f. hó 10-kén tartott választmányi ülésében gr. Cziráky János kir. főtárnokmester és társulati elnök ur kegyeletes szavakban emlékezvén meg Deák Ferencz nagy hazánkfia
haláláról, s kiemelvén államférfiúi bölcseségét és halhatat-lan érdemeit, ki dicső földi pályájának befejezését még di-csőbbé tette azáltal, hogy mint hű keresztény katholikus még halálában is példát adott korának, indítványozta, hogy a nagy halott emléke a társulat jegyzőkönyvében örökittes-sék meg, — a választmány kegyeletes tisztelettel magáévá tevén az indítványt a haza bölcsének elhunyta feletti mély es őszinte fájdalmát jegyzőkönyvbe igtatta.
A titkár 28 uj tagot jelentett be. A folyó ügyek elin-tézete után olvastatott a pénztári kimutatás, mely szerint a társulat mult évi bevétele 72,564 frt. 5 kr., kiadása 71,629 forint 10 kr., a pénztári maradvány 934 frt. 95 kr. Folyó évi január 1-től bezárólag február 10-ikéíg befolyt a pénztárba 12,235 ft. 90 kr., kiadatott 11,800 ft. 81 kr., a pénztári ma-radék 435 ft. 9 kr. Ezen bevételi s kiadási összegben ben-foglaltatik 5000 forint tőke, mely egy belvárosi házra volt betáblázva, s f. évi januárban visszafizettetvén a hazai első takarékpénztárban, lett elhelyezve. A választmány örömmel merített meggyőződést a pénztárnok jelentéséből a társulat pénztárának kedvező állapotáról, s a pénztárnok hasznos és buzgó szolgálataiért jegyzőkönyvileg köszönetet mondott.
A társulat ügynökségének könyvforgalma is igen ör-vendetes képet nyújt. Deczember és jauuái hónapokban el-adatott 49,266 példány könyv és 4397 darab szentkép, kész-pénzben bejött 7748 ft. 93 kr.
A jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Röder Alajos kanonok, központi papnöveldei igazgató és dr. Cherven Flóris, egye-temi tanár kéretett fel.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Pest, febr. 25. H a l a d á s é s C a n o s s a . Hallatlan vakmerőség ! minő reaetiónarius szellem Írhatja e két szót egymás mellé, melyek egymással örök ellentétben vannak és lesznek ! igy kiálltana fel bizonyára minden igaz hivő libe-rális ember, ha levelünk czimét olvasva azon gondolatra jönne, hogy mi e két szóval egy és ugyanazon eszmét akar-juk kifejezni és mi őszintén bevallakar-juk, még ha a liberalis-mus amathemáját vonjuk is szegény fejünkre, hogy mi le-velünk czimének leírásakor nem kevesebbet gondoltunk, mint azt, hogy a haladás csak Canossában létezik és a libera-lismus azért irtózik e minden ultramontánt valóságos gyö-nyörrel eltöltő névtől.
De, hogy e vakmerő gondolatnak agyunkban történt felmerüléséről olvasónknak számot adjunk, megkell a követ-kezőket jegyeznünk. Az a ,Napló' melynek naplója nemcsak hűségesen registrálja szabadkőműves olvasói részére mind-azt mivel a kül- és belföld szennyirodalma az egyházat gya-lázza és rágalmazza, hanem ezenfelül még commentárt is ád hozzá ex abundantia cordis, mondjuk ez a,Napló', az osztrák püspöki kart, mintha csak valamely szabadkőműves páholy effronteriájáról volna szó, egyenesen hazugsággal vádolván azon közös főpásztori nyilatkozatért, melyet a ,reichsrath'-nak a szerzetesrendek szabályozásáról készitett törvényja-vaslata ellen kiadott, Austriát már útjában látja Canossa felé, hallja mintha csöngetnének az elindulásra és igy vissza-térésre a haladás útjáról. Bármennyire fáj is ez a ,JV.'-nak, mégis megvigasztalja magát a ,honi' állapotokkal, mert hát
„Magyarországhelyzete e tekintetben egészen más. Nekünk
nincs mit félnünk a clericalis reactiótól. Főpapságunk Hor-váth Mihályokat számit a maga körében ; nagyobb része al-kotmányos érzületü és episcopalis, vagyis (no most) védi a magyar egyház jogait Róma ellenében. Kormányunknak állása fentartására nincsen szüksége arra, hogy szövetkez-zék az ultramontán elemekkel (no csak a választásokkor), melyek nálunk súlytalanok (az igaz, hogy nincsenek liberá-lis módra dorongokkal fegyverkezve.) Azon veszély sem fe-nyeget, hogy uj concordatumot kötnek Rómával mind-össze az történik, hogy nem haladunk előre ; de nem is me-gyünk Canossába".
