Appetente sacro q u a d r a g e s i m a l i tempore, quod p l e n u m m y s t e r i i non sine m y s t e r i o m a g n a m illam
Paschae celebritatem praecedit, qua u n a o m n i u m solemnitatum d i g n i t a s est consecrata, p r o v i d e n d u m nobis, u t sacratissimum ieiunium sancte, religiose-que a fidelibus observetur, quod legis et propheta-r u m testimonio commendatum, a Chpropheta-risto Domino consecratum, ab Apostolis t r a d i t u m Ecclesia Catho-lica p e r p e t u o retinuit, u t per m a c e r a t i o n e m carnis et animae humiliationem ad Dominicae Passionis, p a s c h a l i u m q u e S a c r a m e n t o r u m Mysteria p a r a t i o r e s accedamus, et in eins Resurrectione r e s u r g a m u s , in cuius Passione deposito veteri homine simus com-m o r t u i . ') Quia autecom-m, u t cucom-m S. A com-m b r o s i o loqua-inur, dicente :2) „sanctae Quadragesimae rationem
f r e q u e n t e r edidimus, et cur t o t d i e r u m nu-mero ieiunemus, saepe d o c u i m u s " , ad. ilia nunc,
quae hac super institutione ac disciplina superiori-b u s annis et edidimus et docuimus, Vos, VV. F F . et F F . inviamus ac r e m i t t i m u s , cum P a t r i b u s SS.
Concilii Trident-ini3) hortantes, et per sanctissimum Domini n o s t r i a t q u e Salvatoris a d v e n t u m obtestan-tes Vos, „ u t il lis omnibus, et iis praecipue sitis obsequentes, quae ad mortificandam carnem condu-cunt, tit ciborum delectus et ieiunia, vel etiam, quae f a c i u n t ad pietatem a u g e n d a m . . . admonen-tes populos crebro obedire praepositis suis, quos qui a u d i u n t , Deum r e m u n e r a t o r e m audient, qui vero contemnunt, Deum i p s u m ultorem sentient."
Dum de delectu ciborum l o q u i t u r S. Synodus, alteram ieiunii p a r t e m intelligit, abstinentiam n i m i r u m a carnibus, quam r e t i n e n d a m et
ser-v a n d a m iubet, q u i d q u i d etiam noser-vatores saec.
XVI. Ioviniani haeretici sectatores o g g a n n u e r i n t . E t profecto semper fuisse in Ecclesia o b s e r v a t u m delectum ciborum diebus ieiunii, et ab illo e s u m carnium exclusum, invictissima c o m p r o b a n t anti-quitatis testimonia. Can. 17 C o n s t i t u t i o n u m Apo-s t o l i c a r u m4) praecipit a c a r n i b u s abstinere his diebus, quia s u n t dies luctuosi et non festi. Clemens Alex, m a g i s t e r Origenis n a r r a t5) quod Matthaeus
Apostolus seminibus, baccis, et oleribus a b s q u e carnibus vesci solitus f u e r i t ; quod etiam de S. J a -cobo Apostolo r e f e r t Eusebius.6) Origenes s c r i b i t : 7)
„Quando ieiunamus a vino a b s t i n e m u s nos, u t n o n g u s t e m u s carnes." Concilium Laodicenum, q u o d C a b a s s u t i u s8) sub Damaso P a p a , B a r t h o l o m a e u s Miranda autem 9) sub L i b e r i o p a p a c e l e b r a t u m f u i s s e dicunt, Can. 4. s t a t u i t „quod t o t a m Q u a d r a g e s i m a m ieiunemus aridis vescentes." S. Epiphanius, qui hoc eodem saec. q u a r t o v i x i t et s c r i p s i t , a b s t i n e r e a carnibus in Quadragesima dicit idem esse, ac in siccorum usu perseverare. 10) Celeberrima s u n t ex hoc saeculo in hanc rem testimonia SS. H i e r o-n y m i ,1 1) Basilii, 12) Ioannis Chrysost. 13) S. A u g u -stinus docet,1 4) in Quadragesima cessare u s u m car-nium, e t, 5) r a t i o n e m reddit, cur a c a r n i b u s sit ab-stinendum, et Theodoretus Cyrensis defendit hu-iusmodi abstinentiam a carnibus. 16) S. G r e g o r i u s M. scribens A u g u s t i n o A n g l o r u m Episcopo, 17) de-cernit, u t iis diebus, q u i b u s a carne a n i m a l i u m ab-stinemus, ab omnibus quoque, quae s e m e n t i n a m carnis t r a h u n t originem ieiunemus. P a t r e s Concilii ï o l e t a n i IV. sub Honorio I. t e s t a n t u r ,, 8) quod die-bus Quadragesimae a c a r n i b u s sit a b s t i n e n d u m , et in subsequenti Concilio Toletano VIII. s u b M a r t i n o I. P a p a decrevere,1 9) u t qui sine inevitabili neces-sitate et praecedenti permissione Sacerdotis, diebus
18
Quadragesimae esum carnium praesumpserit atten-tare, a Communione die Resurrectionis arceretur.
