Dr. Gyore Andor
A fenykepen a megorokitett pillanat varazsa, egy regvolt valosage: holgyek allnak habos ruhaban, miderben a Sztaravodanal, szalmakalapos kislanyok csoportja arrebb, egy vidam ficko csevabcsicsat siit, vigassag a delutani liturgia utan, talan a szazad tizes eveiben. (A holgyek, a kislanyok regen elporladtak mar, az ovizi kereszt, s a szent hely hagyomanya maradt.)
S egy testkozeli valosag: a gyonyorii, buja pismanyi kert s a hetvegi haz, amelynek a teraszan iiliink, es hallgatom hazigazdamat, dr. Gyore Andort. A fo-tot reges-regen az 6 apja keszitette.
- Volt nekem egy baratom, aki akkor meg csak par eve elt Szentendren. Azt kerdezi tolem egyszer, te mondd, Bandi, miert van az, hogy ti, oslakosok nem fogadtok be minket, ujonnan jotteket? Te csacsi, mondom neki, nem errol van szo, hanem arrol, hogy te nem elsz, nem elhetsz egyiitt Szentendrevel. Mert ahol en jelen vagyok, ott neked semmi keresnivalod, s ami nekem termeszetes, az neked puszta egzotikum marad. H a peldaul meghal egy szerb ember, akkor mi mindannyian talalkozunk a temetoben. Vagy a sztaravodai iinnepsegek, oda mindig meghfvjak az embert, megkinalnak csevabcsicsaval, egy pohar borral, te abbol is kimaradsz... Akarcsak az augusztus 19-i biicsiibol, ahol meg a bel-gradi patriarcha is kepviselteti magat, nem vagy benne ezekben a dolgokban - mondom neki, szegeny baratom meg csak nezett.
Kevert, sokretu, sokvalldsu
A mi familiank olyan kicsiben, mint Szentendre maga. Kevert, sokszinii, sokval-lasii. Anyai agrol Maria Terezia idejen jottiink ide, s tudja, hogy hivtak a legelso ost? Ugy, hogy Lalics Euthimius. Fura nev, nem? Egy kicsit szerb, egy kicsit
gorog. Anyam felmenoi eredendoen becsi kereskedok voltak, evangelikusok, 1848 elott telepiiltek Budara, Glatterbol Simaira valtoztattak a neviiket - nagyon magyarok akartak lenni -, s mivel volt penziik, megvasaroltak itt az Anna-vol-gyet.
Na hiszen, hany veletlen jatszott kozre, hogy az egyik fess Simai fiii, vala-mikor a miilt szazad vege fele osszefusson a nagymamaval? Mindegy, most mar megtortent, s ennek talan igy kellett lennie.
Mi heten voltunk testverek, tessek, kerem, nezze meg ezt a fenykepet, a har-mincas evekben kesziilt, micsoda het gyerek, latja ugye, harom lany, negy fiii.
Ez itt en vagyok, a sorban a harmadik, voltam vagy tizenhet eves akkor.
Kepzelheti, ezt a het gyerekei milyen lehetett nevelni, tanlttatni. A z apam negy miiszakban dolgozott, pedig ez akkor igazan nem volt divat. Hajnalban mint kantor kezdte a dalmat misevel, majd folytatta a rendes reggeli hetoras-sal, aztan ment tanitani, mert a templomhegyi elemi iskola igazgatoja is volt.
Delutanonkent pedig konyveloskodott a Kozponti Hitelszovetkezetnel. Ke-meny ember volt, affele nyakas somogyi ember, es a vegtelensegig preciz. A z 6 merevseget ellensiilyozta edesanyam a maga gyonged es v i d a m terme-szetevel. O egyebkent megtartotta a gorogkeleti vallasat, de ez nalunk na-gyon termeszetes volt. Mint ahogy az is, hogy a mi csaladunknak minden temetoben van halottja. A n y a m fiiitestverei peldaul az evangelikus temetoben nyugszanak, mert oket az apjuk utan evangelikus vallasra kereszteltek, nagy-apa a reformatusban, nagymama pedig termeszetesen a gorogkeletiben. Ezzel, azt hiszem, mar eleg sok mindent elmondtam.
