Pest, január 7. A s z ű k e b b és t á g a b b k ö r ű h i v a t á s a , Pro t. E. s I. L.' h a s á b j a i n . Bár mennyire óhajtanok is e helyet tisztán csak saját ügyeink érdekében lefoglalni és magunkat mások ügyeitől távol tartani, a vi-szonyokjmégis sokkal hatalmasabbak a jószándéknál ;— igy történik, hogy időközönkint gyakrabban talán, mint sem óhajtanok, azon nyilatkozatokkal kell foglalkoznunk,
me-lyek a ,Prot. E. s /. L.' hasábjain napvilágot látnak. Ma is evvel foglalkozunk. Történt ugyanis, hogy a pozsonyi ma-gyar-szláv egyház Ft. Zelenka Pál urat választotta meg lel-készének, mire a dunáninneni kerületi gyűlés azt határozta, miszerint oly egyén, ki a prot. egylet tagjának vallja magát, ezen kerületben semminemű egyházi hivatalt nem viselhet, a mennyiben — közbevetőleg legyen mondva — a prot.
egylet olyforma viszonyban van az orthodox protestantis-mushoz, mint a római katholicismushoz az ókatholicismus.
A ,Prot. E. s I. L.' ez ,anathemát' nem tűrhetvén, igen épületes oktatást ád a az orthodoxoknak, melyet azonban mint,érdekességet' mi is tudomásul vehetünk. Miután ugyanis czikkező vindicálta volna a protestantismus részére a tudo-mányos vizsgálódás szellemét, czikkét igy folytatja: „ezen Istentől adott, velünk született emberi jogot valakitől meg-vonni nem áll semminemű gyűlésnek hatalmában, még ak-kor sem, ha ezen valaki történetesen lelkész volna is. Nincs itt szó — úgymond — a lelkész szűkebb körű hivatásáról a szószékről,, hanem szó van csupán tudományos vizsgálódá-sáról. Ez utóbbi pedig nem tartozik a szószékre. Lehet va-laki . . . legszabadelvübb — nemde a theologia terén ? — szakithat teljesen a merev orthodoxiának lelket és szivet ölő hagyományos tanával és lehet e mellett a legderekabb lel-kész A dogmatikai szőrszálhasogatások a hallgató lelkének semmi tápot, akaratának semminemű határozott irányt nem adhatnak, sőt szárazságaik és érthetetlensé-geik miatt untatókká válnak, s a mindinkább lábra kapó templomüresedésnek legtermészetesebb okozói. Nincs tehát, nem is lehet itt szó arról, hogyan gondolkozik egyik, vagy másik lelkész az egyes dogmatikai finomságokról, ez hivata-los teendőinek lényegét, ugy mond, nem képezi " stb. s végül azon resultatumra jut, hogy ha e határozat érvényben tar-tatik, vagy apadni fog azon ifjak száma, kik magukat a theologiai pályára szánják, vagy pedig, ha elegendő szám-mal lesznek, sok olyan fog találkozni közöttük, „ki kénysze-rűségből, hivatalnyerés tekintetéből meghajlik ugyan kül-sőleg, dö meggyőződését azért fel nem adva, képmutatóvá válik, — tessék választani".
Nem jellemezhettük e hoszabb idézet értelmét máskép, mint a ,szűkebb és tágabb körű hivatásról' a mennyiben maga a lap is ellentétbe helyezi a ,szószéket' a ,tudományos vizsgálódással', melyek közül ez utóbbi, mint nem a szószékre tartozó, el nein nyomható és igy jutott légyen bármily érde-ményre tudományos vizsgálódása, illetőleg ,tágabb körű' hivatása következtében a prot. pap, bár ez eredmény ellen-tétben legyen is a symbolicus könyvekke 1, eshetőleg magá-val a sz. Írással, az illető mégis megválasztható lelkésznek és lehet sokkal derekabb lelkész, mint orthodox collegái, mert hát hogyan gondolkozik egyik, vagy másik lelkész, az egyes dogmatikai finomságokról, ez a prot. pap hivatalos teendőinek lényegét nem képezi. Uraim! aki ezt felfogni ké-pes, az tiszteletpéldányt érdemel, a ,P. E. s I. Z.'-ból.
