Talán első p i l l a n a t r a p a r a d o x o n n a k látszhatik valakinek, ha azt m o n d j u k , hogy azon t á r s a d a l m i ráz-k ó d t a t á s o ráz-k n a ráz-k , melyeráz-k m a m a j d n e m az egész v i l á g o t folytonos lázban t a r t j á k , v é g e r e d m é n y e mégis csak az egyháznak szabadsága lesz. Az egyháznak vissza kell nyernie teljes, tökéletes szabadságát, v a g y — felbomlik a t á r s a d a l o m . Azon bilincsekben, melyeket m á r i s hord, s melyemelyeket a mai állam m é g u j a k -kal megtoldani készül, az egyház fenn nem á l l h a t : állapota lassankint m á r elviselhetlenné kezd válni.
Az a csendes ,culturharcz', mely egyik másik állam-ban az egyház ellen f o l y t a t t a t i k , a p á h o l y n a k a m a z a j n é l k ü l i m ű k ö d é s e az ő — quasi aliud agendo — becsempészett p a r a g r a p h u s a i v a l s v a l l á s ü g y i törvé-nyeivel sokkal t ö b b e t á r t az egyháznak, m i n t Dio-cletiánnak tűzzel vassal pusztitó üldözése. Szeren-cse, hogy Sión őrei a l a p p a n g ó veszélyt nem egy helyen j ó k o r s kellőleg felismerve, — ki ne gon-dolna i t t a német p ü s p ö k i k a r r a ? félelem s ret-tegés n é l k ü l felvevék a d u r v a önhittségben nekik dobott keztyüt, szem előtt t a r t v a a c a n t e r b u r y i n a g y s szent érseknek eme szavát : „Isten e földön mit sem szeret j o b b a n , m i n t az ö anyaszentegyhá-zának szabadságát". Szabadság n é l k ü l nincs tekin-télye az egyháznak, nincs a v i l á g előtt becsülete, e kettő n é l k ü l pedig m e g b é n u l benne a t e r e m t ő erő.
A józefinismus s gallicanismus halálthozó lehelete a l a t t elsenyved az ,államegyházak' életereje, s azon byzantinusok, kik a reverenda felett a m a i államnak l i b é r i á j á t h o r d j á k , m i n d i g csak n y o m o r u l t szerepet j á t s z h a t n a k . „A p a p elveszti legszebb k o r o n á j á t — m o n d j a Lacorclaire, m i h e l y t megszűnt a szabadság embere lenni".
Azon n a g y befolyás, melyet a k a t h o l i k u s
pap-ság, a keresztény századok történelmének t a n ú s á g a szerint, m i n d e n időben a t á r s a d a l o m r a g y a k o r o l t ; főleg a p a p s á g n a k szellemi f ü g g e t l e n s é g é b ő l , s a hierarchiának a m a g a körébeni szabadságából szár-mazik. A j o g ezen f ü g g e t l e n s é g r e , ezen szabad-s á g r a h i t t a n i l a g szabad-s t ö r t é n e l m i szabad-szempontból m á r számtalanszor v i t a t t a t o t t meg s igen könnyen ok-adatolható,s mégis igen g y a k r a n képezé a Sacerdotium és Imperium közti elkeseredett harczoknak okát, v a -lahányszor a világi hatalom elfeledé a m a m é l y ér-telmű szavakat, melyeket Osius a m a g a idején Con-stantius császárhoz intézett, m i d ő n ekként inté öt :
„Ősöd, M a x i m i a n u s idejében, azon üldözés alatt, melyet az egyház ellen m e g i n d í t o t t , h i t e m r ő l t e t t e m bizonyságot, s ha Teneked m a kedved van e k i s é r -letet ismételni, ám, tedd m e g ; én készebb vagyok, b á r m i l y kinokat is elszenvedni, semmint az igazsá-got e l á r u l j a m , v a g y tisztaságomat beszennyezzem.
