Religio, 1876. 1. félév

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYOIRAT.

MDCCCLXXVI.

ELSO FELET.

Ali • ^fa•

K I A D O T - U L A J D O O I í S S F E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő

B Á R Ó H O R N I G K Á R O L Y ,

I

^ S Z T E R G O M - j ^ Ő M E G Y E I y ^ L D O Z Á R , j - f l T T U D O R , M , K . j l G Y E T E M I ^ A N A R ,

j - ' Á P A Ő j b Z E N T S É G É N E K T. J Í A M A R Á S A .

* » I H í i í gZE&E«.

F ü ' . V ^ ^ T f í ü

• íti

BUDAPEST, 1876,

NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, ORSZÁGÚT 39. SZ.

TARTALOM-JEGYZÉK

a „Religio" 1876.1. félévi folyamához.

Önálló czikkek s értekezések.

Szentszéki határozat a bold. Szűznek tisztelete, képei s szo- brai érdekében, 34.

Rescripta S. C. Inquisit. seu officii ad Eppum Nitriensem super quíiestione exercitii iuris patronat-us per Hebraeum in Dominiis eidem subiectis, 264 (1. még 233 és 296.) O Főmagasságának, Magyarország bibornok-herczegprimá-

sának, megyéje papságához intézett újévi szózata, 97.

Ö Főmagasságának, Magyarország bibornok-herczegprimá- sának ez évi böjti körlevele, 137.

O Főmagasságának, Magyarország bibornok-herczegprimá- sának főpásztori körlevele „De sacerdotum obligatione sacramentales fidelium confessiones quovis anni tempore audiendi" ; 185,192.

Nmlgu kalocsai Érseknek az elemi tanügyhatósági törvény- javaslat tárgyalásakor tartott beszédei, 305,369,371, 372.

Nmlgu Peitler Antal, váczi püspök urnák a Sz.-László- Társulat közgyűlésén mondott beszéde, 353.

A nagyváradi 1. sz. káptalannak felirata ő Szentségéhez és ez utóbbinak válasza, 281.

Adalék a „Szent-István-dicsbeszédek irodalmához, 3.

Visszhangok Abaujból a Nogáll-féle kátékról, 11, 19, 27.

Egyik legújabb pályamunkánk, (Karscli,'Materialism, sat.) 12, 20, 28, 36, 44, 51, 61.

Seminariumainkról, 17, 25, 28, 33, 41, 49.

Egy kis elmélkedés, 43.

Ismét néhány szó az egyház szabadságáról, 57, 64.

Néhány szó az úgynevezett közös és felekezeti népiskolák- ról, 59, 67.

Részletezések, 68, 75, 85, 92, 100, 107.

Miért hasonlit a magyar népoktatás szervezete oly igen a zü- richihez s helyes dolog volt-e Svajczot venni mintául ? 74.

A béke és háború kérdése a Quirinálban, 83, 91.

Egy kis corrolarium, 88, 105.

Hamar Pál, közalapítványi kir. ügyigazgatónak véleménye a tanulmányi alap jogi természete kérdésében, 109, 116, 123, 132, 139, 146, 155, 162, 170, 179, 188, 197, 205, 213, , 221, 229, 237, 244, 253, 260, 267. 278, 284, 292, 300.

Észrevételek Hamar Pál, közalapitv. kir. ügyigazgatónak véleményére a tanúim, alap ügyében, 308, 316.

A ,Canon Missae' csendes hangon való elmondásáról, 113,120.

A böjt, 129.

A jó pap holtig tanul, 140, 148, 156, 164, 172, 180, 189.

A protestáns államok virágzása és politikai szabadsága, 145, 152, 160, 169, 177, 216, 225.

A kátéügyhöz, 196, 204, 211, 219.

A hittanulmányok reformja Francziaországban, 200.

Tükördarabok Nogáll kátéiból szemben Deharbe ,magyar' kátéival, 227, 235, 242, 250, 258, 266, 276, 283, 291,^299, 307, 315.

A kath. egyház álláspontja tekintettel a kegyúri jogokra és kötelezettségekre, 233, 241, 249.

A boldogság utáni vágy az emberben, 257.

Lelkipásztorkodási tárgyalások, 272.

Adalék a kegyúri kérdéshez, 297.

Az árvízkárosultak javára Budapesten rendezett kiállítás- nak tárgylajstroma: a) az esztergomi, 301 ; b) szepesi, 309 ; c) beszterczei, 331, 340; d) győri, 348.

Dogmatikai tanulmányok, 313, 321, 329, 337, 345, 362, 375, 393, 401.

Lourdesi emlékeim, 323, 331, 339, 347, 355, 364, 380, 386, 394, 403, 411.

Adalékok a ,reformatio' előtti közművelődés történetéhez, 357, 365, 388.

A kereszténység, főképen a katholicismusnak befolyása a művészetre, 362, 374, 379.

Az isteni Sziv óhajai, 379, 385.

Canossa vagy Legnano, 403, 410.

Az egyház és állam közötti viszony, 409.

Szent-László-Társulat, 181 ; Nagygyűlése, 353 s 356.

Szent-István-Társulat, 133, 214. 325.

Havi szemle, 1, 9, 72, 81, 208, 282, 288.

E g y h á z i t u d ó s í t á s o k .

1) Magyarország.

Esztergom. Az érseki képtár, 191, 199,206,215,223,230, 240, 246, 262. — A nagyhét, 269. — Bibornok-herczeg- primás ő Eminentiájának felsővidéki útja, 396.

Győr. Az élő rózsafüzér és a bold. Szűz szeplőtelen szivé- ről nev. győri anyatársulat, 174.

Kalocsa. Püspökszentelés. 319.

Kassa. Néhány szó Perger János püspök élete, halála és temetéséről, 263, 270.

Kis-Tervnne. Aranymise, 239.

Pest. A boldog újév, 4. — Az erkölcsi alap, 12. — A szű- kebb és tágabb körű hivatás a ,Prot. E. s I. Lap' hasáb- jain, 21. — A hir-kovácsok, 29. — A modern paedagogu- sok, 37. — A ,Hon' katholikusai, 45. — Facta loquuntur, 52. — Keressetek és találtok, 63. — Szeget szeggel, 70.

— Liberális taktika, 77. — Az állam és egyház közti béke a ,Napló' szerint, 86. — Szász Károly ur két czikke, 94.

— Egy protestáns lap vallomása, 101. — A főváros ,kul- turkampfos' férfiai, 109. — Egy kis exegesis, vagy ha ugy tetszik : kritika, 117. — Horváth Mihály programmbe- széde, 124. — Haladás és Canossa, 133. — Az árviz-ve- szély, 141. — Deák-Ferencz-egyetem Pozsonyban, 149.

— Canossa,ismét Canossa, 157. — Egy törvény correctiója, 165. — A darwinista társadalom, 173. — Róma ajándéka a nemzetnek, 182. — Tisztázzuk az eszméket, 190. — A Grande-Chartreuse, 198. — Egy pár mozzanat az ország- házból, 206. — Az egyetemi könyvár ünnepélyes megnyi- tása, 215. — A világ-botrányok, 222. — A ,Pesti Napló' böjti elmélkedése, 231. — A Karácsonyi-féle akadémiai pályázat, 238, — A Húsvét, 245. — Baktériák a termé- szeti világban, 254. — Polémiánk Debreczennel, 261. — Chinai események, 269. — Még egyszer : ,a baktériák a természet világában', 278. —0 Eminentiájának, az ország bibornok-herízegprimásának két fényes jótéteménye, 285. — A vallásos társulatok, 286. — A hitoktatás iskoláinkban, 293. — Fénykép a liberális életből, 303. — A népiskolai hatóságok és a felsőház, 311. — Az igazságszolgáltatás _D

7 O O ~

napjai, 318. — A trójai fa-ló, 319. — A clique-uralom az alsóházban, 325. — Elavult vádak uj kiadásban, 334. — Az állami „non possumus", 341. — A holt kezek, 350. — A forradalom felülről, 358. — Reflexió egy felsőházi sza- vazás felett, 366. — Indítvány a fővárosi közgyűlésen, 374. — Jegyzetek egy jegyzetre, 381. — Térítési eszkö- zök a 19. században, 389. — A magyar nemziet és a ka- tholicismus, 395. — A felekezetnélküli államnak egy fon- tos corollariuma, 404. — Egy törvényjavaslat indoko- lása, 412.

vélre, 231.

Zágráb. A sz. Jeromos-társulat nagygyűlése; érsek ő exjának legújabb adakozásai, 125. — Lelki sz gyakorla- tok, 255. — A húsvéti ünnepélyességek, 326.

Zm/ováralya. Mi az oka a mai vallástalanságnak ? 46, 53. — Egy fontos kérdés, 390.

Erdély. Főpásztori körlevél a papi állás méltóságáról, 6, 13, 22. — Kétféle mérték? 78. — Epistola pastoralis de ieiunio quadragesimali, 134, 142.— Az erdélyi róm. kath.

status-gyűlés összehivása, 405, Fejérmegye. Püspöki körlevél, 166.

Garamvidek. Visszaemlékezés Deák Ferenczre, 157, 166.

Kassai egyházmegyéből. Perger János, 286, 294.

Szombathelyi egyházmegyéből. Korona, 335, 342.

2) Külföld.

Bécs. Az üldözött svajczi papok ügyében, 247.

Berlin. Kibékülési hirek, 31. — Reichensperger röpirata, 111, 118. — A mamelukok megtérése ; a kölni érsek esete, 126. — A katholikus egyházi vagyon állami kezelésére vonatkozó törvény, 135. — Különfélék a culturharczból, 184. — A tanügy feletti viták, 207 Bismarcknak stereo- typ vádlevelei; a sajtószabadság; protestáns veszedelem és jajgatás, 231. — Különfélék a culturharczból, 248. — Ismét a zsidók, hogy lesz az ember állami plébánossá?, 255. — Igazságszolgáltatási monstrum, 327. — A közös iskola; socialismus a katonák közt; culturharczi kelle- metességek, 413.

