és politikai szabadsága
IIARMINCZOTOD1K ÉVFOLYAM
Előfizethetni minden kir.
postahivatalnál: Budán a szerkesztőnél,PestenKo-csi Sándor nyomdai iro-dájában, országút 39-dik szám alatt, hova a neta-láni,nyitottlevélben bér-mentes reclamatiók
inté-zendők.
Pesten, márczins 8. 20. I. Félév, 1876.
Tartalom tanulmány
». A prot. államok virágzása és politikai szabadsága. — A közalapítványi kir. ügyigazgatónak véleménye a i alap jogi természete kérdésében. — A jó pap holtig tanul. — Egyházi tudósítások : Pest. Canossa és ismét
Ca-nossa. Garamvidék. Visszaemlékezés Deák Ferenczre. — Irodalom. — Vegyesek.
A prot. államok virágzása
és politikai szabadsága.
(Folyt.)
A fejedelem személyében tehát az egyházi és politikai hatalom egyesittetvén ; a népek állami éle-t é b e n b e l á éle-t h a éle-t l a n m é r v ű felforgaéle-tások j ö éle-t éle-t e k lééle-tre.
Azon k ö r ü l m é n y , hogy azelőtt a politikai s az egy-házi hatalom e g y m á s t ó l elválasztva, söt némi te-k i n t e t b e n néha egymással ellente-kezésben is volt, a népek polit, szabadságát védte és emelte ; h a t á r t szabott az a despota dölyfös önkényének s ez á l t a l a vészes f o r r a d a l m a k ellen is üdvös g á t o t emelt. A reformá-tio az egyházat az á l l a m b a ékelte, az egyház az ál-l a m g é p csupán egyik kereke g y a n á n t t e k i n t e t e t t . A ki a legnemesebb és k ü l ö n b e n leghozzáférhetle-nebb, t. i. a religio s a lelkismeret felett az a n y a g i h a t a l o m egész súlyával p a r a n c s o l h a t o t t , az, ha csak akart, minden m á s t é r e n is k o r l á t l a n ú r r á lehetett.
I n n e n eredt a b u r e a u k r a t i a , innen a m i n d e n életet és szabadságot t o r k o n fojtó centralizatio. Az állam-g é p akkor és m a is m i n d i állam-g u j kinövéseket h a j t ó és m i n d i n k á b b tova t e r j e d ő p o l y p p á v á l t o z o t t .J)
A hit- és lelkismeretre kiható eme fejedelmi f e n h a t ó s á g n a k rendszerét a westpháli béke mint-egy megpecsételte. A r e f o r m á l á s i j o g (!) c s u p á n a
J) A tudós protestáns Leyser-családnak egyik jeles jogtudósa ezeket jegyzi meg : „ F r ü h e r und noch bis in's 17.
J a h r h u n d e r t hinein sind die Regierungsgeschäfte der deut-schen Fürsten so beschränkt gewesen, dass sie von wenigen Rüthen, mitunter durch ein einziges Collegium hätten be-sorgt werden können. Seitdem aber durch den westphäli-schen Frieden die Territorial-Hoheit so sehr erweitert wor-den ist, hatten sich die Geschäfte der Venvaltung um mehr als das zehnfache vermehrt, und ist eine Menge von Collé-gien, Instanzen und Beamten nöthig geworden. Man erkennt hier den Einfluss, den das Übergehen des ganzen kirchlichen und religiösen Gebiets in die H ä n d e der Staatsgewalt auf die Verwaltung üben musste". (Med. ad pandect. V I I , 292.)
n o r m á l i s évnek (1624) m e g h a t á r o z á s a á l t a l lett megszorítva. De az ezen év által t ö r v é n y e s i t e t t ál-lapotokon k i v ü l a prot. felsőbbség minden kath.
