Eltekintve egyes helyi kivételektől a j u b i l e u m i éven t u l v a g y u n k , s most m á r csak azon ó h a j j a l te-k i n t h e t ü n te-k vissza a te-kegyelem ezen befejezett te- kor-s z a k á r a : v a j h a az egékor-sz emberi nem, tüzetekor-sen pe-dig e g y h á z u n k n a k minden egyes t a g j a legbővebb lelki hasznára f o r d i t o t t a volna azt, az egyháznak szándéka és rendelkezése szerint.
Ezen lefolyt j u b i l e u m képezi a közelmúlt esztendőnek t ö r t é n e l m i j e l l e g é t ; de a m i n t m i n d e n k é -pen a világosságot f e l v á l t j a az á r n y é k , sőt ez á l t a l amaz m é g csak i n k á b b kidomborodik, u g y itt is :
— a lefolyt év nem csak n a g y volt abban, m i t a vallás terén nagyszerűt mivelt ; de kivált többi tár-sai közül számos gonosz m e r é n y l e t által is, melylyel az alvilág fejedelme Krisztus egyházának szent tö-rekvéseit ellensúlyozni i p a r k o d o t t .
A m i n t szent Ágoston szerint, k é t e g y m á s t ó l szorosan elkülönitett szellemi á r a m l a t létezik e vi-lágon, melyet a tudós szent az Isten s a pokol váro-sának nevével jelzett, u g y t e k i n t h e t j ü k a lefolyt esz-tendőt is kettős oldaláról, azok szerint amik lefo-lyása alatt j ó v a g y gonosz i r á n y b a n v é g r e h a j t a t t a k . Mert ha ezen szent évben egyfelől a keresztények rendkivlili módon f á r a d t a k az Isten városának építé-sén, t a p a s z t a l h a t t u k másfélül, hogy a pokol is bor-zasztó, szomorú erélylyel m ű k ö d ö t t ; a m i n t egyfe-lül a j á m b o r s á g , a kegyelet, az erény hős tetteit szemlélhettük, u g y másrészt az egyháznak legdü-hösebb üldözése sem szünetelt egy perczig is, s a szentek örömét nem r i t k á n a hitvallók
szorongrat-o tatásai, sőt a v é r t a n u k szenvedései válták fel.
Midőn e tekintetben szemlét a k a r u n k t a r t a n i az épen most bevégződött j u b i l e u m i év felett, akként teszszük azt, hogy előbb t ö r t é n e t é n e k
szo-m o r ú fejezeteit lapozva, csak azután az örvendetesb részletekre f o r d í t j u k t e k i n t e t ü n k e t ; igy a v é g b e -n y o m á s kevésbbé f á j d a l m a s , a m a r a d a -n d ó emlék talán kellemesb leend. Kezdjük tehát az ellenséges, az alvilági h a t a l m a k működésén, mely a lefolyt év-ben főleg h á r o m i r á n y b a n n y i l v á n u l t : az egyháznak siirü üldözése, a páholy emelkedett e r é l y ű műkö-dése s azon számos a k a d á l y o k által, melyekkel ennek szolgái ezen esztendőnek rendkiviili a j t a t o s gyakor-latait megakadályozni s Krisztus hiveit az ezekből remélhető lelki haszontól megfosztani i p a r k o d t a k . Sajnos s f á j d a l m a s tapasztalat, hogy két n a g y s hatalmas nemzet élén két elsőrangú államférfit l á t u n k a katholicismus-ellenes mozgalomnak zász-l a j á t vinni : Németországban a t e t t zász-l e g óriási pozász-li- poli-tikai h a t a l o m m a l f e l r u h á z o t t kanczellárt, s Angolhonban Gladstonet, ki , Vaticanisme' czimü r ö p i r a -t á v a l ez évben bélyegzé meg nevé-t, m ú l -t j á -t , állam-férfiúi becsületét, s most .már a n n y i r a sülyedt, hogy mint egy ú j k o r i Simon Mágus pénzzel a k a r j a az Isten egyházát megrontani, d u s jövedelmeket Ígér-vén, — de h i á b a — azon olasz p a p o k n a k , kik az ,Antivaticanismel zászlaja alá állanak.
