Nem ismeretlen dolog az, hogv a közmondások rend-ra ' o .
szerint igen nagy, practicus, mert a gyakorlati életből s ta-pasztalatból levont, igazságokat tartalmaznak. Ha valamely nyelv nagy számban rendelkezik közmondásokkal, ez csak becsületére válhatik az ily nyelv tulajdonosának, az illető nemzetnek. E körülmény ugyanis világos jele az ily nemzet életrevalóságának, annak, hogy nem éli napjait czéltalauul megállapított tervek s alkalmas irányelvek nélkül, mivel a
141 gyakorlati élet ezerféle tüneteit nein hagyja nyom nélkül maga mellett elsurranni, hanem figyelmével azokat megra-gadja, azok fölött gondolkodik, itél, következtet s helyes életszabályokat alkot magának.
Édes anyanyelvünk szintén nincs hijával az egészsé-ges, magvas közmondásoknak s az azokban kifejezett az élet legkülönfélébb mozzanatait átkaroló practicus s czélszerü irányelveknek. Hála ily drága örökségért életrevaló apáink bölcseségének ! Hálánkat azonban az ősökre nézve méltób-ban, magunkra nézve pedig hasznosabban le nem róhatjuk) mint ha az átöröklött becses hagyatékot nem csak ereklye-ként őrizzük, hanem azzal mint dus kamatokkal kecsegtető tőkével egyszersmind szorgalmasan sáfárkodunk is.
Magyar közmondásaink koszorújában ragyogó ékkő gyanánt diszeleg ez: ,A jó pap holtig tanul'. Köztudomásu dolog az, miszerint valamely igazság csak akkor lehet belső s külső életünk szabályozója, hahogy azon igazságra több-ször reflectálunk s fölötte elmélkedünk. Azért jelen érteke-zésünk feladata leend ugyan, a fentemiitett közmondás ala-posságát s fontos voltát kimutatni, de nem azért, mintha erről azok, a kikre az vonatkozik, úgyis meggyőződve nem volnának, hanem egyedül azért, hogy ők is ide jegyzett gon-dolatainkat kisérve, ezen aranymondat igazságát s kiváló
horderejét annál élénkebb szinben látván feltűnni, a nemes buzgalomban, mely azt kitelhetőleg érvényre juttatni tö-rekszik, velünk együtt gyarapodjanak.
Tehát mit is állit ama közmondás a jó papról ? Azt, hogy holtig tanul. De minek tanuljon? Hogy tudománya legyen, lévén a tanulás eszköze a tudomány szerzésnek.
Ámde hát a tudomány oly szükséges vagy hasznos-e a papra nézve ? E kérdés felvetése s eldöntése adott léteit a jelzett közmondásnak; e kérdés képezi tehát a sarkpontot is, mely körül alapos s fontos voltának bevitatása forog, e kérdés mikénti megfejtésétől függ annak jogosult vagy jo-gosulatlan létezése is. Lássuk tehát, váljon a tudomány nyujt-e s minő előnyöket az embernek egyáltalán s a pap-nak különösen.
Minden tudományos buvárlatnak, minden szellemi ku-tatásnak czélja : ,az igazság'. Az igazság pedig tápszere, úgyszólván éltető eleme nemesb részünknek, lelkünknek. A mi a levegő a madárnak, halnak a viz, testünknek a min-dennapi kenyér, az lelkünknek, lelkünk értelmi tehetségé-nek az igazság. Zárd el a madártól a levegőt, s életét vet-ted ; emeld ki a halat a vizből, s nem sokára utolsó ficzkán-dozásában az utolsó életerő fellobbanását fogod látni ; ta-o-add meg testedtől a szükséges ételt s italt, s biztos lehetsz, o o o
hogy a beálló bágyadtság halállal fog végződni. Hasonlóké-pen, ha megtagadod lelkedtől az igazságot, nem lesz az egyéb, mint szánalomra méltó élő-halott. Tehát az üdeség, elevenség, életrevalóság s vidorság kellemeit csak ugy él-vezi lelkünk, ha szellemi tevékenység által birtokába ejtette az igazságot; ez erőt ad s gyönyört nyújt neki. — Ami testi szemünknek a nap világossága, az szellemünknek a tudo-mány által szerzett igazságnak ragyogása. Ha elfogják sze-meid elől a világosságot, nem gyönyörködhetei a Teremtő csudás alkotásainak szemléletében, rokonaid, barátaid örömre gyulasztó arczvonásaiban, sorsod nem lesz irigylendőbb, mint a számtalan kellemességtől megfosztott, s számtalan
kellemetlenségnek alávetett, s ezerféle veszélyektől környe-zett szegény vak emberé. Hasonlóan, ha elzárod lelked sze-me, értelmed elől az igazság fényét, nemcsak nélkülöznöd kell az ismeretek tündérvilágának bájoló szépségeit, de a tévelyek sötét tömkelegébe is zuhansz, melynek dohos lég-körében bujdosó lélek gyanánt reményvesztetten barangolod le örömtelen napjaidat.