Midőn mi a ,Pestï Napló'-nak qualificálhatlan állítá-sát az osztrák püspöki karról ezennel visszautasítjuk, jól tudva, hogy ama püspöki karnak memorandumában felho-zott állitások egytől egyig dönthetlen igazságon alapulnak ; jól tudva, hogy bármily, és igy az osztrák püspöki kar sem követel soha semmit az állam ellenében, ami ezt jogosan megilleti, csak örömünket fejezhetjük ki azon tény felett, hogy Ausztriának indulásra a Canossa felé vezető útra már csengetnek, mert ez biztos jelül szolgál, hogy ismét azon szilárd talajra kezd állani, melyen államiságának létalapját megvetette, melyen gyarapodott erőben befelé ugy, mint tekintélyben kifelé, mely megmentette a múltban a forra-dalmi felforgattatásoktól és képesítette, hogy polgárai a jó-lét fokán mindig előbb és előbb haladjanak. Ha Ausztria csakugyan a Canossa felé vezető útra lépne, vagyis, ha be-látva, a legújabb időben elkövetett tévedéseit, az egyházzal ismét őszintén kibékülne, ugy jövője biztosítva van, mig ellenkező esetben rohamosan fog alászállni és államiságát fogja elveszteni. Hogy Ausztria eddig ugy létezett* amint létezett, hogy virágzott, azt csak az állam vallásos irányá-nak köszönheti, mely egyúttal polgáraiirányá-nak is nyugodt ke-délyt kölcsönzött, a forrongás ott is csak akkor kezdő-dött, mikor a liberális kormányzat jó (?) példával ment elő a népnek.
Ugyanaz áll hazánkra nézve is, hol csak a bornirtság képes állítani, mintha akár püspökeinknek kellene a magyar egyháznak jogait Róma ellen védelmezni, akár csak egy is osztoznék főpapjaink közül Horváth Mihály nézeteiben. Van, igenis van a magyar püspöki karnak mit védelmezni, jogok ezek is, a magyar egyház jogai, melyek a magyar állam lé-tével össze vannak forrva, de e védelmet nem Róma ellen hanem Róma mellett a liberális állam ellen kell kifejtenie, és pedig azért, hogy a haladás hazánkban is ismét biztos alapra fektettessék. Nagy tévedés azt állitani, vagy hogy a ,Napló' szavával éljünk, hazugság azt állitani, hogy mi ma-radunk, nem, mi nem mama-radunk, hanem napról-napra visz-szaesünk, és pedig azért, mivel Canossától, azaz, az egyház-tól napról-napra jobban távozunk, minden nap egy-egy vo-nalt jelez, mely sülvedésünkről tanúskodik.
Igenis, ha mi haladásunk mérlegét akarjuk ismerni csak azt kell figyelemmel kisérnünk, mennyire távoztunk .Canossától, vagy mennyire közeledtünk hozzá. Hazánk
álla-misága az európai nemzetek közt csak az által lett bizto-sitva, hogy a nemzet Canossába ment, azaz, hogy királya a koronát a pápa kezéből vette és a nemzet a keresztény civi-lisatiót elfogadta, ez alapon fejlődött oly nagygyá, minő sem Andrássy külügyérsége, sem Tisza miniszterelnöksége alatt
nem lesz. Alig volt korszak nemzetünk életében, leszámítva a külellenség dulásait, midőn oly kicsiny lett volna, mint épen a liberális állam uralom alatt, mert épen ez időben ve-szítette el a nemzet nagy száma azon morális erőt, mely egyedül képes államot nagygyá, boldoggá és biztosan hala-dóvá tenni. Canossa tanai nem tetszettek és haladás helyett sülyedt a nemzet annyit, mennyniek helyrehozására legalább egy század kell.