H e l y t a r t ó i d ne avatkozzanak az egyház ügyeibe ; Te pedig ne száműzd t ö b b é azon p ü s p ö k ö k e t , kik-nek egyedüli v é t k e — szerinted — az, hogy a ha-t a l o m m a l való visszaélésha-t helyeselni, a n n a k mago-k a t alávetni nem a mago-k a r j á mago-k . E l ne feledd, Császár ! hogy ezen n a g y és dicső czimnek daczára sem szűn-tél meg embernek, s m i n t ilyen a h a l á l n a k a l á v e t v e lenni. R e t t e g j az ö r ö k k é v a l ó s á g t ó l ! Ne avatkozzál az egyházi ü g y e k b e ; m e r t e t é r e n nincs j o g o d pa-rancsokat osztogatni, m i n t i n k á b b azokat t ő l ü n k , p ü s p ö k ö k t ő l kell fogadnod. Isten Te r á d a b i r o d a -lom k o r m á n y z a t á t bizta, m i r á n k pedig az e g y h á z é t ; s a m i n t mi vétenénk Isten rendelete ellen, ha a T e h a t a l m a d a t r a g a d n ó k magunkhoz, ép u g y vétesz Te is, ha a b b a n fáradozol, h o g y az e g y e d ü l m i n k e t megillető j o g h a t ó s á g o t kezeid közé k e r i t s d " .
Meminisse iuvabit ! I l y e n t ö r t é n e l m i reminiscen-tiák igen korszerűek oly időkben, m i d ő n nem csak
8
az uralkodók, nem csak azoknak helytartói, hanem holmi alsóbbrendű hivatalnokok is, ha m i n d j á r t egyébre semmire sem képesek is, arra mindazonál-tal mindig hivatást s ösztönt éreznek magokban, hogy az egyház ügyeibe avatkozzanak ; midőn bol-dog bolbol-dogtalan, ki önliáza s s a j á t lelke ügyeit gyakran igen rendetlenül kezeli, mégis az egy-házreformátori szerepre hivatva érzi magát, sőt mi-dőn az egyház védelmére emelt szóra a hazafiatlan-ság a törvényellenesség bélyegét sütik. Ilyenkor j ó a letűnt idők történetében tanitó s buzditó
pél-dát keresni, minő a következő is.
Ambrosius, milanói püspök igy szóla az arian-hitii II. Valentinian császárhoz, ki a portini templom kulcsait követelte t ő l e : „Nem, fejedelem, ezt tennem vétek lenne, rád nézve pedig szerencsétlenség. Mert h a b á r császár vagy, még sincs jogod, magánember-nek házába erőszakkal behatolni, — s te az Isten há-zába rontanál ? ! . . . "
„Tehát nem tudod", •— vágott közbe egyik ud-varoncz,— „hogy a császár mindent teliet,amit akar?"
„Csalódol" — feleié Ambrosius, — „a császár-nak nincs joga, magácsászár-nak követelni azt, a mi Is-t e n é . . . . A császár b i r j a a maga paloIs-táiIs-t s ne bánIs-tsa
"a püspököknek templomait".
Ez ám a ,hierarchiai dacz' a maga legszebb nyil-v á n í t á s á b a n , melytől mai byzantinusaink any-nyira szörny üködnek. A mi a nyilatkozatnak hang-j á t s modorát illeti, t u d hang-j u k , hogy a XIX. század-nak nyelve valamivel ,diplomaticusabb£, mint a IV.
s V. századé; de a dolog veleje, az eszme ugyanaz, mely akkor volt, s a XIX. századnak püspökei ott, a hol küzdenek, ugyanazon eszméket hangoztatják és védelmezik, melyekért Osins s A m b r u s szenvedtek, s a zsarnokokkal apostoli bátorsággal szembe szálltak.
Az egyház mindenek előtt szabadságot követel az isteni ige hirdetése számára. Az apostolok sem a zsidó, sein a római hatóságoktól nem kértek enge-délyt e r r e ; ők s u t ó d j a i k isteni rendeletnél fogva oly joghatóságot gyakorolnak egyházi ügyekben»
mely független minden földi hatalomtól. „Non pos-sitmus non loqui /", mondák Péter és János, az őket megfeddni s Krisztus igéjének hirdetését tilalmazni merészlő synedrium szine előtt, s Pál igy ir máso-dik fogságából Timotheushoz : „ Verbum Dei non est alligation". A tanitó egyháznak szabadnak kell len-nie, mint magának az igazságnak, ő az Istennek küldöttje, nem pedig valami földi, emberi hatalom-nak felhatalmazottja.
