Budapest, jan. 9. Szentgyakorlatok műveltebb katho-likus férfiak számára. —
Tomcsányi Lajos Jézus-társasági atya folyó év január 23—27-ig a budapesti központi papnevelő-intézet-nek kápolnájában műveltebb katholikus jérfiak számára szentgyakorlatokat fog tartani. A szentgyakorlatok ideje alatt az ájtatosságok sorrendje a következő : január 23 ikán (hétfőn) este 6 órakor bevezető szent beszéd ; január 24., 25., 26-ikán : naponkint reggel 7 órakor elmélkedés, fél 8 órakor szent mise; délatán fél 5 és fél 7 órakor elmél-kedés; január 27-ikén (pénteken) reggel 7 órakor elmélke-dés, utána szent mise, mely alatt közös szent áldozás. A résztvevők az intézet elöljárósága engedelméből a szent-gyakorlatok folyama alatt, jelesen a délutáni két elmél-kedés közti időt, az intézet kápolnájában vagy a dísz-teremben tölthetik el. Ugyanezen helyeken megfelelő ájtatossági vezérkönyvek bőviben fognak rendelkezésükre állani. Az elmélkedések ideje ugy lett megállapítva, hogy azokon bárki is résztvehessen. A szentgyakorlatokra, egy-szerű levelezési lapon, Bundala János papnöveldéi lelki-iga'/gató czimére lehet jelentkezni. A bejelentés kívánatos ugyan, de nem szükséges feltétlenül. — A szentgyakorla-tok természete a csendes magábaszállást, tehát a hallga-tást követeli. Biztat a remény, hogy elvégre már a szent-gyakorlatokra szolgáló külön ház is létrejön, a hol a résztvenni szándékozók a szentgyakorlatok egész idejére teljesen visszavonulhatnak. Addig is meg kell elégedni azzal, a mit az adott viszonyok megengednek. A szent gyakorlatok rendezői bizalommal fordulnak ugy a buda-pesti, mint a vidéki katholikus körök, a Sz.-István-, a Sz.-László-, Szent-Imre-, a Pázmány-, a Sz.-Yincze, az Oltáregyesületek, a Mária-kongregácziók férfitagjaihoz, a katholikus sajtó munkásaihoz, a tanári és tanítói pályán, valamint általában ugy a magán, mint a köztéren működő
19 férfiakhoz, hogy felhasználva a kínálkozó alkalmat, minél számosabban vegyenek részt az igazi katholikus életre oly elhatározó fontossággal biró szentgyakorlatokon. Meg-tisztult lelkiismeret nélkül nem lehet öntudatos katholikus gondolkozás és igazi katholikus élet! Ezek nélkül pedig meddő marad minden törekvésünk ! Vegyünk tehát minél többen részt a férfi szentgyakorlatokon!
Csanádi egyházmegye. A hitélet köréből.
Kidomborodik még akkor is az ember egyéni értéke, a suly, melyet a közélet terén szerzett magának, ha bár-csak csendben is, szerényen működik. Csak a lelkesedés igaz hevével, a hivatásérzet teljes melegével működjék !
Nagyságos és ft. Csicsáky Imre, pápai titkos kamarás és zsombolyai plébános, alig két éves működése után az Ur igaz, és lankadatlan buzgalmu szolgájának bizonyult.
Eletét, lánglelke egész erejét magasztos hivatásának, egy-házának és hiveinek szentelte. Es az elért eredményei valóban fényesek. A miről sem itt, sem a környéken még soha sem hallottak : a pádovai szt.-Antal intézményét ő alapította. És immár 3000-nél több szép, fehér kenyeret volt képes a szegények között kiosztani. „A szegények karácsonyfáját" ő teremtette és lélekemelő ünnepély alatt 33 gyermeket tudott teljesen téli ruhával, 22-öt pedig liszttel, kenyérrel és tésztával, hússal ellátni. Nem átallotta, azt sem, hogy szegényei javára felkereste a gazdagabb hiveit, intvén őket a köny őrület és a szeretet gyakorlására.
