P E S T , marczius 30. Midőn a vallásügyi törvényjavas-lat megítélésére egy államférfinak, ki esetleg a magyar kor-m á n y n a k egyik kitűnő t a g j a s a vallásügynek kor-minisztere hozzá még a nevezett törvényjavaslatnak szerzője is, állítá-sait idéztük, t é r j ü n k most véleményünk kimondására.
A törvényjavaslat ö n m a g á v a l e l l e n k e z é s b e n v a n , mert míg egyhelyütt a teljes vallásszabadságot pro-clamálja, máshelyütt azt annyira megszorítja, hogy egyes esetekben a vallásszabadság illusóriussá, nevetségessé válik s nem lesz egyéb irott malasztnál. Vesd össze az 1. és 5. §-t.
Minden vallásfekezet, tehát a katholika egyház is, kö-teles az 5. §. értelmében határozatait a k o r m á n y n a k köz-vetlen, közvetve az országgyűlésnek bemutatni s ezen factoroknak helybenhagyását kikérni. Nem a b s u r d u m - e az>
hogy egy vallásfelekezet hozott törvényeinek szentesitését egy kormánytól, egy országgyűléstől kérelmezze, mely kor-mány, mely országgyűlés, vallástalan, hitetlen, atheus ? Nem áll-e a vallástalan államról is az : q u i d m i h i d e i l l i s j u d i c a r e, q u i f o r i s s u n t ?
De az állam csak a n n y i b a n i t é l a v a l l á s f e -l e k e z e t e k h a t á r o z a t a i fe-lett, a mennyiben a z e r k ö l c s i s é g g e l e l l e n k e z n é n e k . T e h á t felteszi az állam, hogy t á m a d h a t vallásfelekezet, melynek tanai, szo-kásai, az erkölcsiséggel ellenkezhetnek. E s mégis megengedi a priori, hogy ily vallás t a n í t t a t h a s s á k , terjesztethessék, követőket szerezhessen s m a g á t mint felekezet constituál-liassa ? S csak a z u t á n terjeszsze fel az állam elé határoza-tait, alapszabályait ? Nem annyit tesz-e ez, mint megengedni, hogy valaki a várost felgyújthassa s mikor már ég, a k k o r
fogni hozzá per avia et devia az oltáshoz ? Nem
egysze-Labbo et Cossarf; Sacrosancta Concilia tomo 7., e. 1421.
rübb-e, okosabb s czélravezetöbb eljárás minden oly vallás-n a k , mely esetleg az erkölcsiséget sértheti, elvágvallás-ni az ú t j á t a z á l t a l , hogy az állam kimondja, miszerint a létező vallásfe-lekezetek birnak szabad vallásgyakorlattal, de más vallás-nak behozatala, terjesztése, már a priori tilos ? Avagy a z t hiszi az állam, hogy a még támadhatandó vallásfelekezetek talán jobbak lesznek a mostaniaknál s ő is egy u j messiást vár, ki előtt az ajtót bezárni nem kell ? Vagy talán üdvös versenyt a k a r t előidézni a vallásfelekezetek közt, mint valami részvénytársulatoknál szokás?
Az állam a r r a kötelezi az 5 §. értelmében a vallásfele-kezeteket, hogy a felekezetet vagy az egyházat illető vallási rendszabályok, határozatok, helybenhagyás végett az állam elé terjesztessenek. Mellőzve azon igen fontos kérdésnek fejtegetését: váljon az állam, mint anyagi hatalom, felette van-e a vallásnak s egyháznak, mint szellemi h a t a l o m n a k ? concret esettel a k a r j u k illustrálni azon szabadságot, mely ezen §-nak értelmében a vallásfelekezetekre, főleg a kath.
egyházra, vár h a z á n k b a n .
Ismerve hazánkban a katholika egyház iránti hangu-latot iránytadó körökben, magában az országgyűlésen, kérdezzük, mi fogna történni az egyetemos zsinat határo-zataival, lia azokat a katholikusok kénytelenek volnának az országgyűlés elé terjeszteni ? Hiszi-e valaki, hogy ezen h a t á r o z a t o k n a k megadná a mostani országgyűlés a piace-tet ? Mi nem hiszszük. S ha megtagadja, hol van a k k o r a k a t h o l i k u s o k n a k vallásszabadsága? A katholikusok az egyetemes zsinatot csalhatatlannak t a r t j á k a hit és erkölcs dolgaiban s egy csalhatatlan gyűlés határozatai felett fog egy nagyonis csalatkozható gyűlés itélni, határozni ? S a katholikusoknak meg fogja parancsolni ezen csalatkozható gyűlés, hogy a csalatkozhatlan egyháznak határozatait meg ne t a r t s á k ? Van itt csak nyoma is a vallásszabadság-nak ? De azt m o n d j á t o k , hogy az állam nem ismeri csalat-kozhatlannak az egyházat, mert ő hitetlen. Jól van. De a k k o r micsoda vallásszabadság lesz az, ha az állam nem engedi, hogy a katholikusok csalatkozhatlannak liigyék az egyházat s határozatait, mint csalhatatlanokat, elfogadják s kövessék ?
