n a t u r a e . (Folytatjuk.)
A magyarországi katli. klérus bölcsészet-, hit-és kánonjog tudorai
ez időszerint egyházmegyei schematismusok nyomán.
1898.
III. Az egri érseki tartományban.
1.
Az egri főegyházmegyében.
Hit- és Tcánonjogtudor.
*Samassa József, érsek. 1 Bölcselet- és kánonjogtudor :
Porubszky József, apát-kanonok. 1 Hittudorok :
*Kozma Károly, cz. püspök, kanonok.
*Párvy Sái dor, apát-kanonok.
Rétay Gyula, cz. kanonok, esperes.
9) Cathrein. Phil. Mor. 64. o.
RELIGIO. 165-Böhm János, cz. kanonok, hittanár.
Sankovics Ignácz, hittanár.
Ambrus István, hittanár.
*Rapaics Rajmund, egyetemi hittanár.
*Demkó György, egyetemi hittanár.
Szentimrey Gábor, plébános.
Zudar Sándor, plébános. 10 Kánonjogtudorok :
Bartalos Gyula, székestemplom gondnok.
Kerekes Arvéd, liczeumi jogtanár.
Dombrovszky Imre, ózdi káplán.
Csepela Lajos, s.-lelkész.
Demeter István, s.-lelkész.
Hegyessy Béla, s.-lelkész. 6 2.
A k a s s a i egyházmegyében.
Hittudorok : Csiszárik János, hittanár.
Schütz Nándor, esperes-plebános. 2 Hittudorjelöltek :
Magócsi András, hittanár.
Hoffmann Arnold, hittanár. 2 3.
A szatmári egyházmegyében.
Bölcsészettudorok : Csank István, plébános.
Fechter János, gymn. tanár. 2 Hittudorok :
f Irsik Ferencz, apát, olvasó-kanonok.
*Keszler Ferencz, apát-kanonok.
*Kádár Ambró, kanonok.
Irinyi Tamás, sz. sz. jegyző.
*Lessenyey Ferencz, hittanár.
*Binder András, hittanár.
Láng Antal, hittanár.
*Steinberger Ferencz, hittanár.
Ratkovszky Sámuel, hittanár.
Reiser György, gymn. hitszónok.
Fibiger Sándor, gymn. hittanár.
Wolkenberg Alajos, . . . . 12 Kánonjogtudorok :
Buza Sándor, isk. tanfelügyelő.
Jordán Károly, plébános.
Buday Sándor, nevelő. 3 4.
A s z e p e s i egyházmegyében.
Bölcsészettudor :
Beerwaldszky János, apát-plebános. 1 Hittudorok :
*Richnavszky Pál, pápai praelatus.
Yajdovszky János, cz. kanonok, esperes.
Zimmermann Ignácz kanonok.
Kurimszky Antal, prépost-plébános.
Rolny Ferencz, szentszéki jegyző.
Kheberich Márton, püspöki szertartó.
Rolny Frigyes, lelkiigazgató.
Wildfeuer Károly, hittanár.
Stuckner János, hittanár.
Pirhalla Márton, plébános. 10 5.
A rozsnyói egyházmegyében.
Bölcsészettudor :
Pongrácz György, cz. kanonok, esperes. 1 Hittudorok :
*Klinger István, apát, egyetemi hittanár.
*Podraczky István, apát-kanonok.
Valihora János, esperes-plebános.
Kapszdorfer Lajos, plébános f . Szuhy István, plébános.
Göbl Márton, hittanár.
Beliczky János, hittauár.
Fábián Antal, hittanár.
Dittel István, püspöki tollnok. 9 Hit- és bölcselettudor :
Wahlner Béla, hittanár. 1 Kánonjogtudor :
Yéner Pál, kanonok és rektor. 1
IV. A gyulafej érvári gör. sz. kath. érseki tartományban.
1.
A fogarasi é r s e k i főmegyében.
Hittudorck : Mihályi Yiktor, érsek, metropolita.
Ratiu János, olv. kanonok.
Bunea Ágoston, érseki titkár.
Mariin Izidor, tanul, felügyelő. 4
2.
A nagyváradi egyházmegyében.
Bölcsészettudorok : Pallady Leontin, irodaiktató.
Csighi Antal, gym. tanár.