Már az önmagában véve egy rendkivüli nagy ellen-mondás azt állitani, hogy a protestáns papot a szabadvizs-gálódástól eltiltani nem lehet és mégis azt mondani, hogy a tudományos vizsgálódás a szószékre nem tartozik. Egy pro-testáns pap aki, szabadvizsgálódásában odáig jutott, hogy teljesen hitetlenné vált, vagy, mint a hogy olvassuk, aki a
merev orthodoxiának lelket és szivet ölő hagyományos ta-naival szakított, mit fog ily pap papolni ; ha a tudományos vizsgálódás nem tartozik a szószékre ? és a másik, aki tudo-mányos vizsgálódása mellett a symbolicus könyvek tanait hiszi, mit prédikálna, ha dogmaticus finomságok a prot. pap hivatalos teendőinek lényegét nem képezik ?
De hisz az bennünket nem érint, ha az adott distinctio szerint atyánkfiai oda jutnának is, hogy nem prédikálhatná-nak ; hanem igen is érint bennünket, érinti az országot, tudni azt, hogy daczára e distinctiónak tényleg mégis pré-dikálnak. Mert ha az épen pártfogásba vett liberális lel-kész tudományos kutatásának eredményét, azaz helyesebben szólva azon nihilismust, hova eljutott, a szószékre nem viheti,
— ami nagyon helyes dolog — hanem a szószéken meggyő-ződése ellenére a symbolicus könyvek szerint kell és fog be-szélni, ugyan nem a legveszedelmesebb hypocrisisnek fog-e ezáltal tág kapu nyittatni ? e nyilatkozat által nem az fog-e eléretni, amitől czikkező felni látszik, hogy a lelkészek kép-mutatókká lesznek, sőt hallgatóikat is, kik tudják, hogy lelkészüknek más tudományos meggyőződése van, képmuta-tókká nevelik?
Valóban bámulni lehet a felett, hogy e lapban, mely-nek hasábjai folyton és folyton telve vannak a vallásosság és kegyesség kifejezéseitől, ily nyilatkozat megjelenhetik.
Mit mondjunk mi ily nyilatkozat következtében azon pro-testáns papságról, mely ily lap után indulva, azt fenntartja ? minő reményt tápláljunk az általános vallásosság nevekedése iránt a nemzetben, ha látjuk hirdettetni, hogy a prot. papság hivatalos teendőinek lényegéhez nem tartozik, mikép gon-dolkozik egyik vagy másik lelkész a dogmatikai finomsá-gokról ? Igy tehát nagyon is közönyös lehet ott az is, mikép gondolkozik egyik vagy másik Istenről, illetőleg hisz-e, vagy sem Istenben ? hiszi-e, vagy sem Jézus istenségét ? de mind ez nem közönyös a társadalomra, hanem nagyon is lé-nyeges, azok pedig kik az ellenkezőt vallják, nagyon ve-szedelmesek a nemzetre, mely megvárhatja mindezektől, kik vezetésére vannak hivatva, megvárhatja különösen azok-tól, kik magukról ezt állítják, hogy ők a vallásosság té-nyezői, hogy minden kétszinüséget kizárva, az igaz Isten-ben való hitet hirdessék, hogy ne tegyenek különbséget magán meggyőződésük és nyilvános működésük közt.
Ha a , Protestáns Eyyli. s Isk. Lap'-ban e czikk nem té-vedésből, hanem mint iránytadó jelent meg, akkor csak fájdalommal tehinthetünk e szegény népre, melynek ily iránytadó lapja van, de fájdalommal a nemzetre is, mert bármily kis körben működjék is a lap, hatása elébb utóbb mégis érezhető lesz, melyet ismét csak a katholicismus lesz hivatva ellensúlyozni, bebizonyítva ezúttal is, hogy nem szóval, hanem tettel szokott a nemzet jólétén munkálkodni, mit csak akkor lehet tenni, ha a papság szűkebb és tágabb körű hivatása közt a ,Prot. E. s I. L.' szerinti értelemben
különbséget nem ismerünk. A Erdély. F ő p á s z t o r i k ö r l e v é l . (Vége.)
Azon-ban Istené az áldás, jó lelkipásztorok nyerése pedig oly nagy áldása Istennek, melyet csak böjtöléssel és forró imád-sággal egybekötött munka által lehet kieszközölni. Midőn azért intünk titeket, hogyan készítsétek fiaitokat a papi
pá-lyára, nem tehetjük, hogy e végből egyszersmind ájtatos könyörgésekre fel ne hívjunk.
