- Majdnem pesti kinevezes - nyiijtotta at Ortutay Gyula a szentendrei (meg ligy hivtak akkor) Ferenczy Karoly Muzeumba szolo segedmuzeologusi ok-manyomat 1952-ben. Titkos vagyam volt mindig Szentendre - a Szepmilve-szetiben toltott gyakorloevem utan voltakeppen az elso munkahelyem, harom evig euforiaban eltem, hogy ott lehetek. Szentendre (Vas Istvan irta a Mert vijjog a saskelyu?-ben), „ez a bizarr koegyveleg nem hasonlit semmifele varoshoz".
Az emberek se hasonlitottak a masfelekhez, a hazak, a lakasok sem. Voltam a szerb parokian dr. H u z s v i k Gyorgy iigyvednel - Huzsvik Vazul esperes ple-banos fianal -, ahol az amiigy is ertekes berendezes kozt olyan kovacsoltvas agyat lattam, ami meg Obrenovics Sandor kiralye volt a szazadvegen, gyako-ri vendeg voltam Milutinovics Paula neni sotetkek falii szobajaban, elmeselte, hogy nagyapja meg Szechenyi Istvan paholyaban iilt az elso magyar lover-senyen. Paula hazat tobbszor is megfestette Barcsay.
Megcsodaltam a Fo teren a Krsztanovics noverek aranysarga parkettajat. Most kezdem sajnalni, hogy nem foglalkoztam iparmuveszet-tortenettel, igaz a ro-mantikat, eklektikat, a szecessziot akkor meg en sem becsiiltem, csak latomas-kent fogadtam.
A z otvenes evek Szentendreje nem volt meg kis Salzburg, igazi volt, meg-maradt a maga vadsagaban. Sot, akkoriban Tito miatt elhanyagoltak a szerb varost, ezert el sem csiifitottak lij epitkezesekkel. Otvenkettoben ugyanazt a tablet talaltam, amit Vas Istvan irt le a regenyeben a haborii elotti, masfel ev-tizeddel korabbi varosrol. E n is Somlo nenihez jartam ebedelni, etkezdeje a regi maradt. „Vaslepcsdn kellett fdlmenni - irja a kolto - , es mdr az aljdn dthato, fol-halmozodott buz fogadta az embert, mivel nemcsak a kifozde ablakai nyfltak az elso emeleti folyosora, hanem az drnyekszekek is - Szentendre pedig akkor meg teljesseggel csatorndzatlan volt." Az en idomben sem volt csatorna - csak vizvezetek mar a miizeumban is az udvaron volt a budi, ket lyukkal, mivel ez a gyonyorii, copf stilusii, X V I I I . szazadi epiilet szerb iskola volt annak idejen. Kesobb kima-radtam Somlo nenitol, draga volt szamomra, es a Beke etterembe jartam ebed-jeggyel es elelmiszerebed-jeggyel. Sorre, fagylaltra - akkor meg szerettem az edes-seget - nem volt penzem, akkor ittam, ha mas fizette. Egyszer egy fiatal agro-nomus premiumot kapott, s a Beke osszes jelenlevo vendegenek kiildetett egy pohar sort, beleontott Portorico rummal. Ugyanez az agronomus meselte, hogy fenykepet csinaltatott a helyi szovetkezetben, s ott meg a tiikor mellett, ferfiak szamara is egy riizs-rudacska logoff spargan.
A szovetkezetek az egykori szerb Kivaltsagos Kereskedo Testiilet hazaban voltak - a mai Szentendrei Keptar helyen -, a cipeszeknel rendeltem egy nyersgumi talpii, vikszos, tehenbor jampeccipot. A fiokvezeto - kezeben egy centimeterrel - atjott a miizeumba, igazgato lirnak szolitott, hogy - mint 6
mondta - kiegeszitse az „anamnezist". Ezekben a patriarkalis idokben a mu-zeum nagyobb iparos munkat rendelt egy szerelotol, eldre fizettiink, de hetfon csak nem jott. Tudniillik, a rendorsegi fogdaban iilt garazdasagert. Benke San-dor hivatalsegeddel elmentiink a renSan-dorokhoz, a becsiiletszora kolcsonkertiik a jozanul baranyszelid foglyot, majd munka utan visszakisertiik. Strauss Dene-vereben tortenik ilyesmi.