Bologna. A liberalismus működése, 150.

Christiania. Missiói tudósitás, 7.

Konstantinápoly. A hassunista örmények helyzete, 151.

Lipcse, Egy kis megtérés, 54.

London. A. katholicismusnak múltja és jelene Angliában,38.

Páris. A kath. legényegyletek közgyűlése, 304.

fíóma. O Szentsége karácsonünnepi beszéde a bibornoki karhoz, 14. — Porosz mintára való törvények ; lázongó papok, 31. — A ,Libertà' és a pápa, 38. — A helyzet, 53.

— Az alapitványok kérdése ; uj protestáns imaház; a li- berálisoknak aggodalmai ; az ,atheisták' pere ; a zsinat folytatása, 7 1 . — A folyó évnek centenáriuma; La Gerar- chia cattolica; egy füstbe ment szabadkőműves temetés;

uj kath. tudományos lap, 79, 87. — Érdekes irodalmi le-

sok, 167. — A keleti kérdés, 183. — Könyvtilalom, 192,

— A pápa és az uj ministerium, 223. — Olaszország ,szive' és még több efféle, 247. — De civitate Dei, 271. 279,287, 295. — 0 Szentségének beszéde a bibornoki karhoz, meg- választatásának 30-dik évfordulóján, 406.

Amerika. A protestáns Uniónak alapszabályai, 79. — Kul- turharczi kilátások, 407, 415.

Angolország. Mozgalmak az anglikán egyházban, 327, 3*35,342, 351.

Baden. Állítólag félbenhagyott csuda, 119.

Bajorország. Ä bambergi érseknek újévi nyilatkozata, 54.

Belgium. A tanszabadság, 47. — Liberális türelem és szabadság, 143. — A liberalismus jellemtelensége, 414.

Francziaország. Dupanloup püspöknek levele Wad- dington cultusminister ellen, 215. — A tanszabadság ; szellemi állapotaink, 382, 390, 397.

Németalföld. A fensőbb oktatás kérdése, 271.

Németország. A Görres-ünnepély, 95. — A jelenlegi válság a prote3tms egyházban és annak okai, 367, 375.

Ororzlengyelország. A katholikusoknak helyzete, 397.

Spanyolország. Történelmi tanulmányok, 102.

Svajcz. Az ókatholikus püspök kérdése, 63. — Állapo- taink. 174.

Missiói tudósítások. 16, 23, 47, 54, 383.

I r o d a l o m . Mócsy, Népnevelési tanulmányok, 39.

Burger, Pázmány P. egyli. beszédei, 39.

„Irodalmi Értesítő", 72, 80.

Kuncze, Repertórium, 87.

Dom Gueranger Prosper, Solesmes első apátja, 151, 159,168.

A beszterczebányai százados névtár, 199.

Bohl, A vallás, politikai és jogi szempontból, 272.

Scliüch, Lelkipásztorkodástan, 296.

Albach-Sujánszky, Szent Hangzatok, 359.

I I A pap a világban, 383.

Maszlaghy, Délfrancziaországból, 391.

Különféle tudósítások, jelentések, előf. felhivások sat. 7, 23, 31, 39, 56, 64, 103, 128, 175, 216, 224, 263, 280, 320, 328, 343, 360, 368, 400.

Irodalmi újdonságok, 384.

Megjelenik e lap heteii- kint kétszer : szerdán és szombaton.

Előfizetési dij : félévre helyben s posta-

küldéssel 5 l't.

Szerkesztöilakás, Budán viziváros, főutca 221, hova alapszellemi részétillető minden 1<üldemények in-

tézendők

RELIGIO.

k a t h . e g y h á z i s i r o d a l m i f o l y ó i r a t .

HARMINC Z Ö T O D I K É V F O L Y A M .

Pesten, január 1.

Előfizethetni minden kir.

postahivatalnál: Budán a szerkesztőnél,Pesten Ko- csi Sándor nyomdai iro- dájában, országút 39-dik szám alatt, hova a neta- láni,nyitott levélben bér- mentes reclamatiók inté-

zendők.

I. Félév, 1876.

Tartalom. Havi szemle. — Adalék a Szent István dicsbeszédek irodalmához. — A róm. kath. szent Józsefhez czimzett székesegyház Bukarestben a Strada Fontanel utczában. — Egyházi tudósítások: Pest. A boldog uj év. Erddy. Főpásztori

körlevél. Christiania, Missiói tudósítás. — Irodalom. Vegvesek.

Havi szemle.

Az u j év elsü n a p j á n ö n k é n y t e l e n ü l is kétfelé i r á n y u l tekintetünk ; egyfelől b u c s u t veszünk a m ú l t t ó l , másfelől nem minden aggodalom nélkül te- k i n t ü n k előre, ama bizonytalan valami felé, melyet jövőnek nevezünk. Ezredéves megszokás okozza, hogy ú j é v n a p j á n szivünk kedves és szomorú emlé- keit m é g egyszer s fokozott m é r v b e n ébredni érzi, m i g e g y ú t t a l reményben s a g g á l y b a n erősebben dobog, m i n t az év b á r m e l y más n a p j á n ; p e d i g g y a k r a n , s m a is u g y v a g y u n k , hogy a két év közti, elválasztó h a t á r v o n a l i n k á b b csak elméletileg : úgyszólván nap- t á r i l a g létezik, mintsem t é n y l e g ; mert csak átörökölt viszonyok azok, melyek közt az 1876-i esztendőbe á t l é p ü n k ; csak régebbi b a j a i n k azok, melyeket ez évben át- s végig szenvednünk keilend ; r é g e b b i re- ményeink töredékei azok, melyekből abban ideig óráig rövid örömet s némi f e l b á t o r i t á s t meriten- d i t n k ; sőt ha ez évben itt ott j o b b r a f o r d u l á s t remé- lünk, ezt is csak azért m e r j ü k tenni ; m e r t a j o b b - nak csiráit, b á r m i l y gyengék legyenek is azok, s a leggondosabb á p o l á s t igénylők, — de látni v é l j ü k m á r mai viszonyainkban is — szóval : az ú j é v be- fejezetlen állapotok, kinos v a j ú d á s o k , á t m e n e t i ké- szülődések közt jelent meg, oly időben, m i d ő n a népek, s a népek keblében az egyes rétegek s osztá- lyok csak egyet t u d n a k h a t á r o z o t t a n : hogy a mos- t a n i állapotok tűrhetetlenek, de mi lépjen azoknak helyébe, s m i k é n t t ö r t é n j é k a szükséges változás — erről csak v a j m i keveseknek van fogalmuk, kik vi- szont igen r i t k á n b i r n a k a kellő erélylyel, h o g y azért, a mit j ó n a k s üdvösnek vélnek, nyiltan, hatá- rozottan sikra is szálljanak.

Az általános bomladozás a politikai p á r t é l e t - ben is m u t a t k o z i k . Bomladozik a liberalismus az

1789-i elvek emez édes s z ü l ö t t j e ; t á j é k o z a t l a n u l bo- l y o n g ide s tova, m e r t ,vivmányai'-tól, melyek leg- élesebb b i r á l a t á t képezik, lassankint m a g a is meg- ijedni kezd, s t u d j a , hogy m e g á l l a p o d n i v a g y épen hátrálni, r á nézve e g y é r t e l m ű a halállal, a megsem- m i s ü l é s s e l ; m e r t h á t a m ö g ö t t nehéz lépteket hall, az öt s a j á t phrázisai h a n g o z t a t á s a mellett szüntele- nül t o v á b b s t o v á b b az ö r v é n y felé toló socialisti- cus f o r r a d a l o m lépteit, mely — ebben is a gonosz, e l f a j u l t gyermekekhez hasonlóan, g u n y k a c z a j közt halálos csapásra emeli kezét s a j á t szülője ellen, hogy a remélt örökségnek m i n é l előbb b i r t o k á b a és élvezetébe jusson. P e d i g e szülő m é g n a g y o n szeretne élni s kettősen r e t t e g a haláltól most, mi- dőn oly jól, oly kényelmesen b e r e n d e z k e d e t t ; mi- dőn az igy a hogy — igaz, hogy r i t k á n becsületes módon ö s s z e g y ű j t ö t t kincseket élveznie oly j ó l es- nék — s k í n j á b a n oly mentőeszközökhez nyul, me- lyek valóban azt m u t a t j á k , h o g y az öreg nem csak erkölcsileg, hanem észbeli tehetségeinek tekinteté- ben is t ö n k r e m e n t : oda dob éhező, elvadult, élete ellen t ö r ő fiának egy egy papot, hogy v e r j e meg, egyegy keresztény dogmát, hogy vesse meg, m i n t h a bizony . . . .