a l a t t v a l ó j á t a r r a kényszerithette, hogy v a g y vallá-sát változtassa meg, v a g y az országból v á n d o r o l j o n ki. A p á p á n a k p r o t e s t á l á s a t e h á t annak volt ünne-pélyes k i n y i l v á n í t á s a , hogy a szentszék k ö v e t j é n e k a congressusbani résztvevése épen nem t e k i n t h e t ő azon béke-pontozatoknak helyeslésen!, melyek a ka-t h o l i k u s o k egy részének az egyházka-tóli k é n y s z e r ü l ka-t elszakadását okvetlenül m a g u k u t á n vonandók vol-t a k . . . A r ó m a i p á p a egy oly rendszer ellen l é p e vol-t vol-t fel, mely az e g y h á z a t és ennek t e k i n t é l y é t egysze-rűen m e g t a g a d t a , és ebből kifolyólag a világi ha-t a l o m n a k az egyházi ügyek feleha-tha-ti k o r l á ha-t l a n haha-tal- hatal-m á t , a fejedelhatal-meknek az alattvalók lelkishatal-merete fe-letti absolut ö n k é n y é t borzasztó elvvé, a fanatis-m u s vallási t é t e l é v é p r o c l a fanatis-m á l t a . Az u n d o k despotismus ilyen rendszerével valódi b é k é t kötni s a j á t -lag lehetetlen volt ; azzal csak fegyverszünet köttet-hetett. J ó l t u d t á k azt R ó m á b a n csak u g y , m i n t Né-metországban, h o g y a tisztán l u t h e r á n u s országok-ban, milyen Svédország és Dánia, a kath. religió-nak g y a k o r l a t á r a halál-itélet hozva volt, és az Gusztáv Adolf á l t a l t ö b b fiatal emberen v é g r e is h a j t a t o t t .2) J ó l t u d t á k a prot. theologusok symbo-likus könyveiben felállított amaz elvet, m e l y b ő l a józan észt csak u g y , m i n t a szabadságot arczul
csapó t e r r i t o r i á l i s rendszer egészen következetesen f e j l ő d ö t t ki. Ez elv átkos hatása a l a t t n y ö g ö t t a ker. v i l á g n a k nagyrésze, söt n y ö g m a is ; ez elv el-len küzd nemes önfeláldozással a kath. egyház püs-pöki k a r a , p a p s á g a és népe u g y a n a z o n országban, hol az elöször k i k i á l t a t o t t ; ez elv u n d o k bölcsője volt Németország, és a d j a a jó I s t e n ! hogy u g y a n a z
2) Baaz Invent, eccl. Sueogoth. Lincop. 1642. 739.1.
20
legyen egyszersmind babérkoszoruzott diszes s i r j a is. Akkor ez elv ellen csupán a pápa protestált, a pápa küzdött, mert ő erre legelső sorban hivatva van ; most a pápa után ellene a kath. egyháznak szine, java, zöme is lép a sorompóba. A vezér pél-d á j a gyulasztólag, lelkesitöleg hat, és ez elvnek szo-morú következményei a legfeketébb színekben ál-litvák elénk. Ez a mostani culturharczoknak kulcsa;
b á r lenne egyszersmind zára is !
Nem t a g a d j u k , hogy a betolakodott protestan-tismus eltávolítása és az egyház egységének fen-tartása végett maguk a kath. fejedelmek is nyúltak erőszakhoz, és pedig annál inkább, miután ez állí-tólagos jognak fegyverét maga az ellenség adta ke-zeikbe. De hogy e felett helyesen Ítélhessünk, a kö-vetkezőket kell megfontolnunk.
a) A kath. fejedelmek oly elmélettel és gya-korlattal álltak szemben, melynek szerzői és köve-tői a hírhedt speyeri protestatio óta 1529-ben egye-nesen kinyilatkoztatták, hogy ők a kath. religiót az u j vallás mellett t ű r n i nem fogjak, és kik csak-ugyan a régi religiónak minden nyomát elpusztí-tani törekedtek; oly elmélettel és gyakorlattal áll-tak ők szemben, mely minden, még a lutheránus vagy kálvinista vallásnak is fenállását a hatalom-tól és fejedelmi tetszéstől tette függővé. Igy t á m a d t Angolországban az episcopális egyház, mert azt a királyok akarták. Ellenben Dán-, Svéd- és Nor-végország lutheránus maradt, mert azt királyai a
legkényelmesebbnek és hatalmuk terjesztésére a legalkalmasabbnak tartották. Hollandban pedig a tiszta kálvinizmus j u t o t t uralomra, mert a hatal-masabb és nagyobb számú párt ehhez szított, mely is, mihelyest magát elég erősnek hitte, az ország katholikusaival csak imént kötött egyességet fel-bontotta és vallásszabadságukat megsemmisítette.
