A p p o n y i G y ö r g y g r ó f .
1808—1899 I
Nagy-Apponyi Apponyi Albert gróf országgyűlési képviselő, egyszersmind neje, MensdorfF-Pouilly Klotild és kiskorú fiuk, György nevében és steinhofi és neuhausi Marzani Albertné grófné, Apponyi Georgina, egyszersmind férje, steinhofi és neuhausi Marzani Albert birodalmi gróf és fia, Marzani Gyula gróf nevében fájdalomtelt szivvel tudatják forrón szeretett atyjuk, illetőleg apósuk és nagy-atyjuknak, nagyméltóságú nagy-apponyi Apponyi György gróf urnák, a főrendiház örökös t a g j á n a k , valóságos belső titkos tanácsosnak, cs. és kir. kamarásnak, volt magyar udvari kanczellárnak, országbírónak és országgyűlési kép-viselőnek, a Lipótrend nagykeresztesének, Nagyvárad városa, Baden városa és Grie3 község díszpolgárának Eberhardon folyó évi február 28-án esti féltizenegy óra-kor keresztény megadással viselt hosszú súlyos szenvedés és a halotti szentségek áhitatos fölvétele után, élete 91 ik évében végeigyöngülés folytán történt gyászos elhunytát.
A boldogult hűlt tetemei pénteken, folyó évi márczius 3 án délután 2 órakor fognak Eberhardon a róm. kath.
egyház szertartása szerint beszenteltetni és ugyanott a családi sírboltban nyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelő szent miseáládozatok szombaton, folyó évi márczius 4-én fognak Eberhardon és az összes kegyúri templomokban az egek urának bemutattatni. E b e r h a r d , 1899. márczius hónap 1-én. Béke és áldás emlékének !
Budapest,
márcz. 3. Az egyház tanítása az ameri-kanizmussal szemben XIII. Leo pápa apostoli levelében kifejtve. —I. Szemben avval a kívánsággal, hogy az egyház engedjen, hit dolgában is, és némely tanokat, mint ke-vésbé fontosakat ejtsen el, vagy legalább is enyhítsen, puhítson rajtok, — XIII. Leo pápa szórói-szóra igy adja elő az egyház tanítását : „Hogy ez, kedvelt fiunk, úgy-mond, mily helytelen szándékkal van kigondolva — (az eretnekek megtérítésére) — nem szorul bővebb fejtege-tésre, hogyha már csak természetét és eredetét tekintjük is az egyház tanításának. Találóan mondja a vatikáni zsinat: „Mert a hittanítás, melyet Isten kinyilatkoztatott, nem mint valamely bölcseleti találmány van az emberi elmék elé állítva, hogy azon a tökéletesités m u n k á j á t végezzék, hanem Krisztus isteni letéteménye az ő J e g y e -sének (az egyháznak) hűséges megőrzés és tévmentes magyarázás végett. . . . A szent dogmáknak azt az
ér-telmét, melyet egyszer az Anyaszentegyház kihirdetett, meg kell tartani, s ettől az értelemtől, magasabb értel-messég ürügye és neve alatt, nem szabad eltérni."
II. Szemben avval a hallgatagos mellőzéssel illetve feledésben hagyással, melyet némelyek a katholikus tanok némely elveivel szemben tanúsítanak, — XIII. Leo pápa következőképp adja elő az egyház t a n í t á s á t : „A
keresz-tény tanrendszerben foglalt igazságoknak valamennyinek egy és ugyanaz a szerzője és mestere. Az egyszülött Fiú, ki az Atya kebelében vagyon.1) Hogy ez igazságok mind-den korra és nemzetre ráillenek, világosan kitetszik azok-ból a szavakazok-ból, melyeket maga Krisztus intézett az apostolokhoz : Elmenvén tanítsatok minden nemzeteket,...
tanítván őket megtartani mind, a miket parancsoltam nektek; és ime én veletek vagyok mindennap a világ vége-zetéig.'1'2) És azért a vatikáni zsinat ekkép nyilatkozott:
„Isteni és katholikus hittel, úgymond, kell hinni mind-azokat, mik Isten irott vagy hagyományos igéjében fog-laltatnak, és az Egyház által, akár ünnepélyes Ítéletben, akár rendes és egyetemes tanításban, mint istenileg ki-nyilatkoztatottak, hogy higyjük, előadatnak."3) Nem sza-bad tehát az istenileg átadott tanításból senkinek vala-mit elvenni vagy elhagyni ; mert aki igy járna el, az in-kább a katholikusok elszakasztásán dolgozna az egyháztól, mintsem a viszályban levőket vezetné vissza az Egyházba.