A liberalismusnak m a r a s m u s a ; — ez képezi m á r huzamosb idők óta k o r u n k f ő b b jellemvoná- s á t ; csakhogy, f á j d a l o m , m i n d e d d i g a jóvö sürii fel- hőiből m é g nem l é p e t t ki azon - alak, ki képes és h a j l a n d ó lenne az egyedül üdvözitő eszméket érvé- nyesiteni, s a liberalismus által r é g ó t a ezerféleképen m e g r o n t o t t t a l a j b a a j o b b jövő m a g v a i t erős kézzel hinteni. H o g y a socialismus különféle á r n y a l a t a i t ne is emlitsiik, melyek m i n d n y á j a n t ö b b é kevésbbé lehetetlen,mert kereszténytelen á l a p o t o k r ó l álmodoz- nak, s s a j á t m a g o k k a l ellenmondásban á l l a n a k ; m e r t oly kóros állapotokat, melyeket j o b b a d á n , ha nem

1

egyedül a keresztény eszmének elhalványulása idézett elö, ugyanannak végleges kiirtása által gyógyíthatni vélnek, — hogy ezeket ne is említsük; valljuk meg őszintén, b á r fájdalommal, hogy a liberalismusnak egyedül hivatott leküzdője, a keresztény conservati- vismus, kivéve talán Németországot, hol egy durva, hatalmas ellenséggel szemben hősies kitartással el- szánt harezot viv, alig valahol észrevehetővé teszi magát, s ott is a hol netán ritka éleslátással meg- áldott szem által valahogyan észrevehetőnek lenni látszik, a kezdetnek legkezdetlegesebb stadiumában, úgyszólván: a hoszu, mély alombóli lassú felébre- désnek állapotában van, — ha a jelek nem csalnak, merőben képtelen arra, hogy a liberalismus kezei- ből maholnap kisikamló uralmat, az emberi n e m j a - vára s üdvösségére magához r a g a d j a .

Igaz ugyan — s ami voltaképen szellemi kis- korúságra mutat, ekképen gyakran a népek j a v á t eszközli, megmenthetésöket teszi lehetővé — igaz, hogy a történelem tanúbizonysága szerint válsá- gos időkben többnyire elég egy nevet dobni a tö- meg közé, hogy körülötte legott p á r t támadjon, mely e név személyesítette eszméknek époly zajo- san tapsol ma, m i n t tapsolt tegnap az épen ellenke- zőknek, — de méltó vigasz-e e z ? . . . remélhető-ei

7 ° k

hogy ez uton állandó, biztos, becsületes, tisztességes állapotok fejlődhetnek ? avagy nem ugy lesz-e megint, mint már akárhányszor volt, hogy e ^íév'^

midőn első hangoztatásának varázsa szétfoszlott, ellenségeivel kezdend alkudozni, mígnem compro- missumról compromissumra siilyedve, ismét csak azon iránynak vetendi zsákmányul oda az emberi ne- met, mely a liberalismusnak bitorolt elnevezése alatt máris a szellemi s anyagi végnyomorba döntötte azt.

Mert ezen irányzatnak m á r neve is hazugság s bitorlás, a szó eredeti jelentményének áinitó kifor- gatása. „E szó: ,liberalismus' — mondja Reichen- sperger szellemdus,, Phrasen und Schlagwörter' czimü müvében —- eredetileg azon szellemi irányt jelzé, mely a szolgaival, a hazuggal, az önzővel állott el- lentétben, s melyet mint ilyent a legnemesebb keb- lek vallottak"; — mig az öregebbik Florencourt sze- rint a liberalismus „a keresztény erkölcstannak az állam körében való érvényesítése". Igy fogva fel e szót, ki ne akarna liberálisnak lenni ? Többet mon- dunk : kinek nem lenne kötelessége, liberálisnak lenni ? Ilyen volt Görres s Droste-Vischering, Lacordaire, Chateaubriand, Montalembert, ilyen de Maistre s Rossi liberalismusa, kik, mit lelkismere- tök a vallás égi szövétnekének fénye mellett jónak

s helyesnek mondott, fel- s lefelé becsületes bátor- sággal hangoztaták s védelmezék.

De mi lett azóta a liberalismusból ? Nyilt, folytonos hazugság; szóval s tettel ép ellenkezője annak, a mi h a j d a n t a volt s a mit neve j e l e n t ; s hogy a tömeg még ma is hódol neki, az csak onnan v a n ; m e r t egyik része, mint fentebb m o n d ó k : nevek és szólamok után indul, másika nem tud vagy nem akar a rászedetés lehetőségében hinni, s valameny- nyinek együtt véve sincs fogalma arról, hogy mi- ben áll a valódi szabadság.

Mert ugyanis a liberalismus is folytonosan a ,szabadságot' hangoztatja, de miféle szabadság ez ? Nem a rend szabadsága, azaz a minden illetéktelen kényszertöli mentesség, — hanem a rendetlenség- nek szabadossága, felforgatása minden, még a leg- erkölcsösebb, legszükségesebb korlátoknak is. Füg-

' O O o

getlenség Istentől, mert maga m a g á t isteniti ; füg- getlenség az erkölcstörvénytöl, mert vágyait aka- dálytalanul kielégíteni a k a r j a ; függetlenség min- den tekintélytől, mert tetteinek zsinórmértékéül csak saját egyéni akaratát fogadja el, melyet vi- szont az önzés igazgat; függetlenség az igazságtól, mert lételemét a hazugság s a kétértelműség ké- pezi, — ez az a ,szabadság', melyért a mai liberalis- mus küzd.

S ezért gyűlöli a kereszténységet is ; sőt annak legelkeseredettebb ellensége ; mert a kereszténység- nek elvei s tanai az ö törekvéseivel a lehető legéle- sebb ellentétet képezik.

A kereszténység per eminentiam a szabadság vallása; de ez alatt korántsem a szabadossagot érti, a kicsajíongó féktelenséget ; hanem a szellem, a lélek szabadságát, távollétét minden aljas salaknak, mely azt a bűnnek szolgájává alacsonyítja. Ezért a ke- resztény tan azt követeli tőlünk, hogy Istentöli függő voltunkat elismerve, szabad önelhatározással _{o o} vessük m a g u n k a t alá neki ; hogy szabadok, mentek legyünk az érzékiség megbecstelenítő uralmától, s ne legyünk az anyagnak r a b j a i ; ezért azt hirdeti ne- künk, hogy a földi tekintély is csak „Isten kegyelmé- ből1' áll fenn, azaz Isten nevében és helyett, s hogy annak engedelmeskednünk kell, szabad önelhatáro-_{O 7} zásból és Isten kedveért. Ezen szabad elhatározás, a j ó és rosz közti ezen okszerű, helyes választás, ez az igazi, a keresztény szabadság.

Ezért üres, értelemnélküli szó, ha valaki „libe- rális katholikusok"-ról beszél. Az igazi katholikus keresztény, a ki élte zsinórmértékéül az egyház, azaz a kereszténység törvényeit tekinti és követi,

ép ezáltal liberális is, azaz szabadelvű ; mert szabad akar lenni minden illetéktelen kényszertől, minden jogtalan korláttól ; az ő eszménye a renddel párosult szabadság ; de a rendet- lenkedő szabadosságot, a törvénynélküli függetlenséget, s az embert saját szeszélyei s tisztátalan vágyai rabjává ala- csonyító zabolátlanságot nem szereti, azt kerüli, az ellen küzd. Neki nem kell ama garázdálkodó féktelenség, mely az isteni s emberi tekintélynek törvényeit megveti, hanem leik- ismeretesen szem előtt tartva az Urnák eme parancsát, mi- szerint meg kell adni Istennek, a mi Istené, de a császárnak is, a mi a császáré, igazán szabadelvű polgár, jó hazafi, a tár- sadalmi rendnek amint bátor, férfias, öntudatos védője, ugy erős, megbízható támasza is; mert a valódi keresztény eszme csak az igazi katholicismusban található fel ; de épezért a liberalismus, minden keresztényinek emez esküdt ellensége, leginkább a katholicismust, a katholikus egyházat üldözi és zaklatja legdühösebben mindenütt, a hol hatalomra vergődnie sikerült.

Ez által mutatja eme liberalismus vulgaris, communis, hogy neki igazi szabadságról s szabadelvüségről fogalma sincs, sőt hogy annak ellensége; s a legújabb történelem be- bizonyítja, hogy az u. n. ,szabadelvű pártok' mindenütt a vi- lágon durva elnyomói a gyengébbek s türelmeseknek s el- vetemedett, szolgalelkü [hízelgői azoknak, kik kezükben a konezot tartják, vagy — a botot. Exempla sunt odiosa ; de ezért elég tudni, mit tesz épen most a német liberalismus, hogy tudjuk, mit tenne egynémelyik más, ha a fák valaha az égbe nőhetnének.

Azzal kérkedik a liberalismus, hogy ő találta fel, te- remte és honositá meg az alkotmányosságot, a polgári sza- badság eme hatalmas palládiumát Ez először nem igaz.

Mert Európának legrégibb alkotmányai,' az angol, a ma- gyar, a régi spanyol léteztek, századokkal előbb, mielőtt a li- beralismusnak még csak hire támadt volna ; — az pedig, a mit ő ma a constitutionalismusnak neve s czégére alatt hir- det, nem csak nem előmozdítója, de köztudomás szerint el- nyomója a népek szabadságának, mely csak arra látszik fel- találva, hogy mesterséges, képzelt többségek erőszakot kö- vessenek el a nemzetek igazi többségén és hogy a nagy egésznek rovására néhányan gazdagodjanak meg ; — csak arra látszik feltalálva, hogy a legerősebb torkú, legpergőbb nyelvű, eszközei megválasztásában legkevésbbé kényes ke- rüljön felül, ha mindjárt ész s komoly képzettség tekinteté- ben a legutolsó sorba tartoznék is. Avagy nem igaz ? . . . Nézzünk csak — akármerre — (Vége köv.)

A d a l é k

a „Szent István dicsbeszédek irodalmálí-hoz*).

Í753.

1. Tekéntetes Nemes Sopron vármegyében Vadosfax nevü nemes helységben az erős kűszálon épétett győzhetet- len és vitézlő Római Anyaszentegyháznak az Menyei dicső- ült Szentek tisztöletinek megadásában dicséressen (sic) lett, és történt dicsőséges győzödelme.

Midőn tudniillik az mostani dicsősségessen Uralkodó Fölséges Koronás Királyné M Á R I A T H E R E S I A Királyné

*) Ezen érdekes adatokért a ngos beküldőnek őszinte köszönetet

mondunk. Szerk.