í m e az egyháznak egy harmadik, nem kevésbbé veszélves ellenségével á l l u n k szemben: az olasz J o f o r r a d a l o m m a l , mely a katholicismus elleni h a d j á -r a t á t a legpe-rfidebb módon kettős i -r á n y b a n aknázza k i : s a j á t gonosz v a g y a i n a k kielégítésére s a német egyházüldözők b ü n t á r s i h a j l a m a i n a k biztosítására.
E l é g csak egy p i l l a n t á s t is vetni bizonyos olasz la-pokba, hogy ezen eszmét százféleképen v a r i á l v a ta-l á ta-l j u k s százféta-leképen megéneketa-lve ama ta-l e g ú j a b b keltű szoros f r i g y e t , melyet ,Arminius és R o m u l u s fiai' kötöttek a ,közös czél' elérésére, a ,nagy küz-delmek' szerencsés végigküzdésére, • — s k i n e t u d n á , hogy e,nagy küzdelem' semmi egyéb, m i n t
azonprae-10
lium magnum, melyet az irás szerint Lucifer folytat a Mindenható, tehát itt e földön az ö szolgái Ennek fiai s tisztelői ellen ? . . .
S e nagy küzdelem vigan folyt 1875-ben, Ber-lintől Rómáig; s mint természetes, első sorban az egyház feje s legfőbb képviselője, a pápa ellen for-dult. Ezt ostromiák, gyalázák tő lök telhető módon ;
ennek híresztelték naponta halálát, s mert ebben, hála a Gondviselésnek, mindeddig csalódtak, hang-ját iparkodnak elnyomni, hogy fiait, ha kell erő-szakkal is leszakítsák atyai szivéről. I t t is ott is el-kobozták encyclicáit; a birák elé hurczolták, elitél-ték, bebörtönözelitél-ték, száműzték testvéreit, az egyház püspökeit, az egyik d u r v á b b a n végezvén, mire vál-lalkozott, a másik simábban ; de azért nem cseké-lyebb gonoszsággal, mint az ,Opinionel mondá aug.
2-án: „Arminius és Romulus fiai, midőn Róma ellen küzdenek, egyértelműek, ha nem is az eszközökre, de mindenesetre a végczélra nézve".
De a lefolyt év a páholynak öröm- s ünnepéve is volt. Márczius 5-én nagy, központi ,templomot' n y i t o t t Rómában, az Antichristus Péter sírja mel-lett, Krisztus helytartójának tőszomszédságában!
April havában a Avalesí herczeg választatott meg az angol szabadkőművességnek fejévé, s október-ben a német s olasz kömüvesség Milanóban talál-kozott, sz. A m b r u s városában, midőn Vilmos, ki magát a német ,testvérek' fejének t a r t j a , e hó 22-én az olasz Nagykeletnek küldöttségét fogadta s a kül-döttség kezeiből Rómából keltezett feliratot vett át ; mert, m i n t á z 1876-ra szóló ,Almanach1 m o n d j a :
„Az olasz szabadkőművesség nem tehette, hogy ne üdvözölje, ki ne tüntesse azt, ki a pápaság elleni harcznak leghatalmasabb személyesitöje".