Ardeleanu János, plébános. 3 Kánonjogtudor :
Stanu Flórián, gym. tanár. 1 Hittudor :
Branu Felicián, főesperes-plébános. 1 Baccalaureusok :
Lázár Gábor, esperes-plebános.
Bozintanu Sándor, esperes-plebános. 2 Hit- és bölcsészettudorok:
Lauranu Ágoston, apát-kanonok.
Ciceronescu János, püspöki titkár.
Buleu Kornél, képezdei tanár. 3 3.
A szamosujvári egyházmegyében.
Szabó János, megyéspüspök.
Domide Octavián, lelkiigazgató. 2
4.
A lugosi egyházmegyében.
Bölcselet- és hittudorok : Fircza Dániel, sz. széki jegyző.
Siegescu J. . . .
Dávid J. tábori káplán. 3 Kánonjogtudor :
Luca Lőrincz . . . . 1 Licenciatok :
Boros János, kanonok.
Rácz Gyula . . . . 2 (Vége köv.)
EGYHÁZI T U D Ó S Í T Á S .
Gyulafehérvár. Főpásztori levél a hivalkodó élet ellen, contra otiositaitem ut radicem ruinae spirituális multorum. —
Venerabiles in Christo Fratres Dilectissimi ! Dei iuvante gratia duo iam-iam defluxere anni, a quo inter vos vivere et una vobiscum in vinea Domini desudare licuit. Licet valde sentiam, me vile esse in manibus Dei instrumentum, nihilominus teste conscientia mea divi Pauli verba iterare audeo : vVos scitis a prima die, qua ingressus sum (hanc Dioecesim) qualiter vobiscum per omne tempus fuerim... quomodo nihil subtraxerim utilium, quominus annuntiarem vobis et docerem vos . . . omnia ostendi vobis, quoniam sic laborantes oportet suscipere infirmos." (Act. 20.) Non habeo cur conquerar, sed habeo multa, cur Deo gratias agam ardentissimas pro spcciali Eius auxilio, quod ubique expertus sum, et pro bono animo et filiali affectu, quo vos erga me ad diem praesentem usque fuistis.
Scitis me his duobus annis semper in eo fuisse, ut iuvantibus aliis, in vobis spiritus vere sacerdotalis ex-citaretur et conservaretur et ut exemplo esse possetis fidelibus vestris vivendo in sanctitate et iustitia, quam iure Deus a nobis exigit.
Magnas sacerdotis esse obligationes et magnam coram Deo reddendam rationem, nemo est, qui non intime sentiat. In altissimo loco sumus positi, verum ad pedem altissimi montis abyssus scatet aeque profunda. Ideo de unoquoque nostrum dici potest: „Positus est liic vel ad resurrectionem, vel ad ruinam multorum.'-''
Zelosus sacerdos velut stella in coelo splendida lu-cem, calorem, vitam effundit in suos ; negligens vero velut cometa, mala renuntians et cauda sua, sicut quondam Lucifer, tertiam partem, si non maximam pravo disperdit exemplo. E t haec ideo, quia licet ad divina electi mini-steria, homines tamen manemus, triplici concupiscentiae : oculorum scilicet, carnis et superbiae aeque obnoxii sicut caeteri et sentimus pugnam in nobis, ob multas rationes graviorem, quam saeculares. Verum haec pugna semper cum victoria nostra pugnanda, secus nobis et fidelibus ingentia inferet mala clades nostra.
Multum nobis in diversis exercitiis spiritualibus commendabatur spiritus orationis, sine quo procul dubio
*-gal jelzettek, bekebelezett doctorok.
tepidi, indifferentes, pigri in omnibus officiis evaderemus;
ubi enim non ardenter oratur, ibi gratia Dei semper magis recedit, cor frigescere incipit, lumen coeleste magis eva-nescit, et ianua aperitur ad funestos lapsus ex abyssu in abyssum ; ipsa enim dignitas nostra velut pondus immensum trahit in profundum.
Quid talis proderit suis fidelibus? Quomodo tidem aununtiabit, quae in ipso valde debilis est ? Quomodo con-surget contra peccata, quorum ipse servus? Quomodo pacem annuntiabit aegrotis et moribundis, quam non possidet in corde suo ? Quomodo mediatorem aget inter Deum et homines, cum sit ipse inimicus Dei?