Kimosakodva, kemenykalapban
Tudja, nekiink itt mindenkihez koziink volt. Beszeltem mar maganak az iinne-pekrol. Tudja-e, hogy minden gorogkeleti csaladnak van egy allando kiilon vedoszentje, generaciokon keresztiil ugyanaz? Ezek a csaladok aztan a vedo-szent napjan nagy hazi iinnepsegeket tartanak, a pap bevedo-szenteli a hazat, meg-hivjak a baratokat, komoly ebedet adnak. Ugy kepzelje el, hogy annak idejen ennek az iinnepnek olyan ereje volt, hogy a csaladfo - ha kellett - eladott mondjuk fel hold foldet, hogy megadhassa a vendeglatas modjat. Sok ilyen ebeden vettem reszt jomagam is. Meg ma is a szamban van annak a mezes-dios, keleties izii tortanak az ize, amit a csaladok elore kikiildtek a meghivot-tak hazahoz. E z volt a szokas, s ez a tradicio sokat jelentett.
Na igyunk valamit, nagy a meleg.
Kiilonben... csondes kis varoska volt ez, a maga nyolcezer lakosaval, s min-denkinek megvolt benne a helye. A kocsmaknak, boltoknak torzskozonsege volt. A z a tarsasag, amelyik mondjuk a Schindler kocsmaba jart, az nemigen fordult elo mashol. Szombaton nem dolgoztak az iparosok, hanem kimosakod-va, fekete ruhaban, kemenykalapban, szivarozgatva kartyaztak, sakkoztak, diskuraltak. Vagy toros vacsorakat rendeztek, s ha jott a farsang, a
torzshelyii-kon farsangoltak. A mai Beke helyen, tudja ott volt a Korona szalloda es ven-deglo. Deltajban szivesen ugrottak be oda az iparosok egy zonaporkoltre, na soha sem a vendeglobe, hanem a sontesbe. De annak is megvolt a maga na-gyon jo, kedves hangulata, mert a tulajdonos, a Huzsvik is ott etkezett a fa-miliajaval a nagy tolgyfaasztalnal, sot idonkent a fivere is, a Vazul bacsi, aki gorogkeleti plebanos volt es ozvegyember. A z iparosok jol ereztek magukat kozottiink, hogy mond jam... otthon voltak, csaladiasan.
H a vegigsetaltam a foutcan, mindenki koszont, mert az emberek persze jol ismertek egymast. Van ennek rossz oldala is, de most inkabb a jo oldalara mondok egy peldat. H a valaki, mondjuk korabban ellopott egy pengot, abbol nem csinaltak ugyan pataliat, de az illeto azert jobban tette, ha elkoltozott a varosbol. Mert amikorra otveneves lett vagy hatvan, meg mindig azt mondtak ra, hogy aha, az a lopos...
En is igy eltem, es ezeket az ertekeket tanultam meg. Egyebkent harminchat-ban leerettsegiztem, es ket evvel kesobb beleptem az Allami Adohivatal szent-endrei fiokjaba. Az idok soran aztan jogi doktoratust szereztem. Ennek meg-feleloen a magam tarsasagi eletet persze nem a Schindler-kocsmaban eltem, hanem a Szent Andras Cehben, ami a mostani Rakoczi liti iskola helyen allt. Ez amolyan kaszinofele volt, ahol az entellektiielek kartyazgattak, diskuraltak.
Hozzateszem, hogy nem mindig nagyon bekesen. Gyakran adodott vita, nezet-kiilonbseg, kiilonosen, amikor politikai, vallasi temak jottek elo. Mert hat ido-kozben az tortent, hogy a regi szerbek koziil tobben meghaltak, Szentendre pedig egyre katolikusabba valt, kivaltkepp Nemet Laszlo kamaras plebanos iir idejen. O nagyon szigorii, merev katolikus ember volt, s az 6 mukodese alatt mintha kicsit tiilsagosan is egy kezbe keriilt volna a varos.
Mert ugye 6 volt az apam fonoke a templomban, ez meg csak termeszetes, hiszen emlitettem, hogy apam kantorkent tevekenykedett. De ez volt a romai katolikus elemi iskolaban is, sot a Hitelszovetkezetnek, ahol apam konyvelt, a plebanos ur volt az iigyvezeto igazgatoja. Emlekszem, mar '45 utan tortent, hogy a nagybatyamat, aki fojegyzo volt es nagyon derek ember, polgarmester-nek jeloltek a varosban. A megvalasztasa elott elment Nemet Laszlo plebanos lirhoz, hogy tamogatasat kerje. 6 meg azt mondta, kerem, katolikus letemre nem tamogathatok egy reformatust. Hat ilyen ember volt.
