Religio, 1870. 1. félév

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

M D C C C L X X .

r

J I /t/4'

SZERKESZTI S KIADJA

C S E L K A N Á N D O R

m mii

S7EGÍ"'.

í rom

—

PEST, 1870.

NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR SAJÁT KÖNYVNYOMDÁJÁBAN ALDUNASOR 9. SZÁM.

TARTALOM-JEGYZÉK

a „Religio" 1870 I. félévi folyamához.

Czikkek. Lap.

Alber in L u c a e X X I I 337 Apostoli irat Pluym érsekhez . . . 220

Apostoli irat s primási körlevél a böjti fegyelem

ügyében . . . 355

Apostoli irat a Szent-László-társulathoz . . . 73 Bielek László a pápa csalatkozhatlanságáról . . 3 2 1 Constitutio az egyházi büntetésekről . . . 4, 12 Constitutio pápaválasztásról . . . 27 Constitutio dogmatica de fide . . 249, 257, 265, 273

Decretum Congr. Rit. de Urbano V. 3 3 1

Észvallás 3 5 , 4 3 , 5 1 Egyetem állása a k a t h . egyházban 217, 225, 233, 241,250

Észrevétel a szerény indítványra . . . 228,235 E g y h a n g ú s á g a zsinati határozatokban 244, 252, 260,269 E g y h á z és a modern állam . . . . 258, 266

Esterházy Miklós és a pápa csalatkozhatlansága . 313 Fogarasi g. k. püspök a pápa csalatkozhatlanságáról 3 6 1 Gyógybüntetések 18, 26, 33, 41, 49, 57, 65, 73, 81,

90, 98, 107, 1 1 6 , 1 2 3 , 1 3 1 Honorius és az egyh. s isk. hetilap . 188, 196, 203, 211

Hitegység 2 7 4 , 2 8 1 Irányeszmék 1, 9, 17, 25

Infallibilitás és a pápa 89, 97, 105, 113, 121, 129, 137, 145, 153

I n d í t v á n y . . . 155

Igazság 179, 186, 195 Katholikus istentisztelet . . . 364 K r a j c s i k János a pápa csalatkozhatlanságáról . . 370 Korszellemünk . . . 2, 10 Két magyar hang a csalatkozhatlanság mellet . . 314 László magyar király a római pápáról . . . 3 6 9 Liberalismus és a z s i n a t . . . . 324, 330, 341 Lonovics József érsek a pápa csalatkozhatlanságát

t a n í t j a 369 Matkó hazugságainak megtorkolása . . . 3 2 9

Magyar szentírás a pápa csalatkozhatlanságáról . 377 Magyar egyházi zsinatok s a csalatkozhatlanság

345, 353 N a g y v á r a d i g. k. püspök a pápa csalatkozhatlansá-

gáról 362 Olsavszky M. a pápa csalatkozhatlanságáról . . 3 6 1

Postulatuin pro Infallibilitate . . . 60 Papok sorsa j a v a i k s végintézeteik tekintetében 161, 169 Protestáns szó a népiskolai törvényhez . . 164, 171 P á z m á n y Péter s a pápa csalatkozhatlansága . 297, 305 Plébániai k ö n y v t á r a k 300, 308 Pápa, mint az egyház oszlopa és főpásztora, csalat-

kozhatlan . . . . 3 4 6 Róma vagy halál . . . . 289, 298, 306, 315 Szentírás a világi hivek kezében . . . 362, 371

Lap.

S z e n t a t y á k müveinek u j a b b kiadása . . 140, 147 Szent Pál és a zsidó-keresztények 177, 185, 193, 201, 209 Törekvések 67, 75 Újévi körlevele a herczegprimásnak . . . 83

Válasz Laubhaimer és Czibulka u r a k n a k . 285, 290

Veto 380 Egyházi tudósítások.

A m e r i k a . A katholicismua állapota 38, 46. Állam- egyház 232. Az alsó papság helyzete 302.

E g y püspök levele a csalatkozhatlanság-

ról 3 3 5 , 3 5 1 B a d e n . E g y h á z i állapotok 237

B a j a . Iskolaalapkö-letétel . . . . 287 B é c s . Szentföldrei zarándoklás 54. K a t h . kasi-

nók 199. Csalatkozhatlanság 343, 349, 367, 381 E s z t e r g o m. Magyar botrány irodalom . . 141 F 1 ó r e n c z. Istenkáromlás . . . 287 F e r r a r a. Képrombolás . . . 3 1 9 J a p á n . Keresztények ü l d ö z t e t é s e . . . . 2 3 9 J á s z ó. Irodalmi egylet. . . . 157 K . - H . - V á r a l j a . Hitélet 149. P a p i gyűlés . . 366 K o n s t a n t i n á p o l y . Örmény schisma . . 158 L o n d o n . Angol és orosz egyházak egyedülése 128,

143, 151, 294. Macaulay az egyházról . 3 2 0 M ü n c h e n . Döllinger és a pápa csalatkozhatlansága

101, 165, 279. Martin Konrád levele a csalatkozhatlanságról223. Országgyűlési

v i t á k . . . . 327, 350, 359, 374 N a g y v á r a d . Szaniszló emléke 61. ,Nagyváradi

L a p o k ' 92. K a t h . iskolák . . . 1 6 5 N é m e t a l f ö 1 d. Halálbüntetés eltörlése. . . 5 5 N e u c h â t e l . Az egyháznak az államtóli elválása . 3 1 N é m e t-L a d. Egyházkerületi gyűlés . . . 125 O r o s z o r s z á g . Katholikusok üldöztetése . . 334 P a 1 e s t i n a. Statistikai ismertetés . . 70, 80, 87 P á r i s . Szabadelvüség és katholicismus 7. Csalat-

kozhatlanság 30. Vota Cleri gallicani 63.

Bádeni egyházi ügyek 79. Honorius pápa 94, 103, 111. Szabadkőművesség és a zsi- nat 195. Szabadkömüvesi manifestum

255, 262. Plebiscitum . . . . 279 P e s t . C s a l a t k o z h a t l a n s á g 5, 20, 76, 261. Syllabus

13. Nőtanítóképezde 21. Savonarola 28.

Ünnepek s közös iskolák 33. D e á k p á r t vagy balpárt 44. Nép szava Isten szava 53. Oportunitás 84. Budapesti állapotok 100. Erdélyi egyh. s isk. hetilap 109.

Zsinat elleni v á d a k 117. Kath. dolgok az országgyűlésen 134. Pápai pénzek értéke

törvényjavaslat 181, 190, 205, 213, 246.

Böjti ajtatosság 183. Nagypéntek 221.

Válasz a protestáns lapnak 229,236. Anti- kath. nyomdák 254. Májusi ájtatosságra szánt köny 271. Egyetemi törvényjavaslat 276, 293, 301, 309, 317, 326, 332, 342,

348, 365, 372. Úrnapi körmenetek . 366. 381 R ó m a . Egyetemeszsinati mozzanatok 6, 22, 29,

45, 62, 69, 78, 94, 110, 119, 142, 150, 167, 173, 183, 190, 199, 206, 214, 222, 231, 237, 247,255, 262, 293,310, 349, 358, 373. Nestoriánusok 37. Erzsébet királyné 85. Műkiállítás 127, 173, 333. Pápai pén- zek 271, 278. T r a p p i s t á k 301. Antonelli

válasza D a r u n a k 318, 326. Tébolyda . 343 S o p r o n . Nóvák Ferencz győri kan. halála . . 110

litika 102. Montalembert és társai 215, 222. Csalatkozhatlanság elleni szózatok

294. Mazzini röpirata . . . . 310

V á c z. Autonomikus mozgalmak . . . 1 1 8 , 1 9 8 W i 1 n a. A katholikusok üldöztetése . . . 238

Irodalom.

Gregorii Naz. oratio apologetica de fuga sua 247, 263, 279 304, 311.

Hirschers nachgelassene kleinere Schriften 7, 14, 23, 32, 39, 47, 55

Könyvészet . . . 71, 375

Sanctorum P a t r u m opuscula selecta. H u r t e r . 95, 159 168, 175, 207. 215, 239

Megjelenik e lap heten- kint kétszer : szerdán és szombaton. — Előfize- tési dij félévre póstán- küldéssel 5 frt. 25 kr.,

helyben 4 frt. 90 kr.

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

Festen, január 1-én.

E lefizethetni minden k. postahivatalnál ; Pes- ten a szerkesztőnél (te- rézvárosi plébánián)s Ko- csi Sándor nyomdai iro- dájában, (haltér és aldu- nasor sarkán, 9. sz. a.)

I. Félév. 1870.

T A R T A L O M : Irányeszmék. — Korszellemünk. — Szentatyánknak constitutiója az egyházi büntetésekről. — E g y h á z i tudósitások. — Irodalom. — Vegyesek.

Irányeszmék.

nye, ugyanazon ember felkarolására alapítva, tehát povidentiális intézmény mindkettő, arra hivatva s utalva, hogy karöltve haladjanak az emberi társa- dalom ideig s örökké tartó boldogságának eszközlé- sében. Az ember miatt van az állam; az ember miatt Mint katholikus egyházi lapnak szerkesztője

szebb üdvözlettel nem léphetünk t. olvasóink elé, mint ha a „ D i c s é r t e s s é k J é z u s K r i s z t u s t "

mondjuk és hangoztatjuk szivünk mélyéből. Jézus Krisztus, a mi isteni Megváltónk, ugyanis az, kinek dicsőítésére fognak ez évben e lapnak számai tele- iratni; Jézus Krisztus, a mi isteni Megváltónk, az alpha, melylyel kezdjük s lesz az omega, melylyel végzendjük a szerkesztést ; ő azon világos felhő, azon lángoszlop, mely minket a fogalomzavarok arábiai pusztájában vezérel, hogy az igéret földjét elérhes- sük, az igazságot felismerjük, hirdessük és kövessük.

A tisztelt olvasó közönség azonban megvárja tőlünk s méltán, hogy kifejtsük előtte azon i r á n y e l - v e k e t , melyeket lapunk szerkesztésében követni szándékozunk. — Tt-szszük tehát.

