f. hó 9-kén tartott választmányi gyűlésében elhatároztatott, hogy az idei közgyűlés f évi május 18-kán fog tartatni. A gyűlés helyiségeül az idén is a központi papnövelde föld-szinti nagyterme, mint e végre legalkalmasb szemeltetett ki. A közgyűlést, mely délelőtti 10 órakor fog megnyit-tatni, 9 órakor az egyetemi templomban tartandó
csen-") Gyöngyök P. P. müveiből. 147. 1. - ">) i. h. 150.1. — 2°) Eph.
166. — 21) Gen. 3, 19. — 22) Job, 5, 7. - Eceli. 7, 16. — 24) I. Cor 15, 10. — 25) II. Tim. 4,
5-des szentmise fogja megelőzni. Az elnökség lépéseket teend, hogy a vasutakon s a gőzhajón a közgyűlésre utazó tagok részére kedvezményt eszközöljön ki.
A felolvasott pénztári kimutatás szerint a társulat ala-pítványi tőkéje tesz jelenleg : 13,440 ft. 22 krt készpénzben s 17,850 frtot értékpapírokban. Január 1-től bejött alapít-ványokban, adományokban és tagdijakban 3693 ft. 70 kr. ; kiadatott 697 ft. 93 kr. ; rendelkezésre marad a rendes folyó segélyzéseken kivül 1075 frt. 27 kr.
Megszavaztattak a következő adományok : a budai és terézvárosi szürkenénikéknek, a ferenczvárosi Mária-inté-zetnek egyenkint 50 frt. ; a budai kath. legény-egyletnek 50 frt. ; a következő egyház-községeknek egyenkint 50 frt., névszerint Nemes-Csoó szombathely egyházmegyei r. kath.
fiókközségnek kápolnaépitésre, az esztergomi főegyházme-gyébe kebelezett Béke r. kath. fiókközségnek templomjavi-tási költségekre, a vácz-egyházmegyei Maglód községnek iskolaépítésre, a nyitrai egyházmegyéhez tartozó Hricsó községnek templomjavitásra, Szürthe szathmár-egyházme-gyei fiókközségnek, Szlopna nyitra-egyházmeszathmár-egyházme-gyei, Pencz vácz-egyházmegyei községeknek iskolaépítésre. A perzsiai katholikusok egyházi szükségeire kéregető küldötteknek gyűjtéséhez a társulat pénztárából 20 ft. engedélyeztetett.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Pest, márczius 17. R ó m a a j á n d é k a a n e m z e t -n e k . A kereszté-nység, mi-nt azt se-nki sem tagadhatja, a föld arczulatját egészen átalakította, más gondolkozás, más ér-zelem, más és nemesebb viszony lépett az emberiség körébe.
A rideg egoismus megszűnt, helyét a keresztény szeretet foglalta el, a keresztény ember épen azért, mert keresztény;
— keresztény szereteténél fogva érzi embertársának szenve-dését, részt vesz azokban, segiteni törekszik a nyomoron és mindezt teszi, lakjék bár embertársa száz, lakjék bár ezer mértföldnyire, hiszen a szeretet határt nem ismer.
Igy gyakorolják a keresztények a szeretetet általában véve, ha meg akarnak felelni az isteni Mester parancsolatjá-nak, s habár e szeretet kötelez is mindenkit egyáltalában, első sorban kötelezi mégis azt, kit az egyház láthatatlan Peje ugyanannak látható fejévé, saját helyettesévé tett e földön, hogy a ki, mint az egyházban a legfőbb és legelső hirdeti a keresztény szeretetet, első is ugyanazt, az Üdvözítő példájaként gyakorolja, példát adva a hiveknek is, hogy vala-mint ő cselekszik, ugy cselekedjenek a hivek is.
A történelem lapjai nem egy fényes példát nyújtanak, tanusitva, hogy a római pápák nem csak névleg voltak el-sők az egyházban, hanem mint patresfamilias, gondjuk ki-terjedt a legkisebb hivő nyájra is, és szeretetüknek irántuk számtalanszor bizonyítékát nyújtották. Nagyon elvezetne tárgyunktól, hosszú sorban elősorolni a tényeket, melyekkel a pápák rokonszenvüket ugy, mint szeretetüket hazánk iránt mindenkor tanúsították ; csak a török háborúkra kell visszaemlékeznünk és a pápákat minden időben, mint a nem-zetnek első sorban jótevőit szemléljük, kik milliókat áldoz-tak a nemzet érdekeiért, hogy azt megerősítve, támogatva erkölcsileg ugy mint anyagilag, megóvják a barbár csapatok általi elnyomatástól.