Asszonyunk ű Fölsége el végzett kegyelmes királyi paran- csolattyábul Szent István első és Apostoli királyunknak tisztességére épéttetett kis kápolna ugyan az emiétett Vados- fai helységben örökös állandó képpen bé helyeztetett, és megerőséttetett, és az mostan folyó 1753 esztendőben Kis Asszony havának huszadik napján ugyan ii Fölsége kegyel- mes királyi parancsolattyábul azon emiétett kis kápolnában az legelőször tartott üneplő áitatosságnak buzgó alkalma- tosságával ázott jelen lévő számosan öszve j ü t t áitatos ke- resztény hiveknek lölki vigasztalására, buzgó indulattal élő nyelvével hirdetet volt az Fő-tisztölendő Horváth István, Madocsai Szent Lélek Apátura, T. Nemes Vasvári Kaptolon- nak Kustossa és Kanonokja, és az mostani Méltóságos Gróff Vásonköi Zichy Ferencz Győri Püspök Uram ü Excellen- tiája Tekéntetes Nemes Vasvári püspöki Consistoriumának Assessora. Nyomtatott Sopronban Siesz Joseph 1753 esz- tendőben.

Cives autem oderant etc. etc. folio, 20 lap.

176(f.

2. Szent Istvánnak, Magyarok első keresztény királyá- nak Dicsérete. Mellyet Szab. kir. Székes Fejér Váratt s. a. t.

mondott T. P. Csobánczi Jósef Jésus Társaságábul való Pap, akkori vasárnapi Prédikátor s. a. t.

Nyomtattatott Budán Landerer Leopold által 176Í).

Enge serve bone.

Szent István s, a. t. megérdemli az Isten szolgájának felséges nevét 1-ör fáradhatatlan apostoli buzgóságával, 2-or : Isten dicsőségére való bő adakozásával.

Kis negyedrét, 23 lap.

1802.

3. Szent István Magyar Ország első Királyának és Apostolának Dicsérete s. a. t. elő adta Bétsben Budai lsau- rus a k iputzinusok szerzetbéli atya, és a bétsi nemes ma- gyar Nemzetnek rendszerént való Prédikátora, Kisasszony havának 22-ik napján 1802-ik esztendőben. Bétsben nyom- tattatott Pichler Antal betűivel.

Negotiamini dum venio. Nyolczadrét, 27 lap.

Í861.

4. Székesfehérvár. Kunos László. Sz. Fehérvár özv. Szám- mer Pálné 12 lap. „Előhiván pedig az ő tiz szolgáit, tiz girát oszta ki közöttök ily meghagyással : „Kereskedjetek ezzel mig visszatérek". Luk. X I X . 13. Elmélkedjünk szent Istvánnak az örök igazságot apostoli buzgalommal terjesz- tő érdemeiről; kérjük Isten sz. malasztját, mi által az örök igazságokat felismerhessük, mint István.

1S63.

5. Székesfehérvár. Koller János, Adony mvárosi plébá- nos, Székesfehérvárott özv. Számmer Pálné 14 lap. „ ö r ü l j hű szolgám, mivelhogy kevésben hiv valál, hatalmad leszen tiz városon". Luk. 19. 17. 1) Sz. István királyról, az ő koráról és korának vallásos viszonyairól ; 2) hasonlítjuk össze evvel a mi korunkat és korunknak vallásos viszonyait.

1866.

6. Budán. Troli Ferencz pécsi kanonok. Pécsett a püs- pöki Lyceum nyomdájában 1866. 13 lap. „Kősziklán építem fel egyházamat". Máté 16. v. 19. Tárgya: Kitüntetni az üd- vös befolyást, melyet az egyház az államra gyakorol.

1*

1860.

7. Debreczen. Károly Gy. H. jászóvári premontrei ál- dozár s kassai tanár. Kassán, Werfer Károly akad. könyv- nyomdájában 1869. „Ez azon nap, melyet az Ur szerzett, örvendezzünk és vigadjunk azon". 117. Zsolt. 21. v.

Mily kincset birunk ini az édes Üd vözitő által szen- tesitett, ugyanaz által világszerte igazolt, sz. István király

által a magyar haza szivébe is átültetett kath. szent vallá- sunkban, s mennyire képes e sz. vallás birtoka mindenkoron ugyan, de különösen e mai napon mint hazánkbani szentesí- tésének nagy évfordulati napján, s egyszersmind bizonyság- tételének egyik legszebb alkalmán, szivörvendetésünket emelni ? !

Említenem szabadjon itt szent István jobbjának visz- szahelyezése emlékeül veretett emléktallér köriratát :

Előlapján a b. e. Mária Terézia által készíttetett szek- rényben asz. ereklye s körülötte : „ D E X T E B A B. S T E - P H A N I R E G I S E T CONEESSOBIS G L O B I O S I " . Hát- lapján pedig :

QUAM

AB AN. MXC. AD M D X X Y I . IN H U N G . T U M E A G U S A E

U L T R A II. SAEC. CULTAM.

JOS. II. ET. M. THER. AUGG.

M D C C L X X I . X X I X MAIL E E C U P E E A E U N T .

E T P O S T I X . D I E E . D E Y O T I O N E M . HUNG. D. D.

B U D A E QUOT ANNIS P U B L . Y E N E E A T I O N I

P R O P O N E N D A M .

Ebenhöch.

A róm. kath. szent Józsefhez czimzett székesegyház Bukarestben, a Strada Fontanel utczában.

Már három éve mult, mióta ezen, Istennek szentelt épü- let alapfalához, melynek czélja a hova-tovább gyarapodó és jelenleg 25,000 lelket számláló róm.-kath. közönség lelki

szükségleteit jövőben kielégíteni, az első darab kő elhelyez- tetett. Mi jóllehet folytonosan iparkodtunk, hogy ezen, a hires bécsi épitész, Dr. Schmidt Frigyes tervei szerint épülő főtemplom költségeit a lehető legszerényebb határok közé szoritsuk, mindazonáltal is az, — hála a tervező styl — és művészi Ízlésének, — egykoron mint igen szép és Bománia fővárosához méltán illő egyház-emlék fog diszleni.

Jelenleg az épitkezés alá vett rész kiterjed az oltár helyiségekre, a boltozatos karra, és ekkép a székesegyház hasonfelét magában foglalja.

A falak magasságban is elérték már az oldalhajók te- tőcsucsait. A többi épületanyag pedig mind kőben az ivosz- lopok számára, miből alapjaik és párkányzataik készülnek, mind pedig fában a tetőhálózat számára, már a helyszínén van, hogy a téli időszak alatt kellően feldolgoztathassék.

Altalán minden azon reményre jogosit fel bennünket, miszerint a templom ezen része, ha elegendő pénzmennyi- séggel rendelkezhetünk, a jövő 1876-ik évben a nyilvános isteni tiszteletnek át fog adatni.

Egy 25—30 ezer forintból álló összeg azon állapotba helyezne minket, miszerint a templom felerészét tökéletesen bevégeznők, és ez által mind saját, mind pedig a bukaresti kath. közönség ama számtalan szegény tagja leghőbb óha- jának, — kik templomok hiánya miatt a város legtávolabbi

részeiben kénytelenek nélkülözni Isten igéjét, sőt magát az isteni tiszteletet, és igy mindazt, mi őket a sz. hitben vigasz- talná vagy erősitené, — teljesen eleget tehetnénk.

Örömmel és hálás szivvel vallom meg ez alkalommal azt is, hogy ámbár az építkezési terhek viselésére más se- gély forrásaim nincsenek, mint egyedül a ker. szeretet, mind- amellett számtalan jótévőim különösen Osztrák-Magyaror- szág-, Francziaország- és Belgiumból oly mérvű adakozá- sokban segítettek, hogy ezekből a templom fele könnyen fel- épülhetett volna, ha én nem tartom vala szentebb kötelessé- gemnek első helyre Isten egyházának élő alapját, a semina- riumot helyezni, hogy ekkép, egy jeles, el erény, jámborság és tudomány által egyaránt kitűnő klérust nyerjek ; minek már is azon szép következménye van, hogy ezen intézet há- rom tagjának nem sokára leendő pappá szenteltetése már a legközelebbi napokban ki fog hirdettetni.

Ezen örvendetes tényt megfontolván, Istenbe helyzett teljes bizalommal járulok újból hozzátok. Jézus Krisztus szerelmében egyesitett, ájtatos és nagylelkű jótévőim, szív- ből kérvén titeket, hogy bennünket gyors és hathatós segély- tekkel gyámolitsatok. Tudom én is azt, hogy a különböző, Isten előtt kedves dolgok folytonos gyámolitása nálatok is igen gyakran személyes áldozatot kiván, azonban isteni Urunk és Megváltónk nem annyira az adomány nagyságát, mint inkább a sziv hangulatát tekinti, melyben ez az U r oltárára feláldoztatik, mint ő egykoron gazdagon fog meg- jutalmazni.

Mi minket illet, mi napontai sz. miseáldozatainkban soha sem szünendünk meg a keresztre feszitett Isten fia mennyei áldását rátok és családotok számára buzgón esdeni»

hogy ő a ti legdúsabb jutalmatok legyen; kiválólag pedig azon áldását esdjük, melyet maga sz. Pál jótevőinek óhaj- tóit, midőn apóst, tisztje mellett is kötelességének ismeri a jeruzsálemi szegény község részére egy gyűjtést rendezni :

„Kiki", ugy mond a nagy apostol, „amint eltökélte szivé- ben, ugy adjon, nem kedvetlenséggel vagy kénytelenségből;

mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Hatalmas pedig az Isten minden jót bőven adni nektek, hogy mindenben, min- dig teljes bőségtek lévén, gazdagok legyetek és bővelkedje- tek minden jószívűségre, mely általunk háláadást szerez az Istennek". (Ivor. II. 1. 9 r. 7, 8, II. v.)