Ultramontán-e a Religio szerkesztője vagy l i - b e r á l i s ? azon kérdés, melyet sokan iutéztek s fog- nak talán intézni hozzánk. Feleletünk ez : mi „katho- likusok" vagyunk minden elő-s utónév nélkül. — De mégis.

H a azt érti valaki a szabadelvűség alatt, hogy c u i q u e s u u m ; r e d d i t e , q u a e s u n t c a e s a - r i s , c a e s a r i , q u a e s u n t D e i , D e o ; h o n o r e m , c u i h o n o r e m stb. : akkor mi szabadelvű ek va- gyunk. De ha valaki azt érti a szabadelvűség alatt, hogy mi a jónak és rosznak, igaznak és hamisnak, tévelynek és igaz hitnek, bűnnek és erénynek, egyen- lő jogát ismerjük el elvileg az egyházban, mint az államban: ú g y mi nem vagyunk szabadelvűek.

H a a szabadelvűség abba helyeztetik, hogy a z á l l a m o k a z e g y h á z t ó l e l v á l j a n a k é s k ö z ö n y ö s e k l e g y e n e k m i n d e n v a l l á s i r á n t : ú g y mi nem vagyunk szabadelvűek. Mert az állam és az egyház ugyanazon Istennek intézmé-

van az egyház ; mindkettőnek működési tere az egysé- ges ember; miként pedig az embert nem lehet ket- tévágni, a testet a lélektől elválasztani, a nélkül, hogy a halál be ne következzék: ú g y életveszélyes kisérlet, örökéletveszélyes műtét, nem az egyházra, mely Krisztus Ígérete szerint el nem múlik, hanem a társadalomra, ha nem a társadalomra, bizonyosan az egyes emberekre nézve ezen erőszakos elszakí- tása az államnak az egyháztól.

Nem akarunk mi theocraticus államot; de akar- juk igenis, hogy az á l l a m m i n d e n b e n k a r ö l t - v e h a l a d j o n a v a l l á s s a l , a v a l l á s t f e n - s ő b b o l y a s m i n e k t a r t s a , m e l y n e k p a r a n - c s o l a t a i t n e m s z a b a d m e l l ő z n i e , m e g - v e t n i e . „II est dangereux, que les lois civiles ne permettent de leur cotée, que la religion doit com- d a m n e r ; une de ces choses marquant toujours un défaut d' harmonie et de justesse dans les idées, qui se répand sur 1' autre." M o n t e s q u i e u De 1' esprit des lois t. 4. c. 14. p. 2 0 : vagyis, veszélyes, ha a polgári törvények olyasmit engednek meg, mit a vallásnak kárhoztatni kell ; mert ez eljárás mindig arra mutat, hogy nincs egyetértés az eszmékben és fogalmakban; ez pedig összezavarja az embereket.

Az államnak nem szabad közönyösnek lenni a val- lás, tehát az egyház iránt; mert a vallás igazság, az i g a z s á g i r á n t p e d i g n e m s z a b a d a z e m - b e r n e k k ö z ö n y ö s n e k l e n n i , tehát az államnak sem, mely egyes emberek összlete. „Oly kormán y for- ma, mely az igazság és tévely jogainak egyenlőségére építtetik, melynek alapja a törvényes scepticismus és sociális apostasia, (liberális kormányforma) katho- likus elvek szerint el van itélve és kárhoztatva, mint ellentéte a kereszténységnek." Bien Public 1869.

Mindez az elvekre, a tanra, vonatkozik s ebből engedni katholikusnak nem lehet, nem szabad.

1

Ami az életet illeti, erre nézve csak egy a sza- bály : S z e r e s s e d f e l e b a r á t o d a t , m i n t ö n - n ö n m a g a d a t . A roszat, min változtatni nem tu- dok, tűrni fogom, mint tűri Isten is, ki napját felköl- ti a jókra és gonoszakra stb. ; de hogy a lánczot csókoljam, mely igazságtalanul békóban tart, hogy igaznak mondjam, mi hamis, szépnek, mi rút, a bűnt erénynek, az elnyomatást szabadságnak nevezzem, nem teszem; inkább ne neveztessem szabadelvűnek.

Az államnak az egyliáztóli elválasztását tehát mi nem helyeseljük, k á r h o z t a t j u k ; de lia ez elválasz- tás megtörténik, tűrni fogjuk és iparkodandunk oda hatni, hogy a rosz következmények, amennyire csak lehet, enyhíttessenek.

Ez a modern államtheóriára vonatkozó né-

zetünk. (Folytatjuk.)

Korszellemünk.

Valamint minden egyes embernek, ú g y minden kornak megvan a maga sajátsága, jellemvonása;

megvannak tulajdonai aszerint, amint abban vagy az egyének vagy a honpolgárok vagy azok összes- ségének, a társadalomnak, gondolkodásmódja válto- zik s a különféle meggyőződésből alkotott közvéle- mény a g y a k o r l a t s az élet színpadán nyilatkozik.

Kiválólag áll pedig ez a mi korunkról, melyben élünk s melynek szelleme lehetetlen, hogy bennün- ket érintetlenül hagyjon. Ki tagadhatná, hacsak va- laki nem akar az igazságtalanság bérenczévé sze- g ő d n i hogy jelen korunk vonására, illetőleg szelle- mére nézve, az előbbiektől sokban, igen sokban, elüt, nevezetesen, hogy azt ,az álszabadság, a gyanús ter- vet forraló humanismus, vallási türelmetlenség, a hánytorgatott lelkiismeretszabadság, álfelvilágoso- dás, magasabb művelődés utáni korlátlan törekvés, demokratikus elvek, az önfüggetlenítés s a haladás maniája, kitünőleg jellemzik ? Méltán alkalmazhatók korunkra egy jeles franczia tudós e szavai: „En même temps, en effet, qu'elle introduisait la licence dans les idées, la reforme non seulement anéantissait en fait, mais supprimait en principe la liberté dans l'ordre temporel".

) S e jellemvonások együtt-

véve teszik korunk szellemét vagyis, hogy világo- sabb kifejezéssel éljünk, adják az ú g y nevezett „kor- szellem" fogalmát Sokszor az egyik kor a másikkal homlokegyenest ellenkezik s ami épen nem ritka példa, meggyőződésére és követett elveire nézve a m a g u k a t a rohanó ártól elsodortatni nem engedett

') Baguneault : „Le catholicisme", torn. II. pag. 221.

r a r i n a n t e s i n g u r g i t e v a s t o n a g y szelle- mek ámulatára egymás ellen verseng és pályafutásra kel. Hogy e tekintetben í g y áll a dolog, arról köny- nyen meggyőződünk, ha a történetbe egy pillantást vetünk, azután pedig korszellemünk megitélése vé- gett annak törekvéseit a szigorral párosított részre-

hajlatlanság bonczkése alá veszszük.

A pogány bölcsészek hajdanában azon tant állitották fel : hogy a vallás kizárólagosan csak a művelt osztály és tudósok számára való s hogy a természetes észszel és emberi méltósággal mi sem ellenkezik annyira, mint ama feltevés, miszerint a vallás elfogadására és annak gyakorlatára a műve- letlen nép is hivatva van. Ellenben, hithideg s az álszabadság dühöngő szelétől megmételyezett ko- r u n k b a n találkoznak, kik nem u g y a n oly értelemben bölcsek, mint C e l s u s , P o r p h y r és J u l i á n

valának, hanem a bölcseség csak külső mázával bir- nak s kik mégis torkuk szakadtából azt vitatják:

hogy a vallás sem a tudós, sem a művelt embert nem kötelezi, hanem azért gondoltatott ki, hogy az alsó, műveletlen néposztály hajlamaira és erkölcseire néz- ve kellő korlátok között tartatván, szellemileg el ne aljasodjék és féktelenségre ne vetemedjék. Ezek iga- zán ama csudabogarak, a mint őket egyvalaki talá- lólag elnevezé, „melyeket a modern világban a kor- szellem fűzfájáról rázott s ráz le európaszerte a forradalmi mania vihara." De oly csndabogarak ők, melyek csudálandó bölcseségük daczára fel nem fogják értelmét azon czáfolhatlan igazságnak, melyet egy szabadelvű férfiú saját megszégyenítésükre állí- tott: „Les nations — formèrent presque toujours

une fédération plus au moins intime, convinrent de se réunir, soit contre des ennemis étrangers, soit pour venger mutuellement leurs injures, soit pour remplir en commun quelque devoir religieux";

) s azért vakságukban a falnak rohanva, összezúzzák fejüket.

T é n y továbbá, hogy a kereszténység első századá- ban a tudomány felkent bajnokai s a bölcsészet első- rangú tudorai vörös tudorköpenyben hirdették Krisztus tanítását; most pedig fel-felbukkannak nyo- morult pyginaeusok. mint Ronge, Forstner, Jáczint, az excarmelita, kik papi köntösben elvrokonaikkal a régi bálványok tiszteletét visszavarázsolni óhajtanák, az embert, Istennek ama dicső képmását, az oktalan állatok sorába aljasítják s egy u j , eddig hallatlan, majombölcsészet apostolaiul magukat feltolják, mi- után az egyházban a tanítás legmagasztosabb hiva-

1) Condorcet : „Des progrès de l'esprit humain", pag.

39—40.

I

tásának szentélyében az üdvhirdetés és a szentség- kiszolgáltatás angyali tisztét szentségtelen kezekkel bitorolták és az igazság megdönthetlen oszlopát, az egyházat, megcsalták! Önkényről, pártoskodásról, alattomos római törekvésekről s a bitben való meg- fogyatkozásról vádolják ő t , konokságukban nem akarván elismerni ama fényes bizonyitékot, melyet az egyház pártatlanságáról G u i z o t adott : „L'Eglise a constamment maintenu le principe de l'égale ad- missibilité de tous les hommes, quelle que fut leur origine, à toutes ses charges, à toutes ses dignités.

L a carrière ecclesiastique était ouverte à tous. L ' Église se recrutait plus souvent même dans les rangs inférieurs, que dans les supérieurs ; elle appe- lait seule toutes les supériorités légitimes à la possession du pouvoir".