Vidistis certe sacerdotes, de quibus merito dici potest: „TJtinam nunquam natus fuisset homo iste ;"
quos descripsit Judas apostolus (1. 12:) „ H i sunt in epulis suis maculae, convivantes sine timore, semetipsos pascentes, nubes sine aqua, quae a ventis circumferuntur, arbores autumnales, infructuosae, bis mortuae, fluctus feri maris, despumantes suas confusiones, sidera errantia, quibus procella tenebrarum servata est in aeternum."
E t cum iam tales inter iuiniores saepe inveniantur, ordinatione vix accepta: saepe mente pervolvebam, quaenam sit causa tam repentinae mutationis in peius?
Forte non erramus, si otiositatem dixerimus radicem ruinae spirituális multorum.
Tempus a multis forte non bene adhibetur; forte teritur a multis nihil agendo, vel aliud agendo et mox male agendo ; cum enim otiositas teste sancto Bernardo
„sit mater nugarum et inimica virtutum" ereseit in talibus desiderium recreationum, confabulationum, ludorum etiam vetitorum : inde ingens iactura temporis, exstinctio devo-tionis, inertia ad omne bonum, neglectio muneris, scandalum parochianorum, murmur et indignatio domes-ticorum . . . .
Otiositas magnum est malum in omnibus statibus.
„Multam enim malitiam do cuit otiositas." Eccl. 33. 2 9 . — Sicut ager vel optimus spinas profért, si negligatur, sic cor otiosi vitia, ut testatur Scriptura: „Per agrum ho-minis pigri transivi et per vineam viri stulti et ecce totum repleverant urticae et operuerunt superficiem eius Spinae." Prov. 24. 30.
Exemplo sint David, Salamon, Samson. . . qui erant in occupationibus sancti, in otio vero graves peccatores.
Multo magis nociva otiositas sacerdoti, cuius obli-gationes sunt maximi momenti, proin multum laborem et studium continuum exigunt, ut bene peragantur, ab his enim functionibus salus vel damnatio multorum pendet aeterno.
Haereses innumerae et pernitiosae pullularunt ex negligentia et otiositate sacerdotum.
Haec otiositas provocat insuper contemptum populi erga clerum ; videntes enim cursitationes, lusus, compo-tationes in seram noctem saepe productas quorundam sacerdotum, sacerdotium ipsum „statum pigrorum, ventro inservientium" appellant.
Bene igitur sanctus Borromeus : „ Unusquisbue cleri-cus illucl apud se reputare debet, se non ad inertiam et ignaviam, sed ad spirituelles et ecclesiasticos lab or es voca-tion esse."
RELIGIO. 167-Christus saltern Summus Sacerdos noster, cuius
adiutores sumus, vitam crucifixam agebat ad mortem usque et fuit „in laboribus a iuventute sua." Ps. 87. 16.
Révéra, qui dicit sacerdotem, dicit virum, qui obliga-tur ad docendum populum et sanctificandum ; qui con-stitutus est pastor, iudex, medicus, pater animarum ; haec vero sine laboré magno et continuo impossibilia.
Qui dicit sacerdotem, dicit virum sanctum, innocen-tera, impollutum, segregatum a peccatoribus, excelsiorem coelis factum. Atqui sine continuo laboro talis vir non efficitur; sicut enim labor clypeus est cordis et libérât a malis cogitationibus et tentationibus diabolicis, ita „otio-sitas inimica animae est et vivi hominis sepultura."
(Sanctus Hieronymus.)
„Negotiamini dum venio", urget Christus (Luc. 19.
13.) — et de se ipso dicit: me oportet operari apera ejus, qui misit me, donee dies est; vemt nox, quando nemo potest operari." Joan. 9 11.
„Fos estis lux mundi" i. e. doctores populorum ; voluit Christus, ut qui sacerdotali officio f u n g u n t u r sint in omnibus edocti scientiis : „Labia sacerdotis custodiant scientiam et legem requirent ex ore eius, qui angelus Domini exercitum est.u (Malach. 2. 7.)
Qui hac scientia carent, reiiciendos v u l t ; ne coecus vel ignarus f u n g a t u r hoc officio altissimo : „Quia tu sci-entiam repulisti, repellam te. ne sacerdotio fungaris mihi (Oseas, 4. 6.)
