A nemzetközi emberi jog aktív alkalmazása

A nemzetközi emberi jog aktív alkalmazása figyelhető meg ebben a döntésben,¹³ amelynek a nyilvánvaló alapja a szövegek érintett szabályainak tartalmi azonossága (pl. pártatlan bíróság),¹⁴ illetve az, hogy az Alkotmánybíróság a vitatott szabály nemzetközi szerződésbe (Egyezmény) ütközését is vizsgálta. Ugyanakkor e feladatot az Alkotmánybíróság úgy végezte el, hogy néhol nem egyértelmű: a Bíróság gyakorlatához vonultatja fel a saját gyakorlatát mintegy mgerősítésként, hogy eddig az EJEB-bel összhangban végezte az alkotmányértelmezési tevékenységét, vagy éppen fordítva: a saját gyakorlatát alkalmazza,

10 Vö. a 36/2013. (XII. 5.) AB határozattal, ABH 2013. 1045.; l. az alábbi a IV. 3. pontot.

11 14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 108.; 15/2002. (III. 29.) AB határozat, ABH 2002, 116, 118 -120.; 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 211.; 14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 256. ABH 2011. 545. 563.

12 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 84-85.; 49/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 372, 376-377.; 5/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 75, 88-89.; 422/B/1999. AB határozat, ABH 2004, 1316, 1320, 1322. ABH 2011. 545. 563.

13 Az Egyezményre való hivatkozást a számok tükrében l. Szalai Anikó: Az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezésének megjelenése a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában. Kül-Világ 2010. 4. sz., http://www.kul-vilag.hu/2010/04/szalai.pdf 15-16. o. „Az elmúlt húsz év során az Alkotmánybíróság megközelítően 1500 határozatot hozott, ebből összesen körülbelül 132 határozatban található hivatkozás az európai emberi jogi rezsimre.” A vizsgálat 1990-2010 közötti időszakra terjed ki. Uo.

14 „A magyar Alkotmánybíróság határozataiban a legtöbb hivatkozást az Egyezmény 6. cikkére, a tisztességes eljáráshoz való jogra találjuk, ez az összes hivatkozás több mint egynegyedét teszi ki.” Szalai: i.m. 16. o.

hívja fel a konkrét normakontroll ügy eldöntésére és ezt támogatja meg a nemzetközi esetjoggal.

Az indokolásban ugyanis az Alkotmánybíróság, miután tisztázta az Bíróság gyakorlatához kapcsolódó viszonyát, lényegében az egyébként már kidolgozott saját esetjoga mellett hivatkozott az EJEB joggyakorlatára vagy korábbi döntésében [67/1995. (XII. 17.) AB határozat] való hivatkozásra utalva vagy azzal a fordulattal, hogy az AB „gyakorlata egybevág a Bíróságéval”. Ezt történt a „pártatlansággal” és a „látszattal” (pl. 67/1995. (XII.

7.) AB határozat, 17/2001. (VI. 1.) AB határozat – Huseyn ügy), illetve a „többletjogokkal” és

„a fegyverek egyenlőségével” (több AB határozat – DMD Group ügy). Az ezekre történő, indokolás által alkalmazott hivatkozás azt az érzetet kelti, mintha az testület megerősítést keresne a saját értelmezéséhez, nem pedig egyértelműen az Egyezménybe való ütközést vizsgálná. Ez akként is értelmezhető, hogy az Alkotmánybíróság a pártatlanság, a látszat és a fegyverek egyenlősége magyar alkotmányi elvének a tartalmát, kereteit igyekezett meghatározni a strasbourgi esetjog segítségül hívásával, alkalmazásával. Tehát nem arról az eddigi módszerről van szó, hogy az Egyezmény magasabb szintű védelmét alkalmazta volna a magyar joggal szemben (l. pl. házasságkötéshez való jog), vagy éppen fogódzót keresett volna (tartalmaz-e valamilyen részjogosultságot az alkotmányban rögzített alapjog).¹⁵

Az az EJEB szerinti kívánalom viszont, miszerint az önkényesség látszatának elkerülése érdekében a kiszignálásra vonatkozó döntésben megmutatkozó mérlegelést objektív paraméterekkel kell körülbástyázni (DMD Group ügy), illetve a fegyverek egyenlőségét elősegítendő megfelelő előzetes szabályokat kell alkotni (Coëme ügy), már önmagában is hivatkozási alap¹⁶ volt az Alkotmánybíróság számára arra, hogy megállapítsa a vitatott szabályozás EJEB gyakorlatba, illetve Egyezménybe való ütközését, majd „[m]indezekre tekintettel” az alkotmányellenességet is. Ugyanakkor az indokolásnak ezen a részén végigvonuló kettősség miatt ezeknek az eseteknek az ilyen módon történő felhívása úgy is értelmezhető, mintha az Alkotmánybíróság által is megfogalmazott eljárási szabályok szükségességének [pl. a 20/2005. (V. 26.) AB határozatban,¹⁷ a 32/2002. (VI. 4.) AB határozatban,¹⁸ a 17/2001. (VI. 1.) AB határozatban¹⁹] a konkrét ügyhöz közelebb álló