És mit szóljunk még a német herczegségekröl ? Va-lóban itt senki sem tudhatta, ha váljon a jövő év-ben nem fog-e az ország lutheránus, vagy kálvi-nista, vagy a b r a n d e n b u r g i példa után felkálvi-nista lenni.
b) Az államfőnek föpüspöki hatalmáról és azon kötelezettségéről szóló elmélet, hogy csak s a j á t vallását t ű r j e meg országában, a prot. rend-szernek formális alkatrésze ; tehát hitczikkelye lett.
Ha ez elmélet a gyakorlatba átvittetett, a más né-zeten levők ugyan kissé berzenkedtek, no ! legalább u g y a köpönyeg alatt szorították ökölbe markukat, de végre is megadták magukat. De a kath. egyház-ban egészen más volt a helyzet. I t t a két hatalom
egymástól teljesen megkülönböztetve volt; itt az államfők nem voltak az egyház regensei és püspö-kei, hanem csak védői. És az egyház védőinek an-nál inkább kellett lenniök, mert országuk, tör-vényhozásuk ker. alapokon, ker. elveken nyugodott ; azok tehát, kik ez elveket támadták meg', egyúttal
' o7 O az állam biztonsága ellen is merényt követtek el.
Hogy e szín alatt azután néhány fejedelem a jog és méltány határain tul ment, arról az egyház nem tehet. Ily visszaélés folytán történt az, h o g y : „II.
Fülöp, e legképtelenebb a fejedelmek között, ki az inquisitiónak valódi megalapítója volt, ravasz poli-tikája által hozta azt azon magaslatra, melyre emelkedett".3) A kath. fejedelmek visszaéltek itt-ott egyházvédöi hatalmukkal, és pedig politikai czélokból; de a prot. államfők ,teljes jogukkal' éltek akkor, midőn a másfél évezredes katholicismust or-szágukból száműzték, alattvalóiknak pénze, élete, sőt hite felett is korlátlan hatalmat gyakoroltak. E kor-látlan hatalom prot. részről a türelmét nem is tűr-hette meg; annak a hit, sőt a politika terén is zsar-noksággá kellett fajulnia. Történeti.leg mi svn hami-sabb, mint azon furcsa állitás, hogy a reformatio a léi-kismereti szabadságot hozta létre. Épen az ellenkező áll.
A lutheránusok és kálvinisták, mint általában az emberek minden időben, maguk számára követel-ték ugyan a lelkismeretszabadságot : de hol erőseb-bek voltak, azt másoknak is megadni eszökbe sem j u t o t t . A reformátorok mind a kath. egyháznak tel-jes leigázását és kiirtását a legtermészetesebb do-lognak tartották ; Angol-, ír-, Skót-, Dán- és Svéd-országban a kath. religiónak g y a k o r l a t á r a halál-büntetés volt szabva. Sőt az egyidejűleg képződő más vallásformák ellen is hasonló szigor alkalmaz-tatott. Maga a legszelídebbnek híresztelt
Melanch-O Melanch-O
thon is azt követelte, hogy a keresztségismétlök halállal lakoljanak.4) Ugyanaz a katholikusokra is testi büntetést határoztatni kért, kötelme levén a világi hatalomnak, hogy az isteni t ö r v é n y t hirdesse és v é d j e .5) Kálvin is Somerset herczeget, Angolor-szág regensét, felszólította, hogy mindazokat, kik a reformatiónak nem hódolnak, névleg a katholikuso-kat kardra hányassa.6)
A katholikusok tehát, a fejedelmek, a clerus és a nép m i n d j á r t kezdettől fogva egész bizonysággal
3) Rapport sur le tribunal de l'inquisition . . . présenté aux Cortès générales par la commission de constitution. Ca-dix, 1812. 69 1.— 4) L. például Corpus Ref. ed. Bretschnei-der, II, 18, 711, 713. — 5) Corp. Ref. I X , 77. — 6) Episto-lae, Genev. 1579, 40 1.