Sine scientia enim solida quomodo instruetur popu-lus in veritatibus coelestibus? quomodo reffellentur ob-jectiones impiorum, solventur mnumera dubia cordium?
quomodo digne administrabitur sacramentum poenitentiae, quod tantum acumen mentis saepe exigit, ad dignoscen-dam qualitatem et gravitatem peccati ad remedia inve-nienda, ad reducendos errantes ex ignorantia, vel malitia?
vere „si coecus coeco ducatum praestat, ambo in foveam cadunt.* (Math. 14, 15.)
Certe „regnum Dei non dabitur otiosis sed in servi-tio Dei studiosis ; non dabitur vagantibus, sed pro Deo
digne laborantibusSt. Bern.
Si vero agatur de labore sacerdotis et de privatis eius occupationibus, quid quaeso dignius et utilius sacra-rum litterasacra-rum studio? qui studia non amat, amabit societates, cursitationes, otia lusum, convivia, nugas, vo-luptates etc. et ruet in profundum malorum. Bene Hiero-nymus „ama Studium scripturarum et carnis vitia non amabis„Quotidie aliquit legas ex sacris JBibliis et si per ecclesiasticas occupationes licet, aliquid item ex Patrum
opusculisSt. Carolus Borr. „ T u quidem divinam scri-pturam saepius leges, imo nunquam de manibus tuis sacra
lectio deponatur.u St. Hieronymus.
Vere errat vehementer, qui putat prosynodali exa-mine peracto et parochia accepta, non amplius studiis incumbendum. Quis nescifc tractu temporis ipsa Theologiae morális et pastoralis principia memoria excidere ? „ I g n o -rantia autem in sacerdotibus, mater est omnium errorum, qui in ecclesia Dei oriuntur." (Conc. Telet. IV.)
Id eo Rituale Romanum urget : „comparanda tibi quanta potest, maxima scientia et prudential
„Omnes nostros in vinea Domini adiutores
adhorta-mur in Domino et obsecramus, ut nullus, quantumvis sibi sapere et expertus esse videatur, Studium Theologiae Mo-rális, canonicae et asceticae et quidem secundum auctores ab ecclesia catholica adprobatos uUa die penitus intermit-tat ; neque praxi suae seepe admodum dubiae et falsae nimie fidat, sed scientiam sanctorum ex sacra scriptura, ex scriptis et exemplis Sanctorum hauriat, ne forte dum coecus coeco ducatum praestet, ambo in foveam cadant Const. Ratisb.
Nemo dicat: „scio tantum, quantum pro populo agresti et communi necessarium.a Nam et hi populi habent ani-mam immortalem erudiendam et perficiendam usque ad apicem christianae perfectionis : insuper et ipsi habent dubia, quae licet facilius solvuntur, cum desit astutia ex-cultorum, tarnen nonnisi solidis argumentis solvuntur.
Sique nos neglexerimus hanc cidturam altiorem, facient hoc inimici veritatis ad damnum aeternum animarum.
Ecclesiae sane hostes nihil non moliuntur et infinitis libellis venenum disséminant impietatis et teste Joanne (Apoc. 9, 2.) „iam apertus est puteus abyssi, et ascendit fumus, vapor ei foetor" perversae doctrinae, sparguntur errores, veritates nostrae risui exponuntur, ipsi pii vacil-lant et adhaerent dubitantibus et negantibus, ubique du-bia, ruinae et immoralitas velut diluvium.
Fides evanescit in dies, familiae dirutae iacent, car-ceres pleni perversis, iuventus effrena, disciplinae im-patiens.
Ob inscitiam et negligentiam sacerdotum tante inter fideles levitas, consvetudines pravae ad mortem usque, tanta tepiditas et contemptus sanctissimarum rerum. Inde etiam abnsus sacramentorum, confessiones et communio-nes sacrilegae et matrimouia illicita.
Lutherus, Calvinus et alii nunquam tantem victoriam obtinuissent, si populus melius edoctus fuisset.
vQuid enim periculi sit, ubi ignorât dux itineris viam, vicarius Domini voluntatem : Ecclesia quotidie mul-tipliciter et miserabiliter experitur. " (St. Bern.) Dormie-bant vigiles et interim inimicus homo sparsit zizania.
Vere magna scientia opus est refellendos errores modernos, et sol valde luceat si nebulas crassas perfrin-gere velit. Ipse populus veneno affectus incipit movere dogmata fidei. Sermones morales iam non sufficiunt. A r m a hostium armis Christi et scientiae sanae retundenda,
„Euntes docetea. Modo quam maxime, primo parvulos, principia religionis et timoris D e i ; — dein iuvenes, qui maioribus periculis obnoxii et vehementioribus exagitantur passionibus, dein adultos pretium virtutis, pietatis, religio-nis, veritatis.