Celebris erat saec. 8. canon Venerab. Bedae poeni-tentialis 7., ubi dicitur, quod ieiunia, pro poeniten-tiis septem annorum imposita fuerint sine usu car-nium. Hoc idem testantur Concilii Moguntini, sub Carolo M. celebrati can. 34. et Rabanus Maurus,2 0) qui simul rationem reddit huius prohibitionis ; non quia carnes malae sunt, ideo prohibentur, sed quia earum epulae carnis l u x u r i a m giguunt ; cuius pro-hibitionis mentionem facit Amalarius Trevirensis.2 ') Haec e primis novem saeculis congesta testimonia, quibus plurima adhuc addi potuissent, clare de-monstrant cum veterem Ecclesiae disciplinam, t u m etiam, quam inepte, quantave cum temeritate ausi f u e r i n t Novatores reprehendere ciborum delectum in ieiuniis, qui in Ecclesia Catholica religiose ser-vatur, et cuius, u t e citato decreto liquet, observan-tiam districte praecipit S. Synodus Tridentina.
Damnavit Ecclesia Iovinianum, inter cuius fal-sas doctrinas hoc etiam refert S. A u g u s t i n u s2 2) quod docuerit „nec aliquid prodesse ieiunia et a cibis aliquibus abstinentiam." Sed damnavit etiam Manichaeos, et quam professi sunt a carnibus absti-nentiam, de quibus S. Bernardus i n q u i t :2 3) „Hin«
quoque haereticos se praebentes, non sane, quia abstinent, sed quia haeretice abstinent. Nam et ego
— subdit, interdum abstineo, sed abstinentia mea satisfactio est pro peccatis, non superstitio pro im-pietate. N u m redarguimus Paulum, quod castigat corpus suum, et in servitutem r e d i g i t ? Abstineo a vino, quia in vino l u x u r i a est, aut si infirmus sum, modico u t o r i u x t a consilium Pauli. Abstineo a nibus, ne dum nimis n u t r i u n t carnem, simul et car-nem, simul et carnis n u t r i a n t vitia." Et S. Augusti-nus scribens ad J a n u a r i u m2 4) d e c i a r a t : „Itaque illud, quod scripsisti, quosdam fratres ita tempe-rare se a carnibus edendis ut, immundas arbitren-t u r , aperarbitren-tissime conarbitren-tra fidem, sanamque docarbitren-trinam est." Hac de causa damnati f u e r u n t a S. Paulo 25) qui d i x e r u n t „abstinere a cibis, quos Deus creavit ad percipiendum cum gratiarum actione fidelibus . . . quia omnis creatura bona est." Cuius loci, quemad-modum et aliorum eiusdem S. Apostoli effatorum, quibus nempe impugnatores ieiunii a b u t u n t u r , sen-sum in Pastoralibus nostris ddto 2. f b r . 1868. Nr.