) A hajdankor királyai és fejedelmei nagy K o n s t a n t i n példájára egymás- sal vetekedve legnagyobb dicsőségüknek tartották a kereszt üdvhozó tanát vagyis a katholikus hitet vallhatni s ú g y szólván, minden vállalataikban és feltéteikhez az „ I n hoc signo vinces !" reményüket kötötték ; míg jelenleg legtöbben megtagadva minden vallást, a kereszt fenséges tudományát annak isteni Szerzőjével együtt utálják, a vér árán szerzett megváltás drága művét fitymálják s a vallás hit- czikkelyeit feszegetik, azon elvből indulva ki : hogy semmi tevőlegest a hit tárgyául elfogadni nem kell, hogy a hit szükségtelen s a kereszt, hasonlóan a zsidókhoz és pogányokhoz, gyalázat és bolondság.

Régenten a kereszténységre megtért zsidók közön- ségesen zsidó keresztényeknek, a megtért pogányok nemkülönben pogány keresztényeknek hivattak ; ámde a mi időnkben majdnem minden lépten-nyo- mon gonosz rémként körülbolyongó s kisértő sátánok g y a n á n t száguldozó keresztény zsidókat és keresz- tény pogányokat látunk, kik ellenében azok, kiket mind a sz. irás, mind a sz. a t y á k és jeles egyházi tudósok „a világosság fiai" diszes elnevezéssel meg- tiszteltek, „a sötétség", „bigottság", „álszenteske- dés", „rajongás", „babonaság" és „ultramontanis- mus gyermekei" gúnynevekkel illettetnek ! — íme, mily rettenetesen külömböznek egymástól különféle időben az emberek nézetei s mily roppant eltérés

észlelhető a különféle korok között, úgy, hogy az embernek önkényt eszébe jut, mily jogosultsággal oszták fel már a régiek a különféle korokat arany-, ezüst- és vaskorokra.

H a mi korunk szellemét minél tökéletesebben

3

s élethűebben rajzolni megkisértenők, mindenekelőtt szükséges volna azt a régiek valamelyikével pár- huzamba vonni s minden tulajdonaival, árny- és fényoldalaival, összehasonlítani ; de jelen czikkünk- nek czélja nem az lévén, azonkivül, minthogy az ily összehasonlítás, h a b á r nem vegyülnénk is némely erkölcstanítók és asceták siralmas panaszhangjaiba, kik rendesen saját korukat t a r t j á k legvásottabbnak és legerkölcstelenebbnek, jelen k o r u n k n a k sok tekin- tetben nem igen szolgálna ajánlatára, ezúttal annak főbb téves törekvéseit kimutatni szándékozunk. S nem csalódunk, ha annak négy főtörekvését külöm- böztetjük meg, melyekben annak szelleme különö- sen nyilvánulni látszik. E szellemet pedig hatalmas

kormányrúdnak mondhatjuk, mely által a korban élő emberek sokszor akaratlanul is ellenkező és ve- szélyes irányba tereltetnek.

1) K o r u n k b a n majdnem átalános uralomra ver- gődött a t e s t i é r z é k i s é g . Jobbra-balra hul- lanak Dagon bálványa előtt a szerencsétlen áldoza- tok s ezt a korszellem sugallta és általa helyeselt követelménynek t a r t j á k annak elpuhult és elkorcso- sodott rabszolgái ! Ők a földi életet nem ú g y tekin- tik, mint előkészületet egy boldogabb, egy örök ha- zára, mint vándorlást a siralom völgyén keresztül, a halhatatlanság viruló révpartjára, mint érdem- szerzést az örök jutalomra s mint szennytelen hiva- táskörrel foglalkozni köteles ideigtartó léteit, hanem mint olyat, mely a halandó gyönyör- és élvhajhá- szatának kielégítésére van a természettől rendeltetve s mely nem egyéb, mint játék vagy kéj kirándul ás, mely alatt a kirándulóknak kéjvágyukat betölteni és kényük-kedvük szerinti kicsapongásokat űzni szabad. Mintha már eljött volna a némelyek ál- tal kigondolt r e g n u m m i l l e n a r i u m , melyben az emberek magukat a kéjelgés és testi gyönyör puha karjaiban r i n g a t j á k ! A korszellem e balga engedményének pedig egy idő óta már igen sok gyönyörű vívmányokat köszönhetünk, ama vívmá- nyokat értjük, melyek sz. vallásunkat, annak jogait és intézményeit, hallatlan elszántsággal megtámad- ják és megbuktatással fenyegetik ; ama vívmányo- kat, melyekkel legújabban az állam az egyházat boldogítá, midőn a mult évben Ausztriában szente- sített vallásközi törvények által a polgári házasságot behozta, a concordatumot érvényétől megfosztotta s a szentszékek a vegyes házassági pöröknél eddig gyakorlott jogát eltörülte és megsemmisítette ; ama vívmányokat, melyek az erkölcstelenség csiráit magukban hordozó istentelen elvekben nyerik kife-

1"

jezésüket; ama vívmányokat végre, melyek az iskolák elvallástalanításáuak keserű gyümölcsével a k a r j á k az emberiséget boldogítani, hogy az ifjú nemzedék a vallástan tiszta moráljától el vonatván s a gondos

anya, az egyház, őrködése alól erőszakosan, t. i, az iskolák az egyháztóli elválasztása és a közösiskolák behozatala által, kiragadtatván, az érzékiség r ú t Molockjának áldozatul oda vettessék. Bizony, olyan

állapotot varázsolandnak elő maholnap számunkra, melyről egy lelkes ü g y b a r á t t a l elmondhatjuk :

„ h o g y ezen állapot a Szammonokodan v a g y Alkorán sensuál paradicsomának megvalósulása lesz" ; oly időt, melynek előteremtéséről a gnosticusok is oly hirhedtekké lőnek, hogy gr. S t o l l b e r g azt irja r ó l u k : „A gnosticus", úgymond, „valódi centaurus volt, kinek emberi felső része a képzelt bölcseség ábrándjai közt veszett el, míg ellenben alsó része zabolátlanul engedte át magát minden kívánságai- n a k " ') ; oly állapotot végre, mely az emberben az Isten templomát megfertőzteti, holott egy egyházi iró az ember méltóságáról ekként elmélkedik : „Exte- riőr liaec domus imago est interioris domus; interior vero domus imago est illius. quod in mente divina continetur."

)

2. H o g y k o r u n k eddig ecsetelt mirigyének an- n á l erősebb alapja s minél szétágazóbb gyökere legyen, társul vevé magához a phrázisos l e l k i i s - m e r e t s z a b a d s á g o t . Ez véleményünk szerint a helyes fogalmak összezavarásából keletkezett és eddig

sátorát a félmüveitek és tudákosok között ütötte fel.

Nem értjük itt azon lelkiismeretszabadságot, melyet kételyekben a kath. egyház sem kárhoztat amaz elv szerint : „ I n fide unitas, in dubiis libertás",

) h a n e m ama m á r n a g y o n is elharapódzott s magát a nép alsó rétegeibe befészkelni kezdő szabad gondolko- dásmódot, melyet sokan a hit és lelkiismeret dolgá- ban t a n ú s í t a n a k s mely helytelenségénél fogva s z a - b a d o s s á g n a k is bélyegeztethetik.

(Vége köv.) Pelkö Péter.

Szentatyánknak constitntiója az egyházi büntetésekről.

P i u s s e r v u s s e r v o r u m D e i . A d p e r p e t u a m r e i m e m ó r i á m .

Az apostoli szentszék mérsékletéhez tartozik azon üdvös , szabályokat, melyek a régi canonok tekintélyével behozattak, megtartani vagy az idő és körülmények vál- toztával bölc3 óvatossággal azokat apostoli tekintélyénél

*) „Geschichte d. R. J . Chr." V I I . 497. lap.

2) Gjratry : „Phil. de la connaissance de l'ame" I . 66.1.

3) Ágoston.

fogva mérsékelni, üdvös módon megváltoztatni. Régi idő óta tapasztaljuk már, hogy az egyházi censurák, per modum latae sententiae, melyek különféle időszakokban felállíttat- tak és kihirdettettek azon czélból, hogy az egyház fegyelme sértetlenül fentartassék, a gonoszoknak merénye elnyomas- sák és ők megjavuljanak, idő folytával igen megszaporod- tak ; tapasztaljuk azt is, hogy némelyek közülök az idő és erkölcsök változtával nem felelnek meg többé azon czélnak, mely miatt hozattak é3 azért sem nem alkalomszerük, sem nem hasznosak többé, mint voltak valaha ; amiértis kéte- lyekre, félelmekre, lelkiismereti nyugtalanságra adnak alkalmat részint azoknál, kikre a hivek feletti őrködés bí- zatott, részint maguknál a híveknél.

Mi tehát segíteni a k a r v á n e bajokon, elrendeltük, hogy az egyházi censurák teljesen és szigorúan átvizsgáltassanak, n e k ü n k az eredményről jelentés tétessék, hogy mi érett megfontolás után határozhassunk afelett, melyikét kelljen o censurák közül fentartani, megerősíteni és melyikét enyhí- teni vagy eltörülni.

Ezen átvizsgálás megtörténvén, tiszteletre méltó test- véreinknek, a római szent egyház bibornokainak, az egész keresztény társadalomban a hitbeli kérdések átalános inquisi- torainak, tanácsát meghallgatván, miután az ügyet huzamos ideig komolyan megfontoltuk, saját elhatározásunkból, bizt03 tudomásunk, érett megfontolásunk, után apostoli teljhatal- munknál fogva elrendeljük ezen constitutiónk által, melynek ereje örök időkre terjed, miszerint a kiközösités, felfüggesz- tés, egyházi tilalom, excommunicato, suspensio, interdictum, a k á r mint ipso facto, a k á r per modum latae sententiae volt kimondva, csak azon nemei birnak jogérvénynyel és azon módozatban, amint ez jelen constitutiónkban meghatá- roztatik.