A bacsikambol egyebkent azert polgarmester lett, es az mar a tortenelem fintora, hogy szegenyt '51-ben eppen azok felepitettek k i , akik '45-ben meg-valasztottak, es eppen azert, mert korabban ilyen tisztseget viselt.
Micsoda szinieldaddsok!
Na, de ne beszeljiink a csiinya idokrol, annyi szep van, amire emlekezni er-demes...
Tudja, a haborii elott a mi otthonunk nagyon nyitott volt. Abban a hazban laktunk, ahol most a Barczi-fogado all, tehat meglehetosen a kozpontban, es soha
egyetlen ajtohoz sem volt kulcsunk. Minek, hisz elvinni nemigen lehetett on-nan semmit. Elofordult, hogy lejottek pesti vendegek, rokonok, leiiltek nalunk a verandan, kartyaztak, zsiros kenyeret csinaltak maguknak, mikozben nem volt otthon senki koziiliink.
De a helyi muveszek is gyakran megfordultak nalunk, es mi is jartunk az iinnepsegeikre, a muvesztelepre. 6k ott eltek. Igazi ehenkoraszok voltak. E m -lekszem, gyerekkoromban elofordult, nem is egyszer, hogy kasszirozni kiild-tek. Marmint olyan vevokhoz, akik reszletre vettek kepet, aztan elfeledkeztek a fizetesrol.
Istenem, micsoda szinieloadasokat lattam a miivesztelepi iinnepsegeken...
Csodas rendezvenyek, bohem parodiak, es ott tapsolt veliink egyiitt az osszes mtiveszetpartolo szentendrei polgar.
Ker egy kis gyiimolcsot? Fogyasszon csak, ez mind itt termett a kertiinkben, a felesegem aztan el teszi telire...
Na, errol jut eszembe. Errefele mindig is kertek voltak. A termelok a Sza-marhegyen eltek, es ovek volt egesz Pismany. A gazdak delelott megszedtek a gyiimolcsot, aztan a hatukon vagy a talyigan bevittek a Daru piacra, ahol del-utan kezdodott az elet.
E l tudja kepzelni micsoda forgalom volt, ha megerte, hogy nyaranta gyiimolcs-nagykereskedelmi irodat allitsanak itt fel?
Amikor aztan a gazdak tuladtak az arun, bevonultak a Kisanyik-fele kocsma-ba egy jo korso hideg sorre. E z a kocsma ma mar nem letezik, a Munkacsy utcaban volt valaha. lit aztan megvitattak a vilag dolgait. Nagy rebellisek voltak ezek a gazdak, nagy ellenzekiek. Volt egy kepviselojiik, a Zsufa A n d -ras, jo beszedii, harcias ember, az mindig ott volt a Kisanyikban, egyiitt soro-zott a valasztoival. Ez volt a szep, tudja, hogy ilyen termeszetes modon kevere-dett a termeles, a letfenntartas, a kereskedelem, a korso sor, a politika, meg a tarsasagi elet.
Na, ebben a kocsmaban mondta allitolag Kauroch Albin bacsi, mikozben a jo kis soroket itta, hogy barataim, amikor az ember reggel felkelt, vegyen egy jo nagy lelegzetet, ez a legfontosabb. Hat, ha ez sikeriil, aznap nem lesz semmi baj!
Sokat gondolkoztam, mit szolna ma szegeny Albin bacsi a lakotelephez, ahol a masodikon is meghalljak, ha az ember a foldszinten sohajt egyet. En se nagyon tu-dok szolni hozza. Pedig a lakotelepen elek, ott szemben, latja ugye, azokat a nagy hazakat. Ide, a kertembe csak menekiilok. Es azt sem tudom joforman, ki odaat az ajtoszomszedom. A Fo teren meg ossze-osszeakadok a regiekkel, koszoniink, hogy vagy, de eszre kell vennem, hogy fogyunk, es veliink egyiitt fogy mindaz a tudas es emlekezet, ami kell ahhoz, hogy eszben tartsuk: hova is tartozunk.