767. dimissis litteris sat, superque dilucidavimus.
Ecclesia cibum omnem m u n d u m approbat, tantum-que hie et nunc abstinere praecipit non ex immun-ditia, sed e poenitentia, ita, quod praecepti
trans-gressio peccatum sit, non ex qualitate cibi, sed ex violatione praecepti. Si autem Ecclesia Apostolo-r u m aetate potuit pApostolo-raecipeApostolo-re ad tempus abstinen-tiam a sanguine et suffocato, ut legitur in Actis Apostolorum,2 6) porro si S. Paulus potuit t e s t a r i2 7) praescripturum sibi perpetuam carnis abstinentiam ad vitandam p r o x i m o r u m oifensionem ; ille ipse S.
Paulus, qui d i x e r a t2 8) „omne, quod in macello ve-nit, manducate", sed subdit :2 9) „Si quis dixerit : hoc immolatum est idolis, nolite manducare," non quod i m m u n d u m sit, sed „propter ilium, qui indi-cavit, et propter conscientiam dico non tuam sed alterius", ut bene notât S. A u g u s t i n u s ;3 0) d u b i t a r i sane nequit, potuisse et posse Ecclesiam fidelibus, certis temporibus, praescribere carnis abstinentiam, ne concupiscentia insolesceret et ut débita pro pec-catis satisfactio praeberetur. Hinc est, quod S. Au-gustinus non minus eos reprelienderit, qui carnes reputantes immundas, abstinebant, quam qui ad froenandam concupiscentiam abstinere recusabant, scribens eidem J a n u a r i o : „Récita, quibus potes, u t ne in se irritam faciant gratiam Dei, quia in liber-tate vocati sunt, t a n t u m ne liberliber-tatem in occasio-nem carnis assumant. Et ideo iam nolint refroe-nandae carnis concupiscentiae causa a quibuslibet cibis temperare, quia non eis p e r m i t t i t u r super-stitiose atque infideliter facere." Ac ideo nuspiam in S. Scriptura legimus a ieiunantibus manducatas fusse carnes. Daniel per très hebdomades ieiunavit abstinendo etiam a c a m e ;3 1) et quo asperius insta-bat ieiunium, eo arctior observainsta-batur a delectatione ciborum abstinentia, cuius testis est Ioel Pro-pheta,3 2) ut nihil dicamus de ieiunio trium puero-r u m hebpuero-raeopuero-rum, ad quopuero-rum exemplum imitandum SS. Patres Christianos inviaverunt. „Cum hoc (ie-iunio), inquit S. Joannes Chrys.3 3), très pueri in Babylonicum caminum ingressi, atque in igne multo etiam tempore versati, igne ipso fulgidiora corpora habentes, egressi sunt". Falsum etiam esse, quod Iovinianus effutivit „nihil prodesse ieiunia", recte-que ilium eapropter d a m n a t u m fuisse ab Ecclesia, Sacrae Litterae in plurimus locis apertissime te-stantur. SufFecerit aliqua in medium protulisse.