Térjenek, igenis, semmitsem kívánunk jobban, térjenek vissza mindnyájan, kik Krisztus aklától messze elkalan-doznak ; de ez nem történhetik más úton, mint a melyet maga Krisztus mutatott meg."
III. A mi a katholikusok életének fegyelmezését illeti, mit enged ebben az egyház s mit nem, erre vonat-kozólag XIII. Leo pápa tanítása ez: „Az Egyháznak szelleme, a mint szerzője lebelte belé, kegyes és irgal-mas ; a miért is, eredete óta, szívesen megtette azt, a mit
szent Pál magáról vallott be : Mindeneknek mindene let-tem, hogy mindenkit üdvözíthessek.4) Valamennyi előző kor története tannsítja, hogy ez az Apostoli Szék, melyre nem csak a tanító hatalom, hanem az egész Egyház kor-mányzása is rá van bízva, állhatatosan megmaradt ugyan-abban a dogmában, ugyanugyan-abban az értelemben és meg-győződésben ;6) de az élet fegyelmezését mindig úgy szokta rendezni, hogy, az isteni j o g épségben tartásával, a keblében levő különféle nemzetek szokásai és felfogásai soha figyelmen kivül nem maradtak. Ha ezt a hívek üdvössége megkívánja, ki kételkedhetnék azon, hogy az Egyház ezt most is megteszi? Ámde ez a dolog nem magánemberek vélekedésétől függ, a melyet általában a helyesség látszata ejt tévedésbe, hanem az Egyház Ítéle-tétől kell függnie : és ebben az egyházi döntésben min-denkinek meg kell nyugodnia, a ki elődünk VI. Pius dorgálását ki a k a r j á k kerülni. 0 t. i. a pistojai zsinat LXXVIII. tételét sérelmesnek jelentette ki az Egyház és a Szentlélek ellen, „a mennyiben (ez a tétel) vizsgálat alá veti az egyház által felállított és helyeselt fegyelmet, mintha az agybáz haszontalan fegyelmet állíthatna fel és terhesebbet, mint a milyet a keresztény szabadság elvi-selhet."
IV. Szemben az amerikai szabadelvű katholikusság ama kívánalmával, hogy az egyházi hatalom erejének és őrködésének korlátozásával a hivek lelkületének és tevé-keny erélyének az Egyház tágabb tért engedjen s mintául
!) Sz. Ján. 1, 18.
2) Sz. Máté 28 : 19, 20.
3) Const, de Fide cath. c. III.
4) 1. Cor. 9, 22.
5) Yat. zsin. u. o. c. IV.
RELIGIO. 141-vegye a polgári társadalomtól a szabadságnak azt a
példáját (nihil de nobis sine nobis; mindent parlamentári-sam a hivek megszavaztatásával), a rcely ujabb időben lett szokássá és a mai államnak mintegy alapjoga, — XIII.
Leo pápa röviden így nyilatkozik: „Erről az (újmódi vallási) szabadságról bőven nyilatkoztunk abban a levél-ben, melyet az államok szervezetéről valamennyi püspök-höz irtunk ; ahol azt is kimutattuk, mi különbség van az isteni jogon alapuló Egyház és a többi valamennyi társa-ság között, melyek az emberek szabad akaratából merítik életöket." A pápa tehát ezúttal inkább emez újmódi vallási szabadság inegokolására tér át, és azt dönti ha-lomra a következő fejtegetéssel : „Azt mondják, a római pápa tévedéstől mentes tanítóságát, a róla hozott ünne-pélyes vatikáni határozat után, egy cseppet sem kell többé félteni; a miért is, miután ez biztonságban van, most már mindenkinek tágabb tért lehet engedni a gondolko-dásban és cselekvésben. Botor okoskodás, mondja a p á p a ; hiszen ha az egyház tévmentes tanitóságából az ész vala-mit levonhat, ez bizonyára abban áll, hogy senki tőle el-távozni ne akarjon, hanem mindenki magát az ő taní-tására és vezetésére adja át, hogy így bármely egyéni tévelygéstől menten maradhasson. Ehhez járul, hogy akik így okoskodnak, a gondviselő Isten bölcseségétől igen messze eltávoznak, a mely midőn az Apostoli Szék tekintélyét és tanitó hivatalát ünnepiesebb ítélettel meg-erősíteni akarta, ezt főleg azzal a szándékkal tette, hogy a jelen idők veszedelmeit a katholikusok lel-kétől hathatósabban távol tartsa. A szabadoskodás, melyet a szabadsággal széltében összetévesztenek ; a mindent össze-vissza beszélés szenvedélye ; szóval az arra való felhatalmazódás, hogy bármit lehessen érezni és irodalmi alakban kifejezni, az elmékre oly vastag sötétsé-get borítottak, hogy ma nagyobb szükség van a tanitó hivatalra és annak nagyobb a haszna mint valaha, nehogy valaki lelkiismeretétől és kötelességétől eltántorittassék.
