• Nem Talált Eredményt

RELIGIO. 59 körülményekhez képest társadalmi működést is kell

In document Religio, 1899. 1. félév (Pldal 63-69)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁS OK

RELIGIO. 59 körülményekhez képest társadalmi működést is kell

kifej-tenie. Bár sokszor visszaélnek e kifejezéssel, mindazáltal nem alap nélkül hangoztatiák napjainkban, hogy a fel-világosodás századát éljük. Egyik legvilágosabb jelensége és bizonyítéka a nevezett állitásnak, hogy időinkben a nép minden rétege gondolkozik és a szellemi táplálék szükségét érzi. Olvas és elolvas mindent, a mi kezébe kerül s magába szívja az olvasott dolgok szellemét. Min-denki előtt egészen ismert dolog, hogy minden jó, de minden rossz is, a papirtól indul ki, s aminő a szellemi táplálék, olyanná fejlődik az ember. Az ezzel összefüggő kérdésekről a népkönyvtárakról, olvasó körökről már ele-get s eredménynyel hallottunk, azonban egy dolgot mintha nem véstünk volna eléggé emlékezetünkbe, s nem tettük volna elmélkedésünk tárgyává, és ez az, hogy a ki legel-tetni akar, annak legelőről is kell gondoskodnia, a ki olvastatni akar, annak tehetsége Istentől kapott mértéke szerint irnia is kell.

Bocsánat az őszinteségért! de hány és hány pap heverteti ebbeli talentumát kamat nélkül nyugodt lelkiis-merettel! Ha végignézünk elleneink hadán s azok előhar-czosain, kik a sajtó fegyverével már is mintegy gyógyít-hatatlan sebeket mértek reánk, Istenem, minő existencziá-kat találunk köztük, kik bizony, tisztelet a kivételnek, alig képesek felvenni műveltség és képzettség dolgában a versenyt éppen a katholikus papsággal. Es mégis a táplá-lásnak éppen eme neme mennyi akadálylyal — mondjuk ki — itt-ott elfogultsággal is küzd a papság körében.

Egyiknek ideje nincs, a másik szerénykedik, holott, ha képességéhez mérten ir, hivatását, szinte kötelességét tel-jesiti. Nincs olyan papja Magyarországnak, kinek szellemi

kincsei csupán önmaga számára volnának elégségesek, a ki feleslegéből hébe-korba nem juttathatna papirra. Ha minden pap csak egy-két czikket irna évente legalább tapasztalatai, elmélkedése gyümölcseiből, mennyire föllen-dülne a magyar kath. irodalom, főleg a nagyhatalomnak nevezett sajtó.

Nem mellőzhetünk itt egy jelentéktelennek látszó megjegyzést sem ; és ez a hirrovatra vonatkozik. A tapasz-talat bizonyítja, hogy éppen ez a rovat a lapoknak nem kis élénkséget, sőt értéket kölcsönöz az olvasó nagy részé-nek szemében. Vagy tán nem éppen ez csábit-e sokakat az ellenség zászlaja alá, hogy pénzével szabad-kőműves lapokat támogasson ? ! Nos és a kath. lapok ilynemű szol-gálatára ki nem volna k é p e s ? ! Sokszor halljuk ismétel-getni ama hires m o n d a t o t : Ha szent Pál ma élne, bizo-nyára újságírónak csapna fel. Es én azt hiszem, nem.

vétek a szent dolgokhoz megkívántató komolyság ellen, ha azt állítom, hogy szent Pál manapság felismervén a közönség szükségleteit nem csupán vezérczikkeket irna, hanem irna tárczákat, sőt tán még tudósításokat is, hisz gyakran hangoztatott elve volt, hogy mindenkinek min-dene óhajt lenni, hogy mindenkit Krisztusnak megnjerjen, a mi magában foglalja a nagyközönség szellemi szükség-leteihez s igényeihez való gyengéd és megengedett alkal-mazkodást. Talán nem fog ártani e dolog felett az újév küszöbén kissé elmélkednünk, s a tollúnkra tapadt rozsdát letisztítanunk. Vannak egyházmegyék, hol e tekintetben rálunk már előbbre jutottak, a mi csak lelkesítő példa

lehet reánk nézve, hol minden jó eszme lelkes támoga-tásra szokott találni. Lehetetlen, hogy szép eredményekefe ne tudjunk felmutatni, ha lelkünkbe visszhangzik az Üd-vözítő szózata: „Szeretsz engem ? — legeltesd az én bárá-nyaimat !"