II. Károly angol király egyizben valamely
fel-sőbb iskolát látogatott meg. Az intézetnek rectora, O Ö "
Busly, a legnagyobb tisztelettel fogadta, mindazonáltal sipkáját, mindaddig mig a király a t ant er -meken végig ment, le nem vette; csak miután a ház előcsarnokába léptek, a hol a gyermekek m á r nem látták őket, akkor vette le azt, egyúttal eddigi ma-gaviseleteért bocsánatot kérvén a k i r á l y t ó l ; „mert"
— úgymond — „ha tanítványaim észrevennék, hogy nálamnál nagyobb ur is létezik e földön, ak-kor többé nem birnék velők" . . . .
Paedagogiai szempontból ugyan igen sokat le-hetne a tiszteletreméltó Buslynek ezen nézete ellen felhozni, —azonban m a r a d j u n k felvett themánknál.
A korona az állam tekintélyének s hatalmá-nak jelképe, a maiestáshatalmá-nak jelvénye, mely az ál-lamfőnek magas személyében szemmel látható ki-fejezést n y e r ; — a tanitó egyháznak jelképe a mitra. Az állam f e n t a r t j a és védelmezi legfőbb jog-hatóságát tisztán polgári ügyekben még az egyház-zal szemben is, s jól teszi; mert ő azt e téren szintén isteni rendelés folytán b i r j a ; de másrészt az egy-ház sem engedheti meg, hogy az ő, a szellemiekben független tekintélye u g y tekintessék, mint a mely az államtól származik; mert ez nem igaz, hanem ő a szellemiekben szintén isteni rendelés folytán ép-oly független, mint az állam a maga körében.
Ha már most m i n d j á r t master Busly-vel azt mondanók is, hogy az egyház, eltekintve a fenteb-biektől; már csak azért sem alázhatja meg m a g á t az állam előtt, mert különben nem birna többé a népekkel; azért mégis, nehogy szavaink félreéi^tes-senek, hozzá teszszük,hogy ez által az államnak jo-gos tekintélyét s hatalmát nem kisebbítjük, de nem is a k a r j u k kisebbíteni. Az állam, a rendezett kor-mánynyal bíró állam szükséges társadalmi intéz-mény, melynek feladata a maga körében törvénye-ket alkotni és érvényesíteni ; mi nélkül rendezett társadalmi lét nem képzelhető ; de ezen kormányzó állam ne legyen tanitó állam, ha m i n d j á r t anyagilag gondoskodik iz egyes iskolákról ; s lia ezen elvnek ellenére, mint legfőbb tanitó akar szerepelni erkölcs-vallási dolgokban is, lia hatalmát ki a k a r j a terjesz-teni a lelkismeret, a léleknek eme legbensőbb szen-télyére is, ha következőleg a kinyilatkoztatásnak egyes tételeit a maga kénye s kedve szerint átido-mítani vagy félremagyarázni iparkodik, lia a hit-nek, a remény és szeretetnek mértékét megszabni, a hitéletet s isteni tiszteletet paragraphusok s rend-őri szabványok által holt formákba szorítani igyek-szik; ha az Isten igéjének hirdetése körül censori
szerepet játszik, ha tetszésétől, placetumától függővé teszi, mikor, hol, kitől s miként teljesíttessék Jézusnak, az isteni Megváltónak eme parancsolatja : „Praedicate evangelium!"
— akkor — jogbitorlást követ el, melynek veszedelmes kö-vetkezményei csakhamar saját kárára mutatkoznak, inert a tanitó egyház állami közeggé, a közigazgatás egyik ágává lealacsonyitva, a népek bizalmát s ezzel tekintélyét s befo-lyását veszti, többé a társadalomnak mi hasznos szolgálatot sem tehet. S akkor az olyan állam, ha a nép közt a fegyel-mezetlenség, a törvények iránti tiszteletlenség, az erkölcste-lenség napról napra öregbedik — akkor hiába okozza, inti s feddi ezért a papokat, a lelkészeket; hiába, mondjuk, okozza őket a fiatal nemzedéknek elvadulása s a családok elerkölcstelenedéseért ; hiába „hagyja meg" nekik, hogy tanítsák „híveiket" isteni félelemre s a hatóság iránti tiszte-letre, mint ezt a józefinisticus kormányrendeletek kiváló kedvteléssel tevék : — a bajt mindez csak még élesebbé, ve-szélyesebbé teszi ; mert mennél szembeötlőbbé válik, hogy ez az ,egyház' az államnak megbízottja, szolgája, mely csak bizonyos czélok és szolgálatok miatt tartatik, türetik, talán fizettetik is; annál kevésbbé fognak a kis és nagy gyerme-kek szót fogadni, sőt nem minden alap nélkül azt fogják kérdezni : „Mire valók ezek a feketeruhás erkölcstanitók, mikor egyebet sem tehetnek s mondhatnak, mint a mit a hi-vatalnok, a rendőr és az iskolamester is tehet és mondhat?"