Feldíszítette könyöradomány által a templomot és ugyan-ezekkel az eszközökkel állította fel a diszes lourdesi oltárt és pádovai szt.-Antal gyönyörű, nagy szobrát. Es most éppen azon fáradozik, hogy egyik legszebb alkotását befejezze: a „Jézus szive oltárát," mely 1200 frtnál többe került. Ezt a pénzt is a felbuzdult hivek adták össze. A gyönyörű oltárt f. hó 15-én nagys. és ft. dr Kim László, csanád egyházmegyei kanonok ur fogja fényes segédlet mellett felszentelni. Nagy, magasztos ünnepélyre készülünk.
És noha példás életű, hitbuzgó papjaink leikök egész hevével dolgoznak a hivők körében, mégis Csicsáky Imre ő nagyságának sikerült ugyanezen időre a pilis-csabai laza-risták három misszionáriusát : Lollok, Galambos és Médics urakat megnyerni 15 napig tartó szent működésre. Lesz mindennap két predikáczió és szentgyakorlatok stb. Es mind ezek mellett talál Csicsáky ő nagysága még időt arra is, hogy az irodalom terén is babérokat szerezzen magának.
Eddigi műveihez ú j b ó l ' e g y fényes alkotását csatolta. A pápa ő szentségének olasz és latinnyelvü^ költeményeiből egy valóban ragyogó virágfüzért alkotván, ezen költe-ményeket magyar nyelvre átfordította és ezen igen si-került művét a csanádi püspök Desseívffy Sándor ur <>
nagyméltóságának ajánlotta. Néhány példányát ezen mű-nek ragyogó kiállításban, aranyos nyomtatásban adták ki, és ezekből egyet megküldötték a pápa ő szentségének is.
Legyen a római kath. egyháznak minden papja f. t.
Csicsáky Imre fáradhatlan, önfeláldozó példájának köve-tője, és hitéletünk magasztos nyilvánulásain még azok is fel fognak buzdulni, kik eddig hitök iránt közönyösséget tanúsítottak.
Zsombolya, 1899. január hó 8-án.
Leitich Antal, polg. isk. igazgató.
3*
Erdélyi egyházmegye. Kovács Ferencz praelátusl—
XIII. Leo pápa ő szentsége püspök ur ő méltóságá-nak előterjesztésére Kovács Ferencz marosvásárhelyi apát-plebánost házi praelátusi méltósággal tüntette ki. E ma-gas kitüntetés az egész egyházmegyében, de különösen M.-Vásárhelyt általános örömet keltett. Kovács praelátus ur ő méltósága 1860-ban szenteltetett pappá. Hosszasab-ban működőit mint szemináriumi tanár. 1873-Hosszasab-ban a ma-rosvásárhelyi tekintélyes hitközség plébánosává és maro.s-keiületi főesperessé neveztetett ki. Tevékeny működést fejtett ki a közélet minden terén. 0 alapította a Székely Nemzeti Ipar-Muzeumot, alelnöke a marostordai gazda-sági egyesületnek stb. 0 méltósága III. oszt. vaskorona-rendnek is lovagja. — Erre vonatkozóiaga „Közművelődés"
Maros-Vásárhelyről a következő tudósítást vette :
Marosvásárhely karácsonyfája ! Az általános örömet, a mely minden hivő szivét és lelkét betölti Jézus szüle-tése ünnepén, fokozta azon örvendetes hír, melylyel az ájtatos közönséget az ünnep kiváló szónoka, Karácson Márton t. tőesperes, főgymn. igazgató megl-pte. Sz.
beszédé-ben meggyőző érvekkel, találó hasonlatokkal mutatott rá a/, emberiség örömére, czéljára, rendeltetésére s bebizonyí-totta a karácsonyfa gyümölcseit és mindezeket Jézus szü-letéséből magyarázta ki. A megváltó születése felett érzett altalanos örömmel a meghatottság hangján hozta kap-csolatba ama magas megbízatást, a melyben őt Erdély főpásztora részesítette, siet is ennek megfelelni annál is inkább, mivel ez az . örömhír egy várost, sőt az egész egyházmegyét érte akkor, midőn Kovács Ferencz apát-plébános urat püspök ur előterjesztésére ő szentsége házi főpapjává kegyeskedett kinevezni. A szónok, mint a ki-tüntetett egykori tanítványa, a lelkesedés, a szeretet és a hála hangján beszélt, minden szavából kiérzett a tiszta lélek nemes vonása, meghatottsága és a megbízatás fon-tossága. Altalános érdeklődés között olvasta fel a szónok a megbízó levelet, a pápai kinevező okmányt. A beteges abbast, nem is sejtve kitüntetését, a váratlan meglepetés elérzékenyitette, sirt, könyezett; zokogott vele a közön-ség is. Minden egyes liivő arczán az öröm és szomorúság könnye csordult alá; az örömé, hiszen papját érte a ma-gas kitüntetés, a ki mindene hívőinek ; a szomorúságé, mert már régóta gyengélkedik szeretett lelkipásztora. Az általános örömet és meglepetést a derék igazgató csatta-nós fordulattal tetézte, midőn imára szólította fel a hívő-ket a beteges praelatusért. A magas kitüntetés hire vil-lámgyorsan terjedt szét, siettek üdvözölni ő méltóságát;
mig számára hosszú életet kértek, addig a rajongó szere-tet hangján élszere-tették Erdély kiváló püspökét. Ad multos annos! Olti M.