155 tudták, hogy ők maguk, mihelyest az uj valláspárt magát elég erősnek hiendi, elnyomatni fognak. Ok ennélfogva ön-fentartásuk érdekében küzdöttek, midőn lehetőleg oda tö-rekedtek, hogy a protestantismusnak benyomulását meggá-tolják, vagy a már betolakodottat, kidobják. (Folyt, köv.)
A közalapítványi kir. ügyigazgatónak
V É L E M E N Y E
a tanulmányi alap jogi természete kérdésében.
(Folytatás.)
A jezsuiták eltörlése által a tamilmányi ügy terén nagy hézag t á m a d t ; mert e szerzet, feloszlatása előtt a ma-gyar szent korona területén 18 társodát, 19 rendházat s 11 küldérségi telepet bírt, valamint a nagyszombati egyetemen kivül, tanárokkal 30 középtanodát, 12 papnöveldét, ugy 9 nemesi tápintézetet látott el ; s habár a 18-dik század foly-tán alatta a rendszer lazult is, de jeles férfiait, az általuk gondozott tantermekben, a tudományos pályán, alkalmas egyénekkel helyettesíteni nehéz volt ; Mária Terézia király-nő tehát, midőn a jezsuitáktól bevont tömeg már rendezte-tett, mint a tanulmányalapi okmánytár VII-ik száma alatt látható, 1776-ik évi augusztus 5-én az általános közoktatási rendszernek az országbai behozatalára vonatkozólag átme-netileg intézkedett ; minélfogva a magyar királyi helytartó-tanács kebelében tanulmányi bizottságot állított fel ; elnö-kéül az egyetemi főigazgatót jelölte ki, ugy a fő-, közép- és alsóiskola ügykörébe vágó minden igazgatási s gazdászati tárgyakat ezen közeg elintézése alá helyezte ; az ország te-rületén Pozsonyban, Beszterczebányán, Győrött, Budán, Pécsett, Kassán, Ungvárott és Nagyváradon 8 iskolai kerü-letet körvonalozott, azokba az összes megyéket és városo-kat beősztotta, királyi főigazgatói állomásovároso-kat szervezett, ugy azokat tekintélyes és tudományos férfiakkal töltötte be ; az alsó- s az elemi-iskolákat kerületenként felügyelőkkel látta el ; a győri és a kassai főtanodákat berendezte, az egyetemet ugy a budai akadémiát előbbi állapotukban hagyta ; a nagyváradi főiskola megnyitását egy időre elha-lasztotta ; valamint Pozsonyban, Beszterczebányán, Győ-rött, Pécsett, Kassán, Ungvárott és Nagyváradon 7 főgym-nasiumot szerelt fel, a budait pedig további intézkedésétől tette függővé ; az elemi iskolák utólagos rendezését kilá-tásba helyezte ; az akadémiákban és a gymnasiumokban a tanárok alkalmazását, lettek légyen azok világiak, egyhá-ziak, vagy szerzetesek, csődtől és a helyesen kiállott szigor-lattól feltételezte ; mindezek eszközlését az esztergomi érsek és gróf Fekete György országbíró elnökletük alatt összeállí-tott választmányokra bizta ; a tanszékek betöltését királyi kinevezéshez kötötte ; az országban létező többi nagy és kis gymnasiumokat különféle szerzetesrendeknek adta át, a tar-tományi főnökök által kinevezett tanárok megerősítését azonban királyi jogai közé sorozta; a jószágokkal ellátott szerzeteseket ingyeni, a szűkebb körülmények közt létezet-teket pedig a tanulmányi alapból utalványozott pótfizetés melletti tanításra kötelezte, s az igazgatókat tiszteletdijak-kal különböztette meg ; az elemi fő- és a népiskolák mi-kénti szervezésére szabályokat irt elő, s ezen tanodákat az illető városok és községek által, melyek a tanitás előnyeit