Temesvár, 1899. január 18. A temesvári iskola-nővérek jeles tanintézetei. Módszeres előadás a természetrajz tanításáról. —

A Miasszonyunkról nevezett iskolanővérek temesvári intézetei országos jó hírnévnek örvendenek, A három ta-nítónőképző intézet nevel róni. kath. polgáii tanítónőket,, elemi néptanitónőket és ovodásokat. Az élet mezején val-lásos szellemet terjesztenek, mely a növendékek jó maga-viseletében és hithű szellemében tükrözik vissza. A fenn-dicsért intézeteken kivül, van 14 elemi néposztály és 12 felsőbb leányiskola-osztály. Ez utóbbi intézet t. i. a felsőbb leány iskola valóságos palotában van elhelyezve, és be-rendezése oly gazdag, hogy ahhoz fogható kevés van az országban. Ezt vallotta P. Flamming, angol szent Ferencz-rendi szerzetes, ki bámulva figyelte meg ez intézetnek külső és belső ékességeit.

A felsőbb leányiskola tantestülete évnegyedenként mód-szeres üléseket tart ; ezek utolsóján gyönyörködtette a

tantestület az itt szószerint közölt módszeres előadás : Van-e a természetrajzi oktatásnak is ideális oldala?

Jelen korszakunkban, amikor egyrészt a magas köz-oktatási kormány, másrészt derék tanférfiak egész tábora száz- és százféle alkalmas és czélszerü szemléltető szerekkel törekszik az ifjúság tanításán könnyíteni, amikor különösen az anyagi világot a leghívebb utánzatokban sokszoro-sítani iparkodnak, ép ezen korban gyakori a panasz a természettudományok tanításának nagyfokú meddősége miatt. Vigasztalan egy körülmény — annál is inkább mivel a mai reális irány hiveit hiába utaljuk a sikertelenség

„miértjére" mindaddig, a meddig ők az ideálizmus hímporát szennynek nézik, a melytől a természeti tárgyakat meg kellene tisztítani, hogy azok valódiságához hozzáfér-j ü n k ; azaz: a természettudomány tanítása mindaddig si-kertelen marad a meddig a természeti tárgyakban r e m Isten bölcseségét látják, hanem önző felfogásuk szerint mind ez csak az ő kedvökért jött létre ; mert a reálizmus rabja csak az anyagot czélozza, mig az ideális lélek az anyagban egyszersmind az isteni eszmét is kutatja, er-kölcsi javakat is keres és a növ. annak belátására képe-siti, hogy az állat-, növény- és ásványországban u j világa tárul fel a bölcs és szeretetteljes isteni Gondviselésnek.

Hisz elmaradhatatlan kelléke legyen a természettudományi és különösen a természetrajzi oktatásnak oda hatni, hogy a növendék a természet utolérhetetlen szépségeiben tudjon gyönyörködni, a millióféle változatban megnyilatkozó isteni bölcseséget és mindenhatóságot tudja megérteni és igazán tisztelni azt a bámulatos törvényszerűséget, mely a ter-mészet világát uralja, fönntartja. Igy viszi át a növendék gondolatait mindenütt a nagy alkotóra és ezzel lesz el-érhető egyszersmind, hogy nem csak ünnepélyes vagy ki-vételes alkalmakkor fordul az Istenhez, hanem hogy ez lesz kedvencz eszméje egész gondolatvilágának és meg-aranyozója érzületének.

8*

Ilyen kezelése a természetrajzi anyagnak ezen ok-tatási ágnak ideális oldala, ez a himpor, mely nélkül rincs termékenyülés.

Csakhogy természetrajzi tankönyveink legkevésbé sem felelnek meg az oktatás ideális czéljának sem az

ezen czélt szolgáló tárgyalási módnak. A tananyag azok-ban bizonyos schema szerint van feldolgozva, minden állat, minden növény megismertetése agyanazon

egy-másutánban történik. (Az ásvanytant mellőzöm, mert a f. 1. azt csak mint a vegytan kiegészitő részét tárgyalja).