Kalocsa, jan. 8. Utóhangok a Jézustái\-asági atyák konviktusában tartott karácsonyi előadásokból.
Mint minden évben, ugy az idén is gondoskodtak a főgymnasium tanárai, hogy a vakácziózó diáksereg a sz ünnep szellemének megfelelő nemes szórakozásban része-süljön. Naponkint változatos műsorral előadásokat rendez-tek a konviktus díszes színpadán, melyekre az itt időző szülők is megjelentek. Ez előadások kettején ő
exczel-lentiája CsászJca érsek ur is jelen volt; s deczember 26 án körülbelül igyen buzditá előadás végén a szereplő ifjú-ságot :
Krisztusban kedves fiaim !
Mai szépen sikerült előadástok programmja, mit kezemben tartok, e szavakkal kezdődik : Az élet álom.
Ez a most eljátszott történeti szinművecskének czime, mely Komárik atya avatott irói tollát dicséri. Az egész darab erkölcsi tartalmát annak feltüntetése képezi, hogy akkor nem álom, hanem egy boldog valóság az élet, ha Istenünk, hazánk és embertársaink iránti kötelességeinket hiven teljesítjük ; ellenben ha életünk magasztos czélját fel nem érijük, akkor gonosz, kárhozatos álomnak mondható az, mint e színmű szerencsétlen hősének éiete. — De hát mi az a magasztos czél, mely az emberi életnek legszentebb feladata? Programmtok végén itt olvasom ez öt betücs-két : 0 . A. M. D. G. = Omnia ad maiorem Dei glóriám!
Mindent Isten nagyobb dicsőségére. Igen, kedves fiaim, ez az egyedüli ut a mi életünk czéljához, a czél pedig nem más, mint az üdvösség megszerzése. Ennek a czél-nak szenteljétek tanulmányaitokat, munkásságtokat, még szórakozástokat is, akkor nem leszen liiu álom a ti élete-tek itt a földön, hanem boldogító valóság. Az Isten szent áldását kérem reátok és gondos nevelőitekre, tanáraitokra.
Decz. 29-én szintén végignézte ő exczellentiája az előadást, a konviktus zsengébb növendékei által bemuta-tott Megváltás angyala czimű színműdet s tetszésének ily forma szavakban adott kifejezést:
Krisztusban kedves gyermekeim !
A megváltás angyala, ki a világ üdvösségét hirdeti, örömet, boldogságot hirdet nektek is mindegyiteknek. El-maradhatatlan ez a mennyei öröm, ha az Ur Jézus az ő sz. kegyelmeivel szivetekben megszületik. Legyetek rajta, hogy megszülessék. Az ima és áhítat karjain fogadjátok a megszületett kis Jézust, és ő fényes világosságot gyújt elmétekben, szivetekben, azt a mennyei világosságot, me-lyet az általatok most bemutatott szép élőkép oly ked-vesen jelképezett, azt a mennyei világosságot, melynek isteni fényénél mindenkor megtaláljátok az üdvösségre vezető utat, a jók és igazak szent ösvényét. Azon a szent ösvényen azután az élet minden körülményei között mindvégig meg is maradjatok. — Most pedig éltessétek velem együtt kedves gyermekeim e derék intézet igaz-gatóját és dicséretes, épületes szép előadástok fáradhatatlan rendezőjét, Rosfy Kálmán atyát. Éljenek.