Minden könyöradományt, legyen az bármi csekély, mint mindig, most is hálás szivvel fogadok. — Krisztusban testvéretek. Bukarest, 1875. sz. András hóban.

f Paoli Iynácz, bukaresti püspök.

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

P e s t , decz. 31. A b o l d o g ú j é v . Az inga mozgása perczenkint viszi tovább az óramutatót, a pillanatok sebe- sen következnek egymásután, s mint az alig látszó hópely- hek a folytonos esés következtében nagy hótömeggé alakul- nak ; ugy a tovahaladó mutató perczei órákká, az órák na- pokká, a napok hetekké, a hetek havakká, a havak évvé nö- vekednek, s midőn a perczek millióiból még néhány van

•5 hátra, azt mondjuk, hogy holnap újév lesz, az utolsó perez eltűnése után pedig az uj évet már mint jelent üdvözöljük.

Néhány óra múlva, hogy e sorokat irjuk, e pillanat bekövet- kezik, az emberiség egy évvel idősebb lesz, üdvözölni fog- juk ama perczet, mely határpontot képez a mult és a jövő közt, újnak nevezzük el ezt is, mint a többit, mintha csak az emberiség megifjulását akarnók vele jelezni, holott a va- lóságban az nem mást jelent, mint az emberiség vénhedé- sének folytatását.

A világ teremtése óta csaknem hatezer év folyt már le, ki mondhatná ezt az emberiséget itjunak? csaknem hatezer uj évet élt már le, melyik tette őt ifjabbá, vagy nem inkább vénhedtebbé ? Négyezer év, tehát az emberiség létezésének több mint kétharmad időszaka alatt, melyik uj év vol t, mely őt boldoggá tette volna? Nem inkább minden nap, — min- den év növelte a nyomort, nem inkább minden nap, — min- den év súlyosabbá tette a létet, nem volt-e mindinkább han- gosabb a panasz, a jajkiáltás a szerint, amint az emberiség élte korszakában előhaladott ? A költők megénekelték az aetas aurea-t ; de nem felejtkeztek el az aetas ferrea-ról sem.

S ha keressük az okot, lia kérdezzük a miért-et? válaszul a történelemből azt nyerjük : hogy a szellem, mely az emberi- ség boldogságának alapját képezi, az istenség ellen fellázadt társadalom köréből épen ugy száműzetett, mintha csak je- lenléte lenne boldogtalanságának forrása, mint száműzetni szoktak emberek, kik a társadalom felforgatására törekvő elveiket legnagyobb buzgalommal terjesztik.

A megváltás az emberiség életében uj korszakot nyi- tott, az aevum aureum minden feltételei megadattak az

e m b e r i s é g_o részére, csak felhasználni kellett azokat. Csaknem 1900 boldog újévet élhetett volna le, nem kellett volna a letűnt utolsó perczczel aggodalommal kérdezni, mit hoz a jövő ? jobb lesz-e a múltnál ? Hiszen a szellem, mely az em-

beriségbe újonnan beoltatott, biztos kezességül szolgált volna a zavartalan boldogság létesítésére ; amit az ember négyez- red éven keresztül legnagyobbrészt nélkülözött, mitől nap- ról napra távozott, azt a megváltás ismét meghozta — meg- hozta sokkal bővebben, mint azzal az emberiség valaha birt és mégis, mennyi vér ömlött patakokban, melyet az isteni szellem ellenei ontottak, mig végre a kereszt diadalát iilheté a földön ! Az emberiség elvénhedett, boldogságának forrását mégis csak nagy nehezen ismerte fel, és akkor is, midőn fel- ismerte, általános volt-e? egyeseket, családokat, államokat az utolsó izig áthatott-e ezen ismeret ?

Volt korszak, ki ismerhetné félre, midőn a keresztény- ség szelleme a világon tetőpontját érte, midőn ez egyén éle- tét épen ugy, mint a társadalmat, a magánéletet épen ugy, mint a nyilvánosát a keresztény szellem éltette, midőn az államok életének alapjául, a politikusok tetteinek irányadó- j á u l a keresztény elvek szolgáltak, s gondolkozás és érzelem

a ker. eszme körül forogtak. Ez volt az emberiség leg- boldogabb korszaka, ekkor érte, emberileg szólva a legboldo- gabb uj évet, és miért ? mert uralkodni hagyta önmaga és összes viszonyai felett, kevés megszakításokkal, a keresztény szellemet, korra nézve előhaladt ugyan, de az idő vasfoga nem látszott meg arczán, a keresztény szellem ifjúsága üdeségét és erejét épen megtartá, mig nem támadtak ismét theologu- sok (?), kik turpis lueri, vagy inkább luxuriae gratia, jövőt

jöttek késziteni az emberiségnek minden kilátás nélkül a boldog jövőre, életet Ígértek minden szellem nélkül ; jöttek bölcsészek (?), kik bölcsességet hirdettek minden józanság nélkül, élet-maximákat állitottak fel, melyek a halál magvát rejtik önmagukban, uj szellemet árasztottak szét, mely hi- vatva volt, hogy száműzze még azt a kevés szellemet is, me- lyet a pseudo-theologusok még meghagytak az emberiség részére ; mely nagyrészt a reménytől is megfosztotta az em- beriséget, hogy valaha boldog uj évre fog felébredni.

A boldog uj év, melynek az emberiség olv kevés ideig örvendett, ismét eltűnt a földről, nincsen minek örvendenie, a jajkiáltások ismét viszhangzanak, és pedig annál metszőbb fájdalommal, minél inkább öntudatában él az emberiségnek, hogy .ez nem volt igy mindig, hogy lehetne másképen, mint ahogy tényleg van. A nyomortól, az általános lehangoltság- tól, a jövő rémes aggodalmaitól, azon aggasztó bizonyosság- tól, hogy még roszabb lesz a jövő, hogy a társadalmi élet majd kinövései, majd bűnei még inkább szaporodni fognak, mindenki menekülni akar, boldog uj év után eped és csudá- latos módon mégis mindenki előbbi utján jár, egy porsze- met nem mozdit el útjából, mely akadályul szolgál az üdvös kibontakozásra, lyinem magasztalja még nyomorában is a modern szellemet, a modern felvilágosodást, a modern hala- dást, a modern, lelket és testet élő irányt, melytől szaba- dulni óhajt.

A rab lánczaitól nem szabadulhat, ha azokat még sző-tt rosabbra fűzi, az emberiség nyomorától nem menekülhet, ha azokat ujabb tetteivel öregbiti, boldog uj évet nem várhat, ha boldogtalanságának forrásait magasztalva fentartja a he- lyett, hogy azokból menekülve, boldogságának forrásához futna. Boldog uj évet akarunk elérni ? akarjuk, hogy társa- dalmi életünk uj arczulatot nyerjen ? akkor a múltról le kell mondani, közre kell minden egyesnek működni, hogy a ke- reszténység szelleme régi jogosult helyét ismét elfoglalja minden viszonyainkban, sem a pseudo-theologusok, sem a modern bölcsészek elmeszörnyei nem fogják a kivánt bol- dog uj évet meghozni, hanem egyedül csak a kereszténység szelleme, mely helyes és biztos irányt ad a gondolkozó elmé- nek, ugy mint a sziv érzelmeinek, mely megszabja a köteles- ség körét mindenkinek ugy, hogy azok egymással összeüt- közésbe sohasem jönnek, mely nem ismer más morált az egyszerű polgár és mást az államférfi részere, nem tűr erő- szakot a hatalmas részéről, hanem egyforma jogot ismer a hatalmas és szerény számára. A család, melyet e szellem éltet, a község, melyben minden egyes tag e szellemnek hódol, az állam, melynek gépezete e szellem irányát követi, az élvez- heti azt, mit ,boldog uj év' alatt ismerünk. IIa e szellemet akarjuk érvényesíteni, ugy van értelme annak, ha egymás- nak boldog uj évet kívánunk ; ha nem akarjuk, ugy mit kétsziniisködünk ? az embert akaratja ellenére ki teheti bol- doggá ? talán nem is azt kellene mondani ,boldog uj évet kivánok', hanem inkább : szilárd, elhatározott akaratot ki- vánok, — szilárd, elhatározott akaratot a keresztény szellem követésére, minden viszonyainkban alkalmazandót ; a bol- dog uj év akkor önmagától megjön, s minthogy mi olva- sóink részéről e szilárd akaratról biztosítva vagyunk, vá- gyunk csak oda terjed ez uj évben, hogy ez akarat bennök még inkább erősödjék, hogy másoknak is kölcsönözhessenek

belőle, hogy velünk együtt közreműködjenek, miszerint ne csak egyeseknek, hanem az egész emberiségnek ismét boldog

uj éve lehessen. A Erdély. F ő p á s z t o r i k ö r l e v é l a papi állás

méltóságáról sat. Erdélyegyházmegyei keresztény katholikus híveinknek kegyelem és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól ! Az anyaszentegyház legfőbb törekvése mindig az vala, hogy hiveinek élére feddhetlen, okos, tiszta, a tanitásra alkalmas ') lelkipásztorokat alkalmazzon, meglé- vén győződve, hogy mint a trienti szent zsinat mondja, 2) semmi sincs, mi másokat inkább oktatna folytonosan jámbor- ságra és Isten imádására, mint azoknak élete és példája, kik magukat az isteni szolgálatra szentelték. Mert midőn látják, hogy a világi dolgok közöl magasabb helyre emeltettek, rá- jok függesztik, mint tükörre szemeiket s tőlök tanulják, a

mit kövessenek. Azért nem szűnik meg az anyaszentegyház az apostolok szent ünnepein buzgó imával fordulni az Örök Pásztorhoz, hogy nyáját el ne hagyja, hanem a szent aposto- lok által folytonos oltalommal védelmezze, hogy ugyanazon igazgatók kormányozzák, kiket müvének helynökei gyanánt rendelt annak pásztoraivá. 3) Azért őrködik szigorú kegye- lemmel fölöttük, elkülöniti őket a közönséges életmódtól, an- gyali erkölcsöket törekedvén meghonosítani közöttök és folytonosan intve őket, hogy szivből példái legyenek a nyáj- nak. ⁴) Azért gondoskodott nagy költséggel és éber körül- tekintéssel tan- és nevelőintézetek felállításáról, melyekben az ifjak, mielőtt a bűnös hajlamok rajtok teljesen erőt ven- nének, serdülő koruktól kezdve ajtatosságot, vallásosságot és magasztos hivatásukra szükséges tanulmányokat tanulnának.