Bizonyára távol van tőlünk, hogy a mit a jelen idők szelleme szül, azt mind elvessük; sőt ellenkezőleg, mind-az, mire az igazság kutatásában és a jóban való törekvés-ben elértünk, a műveltség örökségének gyarapításához tarto-zik, és a közjólét határainak kiszélesítéséhez járul, a mi nagy tetszésünkkel. Mindez pedig, nehogy a szilárd hasznosság-ban fogyatkozást szenvedjen, létre nem jöhet és érvényre nem emelkedhetik az Egyház tekintélyének és bölcsesé-gének megvetésével."
íme, az egyház tanításának első fele az amerikai szabadelvű katholikusság vélekedéseinek rendreutasításában.
Jó volt ezt most nekünk hallani épp itt Magyarországon, midőn az egész világ szabadelvűvé készül lenni. ? ?
(Vége köv.)
Szatmár. Visszatekintés egy püspöki élet tiz évé e. — (Folytatás.)
8. Örömmel tapasztalva azt, hogy az egyházmegyei papság sorában sokan vannak az irodalomnak szakavatott munkásai, kezdettől fogva azon voltam, hogy e magukra hagyott munkásokat összegyűjtsem s a külön-külön mű-ködő erőknek összetömörítése által azoknak hatályosabb tevékenységét lehetővé tegyem. Ezen szándékom többek
buzgó közreműködése folytán meg is valósult, s ekként keletkezett a szatmáregyházmegyei Irodalmi Kör, mely-nek sokoldalú s eddig is eredményes működése mutatja, mily üdvös az egy czélra törekvők egyesülése.
Az irodalmi kör eszméje megtestesülésének úgy-szólván nyomában kelt azon lelkes felbuzdulás, melynek a
„Pázmány-sajtó" köszöni létét. Kizárólag papi részvényesek filléreiből létesült az a nyomda, mely régóta érzett hiányt volt és van hivatva pótolni, mely a kor igényeinek tel-jesen megfelelő felszerelésével és berendezésével Szatmár városának többi hasonló intézményeivel nemcsak hogy kiállja a versenyt, hanem azok között az elsőséget méltán követeli magának.
E két vállalkozásnak szülötte lett a „Heti Szemle"
politikai és társadalmi hetilap. Elég reá mutatnom e lap múltjára, s utalnom jelenére, hogy annak életrevalósága felől kedvezü ítéletet mondhassunk. Feladatát, mely a politikában a pártatlan igazság keresése a társadalmi kérdések szinrehozásában a magán érdektől és mindenféle szűkkeblüségtől ment megoldásra való törekvés, a tudo-mányosságban az istenfélő tudomány tanainak terjesztése, a szépirodalomban az ész és szívbeli művelődésnek tisztessé-gesen gyönyörködtető formák bemutatásával való előmoz-dítása, a legtisztább kath. szellemben igyekszik megoldani.
Azért szívesen vállalkoztam arra, hogy e lapot anyagi támogatásban részesítem, mi czélból évenkint 300 frt segélyt adok.
Nem kevésbbé fontos esemény a püspöki és egy-házmegyei könyvtár rendezése és végleges megalapítása.
Lehető lett ez azon diszes könyvtári helyiségnek építése által, mely úgy az egyházmegyei, mint az úgynevezett Török-féle könyvtárt magába fogadta. Ez utóbbinak bir-tokába nagynevű pűspökelődöm, Schlauch Lőrincz ő emi-nencziája kegyes bőkezűsége folytán jutott az egyház-megye.