íme az igazság birtoklásának vagy nélkülözésének be-folyása lelkünk állapotára ! Amaz életerőt csepegtet beléje, s a legnemesebb gyönyörök nektárának serlegével kedves-kedik neki, emez pedig önmagát felemésztő, vagy csak dud-ván tengődő nyomorékká teszi azt. Jól mondja tehát Ci-cero : „Nihil est menti luce veritatis dulcius", ez lévén élet-eleme, legfőbb gyönyöre. Ki ne iparkodnék tehát e drága kincsre szert tenni? Melyik pap bánnék lelkével oly mosto-hán, hogy attól ez élvezetdus s pótolhatlan tápszert meg-vonná ? Ámde az igazságot, e drága kincset, épen azért, mi-vel drága kincs, nem lehet ám csak ugy könnyű szerrel uton-utfélen felszedegetni ; mert az csak a folytonos szel-lemi tevékenységnek, kitartó szorgalomnak szokott jutalma lenni. Azért mondja tehát a közmondás, hogy a jó pap hol-tig tanul. Folyt, kör.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Pest, febr. 29. A z á r v i z-v e s z é 1 y. A földi dolgok múlandóságának komoly felgondolása, egy véletlennek ne-veztetni szokott eset, a Gondviselés által az emberiségre bocsátott csapás, isteni látogatás, nem egyszer volt már az emberiség, egyes nemzetek javulásának kezdete. Isten láto-gat, büntet, hogy javítson, büntetésében szeretete nyilatko-zik, mert nem akarja, hogy a bűnös meghaljon hanem, hogy megtérjen és éljen. Az isteni látogatás kellő közepén élnünk ; zug a vihar, hajtja a Duna habjait, a torlódó jégtömegeket, a viz mintha csak gőzemeltyü helyeztetett volna alá per-czenkint emelkedik, hol egy órával előbb még menhely léte-zett, a veszélyeztetett lakosság vagyona és személyének meg-mentésére, ott már a víz kerítette hatalmába a területet, az általános rémülés közt, bömbölve dördül meg az ágyú, ter-jed zúgva moraja, hogy a rémületet növelje, jelentve a vész nagyobbodását.
Isten látogat, Isten büntet, hogv javuljunk, minden ha-talmában van, mindent felhasználhat, hogy javitson, O Ura az elemeknek, felhasználja, hogy sújtson általa bennünket, tüzet, döghalált vagy mint most vizet küld reánk, hogy be-bizonyítsa hatalmát, hogy hozzá forduljunk segítségért min-den szükségben, mert az ki büntet, bir hatalommal, hogy a veszedelmet elfordítsa fejünk felől, ha — megérdemeljük. A büntetés pillanatában mindenesetre igen fontos, beismerése annak, hogy a büntetést megérdemeltük; mert ez a javulás kezdetét jelenti, ós mind közelebb visz Istenhez. Mig a bün-tetés közben zugolódunk, mig szavunkat a gondviselés ellen emeljük, mig csak természetes okoknak tudjuk be a sújtó csapást, mig Istenhez csak azért fordulunk, hogy forditsa el ugyan tőlünk a csapást, de a nélkül, hogy e csapást ösz-szeköttetésbe hozzánk bűneinkkel, addig őszinte bánat és meo-térésről szó sincsen, sőt mint az emiitett részletekből
o '
kitűnik, bűneinket esetleg sulyosbitjuk és Isten büntetését önmagunkra még inkább provocáljuk.