Kijelentjük egyszersmind, miszerint ezen censurák nemcsak a régi canonok tekintélyénél fogva birnak jogér- vénynyel, amennyiben ezen canonokkal jelen constitutiónk megegyez, hanem ezen constitutiónak magának tekintélyé- nél fogva is úgy, hogy a nevezendő censurák ép oly telje-

sen érvényesek, mintha csak most volnának legelőször kihirdetve.

E x c o m m u n i c a t i o n e s L a t a e S e n t e n t i a e s p e - c i a l i m o d o R o m a n o P o n t i f i c i r e s e r v a t a e .

Itaque excommunicationi latae sententiae spcciali modo Romano Pontifici reservatae subjacere declaramus :

I.

Omnes a Christiana fide apostatas et omnes ac singulos haereticos, quocumque nomine censeantur et cujuscumque sectae existant, eisque credentes, eorumque receptores, fau- tores, ac generaliter quoslibet illorum defensores.

I I .

Omnes et singulos scienter legentes sine auctoritate Sedis Apostolicae libros eorumdem apostatarum et haereti- corum haeresim propugnantes, nec non libros cujusvis aucto- ris per Apostolicas Litteras nominatim prohibitos, eosdemque libros retinentes, imprimentes et quomodolibet defendentes.

I I I .

Scliismaticos et eos, qui a Romani Pontificis pro tem- pore existentis obedientia pertinaciter se subtrahunt vei recedunt.

5 IV.

Omnes et singulos, cujuscuraque status, gradus seu conditioiiis fucrint, ab ordinationibus seu mandatis Romano- rum Pontificum pro tempore existentium ad universale futurum Concilium appellantes, nec non eos, quorum auxilio, consilio vel favore appellatum fuerit.

V.

Omnes interfieientes, mutilantes, percutientes, capien- tes, carcerantes, detinentes vel hostiliter insequentes S. R . E .

Cardinales, Patriarclias, Archiepiscopos, Episcopos, sedisque Apostolicae Legatos vel Nuncios, aut eos a suis dioecesibus, territoriis, terris seu dominiis, ejicientes, nec non ea mandan- tes vel rata habontes seu praestantes in eis auxilium, consi-

lium vel favorem.

V I .

Impedicntes directe vel indirecte exercitium jurisdi- ctionis ecclesiasticae sive interni, sive cxterni fori et ad hoc récurrentes ad forum saeculare ejusque mandata procuran- tes, edentes, aut auxilium, consilium vol favorem praestantes.

V I I .

Cogentos sive directe, sive indirecte, judices laicos ad trahendum ad suum Tribunal personas ecclesiasticas praeter canonicas dispositiones ; item, edentes leges vel décréta con-

t r a libertatem aut j u r a Ecclesiae.

V I I I .

Récurrentes ad laicam potestatem ad impediendas litteras vel acta quaelibet a Sede Apostolica vel ab ejusdem Legatis aut Delegatis quibuscumque profecta eorumqae promulgationem vel exocutionem directe vel indirecte prolii- bentes, aut eorum causa sive ipsas partes, sive alios, laedon- tes vel perterrefacientes.

I X .

Omnos falsarios Litterarum Apostolicarum, etiam in forma Brevis ac supplicationum gratiam vel justitiam con- cernentium per Romanum Pontificem vel S. R. E . vice-Can- cellarios seu Gereutes vices eorum aut de mandato ejusdem Romani Pontificis signatarum ; Nec non falso publicantes

Litteras Apostolicas, etiam in forma Brevis et etiam falso signantes supplicationes hujusmodi sub nomine Romani Pon- tificis, seu vice-Concellarii aut Gerentis vices praedictorum.

X . X I .

Usurpantes aut séquestrantes jurisdictionem, bona, re- ditus ad personas ecclesiasticas, ratione suarum ecclesiarum aut beneficiorum pertinentes.

X I I .

Invadentes, destruentes, detinentes per se vel per alios, civitates, terras, loca aut j u r a ad Ecclesiam Romanam perti- nentia; vel usurpantes, perturbantes, rctinentes supremam jurisdictionem in eis ; nec non ad singula praedicta auxilium^

consilium, favorem, praebentes.

A quibus omnibus excoinmunicationibus hue usque recensitis absolutionem Romano Pontifici pro tempore spe- ciali modo reservatam esse et reservari ; et pro ea generalem concessionem absolvendi a casibus et censuris, sive exeom-

municationibus Romano Pontifici reservatis, nullo pacto sufficere declaramus, revocatis insuper earumdem respectu

quibuscumque indultis concessis sub quavis forma et qui- busvis personis etiam Rogularibus cujuscumque ordinis, congregationis, socictatis etlnstituti, etiam speciali mentione dignis et in quavis dignitate constitutis. Absolvere autem praesumontes sine débita facultate, etiam quovis praetextu, excommunicationis vinculo Romano Pontifici reservatae innodatos so sciant, dummodo non agatur de mortis articulo, in quo tarnen firma sit quoad absolutos obligatio standi m a n - datis Ecclesiae, si convaluerint.

EG-YHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

P E S T , deez. 25-én. Regi dolog már, hogy timeo Da- naos dona ferentes ; mi is alkalmazzuk o régiséget a Peston megjelenő és n e k ü n k katholikusoknak tanácsokat osztogató Lloydokra. Nem helyeselhetjük, ha valaki egyátalán nem a k a r másnak tanácsára hallgatni ; de mikor ily v a d a k a t Ír- nak összevissza, nem tehetjük, hogy fel ne kiáltsunk : Si tacuisses.

Közmondás, hogy a bölcs hallgatva is beszél ; a Lloy- dok bizonyára azt gondolják, hogy az ő piszkos papirosuk is hallgatva beszél; — beszél, beszél, de váljon ezért m á r bölcsek-e a Lloydok, nagy kérdés.

A „Poster L l o y d " 299 számának körülbolül 45 foknyi szegletjel alatti czikke igen érdekes, a mennyiben figyelmez- tet minket katholikusokat, hogy ovatosak legyünk. „ E s naht die Periode, wo sie sich e n t w e d e r bequemen müs- sen, in directem Widerspruche mit dem Gebote, das vom Berge Sinai herab erscholl : „Du sollst nicht andere Götter haben neben mir," an das völlig widerchristliche Dogma zu glauben, dass ein schwacher Greis — unfehlbar sei, wie der liebe Gott, — o d e r sich auf die ewigen Höllenstrafen ge- fasst zu machen." E szavak elég világosan m n t a t j á k , hogy c z i k k i r ó nem t u d j a , mikép kell az infallibilitást érteni ; mert arról senki sem szólott eddig, hogy a pápa épen oly csalhatatlan, mint az Isten. A pápa csalhatatlanságának megvannak határai : az Isten csalhatatlanságának pedig nincsenek ; a pápa csak annyiban csalhatatlan, amennyiben

az Ú r ötet e kegyelemben részosité. Képtelenség tehát ezen állitás : dasz ein schwacher Greis — unfehlbar sei, wie der liebe Gott. Tekintve továbbá azt, hogy az egyház csalha- tatlan, a mit pedig tagadni nem lehet, nem szabad, (ha czik- kiró szavaim felett kételkednék, nyisson ki bármily dogma- ticát és olvassa el azon §§-at, melyek de infallibilitate Eccle- siae Christi szólanak), ebből czikkiró logikája szerint a n n a k kellene következnie, hogy az egyház oly csalhatatlan, mint az Isten. — Mikor és hol tanított ilyfélét valaki ? — A pápa csalhatatlansága és egyház csalhatatlansága pedig egy, mert a fő a test része. Külömben, az infallibilitást illetőleg a czikkiró u j a t nem m o n d ; mert 1690-ik deczember 7-én V I I I S á n d o r pápa által kárhoztatott 31 tétel között a 29-ik már igy szólt: „Futilis et toties convulsa est assortio de Pontificis Romani supra concilium oecuinenicum auctori- tate atque in fidei quaestionibus decernendis infallibilitate."

Továbbá, X I I n c z e 1682-ik april 11-én kelt brévéjében, valamint V I I I S á n d o r 1690-ik aug. 4-én kelt „Inter multiplices" Constitutiojában a gallikán clerus declaratió- j á n a k következő czikkét kárhoztatá : „In fidei quoque quae-

stionibus praecipuas Summi Pontificis esse partes, eiusque D é c r é t a ad omnes et singulas ecclesias pertinere, n e c t a - rnen i r r e f o r m a b i l e j u d i c i u m , nisi Ecclesiae con- sensus accesserit."

A német lap a z u t á n igy f o l y t a t j a : Ist es d a h e r f ü r Gläubige u n d Ungläubige gleich wichtig, ernstlich zu un- tersuchen, wie weit denn selbst f ü r die orthodoxesten Ka- tholiken die A u t o r i t ä t des gegenwärtigen Konzils reichen

k a n n . " A c z i g á n y is lovát kereste, midőn r a j t a ü l t ; n e k ü n k a z o n b a n nincs mit k e r e s n ü n k , mert elhiszszük, hogy a Szent- lélek k o r m á n y o z z a az e g y h á z a t . I l y scrupulosus úr s z á m á r a ide i r j u k először is A t h a n á z szavait ad Epictetum Epis- copum Corinthiorum a niceai zsinatról: „ E g o quidein pute- bam omne vaniloquium universorum, qui ubique sunt Hae- reticorum, cessasse ex ea, quae facta est in Nicaea, Synodo.

Q u a e enim in ea a p a t r i b u s secundum sanctas s c r i p t u r a s exposita fides est, sufficiens est ad omnem destructionem to- tius impietatis. N a g y Gr e r g e l y pápa pedig igy ir : Sicut sancti Evangelii quatuor libros, sic quatuor Concilia suscipere et v e n e r a r i me fateor. Nicaenum scilicet — Constantinopo- litanum — E p h e s i n u m — Chalcedonense. — Quisquis eorum soliditatem non tenet, etiamsi lapis esse cernitur, t a m e n ex- t r a aedificium jacet. Q u i n t u m quoque Concilium pariter veneror. C u n c t a s vero, quas p r a e f a t a Concilia personas res- p u u n t , respuo ; quas v e n e r a n t u r , amplector ; quae d u m uni- versali consensu sunt constituta, se et non illa destruit, quisquis praesumit a u t solvere, quos religant, aut ligare, quos solvunt. Quisquis ergo aliud sápit, a n a t h e m a sit."