Szatmár. Katholikus hang az autonomia ügyében. — Az itteni „Heti Szemle", újévi számában, „A kath. autonomia ügye" cz. alatt, következő nyilatkozattal szóit az autonomia ügyéhez, illetve a 9-es bizottság javaslatához :
Egyházunk jövendő sorsára annyira fontos, a katho-likusok jogainak biztosítására szolgáló s régen óhajtott emez intézmény létesítése végett eddig tett előmunkálatok éppen nem alkalmasak arra, hogy a katholikusokat, a kik nem hajlandók az egyház függetlenségét, törvények által biztosított jogait a változó hajlamú kormányok kényének kiszolgáltatni, megnyugtassa.
RELIGIO. 25 Mint ismeretes, az alakuló kongresszus egy 27 tagu
bizottságot küldött ki, a tervezet javaslatszerü elkészíté-sére, a mely kebeléből ugyanezen munkát egy 9-tagu bizottságra ruházta.
Eközben a jelenlegi kormány is kibocsátott egy me-morandum-félét, a melyben kifejti a maga álláspontját a létesítendő autonómiával szemben, a kormány eddigi jogtalan befolyásának és hatalmának oly mértékű fentartásával, hogy véleményünk szerint a kath. autonomiai kongresszus ez alapon még tárgyalásba sem bocsátkozhatik a kormány-nyal. E felett alig is van eltérés az egyház javát valóban szivökön viselő katbolikusok között. Hiszen a kormány memorandumában lényegileg teljesen fentartandónak véli a mai képtelen állapotokat és viszonyt. Nem hajlandó kiadni kezéből semmi intézkedő s rendelkező befolyást;
nem akarja kiadni a katholikusoknak a őket törvény és jogszerint megillető vagyont s iskolákat ; legfeljebb
bi-zonyos sanctió nélküli ellenőrzői tisztet szán az autonómiá-nak, minden itézkedő és tényleges jogok nélkül.
A mult napokban a 9-es bizottság is elkészült ja-vaslatával s az néhány lapban napvilágot is látott, nem kis megütközést keltve az igaz kath. hivők táborában.
Mert, habár a javaslat a püspökök választására nézve elég tűrhető módozatot tartalmaz, sőt a kath. és kir.
kath. tanintézetek tanárainak kinevezésére és a kath.
egyháznak ezen iskolák beléletében elég tűrhető befolyást biztosit ; de még sem olyant, a minőt joggal kívánhatunk, s minővel a protestánsok már régen birnak. Az pedig, hogy a javasîat a kath. egyház kétségtelen vagyonát és alapjait továbbra is a kormány kezelése alatt hagyja, s az autonómiának csak az utólagos ellenőrzést és felül-vizsgálást tartja meg, a minőket a mai orsz. ellenőrző bizottság is bir, — egyenesen az egyház joga feladásának tartjuk.
A 9 es bizottság azonban jogtalanul hatáskörét is túllépte. Javaslatát ugyanis a kormányhoz és a herczeg-primáshoz is benyujtá, hogv tegyék meg reá észrevételei-ket s jelezzék azzal szemben álláspontjukat, hogy ezek-szerint aztán módosíthassák. Erre a lépésre pedig nem nyert felhatalmazást, mert hiszen akkor az aufconomia egész ügye minden részletében már e bizottságban jutott volna dűlőre. Mire való lett volna akkor a 27-es bizott-ság, sőt a közgyűlés tanácskozása is, ha már itt dőlt volna el minden vitás és lényeges kérdés. Nagyon helye-sen tette tehát a herczegprimás, a midőn e javaslatot a 9-es bizottságtól, mint illetéktelentől el sem fogadta.
Hasonlókép tette a kormány is, nem akarván kiadni még most minden ütőkártyáját, amint egy kormánylap jellemző-leg közölte.
Ily körülmények közt a 27-es bizottság elnöke január közepére a javaslat tárgyalása végett összehívta a bizottságot, a mely előreláthatólag a katholikusok jogai-nak hatályosabb megvédésére lényeges módosításokat fog tenni a javaslaton. Mindenesetre vigasztaló, hogy a kon-gresszus többsége olyan férfiakból áll, a kik nem egy köny-nyen fogják feláldozni az egyháznak vitális érdekeit; még vigasztalóbb lenne, ha az egyház s állam közt ismét helyreállítaná azt az áldásos viszonyt, melyet
mind-kettőnek egymásra utalt érdeke és a haza java múlha-tatlanul megkíván.