De mindez nem meri ti ki azon tények hoszu íánczolatát, melyekkel az alvilág fejedelme Krisz-t u s jegyese ellen ez évben küzdöKrisz-tKrisz-t. Bő alkalmaKrisz-t a támadásokra mind azon ajtatosságok szolgáltattak neki, melyekkel a keresztények e kegyévnek ma-lasztkincseit szerezni szándékoztak. Mily nyereség, ha ebben őket megakadályozni, ha a lelkeket a re-mélt szellemi haszontól megfosztani sikerülne! S mondhatni, hogy a különféle liberális kormányok ebben nagyon is szolgálatjára voltak. A mozgalom Olaszországban indult meg, hol a helyi hatóságok a jubileumi körmeneteket megtiltották, mint harmad-éve a kegyhelyekhez való zarándoklatokat megtil-tattak. Mint akkor, példája most is számos utánzót talált, a legbuzgóbb ezek közül természetesen a
) Ö o
„szeretve tisztelt barát és testvér" volt, ki abban
ismét szép alkalmat látott a katholikus papokat be-perelni s bebörtönözni, mi aztán nem csak a szoro-san vett Poroszországban, hanem Bajorországban, Badenben és Hessenben con amore meg is történt, mert ugyan a ,birodalom' feltalálásának s létesíté-sének egyik czélja, mint t u d j u k , az is volt, hogy igy az egyházüldözés annál könnyebben általánosit-tassék, mely feladatnak az mindeddig buzgón ele-get is tett. S hogy mind ebben azon ország nem maradhatott el, melyben a páholynak t u l h a t a l m á t eerv meglehetősen katholikus kormánv ideig óráig
o J o J o o
nagy nehezen féken t a r t j a , — Belgium az ter-mészetes; ezért látjuk Liittichben, april 12, 16 s
19-én s Bruxellesben m á j u s 23-án a csöcseléket fel-lázadni az ájtatos körmenetekben lépdelök ellen, botokkal, kövekkel, fegyverekkel támadni ellenök, kik közül nem egy veszélyesen megsebezve vitetett el a páholy liberális türelmének ezen működési te-réről, azon helyről, hol voltaképen a pokol ült ket-tős diadalt ; mert az Isten fiainak ártania ; de még ennél nagyobbat, mert bebizonyítania sikerült, mek-kora azon szerencsétleneknek száma, kiket lelkivak-ságuk fanaticus szolgáivá tesz.
Ezek a lefolyt év képének árnyoldalai, főbb vonásaikban rajzolva ; mennyit nem kellene még mondanunk, ha ama titkos harczoknak aknáit akar-nók követni, melyek ez évben szakadatlanul foly-t a foly-t foly-t a foly-t foly-t a k azon országokban is, melyekben külsőleg nagy csend és béke uralkodni látszott. Ha s a j á t ha-zánkat nézzük, váljon azt állithatjuk-e, hogy val-lásilag előbbre mentünk, hogy a katholicismus ügye haladt a lefolyt évben ? . . . Vagy talán inkább azt kelle-e megvallanunk, hogy ez évben is tetemes t é r t vesztettünk, s nem egy positióból szoríttat-tunk ki, melynek birása ránk nézve főfontosságu, ha nem életkérdés? S ez szép csendesen t ö r t é n t ; a béke sehol sem zavartatott m e g ; mert az a néhány kiáltót a pusztában, ki méltatná azt még csak figye-lemre is ? . . . . (Vége köv.) Miért hasonlít a magyar népoktatás szervezete oly igen a zürichi liez s helyes dolog volt-e Svaj^zot venni mintául ?*) Mielőtt Svajcztól egészen bucsut vennék, nem tartom érdektelennek azt a kérdést szellőztetni : mi birhatta rá Mol-nár urat, hogy épen Svajczot s illetőleg Zűri ehet állítsa Ma-gyarország elé követendő mintául, s hogy a választás sze-rencsés volt-e ? — Mert, hogy Magyarország közoktatási szervezete nem véletlenségből hasonlít 5egjóbban minden európai és amerikai állam között Zürich népoktatási
szer-*) Mócsy Antal .Népnevelési Tanulmányok' czimü müvéből. (L. a ,Iiel.' 5. sz. 39.1.)
75 vezetéhez, több mint valószínű, 1-ör ama körülmény foly-tán, hogy M. ur már 1865-ben is megfordult Svajczban és Zürich, Bern, Luzern kantonok tanügyi szervezetét ismtré;
2-szor ama benső bizalmas viszonynál fogva, melyben a bol-dogult vallás- és közoktatási ministerial állott.
Molnár ur ellensége a felekezeti iskolának, ez nyilvá-nos dolog, nem gyanusitom tehát, ha azt állitom, hogy azért ment 65-ben és 70-ben Svajczba, mivel községi iskolákkal közelebb nem találkozhatott volna (porosz- és szász tarto-mányokban csak később közösittetvén el az iskola) ; neki pedig szüksége volt egy közösiskolás államra, hogy a közös iskolák áldásos eredményét gyakorlatban bemutathassa s igy a magyar népiskolai szervezet ellen felhozott vádak és felmerült aggodalmak eloszlattassanak s Magyarhon nép -két kézzel nyúljon az erkölcsösitő, gazdagító s felvilágosító közös iskolai intézmény után.