B á t o r v a g y o k v é g r e most m é g csak a r r a az egyre figyelmeztetni czikkiró u r a t , hogy a n a t h e m a és Höllenstrafe, melyről előbb tett említést, nem s y n o n i m á k . Avispa.

ROMA, deczember. E g y e t e m e s z s i n a t . J ó n a k látom önnel némely dolgokat t u d a t n i a zsinat t á r g y a l á s á n a k menetéről és azon személyek teendőiről, melyek a zsinaton a l k a l m a z v a v a n n a k . L e g j o b b lesz mindenekelőtt az apostoli

irat ide vonatkozó helyeit röviden k i í r n i . „Azon idő óta, h o g y az egyetomes zsinatot összehívtuk, gondoskodtunk arról is, hogy a világ minden részéből theologusok, egyház- jogtudósok, a l k a l m a z t a s s a n a k a zsinatnál, k i k n e k f e l a d a t u k

a többi római s z a k t u d ó s o k k a l e g y ü t t a h a t á r o z a t i j a v a s l a - t o k a t , canonokat, összeállítani, szerkeszteni, n e k ü n k felter- jeszteni, hogy mielőtt szentesítésünket m e g n y e r h e t n é k , a zsinati a t y á k vizsgálata és Ítélete alá b o c s á t t a t h a s s a n a k . Amiértis az elnököknek kötelességükben álland ezen j a v a s - l a t o k a t kinyomatni s a z u t á n eleve az a t y á k közt kiosztatni, hogy ezeknek elég idejük legyen a z o k a t érett megfontolással á t t a n u l m á n y o z n i , mielőtt felettük Ítéletet m o n d a n á n a k . H a ezek u t á n v a l a m e l y i k e a zsinati a t y á k n a k a közgyűlésen a kitűzött t á r g y h o z a k a r szólni, eleve be kell ezt jelentenie az elnöknek, hogy a rend és r a n g f o k o z a t kellően m e g t a r t a t h a s - sák. H a a zsinati a t y á k beszédei u t á n még mások is a k a r - n á n a k a t á r g y h o z szólni, s z a b a d s á g u k b a n áll ebeli szándé- k u k a t az elnöknek bejelenteni, k i meg fogja határozni a rendet, melyhez a szólni a k a r ó k r a n g j u k h o z mérve m a g u k a t t a r t a n i f o g j á k .

H a a közgyűlésen előtei'jesztett j a v a s l a t elfogadásában semmi v a g y igen csekély nehézség forogna fen, azonnal lehet

a szavazatszedéshez fogni. H a ellenben a j a v a s l a t n a g y ne- hézségekre b u k k a n n a annyira, hogy nincs kilátás, miszerint az ülésben tisztába hozassék s azért u j t á r g y a l á s r a v a n szükség, a k k o r a következő e l j á r á s t kell k ö v e t n i : a zsinati a t y á k v á l a s z t a n a k m a g o k közül n é g y állandó b i z o t t m á n y t , melynek elsejéhez a hitbeli, másodikához egyházfegyelmi, h a r m a d i k á h o z a szerzetesrendi, negyedikéhez a keleti ri- tuális ü g y e k t a r t o z n a k . Minden bizottmány áll 25 tagból s minden b i z o t t m á n y n a k elnöke egy á l t a l u n k kinevezett bi- bornok, ki a s z ü k s é g szerint a zsinati theologusok és k a n o - n i s t á k közül egyet v a g y többet vesz magához a bizottmány- ba s egyikét a b i z o t t m á n y i t i t k á r tenndővel r u h á z z a fel.

H a m á r most a zsinaton előterjesztett j a v a s l a t a n a g y nehézségek m i a t t h a t á r o z a t t á nem emeltethetett, á t t é t e t i k ez minden reá v o n a t k o z ó a d a t o k kai s nehézségekkel együtt azon bizottmányhoz, m e l y h e z természeténél fogva t a r t o z i k . A bizottmány elnöke erre összehívja a bizottmány t a g j a i t , k i k n e k kötelessége a kérdéses t á r g y a t minden oldalról jól megvizsgálni s m e g v i t a t n i , az eredményt Írásba foglalva k i n y o m a t n i s a zsinati a t y á k közt elosztani, hogy a z u t á n a közgyűlésben, lia ismét nevezetes a k a d á l y o k r a nem találna a j a v a s l a t , h a t á r o z a t t á emeltessék, illetőleg a határozathoz m e g k í v á n t a t ó s z a v a z a t s z e d é s e k m e g t ö r t é n h e s s e n e k . "

A nyilvános ülések rende ez : „A nyilvános ülések meg- t a r t a t n a k , ha mi a rendszeresen kidolgozott t á r g y a k a t és a c t á k a t a nyilvános ülésre u t a l j u k . Az a t y á k rendesen el- foglalják r a n g j u k a t megillető helyeiket s az á l t a l u n k előirt s z e r t a r t á s o k végzése u t á n felolvastatnak érthető szóval a hozandó h a t á r o z a t o k é s canonok, melyek a közgyűléseken m e g a l a p í t t a t t a k , mégpedig azon rendben, a mint v a g y a h i t r e v a g y fegyelemre v a g y m á s r a v o n a t k o z n a k . A felolva- sás u t á n az a t y á k m e g k é r d e z t e t n e k egyenkint, váljon elfő-' g a d j á k - e ezen h a t á r o z a t o k a t v a g y sem. A felelet ez : piacet v a g y non piacet. — Ami az ülésen jelen nem levő a t y á k a t illeti, ezek nem s z a v a z h a t n a k , mert az írásbeli s z a v a z a t el nem fogadtatik. A s z a v a z a t o k beszedése u t á n a zsinat tit- k á r a a s c r u t á t o r o k k a l e g y ü t t előttünk megszámítja a sza- v a z a t o k a t s n e k ü n k azokról számot ád, mire mi a h a t á r o - zatot k i h i r d e t j ü k , megmondván, váljon e g y h a n g ú l a g fogad- tatott-e el v a g y pedig ennyi s ennyi szavazat ellenében s mi a zsinat nevében ezen h a t á r o z a t o k a t megparancsoljuk, s z e n t e s í t j ü k s ünnepélyes felolvastatásukat elrendeljük.

E z e k u t á n a z s i n a t promotorai f e l h í v j á k a jelenlevő proto- n o t á r i u s o k a t , hogy minden dologról egy v a g y több hiteles j e g y z ő k ö n y v e t készítsenek. Végül a jövő ülés n a p j a kihir-

dettetvén á l t a l u n k , a nyilvános ülés feloszlik.

T o v á b b á , a szent canonokban meghatározott bünteté- sek alatt m e g t i l t j a a s z e n t a t y a a zsinati a t y á k n a k az egye- temes v a t i k á n i zsinatot elhagyni, mielőtt az be nem z á r a t o t t s az a t y á k el nem b o c s á t t a t t a k ; h a c s a k v a l a k i igazságos okból előbb t ö r t é n t elbocsátását a m e g h a t á r o z o t t módon m a g á n a k k i nem eszközölte.

Végre,felmentetnek a zsinati a t y á k az ő hivatási helyük residentiájától a zsinat t a r t a m á r a úgy, hogy azért minden h i v a t a l u k u t á n j á r ó beneficiumnak élvezetében m a r a d n a k , k i v é v é n azokat, melyeknek elnyerésére személyes jelenlét k i v á n t a t i k . E z e n engedélyben mindazok részt vesznek, kik

b á r m i czím alatt a zsinaton jelen lenni t a r t o z n a k .

7

P A R I S . S z a b a d e l v ü s é g a k a t h o l i c i s m u s - b a n. A szabadgondolkodók „Libre Conscience" czimű orgá- numának egyik helye egész világosan megmutatja, hogy a szabadelvű katholicismus ép oly kevéssé képes ezen u r a k rokonszenvét megnyerni, mint az ellenkező iskola. Alkalmat erre a szerencsétlen exatya J á c z i n t ád.

A katholicismus egyik bevallott ellensége egy röpira- tot bocsátott közre, melyben az egykori szerzetesnek confe- rentiáiban mondott véleményei felett szemlét t a r t s azon következtetést vonja ki belőlük, hogy minden kísérlet a katholicismust a modern szellemmel és szabadelvüséggel ki- békíteni nem fog czélhoz vezetni. Ezek a L i b r e C o n s c i - e n c e saját szavai. Külömben, lássuk a röpirat szerzőjének saját szavait, melyekkel a szabadelvű katholicismus értékét megbecsüli.

„A szabadelvű katholicismus rendszerében még más ellenmondásokat is lehetne feltalálni. Azok röviden szólva a természetes és természetfeletti, az emberi és isteni, a lel- kiismeret és külső tekintély folyvásti összezavarásában állanak ; ezen hamis szabadelvüség folyton e k é t határ közt forgolódik s midőn őket egymáshoz közelebb hozni, egybe- olvasztani iparkodik, még jobban eltávolítja őket egy- mástól.

Jáczint atya conferentiái e tekintetben semmi kivánni valót sem hagynak hátra ; azok a figyelmes észlelő előtt nem egyebek, mint a képtelenségnek legékesebben szóló és leg- pikansabb tüntetései azon tétel felett, melyet tartalmaznak.

Midőn a tiszteletreméltó atya a katholicismust a liberalis.

mussal ostromolta s a libe ralismust a katholicismus syste- májával, végre azon veszi az ember magát észre, hogy nincs többé sem liberalismus, sem katholicismus, hanem igenis van a legheterogenebb elvek egy monstrósus egyvelege, melyet észlelve lehetlen Horáczczal nem mondani : Risum teneatis amici."