S mind ennek utóvégre is csak az állam vallja kárát, mely öngyilkosságot követ el, valahol az egyházat rabbilin-csekbe verte. Amit az állam az egyházat megillető jogható-sági körből a maga részére lefoglalt, az számára mindannyi-szor Hukeldama — vértelekké lőn. A társadalmat csak sza-bad egyház virágoztathatja fel, ha elbukott, csak az emel-heti fel, gyógyíthatja be sebeit; de ahol az egyházat lelán-czolják, ott a forradalom furiáit szabadítják fel, melyek a népeket nem kevésbbé, mint a fejedelmeket nyomorba, vég-veszedelembe döntik. Azért a nemzet s a haza javáért küzd, ki az egyház szabadságáért harczol ! (Vége köv ) f f ,
Néhány szó az úgynevezett közös és a felekezeti népiskolákról.*)
A vallástalanság szolgálatába szegődött sajtó oly gyak-ran és oly dicsérőleg szokott a közös (modern) iskolákkal foglalkozni, hogy már-már odajutottunk, hogy az olvasó közönség nagy része a közös népiskolákat egyesek, ugy mint az állam jóléte, sőt még a valláserkölcsösség alapjául is tekinti s valamely nép műveltsége s ezzel járó jólétének mintegy mérvéül veszi azt, hogy mennyire vannak kebelé-ben a közös iskolák elterjedve ; az egyházi vezetés alatt álló felekezeti népiskolákról pedig mint olyanokról szólnak, melyek a bigottság, butaság előmozdítói s már szervezetök-s szervezetök-szellemöknél fogva szervezetök-sem alkalmaszervezetök-sak a növendéket a pol-gári rendeltetés szempontjából kiképezni ; vagy e tekintet-ben a közös iskoláknál legalább is kevesebbre becsültetnek.
Molnár ur már emiitett munkája ') 4. lapján a követke-zőket i r j a : „A magyar tanügy emberei előtt kiváló érdek-kel bir a zürichi közoktatás tanulmányozása : 1-ször már azon körülménynél fogva is, mert a zürichi népiskolai
köz-' ) Mócsy Antal ,Népnevelési Tanulmányokköz-' czimü müvéből. (L. a ,Bel.' 5. sz. 39 1.) — ') „Svajczban és Bajorországban szerzett tanügyi tanulmányok" sat., Budán 1871.
oktatásnak szervezetéhez ugy elveiben, mint részleteiben minden európai s amerikai állam törvényei között a Nmlgod (Eötvös) által javaslótt s alapjában törvénynyé lett nép-oktatási szervezet áll legközelebb, és 2-szor azért, mert azon eszméket itt már — bár szintén nagy küzdelem folytán — valósitva, eredményeikben szemlélhetjük, s igy gyümölcsé-ről ítélhetjük meg a fát. — Minden, a magyar népiskolai u j szervezet ellen felhozott vádra és aggodalomra a legfénye-sebb czáfolatul mutatható fel a zürichi községi iskolákban nevelt nép műveltsége s általunk nagyon irigyelhető erköl-csössége éi vallásossága". Hasonló dicséretekkel halmozza Basel és részben Bern kantonokat is, melyek szintén állami közös iskolákkal bírnak. Lássuk mennyi tiszta igazság van mindezen állításokban.