Az állat és növényegyed külsejének leirása, tartózkodási, illetőleg termőhelye, hasznos vagy kártékony volta, táp-lálkozása, szaporodása azon szempontok, melyek szerint minden egyes egyedet tárgyalnak, ami a tanítást unalmassá, egyhangúvá és a növendéknek kiállhatatlanná teszi; maga a tanitónő pedig azt a csüggesztő tapasztalatot teszi, hogy fáradozása sikertelen maradt. Mert az unalom megbénítja a lelki erőket és hol ezek nem munkálkodnak, ott az értelem sötét és a sziv hideg marad.

A tanítónőnek ott kellene a tárgyalást kezdeni, hol legkönyebben hozzáférhet növendékei érdeklődéséhez, ez pedig szükségessé teszi, hogy a tankönyvekben kijelölt anyagot minden egyes egyed megismertetésénél ujabb át-dolgozásnak alávesse.

Példákkal fogom illusztrálni a m o n d o t t a k a t ; még pedig az állattanból választom azokat, mert a növényor-szág gazdag szinpompájával és gyönyörű alkotásaival ugy is hatalmasan vonzza a növendék lelkét.

A f. 1. II. osztályában a selyemhernyó tárgyalását nem tanácsos magával a hernyóval megkezdeni, hanem

annak gyártmányával •—• a selyemgubóval és az arról legombolyitott különféle selyemmel. Miért? Minden hernyó közönséges tárgya az idiosynkrasiának. A dada mondja?

hogy a hernyó rut állat, a gyermek elhiszi és utóbb a meglett ember nem bir menekülni e h i t t ő l ; figyelme a hasznos selyemhernyó sorstársaira csak annyi, hogy letapossa.

Ha a tárgyalásmunkát a hernyón kezdenők, nem tudnók a tanuló érdeklődését eléggé felkelteni, mert azt hiszi, hogy ilyen és hasonló állatot már elég sokszor lá-tott s még elfogulttá is teszi őt azon körülmény, hogy a hernyókról általában csak az utálat érzetét szerezte. Ha azonban először rámutatunk azon ügyességre, melylyel a selyemhernyó védetlen állapotában a gubót maga körül készíti, hogy abban pihenhessen, átalakulhasson és a halál állapotából uj, szebb élet állapotába átmehessen a növ.

figyelmét lebilincseljük és ő maga veti fel a kérdést, hogy valljon milyen eszközök állanak mesterünknek rendelkezé-sére, midőn a drága selymet fonja. A tanulónak tudvágyát azután szemlélet utján az önkifejtő tanmód alkalmazása által elégítjük ki és helyes kérdések rávezetik egyszersmind a selyemhernyó életmódjára és táplálkozására is, mit az osztályozás és a természet nagy háztartásában való fontos szerepe stb. követ.

Ily eljárás mellett a selyemhernyóban nem az Isten-nek egy utálatos teremtményét nézi, hanem egy rendkívül hasznos és ügyes fonómestert, melyben a teremtő bölcse-sége és jósága megnyilatkozik.

Midőn az I. osztályban a csinos fürge egérkét

ismer-tetjük, a részeknél kezdjük a gombolyag lebonyolítását.

A gyermek előtt feltűnnek az éles vésőalaku metszőfogak, a csinos kis termet, az éles karmokkal ellátott végtagok.

A fogazat ilynemű berendezése elárulja a növendéknek az egér főtnlajdonságát a rágcsálást, a többi tartózkodási helyét, életmódját. Ha a gyermeknek tudatára hozzuk, hogy itt az osztályozás a fogazat szerint történik, beosztja az egeret minden nehézség nélkül a rágcsálók közé. Meg-jegyzem itt, hogy az osztályozásnak soha sem szabat a saját-ságos jegyek feltüntetését megelőzni, különben tanitványaink felcserélhetnék az okot az okozattal, gondolván, hogy azért vannak egyes egyedeknek sajátos jellemző jegyeik, mert bizonyos családhoz tartoznak és nem azért tartoznak e családba, mert sajátos jegyeik oda sorozzák. Az egér osztályozását követi azután minden egyéb, mit e tárgy még felölel. Emeljük ki azonban azt különösen, mi az egeret a gyermek előtt érdekessé teszi ! Igy midőn torkosságáról, apró-cseprő tolvajlásairól és rengetek kártevéseiről szólunk, ne mulaszszuk el hozzátenni, hogy mindezeket különösen fiaiért teszi, mert ő rendkívül gondos, szeretetteljes szülő, mely semmi fáradságot nem kiméi, sokféle veszedelmet átél, csakhogy kicsinyeit elláthassa. A mellett mint ügyes építészt is tüntessük fel. Nincs a ház körül az a puha anyag, mit össze ne hordana, hogy belőle csinos, erős, gömbalaku fészkét elkészítse, művészileg felhasználva a rendelkezésére álló anyagból azt, mely munkájához leg-czélszerübb.