Addig mi várhatunk s inkább várjunk, mint el-hamarkodva jogfeladásokkal minden jövő jobb alkotások-nak útját vágjuk.
Németország. A jezsuita-törvény 2. §-a hatályon kivül helyeztetik. —
A „Magdeburger Zeitung" s a „Hamburger Nach-richten" egyidejűleg jelentik, hogy a „Bundesrath" a hírhedt jezsuita törvény második paragrafusának, mely a jezsuiták száműzetéséről szól, ez alkalommal hozzá fog járulni e paragrafus hatályon kivül helyezéséhez. A hir igen valószínűleg hangzik, mert a bir. gyűlésnek immár óriási többsége kívánja a törvény megváltoztatását. Lim-burg 'Stimm gróf a konzervativek, Rickert az egyesült szabadelvűek részéről pártolja a módosítási javaslatot, Bennigsen a nemzeti szabadelvűek vezére maga is a jezsuita-törvényben felesleges szigort talál.
T A R C Z A .
A s z e r e t e t könyve.
I r t a : Violet Gyula, áldozó-pap.
— Mutatvány. — (Folytatás.)
2. Szeretet a boldogságunk.
Boldogulni, boldogulni ! Ez az álom gyötör min-denkit. Elkezdve a patak sima köveit kereső gyermek-ségen, a himes szárnyú lepkét kergető ifjúságon, az élet harczában fáradó férfikor is, a régi szép emlékeken me-rengő öregség is boldogulni akar.
Boldogság ! Be sok visszaélést űznek e szóval ! Pedig nagy, komoly szó ez. Röviden megvilágítva: minden kí-vánságnak meghalása a boldogság.
Tedd szivedre a kezedet. Mondd meg igazán, ugy-e teli s teli vagy kívánságokkal? Egyik be sem telik, már van egy uj, még az nem teljesült, már a harmadikat ápolod. Nyughatatlan, kívánságokat, ezer vágyat tápláló az ember, míg csak él.
Nincs boldogság, igazi boldogság e földön, csak ott a túlsó világon, a mennyországban virul az.
Nem is egész értelmében veszem a szót, csak ugy viszonylagosan, midőn boldogságról beszélek.
Boldogulhat mindenki, aki csak akar. Nem valami nagy tudomány a boldogulás nyitja. Nem nehezen föl-található, melyhez csak kevesen férhetnének. Egyszerű, mindenki előtt nyitva álló bőség : szeretet az.
Többet ér a világ minden tudományánál. A had-vezérek mitiden dicsőségénél. A tudomáuy ki nem elégit.
A hir, a dicsőség csak addig kecsegtet, míg el nem nyerted. Ha egyszer az emberek ajakán él neved, koszorús lesz homlokod, ugy fog tetszeni, mintha máskép nem is lehetne. A szeretetet, ha megízlelted, annál jobban
szom-juhozol utána, annál inkább kívánod. A szeretet, egyedül a szeretet az, mi a földön tiszta boldogságot ád.
Nem ugy van ? Nézzük sorra !
Titkos vágy hajtotta az embert, hogy a földet f ú r j a : álomszerüleg csengett a fülébe, hogy kincset talál ott.
Elindult, fáradt, dolgozott csüggedés nélkül, mindig szeme előtt lebegett az a ritka szép kincs, melyet ott találni álmodott. Messze mélybe ért már. Ott van, ott kell lenni . . . S ime ? Mérhetetlen kőszikla állja ú t j á t s dönti a semmiségbe minden munkáját.
Igy j á r t a tudomány. Óriási léptekben haladt az igazságok kifürkészésében előre, de egyszer csak meg-fejthetetlenhez ért, végkép megakadt. Merész toll vetette papírra, hogy a tudomány csődöt mondott. Ugy is van-Behatoltunk mélységes titkokba, kifürkésztük megállapí-tottuk a csillagok járását, ma már a villamosság segít-ségével meg tudják nézni benső részeidet; de — sem a lelket, sem az életet meg nem fejthetjük.
Igy jutott csődbe a tudomány. Hányszor hallottam kereskedők fájdalmas zokogását, mikor drága holmijukat potom olcsón kótyavetyélték e). Ilyen szomorúság illik a tudományhoz is, mert hisz megakadt, előbbre nem mehet.