Cuilibet sacerdoti modo, quam maxime inclamantur verba P a u l i : „testificor coram Deo et Jesu Christo, qui iudicaturus est vivos et mortuos, per adventum Ipsius et regnum eius praedica verbum, insta opportune inportune, argue, obsecra, increpa in omni patientia et doctrina.
Erit enim tempus, cum sanam doctrinam non sustinebunt, sed ad sua desideria coacervabunt sibi magistros prurien-tes auribus, et a veritate quidem auditum avertent, ad fabulas autem convertentur. Tu vero vigila, in omnibus labora, opus fac evangelistae, ministerium Tuum impie."
(2. Timoth. 4.)
„ Valde igitur insudandum, ut Veritas pateat, Veritas placeat, Veritas moveat; oportet enim, ut non solum
intel-ligenter, verum etiam libcnter et obedienter audiaris. " St.
Augustinus.
Valde mea interest, fratres dilectissimi et adiutores mei, ut perfecti sitis etiam in scientiis sacerdoti neces-sariis ; vivimus enim inter tales, qui multum edoceri verbo et exemplo desiderant, donec aures veritati aperiant.
Missionarii esse debemus, qui amant toto corde; „pectus est enim, quod facit disertos."
Magno mihi semper solatio est, si de uno alteroque audio, eum in edendo aliquo libro utili occupari vel in vertendis concionibus celeberrimis gallicae, italicae, ger-manicae nationis, vel cantui ecclesiastico esse deditum, vel tractatus asceticos moralesque edere, vel quaestionibus politico — ecclesiasticis evolvendis immersum, denique si de aliquo audio se tempus liberum litteraturae ecclesiasti-cae, vel profanae utiliter impendere, tales enim ab otio longe abesse video, proinde ab inumeris periculis animae propriae et alienae.
Extant apud nos (in HuDgaria) folia periodica di-versi generis. Sunt, quae historicis occupantur materiis, alia theologiam, cultum ss. Cordis, et Eucharistiae nec non B. M. Virginis fovere satagunt, alia in concionibus ad usum cleri, vel asceticis objectis elucubrandis defati-gantur. Suadeo maxime iunioribus, ut talentum a Deo accsptum etiam scribendo ad Dei gloriam impendant, sibique persvasi sint, me semper magna attentione pro-secuturum eórum in hac parte diligentiam.
Ipse ego vobis occasionem saepius praebebo ad tales in diversis materiis elucubrationes, in quantum in animo mihi est, quaedam obiecta designandi, quorum brevem et scientificam evolutionem per modum tractationis vel ex-hortationis pro subiecta materia una cum protocollo coro-nae mihi submitti desidero. Meum erit, ut elucubrationes diligenter perlegantur et crisi subiiciantur, nomina vero scriptorura tum in circularibus, tum in folio dicto „Köz-művelődés" evulgentur et optimae earum praemio do-nentur.
Aeterno sapientia, Verbum Incarnatum vos illuminet et animet, ut ingenio pollentes in his dificillimis ecclesiae catb. circumstantiis scripta impiorum scriptis veritatis retundere, annihilare valeant.
Themata pro corona vernali lingua vernacula elucu-branda erunt sequentia:
1. Momentum ss. Eucharistiae et quomoclo Eius culius augendus.
2. De obligatione quotidiana recitandi Breviárium pro quolibet sacerdote, et quid de dispensatione ab hoc onere censendum.
3. Possitne in administratis sacramentis usus lingvae vernaculae adhiberi et, quo jure?
f Gustavus Garolus, m. p.
episcopus.
IRODALOM.
Dr KnailZ Nándor. Emlékbeszéd. Az „Esztergom-Vidéki Régészeti és Történelmi Társulat" 1899. évi már-czius hó 5-én tartott közgyűlésén felolvasta dr Walter Gyula, Esztergom. 1899. 8-r. 84 1.
A mit Knauz Nándornál egy emlékbeszéd keretében elmondani lehet, az mind együtt van ebben a meleg tisz-telettől sugallt ünnepi beszédben.