Nem lehet tagadni, hogy ez Ítélet igazságos ; mert sze- münk elé tünteti azon radicalis ellentétet, mely a katholicis- mus, az igazság és tekintély souverén vallása között egyrészt és a liberális theória között, mely az igazság és tévely kö- zött semmi külömbségét sem téve már a kiindulási pont- ban hamis ú t r a lép, létezik másrészt.Ott a világosság, mely- ből a törvény származik ; itt a sötétség, mely az anarchiát szüli. Mikép lehet két egymásnak ilykép ellentmondó dol-

got egy kalap alá húzni ? A L i b r e C o n s c i e n c e nem talál módot ; mi meg annál kevésbbé. E s e pontban egyet- értünk, de abban ismét nagyon e l t é r ü n k egymástól, hogy mi minden üdvÖ3 tanítás és jó k ú t f o r r á s á n a k Istent tart- j u k : míg elleneink az embernél magasabbra nem emelked- nek. Mi imádjuk az Istent : ők az emberi cultuson kivül mást el nem fogadnak. Mi hiszszük, hogy az igazság birto- kában vagyunk, mi arról biztosak v a g y u n k és ezt állítjuk is : míg a L i b r e C o n s c i e n c e a r r a k á r h o z t a t j a magát, hogy azt mindig keresi anélkül, hogy reményelhetné azt valaha megtalálhatni.

IRODALOI.

„Dr. Joh. Bapt. v. Hirscher's nachgelassene kleinere Schrif- ten. Mit biographischen Notizen und dem P o r t r ä t des Ver- fassers in Photographie. Herausgegeben von D r . Hermann Rolfus. — Erlös f ü r die von Hirscher gestifteten Rettungs- anstalten. — F r e i b u r g im Breisgau. Herder'sche Buch-

handlung. X I V . és 348 11. 8. 28 N g r . "

Mindenkor igazi örömérzet h a t j a át keblünket, midőn oly m u n k á t m u t a t h a t u n k be, melyről csak dicsérettel és ajánlólag szólhatunk, hogy a t. olvasó közönség figyelmét és pártfogását irányában felébreszszük. S ilyen Dr. J . Bapt.

v. Hirscher „ n a c h g e l a s s e n e k l e i n e r e S c h r i f t e n "

czimű kiadvány, melyben oly sok az épületes, szívemelő és a tiszta katholikus szellemben kifejtett tanúságos, misze- rint lehetetlen, hogy meg ne fogja a katholikus keblet, csak szelid szeretettel, elfogulatlanul és önmegtagadással forgat- gassa át.

Már magának az Istenben boldogult szerzőnek neve, kinek szép lelkét és tudományát még legszigoriibb birálói is csak elismerésükkel tisztelhették meg, elégséges a r r a , hogy a t. olvasók figyelmét magára vonja. Mert a b. eml.

szerző dr. J . B. v. Hirscher, kinek müvei közül m á r többel gazdagodott irodalmunk, (mert már lefordítválc édes hazánk nyelvére : 1) ,Geschichte Jesu C h r . des Sohnes Gottes und Weltheilandes', 2) ,Betrachtungen über die sonntäglichen Evangelien des Kirchenjahrs. 1. Theil. Die Evangelien von Advent bis Ostern. 2. Theil. Die Evangelien vom weissen Sonntag bis zum vierundzwanzigsten Sonntag nach Pfing- sten', 3) ,Erörterungen über die grossen religiösen F r a g e n der Gegenwart', 4) B e t r a c h t u n g e n über sämmtliche sonn- tägliche Episteln des Kirchenjahrs', 5) ,Katechetik' stb.) — a kath. világban sokkal dicséretesebben ismert, hogy sem szükséges volna jelen iratainak kiemelésére a már amazok- ban nyilvánult, az isteni kinyilatkoztatásra, mint egyedül erős alapra fektetett igaz kath. i r á n y b a n kifejtett szellemét részletesebben ismertetnünk. A czél pedig, melyre a bejövő haszon szánva leszen, oly nemes, hogy, szeretjük hinni, az már magában is nagy befolyással leend a m u n k á n a k meg- jelenését feltüntethetni és az illető olvasó közönséget meg- nyerhetni.

Kedves tünemény e mű azért is, mert a derék kiadó, Rolfus, reuthei lelkész, (kit úgy egy év előtt a freiburgi hittani k a r „ob insignem", mint kifejezi, „scientiam pacda- gogicam, quam libris editis comprobavit" tiszt, tudorrá tőn), mintegy előszóul elmondja a I I I — V I I . lapokon dr. Hir- schernek, ide mellékelve ú g y a n n a k tisztán kiállított fény- képét, életrajzát. — Rövid ugyan és vázlatos életirás, de minden rövidsége mellett érdekes, nemes és bátorító példát nyújtó, valamint kellően alapos. Nem kételkedünk kimon- dani, hogy azon meleg és szives hang, mely az ujabbkori katholikus irodalom azon jeles képviselőjének, kinek élet- elve volt:

„Non satis est Domini praeceptum volvere lingua : Is meminit legis, qui memor est operis" —

imezen életiratát átlengi, bizonyára mindenütt rokonszenves benyomást fog előidézni. — Mire nézve a t. olvasó közönség kedveért, melynek egy az alapos tudomány finom tapintat-

t a l és erénynyel díszes, épen a z é r t sokszorosan tanúságos élet felett jól esik elmerengeni, — s i e t ü n k e g y p á r szóval jelezni dr. J . B. v. Hirscher életpályáját.

( F o l y t , köv.)

VEGYESEK.

— Megjelent s beküldetett : A magyarerdélyországi kegyes tanítórend n é v t á r a 186 9/7 0-ik tanévre. T a r t o m á n y - főnök Somhegyi x a v . F e r e n c z . A rend személyzete 9 a r a n y - misés, 207 áldozár, 106 növendék, 28 ujoncznövendék, 1

rendtárs. Van a rendnek 27 háza. Tanintézeteiben 8821 t a n í t v á n y nyer o k t a t á s t .

— Megjelent s beküldetett : Beszédek, melyek a ma- g y a r k i r á l y i tudomány-egyetem 186 9/7 0-ik tanévi r e c t o r á n a k és t a n á c s á n a k beigtatásakor, o k t ó b e ^ l - é n , t a r t a t t a k . Az első beszéd D r . Pollák J á n o s r e c t o r n a k búcsúzó beszéde ; a másik D r . L a u b h a i m e r Ferencz hittudományi k a r d é k á n j á n a k beszéde a lelépő rectorlioz ; a h a r m a d i k D r . W e n z e l Gusz- t á v j o g t u d o m á n y i k a r u j d é k á n j á n a k üdvözlő beszéde ; a negyedik dr. Kőnek S á n d o r n a k , az u j r e c t o r n a k , székfoglaló beszéde.

— H a z a i lapjaink nagyon nekiestek a k a p u v á r i kerü- let h a t á r o z a t á n a k . Miért ? E l m o n d h a t j a a nevezett kerület : t u t'en fâches, j'ai donc r a i s o n ; igazat szóltam, a z é r t h a r a g - szol. Miért r o h a n j á k meg a kerületet, mikor a kerület nem t ö r t pálczát politikai i r á n y z a t o k felett, hanem egyszerűen azt m o n d j a ki, hogy katholikus pap s a j á t pénzén ne járas- son, ne gyámolítson, oly lapot, mely a katholicismust minden lépten, nyomon gúnyolja, szidalmazza, r á g a l m a z z a ; a v a g y rosz-e az, ha s a j á t pénzemmel nem gyámolítom a z t , k i en- gemet , h i t e m e t , legszentebb meggyőződésemet sértegeti, nevetség, megvetés t á r g y á v á teszi ? A v a g y talán a h a z a i lapok nem igy b á n n a k el a katholicismussal ? A „Pester L l o y d " még nevetségessé teszi azon egyházi f é r f i a k a t , k i k t i t o k b a n , m á s n a k neve alatt, j á r a t j á k a lapot m a g u k számá- r a . Boldog Isten, hogy letudatlanozzák a római pápától k e z d v e az utolsó h i t h ű p a p i g ezenfajta lapok az egyházi f é r f i a k a t — és ha ez ellen felszólalni mer egyik v a g y másik, m é g g ú n y t á r g y á v á tétetik. Valóban f u r c s a helyzet et quis nos liberabit ?

— Dupanloup Bódog orléansi püspök, a k i t ű n ő főpap, legújabban diszkiadásban J é z u s életét a d t a ki. Az egész m u n k á b a n csak az előszó a főpapé, a többi mind a szent- írásból vétetett s állíttatott egy egészszé.

— D u p a n l o u p n a k hires körlevele az infallibilitás idő- szerűtlensége ellen egész kis irodalmat teremtett. I t t D u - p a n l o u p n a k körlevele ; a z u t á n az Univershez intézett rendre- utasító irata ; M a n n i n g levele Dupanlouphoz ; ennek válasza s a viszonválasz ; Dechamps levele szinte Dupanlouphoz ; leg- ú j a b b a n D u p a n l o u p levele a F r a n c a i s - s az angol Tablethez.

A kitűnő f ő p a p n a k elévülhetlen érdemei v a n n a k az egyház körül s a z é r t f á j d a l m a s a n esik ezen polémia, melyben a tudós főpapot g y a n ú s í t j á k is. R é s z ü n k r ő l időszerűtlennek t a r t o t t u k D u p a n l o u p körlevelét, de nem helyeselhetjük, ha ily főpap s z á n d é k á n a k tisztaságábani kételyre a k a r j á k a

kedélyeket vinni. Nequid nimis.

— S p a n y o l o r s z á g n a k is van m á r egy kis Hohenloheja.

Martos k ü l ü g y é r úr a bajor miniszter példáját követve a zsinat ellen sürgönyöket g y á r t és szétküldi a világba. Bizony j o b b volna, lia s a j á t h á z a előtt söpörne a spanyol k o r m á n y , mint hogy az egyház ügyeibe a v a t k o z i k . C s a k bízza az egyház ügyeit m a g á r a az e g y h á z r a ; az ő t a n á c s á r a a Szent- léleknek s z ü k s é g e nincs.