Teszszük ezt Krisztus Urunk példája által intetve, Ki, mielőtt apostolait kiválasztotta volna, irja szent Lukács1), kiméne imádkozni és az egész éjszakát Isten imádásában tölté. És midőn megviradott, hivá tanítványait és választa tizenkettőt közülök, kiket apostoloknak is neveze. íme, az isteni Megváltó maga oly fontos dolognak tartá a lelkipász-torok megválasztását, hogy noha ő minden kegyelemnek forrása vala, mégis egész éjszaka imádkozik, hogy válasz-tása áldott legyen és csak azután jelöli ki őket.
Teszszük ezt hasonlóképen a Megváltónak parancso-latja szerint, ki meghagyta tanítványainak : Az aratás ugyan sok, de a munkás kevés : kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. 2) Mely szent igék sze-rint Isten küldi a munkásokat, a lelkipásztorokat, az ő ara-tásába, híveinek gondozására; de hogy küldje, és hogy jó munkásokat küldjön, annálinkább kell kérnünk, minél vilá-gosabban látjuk, hogy napjainkban a lelkipásztori munka nemcsak megsokasodott, hanem a sok tövis és bojtorjány, a terjedni kezdett hitetlenség és erkölcsi romlás miatt meg is nehezedett. Krisztus Urunk ezen isteni példája és intelme nyomán az apostolok is ima után választák ki és avaták fel a szent hitnek bajnokait és Isten titkainak sáfárait. Igy imádkoztak, mielőtt szent Mátyást maguk közé számlál-ták 3) és imádkoztak, mielőtt a hivek által megválasztott hét szerpapra kezeiket feltették *).
Az anyaszentegyház főpapjai pedig mindig emiékeze-tökben tartván szent Pál apostolnak Timotheus püspökhöz intézett ama komoly figyelmeztetését : Kezeidet hirtelen sen-kire fel ne tedd és ne légy részes idegen bűnökben 5), azon-kivül, hogy szigorú elővizsgálatok után bocsátják a felszen-telendőket az oltárhoz, az egyházi rend kiszolgáltatására imával és böjtöléssel készülnek, és mély ajtatossággal vég-zik a felszentelés szertartásait, kérve a mindenható Ur Istent, hogy szolgáiban, kiket az áldozárság hivatalára kiválasz-tott, a mennyei adományokat megsokasítsa, hogy a mit az ő méltatásánál fogva felvesznek, azt az ő segélyével megnyer-jék 6). De a hivek esedezésére is számitott mindig az anya-szentegyház e nagy isteni ajándék, t. i.jó lelkipásztorok meg-nyerésénél. Tanuja ennek a négy évszaki, máskép kántor-bőjt megtartása, melyet a szent atyák az apostolok korából származtatnak, s melynek egyik rendeltetése abban áll, hogy ezen napokon a hivek ajálják fel az Urnák böjtjeiket és imáikat, hogy maguknak hű és buzgó lelkipásztorokat nyerj enek.
Mindezen magasztos példák, komoly felhivások és kö-telező intézkedések egy nagy tapasztalati igazságból szár-maznak, melyet elég előttetek, Szeretett Hiveink ! csak meg-említenünk, hogy valóságát belássátok. Nem lehet tudniillik nagyobb csapás Krisztus kedves nyájára nézve,mint ha nem pásztorok, hanem béresek, botrányos életök következtében ragadozó farkasokká vált méltatlan emberek épen megbí-zott pásztor ruhájában dúlnak közötte. Mig ellenben nem lehet nagyobb áldása a keresztény nyájnak, mint jó pászto-rai, kik készek életöket adni juhaikért, mint a
tudományo->) Euk.. 6 12—13. — 2) Luk. 10, 2. - 3J Ap. Csel. 1, 24i — 4) Ap Csel. 6, 6 — 5) Tim 1 5, 22. - 6) Pon. rom. de ord. presb.
•23 san képzett, jámbor életű, eszélyes és buzgó papok, kiket maguk a szentek, mint sienai szent Katalin, méltóknak tar-tottak, hogy azon földet, melyet azok lábukkal érintettek megcsókolják.