„példákkal történő kibontása” lenne. Itt is felmerülhet tehát az az értelmezés, hogy az

15 Mindkét megfogalmazást és példát l. Szalai: i.m., aki e tekintetben Sólyom László és Molnár Tamás korábbi munkáira támaszkodik. L. Sólyom László: Kölcsönhatás az emberi jogok európai bíróságának esetjoga és a szólásszabadság védelme között. Magyarországon. Állam- és Jogtudomány (1996-1997), Molnár Tamás: Az európai jogfejlődés hatása a magyar alkotmányfejlődésre az emberi jogok területén. Acta Humana 2005. 2. sz.

16 Megemlítendő továbbá az Alkotműnybíróság által felhívott Fruni kontra Szlovákia ügy is, amellyel kapcsolatban az Alkotmánybíróság álláspontja az volt, hogy a konkrét ügy szabályozása annyira eltér a Fruni ügy sajátosságaitól, hogy az elfogultsági kifogás önmagában nem elegendő ahhoz, hogy megakadályozza az Egyezmény sérelmét.

17 „Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Országgyűlés alkotmányellenes mulasztást követett el azzal, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben nem szabályozta a jogbiztonság és a tisztességes eljárás követelményeinek megfelelően azon esetek körét, amikor a másodfokú bírósági eljárásban a fellebbezés elintézésére tanácsülésnek van helye.” ABH 2005. 202. (Kiemelés tőlem.)

18 „Az Alkotmánybíróság szerint azonban egy ilyen meggyőződést [a közjegyző azonnali eltávolítása indokolt-e

„más fontos okból” a felfüggesztés ismertetett következményeivel együtt] kifejező döntésre jogosító, kötöttség nélküli szabályozás az ismertetett speciális esetben, zárt körben és szabályozási környezetben alkalmas arra, hogy a fegyelmi bíróság objektív pártatlansága látszata iránt alapos okkal kétségeket ébresszen. Az Alkotmánybíróság szerint a fegyelmi bíróság „pártatlanságát”, „a pártatlanság megfelelő látszatát” a Kjtv. 104. § (1) bekezdése c) pontja nem biztosítja.” 32/2002. (VI. 4.) AB határozat, ABH 2002. 153. 164. (Kiemelés tőlem.)

19 „A bejelentés elintézésére vonatkozó szabályok és a [1973. évi I. törvény] 37. § együttes értelmezéséből nyilvánvaló, hogy az a bíró, aki maga jelentette be az elfogultságát, a bejelentése elintézése után sem járhat el az ügyben, a bíróság elnökének mindenképpen más bírót kell kijelölnie. A Be. tehát gondoskodik arról, hogy az ügy elintézésében annak a bírónak ne kelljen részt vennie, aki az elfogultságot maga jelentette be, elkerülve ezzel még a látszatát is annak, hogy a pártatlanság nem valósul meg az adott bírósági eljárásban.” 17/2001. (VI. 1.) AB határozat, ABH 2001. 222. 228. (Kiemelés tőlem.)

Alkotmánybíróság a tisztességes eljáráshoz való jog legmegfelelőbb tartalmát kereste (mivel az objektív eljárási szabályok meglétének szükségességét már önmaga is megállapította), és a lényegi szövegazonosság miatt az EJEB gyakorlatát hívta segítségül. Mivel pedig ha konkrét ügyben (tisztességes eljárás, pártatlanság) a magyar szabályozás alkotmánysértő, akkor egyezménysértő is, és fordítva, egyáltalán nem vitatható a módszer alkalmazása.

Ehhez képest álláspontom szerint más kérdés, amit Bragyova András alkotmánybíró vetett fel a határozathoz fűzött párhuzamos indokolásában, miszerint az Alkotmánybíróság kétszeres alkotmányellenességet nem ismerhet el. Ez ugyanis az ügy eldöntésére, míg a másik fentebb említett megközelítés az érvelésre, annak technikájára vonatkozik. Az is igaz, hogy az EJEB gyakorlata nem kötelező, és (pusztán) fontos inspiráció lehet az Alkotmány értelmezésében.

Szerintem a kérdés itt viszont akként merül fel, hogy az Alkotmánybíróság maga mekkora döntés-meghatározó erőt szán az EJEB gyakorlatának az értelmezésben különösen az olyan esetekben, amikor az Egyezmény és az Alkotmány (Alaptörvény) szövege tartalmi azonosságot mutat. A bíróságok közötti alkotmányos párbeszédben az ilyen fajta együtt-értelmezés/alkalmazásnak lehet létjogosultsága, és ez elősegítheti az alapjogvédelem globalizálódását is, vagy megfordítva: ilyen értelmezési hangsúlytolódásokkal jár(hat) az alapjogvédelem globalizálódása.