élvezték, láttatta el, az elemi tanítókat királyi kinevezéstől tette függőkké, s mindezen intézetek élére kerületenként külön igazgatókat állitott ; a királyi iskolai főigazgatók hatáskörét a nemesi tápintézetekre, a papnöveldékre és az árvaházakra is kiterjesztette ; valamint ugyanazoknak a nem katholikus vallásúak fő-, közép- és altanodáikat is, de egyedül csak az alkalmazott tanárok képességük megbirá-lása tekintetéből alárendelte ; az összes kath. fő-, közép- és altanodákat minden hitfelekezeteknek a nélkül, hogy tanon-czaikat a kath. vallási elvek elsajátítására kötelezte volna, megnyitotta ; a bölcsészeti tanfolyammal ellátott kalocsai érseki, ugy az egri, nyitrai, veszprémi, nagyváradi, pécsi és váczi püspöki főbb iskolákra nézve ugy intézkedett, hogy azokban a kerületi királyi iskolai főigazgatók tisztjét az érsekek, vagy a megyés püspökök helyettes igazgatóik által gyakorolják, s a tanszékekre csak az egyetemen megvizs-gált szakférfiakat alkalmazzanak ; a szerzeteseket utasította, mikép növendékeiket oly helyeken telepítsék meg, hol főis-kolák vannak, tanáraikat pedig az egyetemen, vagy vala-mely akadémián azon tantárgyakból, vala-melyek előadására meghivák, vizsgáltassák meg ; mindezen katholikus intéze-tek ellátására és részbeni segélyezésére a lefoglalt jezsuita vagyont, mennyiben azt a rendtagok nyugdíjazása igénybe nem vette, jelölte ki ; egyúttal kimondotta, hogy a volt jezsuitáktól, mennyire el nem öregedtek és meg nem törőd-tek elvárja, miként az iskolákbani tanárokuli alkalmaztatás alól magukat el nem vonják, sőt e téren a hazát egész kész-séggel és önmegadással szolgálandják.
Ezen átmeneti intézkedés után Mária Terézia király-nő, mint a tanulmányalapi okmánytár VIII-dik száma alatt észlelhető, 1777-ik évi augusztus 22-én az általános közok-tatási rendszert (ratio educationis) a magyar szent korona területén nemcsak behozta, hanem azt a magyar királyi helytartótanács utján országszerte kihirdettette, abból min-den fő-, közép- és aliskolák igazgatóinak, ugy tanárainak, valamint minden megyei, kerületi és városi hatóságoknak egy-egy nyomtatott példányt küldött ; a Nagyszombatból Budára áttett egyetemet sok tekintetben átalakította, a ta-nulmányi karokat szervezte, rendes és rendkivüli u j tantár-gyakat hozott be, azok előadását kitűnő tanárokra bizta, az e téreni fizetéseket rendezte ; a tanszékeket, melyek csőd és szigorlat utján, s melyek ezek nélkül az egyének kitűnősé-güknél fogva voltak betöltendők, kijelölte ; a fő- és közép-iskolák tanférfiait hason elbánás alá helyezte, s királyi ki-nevezés alái terjesztetésüket igényelte ; az ujabbi intézke-dések megszilárditására a tanulmányi alapból annyit, meny-nyi a behozott rendszer keresztülvitelére megkívántatik vala, fordíttatott ; a magukat kitüntetett igazgatók és taná-rok jutalmazására az egyetemi pénztárból évenként 2000, a tanulmányi alapból pedig 8000 forintot utalványozott; va-lamint ugyanazok, esetleg özvegyeik nyugdíjaztatásukra az egyetemre évenként 3000 s a tanulmányi alapra 5000 frt.