A püspöki könyvtár 1891—92 ben é p ü l t ; néhai Irsik Ferencz 10,000 frtot áldozott e czélra. Ugyanez al-kalommal a szeminárium is kibővíttetett 25,148 frt költség-gel, melyhez a szeminárium vagyonából 9337 f r t használ-tatott fel s a többi kölcsön vétetett az alapítványi pénz-tárból. A kölcsön törlesztéséhez évenkint tetemes összeg-gel járulok a sajátomból.
A püspöki és egyházmegyei könyvtár jelenleg 11,939 kötetet számlál, a Török könyvtár köteteinek száma 8541, a füzeteké 2358. Különösen a rendezés fogana-tosítása óta magam is igyekeztem gyarapítani a könyv-tárt, s oda ma már 588 kötetet helyeztem be, mint saját adománvomat.
%
Az egyházi ének és zeneművészet is fényes otthont nyert a szent Czecziliáról nevezett székesegyházi énekkar használatára czélszerüen emelt épületben.
Es miután az irodalom és művészet terén tett elő-haladás főbb mozzanatait az előbiekben felsoroltam, itt a helye megemlítenem, hogy mindeme fejlődés javarészben néhai Irsik Ferencz praelatus kanonok nevéhez fűződik, aki ez alkotások megteremtéséhez nem lankadó ifjú lelke-sedéssel, s bőkezű anyagi támogatással adott követésre méltó jó példát.
Ez időben esik a hívek lelki épülésére s az
egyház-megyei papság használatára általam kiadott alábbi művek megjelenése.
1. B. e. Klobusiczky Péter egykori szatmári püspök, későbbi kalocsai érsek udvarában használt reggeli és esti és gyónási imák.
2. A Szent Arcz és Jézus Szent Szíve Társulat eredete, szabályai és bucsui ; keresztúti ájtatosság.
3. Szent József tisztelete két kiadásban. Egybeállí-totta Jordán Károly pápai káplán, szaniszlói plébános.
4. Memoria Servi Dei, Joannis Hám, mélt. Keszler Ferencz pápai praelatustól.
5. B. e. Hám János püspök magyarul irott életrajza, n. Irsik Ferencztől.
6. B. e. Hám János püspök szentbeszédei, két kö-tetben. Összegyűjtötte nt. Brázay János szentszéki ülnök, m.-petrii plébános.
7. A szent ereklyék tisztelete a kath. egyházban.
Irta nt. Aiben Mátyás pápai kamarás, nyug. főgymn.
igazgató.
8. Karolina Auguszta anyacsászárné és királyné életrajza. Fordította nt. Jordán Károly p. káplán, sza-niszlói plébános.
Ezen itt elősorolt kiadványok költségeit a sajátom-ból fedeztem. Legalkalmasabban itt említem fel azt is, hogy valamennyi püspök elődöm arczképét megfesttettem a mely sikerült arczképek a püspöki palota nagy termét ékesítik.
Legközelebb ujabb munkával fog gyarapodni a ki-adványok száma. Ez évben fog ugyanis megjelenni b. e.
Hám János püspök életrajzának a nép számára kivona-tolt kiadása, melyet Bodnár Gáspár képezdei tanár szer-keszt össze. Ugyancsak ez év folyamán a latin nyelvű életrajzot második kiadás alá rendezi Keszler Ferencz praelatus kanonok úr.
Hiányos volna azonban e felsorolás, ha abban nem foglaltatnék megemlítése annak a nagy munkának, mely évek óta folyik már a szentek életének a nép számára való megírása körül. Nt. Steinberger Ferencz p. kamarás
képezdei igazgató vezetése alatt többen különösen a fia-talabb papok közül, foglalkoztatják e szép feladat meg-valósítására tehetségüket és szorgalmukat, úgy hogy valószínűleg a jövő évben már meg fog jelenni a Szen-tek élete a Szent-István-Társulat kiadásában.
A jövő iránt bizalmat keltő egyik ama jelenségről sem lehet hallgatnom, mely azt mutatta, hogy a kath.
szellem és felfogás nem csupán a hivek belső, szorosan vett lelki életének irányítására szorítkozik, hanem mind-inkább érvényesül a társadalmi élet külső vonatkozásai-ban is. Ez a biztató jelenség a kath. olvasókörök és más kath. irányú egyesületek keletkezése, szaporodása.