Velem ketszemelyesse boviilt a miizeum. A z igazgato Soproni Sandor, a k i -valo es - mint Genthon Istvan mondta - szerencses kezii regesz volt. Egyik del-utan mar hazafele indultam, amikor Soproni megerkezett az asatasrol biciklin.
- Gyere vissza - mondta nem banod meg. - Titokzatosan leoldozott egy pa-pundeklidobozt a csomagtartorol, s a gyiirott Esti Budapestbol gyengeden kiboritotta a budakalaszi kocsit. Egetett agyag ivoedeny lehetett ez az ot evez-redes rezkori lelet, Europa elso szekerabrazolasa. Bizonyitotta, hogy mar akkor foltalaltak a kereket. Talan en voltam a masodik lijkori ember, aki latta ezt a ko-csit; kepe benne van a lexikonban, masolatat megvettem a szuvenirboltban.
Soproni kora tavasztol keso oszig asatott, egyediil eltem a muzeum boltives irodajaban, rokoko iroasztalom mellett - a Khuen-Hedervarynak elhagyott j6-szaga volt -, hivatali hiarerchiat nem ismertem, ertekezlet nelkiil toltottem el a szemelyi kultusz jo nehany evet, bekekolcsont is minimahsat jegyeztiink.
Mondom, sokat voltam egyediil a muzeumban, a vastag falazat olyan hideget tartott, hogy a kanikulaban is pulovert kellett folvennem, telen a hivatalseged megrakta a kalyhat, a tilz leegett, mivel en futeni nem tudok, kihult a szoba, elmentem. Hideg ellen neha minden eel nelkiil elbicikliztem Leanyfalura meg vissza, vagy Pestre utaztam, a Szechenyi Konyvtarban szabadon olvashattam Kallai Ernot, Hamvas Belat, egyszer meg sziiksegem lehet ra, gondoltam, he-lyesen. Mindig nalam volt a muemleki kapuzar harminc centi hosszu kulcsa.
Egyszer egy borbelynal kiesett az oldalzsakombol. - E l tetszett vesziteni vala-mit - figyelmeztettek a varakozok; azt hittek, az lir bizonyara hazmester.
Volt kiilonben hazmestere a muzeumnak, Raduiko Milica, az egykori iskola-gondnok, kiskutyaja is volt, a Csopi, sziirke, ferde szajii pumifele, voltakeppen en is gazdajanak tartottam magam, bar enni nem sokat hoztam neki. Amikor augusztus 19-en a Preobrazsenszka-templom bucsuja volt, Milica szamunkra elerhetetlen, remek siitemenyekkel kinalt, meg kenyerhejbol kesziilt borral.
A templomudvaron - mint ma is - kolot tancoltak, nem csak a szentendrei szer-bek, pengetos zenekar jatszott. Sajnos, mar akkor sem voltak nepviseletben.
,,/gy eltiink Panndnidban" - Bernath Aurel konyvcimet adaptalom ponto-sabban Szentendren, azaz Ulcisia Castraban. Mint ujonnan kinevezett miive-szettortenesz, persze siirun latogattam a miitermeket, festomilveszeket, „...olyan szep, harmonikus fejek voltak koztuk, mint az Ilosvai Vargde, a Kdntore, a Barcsaye:
nekem valahogy beletartoztak a tdjba". Ujra Vas Istvant ideztem. Tizenot evvel kesobb ugyanezek dolgoztak a varosban. Mar az elso heten tisztelegtem a muvesztelepen. Ez a mai regi muvesztelep elodje, a vad-park ugyanaz, a mar lebontott, komfort nelkiili, szegenyes hazakat a Munkasbiztositotol orokoltek a festok a hiiszas evek vegen.
Amikor a muvesztelep kapujan beleptem, megszokott mozdulatom volt, hogy a kerekpart felemelve menjek le nehany lepcson. Deli Antal volt a gond-nok, egykori felesege. Deli B. Rozsi talan ismertebb, Delit is fol kellene fedezni. 6 egesz telen kinn lakott, a tobbi miivesztelepi tag csak nyaron. A legidosebb Perlott Csaba Vilmos, halala elott vettem tole egy kepet a muzeum-nak - ez volt az allami mecenatiira - 500 forintert. Diener Denes Rudolf lelke volt a telepnek, talan valaki olvasta Francois Gachot rola szolo kismonogra-fiajat. Kiilon egyszobas haza volt a telepen. Kantor Andor, Gollner Miklos, Graber Margit, Mihaltz Pal, Barcsay es Korniss lakott meg ott. A z egyik leg-regibb teleptag, Banovszky Miklos ma 92 eves, de valamennyi szentendrei vernisszazson reszt vesz, Pesten is.