— A R ó m á b a n jövő f e b r u á r b a n megnyilandó kiállításra a világ minden részéből é r k e z n e k kiállítási t á r g y a k . Váljon lesznek-e ott m a g y a r műkincsek szemlélhetök ? A u s z t r i a legalább eddig igen gyengén v a n képviselve küldeményei által és még a kis B a j o r o r s z á g által is t ú l s z á r n y a l t a t i k .

— A s z e n t a t y a m á r kijelelte azon bizottmányt, mely az angolprotestansok előterjesztéseit fogja megvizsgálni.

K ö z t ü k v a n Manning westminsteri érsek is, ki m a g a is pro- testáns volt s csak f é r f i k o r á b a n t é r t az egyház kebelébe.

Mindenesetre érdekes lesz tudni, mit éreznek az angol papok felszenteléséről R ó m á b a n , melyet rendesen semmisnek tar- t a n a k a theologusok.

— Berlinben deczember 21-én a v a t t a t o t t fel a király jelenlétében a szent T a m á s apstol tiszteletére épült templom.

A z t í r j á k , hogy a f e l a v a t á s n a k igen katholikus szine volt a létániák, zsoltárok elmondása és egyéb szertartások által.

— A szentatya az aacheni dóm s z á m á r a kitűnő m á r - v á n y t a j á n d é k o z o t t a l e g ú j a b b a n felfedezett m á r v á n y b á n y á - ból. Miként az Augsb. P z t g í r j a , a szállítási költségeket a porosz k i r á l y vállalta m a g á r a .

— Melyik veszélyesebb az e g y h á z r a nézve, a galiica- nismus v a g y anglicanismus ? K é t s é g k í v ü l az első ; mert az anglicanismus eretnekség s így minden hivő t u d j a , mit kell felőle t a r t a n i a s mint külső ellenség kevesebb k á r t okoz a hivek közt. Míg a gallicanismus az egyház kebelében dúl s iparkodik megosztani a hiveket, korlátozni a k a r v á n az egy- ház h a t a l m á t , hogy nevelje az állam befolyását.

Három évtizede már, liogy a „Religio" katholikus egyházi s irodalmi folyóirat, mint a ft. magyar katli. papságnak lapja, létezik s létezését azon ft. papságnak köszöni, mely azt előfizetései által fentartotta.

A lapnak létezése vagy nemlétezése felett tehát a ft. papság határoz előfizetései által.

Mi Isten kegyelmével a jövő 1870-ik évben is szándékozzuk a lapot kiadni s előfizetésre a ft.

papságot ezennel tiszteletteljesen felhivjuk.

E l ő f i z e t é s i díj : Vidéken postaküldéssel egész évre 1 0 I't. 5 0 kr., félévre 5 i't. 2 5 kr. Hely-

ben egész évre » ft. 8 0 kr., félévre 4 ft. 9 0 kr.

Előfizethetni: vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Kocsi Sándor könyvnyomdájában, al- dunasor 9. sz. — Pesten, 1869. év deczember 8 án.

t s e l k a N á n d o r ,

tulajdonos, felelős szerkesztő.

Felelős szerkesztő CSELKA NÁNDOR. _ Nyomatott Pesten, 1869. K o c s i Sándor saját nyomdájában. Halpiacz és aldunasor sarkán. 9. sz.

Megjelenik e lap heten- kint kétszer : szerdán és szombaton. — Előfize- tési dij félévre póstán- küldéssel 5 frt. 25 kr.,

helyben 4 frt. 90 kr.

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

Előfizethetni minden k. póstahivatalnál ; Pes- ten a szerkesztőnél (te- rézvárosi plébánián)s Ko- csi Sándor nyomdai iro- dájában, (haltér és aldu- nasor sarkán, 9. sz. a.)

Pesten, január 5-én.

I. Félév. 1870.

T A R T A L O M : Irányeszmék. — Korszellemünk. — Szentatyánknak constitutiója az egyházi büntetésekről. — E g y h á z i tudósitások. — Irodalom. — Vegyesek.

Irányeszmék.

(Folytatás.)

Az állammal szemben itt van a katholika egy- ház. H o g y az egyházban r e f o r m o k r a s z ü k s é g v a n , azt senki sem tagadhatja, miután az egyház feje az egyetemes zsinatot összehívó bullájában azt elismerte s ilyenek létrehozására a zsinatot egy- behívta.

Találkoznak u g y a n egyesek a liberális katholi- kusokközt, kik az i d ő t e g y e t e m e s z s i n a t n a k t a r t á s á r a n e m t a r t j á k a l k a l m a s n a k , m e r t a kedélyek ingerültek, korunk hitetlensége nagy, az egyháznak fiai nagyrészt idegenkednek s bizalmat- lanok az egyház iránt. Ezek ellenében mi azt gon- doljuk, hogy akkor van szükség világosság g y ú j t á - sára, mikor n a g y a sötétség, akkor kell nyiltan, határozottan kimondani az egyház tanát, mikor az legjobban kétségbe vonatik, akkor kell azon kérdé- seket megfejteni, melyek miatt a kedélyek ingerül- tek, mikor a kérdések zavart okoznak, akkor kell a szélvészt lecsillapítani, mikor ilyen létezik.

Az egyháznak tana az, hogy a z e g y h á z , a p á p a a p ü s p ö k ö k k e l e g y ü t t , a h i t é s e r k ö l c s d o l g a i b a n c s a l h a t a t l a n vagyis

semmi hitellenes, erkölcsellenes dolgot nem határoz- hat, mert Jézus Krisztus vele van és a Szentlélek felvilágosítja és soha el nem hagyja. Az egyháznak ezen sarkalatos tanát a katholikusnak szem elől tévesztenie nem szabad ; n e m s z a b a d a g g ó d - n i a , f é l n i e , hogy a zsinat, melyet a Szentlélek segít, oly dolgot fog határozni, mely akár magában, akár következményeiben, akár az egyházra, akár a társadalomra, a k á r egyes hivőre, káros, vészthozó lehetne. Ne cseréljük fel a szerepeket; ne mi ok- tassuk a zsinatot, a Szentlelket, hanem tanuljunk tőle, hanem okuljunk. Mindig fájdalmasan érint

minket, ha katholikus lapokban kifejezve találjuk az aggodalmat, hogy az egyetemes zsinat bizonyos jezsuitaclubbnak befolyása alatt állva, ennek inten- tióit követve, határozataiban nem fog áldást és üdvöt terjeszteni az egész egyházra. U g y a n k i k é p v i s e l i a z e g y h á z a t , váljon azon irodal- márok, kik hasonló aggodalmakat terjesztenek és vészt jósolnak, ha^netalán a zsinat nem az ő intentióik szerint határoz v a g y az egyház feje egyesülve az egész világ püspökeivel? Azt jósolgatják, hogy a zsinati atyák, egymásközt meghasonolva, többen el fogják hagyni a zsinatot s ezáltal tiltakozandnak a zsinat határozatai ellen ? T e g y ü k fel, hogy ez meg- történik; hol fogjuk akkor az egyházat keresm melylyel Jézus Krisztus a világ végéig van és me- lyen a pokol kapui nem fognak erőt venni ? Váljon a távozó tiltakozó fractióuál vagy a pápával egye- sülve m a r a d i a k n á l ? Miért kellene nekünk most aggódnunk az egyház sorsa miatt? Váljon erősebb a mostani hitetlenség, mint Isten ereje, mely az egy- házat, mint az üdvösség rendes útját, a világ végéig fentartani fogja?

Félre tehát minden félelemmel, minden aggály - lyal. Viseltessünk Isten intézménye iránt bizalom- mal. Hit, élő hit, kell hogy honoljon kebelünkben és ez ki fog zárni minden kételyt. K o r u n k hitetlensége ellen panaszkodunk; ezt bajos lesz hasonszenvileg, similia similibus, gyógyítani; nem szeget szeggel, hanem a hitetlenséget az emberekben eleven hittel kell nekünk katholikus papoknak gyógyítanunk, megemlékezve az Üdvözítő mondatáról: „ Q u a r e n o s n o n p o t u i m u s e j i c e r e i l i u m ? D i x i t i l l i s J e s u s : P r o p t e r i n c r e d u l i t a t e m v j j e s t r a m . A m e n q u i p p é d i c o v o b i s : s i h a b u e r i t i s f i d e m , s i c u t g r a n u m s i - n a p i s , d i c e t i s m o n t i h u i c : t r a n s i h i n c i l l u c e t t r a n s i b i t e t n i h i l i m p o s s i b i l e e r i t v o b i s . H o c a u t e m g e n u s n o n e j i c i - t u r , n i s i p e r o r a t i o n e m e t j e j u n i u m . "

Matth. 1 7 . 1 8 - 2 0 .

Illik tehát, hogy a zsinati atyákat egyenkint s

összesen az emberiség legjobb barátainak tartsuk s hirdessük, kik, már emberileg véve a dolgot, teljes bizalmunkra méltók; kiktől n e v á r j u k a z t , h o g y a h i t e t r e f o r m á l j á k , mert ez irrefor- mábilis; de várjuk és bölcseségüket, tapasztaltsá- gukat, hivatalukat tekintve, teljes bizalommal vár- hatjuk, hogy az egyház fegyelmi szabályaiban eszkö- zölni fogják azon reformokat, melyek az egyházra nézve teljesen üdvösek.

A zsinat ugyan mindent el fog követni, hogy a társadalom bajain enyhítsen; de hogy a z s i n a t á l t a l m i n d e n b a j a t á r s a d a l o m b ó l m i n t - e g y v a r á z s ü t é s r e e l t ű n j é k , ezt se mi ma- gunk ne várjuk, se másokban hasonló reményeket ne keltsünk.

Boldog,boldogtalan, katholikus, protestáns, zsidó, ád napjainkban leczkét az egyháznak, az egyház fejének, a püspököknek, a zsinatnak, mintha ők tud- nák legjobban, mi válik az egyháznak javára, mint- ha ezekre bizatott volna a hitbeli depositum őrzése.

— Ó v a k o d j u n k e z e n t a n á c s o k a t , e z e n g y a k r a n e p é s , d u r v a , k i f a k a d á s o k a t / g o n d o l k o d á s u n k é s t e t t e i n k z s i n ó r -

m é r t é k é v é t e n n i .