A gyermek bámulja a kis jószágot, mert látja, hogy szerszámul nem rendelkezik egyébbel, mint csak gyenge orrocskájával, meg az apró lábaival és ártatlan lelke hatalmasan vonzódik ahhoz, ki végtelen szeretetében e picziny állatkának is gondját viseli és rendeltetésének megfelelő életmódra képesiti.

Még egy-két p é l d á t !

A mai leczke a házi lúdról szól. Nehéz lesz a gyer-mekek figyelmét lekötni, mert mindnyájan ismerik a libát.

De ha ügyes fogással sikerül ezen állatot mint olyant bemutatni, melynek fisiognomiája teljesen kifejezéstelen, semmit mondó, de a mely annál többet gágog, ami renóm-meáját nagyban alászállitja, a melynek szellemi képességei teljesen ki vannak oltva és rovásukra a test kifejlődött, melynek minden mozgása ügyetlen és esetlen és igy tovább — kétségtelen, hogy a tett erkölcsi czélzások és vonatkoztatások a növendékeket gondolkodóba ejtik, amit egyiknél-másiknál pillanatnyi szégyenkedés és erkölcsi haszonvétel kisér. És ha folytatólag vele szembe állitom lovagias, büszke, ovatos, ravasz és ügyes rokonát, a vad-ludat, és ezen ellentéteket megokoljuk, rámutatva, hogy az ellenségektől körülvett, szabadon élő és magára hagyatott vadlúdnak érzékszervei ezen okoknál fogva némi tökéletes-ségig fejlődtek ; a megszeliditett házi ludat ellenben az állandó gyámság önállótlanná tette, erélyét és képességeit gyöngitette; ha végtére a házilud erényeire és nélkülöz-hetlen voltára áttérünk, mindent magyarázva és méltá-nyolva, világos, hogy ilyen tanitás egyrészt anyagi, másrészt alaki haszonnal van.

A mezei nyúl, az általánosan ismert tapsifüles iránt, meleg érdeklődést kelthetünk, ha mint szegény hajszoltat feltüntetjük, melyet 13-féle ellenség keres és üldöz,

név-61 RELIGIO.

szerint : ember, farkas, kutya, hiúz stb. stb. és hozzá szegénynek semminemű támadó-védő fegyvere sincs, mert sem nem éles a látása, szeme ilyen meg olyan — sem nem finom a szaglása stb. és itt kezdjük az érzékszervei-nek részletes leirását és megokoljuk helyben a közmon-dássá vált bátortalanságát is. Ha ezek után áttérünk lábainak sajátos alkotására, a mivel a rokonszenves nyú-szi többet kapott a nagy Alkotótól, mint talán kellene — mert menekvés közben űzőit kifárasztó és kijátszó fordu-latokra képes — és ha befejezéskép életmódjának minden egyéb körülményére is vagyunk tekintettel, élvezet lesz, látnunk, a hogyan a gyermekek az előadást fokozódó figyelemmel kezdettől végig hallgatják.

Más állatnál ismét más tárgyalás áll módunkban, csak ismernünk kell a gyermeki észjárást, a gyermeki lélek természetét és nem lesz nehéz azt kielégíteni.

Már most általánosságban szólva, minden egyed megismertetésénél azt a tulajdonságot, azt a részt ismer-tessük meg behatóan és bevezetésnek, mely a növendék lelkét leginkább megkapja. Ez az ügyes fogás az inger, mely a tanítványok figyelmét és érdeklődését bálás kitar-tásra bírja, szellemét és érzületét hozzájárulásra készteti.

S lehetetlenség, hogy a növeudék szívesen ne fog-lalkozzék pl. az állatvilág tanulmányozásával, ha látja, hogy ott is van halász, vadász, madarász, építőmester, takács, ács, tolvaj, zenész, katona, és polgárnép királylyal, szolga és ur, ha feltalálja ott is a szeretetet és gyűlöletet, haragot, örömet, búbánatot, szolgaságot és szabadság-vágyat, a számító ravaszságot, a gondtalan együgyűséget, szóval, ha feltalálja abban a gyönyörködtetőt és bámula-tost. A műnek csodálata pedig már hódolat a mester i r á n t ! S ez kell nekünk! Tanuljon meg valamennyi nö-vendékünk a természet remek művében az utólértbetetlen teremtőmüvésznek hódolni ! Hadd bámulják meg azt az egymásra utaltságod is, mely a természeti lények között fenáll és mely az egész mű nagyszerű együvétartozását feltünteti. Igy lesz a növendéknek teljes képe a természet teremtőjének és kormányzójának végtelen elrendező ké-pességéről.