Telen meg a helybeliekhez jartam vizitbe, hogy megnezzem a legiijabb ke-peiket, mert mindenki, szinte kenyszeresen, fovarosi kiallitas, esetleg vasarlas minden remenye nelkiil, sziinteleniil dolgozott. Pirk Janos Pismanyban lakott a hegy tetejen, folfele vegig toltam a biciklit, lefele mar nyeregben iiltem, csoda, hogy ossze nem tort a gep a szornyii liton. Gyakran fordultam meg Ilos-vai Varga Istvan villaszerii lakasan, csodaltam festeszetenek ernyedetlen kvali-tasat, s a hagyomanyos Istvan-napon is vendege voltam.
Onodi Bela haza kozel volt a miizeumhoz, akkor meg legenyesen, motoron kozlekedett. Nem szoktak a szentendreiek koze sorolni Conrad Gyula rez-karcolot, pedig ott elt, haza is volt; most volna 110 eves. Apati Abkarovics Bela - jo festo - a Duna fele lakott. Halala utan az emlekkiallitast Czobel nyitotta meg. Talan ez volt eletenek egyetlen beszede - en meg koncelebraltam. Czo-bel Bela - es felesege Modok Maria festo - haza a muvesztelepen tiil volt, ma mar nem all -, ok altalaban Parizsban toltottek a telet, nyaron Szentendren voltak. Amikor nem utazhattak kiilfoldre, kinn voltak a hidegben is. Szanto Piroska es Vas Istvan kohaza es sokszor megirt kertje helyen meg kietlen domb-hat volt, nem hittem volna, hogy ott meg fak nonek egyszer, ok akkor hoi a vasxitnal, hoi a foiiton vettek k i meg szobat.
Szentendrei volt a fiatal Szantho Imre karikaturista-festo, a muveszeti elet katalizatora. Sikeriilt sponzorokat talalnia, hogy a helybeli festok szamara „al-koto iidiilest" szervezzen Pilismaroton: munkaikat kiallltason mutattak be a muzeumban. Amikor Imre Duna-parti hazat elontotte az arviz, nemcsak mu-vei, 6 maga is a miizeumba koltozott ideiglenesen, kiskocsival hiiztuk nehany holmijat. Szentendren sziiletett Balogh Laszlo, de akkor meg csak foiskolas volt, ingyen vegezte a muzeum grafikai munkait. H a meglatogattam, at kellett mennem a szeles patakon, a nagyobb kovekre lepve egyensiilyoznom, honom alatt attributumommal, a biciklivel. Deim Pal is elobb volt szentendrei, mint festo, 6 kesve keriilt foiskolara. Nem ismertem meg, viszont naponta jartam apjahoz, Deim Ferenchez, aki az O T P igazgatoja volt, a muzeum penzeert, meg joizii beszelgetesekre. A miizeum gazdasagi iigyeit is mi inteztiik. Nekem sohasem stimmelt semmi, sem a konyveles, sem az osszeadas. H a rovancsolni jottek, a gazdasagi kollega mindent megcsinalt helyettem, lijra, legfeljebb kiro-hogott biintetesbol. Egyszer karacsony estejenek napjan jott kozponti
ellenor-kent egy biologus a termeszettudomanyi muzeunibol, de semmit sem ker-dezett. Aztan kideriilt, hogy - mivel szentestekor is 5 oraig tartott a munkaido - 6 is korabban akart hazamenni, egyiitt utaztunk vissza Pestre, ebed utan rogton.