A nagyszerű áldozatok a pápák és hazánk történeté-ben oly időszakot jelelnek, midőn még a keresztény szellem
uralkodván a kormányokban, a pápák nem fosztattak meg a ,Patrimonium Petri'-től, a nemzetek nem foglaltak ellensé-ges állást az egyház tanításával és a pápával szemben. Ma ez mind megváltozott. A forradalmi szellem által tévútra vezetett olasz kormány a pápaságot minden, még legutolsó talpalatnyi földjétől is megfosztotta, a kormánynak legna-gyobb része ellenséges állást foglal el szemben a pápasággal, azon pápasággal, melynek a vezetése alatt álló állam köszön-heti, hogy vad állapotából a müveit államok sorába emelte-tett, vagy hogy létezése egyáltalában lehetővé tétetett.
De mégis mi történik ? talán dicsőségesen uralkodó szentséges atyánk I X . Pius, a 19-ik századnak ez óriásilag kimagasló alakja eltért elődjeinek nyomdokaitól ? Talán mint a kereszténység közös atyja, tekintettel szegénységéi e és elhagyatottságára, tekintettel arra, hogy mindenétől meg-fosztatva, alig van hova fejét lehajtsa, tekintettel arra, hogy mindenfelé csak ellenségek által van körülvéve, talán mond-juk, mindezek tekintetbe vételével a szeretet törvényét nem gyakorolja ? Ime, hazánk egy nagy része, a főváros súlyosan érzi Isten látogatásának napjait és I X . Pius, a nagy pápák legnagyobbika, az egyház kirabolt főpásztora 5000 frank segítséggel siet a nemzet nagyrészének nyomorán enyhíteni, ez által bizonyítván, hogy Róma, a kereszténység közép-pontja, ma is oly részvéttel viseltetik a magyar nemzet iránt, mint századokkal ezelőtt ; ő, a szegény pápa gyermekeinek szeretet-filléreiből is juttat szeretett magyar híveinek, ő a kifosztott, magától tagadja meg a legszükségesebbet, csak hogy szeretetét bizonyíthassa a nemzet iránt, Ö — a sokak által hazánkban is megtagadott, kigúnyolt Atya, szeretetét tanúsítja hálátlan gyermekei iránt, ami kell, hogy ajándé-kának értékét százszorosan emelje a nemzet azon fiainak szemében, kiket még a gyűlölet a pápaság iránt annyira el nem vakított, hogy a magasztos erényt még ott sem látják, hol az legkézzelfoghatóbb.
A pápák egyáltalában, különösen pedig IX. Pius szent-séges atyánk sokszorosan hálára kötelezték már a magyar nemzetet a pápaság iránt, és ők, a szenvedők, szenvedő fiaik iránt tanúsított szeretet-adományokkal bebizonyították,hogy a nemzet, őszinte jóakaróját, ha keresi, hol találhatja fel ; mert honnan tűnik ki a jóakarat, a szeretet, ha nem abból, midőn a szegény még azt a keveset is megosztja szenvedő fiaival, amivel bír ? Es I X . Pius igy tett, midőn az árvíz-károsultak részére 5000 franknyi adományát küldötte. Nem tudjuk, váljon azon iránynál fogva, mely kormányunkban uralkodik, megtörtént-e, aminek máskülönben megtörténni kellett volna, de annyi bizonyos, hogyha a kormány netalán elmulasztotta volna a nemzet nevében kifejezni háláját ő szentségének a nyújtott adományért, evvel, hogy többet ne mondjunk, a nemzetnek eddig a külföld előtt is ismeretes lovagiasságáról rosz bizonyítványt állított volna ki.
Nagyon óhajtjuk, hogy e feltevésünk ne valósult lé-gyen, mert annyit mi katholikusok a kormánytól méltán megvárhatunk, hogy egyházunk fejét legalább is oly tiszte-letben tartsa, mint tartotta volna ez esetben bizonyára vala-mely idegen ország fejedelmét. Mi pedig katholikusok ne felejtkezzünk meg pápánkról, ki rólunk megemlékezett, ha-nem éltetve a nagy Piust, imáink és adományaink által ta-núsítsuk iránta gyermeki hálánkat továbbra is ! J
183 Róma. A k e l e t i k é r d é s érdekes vitára adott al-kalmat egy itteni nagytekintélyű katholikus lap, a ,Rome'és a bécsi , Vaterland' közt, melyet illetőleg a ,Rome'-nak ez alkalommal tett egyik nyilatkozatát azért sietek a ,Religio' t. olvasóinak tudomására hozni, minthogy ebből alighanem azon álláspontra tehetünk következtetést, melyet az egyházi iránytadó körök e kérdéssel szemben elfoglalnak.