Azonban, szeretett Híveink, az anyaszentegyház vala- mint egyéb ügyeiben, ugy a mi a legfontosabb, jó papok ne- velésében is több tekintetben rátok támaszkodik. Ti ugyanis, mint Szent Péter apostol tanítja, választott nemzetség, kirá- lyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok. ⁵) Minél- fogva semmiképen sem lehettek közönbösek azoknak neve- lése iránt, kik a ti ezen fenséges keresztényi méltóságtok fentartására vannak hivatva. Nektek szent jogotok van ah- hoz, hogy az isteni törvényt papjaitok szájából kérdezzé- tek, 6) hogy tőlök az élet kenyerét7) és a tiszta forrás vizét az örök életre 8) kívánjátok s hogy ők rátok, mint az Urnák maga vérével szerzett nyáj ára vigyázzanak. 9) Azért szent kötelességetek közreműködni arra, hogy oly lelkipászto- rok képeztessenek, kik mig egyfelől Isten titkainak hű sá- fárai, 10) másfelől a ti lelketek üdvének romlatlan szavai és vezető világossága legyenek.1 ')

Érzették ezen nemes érdeklődést és szent kötelességet a ti nagyemlékű keresztény katholikus őseitek és azt teljesí- tették is, midőn kegyes alapítványokat tettek az ifjúság val- lásos és tudományos nevelésére, magát a papnöveldét is ke- gyes adományaikkal felsegíteni törekedtek. Ezeknek példá- jára, nem volna ugyan fölösleges, titeket hasonló anyagi ál- dozatokra buzdítani. Most azonban szeretett Atyánkfiai ! egy horderejében még hatásosabb közreműködésre hívlak fel benneteket ; tudniillik nevelési és vallásos közreműködésre.

Ez ugyanis sem uj terhet nem ró rátok, sem vallásos hajla-

i) Tim. 1. 3, 2. — *) Sess. XXII de réf. c. 1. — Praefatio de Apostolis - 4) Pét. 1. 5, 3. — ") Pét 1. 2, 9 - 6) Mai 2 7 . - ' ) Ján. 6, 51. - 8) Ján. 4, 14. - 9) Ap. Csel. 20, 28. - l°) Kor. 1 4 , 1 - 2 ») Mát.

5, 1 3 - 1 4 .

motokkal nem ellenkezik, sem pedig erőtöket tul nem ha- ladja; sőt inkább megkönnyíti szülői gondjaitokat, megnyug- tató vigaszt s nem egyszer kimondhatlan örömet okoz nek- tek s egyeseknek, egész községeknek, és messze jövő nemze- dékeknek kiszámithatlan áldás forrásává válik. Megmond- juk, szeretett Hiveink ! miben áll ezen nevelési és vallásos közreműködés ? Először abban, hogy gyengéd szülői gondos- kodással ébreszszétek és ápoljátok fiaitokban a hajlandóságot a papi hivatalra ; és másodszor abban, hogy ajtatos imádsá- gaitokkal nyerjétek ki Istennek azon megbecsülhetetlen szent kegyelmét, mszerint titeket jó lelkipásztorokkal áldjon meg. Mindkettőről halljátok főpásztorotoknak igéit.

Sokkal magasztosabb a papi pálya, hogysem azt valaki benső meghívás és külső gondos előkészület nélkül méltóan _{. o} elfoglalhatná és betölthetné. Azért már az ószövetségben Isten választá ki Izráel törzsei közül Lévi nemzetségét a sz.

sátor szolgálatára és Lévi nemzetségéből Aroncsaládjátapapi hivatal viselésére.12) Maga Krisztus Jézus is nem önmaga di- csőitette meg magát azzal, hogy főpappá legyen, hanem az, ki mondotta neki : Fiam vagy te, én ma szültelek téged.¹⁶) De az apostolok is nem maguk tették magukat apostolokká, hanem Krisztus Urunk hivta őket és ismételten figyelmeztette őket ezen isteni meghivatásukra, mondván : Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.¹¹) S különben is e sz.

hivatalnak angyali vállakra is félelmes terhei messze túlha- ladják az embernek természeti erőit és isteni segély nélkül el nem viselhetők. Van azért, szeretett Hiveink ! isteni hivatás a papi pályára és ő szent Felsége, valamint egykor Jere- miást, ugy most azokat, kikkel azt akarja, hogy valaha neki hiven szolgáljanak, mielőtt alkototta volna, ismerte, mielőtt születtek volna, kiszemelte és prófétául rendelte.l5)

Arra kell már most ügyelnetek, szeretett Atyánkfiai ! hogy kedves gyermekeitekben ezen isteni hivatást felismer- jétek. Ennek pedig megvannak saját kétségtelen jelei, mi- nők a jó elmebeli tehetségek, gyengéd sziv, erős akarat. Az istenes tanulmányok kedvelése, élénk vonzalom az isteni szolgálat és a felebaráti szeretet cselekedetei iránt, a mér- tékletesség ételben és italban, szemérmetesség a társalgás- ban, ernyedetlen szorgalom a komoly foglalkozásban, pon- tosság a szülők parancsolatainak és egyéb kötelességeknek teljesitésében. Kinek ily fia van, á l d j a a Teremtőt, mert benne az igazak nemzedéke megáldatik. 16)

De midőn az isteni hivatás ezen jeleit gyermekeitek- ben felismeritek, akkor egyszersmind gondoljátok meg, hogy ezek csak még Ígéretek és nem biztositékok. Isten tudniillik O O megmutatja nektek, mily nagy dolgokat kész veletek csele- kedni gyermekeitekben ; de ez által egyszersmind int benne- teket, hogy az ő szent adományait becsüljétek és kegyelmé- vel közreműködjetek. O hinti el a jónak magvát gyermekei- tek elméjébe és szivébe. Ő adja a növekedést, de nektek kell azt öntöznötök és gondoznotok n), hogy sarjaitoknak örö- mét lássátok. S váljon kell-e, hogy én titeket ezen szent és legkedvesebb foglalkozásra lelkesítselek ? Maga a papi állás szépsége és magasztossága már rendesen fölébreszti a vallá- sos szülők kebelében azon vágyat, hogy bár gyermeköket az oltárnak szentelhetnék ! Hisz a pap a legszentebb titkokkal

l i) Móz. 2. 28, 1. Sir. 45, 20. - ») Zsid. 5, 5. - ») Ján. 15, 1G. -

15) Jer. 1, 5 — 10 111. zsolt. 2. — " ) Kor. 1. 3, 6.

•7 foglalkozik, Krisztusért követséget visel ¹⁸), nem emberek, hanem Krisztus szolgája, ¹⁹) az Isten int ő általa.²⁰) O hiva- tása szerint a föld sava, a világ világossága, a hegyen helye- zett, el nem rejthető város,1") Istentől kiválasztva, hogy mint- egy csillaga és mestere legyen másoknak, és mint egy angyal járjon a földön.'2') Ily magasztos lévén a papi hivatás, me-

lyik vallásos keresztény szülő nem működnék azon, hogy kedves fia egykoron, Sirák fia szavaival mondva, mint a haj- nali csillag a ködben, mint a virágzó rózsák a tavaszi napok- ban és mint vizfolyamnál a liliomok,'23) világítson és dísze- legjen az ajtatos keresztény hivek között ? (Folyt, köv.)

Christiania. Ismételt alkalommal bátorkodtam mis- siónknak egyik legfontosabb ügyét —- az áldozási intézetet vagy máskép a christianiai menházat — mind Írásban, mind élő szóval fölemlíteni s nem siker nélkül, amint azt a követ- kezőkben kimutathatnom szerencsém van.

Tudva van, hogy mi 1870-ben a vallásilag mindenkép- pen elhagyatott egész Norvégiában elszórtan élő kath. gyer- mekeket magánházban összegyűjteni kezdtük, s hogy 1874- letettük alapkövét egy czélszerü, iskola-nénék részére lakás- sal és kápolnával ellátott menháznak ; illő tehát, hogy igen tisztelt pártfogóinknak tudtára adjuk, miszerint az oly sok- szor szóba hozott uj épület a szükséghez képest nem sokára elkészül annyira, hogy berendezéséhez foghatunk. E napok- ban rakták föl tetejét. Mennyire örvendek én s mennyire a nénék, látva azon épületet, melyet segélykiáltásunkra ne- künk a ker. szeretet épített s ahová most már befogadhatjuk az ártatlan elhagyott kisdedeket, hogy őket az egyház s a hazának nevelhessük s a szentségek méltó fölvételére előké- szíthessük. Engedjétek ti szülők, kiknek gyermekei a vallás terén biztonságban vannak, hogy boldogoknak mondjalak, boldogabbaknak ezeknél, kiket mi itt befogadunk, kik azon- ban most már hálatelten ima és énekben szavukat emelik, mondván: „Add Urunk minden jótevőnknek az örök eletet."

Vajha láthatnátok, mint iparkodnak jó viseletökkel csatla- kozni külföldi testvéreikhez, miáltal tanúságot tesznek az intézet áldásos működéséről.