Valóban, félünk tőle, hogy a magyarországi vallás-szabadság míg az lesz minden kigondolható vallásfelekezetre nézve, vallásrabság lesz a katholikusokra.
Az átalános vallásszabadság, miként a törvényjavaslat a k a r j a , absurdum, mert a vallást függővé teszi a vallásta-lanságtól, az istenit az emberitől, a szellemit az anyagitól, carnalis autem homo non percipit ea, quae sunt spiritus.
( F o l y t , köv.)
r
ROMA. E g y e t e m e s z s i n a t i m o z z a n a t o k . A közelmúlt napok legérdekesebb s talán legfontosabb új-ságai közé tartozik kétségen kivül azon rövidke beszéd, melyet ő szentsége marcziushó 24-én a nála ünnepélyes ki-hallgatáson megjelent apostoli helynökökhöz azaz hitküldér-püspökökhez intézett. A szentatya ezen püspököket magá-hoz h i v a t t a , hogy különféle ajtatos nők által felajánlott egyházi d í s z t á r g y a k a t osztogasson el közöttük, mely tár-g y a k a sala retár-giában ki voltak állítva, hol a püspökök is
191
összegyülekeztek, számra vagy s z á z a n , mint a világ m a j d mindannyi népének és nemzetségének képviselői.
Midőn a szentatya a terembe belépett, m i n d n y á j a n térdre borultak, míg a pápa a szokásos „surgite" szót k i nem mondotta, melyre felemelkedvén, állva hallgatták végig a szintén állva hozzájuk szóló szentatyának szavait.
I X . Pius ezen alkalommal csak röviden beszélt, de szavai minden egyszerűségük mellett méltóságteljesek vol-tak és felette figyelemre méltók, amennyiben szemlátomást azon bclharczokra vonatkoztak, melyek jelenleg az egész egyházat forrongásban t a r t j á k .
Szavai az „Univers" szerint körülbelől a következők :
„Igen örülök, hogy velem lehettek. Ájtatos nők ajánlották fel ezen t á r g y a k a t , hogy oszszam szét köztetek; imádkozza-tok azon szorgalmas m u n k á s k e z e k é r t , melyek az Isten házának feldíszítéséért fáradoznak."
„Igenis, imádkozzatok , mert nagy nehézségek kör-nyeznek bennünket. íme, egy gondolat támad elmémben, melyet közölni a k a r o k veletek. Oly időt élünk, a minő az volt, midőn Pilátus biráskodott Jézus felett. A zsidók dü-hösek voltak, Pilátus észre a k a r t a hozni őket, hogy ekként az ártatlant kiszabadíthassa. De . . . si hune dimittis, non es amicus Caesaris, ha ezt elbocsátod, nem vagy a császárnak baráta. A zsidók, a farizeusok és a tömeg lármáznak, Pilá-tus pedig nem mer igazságot szolgáltatni." Itt a szentatya egy megvetést kifejező mozdulatot tőn kezével s emelkedett hangon folytatá : „Vannak olyanok, kik a világtól félnek és a forradalomtól. Ismerik az igazságot, nem is gyűlölik, de :
„nem vagy a császárnak b a r á t j a . . . " és ezért mindent fel-áldoznak, a szentszéknek jogait és a Péter utódja iránt tar-tozó hűséget. Mennyire tévednek a szerencsétlenek ! Az emberek dicséretét keresik. Mi, fiaim, az Isten dicséretét keressük."
„Meg kell védelmezni minden körülmények közt az igazságnak jogait. Ily harcz illik püspökökhöz: együttesen Krisztus helytartójával védeni az igazságot és nem félni.
Fiaim ! el no hagyjatok engem (kiáltások Nem ! Soha !). Tö-mörüljetek körülöttem, maradjatok oldalam mellett, egye-süljetek énvelem ( k i á l t á s o k : igen, igen szentatya!). A töb-bieken pedig úgy bőszüljük meg magunkat, hogy érettük imádkozunk. Igenis, imádkozzunk érttük, hogy a jó Isten felvilágosítsa és tanítsa őket. Imádkozzunk saját m a g u n k é r t is, liogy a Szentlélek azt adja nekünk, amire jobban szük>
ségünk van most, mint valaha : az alázatosság szellemét."
Ezután a szentatya még különösen a keletiekhez for-dult ezen szavakkal : „Számotokra is, szeretett fiaim Kelet-ről, vannak itt egyes disztárgyak. Némelyek ezek közül, igaz, latinalakúak. De no higyétek azért, hogy latinizálni a k a r l a k bennetek. Tudom, hogy ezt a k a r j á k veletek elhi-tetni ; de a szabadkőművesek megcsalnak titeket, ne hall-gassatok ezekre. Jöjjetek hozzám és ezen szentszékhez.
Bizony n e m a k a r l a k é n t i t e k e t l a t i n i z á l n i , c^ak szentegyházunk egységében meg a k a r l a k tartani."