A ,Rome' ugyan, valamely régebbi, hoszabb, s eléggé változatos, a keleti kérdéssel foglalkozó czikksorozatának egyik helyén körülbelül azt találta mondani, hogy a keresz-tényeknek sorsa a török uralom alatt soha sem volt oly rosz, mint nem egy ,keresztény' államban, miből az keznék, sőt az idézett lap nézete szerint, ugylátszik, követ-kezik is, hogy „a keresztények felszabadítása", mint a Tö-rökország ellen irányult mozgalmaknak jelszava kissé hum-bug-zamatu egy phrázis, melynek a valóság meg nem felel.
Ezen érvelés ellen a bécsi , Vaterland', mely a keleti kérdést szláv nemzeti szempontból nézi, és a török birodalom szét-robbantásában a szlávok „felszabadittatását" látja,felpattant, minek nyomát a pozsonyi ,Recht'-ben is találhatták *) s ez ál-tal a ,Rome'~t a következő, elég figyelemre méltó nyilatko-zatra birta :
„A, Vaterland', 27-érőikéit számában lapunkat oly he-vességgel támadta meg, mely felett kénytelenek vagyunk, nem a mi, hanem az ő érdekében sajnálatunkat kifejezni. Azon eszmék, melyeket Ali Suavi EfFendi lapunk „A Hercze-govina ügyében" czimü egyik tárczájában nem régen han-goztatott, merőben ellenkeznek azon politikával, mely je-lenleg Ausztriában napirenden van. Ez az izlés dolga. Nem lehet szándékunk a bécsi aristocrata-lapot oly nézetek szá-mára megnyerni, melyekre nézve már egyéb alkalmakkor is eléggé terjedelmes megjegyzésünket tettük, amint olya-nokat tenni szoktunk mindenre vonatkozólag, a mi a keleti kérdés dolgában bárhonnan is, nem egy figyelemre méltó egyéniség részéről beküldetik hozzánk ; a többiben pedig erősen el vagyunk határozva, saját nézeteink számára a nyilvánithatás teljes szabadságát fentartani és megtartani.
Orosz- s Törökország közt mi már régen választottunk, vá-lasztásunknak iránytadó vezérelve pedig az egy, katholikus apostoli, római egyháznak érdeke volt. A , Vaterland'-n&k vá-lasztása ujabbkeltü, s oly ambitióból származik, mely ma holnap — megvagyunk róla győződve — borzasztóan fog csalatkozni ; azonban, mint mondók : ez izlés dolga. Ha tet-szik a , Vaterland'-nak Ausztria szerencséjét egy, a schisma-ticus Oroszország s a lutheránus Poroszországgal kötendő szövetségtől várni, tessék neki, valamint az is, ha a török birodalom felbomlásához a legvérmesebb reményeket köti ;
— mi, a magunk részéről ugy vagyunk meggyőződve, hogy ilyetén szövetség azonos Ausztriának végfeloszlásával, s hogy Orosz- s Poroszországnak diadala a Keleten a legna-gyobb veszély az összvilág szabadságára, a latin faj fenál-lására s a minden szertartású katholikusokra nézve. Ez az izlés dolga, ismételjük; ne vitázzunk e felett.
A , Vaterland' talán nem tudja, mi történik Oroszor-szágban. Talán nem tudja, hogy a püspökök Sibiriába van-nak száműzve, hogy az egyházi javak Lengyelországban elkobozvák, a papok s a hivek folytonos üldözéseknek
áldo-*) csakhogy ez nem szláv szempontból nézi a dolgot. Szerk.
zatai. Talán még nem találkozott, a ki megsúgta volna neki O 1 O o miként történt, hogy a chelmi megye a schismához szakadt át. Talán nem látja, mi történik saját szemei alatt Krakkó-ban, hol az orosz fondorkodások a ruthenek ellen fordulnak.