De hát szerencsés gondolat volt-e épen Svajczba menni mintáért ?
Eltekintve az eddig felhozottaktól, el az éghajlati vi-szonyoktól, el ama körülménytől, hogy Magyarországban a földmivelés, Svajczban pedig az ipar képezi a főfoglalkozási á g a t ; el attól, hogy Svajcznak 21 2 millió lakosa 25, egy-mástól a közoktatás szervezetében teljesen független kanto-nokban él ; mindezektől eltekintve, nem volt szerencsés s annál kevésbbé hazafias vagy bölcs dolog Svajczba menni.
Svajcz népoktatási ügyének szomorú lapjait képezik a felekezeti harczok, melyekkel Svajcz népének nyugalmát, meglehet jószándéku, de mindenesetre positiv hitbeli meg-győződést nélkülöző rajongók folytonosan nyugtalanítják.
Különösen 1830 óta tartanak e harczok, a midőn tudniillik némely államférfiú fejébe vette ama eszmét, milyen jó és szép volna, ha a svajczi katholikusok és protestánsok las-sankint összeolvadnának olyformán, hogy mindegyik fel-adná azt, a miben a másiktól mereven különbözik. E z t a hazai egység érdekében állónak hitték és hiszik, s azért azon voltak és vannak, hogy a népnél a positiv hitet pótolja az általános (mindenkinek tetszeni akaró, s azért senkit sem kielégítő) kereszténység, a müveiteknél a humanitás és sza-badkőművesség. E czél előmozdítására természetesen egyik legfőbb eszközül az iskola szolgálhatott s erre fel is hasz-náltatott. Ilyen szellemben kelle a tanítóknak müködniök, s a jövő nemzedéket nevelniök, s hogy ennek mi se álljon út-jában, meg kellett szüntetni a haza érdekében az iskolák felekezeti jellegét, ki kellett azokat az egyház befolyása alól vonni s közvetlen az állam alá helyezni. Epen mint ké-sőbb Magyarországon. Nálunk is a közös iskolák azzal ajánl-tattak, hogy azok meg fogják szüntetni Magyarország né-pei között a nemzetségi s felekezeti türelmetlenséget, s azért kell a jövő nemzedék tanítóinak felekezetnélküli tanitóké-pezdékben képeztetniök.
De váljon czélt értek-e a bölcs államférfiak Svajczban ? E g y ideig a protestánsok nagy többsége engedé ma-gát ezen kerékvágásban vezettetni, amennyiben eme irány-zattól a protestantismusnak terjedését s a katholicismus el-tűnését várták. A katholikus püspökök és a nép az igazság-talan törekvésekkel szemben természetesen nem maradtak nyugodtan. Igy támadtak ama hoszas harczok leginkább azon kantonokban, melyekben a katholikusok kisebbségben
vannak, melyek még mindig tartanak és pedig a legújabb időkben a Jurában. A harczoknak eredménye az, hogy a katholikus egyház jelenleg erősebb Svajczban mint volt a reformatio idejében. Az összeolvadás tehát nem sikerült s még kevésbbé tünt el a katholicismus.
A harcz még folyton tart azzal a különbséggel, hogy már most a hivő protestánsok is kezdenek kiábrándulni s ellenállást fejteni ki a hitetlen irányzat ellenében. És váljon Svajcz mennyivel műveltebb, gazdagabb, boldogabb azzal, hogy egy némely hatalomra jutott hitetlen, s ép azért a hit értékét becsülni nem tudó rajongó törekvése következtében, ezrek szivéből a boldogitó és semmi más által nem pótol-ható hit kiirtatik, és más ezrek folytonosan keserittetnek vallásos meggyőződésük sértegetése, papjaik elűzése által ? !
l i a a svajczi állambölcsesség a köznevelés terén mo-dern elveivel ily eredményekre jut, bizony nincs okunk annak örülni, hogy népoktatási szervezetünk elveit Svajczból köl-csönöztük.