Ninivitae Ionam e mandato Domini audientes cla-m a n t e cla-m : „Converticla-mini ad cla-me in toto corde vestro, in i e i u n i o . . . Qui seit, si convertatur et ignoscat ? inter alia poenitentiae opera „praedicaverunt ieiu-nium", Deus autem ipsis pepercit: „Et vidit Deus opera eorum, quia conversi sunt de via sua mala et misertus est Deus." 34) Ieiunavit David, ut salutem
139 filii obtineret,3 5) quia utique scivit, ieiunium valere ad me-ritum. Ieiunavit Iosaphat, ut Deum propitium sibi redderet contra Moabitas et Ammonitas, „praedicavit ieiunium uni-verso Inda." 36) S. Paulus solitus erat ieiunare,2") et3 8) in-ter requisita Ministri Dei recenset ieiunium. Christus Do-minus autem 39) ait, genus quoddam esse malorum spirituum, qui non eiiciuntur nisi oratione et iemnio. Novimus porro, ita enim ab Ecclesia docemur, illud solum ieiunium esse meritorium apud Deum, quod sanctificatum est, iuxta illud
„sanctificate ieiunium" 40) per fugam peccatorum, per cari-tatem, et per bonorum aliorum operuin exercitium. „Ieiuna, quia peccasti, ieiuna, ut et non pecces; ieiuna, ut accipias, ieiuna, ut et permaneant, quae accapisti" verba sunt S. Ioan-nis Chrysostomi.41) A S. Paulo autem didicimus, absque caritate nec misericordiam valere, nee martyrium, nec ora-tionem. 42) Omni igitur sollicitudine tempus sanctissimum celebremus, non praetereat dies absque ieiunio. „Nam si-cut reliquo anno ieiunare pro'îmium est, ita in Quadrage-sima non ieiunare peccatum est" verba sunt S. Ambrosii.43) Nec leve peccatum esse, indictam nobis Quadragesimam a Domino non ieiunare, et ieiunia consecrata ventris voraci-tate dissolvere, asserit idem S. Doctor4 1) dicens: „Scriptum est : Qui dicit se in Christo manere, debet, sicut ille ambu-lavit, et ipse ambulare.45) Si vis ergo Christianus esse, de-bes quod Christus. Ille, qui peccatum non habebat, Quadra-gesimam ieiunavit; tu non vis QuadraQuadra-gesimam ieiunare, qui peccas ? Ille, inquam, peccatum non habebat, sed pro nostris ieiunavit peccatis. Qualis ergo apud conscientiam tuam Christianus es, cum Christo pro te esuriente, tu prandes ? cum Salvatore pro te ieiunante, tu reficeris ? Non igitur, si-cut dixi, leve peccatum est, indicium violare ieiunium." A t corpus, inquis atterit ieiunium, infirmumque reddit. Ad quam obiectionem suo iam tempore factam ac deinceps et nostris quoque temporibus repetitam, quidnam S. Ioannes Chrysostomus respondeat, operae pretium est audire.4 6)
„Enim vero, inquit, quanto is, qui foris est, noster homo corrumpitur; tanto is, qui intus est, renovatur de die in diem." 4~) Magis autem si rem diligentius volueris intueri, etiam sanitatis bonaeque habitudinis parentem ipsum inve-nies. Atque si meis ipse sermonibus derogas fidem, de his medicos percontare, ipsique eadem tibi manifestius explica-bunt, qui abstinentiam matrem sanitatis apellant ; pedum vero dolores, et gravedinem capitis, apoplexiam, vomicam, hydropisim, inflammationes ac tumores, milleque aliorum morborum torrentes, a delicatis cibis, crapulaque provenire dicunt, quasi a pessimo quodam fonte pravos rivulos, bonam habitudinem corporis, animaeque sobrietatem laedentes. Ne igitur ieiunium timeamus, tot a nobis excludens mala : ne-Ö J que enim ego vos sine ratione potissima continue admoneo : sed quoniam quidem plurimos pigritantes video, ac detre-ctantes, propterea moneo, ne quis futuram a ieiunio utilita-tem, gula ingluvieque — périmât." „Quamobrem omnis ordo ait S. Basilius48) ipsum (ieiunium) complectamini : paupe-res, ut vestrum contubernalem et convivam : divites, ut sa-turitatis assiduae remedium, et immutatione sua iucundiora reddens, quae continuus luxus contemptibilia fecerat : aegri, ut sanitatis matrem : valentes, ut vestrae custodiam sanitatis".
Nostrum est YY. F F . et F F . exemplo aeque ac verbo
fidelibus praeeuntes, tantum illorum animis poenitentiae Stu-dium et amorem instillare, ut ad recolenda sanctissima Pas-sionis, Mortis, Resurrectionis Iesu Christi Mysteria ieiunium alacriter aggrediantur, illud ad praescriptas a Catholica Ecclesia leges observent, ac ideo eleemosynis etiam, atque oratione sanctificent, hocque pacto id, quod maxime intendit Ecclesia consequantur, nimirum, ut corpore mortificati, et Christo consepulti, ad novam in Paschali solemnitate novi hominis vitam i-evocati, magna cum fiducia occurrere pos-sint Christo Domino, vero Agno, qui mortem nostram mo-riendo destruxit, et vitam resurgendo reparavit.