Mi még azon sem csudálkoznánk, ha Bismarck herczeget a pápa és Ferencz József császár ő felsége barátjának tartaná és azt hinné, hogy Ledochowski bibornok csak ugy szóra-kozásból jön Rómába, miután az ostrowói várban lelkigya-korlatokat tartott. A mi végre gróf Andrássynak politiká-ját illeti, a , Vaterland' azt igen osztrák-irányu s
érzelmű-nek tarthatja, sőt ugylátszik, mintha a zsidóknak jelenleg ott divó bureaucraticus uralmában a habsburgi uralkodóház boldog- s biztonságának csalhatatlan zálogát látná.
A , Vaterland' csupán csak a törökhoni katholicismus-sal törődik. Szerinte csak ott zaklattatik az egyház, csak ott történnek a leghalatlanabb kegyetlenségek, s nincs a föld há-tán oly vad, barbár nép, mint a török.
íme, mi mind eme pontokban épen ellenkezőjét gon-doljuk annak, a mit a , Vaterland'. Ha a magas porta igaz-ságtalanságokat követett el, voltak, aki erre kényszeritették, nem saját kezdeményezéséből száműzte a ciliciai patriarchát, (Hassount) ; Oroszország az, mely eszközül felhasznált, ide-gen diplomaták segítségével e sötét s szentségtörő fondorla-tokat szőtte. A török birodalomban a katholikusok mindig szabadok voltak, sőt tiszteletben is tartattak. A zsinat idejé-ben Aali basa, nagyvezér, ajánlatot tett ő szentségének, hogy a Rómába utazó főpapokat török hadihajón viteti oda, s ezt irta a szentatyának: „Hajónk a pápai színeket tüzendi fel, s matrózaink az árboezfák magaslatairól kiáltandják : Éljen IX. Pius". A sultan nem akarta a szakadást, sőt ő az, aki leginkább sajnálkozott felette ; kedve is volna ismét jóvá tenni azt s a patriarchát visszahivni, amint hogy a divan már nyíltan ki is jelentette : „igazságtalanságot követ-tünk el".
Igénytelen nézetünk az, hogy azon napon, melyen Oroszország a török birodalom territóriumait elfoglalná, az ott lakó katholikusok a czár civilizáló kancsukája alá ke-rülnének, nem maradván fenn számukra más választás, mint a vértanúság vagy az apostasia. Palaestinából a latinok el-űzetnének s a szenthelyek a szakadárok kezeibe esnének.
Borzasztó szellemi sötétség borulna a földre s valóságos apocalypticus korszakot érnénk meg.
A , Vaterland• soha sem fog minket meggyőzni arról, hogy a törököknek, Magyarországban végrehajtott kegyet-lenségei miatt, amint azokat magyar történészek leírásából ismerjük, a világon valaha viselt minden egyéb háborút el-feledni kellene. Más történészek más kegyetlenségeket irtak le, melyeket német hadvezérek a harminczéves háborúban, vagy melyeket a porosz katonák a hétéves háború alatt Si-léziában követtek el, vagy melyeknek színhelye más alkal-makkor Anglia- s Francziaország, Svédhon vagy Olaszor-szág, Spanyolhon vagy Amerika földje volt, s ha hiszszük is, mint ő, hogy a háború borzasztó egy ostor, mely alkal-mat nyújt a bukott, sülyedt embernek, ördögi düh sugallta dolgokat vinni véghez, részint megbüntetésére, részint javí-tására az emberi nemnek ; mégis, épen ellenkezőleg a , Va-terland' reményeivel, azt is hiszszük, hogy a három északi hatalomnak szövetségéből oly háború fog keletkezni, mely
hála a gyilkos eszközök nagyszerűen tökéletes voltának, ke-gyetlenebb lesz, mint bármelyik a régmúlt időkben.
Mi Rómában élünk, azaz oly városban, melyben az ember szinte kénytelen előbb katholikusnak éreznie magát, semmint francziának vagy osztráknak, angolnak vagy né-metnek, olasznak vagy spanyolnak. Itt a politikai kérdése-ket nyugodtabb láttávlatból szemlélik, mely láttávlat egyút-tal sokkal világosabb is. Innen tisztábban vehetők ki a lát-határnak legtávolabb eső pontjai s azon végzetszerű utak is, melyeken bizonyos, hajdanta katholikus kormányok jelen-leg haladnak.
A , Vaterland' ma oly véleménynyel van az orosz poli-tika felől, mely ugyané kérdésrőli, még csak nem régen val-lott nézeteivel merőben ellenkezik. Mi, a magunk részéről, nem szoktunk ily változásoknak alávetve lenni ; mert a mi érdekeink sem változnak, vagyis, hogy helyesebben szól-junk : mert az egyháznak érdekei mindig ugyanazok,
vál-tozhatlanok.