R é s z l e t e z é s e k . X X .
Az úgynevezett „consensus universalis", közegyetértés, már ősidőkben az igazság criteriumának, ismervének tarta-tott. Mit az emberiség hivatottjai, illetőleg jobbjai közösen elfogadtak, jónak, igaznak, helyesnek nyilatkoztattak, arról mondatott: „vox populi vox Dei", „nép szava Isten szava!"
a Kinek (t. i. Istennek) ihletése eredményezi vala az embe-riség jobbjainak — bizonyos tárgyra vonatkozó egyértel-műségét. A szerzetes-társulatok magas jelentőségét, emiitett
„consensus universalis", vagyis katholikus és protestáns hi-vatottak közegyetértésének szempontjából akarván feltün-tetni ; folytatólagosan idézzük még, miket Audin franczia iró leghirnevesebb protestáns tudósok munkáiból kiszedve, szerzetes kolostorainkra vonatkozólag összeállított.
„A monostorok (igy irnak Auclin szerint a prot. tudó-sok) a tudományok és művészetek majdnem egyedüli men-helyei voltak a középkorban, s a szerzetesek csaknem egye-düli közvetítői az akkori szellemi mivelődésnek s tevékeny-ségnek. Kolostorokban találjuk fél a festészet, szobrászat, költészet és régészet tudományát. Minden egyes szerzetes-rendnek meg vala a maga rendeltetése, hatásköre és foglala-tossága szorosan határozva. Igy a karthausiak beveték a földet, kiírták a rengeteg és haszontalan erdőségeket, gyü-mölcsözőkké és termékenyekké tevék a vadonokat, rende-zék a folyókat, taniták s elterjeszték a földmivelés-, nö-vény- és gyümölcsnemesités mesterségét oltás által. A szent-benedekieknek főfoglalatosságok volt: a régiebb iratokat és okleveleket tisztán és hibátlanul lemásolni s megmagya-rázni, őrködni s fentartani a nyert szerzetes-társulati jogo-kat és szabadalmajogo-kat, a római s görög irók hagyományait anyai nyelvökre lefordítani s alapos magyarázatokkal kö-vetni. S midőn az emiitett szerzet tagjainak egy része az imént felhoz o.takkal foglalkodott, más része az egyszerű leírók nevét viselve, csudálandó béketűréssel munkálkodók a szent és egyházi énekeknek képekkeli kiékesitésén és rajzolatán.
Vessünk némi tekintetet a nagyszerű épületekre, az Isten egyházai-, kápolnai- s imaházaira, melyek általok, a
10*
szerzetesek által emeltetének ; tekintsünk a monostorok, apát-ságokra és perjelségekre, melyek létöket a szerzetesek buz-góságának köszönik ; — nézzük a hidakat, melyeket a fo-lyókon csudálandó merészséggel épitének ; a sok kór- és betegházakat, melyekben az Ínséggel küzdőket s testileg nyomorultakat legnagyobb keresztényi szeretettel s önfelál-dozással ápolták ; a tanitó-intézeteket és akadémiákat, me-lyeket bőkezüleg alapitának és látni fogjuk a megbeszélhet-len hasznokat, melyekkel az emberiségre hatottak vala.
Voltak különösen a 16-ik században monostorok Olasz-országban, melyeknek belseje majdnem egészen festő-, épitő-és szobrászati műhelyekké alakult át ; t. i., miután imádsá-gaikat naponkint bevégzék a szerzetesek, azonnal vetél-kedve fogtak munkához, s ki vésővel, ki ecsettel, ki pedig körzővel, vagy más eszközzel látott kitűzött szakmányához.
Egész Olaszhon telve volt a szerzetesek buzgó munkássá-Ö <—' gának magasztalásával. A legnagyobb csudamű, mely
Flo-renczben a Pitti gyűjteményben találtatik (Sz. Márk.) F r a Bartolomeotól van. F r a Griocondo pedig Frankhonba hiva-ték meg, hogy a főváros legpompásabb hídját ő épitené.