Mit sem óhajtunk inkább, minthogy az isteni bünte-tést, jelentkezzék az bármely alakban mindenki, és igy fővá-rosunk lakossága is, ezek közt pedig főleg azok ismerjék fel, kik a népvezetésére hivatvák, hogy e büntetést, mint meg-érdemeltet tüntessék fel és a lakosságot jó példával elő-menve uj életre indítsák. Nagy feladat, sok akadálynak le-küzdése szükségeltetik ugyan ahhoz, hogy valaki gondolko-zás- és életmódját megváltoztassa, de nem lehetetlen, si po-tuerunt hi et hae, miért nem a többiek is Isten kegyelmével ? E változást ma, midőn a veszély kellő közepén élünk, már is jelezhetjük, bizonyitékul idézzük erre a ,Napló'-1, mely tudvalevőleg Istenre, Gondviselésre nem sokat, illetőleg semmit sem adott, ő csak vaksorsot, esélyt, végzetet stb. is-mert, és ma, midőn aggodalmaink tetőpontra hágnak, eljutott oda, hogy elismerje az isteni Gondviselés létezését és felki-áltson „Isten kezében nyugszik aggodalmas sorsunk!"
Nem ignoráljuk ugyan, hogy az, a mit a ,Napló' mond, nem ,sok', de nem akarjuk félreismerni, hogy ez a múlthoz képest mégis csak is ,valami'. ,Isten kezében van aggodalmas sorsunk', mondja a ,Napló-. Ugy van, mi sem igazabb, mint ez állitás, az események ugyanis mindeddig kigúnyolták az emberi tudomány minden feltalálását, a vész dul ott is, hol emberileg szólva az elemeknek szemébe lehetett nevetni, mig — a Duna meg nem nőtt, most már csak Isten segíthet.
Ez állítással el van ismerve,hogy Istentől függünk, és nisi Do-minus custodierit civitatem, frustra vigilat, qui custodit earn.
Ez elismerés, mint mondtuk, jelent ,valamit', csak azt tesszük hozzá, vajha az állandó is maradjon, hogy ne szorít-kozzék csak a veszély pillanatára, hanem terjesztessék ki minden időre, minden irányba ; mert az ember, a társada-lom, az állam, nem csak a viz-veszély pillanatában függ Is-tentől, hanem minden tekintetben, minden időben, nem csak ,viz-aggodalmas', hanem egész sorsunk is Isten kezében van, és épen ezért, mert az egyes ember és a világ kormányzása, nem az esetleg müve, hanem az Istené, a ,jó napokban' épen ugy, mint az ,aggodalmas' pillanatokban el kell ismernünk függésünket Istentől és a jó napokban kell kiérdemelnünk, a jövő jó napokat, azaz a ragaszkodás és imádás által Isten haragját fejünk felől elhárítani.
Hogy ez eddig a j ó napokban' igy történt volna, egy-általában nem mondhatjuk, hanem inkább fájdalommal kell constatálnunk, hogy a ,jó napok' a legsötétebb, mert a hitet-lenség éjében bolyongó gondolatok kifejezésére, és oly élet folytatására használtattak fel, melyek most Isten büntető kezét vonták a fővárosra. Ami a múltban történt, az tagadá-sát jelenti az Istentőli függésnek. Államunk minden institu-tiója Isten nélkül, sőt Isten ellen kezdetett berendeztetni, ellene folytattatik is. Az ilyetén állami berendezés volt előz-ménye annak, hogy Isten aggodalmas napokat bocsásson a fővárosra is. Talán ma még kedvezni fog Isten a főváros-nak, talán nem fogja vele büntető kezének egész súlyát érez-tetni, de a jövőre nézve, ha elakarjuk kerülni, ugy más irányt kell venni az államnak minden tekintetben. Vajha megérte-nék a fenyegetést azok, kiket illet, vajha felismerve, hogy Istentől függünk, e függést törvényhozásunk is codificálná és az életben is érvényesíteni törekednék.
Erdély. E p i s t o l a P a s t o r a l i s . (Vége.) Olim
C h r i s t i a n a p i e t a s i m m i n e n t e s q u a d r a g e s i m a e d i e s p e c . u l i a r i
pietate praeveniebat, nec patiebatur, ut homines vino et crapula obruti, immodicis epulis exsaturati in sacrum cine-rum diem introirent. Nunc,instante quadragesimae tempore, gentilium bachanalia semper ferventius instaurantur, imo durante etiam sacra quadragesima ludi chorearum, aliaeque vanitates et insaniae falsae exercentur. Quamobrem laudan-dus et ubi viget retinenlaudan-dus est mos, tribus ulti mis bachana-lium diebus quadragesimale tempus immediate praecedenti-bus sanctissimum Eucharistiae Sacramentum solemni ritu publicae fidelium venerationi exponendi, populumque ex am-bone adhortandi, ut pia mente et prompta voluntate obser-vantiam quadragesimalem suscipiat, et ut, quemadmodum ecclesia in Dominica Quinquagesimae passionem Domini recolit in evangelio, ita populus christianus pia meditatione ad pietatem excitetur, a mundi voluptatibus retrahatur, ad christianam modestiam et temperantiam reflectatur.