Legyen mindenkinek a maga Ízlése szerint, — mást nem válaszolhatunk oly lapnak, mely utóvégre mégis csak
katholikus elveket vall. B.
Berlin. K ü l ö n f é l é k a , c u l t u r h a r c z b ó l ' ; jobb czimet nem tudok azon majd kisebb, majd nagyobb, majd komoly, majd nevetséges zaklatások összletének adni, me-lyek nálunk az állam és egyház közti viszonynak jellegét képezik. Ezeknek egybeállítása egyúttal azt is mutatja, hogy Bismarck emberei mindenütt egyforma lelketlenséggel működnek, egyformán kicsinyes eszközöket használnak és
— egyforma kudarczot vallanak. Lássuk csak.
A pozeni tartomány Schrimm nevü helységben történt, hogy az ottani plébános vonakodott az iskolamestert meg-áldoztatni, mivelhogy az a maga idején az ismeretes ,Staats-katholiken'-feliratot, melyet Ratibor herczeg et consortes nyélbe sütöttek volt, aláirta. A mester ennélfogva az 1873-i május 1^-én kelt ,törvény' 21. s 31. §§-ai alapján a plébá-nost bevádolta, mely ,törvény' súlyos pénzbírságot, illető-leg fogsági büntetést szab minden egyházi elöljáróra, ki egyik hive ellen, valamely állampolgárt kötelesség teljesítése miatt egyházi fenyítéket alkalmaz. De a jó mester keményen felsült ; a tvszék ugyanis kijelentette, hogy az emiitett fel-iratnak aláírása nem nevezhető polgári kötelesség teljesíté-sének, minélfogva a hivatolt §§-ok nem alkalmazhatók és a plébános felmentendő. Ez előtt egy évvel a sententia alig-hanem ellenkező hangzású leendett ; de azóta tetemesen kö-zelebb jutottunk Canossához.
A porosz katholikus lapok, melyek egyik másik ,le-tett' püspöknek böjti körlevelét hozták, mindannyiszor be-ható, ámbár sikertelen házmotozással tiszteltetnek meg a rendőrség részéről, mely mindig igen kíváncsi tudni, hogy ki küldi be s honnan az illető levélnek kéziratát. Igy tör-tént a ,Germaniá'-val a strassburgi püspök s a ,Sehles. KBl.1
a boroszlói hgpknek levele miatt. A ,Germ.'-&t most még azért is zaklatják, mert egy paderbornmegyei plébánosnak kiközösittetését közhírré tette. Egyáltalában ismét egyszerre hét sajtópere van e szegény lapnak, melynek az ember nem tudja, ügyességét bámulja-e inkább vagy bátorságát.
Időközben püspökeinknek ,letevése' vígan foly. Leg-újabban a münsteri püspököt tették le ; most a sor a kölni érseket éri, s akkor épen fele a porosz püspököknek, t. i. hat lesz ,letéve', — Bismarck szerint.
Richthofen báró, volt boroszlói kanonok, kinek bajá-ról e lap már régebben említést tett, folyó hó 7-én ugyan-abban meg is halt — mint lutheránus. Az U r irgalmazzon neki ! Nagy szégyent hozott nemes családjára és nagy szo-morúságot okozott az egyháznak, mint áldozata azon ki-csinykedő hiúságnak, mely minden uton előmenetelt keresve,
midőn czéljait rendes uton el nem érheti, ily bűnös eszkö-zökhez nyul, de mindannyiszor tapasztalja, hogy : non est consilium adversus Dominum.
Kanczellárunk, ugylátszik, végképen meg akarja sem-misíteni az ő legnagyobb ellenségét s hajdani vetélytársát, Arnim grófot ; mert most honárulási pert is indíttat ellene.
A gróf jelenleg Nápolyban van, betegen, mig Berlinben leg-öregebbik fia a halállal küzd. Az Isten keze szemlátomást megnehezült felette ; de mindez csak igazságos büntetés azért, mit 1870-i sept. 20-án a pápa ellen vétett, kit egye-nesen ő árult el a betörő piemonti rablóbandáknak.
VEGYESEK.
— A porosz ,Prot. Kirchenztg.' már odáig haladt, hogy a hullák elégetését is elfogadhatónak találja. Egy gerai tu-dósításában ugyanis ezt mondja; „Szerencse (!),hogy orszá-gunkban nem csekély azon papok száma sem, kik a hullák égetésének kérdését egyszerűen csak egészségügyi szempont-ból nézik, melyhez a vallásnak semmi köze" Hogy az ilyen ,pap' urak ,vallásának' semmi köze hozzá, azt szivesen elhiszszük. Megjegyzendő, hogy Gera városában egy u. n.