Hogyan szerezne boldogságot az ilyen tudás ? Örömet sokat szerez, ha látjuk fáradságos kutatásaink eredményét, de minthogy tudásunk mindig tökéletlen, igen tökéletlen marad : boldogságot nem szerezhet soha.
Kérdezd meg a tudóst magát, ha habozol elhinni állításaimat.
Sok igazság szorult Goethe e két s o r á b a :
„ Arc it nem tudunk, épen használhatnék.
Amit tudunk, annak nem vesszük hasznát."
Tehetetlenek vagyunk tudásunkkal nagyon.
A világ nem utolsó bölcse volt, ki azt m o n d t a :
„Azt tudom, hogy nem tudok semmit."
Hogyan tehetne az ilyen tudomány boldoggá?
Nem ! nem tehet.
Talán a hir, a dicsőség ?
Minden embernek van k ö r e : kisebb, nagyobb. Ez a kör, melyben mozgunk vagyunk, ismer. Ha jól betöltjük hivatásunkat, dicsér; ha nem, gáncsol. A helyeslő, dicsérő vélemény: a mi becsületünk. J ó l esik, egyedüli jutalma a földön fáradozásunknak ez az elismerés. — Nagy a köröd, sok ember fölött húzódik életed pályája, jól betöltöd, hivatásodat, sokan becsülnek, sokan tisztelnek, sokan dicsérnek : ez a hir, a dicsőség. Nagyon jól esik, öröm-mel áraszt el, ha látjuk, hogy önzetlen tetteinket min-denki helyeseknek itéli.
0 , de nem boldogít a hir, a dicsőség tartósan ! A dicsőség nagyon követelő. A gyönge ember örök p é l d á j a : Amánnak esete. A hirnek-dicsőségnek beczézett kegyeltje volt. A nép leborult előtte, mert igy parancsolta a király. Azt hiszitek boldog volt? Minden dicsősége mel-lett nagyon boldogtalan volt. Mi okozta e szomorúságát ? Egy, egyetlen zsidó, — Mardócheus — ki nem akart előtte térdet hajtani.
Hány Ámánt hord hátán a vén föld, kik hirben úsznak, kiket magasztaló énekek dicsérnek s amellett nagyon boldogtalanok.
Az emberek vélekedése olyan, mint a nádszál : köny-nyen meginog. Ma tenyerükön hordoznak, holnap a sárba dobnak. Ma magasztalják neved, tetteited, holnap kővel dobálnak. Nem ugy vau? . . .
Megmondta az igazat Bismarck születése 90-ik év-fordulóján :
— Ha összeszámítom életem igazán boldog óráit:
alig tudnám 24-nél többre fölvinni.
0 beszélt igy, kire a dicsőség bő áradatban hullt.
A babér-koszoruba mindig bele van kötve az a gondolat, hogy hervatag. A dicsőség velünk együtt sírba száll.
Adhat-e hát, hogyan szerezhetne boldoeágot a hir, a dicsőség? Ingoványból előpislogó fény az, melynek világánál nagynak véljük magunkat s majd mindig kicsiny-nek ösm érjük fel az embert.
Talán a gazdagság ? Megveheted a kényelmet, sze-rezhetsz pénzért élvezetet magadnak, de boldogságot nem.
Ez alapon a gazdagok mind boldogok volnának. Pedig azok talán kevésbé megelégedettek, mint a szegények.
A boldogság első föltétele: a lélek nyugodtsága. A lélek nyugodságát megszerzi az a tudat, hogy köteles-ségemet teljesítem, a rossztól óvakodom s e röpke szárnyon tovasiető élet után biztosan várom a mennyországot.
Második a l a p j a : hogy nyomorult ne legyek s ne szűköl-ködjem. Tovább nincs. Ezek egyikéhez sincs a gazdagság-nak parányi köze is. Örömet szerez, ha jót tehetek más-sal. A jótétemény fokát nem az adomány nagysága, de az adó szive jósága állapítja meg. E r r e sem kell gazdagság.
Az a hitvány élvezet, mámor, amit pénzen meg-vásárolhatsz : az nem boldogság. A tilosban tépett rózsa illatát nem élvezheted szabadon mert mindig szúr a tövise.
Ilyen rózsa a mámoros élvezet, szúr a gondolat, hogy
Ilyen rózsa a mámoros élvezet, szúr a gondolat, hogy