Az épitésre szükséges összeg hiányát derék gyűjtők a rajnai tartományok lakóinál fogják gyűjteni; de hát az is- kola s a lakosztályok beszerzését, s a nagyrészt szegény gyermekek napi élelmét honnan vegyem ! — Szabad-e mon- danom : „Ne csüggedj ! a ker. szeretet találékony s képes e hiányt is pótolni ?" Oh bizonyára ! Akik imájuk s adomá- nyaikkal segítettek építeni, a hátralevőkről is fognak gon- doskodni. A szerető s jutalmazó Isten birja a sziveket ; benne van reményünk. — Kötelességemnek tartom, ezeket nyilvá- nosan közölni ; kérem tehát az igen tisztelt szerkesztő ura- kat, ki a jó ügy iránti szeretetből azt pártolták, kegyesked- jenek a fönnebb mondottakat lapjaik olvasóinak tudtára

adni, valamint azt is, hogy az eddig vett s még nyerendő adományokért a legforróbb köszönetet mondjuk. — Hage- mann Kelemen, ap. miss., lelkész és igazgató. — Mária Ge- novefa, főnöknő.

IRODALOM.

Mint lapunk egyéb rovataiban, ugy itt is némileg el- maradtunk, amennyiben legutóbbi vezérczikkünk néhány hé-

•8) Ef. 6, 20. - I!l) Kor. 1. 4, 1. — 20) Kor. 2. 5, 20. — *») Mát. 5, 13—14.22) Chrysost. hóin 10. in ep. ad Titum. - 23) Sir. 50, 6 - 8.

tig lapunk majdnem egész terét elfoglalta. Már pedig leg- alább az uj vállalatokkal fellépő collegák joggal várhatták, hogy hirdetéseiket minél előbb hozzuk. Ezen kötelességet most, reméljük, hogy még eléggé jókor, teljesiteni sietünk.

1) Buzárovits Gusztáv, esztergomi könyvkereskedő ur a tavai alapított ,Irodalmi Értesítő'-1 a jelen évben is foly- tatja; t. közönségünk az előfizetési felhivást lapunk 51-dik száma mellett vette, úgyszintén, mint ugyané buzgó kiadó- nak egy másik vállalatáról szólót, mely ezen czim alatt

2) Isten igéje szentbeszédekben, lapunk igen t. munka- társa, ftdő lábián János, esztergom-vizivárosi plébános ur- nák szerkesztése mellett a volt ,Kath. Lelkipásztor' elejtett fonalát ismét felveendi.

3) A szorgalmas Eger is uj, sokat igérő vállalattal lép fel, melyet a,Népújság' derék szerkesztője, Luga László ur indít meg, s vezetend ezen czim alatt : „ Irodalmi Szemles mely tehát, mint már czime is mutatja, az esztergomi ,Érte- siíő'-ve 1 azonos talajon áll. A már megjelent mutatvány- számban közölt programm szerint, az uj lap itészeti szemlét akar tartani a kitűnőbb hazai és külföldi ujabb kath. iro- dalmi termékek felett ; az ujabb munkák mellett a régibb jeleseknek emlékét is feleleveníteni ; lehető figyelemmel ki- sérendi a hazai s külföldi classicus becsű munkákat, s azok- nak irányát a kath. szellemhez mérve megvilágitandja ; fon- tosabb magyar irodalmi mozzanatokat rendesen emlitend, egyesek vagy testületek irodalmi működését, ennek czélját, irányát sat. szemmel tartandja, könyvészeti rovatot vezetend, a ,Vegyes hírek' közt a tudományos és irodalmi világ neve-

zetesebb eseményeit emlitendi, s végre a ,Hirdetések' közt csekély díjért tért nyit a szerzőknek és kiadóknak, hogy ré- gebbi vagy ujabb munkáikat jelezhessék.

Ily gazdag tartalom mellett az , Irodalmi Szemle' éven- kint 12 sürün nyomatott ivet adand, 1 frt. 20 krért, mely összeg a szerkesztő úrhoz beküldendő.

4) Erdélyből is jelenthetünk irodalmi mozzanatot, a- mennyiben ott dr. Éltes Károly s i'iró Béla urak, mindket- ten sokoldalú képzettségű, jeles kath. iró, hónaponkint két- szer megjelenendő , Erdély egyházmegyei Értesítő'-t inditanak meg, mely az előfizetési felhivás szerint, a megyei hivatalos közlemények mellett jobbadán helyi érdekű kérdések fejte- getésére fog szorítkozni, emellett azonban a külföldi s hazai

Ö o 7

egyházi és iskolai ügyeknek is, a mennyiben a politikát nem érintik, megfelelő figyelmet szentelni.

5) Mindezek mellett az örökifjú , Magyar Sión' V I I . évi folyamát indítja meg, mint egyedüli képviselője fajának a magyar katholikus ,ReVue'-k terén. Mindannyiszor meg- ujuló örömmel veszszük az egyes füzeteket, melyeket gondos szerkesztés s tapintatos sokoldalúság jellemez és jónevü Írók- nak buzgó közreműködése tesz érdekesekké. Az utolsó, no- vemberi fűzet többi közt igen sikerülten fejtegeti e kérdést:

„ki volt, Jézus követé ének' írója", mely legújabban ismét nagy polémiát idézett elő franczia s olasz irók közt. E czikket, mely a kérdésnek jelenlegi állását híven rajzolja, mihelyt terünk engedi, a t. szerkesztő urnák engedelmével átveend- jük. A füzetnek egyéb czikkei a következők: Egy régi vád,

Conciliától ; A hullák elégetéséről, Rajner Lajostól ; Nagy- boldogasszonyról nevezett budavári plébániatemplom törté-

nete, Németh/ Lajostól ; Beam, Maszlaghy Ferencztől. Iro- dalom és művészet, Vegyesek.

= Előfizetési felhívás a „Ilavi füzetek'1 -ve. Alólirott az egyház elleneinek eljárását, különösen Bourlard Gyula a hrüxelles-i nagy Oriens szónokának, 1854-ben a nevezett kőmüvesi páholyban tartott beszéde e helyét tartván szem előtt: „Remélem, hogy a sajtó nem sokára missiójának egyik részét, a szabadkőmüvesi igazságok népszeritése által teljesitendi. IIa látom, hogy a jezsuiták minden háza mellett, egy sajtó felállítására és egy rosz lap kiadására egy gunyhót bérelnek, akkor én is azt mondom, hogy minden templomunk mellett e hatalmas, törvényszerű, c o n s t i t u t i o n a l hatalommal birnunk kell, hogy az igazság mellett szóljon, mint a hazug- ság és gyalázat mellett engedték szólani;" a „Havi füzetek"

kiadását folytatni fogja.

Az egyház ellenei a sajtó segélyével intézik az ellen támadásaikat ; legyen ezen hatalmas, törvényszerű, constitu- tionalis hatalom az, mely a nem-, vagy félreismert igazság mellett harcoljon.

Azt m o n d j á k : „Gutta cavat lapidem", a csepp is ki- vájja a követ; legyenek e füzetek hasonlók a vizcseppekhez.

végezzék azokhoz hasonlóan munkájúkat.

A „Havi füzetek" minden hó 15-én fognak megjelenni, 12 füzet ára, bérmentes szétküldéssel 1 frt o. é., mely a pest- belvárosi plébániára a szerkesztő lakására küldendő, — Gyűjtőknek 5 előfizető után tiszteletpéldánynyal szolgálunk.

Budapesten, 1875-i dec. 22. Winter Ágoston, pestbelv.

káplány, szerkesztő és tulajdonos.

VEGYESEK.

— Köszönettel vettük a pannonhalmi sz. Benedekrend névtárát 1875/6-ra, mely szerint a mlgos s ftdő Kruesz Kriz.

János főapát ur kormányzata alatt álló rend jelenleg 3 apát- ból, 136 áldozárból és 3 ünnepélyes fogadalmat tett növen- dékből áll. kikhez még 22 egyszerű fogadalmas növendék, 16 minden fogadalom nélküli s 7 ujoncz-növendék járul. A tagok közt van 5 hit-, 5 bölcsészet- s 2 hit- és bölcsészettu- dor, tanügygyei foglalkoznak 70-en, ezek közt 3 egyetemi tanár. A lelkipásztorkodás terén működik 22. A rend veze- tése alatt áll 1 lyceum, 3 fő- s ugyanannyi algymnasium, összesen 1275 tanulóval. A rend által ellátott 21 plébániá- ban van 38 templom s kápolna és 26,594 kath. hivő, mig a főapátság összes területét 32,150 lélek lakja.

= A váczi megyéből emlitésre méltó nagylelkű tett- ről értesitik a ,M. Allam'-ot ; ugyanis ftdő Petróczy László, kartali plébános ur tizenegy ezer forintnyi alapítványt tett az érdemesült papok nyugdijalapja számára.

— Genfben egy Pelissier nevű ókatholikus lelkész, le- mondása alkalmából nyilt levelet intézett a köztársaság kor- mányához, melyben annak reformatori szédelgéseit s erősza- koskodásait a legerélyesebb kifejezésekben kárhoztatja.

„Vegre valahára elérkezett az óra, mondja, többi közt, mely- ben tévedéseimet magam előtt bevallottam, s ma távol a szel- lemet elboditó tusáktól sajnálattal vagyok kénytelen életem két legutóbbi évére visszatekinteni. U g y látom, hogy az az úgynevezett katholikus reform századunknak legóriásibb humbugja, pedig e század elég gazdag volt ilyenekben.

A k a r j á k önök tudni, hogy miben áll ez a genfi reform ? . . . E g y kis látszata a jónak a szavakban, és végtelenül hoszu lánczolata a gonoszságoknak a tettekben. Csak Isten tudja, mennyit szenvedtem e dolgok láttára az utóbbi két év alatt.