Ezek alapján tehát felhívunk titeket, Szeretett Hí-veink ! hogy buzgó imáitokban, gyakran könyörögjetek Istennek szent zsámolya előtt, hogy adjon nektek jó lelki-pásztorokat, kik Isten hamisítatlan igéjével és üdvözítő ke-gyelmével legeltessék az Urnák rájok bízott nyáját; kik megerősítsék az erőtlent, meggyógyítsák a lelki beteget visszahozzák az elcsábitottat, felkeressék az eltévedettet s nem keménységgel, hanem szelidséggel : nem kényszerűség-ből, hanem hivatásból ; nem nyereség kedvéért, hanem jó szándékból ; nein is ugy, mint uralkodók az Ur örökségén, hanem példája lévén a nyájnak, szivből viseljenek rája gon-dot. Különösen pedig imádkozzatok jó lelkipásztorokért a kántorböjti napokon és azon alkalmakkor, midőn, jelen fő-pásztori levelünkkel együtt kiadott rendeletünk értelmében, lelkipásztoraitok nektek az egyházközségetekből származott ifjak pappá szentelendését az anyaszentegyház ősi törvényei szerint kihirdetik s azokért veletek együtt nyilvános kö-nyörgést tartanak.
Ugyanis végül értesítünk titeket, Szeretett Hiveink ! hogy az apostoli időktől kezdve szentesitett törvény volt az anyaszentegyházban az, miszerint a papokká szentelendők jó hírnevének7) bizonyossága végett nekik jó bizonyítvá-nyuk legyen, necsak a keresztény hivektől, hanem a kivül valóktól is 8). Miért már a Krisztus születése után 397-ben és 398-ban tartott karthagói zsinatok elrendelték, hogy senki se szenteltessék föl, ki mellett a püspök vagy a nép nem tanúskodik9) ; a trienti szent zsinat pedig megparan-csolta, hogy a főpásztorok bizzák meg a lelkészeket vagy másokat, a mint jobbnak látják, hogy azoknak neveit és óhajtását, akik papi rendbe kívánnak lépni, a templomban nyilvánosan hirdessék ki és születésükről, korukról, erköl-cseikről és életökről hiteles tanuktól szorgalmasan tudako-zódjanak és az ezen tudakozódásról szóló bizonyítványt mi-nél előbb terjeszszék fel a püspökhöz.10)
Ezen törvényeknek alapjába nem nehéz belátni ; mert az ily kihirdetés és bizonyságtétel, midőn az ifjak fegyel-mét megszilárdítja, akkor a szülőknek nem csekély örömet és az egyházközségnek épülődést okoz, hallván azok fiaik-nak nevét a választottak lajstromában és látván a hívek, hogy szorgalom és jóviselet által, kik közöttök töltötték gyermekéveiket, hogyan mennek be az Isten oltárához, az Istenhez, ki megvidámítja ifjúságokat.11)
Mi tehát ősrégi és üdvösséges törvényt elevenítünk fel, midőn rendeljük, hogy valahányszor uj papokat szentelünk, azon egyházközségek lelkészei, melyekben a felszentelen-dők illetékesek, hirdessék ki azoknak nevét, származását, születési helyét, életkorát, végzett iskoláikat és tanulmá-nyaikat, felhiván titeket, hogy a kinek a felszentelendő ifjak ellen oly bebizonyítható kifogása volna, mely miatt őket a papi pályára méltóknak nem lehetne tartani, jelentse be sa-ját lelkészénél, mindazonáltal emlékezzék meg emberi gyar-lóságáról.
') Ap. Csel. 6. 3. — 8) Tun. 1. 3, 7. - Dist. 24. cap. 2. ">) Cone.
Trid. sess. XXIII. de ref c. 5. et 7. — >>) 92 Zsolt. 4.
Ezek valának, Szeretett Hiveink ! jelen alkalommal főpásztori szavaink hozzátok. Fogadjátok szívesen és köves-sétek lelkesen. Egyébiránt a mi Urunk Jézus Krisztus ke-gyelme a ti leikeitekkel. Amen.
Kelt K.-Fehérvártt, az Urnák 1875-ik, püspökségünk-nek 11-dik évében, Keresztes szent János hitvalló napján, (november 24-én.) Mihály, s. k. erdélyi püspök.
Missiói tudósítások. Kalászok a missiók mezején.
(Folyt.) 43. Szücsüenben egy falragasz olvasható minden-felé, mely hangosan tanúskodik amaz ingerültségről, mely Chinában a keresztény katholikusokkal szemben uralkodik.