5. Összegzés

A fentiekben kifejzett értelmezési kereten vagy tartalmi ismérveken nem változtatott lényegében az Alaptörvény XXVIII. cikke sem.²⁰ A lényeges változtatást, a fenti alkotmánybírósági gyakorlattal ellenkező megfogalmazást az Ár. tartalmazta, véleményem szerint azzal a céllal, hogy jelentéstartalmában és értelemzésében kiegészítse a hozzá kapcsolódó alaptörvényi rendelkezéseket.²¹ A felülírás nemcsak a többletjogosítvány alaptörvényi szintre emelésével valósult meg a 166/2011. (XII. 20.) AB határozatban írtakkal és az EJEB gyakorlatával szemben, hanem annak az alkotmánybírósági gyakorlatnak a figyelmen kívül hagyásával is, amely a tisztességes eljáráshoz való joggal szemben nem enged mérlegelést, és az alkotmányi garanciák alól az időszerűség követelményének érvényesülése érdekében nem enged kivételt, illetve amely szabályozási „minimumot”

követel meg a jogalkotótól.

II. A többletjogosítvány és az ügyáthelyezés „találkozása” és következményei 1. Az Átmeneti rendelkezések szabálya

Az Ár.-t 2011. november 20-án nyújtották be olyan szöveggel, amely nem tartalmazta sem az ügyész, sem az OBH elnöke vizsgált jogköreit. Az OBH elnökének ügyáthelyezési jogosítványát is szabályozó új Bszi.-t azonban ekkor még nem hirdették ki, erre 2011.

december 2-án került sor (a 2011. november 28-i elfogadást követően). Még a 166/2011. (XII.

20.) AB határozatának meghozatala előtt (2011. december 19.), az Országgyűlés alkotmányossági ügyekkel foglalkozó állandó bizottsága módosító javaslatot nyújtott be az Ár. eredeti szövegéhez 2011. december 13-án, és javasolta az Ár. 11. cikkének kiegészítését a következő rendelkezésekkel.

Ár. 11. cikk

(3) Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében biztosított ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülése érdekében mindaddig, amíg a bíróságok

20 L. Jakab: i.m. 229. o.

21 Erről l. az ötödik fejezetet.

kiegyensúlyozott ügyterhelése nem valósul meg, az Országos Bírósági Hivatal elnöke bármely ügy tárgyalására az általános illetékességű bíróságtól eltérő, de azonos hatáskörű bíróságot jelölhet ki.

(4) Az alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében biztosított ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülése érdekében mindaddig, amíg a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelése nem valósul meg, a legfőbb ügyész, mint az Alaptörvény 29. cikke alapján az igazságszolgáltatás közreműködőjeként működő ügyészség vezetője és irányítója az általános illetékességű bíróságtól eltérő, de azonos hatáskörű bíróság előtti vádemelésre adhat utasítást. Ez a rendelkezés nem érinti az Országos Bírósági Hivatal elnökének a (3) bekezdésben biztosított jogát, valamint az egyes ügyészségeknek azt a jogát, hogy az illetékességi területükön működő bármely bíróság előtt vádat emeljenek.

E javaslatot 2011. december 23-án szavazták meg, a szöveghez módosító javaslat nem érkezett, és annak ellenére lett az Ár. 11. cikk (3) és (4) bekezdésének része, hogy a szavazást négy nappal megelőezően az Alkotmánybíróság az ügyészi prerogatívát alkotmányellenessé nyilvánította. (Az Ár.-t az Országgyűlés 2011. december 31-én fogadta el.) Az elfogadott javaslathoz fűzött indokolás utalt az Alaptörvény két cikkére,²² mint az újonnan bevezetett két szabály²³ alapjaira, és megismételte e rendelkezéseket azt hangsúlyozva, hogy ezek csak átmeneti jellegűek, addig, amíg a munkateher nem lesz kiegyensúlyozott. Ezen túlmenő érdemi indokolást nem tartalmazott.

2012. január 1-jén tehát az Alaptörvény és az Ár. úgy lépett hatályba, hogy tartalmazta a korábban kiemelt ügyekre korlátozott legfőbb ügyészi többletjogosítványt ügytípusra vonatkozó korlát nélkül, és úgy, hogy a jogrendszerben nem volt törvényi szabályozás, mivel azt az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyzete, és a jogalkotó nem pótolta. (Azt az alkotmányozó hatalom tette meg.) Az OBH elnökének ügyáthelyezési jogosítványának viszont már volt törvényi részletszabálya, amit az új, 2011-ben megalkotott Bszi. tartalmazott.