Mindenek előtt a közös iskolák valláserkölcsiségével kell tisztába jönnünk. Nagyon nehéz azt megítélni váljon ama állításban, mely szerint a közös iskolák vallásos, erköl-csös népet (jobbat még e tekintetben is mint a fel. iskolák) nevelnek, a tudatlanság, elfogultság vagy a képmutatás na-gyobb-e ? Tudjuk ugyanis, hogy a közös iskoláknak tuda-tosan működő előharczosai vallástalan emberek, nem ritkán bevallott atheisták ; tudjuk különösen M. úrról, hogy min-den törekvése oda irányul, hogy az iskolákat az egyháztól minél inkább elvonja, s hogy egy Csengeri a mi káténknak tanítását paedagogiai biinnek tartja. Kérdés már most minő vallást akarnak a közös iskolák által terjeszteni ? Megfelel erre Aargau kanton, mint a melynek iskoláiban a hitoktató beszélhet ugyan még a lélek halhatatlanságáról, a túlvilági létről, Ítéletről azonban nem.2) A közokt. minisztériumban tervezett középtanodai tantervben a hiterkölcsi oktatásnak nem j u t o t t hely, — de azért M. ur ujjal mutat Zürichnek a közös iskolákban nevelt valláserkölcsös népére. Mirevaló ez alakoskodás? Vagy ez is egyik erénye a közös iskolai mo-rálnak? Hogy Zürich népének valláserkölcsisége milyen ? nem tudom, de hogy ezer és ezer van, ki a közös iskolákkal s azok szellemével nincs megelégedve, azt tudom, s annak helyén kimutatandom. Különben azok a közös iskolák Zü-richben sem oly régiek, hogy a zürichi nép műveltségét s általunk irigylendő valláserkölcsiségét azoknak kellene s lehetne tulajdonítani ; továbbá a községi iskolák tanítóinak is nagy része olyan, mely positiv vallásos oktatásban része-sült, mely tehát nem igen telivér;3) majd ha a már közös oktatásban részesültek kerülnek mindenütt a tanitói szé-kekre, akkor lehet az általok nevelt nemzedék valláserköl-csiségéről Ítélni. Hogy milyen leend az, arra már most is lehet következtetni, ha figyelembe veszszük azt, hogy a kö-zös iskolák barátai voltak azok, kik Strauss Dávidot annak idején Zürichbe hivták, honnan azonban 1839-ben, a con-servativek győzelme folytán elűzetett.
Annak bizonyítására, hogy a hivők épen nem lehet-nek ama biztatással, hogy a közös iskolákban a
hiterkölcs-2) Aargauban nem voltam, de Baselben ezt teljeseu megbizhaíó férfiútól hallottam ; nemkülönben azt is Zürichben egy illetékes egyébtől — egyik tanítóképezde igazgatójától — hogy a tanfelügyelők a t a n í -tókat értekezleteikben az atheismusra készítik elő, figyelmeztetvén őket, hogy mivel már Istenben senki sem hisz, a régi vallás nem szolgálhat at erkölcsösség alapjául, kell tehát egy más alapról gondoskodni, s ez a természettudomány.
3) Hisz nálunk is sok közös iakola szellemére nézve csak olyan mint a felekezeti, mert : milyen a tanitó, olyan az iskola.