No, inna-e meg egy poharka bort?
Ipszilon, 1992/1
LENGYEL NAGY ANNA
En mondhatom, hogy eltem...
Beszelgetes Krachler Agostonnal, 90. sziiletesnapja alkalmabol
- Guszti bacsi, maga nagyon eszes ember. Az edesapjdnak nem jutott eszebe, hogy iskoldz-tassa?
- Hat osztalyom van csak. Elkezdtem a polgarit, nagyon szerettem tanulni, de aztan jott az elso vilaghaboru, az apam beallt onkentes hadimunkara, en meg vele mentem Szloveniaba, tolmacsnak. Mert ugye, mint gyerek, en itt az utcan megtanultam szerbiil is, totul is. O meg csak nemetiil tudott, otthon is nemetiil folyt a szo. Kozben eltiint a liszt, anyam meg a noverem kinlodtak a pekseg-ben, erre hazajottem es bealltam az izbegi borgyarba. Hadiiizem volt, borzal-mas koriilmenyekkel, a nyersaru biizlott, iigy kellett a karunkrol lepockolni a fergeket. Tizenhat eves voltam, de csinalni kellett, es ket evig csinaltam is.
Reggel hattol este hatig tudtam keresni negy koronat. E z pedig ketszer annyi volt, mint amennyit egy kaszas ember kapott tizenhat oral munkaert.
Aztan ennek is vege lett, es iijra beindult a pekiizem. Harminchetben, apam halala utan atvettem, akkor harmincot eves voltam. Minden ejjel dolgoztam, pedig volt inas is, seged is, de ez valahogy a veremben volt. Hiaba volt tiz masik pek, uraltam a varost. Kesobb epitettem magamnak egy hazat, ott is nyi-tottam egy pekseget.
Verba menyecskek - Mikor nosUlt?
- 28-ban. Egesz eletemben nagyon szerettem a lanyokat, meg a verbo menyecs-keket. K i kell hasznalni az eletet... E n mondhatom, hogy eltem. Nagyon sokat dolgoztam, de eltem is mellette. Aztan a hazassagom... nem sikeriilt. Bar lett ket szep lanyom, nagyon nem passzoltunk egymashoz, tetszik erteni? Boldog-talan volt szegeny felesegem, en is, de nem tudtam szeretni. Nyolc ev utan elvaltunk.
- Azt hiszem, akkor nemigen volt divatban a vdlds...
Nagy botrany volt. Mondta is a plebanos, Gusztikam, maga tekintelyes ipa-rosember, maganak nem szabad, jo peldaval kell elol jarni. Azert csak nem tud-tam volna Igy elni tovabb, tetszik tudni. A z Istennel meg, gondoltud-tam, ezt a valast elintezem.
Allamosttva
- Aztan negyvennegyben beszippantottak engem is katonanak, majd haborii utan gepesitettem a peksegemet. Tizenketezer forintert vettem dagasztogepet, az akkor egy haz ara volt Szentendren. Kifhcsinalo gepet, adagolot... csak iigy ontottuk a finom arut! S mikor mar mindenem megvolt, mukodott, jott ket ide-gen ferfi, azt mondtak:
- Adja a kulcsot, es itt irja ala... - hogy en allamositva vagyok. A kulcsot odaad-tam, de nem irtam ala semmit. Berohantam a tanacshazara. A z akkori tanacsel-nok, a Jancsi jo baratom volt. Mondom:
- Jancsi, en nem irok ala semmit, vegyetek el, amit akartok. - Emlekszem, ott alltunk elotte, en meg egy kofaragomester, azt is allamositottak. A z t mondja a Jancsi:
N a , menjetek haza, gondolkodjatok, vagy alairjatok, vagy irany Szeged. -Alairtuk, hisz ligyis elvettek mindeniinket. Meg a hazamat is. A biitoraimat osszetologattak, hogy helye legyen a raktarnak, be sem lephettem tobbe. Egy biciklit hagytak meg nekem. Se munkam, se lakasom, se iizemem.
- Hogy lehet mindezt tudomdsul venni, lenyelni, megemeszteni?