terhet irt elő ; a tudományok összes ágaiban tankönyveket készíttetett, fordíttatott, az egyetemnél nyomatott és a ki-rályi iskolai főigazgatók által minden fokú tanároknak in-gyen és minden osztályú tanonczoknak mérsékelt árak mel-lett kiszolgáltatott ; az akadémiák, ugy a főgymnasiumok elnökeit és igazgatóit, valamint a tankerületek küldötteit a
2 0 *
királyi bizottság közvetítésével oda utasította, bogy azok választmányilag az uj tanrendszer mikénti behozatala felett 1777-i oktober 1-én Budán tanácskozzanak s alárendeltei-ket a további teendők iránt kellően kitanítsák ; nemkülön-ben a tanulmányi alapból a szükséges könyvekre, térké-pekre, földgolyókra és más hason taneszközökre az akadé-miák melletti magasabb osztályoknak 400, a főgymnasiu-moknak 150, a kisgymnasiufőgymnasiu-moknak 100, az egyszerű tanin-tézeteknek pedig 50 forintot irányoztatott elő ; szóval a kath. tanügyet, gróf Fekete György országbiró, Urményi József királyi udvari tanácsos és Van Svieten Gellért udvari főorvos kitartó munkásságuk igénybevételével, az E u -rópában akkor divott műveltség színvonalára emelte, s a le-hető virágzó állapotba helyezte. (Folyt, kör.)
A jó pap holtig tanul.
(Folytatás.)
A második okát a fentjelzett tüneménynek adja Plu-tarch e jelentőségteljes szavakkal: „Csak a jó nevelés és oktatás teszi az embert boldoggá". Egyéb földi javakért nem érdemes küzdeni. Előkelő születés valami kiváló ugyan, de az elődök öröksége ; a gazdagság becses, de a szerencsé-től függ, mely egyiknek adja, a másiktól elveszi ; a hírnév-ért lehet fáradni, de az nem állandó; a szépség pompás, de nem tart sokáig ; az egészség kedves, de változó ; az erő irigylendő, de mulandó ; csak a tudomány az egyedüli, mely isteni és mindig tartó11.1)
Igen, a tudomány isteni és mindig tartó ! Isteni, mivel az az Istennek, a tudományok Istenének,2) mint minden igaz-ság kútfejének s a tudományok feneketlen óceánjának pará-nyi cseppecskéjét képezi. — Mindig tartó, lévén a tudomány oly kincs, mely szellemünk tulajdonát képezi; miértis hozzá sem a szerencse szeszélye, sem a gyengék alattomossága, sem az erősek erőszakoskodása nem férkezhetik ; sőt bizto-sítva van a halál rettentő hatalma ellen is, s azért a lélek-nek a testtől való bucsuzása alkalmával nem a testet követi a sirba, hanem az elreppenő lelket az örökkévalóság hónába.
De nemcsak a földi élet korlátaiból kibontakozott léleknek marad elidegenithetlen sajátja a tudomány, visszamarad az egyúttal itt e földön is mint ivadékról ivadékra átszálló drága örökség. A tudomány ugyanis teljes értékét csak ugy nyeri el, ha másokkal is megismertetve lesz ; miértis termé-szetszerűleg közöltetésre törekszik. Valamint a tüz nem zárja magába melegét, hanem azt környezetével is közli, hasonlókép a tudomány lángja is kihat a vele érintkezőkre is, szende fényével s áldásos melegével. Azért Persius sze-rint „scire tuum nihil est, nisi te scire hoc sciat alter".3) A tudományt tehát nemcsak magunk számára, hanem ember-társaink javára is kell gyüjteniink. Ily módon pedig a tu-domány az emberiség közvagyonává, nemzedékről nemze-dékre átszármazó örökséggé válik.