8 *
tan kötelezett tárgy, megnyugtatva, már alig néhány éves közös iskoláink történetéből, különösen a fővárosiakéból igen sok adatot lehetne felhozni. Ezt azonban a már felhozottak után fölöslegesnek tartom, nyilván való lévén az, hogy a közös iskolák tudatos pártolói vagy egyáltalán ellenségei a vallásoktatásnak — mint szeréntök haszontalan semmiség-nek — vagy csak olyant tűrsemmiség-nek meg az iskolában, mely se-hogy sem nevezhető positivnak. Es ez igen természetes. A közös iskolák előharczosai hittel nem birván, annak becsét méltányolni nem tudják, az úgynevezett művelt osztályra nézve szükségtelennek is tartják, kétségkívül azért, mivel ezen osztály műveltségénél fogva képes magának, mint mondani szokás, tisztességes léteit biztositni, igaz nevén ne-vezve azonban a gyermeket, nem kénytelen a müveit ember tiltott eszközökkel élni, hogy magának munkásság mellett, nemcsak fentartást, hanem még kényelmet s élveket is szerez-hessen; azon osztály számára azonban,mely a verejtékes mun-kára van h i v a t v a , szükségesnek tartják a hitet. Miért? Mivel ezen osztály tagjaiban is megvan a vágy könnyű munka, sőt épen munka nélkül, élvezetes és kényelmes életet élni, s mert megfeszített munka mellett is alig, hogy tengethetik életü-ket, szükségök van a hit lánczaira, melyek visszatartsák azok vagyonának elrabolásától, kik szerencse, születés vagy sa-ját érdemök, munkájok vagy bármi nton jutottak vagyon-hoz s ennek folytán jóléthez. A társadalmi rend s kormá-nyozhatás szempontjából az államférfiak is szükségesnek tartják a hitet a műveletlen osztályok számára;4) annál megfoghatlanabb, hogy miért ellenségei a positiv hitnek, mely nem csak a rosztól tart vissza, hanem boldogit is ; ho-lott a közös iskolák, ha talán nem is épen atheismusra, de mindenesetre kétkedésre s ezzel járó elégedetlenségre vezet-nek minden vallást kielégitni akaró s ép azért egygyel sem egyező vallásoktatásukkal.
A valláserkölcsileg jól oktatott keresztény a munkás-ságot erénynek, a tunyamunkás-ságot bűnnek tartja, nemkülönben a felsőbbség iránti engedetlenséget is ; miért a jó keresztény nem fog soha a hazafias kötelességek terhe alól kibújni, azokat Isten iránti engedelmességből zúgolódás nélkül vi-seli ; nem irigyli a gazdagságot, mint a hitetlen, sőt még a nyomort is — bűneinek méltó büntetéseül — békével tűri anélkül, hogy magát a jólétben elbizná, erkölcstelenné vál-nék, sőt inkább javaiból embertársainak nyomorát enyhitni törekszik, javainak sajátképi birtokosául Istent, magát csak sáfárnak tartván ; nem önző, mivel jótetteiért a jutalmat nem itt, hanem az égben várja — szóval minden körülmény között a jó keresztény munkás, békés elégedett és őszinte s amily munkás tagja a társadalomnak, ép oly hű alattvalója az államnak s igy méltán mondható a jó hivő jó polgárnak is. Es mégis találtatnak okos emberek, kik noha a hitnek szükséges voltát beismerik s mint állítják a népnek javán munkálkodnak, ahelyett, hogy a positiv vallásos oktatás előmozdítása által a szegény embernek a legnagyobb kin-cset, a boldogitó hitet nyújtani segitnének, gáncsoskodásaik, törekvéseik által az egyházat e tekintetben gátolják, sőt nem ritkán az Isten lételét nyiltan kétségbe vonva s ezzel a
val-*) A müveit osztályok számára még inkább szükséges, mert ké-pességeiknél fogva több roszat okozhatnak, mint ezt számtalan példa bizonyítja.
lást, mint hazugságot feltüntetve, megrabolják a szegényt legdrágább kincsétől, boldogitó hitétől. Es váljon mit ad-nak neki cserébe ? A természettudományt, melynek segélyé-vel anyagilag magán segithetni fog — igy mondják a mo-dern emberek. Váljon hiszik-e ezek, hogy az általok szerve-zett népoktatás képes leend a termésszerve-zettudományból annyi ismerettel látni el a népet, hogy az ama ismeretek birtoká-ban képes leend magának kényelmes léteit biztositni, még-pedig könnyű szerrel — mivel a hitetlen embernek fnagy teher a m u n k a — ? S váljon boldogitandja-e azon tudat s visszatartja-e majd attól, hogy magának tiltott utakon is szerezzen s esetleg communistává legyen, hogy sorsa ez éle-tén át dolgozni s nyomorogni akkor, midőn mások kénye-lemben élnek, és egy gyakran szenvedésteljes élet után mag-semmisülni ? ! A socialistálc jól tudják, hogy czéljaikat csak akkor valósithatják, ha az emberek szivéből a hit kiirtatott, azért küzdenek oly elkeseredetten a positiv vallásoktatást nyújtó iskolák ellen s terjesztik a közös iskolákat és terjesz-tetik az álliberalis sajtó nyomása alatt még olyanokkal is, kik különben a cominunismusról hallani sem akarnak.