Voltak barátaim, kik maradásra iparkodtak rábirni ; mert — ugymondák, minden emberi műben a jó mellett sok rosz is találkozik. Vártam tehát még egy ideig, de tovább nem te- hetem. Az állitólagos reform, mely, nézetem szerint csak a gyengéd rábeszélés s az erkölcsi eszközöknek eredménye le- hetett, levetette egy ideig hordott álezáját, s vallásháborúvá, nyilt üldözéssé fajult. E pillanattól fogva nem volt többé kedvem az álnokság, az elnyomás és a gyűlölet e művére közreműködni ".

— Mily nyomorult lábon áll az ókatholicismusnak ügye épen hazájában, Bajorországban, mutatták a legujabbi egyháztanácsi választások, melyekben az ókatholikusok csak egyetlen egy helyen, Simbach városában győztek, s ott is a győzelmet nem annyira saját maguknak, mint inkább a ka- tholikusok vétkének köszönhetik. Münchenben a választá- sok kivétel nélkül ,ultramontánok'.

Kegyeletes adakozások.

Néhai Csornák Emánuel nagyv. l.sz. kanonok hagyatékából : Az amerikai missiókra 100 ft.

az afrikai missiókra 100 ft.

a chinai missiókra 100 ft.

a szentföldi missiókra 100 ft.

a bukovinai missiókra 140 ft.

A bukaresti székesegyház számára dr. Csősz Imre 3 ft.

E L Ő F I Z E T É S I F E L H Í V Á S .

Szerkesztőségünk harmadik évének végén, talán elengedi nekünk t. olvasó közönségünk, hogy sűrű Ígéretektől csillogó előfizetési felhívással lépjünk eléje, minővel még akkor sem alkalmatlankodtunk, midőn először, mint ismeretlenek vállalkoztunk e lap vezetésére. Mint akkor, ugy most is magának a lapnak múltjára hivatkozhatva, melynek egy csekély része már a mienk is, teljes tisztelettel arra hívhatjuk fel olvasó közönségünket, hogy ezen irányt, e modort, melyen jövőre sem szándékozunk változtatni, ha csak, a mennyire tehetségünkben áll, a jobbra nem, ezentúl is pártolni méltóztassék.

Legnagyobb küzdelmünk lapunk szűk tere ellen vagyon; mert ha annak természete s iránya szerencsénkre fel is ment attól, hogy hasábjait az .opinionum commenta' naponkint váltakozó szeszélyeivel kénytelenittessünk betölteni, mindamellett a felölelendő anyag épen napjainkban oly roppant terjedelmes, hogy a felosztás gyakran még magánál a feldolgozásnál is nagyobb gondot és munkát igényel. Rendes időkben, midőn jobbadán a hittani értekezések járt ösvényein lépdelhetnénk, könnyebb lenne a munka, mint most, midőn ezt szükség cselekedni, s amazt el nem hagyni.

Miképen sikerült eddig e feladatnak eleget tennünk, a felett az ítéletet szerényen, de bizalomteljesen t. közön- ségünkre bizzuk, midőn egyúttal arra is Kérjük fel, hogy nagybecsű pártfogásával lapunkat jövőre is megtisztelni méltóztassék.

E l ő f i z e t é s i f e l t é t e l e k : Egész évre ÍO forint, félévre 5 forint o. é.

Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; a szerkesztőnél, Budán, viziváros, föutcza 221. s Kocsi Sándor nyomdai iródájában.' Pesten, országút 39. sz. — Legalkalmasabb, legczélszerübb s legkényelmesebb előfizetési módul az úgynevezett postautalványokat ajánljuk. A könyvkereskedői tdon való előfizetést mellőzni kérjük.

Kiadó-tulajdonos s felelős szerkesztő: báró Hornig Károly, hittudor, m. k. egyetemi tanár.

Nyomatott Budapesten 1876. Kocsi Sándor saját nyomdájában, oi-Bzágut 39. szám alatt.

Megjelenik e lap heten- kint kétszer : szerdán és szombaton.

Előfizetési dij : félévre helyben s posta-

küldéssel 5 ft.

Szerkesztr'íilakás.BuAán viziváros.főutca 221,hova alapszellemi részétillető minden küldemények in-

tézendők

RELIGIO.

k a t h . e g y h á z i s i r o d a l m i f 0 l y 0 i r a t .

H A R M I N U Z Ö T Ö D I K É V F O L Y A M .

Előfizethetni minden kir.

postahivatalnál: Budán a szerkesztőnél,Pesten Ko- csi Sándor nyomdai iro- dájában, országút 39-dik szám alatt, hova a neta- láni,nyitott levélben bér- mentes reclamatiók inté-

zendők.

Pesten, jannár 5. ^2. I. Félév, 1876.

Tartalom. Havi szemle. — Visszhangok Abonyból a Nogáll-féle kátékról. — Egyik legújabb pályamunkánk. — E g y - házi tudósítások : Pest. Az erkölcsi alap. Erdély. Főpásztori körlevél. Róma. O szentségének karácsonünnepi beszéde a

bibornoki karhoz. Missiói tudósítások. — Vegyesek.

Havi szemle.

(Vége.)

Hu a liberalismus igazán s őszintén a szabadság-_{ö o} é r t küzd, akkor szerezze meg nekünk a vallás, a tan-

ügy, az egyleti szövetkezés és a sajtó józan szabadsá- g á t ; — szerezze, a d j a meg nekünk, katholikusok- nak is azt, ne e g y e d á r u s i t s a a m a g a számára, mi nél- kül igazi, az ember m é l t ó s á g á n a k megfelelő, erkölcsi s politikai szabadság nem is képzelhető.

Teszi-e ezt a liberalismus ? H a j l a n d ó n a k , ké- pesnek mutatkozik-e b á r h o l a világon a szabadság e nemét, az igazi, nemes szabadságot m e g a d n i a népeknek ? Az elfogulatlan elme ezen k é r d é s e k r e a köztapasztalás n y o m á n csak nem-mel felelhet.

Minden komoly meggyőződés nem csak a sza- badság, hanem az igazságosság és m ű v e l t s é g nevé- ben is követelheti, hogy tiszteltessék, tekintetbe vé- tessék. Azért az igazán liberális, az igazságos és m ü v e i t ember b á r k i n e k is ilynemű, főleg vallási meggyőződését tiszteletben t a r t a n d j a . A ki feleba- r á t j á n a k eme j o g á t nem tiszteli, azt m é l t á n vádol- j u k szellemi ürességről. Aki az igazi szabadságért

küzd, az nem csak s a j á t személye v a g y , p á r t j a ' szá- m á r a k í v á n h a t j a a z t ; hanem ebbeli törekvéseinek őszinte v o l t á t az által tiintetendi fel, hogy mások i r á n t is igazságos és m é l t á n y o s leend, b á r m i k é n t t é r j e n is el azoknak becsületes meggyőződése az övétől. E szempontból t e k i n t v e a v i l á g folyását, m o n d h a t j u k - e , hogy ez az u. n. liberalismus bár- hol is a világon igazán liberálisnak m u t a t t a ma- g á t a katholicismus i r á n t ? Bizonyára nem !

A kit sorsa a r r a k á r h o z t a t o t t , hogy nap n a p mellett az u. n. ,liberális' s a j t ó n a k l a p j a i t forgassa, azt t u d j a , mily kevéssé nemes, hogy ne m o n d j u k : mily nemtelen, mily kevéssé erkölcsös, — t á n nem

rágalmazzuk, azt m o n d v á n : mily erkölcstelen, s mily kevéssé liberális, hanem t ö b b n y i r e a koncz

v a g y a bot i r á n t mily véghetetlenül servilis az.

Nem becsületes okok, józan, tisztességes indokok azok, melyek nyilatkozatai t á r g y á r a , i r á n y á r a s a l a k j á r a befolynak, azt szabályozzák s i g a z g a t j á k ; hanem a ,pártfegyelem' ; nem t u d o m á n y , de nem is komoly, becsületes törekvésű t a n u l á s az, mi sorai- ban nyilatkozik, hanem a t u d a t l a n felületesség rá- t a r t á s a , s l e g j o b b esetben a legegyoldaluabb, leg- szellemtelenebb elfogultság. Fegyvereit nem a tisz- tességes, az igazságot kideriteni, m e g á l l a p í t a n i s b e v i t a t n i iparkodó érvelés, nem a higgadt, m ü v e i t m o d o r képezik, hanem az arczátlan hazugság, a v a k m e r ő ferdités s a lelkismeretlen g u n y , s a ,leg- genialisabb' iró az, ki legkönnyebben tulteszi ma- g á t minden, vallás, becsület, követezetesség s illem szabta korláton, ki m a ezt a p á r t o t ,szolgálj a', holnap amazt, nem r i t k á n j ó p é n z é r t m i n d k e t t ő t egyszerre.

F á j d a l o m , ez oly kép, melyről mindenki, aki viszonyainkat csak némileg is ismeri, kénytelen lesz bevallani, hogy élethű

Ha a mai liberalismusnak igazán az lenne tö- rekvése, hogy a j o g o t s igazságot a közélet m i n d e n t e r é n k i k ü z d j e s védelmezze, akkor nem lehetne oly elfogult, oly szűkkeblű, oly igazságtalan, oly zsar- nok a kath. egyház i r á n t , a minő tényleg, m i a l t a l ö m a g a l e g n a g y o b b ellensége az igazán szabadelvű intézményeknek ; m e r t a katholicismusnak elnyo- m á s a m i n d e n ü t t azonos a politikai szabadságnak megsemmisülésével. Hol állanak ma Bismarcknak imádói, kik ezelőtt n é h á n y évvel oly n a g y lelkese- déssel m e g i n d i t á k a ,protestáns keresztes h a d a t ' az ,ultramontanismus', azaz a katholicismus ellen ? . . . ott, hogy m i n t a Boa Constrictor fojtogató ölelései-

2