Irtózzanak csak bármennyire liberálisaink Canossának még nevétől is, örvendjenek bármennyire is, hogy ,még nem megyünk Canossa felé', de mi, habár fájdalommal látjuk is, mennyire erőszakolják liberálisaink a szakadást az egyház-zal, egész nyugalommal tekintünk a jövőbe, mert lia valami, ugy épen liberálisaink eljárása habár nagy áron, mégis biz-tosit, hogy Ausztria után, vagy vele együtt mi is Canossába jutunk. Bárcsak ez minél hamarább történnék, bárcsak Ca-nossa körvonalai minél hamarabb feltűnnének a láthatáron, örömmel üdvözölnők e perczet, mert ez a nemzet megsza-badulását jelentené legnagyobb ellenségeitől, a — liberáli-soktól, és akkor haladhatása biztosítva lenne.
Erdély. E p i s t o l a P a s t o r a l i s . De ieiunio qiia-dragesimali. fenerabiles Fratres et Filii in Christo Dileçtis-simi ! Provida sancta mater ecclesia ad spirituálém nostrum profectum anni tempóra sic discrevit, ut quaerentes tempo-ralia aeterna non amittanus. „Quid enim prodest hornini, si mundum Universum lucrctur, animae vero suae detrimen-tum patiatur?1) Ilac ex causa instituit dies festos, in quibus a negotiis secularibus avocati ad vitám spirituálém in nobis alendam et confortandam invitamur ; — alios vero poeniten-tiales per abstinentiae, ieiunii, orationis et misericordiae operum excercitia sic transigendos, ut mens ad coelestia ele-vetur, anima purgetur a vitiis, concupiscentia carnis atque oculoruin et superbia vitae refrenentur.
Inter omnes dies, quos multis modis honorabiles ha-bet Christiana devotio, nullus est excellentior festivitate pa-schali, per quam, iuxta S. Leonem Magnum, in ecclesia Dei uuiversarum festivitatum dignitas consecratur.2) In pascha-tis christiani celebratione adoranda redemptionis humanae mysteria per sacrorum rituum externa symbola obtutibus nostris ideo repraesentantur, ut quod exterius ad fidei no-strae excitationem, agitur in nobis per conpunctionein cor-dis et mentis devotionem moraliter effectuetur ; quatenus Christo Salvatori nostro in passione crucis et in expiatoriae mortis mysterio per fidem adunati, resurgamus cum Illo in novam vitam, reconciliati et regenerati per gratiam.
Non igitur arbitrarie vult ecclesia fideles suos ad hanc redemptionis humanae annuam solennitatem quadragesima-lis ieiunii abstinentia et piis exercitiis praeparari ; sed hoc intendit, ut per ea caro nostra crucifigatur cum vitiis et concupiscentiis suis, vita peccati exstingvatur in nobis, et sic morti Jesu Christi configurât!, occurramus ad gaudia dominicae resurrectionis, in novitate vitae ambulantes, ha-bentes fructum in sanctificationem, finem vero vitam aeter-nam. Nam, sicut gentium Doctor seribit: „si conplantati facti sumus similitudini mortis eius simul et resurrectionis erimus".3)
Nimirum ad humanas passiones deprimendas,
mentem-^ M a t t h . 16, 2G. — 2) Serm. de Quadr. 10. — 3) Rom. 6, 5.
135 que hominis a mundanis cogitationibus ad coelestia deside-ria adtollendam vix aliud efficacius medium est, quam ieiu-nium ; quare illud SS. Patres propria edoeti experientia, virtutis cibum, mortem culpae, excidium delictorum reme-dium salutis, radicem gratiae atque fundamentum eastitatis appellant. Hinc nemini miruin videbitur, quod ecclesia ca-tholica, quidquid obstrepat sapientia carnis, quidquid obgar-riant illi quorum deus venter est, fidelibus suis ieiunium commendet non solum, verum etiam praecipiat.
Inter ieiunia vero totius anni primum profecto locum tenet ieiunium quadragesitnale, quippe in proplietis adum-bratum, Christi Domini exemplo consecratum, ab apostolis traditum et ab universali ecclesia ab initio usque nunc ob-servatum ; — ut — quemadmodum S. Leo et alii SS. Pa-tres loquuntur — „totum ecclesiae corpus simul poeniten-tiam agat, maculasque totius anni contractas eluat", — ut porro omnes et singuli christiani ad paschalem solemnita-tem et communionem, Christi Salvatoris nostri exeinplum imitando, se débité praeparent. (Vege köv )
Berlin. A k a t h o l i k u s e g y h á z i v a g y o n á 1-1 a m i k e z e l é s é r e v o n a t k o z ó t ö r v é n y nem sokára az országgyűlés elé kerül. A törvény, melynek szövegét alant adjuk, 14 §-ból áll, s nagyjában a már régebbi, a kath.
hitközségek vagyonára vonatkozó törvénynek átidomitása.