Quae circa dispensationem in lege abstinentiae Qua-dragesimalis alias disposita fuerunt, porro observentur.
Datum Strigonii, Dominicâ Septuagesimae, die 13-a Februarii, 1876.
Joannes Cardinalis Simor in. p. Archi-Episcopus.
') Encyel. Clem. P. P. XXIII. ddto 20 Deeembr. 1759. — 2) Serm.
31. — 3) Sf ss. XXV. Deer, de delectu cibor. ieiun. — *) 1. V. — 5) Paedag.
1. 2. c. 1 — «) Histor. 1. 2. e. 22. — 7) 1. 3. in Job. — *) in notis Eccl. ad idem Concil. — 9) in Summ. Concil. T. 2. — I 0)l, 3 contra haeres. —
u) Epist. ad Eust. 1. 5. adversus Jovin. — 12) Orat 1. de ieiun. — 13) Ho-mil. 6. in Genes. 8. de poenit. 59 ad popul. Antioch. — l i) 1. 3. contra Paust. — 15) 1. 2. de morib. Manich. — 16) Epist. Divin. Decret. — In cap. denique 6. dist. 4. — >8) Can. 10. — 1!l) Can. 9 . — 2») de I n s t . Cler.
1. 2. — »') de Eccl. Offic. 1. 1. — 22) de Haer. c 83. — serm. 60. in Cant. 2i) epist. 55. de vit. Eccl — 25) 1. Tim. 4, 3. — 26) cap. 15. — " ) 1.
Cor, 8, 13. - 28) ibid 10, 25. — 2il) v. 28. — 3U) de mor. Manich. 1. 2. c.
14. - 31) c. 10, 3. — 32) 2, 56. — 33) serm. de poenit. 1. — «) Joel, cap, 2. et 3. — 35) 2. Reg. 12. — 3«) 2. Paralip. 20, 3. — 3?) 2. Cor. cap. 11. —
38) ibid. cap. 6. — :9) Marc. 9, 28. — "») Joel 2,12. — » ) serm. 1. de iei.
— i r) V. 1. Cor. 13. — 43) serm. 5. de iei. — «) serm. 3. de iei. — " ) 1.
Joan. 2, 6. — 40) serm. in Jonam. — " ) 2. Cor. 4,16, — 48) serm 2. de iei.
A közalapítványi kir. ügyigazgatónak
V É L E M É N Y E
a tanulmányi alap jogi természete kérdésében.
(Folytatás.)
Yerbiczen és Liptó-Szent-Miklóson e két egyesült me-zővárosban a jezsuiták 1733-ik évben telepedtek meg, s az iskolák gondozását azonnal átvették ; ellátásukhoz Okoli-csányi János novii püspök 13,5000 és Ghilányi György tin-nini püspök 5500 forinttal járultak ; 1750-ben és 1764-ben a rendnek a hradeki kincsleti uradalom telket, melyre a sze-gény nemes ifjak számára nevelőház építtetett és néhány szántóföldet adott; midőn a Jézus-társaság e helyen mű-ködni megszűnt, a vagyon legnagyobb része a ferenezrendü szerzetesekre, kik itt az iskolák s az isteni tisztelet gondo-zását átvették, háromlott.
Bazinban 1752-dik évben a Jézus-társaságot és az al-sóbb iskolákat Polentári Ferencz, nagyváradi kanonok ala-pította ; a lakház elhelyezésére telket vett, felépítésére pe-dig 2000 forintot utalványozott ; valamint a szerzet ellátá-sára 20,000 forint tőkét tett le ; ezen telep javadalmait több magánzók is bővítették; midőn a rend eltöröltetett, innen a tanulmányi alap pénztárába 23,000 forint folyt be. (Litte-rar Zeitung für Ungarn von Martin Georg Kovachich 1787 ; és hivatalos levéltári okmányok.)