Ily egylet Szatmártt „Kath. Kaszinó" néven már régtől fogva áll fenn, és meg is felel a kívánalmaknak, melyek működését illetőleg azzal szemben jogosan tá-maszthatók. Mult évben sikerült ez egylet részére alkal-mas helyiséget vásárolni 19 ezer forint áron, s így most már saját kényelmes otthonában élhet nemes feladatai
megvalósításának. A kaszinó czéljait évente 500 frt ado-mánvnyal istápolom.
Vannak továbbá Ungvártt és Munkácson virágzó
kath. olvasókörök és szép eredményt mutatnak fel a katholikus társadalmi élet kifejlesztése körül.
A katholikus legényegyletek, melyekben az iparos ifjak találják meg társadalmi igényeik kielégítését, és bírják a tisztességes szórakozás mellett ismereteik kibőví-tésének, gondolkozásuk és érzésük nemes irányú
tejlődésé-! nek feltételeit, szintén örvendetes fellendülésnek indultak.
Ma az egyházmegye következő helyein állanak fenn ily egyletek: Szatmártt, N.-Károlyban, N.-Bányán, F.-Bányán, Szinérváralján és Ungvárt, Munkácson pedig most alakul.
(Vége köv.)
KATH. NEVELÉS- és TANITÁSÜGrY.
A katholikus tanügyi bizottság ü l é s e . Megemlékeztünk a biboros-herczegprimás azon leira-táról, melylyel a mult nyáron megalakult kath. tanítók százas bizottságának tagjait és szervezetét megerősítette.
E bizottság kebeléből alakított szűkebb 25 tagból álló tanügyi bizottság febr. 27-én d. u. 4 órakor tartotta első ülését a központi szeminárium dísztermében, melyen a vidéki tagok és egyházmegyei főtanfelügyelők is nagy I számban jelentek meg. Ott voltak : Dr Steinberger F.
elnök (Szatmár), Csávolszky József (Vácz), Talotay László (N.-Várad), Mayer K. (Sz.-Fejérvár) és Kozora Endre (Kassa) egyházmegyei főtan felügyelők és a következő ren-: des kinevezett tagok ren-: Mócsy Antal orsz. képviselő, dr
Karácsony im re (Győr), Erdődy János (Kassa), Bodnár Gáspár (Szatmár), Rolin József (Sopron), Szőke Sándor (Eger), Ujlaky Géza (Győr), Tóth Géza (Jászó), Számord Ignácz, Dreisziger Ferencz és Bertalan Vincze (Eszter-gom), Ember Károly és Győrffy János (Budapest.) — Dr Steinberger F. elnök a következő beszéddel nyitotta meg az ülést:
Melyen t. tanügyi tanács!
A magyar Sión legfőbb őre az egyház féltett jogai-nak védelmére egy új bástyát épített be a magyar társa-dalomba, a midőn az országos kath. tanítói bizottságot legkegyesebben megerősíteni és ezáltal Magyarország kath.
tanítóságát szerves egészszé, egy tömör hadsereggé mél-tóztatott összeforrasztani.
Az ország katholikusainak szeme ránk van szegezve.
Ebből az általános érdeklődésoől erőt és lelkesedést merít a mi bizottságunk. Ez az erő a legnemesebb ügynek van szentelve. Nem keressük a harczot, hanem a tanügy-fejlesztés békés munkáját tartjuk feladatunknak. S ha a magyar nemzet kultúrájának emelésére czélzó becsületes törekvésünkben támadásokkal kellene találkoznunk, a tiszta öntudat meg nem tántorodó erejével szegezzük ellene mellünket és miként a katona dicsőségének tartja a csatában kapott sebhelyeket, mi is örömmel fogjuk fel-fogni az ellenünk irányuló kardcsapásokat az egyház védelmében, mert az egyház az az ősi intézmény, mely-ből a magyar nemzet 900 év óta mind máig életerőt szívott fel. Es mi azt akarjuk, hogy e nemzet ezt az életerőt ezután is felszívja.
Méltán hangolja örömre a kath. tanítóságot a bizott-ságunk életében máig elért siker, mert a mi eddig hosszú időn át hő óhajoknak, de bágyadt reménykedésnek volt
RELIGIO. 143-a tárgy143-a, 143-azt m143-a 143-a v143-alóság mezejére látjuk átültetve : 143-a
magyar kath. tanítóság hivatalosan szervezve van. Ezt az eredményt a bíboros-herczegpri más ő fő magasságának kegyes jóindulatán és a mi védő-elnökünk, Hornig Károly báró ő nagyméltóságának rokonszenves támogatásán kivül a bizottság eddigi tapintatos és lelkes munkásságának lehet érdemül felróni,
Nagyon helyesen van megalkotva a mi bizottsági, megerősített szabályzatunknak az a pontja, mely az egyházmegyei főtanfelügyelőket, a hazai kath. közoktatás összes fény- és árnyékoldalait összegyűjtő góczpontokat, ebbe a bizottságba mint „hivatalból tagokat" iktatá be.