Szerinte az állam „átveszi a főfelügyeletet" mindazon va-gyon felett, mely a kath. püspökök, püspökségek és kápta-lanok el- s fentartására van rendelve, továbbá mindazon egyházi, iskolai és jótékony intézetek, alapitványok és tő-kék felett, melyek eddig katholikus, egyházi közegek keze-lése vagy ellenőrzése alatt állottak, amennyiben az egyházi vagyonnak ezen része nem került már a hitközségi vagyonra vonatkzó törvény által kerültek állami kezelés alá.
Szóval, a protestáns kormány kezébe veszi az összes katkolikus egyházi vagyont ; vagyis, miután üldözése által czélját, az egyházi szervezet szétrobbantását s igy a német katholicismus tönkretételét el nem érte, most kirabolja azt.
Ez a protestantismus türelme, ilyen a liberalismus ,szabad egyháza'. De már közöljük magának a törvénynek szövegét.
1. §. Az állami főfelügyelés gyakoroltatik, a) a kath.
püspökök, püspökségek és káptalanok számára rendelt va-gyonczikkek, s b) mindazon egyházi, jótékony s iskolai czé-lokra rendelt, katholikus egyházi közegek kezelése s fel-ügyelete alatt álló alapitványok, intézetek és alapok felett, melyekre az 1875-i junius 20-i tv. nem vonatkozik. Ezen állami főfelügyelet a következő módon fog gyakoroltatni : 2. §. A kezelő közegek a következő tényekedéseire kö-telesek a felügyelő állami hatóság beleegyezését szerezni : a) fekvő birtokok eladására, megvételére és megterhelésére, valamint az azon netalán nyugvó tárgyi jogok elidegeníté-sére is; b) oly tárgyak eladására, melyek történelmi, tudo-mányos, vagy műbecscsel birnak ; c) a vagyonnak oly hasz-nosítására, mely magát a tőkét érinti, valamint künnálló kölcsönök felmondására és bevonására, ha az nem azon szán-dékkal történik, hogy az illető összegek máshova tétessenek, kamatoztatás végett ; d) oly kölcsönökre, melyek a követ-kező kezelési év bevételi fölöslegéből nem fizethetők vissza ;
O '
e) isteni tiszteletre szánt uj épületek emelésére ; f ) temető helyek megnyitására, vagy más czélokra való fordítására ;
</) a szokásos illetékek megváltoztatására ; h) az istenitisz-teleti épületeken kivül megtartandó gyűjtések kihirdetésére és foganatosítására ; i) üresedésben levő helyek időközi jö-vedelmeinek hova fordítására ; k) a vagyonnak az alapít-vány eredeti czéljaitól eltérő hasznositására ; ez utóbbi eset-ben az állami beleegyezés megadottnak tekinthető, ha az illető hatóság a történt bejelentés utáni harmicz nap alatt fel nem szólalt. Ha a fent elősorolt ügyek bármelyike állami beleegyezés nélkül hajtatott végre, ugy minden arra vonat-kozó jogi eljárás semmis és érvénytelen.
3. §. Perek viselésére a kezelő közegek nem kötelesek a főfelügyelő hatóság beleegyezését kinyerni. Érvényes bi-zony itványok oly személyek igazolására, kik ily jogi üzle-teket végrehajtani hivatvák, valamint netaláni illetékmen-tességet megadó bizonyítványok csak az illetékes állami főfelügyelő hatóság részéről állíthatók ki.