-{-Kézi k ö n y v e c s k e papok számára szent Ferencz III-ik rendjére vonatkozó ügyekben. Irta P. Bemard Ord. Capuc. Németből fordította li. 0. plébános. Jogo-sított fordítás. A kiadás tiszta jövedelme az eucbaristi-kusok bozeni házának van szánva. Az esztergomi ft. egy-házmegyei hatóság jóváhagyásával. Nagyszombat, 1898.
16-r. 139 1. Ara 1 korona. Kapható Ribány Olivér plébánosnál Rózsavölgyön, Pozsonymegyében.
V E G Y E S E K .
= A budapesti egyetem ünnepe. A mint előre hirdettük, f. hó 12-én a budapesti kir. magyar tud. egye-tem nagy ünnepet tartott. Ekkor volt sub auspiciis regis promotiója az intézet két kiválóan jeles neveltjének, a király személyét képviselő Zilinszky Mibály államtitkár
•ur jelenlétében és pedig a nemzeti muzeum főrendi ülés-termében. Az országos kitüntetéssel promoveáltak neve már ismeretes A hittudományi karból Zubriczky Aladár, esztergomfőegvházmegyei áldozópap, fővárosi középiskolai hittanár, a jog- és államtudományi karból Navratil Ákos.
Előbb a hittudományi kar jelöltjét mutatta be néhány meleg szóval, mint a ki nemcsak egyetemi tanulmányain, hanem a középiskolán át is a magyarországi iskolázás mintaszerű kiválóságának bizonyította be magát. Pro-motiója előtt nagy tetszés közt olvasta fel doktori érte-kezésének egy csekély részét, avval a hatással, melyet egy mélyen, kimerítően és meglepő világossággal gondol-kodó fő munkája szokott kelteni. Következett a szokásos szertartással a promotió, melyet dr Bapaics Rajmund a hittudományi kar prodékánja végzett. A jog- és állam-tudományi kar jelöltjét, megfelelő értekezés után dr Nagy Ferencz dékán promoveálta,
— Az OSZtrák püspöki k a r rendes évi conferencziáit Bécsben megkezdte.
— Nagy fájdalommal kell megemlékeznünk a bras-sói főgymnasium igazgatójának, Vargyasi Ferencz, erdély-megyei áldozópapnak haláláról. Az erdélyi r. k. státus autonóm középiskoláinak, vagyis e középiskolák tanári karának kath. egyesületi életében az egész ország összes középiskolai rendszere számára mintaszerű élet irdult meg. Ebben egyik kiváló tényező gyanant Vargyasi Ferencz brassói igazgató szerepelt, az ő szerény, de át-ható modorával. Kispap korában ismertük meg s élete vége felé láttuk őt igazgatói méltóságában, ott lent a hely-színén. Miért kell ilyen embernek oly ritkának lenni ? Az erdélyi „Közművelődés" a maga egyszerű valóságában mutatja be Vargyasit. A boldogultban egyházmegyénk egyik buzgó papját, a tanügy hivatott munkását s a brassói magyarság egyik zászlóvivőjét veszité el. A tudomány csaknem összes ágaiban alapos képzettség-gel rendelkezett s rendkívül előnyére szolgált az az érdekesség, az a szikrázó sze lemesség — igazi esprit, melylyel rengeteg tudását nem piaczra vitte vagy fitogtatta, hanem csupán véletlenül is elárulta. Mert Vargyasi sze-rény volt, igen szesze-rény. Nem értett a modern stéber-séghez; pedig ha kissé élelmesebb lett volna, bizony-bizony sokra nagyon sokra vihette volna. Megelégedett ő teljesen pap és tanártársai s tanítványai szeretetével. De erősen is szerettük Vargyasit, hiszen a megtestesült sze-lídség, jóíág vala, „vir in quo non erat dolus." Ideális ember volt, a szó nemes értelmében. . . . Maradjunk meg ennél s ne gondoljuk, hogy a csalódások változtattak lelkén. Az még ideálisabb lett. Részvétemet az inté-zetnek !
Kiadótulajdonos cfe felelős sierkesztő: Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. tanár.
Budapest, 1 8 9 9 . Nagy Sándor könyvnyomdájából. (IV., Papnővelde-utcza 8 sz.)
I Megjelenik e lap heten-ként kétszer : { szerdán és szombaton.
j Előfizetési dij : I félévre helyben s
posta-küldéssel 5 f r t . { Szerkesztő lakása :