„független", hanem a berlini Nagyoriens által elismert pá-holy működik, melynek mestere, valami Fischer ur, nem régen e tárgyról felolvasást tartott, melyet a körülfekvő vi-déken több más, hasontartalmu nyilvános előadás követett.
Ugy látszik tehát, mintha a német szabadkőművesség komo-lyan szándékoznék a hullaégetés kérdését felkarolni. Ilyen-kor első kisérletképen mindig más valakit, vidéki páholyt, vagy valamely másnevü egyletet szokott előretolni, hogy az utat megcsinálja s egyengesse. Emlékszünk, hogy a jezsui-ták elűzésének kérdését is a ,Protestanten-Verein' által pen-dittette meg. Ily körülmények közt a hullaégetők alighanem nálunk is nemsokára ismét elkezdendik éneköket.
— A regensburgi püspök és a bajor cultusminister, Lutz közt fenforgó kellemetlen kérdés e napokban nagy vi-hart keltett a bajor alsóházban. Interpelláltatván ugyanis a minister, miért nem vonta vissza valótlan állításait, oly nyomorult rabulisticával iparkodott magán segíteni, mely még a liberális pártot sem elégítette ki, s Jörg képviselőt s a hazafi-párt vezetőjét azon nyilatkozatra birta, hogy mind az, mit a minister valaha Senestrey püspökről mondott merő rágalom. A minister e kemény szót csendesen lenyelte, mi nem csak a katholikus, hanem még a liberális lapokat is arról győzte meg, hogy Lutz mint minister immár lehetet-len, sőt több lap azon hirt is hozta, hogy lemondását már be is adta ; mert azt hitték, hogy mint hazugságon rajta kapott ember kénytelen visszavonulni. Lutz uramnak azon-ban más fogalma van a becsületről ; mert azóta az ,Augs-burger Alig. Ztg.'-ban hivatalosan kijelentette, hogy nem fog visszalépni.
— Egy jó érvet a hullák égetése ellen e napokban valaki a párisi községtanácsban hozott fel, mely vörös testületben számos emberpörkölő ül. Ezen érv az, hogy a hullák elége-tése a mérgezési bűntények megbüntetését merőben lehet-lenné tenné ; mert a méregnek nyomai végképen elveszné-nek. Ezen érv nem uj, de figyelmet minden esetre érdemel.
— A genfi rendőrfőnök, Heritier egy községi tanácsost, ki a kávéházban egy ókatholikus állampappal összeszólal-kozván, annak néhány sértő szót mondott, az alkotmány nyilt sérelmével, minden befogatási parancs nélkül befogatta s bezáratta. Az illetékes biró, Aubret, a rendőrség ezen ön-kénykedő eljárása felett roszalását fejezte ki; Heritier pedig addig fondox'kodott, mig a nagytanács emiatt viszont a birót fedte meg. Erre Aubert elbocsáttatását kérte ; további com-mentár ily eljáráshoz, ugy látszik, felesleges.
Kiadó-tulajdonos s felelős szerkesztő: báró Hornig Károly, hittudor, m. k. egyetemi tanár.
Nyomatott Budapesten 1876. Kocsi Sándor saját nyomdájában, országút 39. szám alatt.
Megjelenik e lap heten-kint kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij : félévre helyben s
posta-küldéssel 5 ft.
Szerkesztői lakás,Budán viziváros,föutca221,hova alap szellemi részétillető minden küldemények
in-tézendők
KATH. E G Y H Á Z I S IRODALMI FOLYÓIRAT.
I I A R M I N I Z Ö T O D I K É V F O L Y A M .
Előfizethetni minden kir.
postahivatalnál: Budán a szerkesztőnél.Pesten Ko-csi Sándor nyomdai iro-dájában, országút 39-dik szám alatt, hova a neta-láni,nyitott levélb en b ér-mentes reclamations
inté-zendők.
V , /
Pesten, márczius 22. 24. I. Félév, 1876.
Tartalom. A fmlgu Bibornok-Herczeg-Primásánai: legújabb főpásztori körlevele. — A közalapítványi kir.
Tartalom. A fmlgu Bibornok-Herczeg-Primásánai: legújabb főpásztori körlevele. — A közalapítványi kir.