A falragasz felső részén három mandarin képe látható, kik külön-külön szidják a keresztényeket, a francziák- és ango-lokat, végre a hittérítőket. A falragasz alsó részén első he-lyen látható egy keresztény férfiú, asszony és gyermek : a férfiú ökör-, a nő kutyabőrrel, a gyermek teknyősbéka kagy-lójával hátukon. A második helyen édes Üdvözítőnk látszik keresztre szegezve és nyilakkal átlödözve ; jobbról s balról pedig a franczia és angol „király" térdel hátrakötött kezek-kel. A harmadik helyen egy hittérítő van felfeszítve, kinek nyelvét a hóhér elmetszi s vérét egy eb nyaldossa. Miként szidják a mandarinok a falragasz középső részén a kereszté-nyeket, a francziák- és angolokat s végre a hittéritőket, nem szükség ismételnem ; a képek világosan beszélnek. Legjel-lemzőbbek a középső mandarin szavai, melyekkel Krisztus Urunk ellen polemizál: „Jézus, a vén barbár oka minden nyomornak. Azon ürügy alatt, hogy jóra serkent, felforgatja a rendet és megrontja a sziveket Tetőtől talpig bűnök-kel terhelve levén, ezer halált érdemel ; alattomos fondorko-dás, kétszinüség, a tekintély megvetése, ilyenekben töri ő fejét. A ker. vallásnak meg kell semmisülnie ! Hagyjuk el a hazugságot, kövessük az igazságot és boldogok leszünk !"
Mutatis mutandis, igy beszélnek nálunk is a katholika egy-házról. (Folyt, köv.)
IRODALOM.
7) Az ujabb jelenségek közül első helyen kitűnő iró-társunk, báró Jósika Kálmán urnák a Szent-István-Társulat ezidei nagygyűlésén, 1875-i nov. 25-én tartott. „Az atheisti-cus irodalom veszélyes befolyása a társadalomra", czimü, je-les beszédet emiitjük, mely imperialalaku, gyönyörő diszki-adásban küldetett be hozzánk.
E beszéd, melyet legott a fentjelzett napon a ,M. A.' hozott, a társulat ezidei évkönyvének minden bizonynyal egyik gyöngyét képezendi, s ez oka, miért nem hoztuk azt mi is, kiket lapunk szük tere e tekintetben némi önmegta-gadásra kényszeritett. Olvasóink midőn az evkönyvet veen-dik, e beszédben ugyanazon ragyogó tollal, szabatos logicá-val s őszinte katholikus lelkesedéssel találkozandanak, mely Jósika Kálmánt már régóta egyik elsőrangú katholikus Írónkká tevé, ki ezen fellépése által a méltó dicséret s tisz-telet koszorúját egy uj, értékes levéllel megtoldá. A beszéd e külön kiadásban nmlgu Cziráky János gróf urnák, mint a Szent-István-Társulat elnökének van ajánlva.
= Előfizetési felhívás ily czimü munkára: , , A ke-resztény vattás(t isteni eredete és szükséges volta ko-runk tévelyeivel szemben. Irta : Dr. Bita Dezső, pannonhalmi szentbenedekrendü áldozár s egyetemi ny. r. tanár. A
buda-pesti m. kir. egyetem hittudományi kara által Horváth-féle jutalommal koszorúzott pályamű, második kiadás.
A kegyes fogadtatás, melyre szerény művem mindjárt megjelenésekor lőn méltatva, annak második kiadását tette szükségessé. Bizonyára kényelmesebb leendett reám nézve, ha e gépies munkát kiadóra bizom, de azt is tudom, hogy ez esetben könyvem semmikép sem fogna oly jutányosán árusittatni, mint ha ismét magam vállalkozom a kiadásra.
Minthogy azonban ez a nyomdai tetemes költség miatt részemről nagyobb anyagi áldozat nélkül csak ugy lehetsé-ges, ha a t. cz. közönség megtisztel becses pártfogásával : ezért alázattal esedezve jelentem, miszerint a már f. é. m á r -cziusban sajtó alól kikerülő 36 nagy 8-adrét ivnyi munka ára 2 frt. Előfizetés- s megrendelésre legalkalmasabbak a póstai utalványok vagy levelező lapok lapok, melyeket köz-vetlenül hozzám (Budapest, kis-salétrom utcza 1019. sz.
vagy : az egyetemi épület) intézni méltóztassanak legalább márczius végéig, mert bolti ára drágább lesz. A könyvke-reskedői uton való előfizetést mellőzni kérem. Tiz példány után egy tiszteletpéldánynyal kedveskedem. Budapest, 1876.
január 4. Dr. Bita Dezső.
H i v a t a l o s .
Vallás- és közoktatási magyar ministerem előterjesz-tésére, Sláby Ferencz czimzetes apátot s a pécsi székesegy-házi káptalan nagyprépostját dulmi czimzetes püspökké nevezem ki.