4. §. Azon esetre, hogy a kezelő közegek vonakodná-nak a) az 1-ső §-ban kijelölt vagyont terhelő szolgálmányo-kat teljesíteni, vagy az azok javára foganatosítandó követe-léseket érvényesitnni vagy ß) az ugyané §-ban kijelölt va-gyont megillető kárpótlási igényeket, főleg olyanokat, me-lyek az illető kezelők hanyag kezeléséből eredtek érvénye-siteni ; akkor azon esetekben, melyekben a főfelligyeleti jog az állami hatóságot a püspökkel közösen illeti, mindkettő ; különben pedig csak az állami közeg illetékes ily tételek-nek a költségvetésbe való felvételét s folyóvá tételök szük-ség esetén törvény utjáni kieszközlése iránt a kellő lépése-ket megtenni. A mely esetekben az állami felügyelő ható-ságnak belegyezése szükséges, elég, hogy a megtörtént be-jelentés utáni 30 napon ne tiltakozzék, mi a beleegyezéssel
azonosnak veendő.
[E szakasznak szószaporitása és német ,jogtudományi, csűrése csavarása megett azon értelem rejlik, hogy ha az alattas kezelő közegek vonakodnának bizonyos alapitványi tételeket teljesíteni, akkor a püspök egymaga őket erre nem kényszeritheti ; sem birói segélyre ellenök nem számithat, a mi pedig a püspöki, megyei és káptalani vagyonnak hová forditását illeti, ez épen csak az ,állami főügyelő közegek' kényekedvétől függ.]
Az 5. s 6. §. elrendelik, hogy az állami felügyelő kö-zegek nem csak az évi számadásokat, hanem a kezelési mó-dozatot is bármikor felülvizsgálatnak vethetik alá.
A 7. §. a büntetésekről szól, s mint ilyen méltó test-vére a májusi törvények megfelelő szakaszainak. Ezen § sze-rint az állami főfelügyelő hatóság illetékes a 4—7 §§-ban tartalmazott szabványoknak keresztülvitelét az illetőktől 3000 markig terjedhető pénzbirsággal is kieszközölni, mely birság annyiszor amennyiszer ismételhetők, mignem a meg-büntetett fizetésképtelenné válván teendőit királyi biztos veszi át.
Ezek e törvénynek főbb pontjai; ha az országgyűlés, mire nézve kételkedni nincs okunk, elfogadja, akkor a fo-lyóévi okt. 1-én lép hatályba.
Igy foly az irtó háború a kath. egyház ellen, nyaka-san, kegyetlenül, pedig a német államférfiaknak volna ám más, sürgősebb dolguk, sürgősebb küzdelmök oly ellenség ellen, melylyel szemben alig van becsesebb, megbízhatóbb szövetséges, mint a kath. egyház, értjük a socialismust, mely
valódi veszély a német állodalomra nézve, lioloit a katholi-cismus csak képzelt és roszakaratulag koholt. Bismarck ezt már régebben mondta. Legott a franczia háborúnak befeje-zése után ekként nyilatkozott: „Ezentúl a német államfér-fiaknak legsürgősebb teendője s kötelessége, a socialismus-sal foglalkozni; én ezt márhuzamosb idő óta teszem".Mind-azonáltal nem sokkal ezen nyilatkozat után, Isten tudja miért, a ,CulturkampP ütött ki, mely csak romokat terem-tett, csak rontott, de nem épitett semmit. Nem csuda, hogy már maga a kancellár is lassankint s némileg megtérni lát-szik. Nyilvános beszédeiben ritkábban vagy többé egyálta-lán sem emliti a ,culturharczot'; magán beszélgetéseiben pedig egyre szaporodnak az ilyen nyilatkozások mint : „Ez a szomorú culturharcz", vagy: „A kormány e tekintetben roszul számitott" mi igen jellemző és mindinkább kö-zelebb hozza — Canossát !
Bár visszafordulna e vészes uton ; hogy a katholikus vezérférfiak, a mennyire ez hitünk integritása mellett lehet-séges, aranyhidakat épitenek neki, bizonyos, s a kormánynak épen most kettőztetett erőszakoskodásai épen nem bizonyít-ják azt, hogy nincs szándéka, visszafordulni; mert igy
szok-ták a visszavonulást álczázni.
H i v a t a l o s .
Vallás- és közoktatási magyar miniszterem előterjesz-tésére, dr. Tóth Miklós, munkácsi egyházmegyei kanonokot és ungvári papneveidei igazgatót, eperjesi görög-katholikus püspökké nevezem ki.
Kelt Budapesten, 1876. évi januárhó 16-án.
FERENCZ JÓZSEF, s. k.
Trefort Ágoston, s. k.
VEGYESEK.