- Tetszik tudni, mi volt a legrosszabb? 6k egy segedet allitottak be a pek-segembe, az meg nem ertett a gepekhez. Es akkor engem hivtak oda, hogy segitsek neki. Belepek, es ott iilnek a regi barataim, akikkel egyiitt voltam legenykoromban a dalardaban, de... egeszen mas arcuk volt. Elotte megmotoz-tak, hogy nincs-e nalam bomba vagy mi. A k i k n e k en kenyeret siitottem, lora, cserepre adtam kolcson penzt, ok itelkeztek... hogy betanithatom-e a sajat hazamban azt a segedet. Ez volt a legszornyubb.
A nagy szerelem
- Egydltaldn hova koltozott?
- Egy asszony fogadott be, aki akkor mar egy ideje nagyon kozel allt hozzam.
Mikor megszerettem, meg ferjnel volt, harom gyerekkel, nagyon szep terem-tes, sokan palyaztak ra... es hat engem valasztott. E z sziviigy volt, nagy szere-lem. 6 lett a masodik felesegem, huszonnyolc evig eltiink egyiitt, a gyerekeim is elfogadtak. Szoval akkor 6 fogadott be es 6 tartott el ket evig, mert allast nem kaptam. Emlekszem, az elso evben gyakran elofordult, hogy nem tudtam alud-ni, maszkaltam a sotetben fol-ala, es jart a fejem ketsegbeesetten. Egyszer haj-nalban labujjhegyen kimentem a kertbe, iigy fel negy fele, piszket kapalni, hogy legalabb ne kelljen gondolkoznom. 6t perc miilva mar ott allt az asszony a hatam mogott, nem szolt egy szot sem, 6 is kapalt: ilyen ember volt.
Igyekszem mindent leirni.
Egyszer eljott hozzank az izbegi iskolaigazgato. Jo viszonyban voltunk, mert azelott minden karacsonykor cukros briost kiildtem a gyerekeknek az iskolak-ba. Akkortajt meg iskolagondnoksagi tag is voltam. Szoval jon ez az igazgato, azt mondja, Gusztikam, jojjon el hozzank dolgozni. Igy lettem hivatalseged, takarito, soportem az udvart, mostam a veceket, ez lett... egy jo iparosbol!
Tessek elkepzelni... jottek a mamak kioltozve, es en ott allok sepruvel, lapat-tal. De volt ennek jo oldala is! Intelligens emberek kozott dolgoztam. A tanari-ban en Guszti bacsi voltam es minden tanarral tegezodtem. Ezt csinaltam tizen-negy evig, hogy meglegyen a nyugdijam. '67-ben aztan abbahagytam, attol kezdve csak a gyiimolcsosommel foglalkoztam.
- Hogyan tudott a volt baratai szemebe nezni? Akik annakidejen megmotoztdk?
- Nem tudtam megbocsatani. Soha. Koszontiink egymasnak, de csak ennyi.
Nem bocsatottam meg. De muszaj volt valahogy simulni, muszaj volt.
A nyugdijamat most emeltek 6.400-r61 7.200 Ft-ra. Harom eve sikeriilt eljut-nom Isztambulba, meg akartam nezni a Boszporuszt. Igen szep volt. A lanyom-mal egyiitt elek, de kiilon lakreszben. A gyerekek is segitenek, amiota sze-geny felesegem '72-ben meghalt.
- Aki ilyen sokdig el, az sok mindenkit veszithetett el...
- Igen, tetszik tudni, en tuzoltozenesz voltam. Epp a napokban keriilt a kezem-be a fenykep, vagyunk rajta vagy negyvenen, de mar csak en vagyok eletkezem-ben.
Sietnem kell. Igyekszem mindent leirni, a regi torteneteket, az elet esemenyeit. Mar a vegenel tartok ennek az irasnak. Meg... latja azt a kepet a falon? A hiiszas evek Izbegjenek a rajza. Rajta van meretaranyosan minden haz, patakag, malom, templom. Fejemben volt az egesz, iigy, ahogy akkor, hetven eve kinezett. Ezt is meg kellett csinalnom meg, akarcsak az utat Ausztriaba, amikor apam gyerekkora utan mentem. Nyomot akarok hagyni a gyerekeimnek, tetszik erteni?
Ipszilon, 1992/5
MATE GYORGY