A középkori monostorok valóban egy nagy, szorgal-mas méhekkel teljes köpühöz hasonlitának, melyben a szer-zetesek egy része fával dolgozik, azt faragásai által minden lehető idomba öntve s gyakran a famüvet szintúgy, mint a későbbi nagy s világhírű szobrászok, a fehér márványt szellemíteni és mintegy lelkesíteni tudák ; más része a régi Írásokat fejtegeté s magyarázá, vagy az ég és csillagok tit-kait kutatá, s nem hiányoztak olyanok is, kik a legtitoktel-jesebb világgal, az emberi sziv és kedély kitanulásával fog-lalkoztak. Valóban, a kolostorok voltak a középkor főerkölcs-javitó intézetei s az erény gyakorlati iskolái ; nélkiilök a
mivelt Európa szükségkép visszahanyatlott volna, sőt tán a középkori vadság és zsarnokság véres jelenetei közt sírját is találta volna.
Maga Ivisázsia számos kolostornak vala szülője, me-lyekben a jámbor szerzetesek éjjel-nappal izzadának s verej-tékezve munkálkodának a régi görög- és olaszhoni szóno-O o o kok és költők munkáinak lemásolásával. Calábria és Nápoly környéke 150 szerzetes háznál többet számitá, melyekben a fáradhatlan szerzetesek egész test- és lélekkel a tudomány és művészet titkainak szentelék csendes életöket. Méltassuk figyelmünkre a kolostort, mely Macedóniában az aegei ten-ger magas és tajtékzó hullámai fölé emelkedék, t. i. Athos hegyét ; alig fog valaha valami emberi intézet s alapitvány oly jótékonyan hatni a polgárisodásra, miként az imádság és jámbor életnek e csendes hajléka hatott egykor. Volt idő, mikor a franczia királyok 63 oly palotát és majort birta-nak, melyekben csupán szerzetesek foglalkodának a régi ki-rályi oklevelek s egyéb iratokletisztázása- és kijavításával;
miként a nagyhírű Mabillon János ezt bizonyítja.
Még az írásjegyeket is egy Euthalius nevü afrikai szerzetes találta fel; — a köriratok szinte egy másik szer-zetes által találtattak fel. Ne feledjük el soha, hogy a kolos-torok valódi bárkák voltanak, melyekben a bekövetkezett nagy hajótörés után a tudományok, szép művészetek, szent-irások és egyházatyák munkálatai biztos menedékhelyet kerestek, ott barátságos fogadtatásra találtak, s igy egy-szersmind a vadság- emésztő karmaiból kiszabadittattak. Ne
feledjük el, hogy a szentirás első forditásait szerzeteseknek kell köszönnünk, s különösen, hogy Ottfried az uj
szövetsé-get és a zsoltárokat már a 10-dik században rimbe szedé ; szinte Rhaban Mór (Rhabanus Maurus) és Valafried Strabo az egész szentirást már a 9-dik században, később többen is német nyelvre forditák, s hogy a 15-dik században Augsburgban és Nürnbergben nyomtatásban megjelent szent -irási fordításokat, leginkább szerzeteseknek illik s kell há-ladatosan köszönnünk; azon férfiaknak, kikkel a 16-ik szá-zad reformátorai oly illetlenül, hogy ne mondjam —• ember-telenül bántak.
Igy dicsőitik, Audinnál, a legünnepeltebb protestáns nevezetességek az előidők szerzeteseit. De jelenleg is a szer-zetesi intézmény minő áldás az emberiségre nézve, már csak azon szóváltásból, illetőleg párbeszédből kiviláglik, mely, nem szinte régen, egy angol missionarius, s a vadságokról hires irókesek főnöke között folyt.
Látván t.j. az angolok, mily gyümölcsöket terem a va-don e fiainál a szerzetes küldérek igehirdetése, protestantis-musra törekedtek az ujdon megtérteket csábítani. (Zárjel közt legyen mondva, hogy e gyakorlat nem egyedül, az an-gol prot. téritők által használtatik. Egy nem rég tartott né-met prot. gyülekezetben nyilván ki is mondatott ezen eljá-rás helyeslése ; azon elvből indulván ki, hogy a vallásbeli tökéletesbülés csak fokonként történhetik, s ennélfogva szük-ség, hogy a vadak előbb katholikusokká legyenek s csak azután emeltethessenek (!) a protestantismusevangeliumi (?) tisztaságára.)