Ezekben a nehez idokben mar ervenyes volt a szakszeruen, koriiltekintessel megszovegezett muemleki torvenyerejii rendelet. Letezett egy olyan bekezdes is, hogy a mindenkori muzeuologus a helyi milemlekek feliigyeldje. Papirom ugyan nem volt errol, de naponta alairtam az epitesi naplot, akkuratusan ellenoriztem minden szentendrei tatarozast, atepitest, a hazak atfestesenek szinet. Folfestettettem a szinprobakat, meg szin-zsurit is hivtam ossze, illetve megallitottam az eppen arra setalo festot, hogy segitsen donteni. H a valami bajom volt az epittetokkel, telefonaltam, vagy felszaladtam Gero Laszlo vagy Horler Miklos muemlekes epiteszekhez szaktanacsert, segitseget. A Gorog ut-caban egy X V I . szazadi, kvaderkoves, ornamentalis freskoba eppen akkor csa-pott bele a csakany, amikor arra mentem. „Allj!"-t kialtottam, a remiilettol felel-metes hangerovel. Abbamaradt a rombolas, meg a Szabad Nepben is vezer-cikket Irt rola Artner Tivadar, Ovjuk mviemlekeinket cimmel. A freskotore-deket aztan Papp Oszkar restauralta, s kesobb lejart hozzank restauralni Fenyo Gyorgy, az Angliaban elhunyt remek festo. A romai katolikus plebaniatemp-lomon dolgozott. A munkak megbeszelesere a muzeumban fogadtam dr. Nemet Laszlo cimzetes kanonok plebanost. A z epitesvezeto zavaraban kanonok elv-tarsnak szolitotta.
Kedves vendegem volt Kiss Lajos, a mar akkor klasszikus nyiregyhazi nep-rajzos. Veje, Boross Geza nyaralt a muivesztelepen. Kiss Lajos naponta bejott hozzam egy kis muzeumi levegot szivni, elmondta, hogy szinesznek kesziilt, es ez az idos, zomok ferfi varatlanul utanozni kezdte egyik fiatal, csinos kolle-ganonk kenyeskedo hanghordozasat. Felolvastam neki elso es utolso - jollehet szakszerutlen - neprajzi gyiljtesemet, Raduiko Milica elbeszeleset:
,,1952-ben meghalt Zubkovics piispok, de a hatosdgok nem engedtek meg, hogy a szentendrei piispoki kriptdba temessek, es mivel budai korhdzban hunyt el, Farkasreten volt a temetes. Szerb hagyomdny, hogy a piisptjk koporsojdt papok viszik a vdllukon, mert meltatlan hozzd, hogy a halottaskocsi lovai - dllatok - vigyek a sirhoz. A kocsis inditott, de a kiilonben nyugodt, temeteshez idomitott lovak megbokrosodtak. Mdsodszor is cset-tintett ostordval, de a lovak eppen az ellenkezo irdnyban indultak meg. Amikor harmad-szorra probdlkozott a hajto, a lovak olyan vadak voltak mdr, hogy ki kellett fogni oket. S vegre a pomdziak dlltak a kocsi rddja melle. Nem maradt sokaig a Farkasreten a piispok.
Egy ejszaka tdvirat erkezett: hantoljdk ki a tetemet, s temessek a szentendrei piispoki krip-tdba. A siirgdnyben Sztdlin adta a parancsot, mivel a piispok iskolatdrsa volt valamikor."
Olyasmit mondott felolvasasomra Kiss Lajos, hogy:
- Reformatus vagyok, de valaminek megiscsak lennie kell a misztikaban.
Mondtam, Szentendre nem volt meg Salzburg, ritka es becses volt a vendeg.
Pecsi Sandor, a fiatalon meghalt szlnesz valamennyi kiallltasmegnyitonkra el-jott Fiat Topolinojan. Ferenczy Beni is megfordult sziilovarosa muzeumaban, egy-szer meghivtam megnyitonak, de utazasa miatt nem vallalhatta. Tartott
meg-nyitot nalunk Mihalik Sandor, Radocsay Denes, Genthon Istvan, Fiilep Lajos es mint a nagybanyaiak baratja, Tersanszky Jozsi Jeno is. Egy fejiodestorteneti vandorkiallitast pedig Malan Mihaly vezetett be. Tehel Peter baratom, egyete-mi tanarseged - ma Norvegiaban el - elhozta a egyete-milveszettortenet-hallgatokat, akkor meg kiilonckodes volt Szentendrere menni.
Harom evig tartott a paradicsom, 1955-ben, akkori hivatali zsargonnal racio-nalizaltak, azzal az eufemisztikus megjegyzessel, hogy Szentendren amiigy sines sziikseg miiveszettorteneszre.
Elet es Irodalom, 1988/1
MATE GYORGY