Nem igy egyéb földi javak vagy physicai erőlétesi-tette emberi művek. Ezek sem a fortélyos szerencse finom szövetű hálóját ki nem kerülhetik, sem az idő emésztő
vas-') Haragé, „Katii, iskolakérdés". 43. 1. sk. — 2) 1. K i r . 2 , 3 . —
») Satyra 1. v. 27.
fogának ellent nem állhatnak. Avagy hol vannak Tyrus, J e -ruzsálem, Nini ve s Babylonnak magával az örökkévalóság-gal daczolni látszó bámulatos védmüvei, falai, bástyái, tor-nyai? Osszeomladoztak, porrá morzsolódtak. Vagy hova tűntek Salamon, Xerxes, Darius s a régi Rómának a világ minden tájékáról összehalmozott kincsei? Hova lettek egy-általán a jóllét, gazdagság, hatalom |s dicsőség örömeiben uszó ősi népeknek drágaságai, ékszerei, arany- s ezüstkész-lete ? Nemde eltemette azokat birtokosaikkal együtt a ki-méletet nem ismerő enyészetnek durva ásója ?
Egészen más sorsnak örvendenek az ész és tudomány termékei ; ezek diadalmaskodnak nemcsak századok, hanem évezredek foszlató, morzsoló s romboló törekvései felett is.
L á m ! a biblia után a világ legrégibb könyve, Homer költe-ményei, 28 századot láttak már anélkül, hogy egy szó vagy szótao-ocskában is csorbát szenvedtek volna. A göröo- s la-O O O tin remekírók müvei körülbelül kétezer év előtt keltek ki Hellas s Latium classicus földjéből, és még maiglan is az irály classicitásának s az elragadó ekesszólásnak mintái gyanánt szerepelnek tanodáinkban, őriztetnek könyvtáraink-ban. H á t a keresztény irodalom koszorús bajnokainak, egy Tertullian, Origenes, sz. Ambrus, Ágoston, Jeromos, Anselm, Aq. Tamás s Bonaventura müveiről mit szóljunk? Hány század repült már el a földgömb felett, mióta a valódi tu-domány s bölcseség e ragyogó csillagai a ker. irodalom egé-ről letünedeztek ! S lám ! ők mégis élnek még ma is, hoz-zánk szólnak, velünk társalognak, bennünket oktatnak, vi-gasztalnak, bátorítanak, az üdvösség utján kalauzolnak.
Hogyan? Krisztus isteni tanainak szövétneke mellett mun-kálkodó, elmélkedő lángelméjüknek, a legnemesebb értelem-ben vett philosophia megbecsülhetlen kincseit tartalmazó s máig is fenlévő, remekmüvei által.
Tehát az ész s tudomány termékei csakugyan mindig épen megmaradnak, az idők viszonyai azokon mitsein vál-toztatnak ; mert ha megujittatnak is, csakis a külső anyag változik, megmaradván a tartalom s alak eredeti szépségé-ben s bájoló kellemészépségé-ben. Azért hervadhatlan virághoz h:i-sonlithatnók a tudományt, mely pompás szinvegyületével gyönyörködteti a szemlélőt, és kellemdus illatárjával körül özönli a hozzá közelitőt századokon, évezredeken keresztül.
Gazdagon gyümölcscsel megrakott s folyton megujuló, enyészhetlen fának nevezhetnők a tudományt, mely mig egyrészt mosolygó gyümölcsével barátságosan édésgeti ma-gához az éhezőt, ugy másrészt megízlelt gyümölcsének magva az uj talajban, hova hullott, szintén gyökeret vei-, és
hasonló termékeny fává növi ki magát.
Nem jól mondtuk-e azért Plutárchchal fennebb, hogy a tudomány mindig tartó?
A pogány hajdan culturnépei tehát a természet szavát követték, és a tudományoknak minden egyéb földi javakat messze túlszárnyaló előnyeit tartották szem előtt, midőn azok tiszteletében oly nemes vetélkedést, aaok müvelésében oly ernyedetlen buzgalmat tanusitottak. — S váljon minő sikert aratott náluk e buzgalom ? Nincs szándékunkban, a tudományok virágzásának eredményeit összes társadal-mukra nézve rajzolni ; csak egyedekre szorítkozunk, ezek-nek is csak egy-kettejét említjük fel, hogy kitűnjék, mily