Kelt Gödöllőn, 1875. évi decz. hó 6'-an.
Vallás- és közoktatási magyar ministerem előterjesz-tésére, Kubinszky Mihály kalocsai székesfőegyházi olvasó-kanonok, czimzetes prépost és hittudornak a knini (tinniniai) felszentelt püspöki czimet adományozom.
Kelt Bécsben, 1875. évi decz. hó 20-án.
FERENCZ .TÓZSEP, s k.
Trefort Ágoston, s. k.
VEGYESEK.
= Ö Eminentiája az ország bibornok herczegprimá-sának legutóbbi adakozásai : a balassagyarmathi iskolára 500 ft. a sághi templom számára 50 ft. a megyeri templomra 40 ft. a pozsonyi papnöveldének 200 ft., az ujgyallai orgonára 200 ft., a tinnyei iskolára 100 ft., a komáromi Erzsébet egy-letnek 100 ft., a budapesti irgalmasnénék vezetése alatt álló szegény gyermekeknek karácsonfára 150 ft., a hernalsi ka-tonai leányneveidének 5000 ft., a pozsonyi oltáregyletnek 100 ftot, a székesfehérvári nőegyletnek 200 ft., a pozsonyi nőegyletnek 100 ft., az esztergomi városi óvodának 100 ft., a budapesti oltáregyletnek 200 ft. Az esztergomi szegé-nyeknek 300 ftot, a pozsonyi temetkezési egyletnek 50 ft., a budai szegényeknek 100 ft. A magán adakozásokat nem számitva, tehát összesen 7500 ft. ( , M . Sión.')
— A Zirc-, Pilis- és pásztói egyesült apátságokba keb-lezett cisterci kiváltságos rendnek f. évre szóló névtára sze-rint, a rend jelenleg egy apátból, 63 áldozárból, 12 egyszerű fogadalmat tett, 14 ifjabb és 6 ujoncznövendékből áll. A rend lelkészségeinek összes kath. lélekszáma 19138. Az egyes rendházak története igen érdekessé s becsessé teszi e névtárt.
— A polgári házasság behozatala alkalmával a bajor protestáns főconsistorium is a szószékről felolvasandó kör-levet intézett az egyes lelkészekhez, melyben többi közt eze-ket mondja : „Rendőri vagy egyéb állami kényszernek a házasság egyházi megkötésére ezentúl nincs többé helye, amint ez eddig, legalább a keresztségre nézve volt: ellenben feltételeztetik, hogy valamely egyháznak tagjai mégis kí-vánják, hogy házasságaikra az egyháznak szolgái által Is-ten áldása mondassék. IIa ezt már a világi törvény is felté-telezi ; ugy annál inkább kell azt egyházi szempontból várni s kivánni ; amiért is bizalomteljesen hiszszük, hogy evange-licus egyházunknak tagjai minden állámi kényszernek el-törlése után, szivök mélyében annál inkább arra érzendik in-díttatva magokat, hogy őszinte hitben és az Úristen iránti engedelmességben ezentúl is kérjék házasságaik számára az egyház áldását s gyermekeik számára a szentkerçsztsé-get, s igy megvagyunk győződve arról, hogy községeink azon legujabbi próbát, melynek hitökhezi ragaszkodásuk kitétetik, fényesen kiállani f o g j á k " .
Nem lehet senkinek sem megtiltani, tehát a consisto-riumnak sem, hogy reményeiben tulvérmes ne legyen ; a ri-deg gyakorlat majd lehütendi eme nagy bizalmat a ba-j o r protestánsoknak ,hithüsége' iránt, amint Poroszország-ban tevé.
— Francziaországban 20860 u. n. segédplebános van (desservants), kiket némileg a mi administratorainkkal össze lehetne hasonlítani. Ezeknek mindegyike 900 frankot huz az államtól, mi összes jövedelme ; mert híveitől csak annyit kap, amennyit ezek adni akarnak és tudnak. Hogy ez nem lehet valami sok, kitetszik abból, hogy e 20,860 segéd plébános
— Francziaországban 20860 u. n. segédplebános van (desservants), kiket némileg a mi administratorainkkal össze lehetne hasonlítani. Ezeknek mindegyike 900 frankot huz az államtól, mi összes jövedelme ; mert híveitől csak annyit kap, amennyit ezek adni akarnak és tudnak. Hogy ez nem lehet valami sok, kitetszik abból, hogy e 20,860 segéd plébános