Quicunque pastorali officio funguntur iuxta S. Conc.
Trid. decretum1) obligantur curae suae creditis fklelibus disciplinam ieiunii non solum proponere et denunciare, sed etiam commendare. Quem in finem plurimum profecto refe-ret: recensere niultiplicia quae ex ieiuniis in animum redun-dant bona, exponere, quae in ieiunio fuerit primorum secu-lorum disciplina, quantaque eius austeritas ; meminisse deinde iuvat, non in sola abstinentia cibi stare summam ieiunii, sed iuxta S. Leonem magnum: „tunc solum fructuose corpori esca subtrahitur, si mens ab iniquitate revocetur".2)
De cetero, quae anno Domini 1871. Dominica Sexage-simae in circularibus nostris litteris „de ieiunio quadragesi-mali" et circa eius dispensationes a Nobis statuta fuere, haec in praesentiarum renovamus et confirmamus. Oramus autem Vos et obsecramus, „ut in omnibus exhibeatis vos-met ipsos sicut Dei ministros nemini dantes ullam offensi-onem, ut non vituperetur ministerium nostrum". Sanctifice-mus nos et nobis creditos fideles in multis laboribus, vigiliis et ieiuniis, ut videant nostra opera bona et glorifîcent Pa-trem nostrum, qui in coelis est. Observate quaeso monitum, quod dedit apostolus discipulo suo Tito : „in omnibus te ipsum praebe exemplum bonorum operum, in integritate, in doctrina, in gravitate. Verbum sanum irreprehensibile ; ut is, qui ex adverso est, vereatur nihil habens malum dicere de nobis".3) Veritas annunciata non creditur, quando a prae-cone evangelico non servatur, cumque facta verbis contra-dicunt, quidquid praeco dicit, non est aliud, quam aes so-nans, et cymbalum tinniens, quod aërem quidem verberat, ferit aures, sed cor non attingit. Bonum exemplum, sicut S.
Basilius Magnus dicit, muta est eloquentia, practicus sermo, qui sensim in animum obrepens paulatim cor ipsum péné-trât, atque levi persvasione voluntatem suo subiicit impe-rio.4) — Opportet ergo, VV. F F . et F F . Dilectissimi, ut Christi bonus odor simus in iis, qui salvi fiunt; ut simus sine querela et sine rsprehensione, ut iuxta S. Gregorium Magnum, laudes exterius non quaeramus, quod proprium est Pharisaeorum et Scribaram, sed ut sancti simus et per intentionis puritatem de bono opere proximis praebemus exemplum. Non enim sunt pastores, qui parcunt labori, qui bene incipiunt, sed statim defatigantur, qui suis propriis
») Sess. 25. - 2) Scrm. Quadr. 4. - «) Tit. 2, 7 - 8. — Horn. 9.
in S. Gordianum.
143 commodis inserviunt, non curantes nisi quae sua sunt. Pa-storis catholici zelus flagret ea charitate, quae benigna est, non aemulatur, non agit perperam, non inflatur, non est am-bitiosa, non quaerit quae sua sunt, non irritatur, non cogitat malum, omnia suffert, omnia credit, omnia sperat, omnia Austinét.5) Non ergo V V. F F . deterreat vos certamen labo-rum, quando quidem vigilantibus corona, fidelibus gaudium, laborantibus aeterna merces promittitur.
Datum Albae-Carolinae, die dec;ma Februarii, Anno Domini millesimo octingentesimo septuagesimo sexto.
Michael, m. p. eppus.
lióma. A d a t o k a h e l y z e t é r d e k e s s é g é h e z-Egy időben a lapok nagyban hirdették és magasztalták Ga-ribaldi generositását, mely abból állott volna, hogy ő az állami nyugdij-összeget el nem fogadta, hogy ez a genero-sitás miben áll, ma már nyiltan áll a világ előtt. A ,Nazionel
római tudósítója e tárgyban ugyanis a következőket irj a î
„Garibaldi a nyugdijt valóban nem fogadja el,hanem egyik barátja egy közvetitő ajánlatot tett, melybe ő is, a kor-mány is beegyezett. Az ,ezrek vezére' családi kiadásainak fedezésére egy hitelintézetnél a folyó contónak bizonyos nemét nyitotta meg, ugy hogy ez az intézet a kivánt össze-get Garibaldi egyszerű kéziratára kiszolgáltatja, mit azután a kormány bevált. Ez egy.