Ezek után elmondhatni vélem, hogy a közös iskolák nem nevelnek valláserkölcsösen, sőt hogy végeredményben egyenest vallástalanságra, atheismusra vezetnek.
Nem kevésbé téves hinni, mintha a közös iskolákkal biró államok jelen műveltségűk- és jólétöket közös iskoláik-nak köszönhetnék s mintha a közös iskolák a polgári életre való kiképzés szempontjából többet tennének vagy csak te-hetnének is a felekezeti iskoláknál.
Molnár ur fentebb emiitett műve 4-ik lapján mondja :
„a népnevelés európaszer te legkitűnőbb állapotban van Zü-richben és bizonyos tekintetben Barnben és Baselben. Nincs Európában ország, hol a népoktatásnak egy bizonyos magas foka annyira az állam minden egyes községében valósítva volna, s a hol a népnevelés által annyira az egész nép volna a műveltségnek egy jelentékeny fokára emelve, mint Zü-richben és Baselben, és ez az, mi e két kantont Európában legmagasabbra emeli. — Általában Svajczban a lakosság-minden rétege bámulatosan át van hatva a közoktatás be-csének tudatától. Zürich és Barn kantonokban többször hal-látn falusi földmivesektől : „Nézze ön, a mi hegyes hazánk-nak mily kicsi része mivelhető, s a nagy népesség daczára itt sehol sincs nyomor. Hogy e kevés vagyonból mi meg tu-dunk élni, sőt vagyonosodni, ezt iskoláinknak köszönhet-jük". — Boltokban kereskedők és iparosok mondák nekem :
„Az európai nagy kultur államokban az emberi életnek mi-csoda oly lényeges vívmányát látja ön, amiben mi egyálta-lán elmaradtunk volna ? a mi kicsinyben a mi társadalmunk-nak is közkincse ne lenne ? Hogy mi, alig 3 milliónyi nem-zet, lépést tudunk tartani Europa 40—50 milliónyi nemze-teivel, ezt közoktatásunknak köszönhetjük. Ez a köztudat egyfelől a svajczi közoktatás egyik legnagyszerűbb eredmé-nye s másfelől Svajcz anyagi és szellemi emelkedésének az alapja" . . . Semmi kifogásom sem volna e sorok tartalma ellen, ha közvetlen azok előtt az nem állíttatnék, hogy : „Minden a magyar népiskolai uj szervezet ellen felhozott vádra és aggo-dalomra a legfényesebb czáfolatul mutatható fel a zürichi községi iskolákban nevelt nép műveltsége, s általunk nagyon irigyelhető erkölcsössége és vallásossága". Ilyen előzmény
61 után a zürichi s berni földmivesek s kereskedők szájából idézett mondatok értelme odamegy ki, hogy az illető kan-tonok népe nemcsak műveltségét, erkölcsösségét és vallásos-ságát, hanem anyagi jólétét is a községi iskolának köszöni.
En ugy tudom, hogy Zürichben az ipar a közös isko-lák előtt is virágzott. A selyemszövés már a 13. században űzetett s a 16-ikban már jelentékeny volt. A már a lakos-ság 10-dének foglalkozást nyújtó pamutszövés sem uj ipar-ág, nemkülönben a szintén igen jelentékeny gépgyártás. A rétek és szántóföldeken a közös iskoláknál idősebb fákat láttam. Azon férfiak, kikkel M. ur beszélt részben vagy egészben képeztetésöket nem is a közös, hanem felekezeti iskoláknak köszönik, mivel mint M. ur maga emliti „1839-ben
En ugy tudom, hogy Zürichben az ipar a közös isko-lák előtt is virágzott. A selyemszövés már a 13. században űzetett s a 16-ikban már jelentékeny volt. A már a lakos-ság 10-dének foglalkozást nyújtó pamutszövés sem uj ipar-ág, nemkülönben a szintén igen jelentékeny gépgyártás. A rétek és szántóföldeken a közös iskoláknál idősebb fákat láttam. Azon férfiak, kikkel M. ur beszélt részben vagy egészben képeztetésöket nem is a közös, hanem felekezeti iskoláknak köszönik, mivel mint M. ur maga emliti „1839-ben