Azért joggal él bennem a remény, hogy az a nagy szak-értelem, mely e bizottságnak különböző irányú, de ugyan-azon czélu hivatásköröket képviselő tagjaiban székel a mi szivünkkel összeforrott kath.' tanügyeti, mely az egy-háznak kiváló gondosságra méltó ügye, az óhajtott dia-dalra fogja vezetni.
Mélyen t. tanügyi tanács. Az ország kath. tanügye, mely ennek a derék magyar nemzetnek kulturája ősi for-rását képezi, a mi kezeinkbe van letéve. A lobogó lelke-sedés, mely hamar kialszik, nem lehet termékenyitő az elmékre és intézményekre. Azért alázattal kérem a m. t.
tanügyi tanácsot, hogy azt a nagy munkaerőt, melyet eddig oly lelkesen fektetett be a mi kath. tanügyünk szol-gálatába, egy magasztos ügyhöz méltó kitartással, hozza meg ezután a katholikus tanügy fellendítésére.
A mikor sokat kell tenni, keveset lehet beszélni.
Azért szivemből üdvözölve tanügyi tanácsunk m. t. tag-jait, a gyűlést ezennel megnyitom.
Ember K. indítványára határozatba ment, hogy a szabályzat helybenhagyását a herczeg-primásnak
küldött-ségileg köszönik meg, mely küldöttség e nagy horderejű és fontos munkára hivatott testület fővédnökét Hornig Károly bi. veszprémi püspököt is üdvözli az első ülés alkalmából.
A felolvasott herczegprimási leiratnak a kath. tani-tói árvaházra vonatkozó passzusára Palotay László főtan-felügyelő meleg érdeklődést tanúsító lelkes szavakkal ad azon óhajának kifejezést, hogy minden egyházmegye állít-son fel árvaházat a kath. taaitók árvái számára.
A herczegprimás leirata utasítja a bizottságot, hogy a fővárosból elköltözött Gerely J. ellenőr helyébe mást válaszszon meg.
Nagyobb vitát provokált a juliusban tartandó százas bizottsági ülés tárgysorozatának megállapítása, melyben
— különösen a záróvizsgákra vonatkozóra — résztvettek Csávolszky. Palotay kanonokok, Mócsy képviselő és Drei-sziger F.
A juliusi nagygyűlés tárgyainak előadóiul kijelöltet-tek : Mócsy A. (állami képesítés), Petrovácz J . (az egyház jogviszonya az 1868. XXXVIII. t.-czikkel szemben), Em-ber K. (tanítóképzés), Dreisziger F. (a záróvizsgák), Szőke Sándor (gazdasági ismereteit és háztartási iskolák) és Breznay Imre (a polgári iskolák reformja).
A bizottság állandó összeköttetésbe lép az összes hazai kath. tanitóegyesületekkel, még pedig Palotay in-dítványára, a főtanfelügyelők utján s állandó központi irodául a Szent-István-Társulat uj palotájában kényelmes
helyiséget bérel és rendez be. Kimondatott, hogy a kath.
tanítói árvaház ügyeinek intézésébe (a lehetőség korlátai között) a bizottság befolyhat.
Megalakították a négy szakbizottságot, u. m. 1.
hitoktatási, 2. népoktatási, 3. nőnevelési és 4. tanítóképző bizottságokat s végül Embernek a tisztikar nevében be-adott indítványát a kath. Magyarország 900 éves jubileu-mának megünneplése tárgyában, és Szőke Sándor tételét:
„A magyar közgazdasági életet ujabban veszélyeztető szoczialisztikus törekvésekkel szemben milyen munkát, magatartást várhat a magyar katholikus tanítótól a ma-gyar kath. egyház ?," a bizottság magáévá tévén, a katb.
tanügyi tanács első ülését az elnök bezárta.
A tanács nevében febr. 28-án délelőtt tisztelgett
A tanács nevében febr. 28-án délelőtt tisztelgett