Nekünk, kik a r r a v a g y u n k hivatva, hogy a földnek sava, a világnak világossága, legyünk, illik és kell az egyház intézményei iránti ragaszkodásban példával menni előre, teljes megnyugvásunkat, bi- zalmunkat és ragaszkodásunkat a zsinat iránt min- den alkalommal kitüntetni.

Főleg pedig b u z g ó n i m á d k o z n i s kérni a Szentlelket, hogy világosítsa meg a zsinati atyá- kat és gyulaszsza meg kebelünkb en az egyház iránti

szeretet tüzét. (Folytatjuk,)

Korszellemünk.

(Vége.)

Míg legtöbb állam megfosztja népeit a szabad- ság élvezetétől, addig a mostohának és kegyetlennek nevezett kath. egyház' az, mely a szabadságot nem egyedárusítja saját érdekeinek előmozdítására, mely tanítmányát. határozatait, tekintélyét és a vallás hitczikkelyeit, az egyéni szabadság és meggyőződés megszorítása nélkül is érvényesíteni t u d j a ; mert ő a világ azon elsőrangú iskolája, mely a szabadságot csakis akkor korlátozza, midőn ellenszegüléssé fajul, szellemi forradalmat indít s fék nélkül eszeveszetten

r

garázdálkodik. Állításunk igazságáról egy magas- röptű franczia Írónak következő szavaiis tanúskodnak :

„ H e n r i VIII. . . . supprimant toute liberté, il fait de son parlament 1' instrument le plus vil de ses cruautés et de ses caprices.

) L a Suède, avec G u s - t a v e W a s a devenu protestant, perd toutes ses libertés communales. Le Danemark sous C h r i s t i a n est privé de la participation du peuple à toute repré- sentation nationale. L a Prusse protestant tombe également dans le despotisme. E n effet, le Catholicis- me (1'Eglise), que M. G r u i z o t a si bien défini la grande école de '1' autorité et du respect, ne retenant plus ces peuples, il devint dès lors nécessaire, comme il fut rationnel, que le pouvoir absolu s' établît chez eux sans contrôle, pour servir à son tour de barrière contre la licence des idées et les entraînements dé- magogiques."

) Az egyház tehát nem korlátozta soha és nem is korlátozza a józan értelemben vett lelkiis- meretszabadságot, sőt inkább istápolja, érvényesíti azt s tág mozoghatási tért enged neki: hanem a lel- kiismereti szabadosságnak kell, hogy magasztos hivatásánál fogva, mely az erényt hirdeti, a go- noszságnak pedig gátat vet, nyilt és határozott ellenségeül vallja magát. S ha a lelkiismereti szaba- dosságnak okait fürkészszük, azt találjuk, hogy az részint a kevélység, — részint pedig a vak szenvedé- lyekből forrásozik. Bárhonnan származzék azonban, annyi kétségeukivüli : miszerint az szüntelen függet- lenségre, minden lelki és világi felsőbbség megveté- sére,a tekintély s törvény lerontására,törekszik s több- nyire mind a társadalmi,mind az állami jólét előmozdí- tására nézve legnagyobb hátrányul szolgál. Mert ha- sonló az a felbőszített vadállathoz, mely dühében min- dent,ami útjában van,legyen az szent vagy ártalmatlan, minden irgalom és kimélet nélkül összetipor és szét- marczangol. Olyan az a lelki életre nézve, mint az őrlő féreg, mely a legegészségesebb fát is, melynek századok nem árthattak, kiirtja és tönkre j u t t a t j a B e r z s e n y i költői ihlete szerint :

Nézd,'— úgymond, —

A kevély tölgy, melyet az északi Szélvész le nem dönt, benne termő

F é r g e k erős gyökerit megőrlik S egy gyenge széltől földre teríttetik.

A gránítszirtek századokig daczolnak az elemek minden szörnyeivel; az agg tölgy az északi szél minden erőszakoskodásai közt rendületlen áll a he- gyek ormain : míg amazokat kevés percznyi rengés

») Iiume : „Henri VIII.« ch. 7.

2) Baguenault : „Le catholicisme" pagina 2 2 1 . 2 2 2 . torn. I I .

11 r o m b a dönti, a szellemi életet a rajta rágódó féreg, a lelkiismereti szabadosság, lassú emésztéssel veszti ki ! S valamint a dühöngő fergeteg a tengeren, nem ismerve a mindenség U r á t s annak véghetetlen ha- talmát, melylyel a szélvésznek parancsolt, nemcsak felkorbácsolja a hullámokat, hanem a rajta uszó hajókat is az örvény mélyébe temeti : ú g y a lelkiis- mereti szabadosság hősei is, nem rettegve attól, ki azt mondá önmagáról: „Ego sum alpha et omega,"

principium et finis, — qui est et qui erat et qui ven- turusest, omnipotens,')az élet zajos tengerén álszabad elveikkel nemcsak hogy megbotránkoztatják a kis- dedeket, hanem sokszor lelki életüket is elrabolják s az ördög hatalmába kerítik és szolgálatába ejtik.

3. Az előbbi kettőhöz tartozik az ö n k é n y — vagyis jobban mondva — a s z a b a d r e n d e l k e z - h e t é s i j o g . Ez a vallástalan államok tulajdona s a b b a n a törekvésben rejlik : hogy titkon s kiszámított álnoksággal igyekezik magát a lelki hatalomtól fel- menteni. S ú g y tapasztaljuk, miszerint ezen önkény eddig nem is maradt minden siker nélkül! Csak egy figyelmesebb körültekintés s elég, hogy annak fanyar gyümölcsei szemeink elé tűnjenek. De e tö- rekvés nem is mutatja magát mindig a maga való- diságában; mert mesterségesen tud elrejtőzni s elég ügyes lólábát a bárány bőrével eltakarni és magát ú g y tettetni, mintha a világosság angyala s a buzgó- ság legtündöklőbb példányképe lenne. Hivatását pedig akként szereti feltüntetni, mintha az ész s az igazság tündöklő napjának ügyét a bár gyú sá g és a babona kikiáltott sötétsége ellen védelmezné, az igaz- ságot sürgetné, a közjólétet gyarapítaná s a szabad- ságot a lelkiismereti kényszer ellen pártfogása alá venné. Mindazonáltal, ha e szellemet cosmopoliticai oldaláról akarjuk megitélni, azon eredményre jutunk, hogy igaz ugyan, miszerint sok ildomosra.szép-,ügyes- re és hasznosra tanította eddig Ádám és Éva mara- radékait; de másrészről nem lehet tagadni, hogy az emberiséget szívbeli és lelki legfontosabb, legne- mesebb s egyúttal legelsőbb hivatásának kifejlesz- tésében vétkesen elhanyagolta, sőt attól az egyenjo- gúságot, nemzeti felvirágoztatást, közjólétet és bol- dogságot, szívtelen mostohaanya példájaként vissza- tartotta, számot adandó egykoron annak, qui est Dominus rerum et temporum.

4. Végre korszellemünk egyik téves főtörekvése g y a n á n t tekinthető a féktelenkedő napi s z a b a d s a j t ó . Azon bölcselmek és elvek, melyeket ez a köz-

') J á n o a : Titokjelen. k. 1, 8.

művelődés, felvilágosodás és liberalismus czége alatt épen oly esztelenül, mint jogosulatlanul felhord, eddig is századokon keresztül alaposan megczá- foltattak ugyan, sőt napjainkban is jelesnél jelesebb kath. tollak által kellő értékükre leszállíttatnak, azért reproducáltatnak, mert annak kezelői, t. i. a zsidók és szabadkőművesek, életfeladatukká tették az egyház legszentebb jogai,a hitfelekezetek önkormány- zata, a vallás intézményei és szolgái, a család elide- geníthetlen igénye s a közszabadság eddig legfonto- sabb gyakorlata ellen a hit és erkölcs rovására oly elkeseredetten s nemtelenül folytatott szellemi har- czokban a catholicismus bástyáin réseket ütni s magukat jogosan és bátor kitartással védő daliás harczosait legdrágább birtokuk, hitük és vallásos meggyőződésük feladására, kényszeríteni. De hogy váljon a sajtó terén ezen garázdálkodó bérenczek terve fog-e sikerülni s ki fogják-e valaha elégíthetni a catholicismus gyűlöletétől égőtantalusi szomjukat, arra megfelelnek nekünk isteni mesterünk Péter apostolhoz intézett szavai: „ É n pedig imádkozni fo- gok éretted, hogy meg ne fogyatkozzék a te hited.

)"

„Te Péter vagy és e kősziklára fo gom építeni egy- házamat és a pokol kapui nem fognak diadalmas- kodni rajta."

) — Némelyek a sajtószabadságot í g y értik: „mindent lehet n y o m a t n i , mi az állam, vallás és erkölcs ellen nincsen." Mások azt mondják: „A sajtószabadság államczél-korlátozta jog gondolatok és vélemények közzétételére az államban." De legve- szélyesebb szabály az, melyet a szabad sajtó modern H e r o s t r a t u s a i felállítanak. Ez igy hangzik:

„Mindenki nyomathat kedvére mindent, de érette felelős marad." E szabály szentesíteni látszik minden a sajtóval történő visszaéléseket és jóváhagyja az igazság elleni tusakodást s az illem és becsület meg- sértését ! Ily értelemben véve a sajtószabadság fogal- mát, a sajtó lassankint a korszellem tüdejévé lesz s metsző műszerül szolgáland, mely, ha a szenvedélyek nem zaboláztatnak, ölő eszközzé is válhatik. Épen ez okból a sajtónak oly gyógyszertárhoz kell hason- lítania, mely éber figyelmet igényel, nehogy romlott gyógyszerek is áruitassanak benne s viszont, hogy ne történjék visszaélés az abban feltalálható méreg- szerekkel. H a a sajtó ellen szigorúbb rendszabályok nem lépnek hatályba, félhető, hogy hazánk s egész birodalmunk az anarchia veszélyébe sodortatik.

Pelkö Péter.

L u k . 22, 32.

2) M á r k . 16, 18.

2*