokat is, amelyek az el nem ismert egyházak egyesületté minősítésének és alakításának eljárására vonatkoztak. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az el nem ismert egyházak egyesületté minősítésének 2012. január 1. és augusztus 31-e között hatályos szabálya az alkotmányjogi panaszokat benyújtók tekintetében a hatályba lépéstől kezdve nem alkalmazható.⁷¹