— T. olvasóink tájékoztatásául szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy azon esetben, ha lapunk jövő száma meg nem találna jelenni, annak okául a vizveszélyt méltóztassa-nak betudni, ez esetben azonban a jövő szám két iven fog megjelenni.
— A Szent-László-Társulat, a „Kath. Hetilap" 4. és 5. számaiban közlött kimutatás szerént, az egyházmegyék-ből a következő nagyobb adományokat kapta : a szepesi egy-házmegyéből 128 frt. 20 krt., a nagyváradiból 60 frt. 20 krt., a kalocsai főegyházmegyéből 600 frtot, a pécsi egyházme-gyéből 117 frt., a kassaiból 170 frt., az egri főmeegyházme-gyéből 642 frt., végre a csanádi egyházmegyéből 118 frt. 22 krt. Vajha minél erélyesebben támogattatnék egyesek és az egyházme-gyék részéről ezen társulat, hogy minél több jót tehetne hármas czéljának keretén belül s enyhíthetné azon égető és nagy szükségeket, melylyel különösen a mi segélyünkre szorult moldva-oláhországi katholikus magyar testvéreink vallási és iskolai ügyeiben első sorban tőlünk magyaroktól várnak kielégítést.
— E z sem rosz. Racke képviselőt beperelték egy, Wies-badenben tartott beszédért, melyben a következők fordul-nak elő : „a szent mise, melyet valamely ókatholikussá lett pap mutat be, a kath. egyház törvénye szerint, szentségtörő miseáldozat". Minthogy e mondat miatt dr. Petri ur sértve érezte magát, az államügyészhez ment, ki Racket beperelte ; és mily czim alatt ? a kath. egyház rágalmazása miatt. Ergo : Racke rágalmazza a kath. egyházat, minthogy ő — idézte a kath. egyház törvényét. — Posenban azon körülmény miatt, hogy a lelkészek nem leveleznek az államilag kineve-zett egyházmegyei kormányzóval, már 99 plébános 117,
315 mark erejéig büntettetett.
— Az osztrák ministertanács véglegesen eldöntötte, hogy a zárdatörvényt azon alakban, mint az az urak
házá-ban elfogadtatott, nem fogja legfelsőbb szentesítés alá ter-jeszteni. E határozatra bizonynyal nem volt befolyás nélkül
az osztrák püspöki kar határozata. Az alsóház baloldala el-határozta, hogy a törvényt a felsőház értelmében elfogadja és igy a ministeri tanácsnak bizonyára az a czélja, hogy nyomást gyakoroljon az alsóházra, liogy ez a javaslatot ere-deti alakjában vissza állitsa.
— A boroszlói érsek egyházmegyéjének osztrák és porosz területére főpásztori körlevelet bocsátott ki, mely-nek felolvasása azonban a porosz részre nem rendeltetett el, minthogy a kellemetlenségek elkerülése végett, melyek a szószékről való felolvasásból származhatnának, annak továb-bítására más mód találtatott fel. Räsz, strassburgi püspök nagy-böjti körlevele azonban confiscáltatott, minthogy a ,kulturkampfot' és különösen a felekezetnélküli iskolák be-hozatalát éles bírálat alá vetette.
— Ledochowszki bibornok, ki Galicziában testvérinél van szállva, számos kitüntetésben részesül. A ,Neue Fr. Pr.' e miatt rendőr után kiabál, mint azt az ő liberális termé-szete megengedi. Egyik német lap azt is jelenti, hogy a bi-bornok Ándrássy gr. részéről figyelmeztetett, hogy hagyná el Galicziát. No hát, mert Bismarck megharagudnék. K ü -lönben a bibornok ő eminentiája már Bécsbe érkezett, hol számos kitüntetésben részesült megérkezése alkalmával.
— A porosz cultusminister megengedte, hogy a fen-sőbb zsidó-iskolák alsóbb osztályaiban oly zsidók is előad-hatják a vallást, kik ugv nevezett zsidó-seminariumokban nevelkedtek, a felsőbb osztályokban azonban csak olyanok
— A porosz cultusminister megengedte, hogy a fen-sőbb zsidó-iskolák alsóbb osztályaiban oly zsidók is előad-hatják a vallást, kik ugv nevezett zsidó-seminariumokban nevelkedtek, a felsőbb osztályokban azonban csak olyanok