A helyzetet illustráló másik eset a következő. Az an-gol baptisták azon tervvel foglalkoznak, hogy Róma legré-gibb temploma, a Pudenziana egyház mellett, hol egvkorsz.
Péter apostol a sz. titkokat bemutatta és honnan az egyházat kormányozta, hogy ott missio-templomot építsenek. E
he-lyen 500 méter négyszegnyi területet vásároltak, e hehe-lyen a templom mellett iskolát lakással a lelkész részére ellátva és vallásos iratok terjesztésére könyvkereskedő épületet akar-nak emelni. A templom faeadeja a Pudenziana templomé-val egy sorban lenne. Szónok vagy lelkész Grassi lenne a Sta. Maria Maggiore ex beneficiatusa. Ez a Grassi egyidő-ben a Szentlélekhez czimzett kóródában káplán volt, de hogy mily derék férfiú lehetett, kitűnik abból, hogy frivol beszédén még a kórházban foglalkozó fiatal orvosok is meg-botránkoztak. Ez Róma uj apostola, ki helyét sz. Péter tar-tózkodási helye mellett ütötte fel, no, de baptista prédiká-tornak épen jó lesz.
A ,Voce délia Verità' pedig agy római tanitónő köny-vét ismerteti, mely kellő világításba helyezi a szellemet, mely a modern római nevelőnőket lelkesíti. A könyv a nők kötelmeit tárgyalja; szerzőnö ugy véli, hogy a nők politi-kai és polgári emancipatiója még inopportunus. A nőt min-denekelőtt önmaga és a család előtt kell rehabilitálni, a theokratia alól kell előbb emancipálni, mely elvette tőle a büszkeséget, hogy individualitásának teljességét felismer-hesse; mert a katholicismus szerinti nő, nem felel meg a keresztény nő magas eszméjének. A kormányhoz a követ-kező szavakat intézi: „nem mondhatjátok,hogy az országot regeneráltátok, ha csak, miután a pápa világi hatalmát meg-semmisítettétek, a nőket is meg nem szabaditjátok a papok-tól és a tudomány forrásánál őket nem regeneráljátok. Az Is-tenről az egész könyvben nincsen szó, a természet a mindenek Úrra". Ez a könyv a községi elöljáróságnak jutalmazás
vé-*) I. Cor. 1 3 , 4 - 7 .
gett ajánltatott, de annak volt még annyi józan esze, hogy visszautasította. Különben e könyv mellett a könyvárusi kirakatokban ott diszlik Strausz ,alter und neuer Glaube'-ja olasz fordításban, e nélkül az olasz irodalom, bizonyára nagy kárt szenvedett volna.
Az érdekességet avval fejezem be, hogy tudatom, mi-szerint egy birmani küldöttséget várunk, melynek czélja Olaszországgal kereskedelmi szerződést kötni. Ezt azért em-lítem, mivel a küldöttség közt egy piemonti születésű áldo-zár, mint hitküldér van. Neve Abbona és a birmaniai ural-kodónak kedvencze, ki őt nagy kedvezmények engedésé-vel ruházta fel Olaszország iránt. A szerzetesek tehát, kiket a kormány üldöz, még a távolban is hazájuk barátja és jótevőjének bizonyítják magukat.
Ii el (/iu m. L i b e r a l i s t ü r e l e m é s s z a b a d -s á g. Valamint má-shol, ugy nálunk -sem -szűnnek meg a li-berálisok folyton magyarázni, hogy mikép értik ők a sza-badságot és türelmet a katholikusok iránt. Azon sok durva támadás után, melyeket az utóbbi időben a liberálisok a katholikusok ellen több helyen tanúsítottak, legújabban Mecheln lett színhelye hasonló liberális botránynak. Me-chelnben ugyanis a katholikusok f. hó 13-án egy nagyszerű gyűlést tartottak. Czélja e gyülekezetnek főleg az volt, hogy megünnepeljék a győzelmet, melyet a községi válasz-tásoknál, tizenöt évi liberalalis uralom felett a katholikusok kivívtak ; e mellett azonban már most előkészületek is vol-tak teendők a jövő nyáron megejtendő képviselőválasztá-sokra. Ebben az ,ultramontán haditanácsban', mint liberális lapok e gyűlést nevezik, részt vett az ország összes kath.