E g v népfőnök azonban következőleg felelt a hozzájok e szándékkal küldött prot. prédikátornak: „Nem kevesbbé bámulok szavaidon, mint vakmerőségeden. Te már régebben vagy itt, mint midőn franczia szerzetest először láttam ; mégis mitsem szóltál nekünk a nagy szellemről és imádság-ról, hanem tieiddel együtt csak állatbőr után tudakozód-tál ; annyira, hogy alig valék képes benneteket elegendővel ellátni. IIa a kivánt bőröket nagy mennyiségben állitottam elő, akkor jó barátimnak mondátok magatokat, s ezzel min-dennek vége is volt".
„De történt egyszer, hogy eltévedvén, egy faluba j ö t -tem közel Quebeckhez, hol egy fekete öltönyös imádságra tanított. Bőrök voltak nálam, melyeket áruba kivántam bocsátani ; de a fekete öltönyös alig méltatá áruczikkeimet egy pillanatra is, ellenben annálinkább szorgoskodott velem a nagy szellemről, az égről, büntetőhelyről, imádságról, üd-vösségről beszélni. Szavai megtetszettek és sokáig maradtam nála, hogy hallhassam nyugalmathozó beszédét. Végre meg-nyíltak szemeim, elfogadtam az imádságot és megkeresztel-tettem. Visszatérve elbeszélém családomnak és foldieimnek a történteket és szerencsémet. Kik hallották, szintén kiván-tak a szerencsében részesülni, felkeresték a fekete öltönyöst és a szent keresztségre készültek '.
„Igy viselte magát irántam a franczia. Ha, midőn veled legelőször találkozám, az-imádságról szólottál volna velem, lehet, hogy szerencsétlenségemre én is ugy imádkozandot-tam mint t e ; mivel a jó és rosz imádság közt még akkor különbséget tenni nem tudtam. De most ugy imádkozom mint a franczia (t. i. szerzetes) és mondom neked, hogy az ő imádsága jó, a tied pedig rosz; azért annak imádsága lesz
77 az enyém is, még a fold égni és füstbe nem fog elenyészni.
„ . . . Érdekes tudni, hogy a franczia szerzetes által megtérí-tett irókesek azok, kik 1831-ben kézmunkájokból egy övet és sandáliákat küldtek a szentatyának, igy irván neki :
„Minthogy a vadonbeli fiainak elküldé a fekete öltönyös férfiút, kit meg is hallgattak, s ki által Isten ismeretére jutottak és egymás közt békességben élnek".
„Ex uno disce omnes", úgymond a deák. Ebből lát-hatjuk, minő áldás az emberiségre nézve, csak egyetlen szer-zetesatya nemcsak Európában, de Ázsia bérczein, Afrika homok pusztáin, Austrália szigetein, Amerika őserdeiben ! stb. is, ha: „sic in arido, quid in viridi?" Ha egyetlen szer-zetes ily nagy boldogság eszközlője ; — mi volt s jelenleg is mi az egész testület a szenvedő emberiségre nézve ? Tehát egyházunkat, szerzetes-társulatok alapításában akadályozni annyi, mint az emberiség legszentebb érdekei, s maga a
„Ex uno disce omnes", úgymond a deák. Ebből lát-hatjuk, minő áldás az emberiségre nézve, csak egyetlen szer-zetesatya nemcsak Európában, de Ázsia bérczein, Afrika homok pusztáin, Austrália szigetein, Amerika őserdeiben ! stb. is, ha: „sic in arido, quid in viridi?" Ha egyetlen szer-zetes ily nagy boldogság eszközlője ; — mi volt s jelenleg is mi az egész testület a szenvedő emberiségre nézve ? Tehát egyházunkat, szerzetes-társulatok alapításában akadályozni annyi, mint az emberiség legszentebb érdekei, s maga a