Mindezen adatok tanusitják, hogy a királyi udvar, az egyháznagyok, a katholikus főrendek, a nemesség, ugy a polgárság, a 16-dik század második felében, valamint az egész 17-dik század folyama alatt a tanulmányi téren a
ka-1 8 *
tliolikíi hit megszilárdítására, a szelid tudományoknak az országbai átültetésére és az ifjúság vallásos érzelembeni ne-velésére, egyesült erővel mindent elkövettek ; továbbá tanú-sítják, hogy a királyok és a püspöki kar az 1548-i 12-ik, az 1550-i 19-dik és az 1560-i egyesleges törvczikkek felha-talmazása alapján, nemcsak az iskolák számára alkalmas fér-fiakról, kik a katholika vallást a tanodákban részint fent-tartották, részint oda újra bevitték, gondoskodtak, hanem a honszerte elhelyezett jezsuita telepeket, miként azok az elő-irt czél kivitelére elegendő anyagi erővel rendelkezhettek légyen, az elpusztult, elhagyott és részben megürült egy-házi javadalmakkal, a szükséghez képest el is látták; vala-mint tanusitják azt is, hogy egyes magánzók a katholikus iskolák körvonalozására, felállítására, berendezésére és fel-szerelésére nevezetes pénzbeli alapítványokat tettek, és a Jézus-társaságot földek adományozásával a jólét legmaga-sabb fokára, mely a gazdagsággal azonos, emelték ; ugyszinte tanusitják, hogy a fentjelzett korban, a katholikus rendek a jezsuitákban, a gyermekek oktatása, az ifjak nevelése, a legczélszerűbb tanrend megválasztása, a szelid bánásmód alkalmazása és a katholikus vallás ápolása kérdésében ha-tártalan bizalmat helyeztek.
A Jézus-társaság azonban Magyarországon a tanul-mányi téreni fénypontját a 17-ik század végével érte el; itt megállott ; a 150 év folytán alkalmazott tanrendszerét a fel-merült ujabb nevelési elvekhez nem idomitotta-; a tudomá-nyok fejlődésével párhuzamosan nem haladt ; a római szent-szék szabályaitól több egyházfegyelmi és szerzetfogadalmi kérdésekben eltért ; a magánügyekbe kelletén tul avatko-zott ; és ingó, ugy ingatlan vagyonát szakadatlanul fokozta ' a társulat ezutoni haladása a katholikus felekezet részéről, az irányábani bizalmat időről időre annyira csökkcmtette, miként a 17-ik század végén az egyháznagyok és a katholi-kus rend az ujabban alapított iskolákba a Jézus-társaságot
elhelyezni megszűntek, a 18-dik század első felében pedig őt e téren majdnem mellőzték, ugy hogy a társulat régi tanodáit ugyan megtartotta, de ujabbakba már csak szórvá-nyosan vezettetett be.
A Jézus-társaságnak ez időben a katholikus iskolák ellátása, vezetése és gondozása körül a kegyesrendüekben szerény ugyan, de erős vetélytársa akadt ; ezen szerzet ugy a katholikus tanok terjesztésében, mint az iskolák elrende-zésében bizonyos mértéket tartott, a családok belviszonyai-val nem foglalkozott, az oktatás kezelésében könnyűséget tanusitott, más vallásúak irányában türelmet gyakorolt, egyszerű háztartással megelégedett, a gazdagodási törek-vést kerülte, és minden idejét csakis az ifjúság katholikus szellembeni nevelésére fordította; továbbá Magyarország-ban a 17-ik és a 18-ik század egymástól igen elütött, meny-nyiben az első folytonos háború és vallási egyenetlenség, az utóbbi pedig a kezdet kivételével már a csendes fejlődés és haladás színhelye volt ; s. miután a jezsuiták a 18-dik szá-zadban is a 17-diket képviselték, kétségtelen, hogy az évti-zedek hoszu során át meghiggadt kedélyek inkább a maguk körébe vonuló, ildomos és békét terjesztő kegyesrendüek-hez, mint a szakadatlan tudományos és kérlelhetlen politi-kai vitatkozásokba elmerült Jézus-társasághoz vonzódtak.