Zárpontul tehát mégegyszer: hagyjuk meg a ter-mészetrajzi oktatás tárgyain az ideálizmus hímporát és nem kell panaszkodnunk, hogy fáradságunk kárba veszett.

B í r á l a t : „A dolgozat világosan bizonyít a mellett, hogy írója minden egyes tanítási leczkére a leggondosab-ban szokott készülni. Tanításáleggondosab-ban igazi ideális lélekkel nem az anyagnak, hanem az eszméknek adja az elsőbb-séget; és vallásos érzülete a gyermeki szellemet felhasz-nálja, hogy ez vezesse az embert az örök szellemhez is."

T Á R C Z A.

A s z e r e t e t könyve.

Irta : Violet Gyula, áldozó-pap.

— Mutatvány. — (Folytatás.)

Az Isten tökéletessége, fölsége, hatalma kedves háló-val vonják be a szivet, szeretetnek kell abban fakadni,

mert Ö szeretetre legméltóbb. Láttam egy képet, minden vonása a lelkem mélyébe vésődött. Tenger partján ül a meglett férfi, tekintete a végtelenbe vész, arczán igaz öröm szelid szemrehányással vegyülve ö a l i k el. A kép alá e sorok irvák :

Mi későn ismertelek meg, örök Szépség ! Be későn kezdtetek szeretni !

E férfi sz. Ágoston. Ő keresett szeretetének tárgyat az emberek közt s változóságot, csalárdságot találván o t t : a változhatlan Isten szeretetében állapodott meg.

Nincs a szeretetnek oly méltó tárgya, mint az Ur !

— Milyen könnyen meginog az embereknek belénk helye-zett hitük, bizodalmuk s ezekkel eltűnik szeretetük: nap nap mellett tapasztaljuk. Ha el nem is vész a szeretet, de elveszíthetjük, magunkra hágy akit szerettünk s lia a viszontlátás reményében válik is el : mégis csak elszakad keblünkről. Az Istent nem veszíthetjük el soha. — Nem akarom én becsmérelni az embereket összekötő szeretetet, távol legyen tőlem, csak annak kimutatására hozom ezt föl, hogy esztelen, ki az emberek szeretetét az Isten szere-tetének elébe teszi.

Miért kell az Istent szeretned ? Mert 0 előbb szere-tett téged. Azt irja n e k e d : „Éo örök szereszere-tettel szeretlek téged." (Jer. 31, 3.) 0 , a fölséges Úristen, öröktől fogva leereszkedett hozzád, porhoz, szeretete szárnyán. Eszmélj, ember! mivé emel téged ez a szeretet? Az Isten barát-jává, kedves gyermekévé, mennyországa örökösévé. Ter-mészeted fölé, magasra kerülsz, egész az Úristen közelsé-gébe. Mindez azért, mert szeret a Hatalmas. „Aki engem szeret, azt szereti az én mennyei Atyám, én is szeretem Ö t ; hozzá jövünk és lakást csinálunk magunknak nála."

(Ján. 14, 2 3 )

0 , ki tudna ellentállani ilyen szeretetnek?!

Szeretetet csak szeretet teremthet. Soha nem hallotta, hogy valakit azért szerettek volna,tmert tudós volt. Szeretetre csak szeretet nyerhet meg. Téged meg nem nyerne szeretetre az Úristen tenger szeretete ? ^Tenger szeretet ez, nem nevez-hetem máskép, meg nem mérhető. Szeretetből földre jött, hogy mennyországba vihessen téged. Szenvedett, hogy begyógyítsa sebeid ; meghalt, hogy te élhess. Lefizette adósságunkat, barátaiért is, ellenségeiért is. Ki állhatna ellent ennyi szeretetnek?