egylete ; és több, mint 12,000 ember. Az ülés a kath. con-gressus termében, délután egy órakor nyittatott meg. Hat, óriási nagyszerű virágcsokor nyújtatott át az október 26-án újonnan választott községi képviselőknek, mely után az elnök Fris Victor hatalmas beszédben üdvözölte az egybegyűlteket.
E beszéd mellett különösen kiemelendők még mint igen je-lentékenyek b. d'Anethan és de Kerkhove urak beszédei, ki azonban megkülönböztetendő a liberális gr. Kerkhovetól, ki Antwerpen polgármestere. Az ülés 3 órakor bezáratott.
Ülés után délután 4 órakor b. d'Anethan elnöklete alatt nagyszerű banket tartatott, melyben 450-en vettek részt.
Toaszt volt számos, a pápára Canuart d'Hamale senator, a királyra és a királyi családra br. d'Anethan emelt poharat, mindkettőnek beszéde élénken megéljeneztetett. Késő este azonban, midőn az ünnepélyben résztvevők a vasúthoz me-nendők voltak, hogy haza térjenek, a liberalismus nem állhatta meg, hogy tényekkel ne bizonyítsa ismét, mikép értelmezi ő a szabadságot és türelmet a katholikusok iránt;
a papokra a leggyalázatosabb gúnydalokat lehetett minden oldalról énekelve hallani ; a vasúti állomáshoz közel pedig a liberálisok megtámadták a fegyvertelen katholikusokat dorongokkal ugy, hogy a váró-terem nem sokára ugy nézett ki, mint valami kórház belseje. A sebesültek közt van Ullens limburgi és gr. Brüsseret antwerpeni tartományi tanácsos.
Összesen 15-en sebesültek meg, a veszekedés oly mérvet öl-tött, hogy rendőröknek kellett közbe lépni.
A katholikusok ellen bottal, késsel, revolverrel inté-zett e nemtelen liberális támadás, a parlamentben már in-terpellate tárgyát képezte. Az interpellatiót a namuri
képviselő Wasseige ur tette, a belügyminister az interpella-tióra azonnal válaszolt és megígérte, hogy részrehaj lat lan vizsgálatot fog azonnal tartani és a bűnösöket minden sze-mély válogatás nélkül megbüntetendi. A miniszter az inter-pellálóval egyetemben azt is elismerte, hogy itt az alkotmány által a katholikusok részére is biztositott szabad vélemény nyilvánítás jogáról is szó van. A liberálisok az ügyet termé-szetesen oly szinben akarták feltüntetni, mintha az egész dolog csak kath. részről jött provocatio lett volna, ami ,a nép józan érzékét' sértette. E nézet mellett leghevesebben küzdött Vanhumbeck képviselő, ki forradalmi demonstratiói és,à bas la calotte'-féle kiabálásai által ti választási-gyűléseken leginkább feltűnt. Hogy a mechelni liberális botrányt a kül-és belföldi lapok a katholikusok ellen kizsákmányolják, az már magától érthető. A kath. lapok azonban felhívják a
képviselő Wasseige ur tette, a belügyminister az interpella-tióra azonnal válaszolt és megígérte, hogy részrehaj lat lan vizsgálatot fog azonnal tartani és a bűnösöket minden sze-mély válogatás nélkül megbüntetendi. A miniszter az inter-pellálóval egyetemben azt is elismerte, hogy itt az alkotmány által a katholikusok részére is biztositott szabad vélemény nyilvánítás jogáról is szó van. A liberálisok az ügyet termé-szetesen oly szinben akarták feltüntetni, mintha az egész dolog csak kath. részről jött provocatio lett volna, ami ,a nép józan érzékét' sértette. E nézet mellett leghevesebben küzdött Vanhumbeck képviselő, ki forradalmi demonstratiói és,à bas la calotte'-féle kiabálásai által ti választási-gyűléseken leginkább feltűnt. Hogy a mechelni liberális botrányt a kül-és belföldi lapok a katholikusok ellen kizsákmányolják, az már magától érthető. A kath. lapok azonban felhívják a