Ezen eseményekből magyarázható, hogy a
kegyes-rendüeket, kik az országban a 17-ik században csak Podo-linban, Privigyén, Breznóbányán és Szent-Gryörgyött, ekként tehát négy társházban lettek elhelyezve ; a 18-dik század első felében és pedig 1701-ik évben Matyassóvszky László nyitrai püspök 24,000 és Bottyán János II-ik Rákóczy Fe-rencz dandárnoka 3000 forinttal Nyitrán : 1711-dik évben gróf Volkra János Ottó veszprémi püspök 8500 forinttal Veszprémben; 1714-dik évben gróf Kollonics Lipót Zsig-mond bibornok, előbb váczi püspök, később bécsi érsek Vá-czon; szinte 1714-ik évben gróf Koháry István országbíró Kecskeméten; 1717-dik évben a városi helyhatóság Pesten;
ugyanaz évben Steinvill István tábornok és erdélyi kor-mányzó 30,000 forinttal Beszterczén; 1719-dik évben Bakó János makári püspök és nagyváradi kanonok Debreczen-ben; ugyanazon évben a városi hatóság Szegeden; 1720-dik évben Olasz P á l almisi püspök ós esztergomi kanonok Kor-ponán; 1727-dik évben gróf Károlyi Sándor és neje gróf Barkóczy Krisztina Nagykárolyban ; 1728-ik évben özvegy Pikócsy Eleonora 10,000 forinttal Tokajban; 1729-dik év-ben gróf Löwenburg János Jakab cs. kir. udvari kincstári tanácsos 20,000 forinttal Liptó megyében Rózsahegyen ; 1730-ik évben I I I - i k Károly király 1500 forint évi javada-lommal Mármaros-Szigeten ; 1738-dik évben Zsidanics Ist-ván mosomnegyei főadószedő 10,000 forinttal Magyar-Ová-r o t t ; 1739-dik évben Desseffy István táboMagyar-Ová-rnok 15,500 fo-rinttal Sáros megyében Kis-Szebenben ; 1741-dik évben több katholikus magánzó Erdélyben Medgyesen ; 1751-dik évben Bibics Jakab és neje Arad megyében Szent-Annán ; 1764-dik évben gróf Eszterházy Miklós Tatán ; 1765-dik évben gróf Batthyányi József kalocsai érsek 15,000 forinttal Kalocsán; ugyanaz évben gróf Batthyányi Lajos nádor 10,000 forinttal Zala megyében Kanizsán; 1776-dik évben Mária Terézia királynő Trencsénben és Selmeczen ; nemkü-lönben 1777-ik évben ugyanazon uralkodónő 1700 forint évi járulékkal Kőszegen; e szerint összesen 27 társodában,
kö-zéptanodák ellátása végett telepitették meg.
Továbbá 1705-ik évben Matyassóvszky László nyit-rai püspök 6000 aranynyal Nyitrán; 1725-dik évben gróf Koháry István országbiró 25,200 forinttal Debreczenben ; 1767-ik évben Mária Terézia királynő saját legmagasabb nevére 150,000 forinttal Váczon ; 1774-dik évben Tomeján Margit Bibics Jakab özvegye 300,000 forinttal Arad me-gyében Szent-Annán; valamint 1776-ik évben grófKornis Mihály erdélyi korlátnok előterjesztésére, és gróf Kollonich László erdélyi püspök javaslatára Mária Terézia királynő 5000 forint évi járadékkal Kolozsvárott nemesi tápintéze-teket alapítván, azokat szinte a kegyesrendüek gondozá-sára bizták. (Folyt, köv.)