Ha mindez meg nem nyer, nyerjen meg, indítson meg a parancs. Megparancsolja a féltékeny Isten. Sze-retetet követel, nagy határtalan szeSze-retetet. Kezében tartja előtted a jutalmat s a büntetést. Mennyország a szeretőknek, pokol azoknak, kik nem akarnak szeretni.

Mennyország — pokol. Áthidalhatlan űr tátong a kettő között. Véglet, végső megállapodás egyik is, másik is Fönt, lent. Fönt : boldogság, öröm, vigasság.

L e n t : boldogtalanság, kín, gyötrelem. Fönt tündéres fényesség, mely mindenkiről leragyog. Lent korom éjszaka, melybe csak a sistergő tűz vet gyér világot. Fönt : béke-ség, nyugalom. Lent : viszálykodás, háború. Fönt az an-gyalok bűvölő szép kara énekel. Lent káromkodás és szitok váltják föl egymást. Fönt az Isten szépségét szem-lélik. Lent nincs szép, csak undorító rútság. Csak abban egyeznek, hogy örök mindakettő s végtelenül igazságos.

Válassz! Jutalom kell-e, vagy b ü n t e t é s ? Akarsz e szeretni, vagy sem? Ez élet után késő választani.

Mi tebát az Isten iránt való szeretet ? Belénk öntött erény, mely által magunkat neki, mint legfőbb Urunknak átadjuk s akaratának teljesítésével kedvét keressük. Az szereti Istent, aki szent akaratján megnyugszik. Legyen ez az élet öröm reám nézve, vagy fájdalmak-keserűségek lánczolata: mindenbe belényugszom. Nem ösmertem zugo-lódót, kinek a zugolódásból szikra megnyugvása, békéje is eredt volna ; de igen is tudjuk, tapasztaljuk, bogy békés elviselése a fájdalmaknak boldogságot terem. Az ember semmi az Úristenhez. 0 akar belátni a Hatalmas terveibe, az ember akarja utait f ü r k é s z n i ! ? Mit tudjuk mi, halandók, hogy ami látszólag rossz, mennyi üdvössé-gest hord méhében? . . .

A szeretet olyan, hogy hasonlóvá alakítja, akit lán-czára köt. A barát hasonlóvá lesz barátjához. Ha bennünk lakozik az Isten iránt való szeretet : mi is iparkodni fogunk, hogy ne maradjunk egész a távolban attól a tökéletes-ségtől, attól a szentségtől. „Legyetek ti tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes." (Máté 5, 48.) „Ta-nuljatok tőlem, mert szelíd vtgyok és alázatos szivü!"

(Máté 11, 29.) Hogyan volna ez máskép elérhető, mintha neki magunkat átadjuk, mintha akaratának teljesítésével kedvét keressük ?

Tedd kezedet szivedre s kérdezd meg, ha szereted-e az Istent? Szereted-e legjobban Miért szereted Ö t ? Azért, mert félsz a pokoltól és kecsegtet a mennyország? Ez tökéletlen szeretet. Vagy azért, mert Öt önmagaban min-denek fölött szeretetreméltónak találod? Ez a tökéletes szeretet. Elmondhatod-e, amit szalézi sz. Ferencz mondott?

„Ha tudnám, hogy szivemben egyetlen ér is létezik, mely nem Istenért ver, azonnal kitépném azt. A tiszta szeretet Isten iránt kell, hogy a szívben mindent fölemésszen, mi nem az Istené . . . Ó, bár olvadna el szivem testemben a szeretettől Isten iránt, vagy ha e testben marad, ne szol-gáljon másra, mint hogy az én U r a m a t Istenemet szeresse!4

Ez a tökéletes szeretetnek helyes beszéde. Legyen az ment minden önzéstől, még látszatától is a magunkra való gondolatnak. Szeretni az Istent egyedül azért, mert Ö végtelenül szeretetre méltó, — szeretni anélkül, hogy föl-csillámlanék lelkünkben a gondolat, hogy ez a véghetet-lenül szeretetreméltó Isten jutalmaz is, — szeretni anélkül, hogy eszünkbe jutna, hogy Ö ezt kívánja, parancsolja, — szeretni Öt és nem kívánni mást, csak hogy mindig sze-rethessük, hogy ez a szeretet folyton növekedjék, egész valónkat uralja, hassa á t : ez az erény, ez a boldogság.

Igy szeretett Mária Magdolna. Előtte nem volt más

Igy szeretett Mária Magdolna. Előtte nem volt más

In document Religio, 1899. 1. félév (Pldal 63-69)