„S most mindnyájatokra, megyéitekre és hitküldéri fáradozásaitokra adom apostoli áldásomat. Ezen áldás száll-jon reátok az Atya, F i ú és Szentlélek Istennek nevében, m a r a d j o n r a j t a t o k és őrizzen meg minden bajtól mindörökké Amen."
/
P A R I S . Olvasóink szives figyelmébe a j á n l j u k a kö-vetkező közleményt, melyet biztos kézből k a p t u n k s kellő tartózkodással a d u n k . — E g y rövid eszmecsere az, mely ügyünknek egyik őszinte b a r á t j a s egy elsőrangú s z a b a d kömüvesi páholynak valamelyik t a g j a és szorgalmas k ü l -döncze közt végbement.
Az eszmecserének, illetőleg társalgásnak, lényege a következő :
„Arról vádolnak bennünket, — így szól a titkos t á r -sulatnak tagja, — hogy a kereszténységet meg a k a r j u k semmisíteni. E z nem igaz ; mi a k a r j u k a kereszténységet, de olyant, mely tiszta legyen minden vegyitéktől vagy tolda-léktól, mi az eredeti kereszténységet a k a r j u k a maga tiszta lényegében, menten azon külsőségektől, melyek a szabad emberekre azonczélból erőszakoltatnak, hogy a papságnak az emberiség feletti uralma lehetségessé tétessék és bizto-síttassék, hogy az ész elnyomassék, a tudomány megölessék s mindenféle haladás meggátoltassék. Azaz, mi nem a k a r -j u k az egyházat s következőleg nem a k a r -j u k a papságot
sem, melyben a n n a k minden ereje létezik."
„A zsinatnak czélját szemlátomást a pápa szellemi hatalmának megerősítése képezi, azon hatalomét, mely jelen-leg amúgy is erősebb,mint valaha volt.Ezért minden erőnkből ez ellen kell küzdenünk. Eleinte a zsinat egybegyülését a k a r t u k megakadályozni, a mi nagyon könnyű leendett; de csakhamar beláttuk,hogy ez által nemcsak hogy nem használ-t u n k volna ügyünknek, de egyenesen árhasznál-tohasznál-thasznál-tunk volna neki.
Mert a velünk készségesen kezet fogó k o r m á n y o k a t ellent-állásra biztatva csak azt érjük vala el, hogy a népek erőseb-ben ragaszkodnának a pápához és az egyházhoz, mint va-laha, sőt, mi több és roszabb, hogy sok ily ember, a ki eddig csak névleg volt katholikus, most erőszakoskodás és igazságtalanság felett j a j g a t n a s az egyháznak védelmére kelne."
„Elvesztettük volna akként azon n a g y é r t é k ü támaszt, melyet huzamosb idő óta ama hatalmas pártban találunk, mely a liberális katholikusok nevezete alatt mintegy át-meneti hidul szolgál köztünk s az egyház közt. Ez oly p á r t , melyet kimélnünk kell s mely nekünk, sokkal több hasznos szolgálatot tesz, mint ezt azon többé kevésbbé előkelő fér-fiak gondolják, kik Belgiumban, F r a n c z i a - Olasz- és Né-métországban, sőt még Rómában is, magának a pápának környezetében a pártot képvisolik s nézetei szerint mű-ködnek. "
„ É r e t t megfontolás után megváltoztattuk tehát néze-tünket és tervünket s az eredetivel épen ellenkezőt fogad-tunk el. A helyett, hogy iparkodfogad-tunk volna a zsinatnak egybegyülését megakadályozni, inkább k í v á n t u k azt. Ren-delet adatott ki, hogy ezt minden úton és módon meg kell könnyíteni ; ingyon utazás, szolgálatkészség, pártfogolás által. Azt a k a r t u k , hogy a zsinat teljes és szabad legyen, hogy ekként az egyház az egész világ szemeláttára s a j á t magában azaz hatalmának ezen kifejtésében találja azon szirtet, melyen hajótörést szenvedjen ; ha ez nem történik, a k k o r a jövő az övé hosszú időre ; — de meg fog történni."
„A pápa nem a k a r t a , hogy a zsinat tovább tartson, mint legfelebb három vagy négy hónapig s a püspököknek legnagyobb része hasonlólag nem számított többre, mint
körülbelül ennyi időre. Mert a pápának kincstára ki van merítve, nem képes soká elviselni ama roppant költsége-kot, melyeket vagy 300 tökéletesen reáhagyott püspöknek eltartása okoz neki ; a többinek is legalább fele rövid idő múlva kénytelen lesz haza térni, hogy soha többé vissza ne jöjjön Rómába. A három hónap elmúlt s eddig még semmi sem történt. A pápa tehát kénytelen lesz a zsinatot elna-polni ; de az elnapolás azonos a meghiúsulással; a zsinat tehát meg fog hiúsulni. E n n e k következményei lesznek : a a hitnek elgyengülése az egész világon és szakadások a püspöki k a r között, miből ismét a pápai tekintélynek ha-n y a t l á s a foly s miha-ndebből az egyházha-nak végbukása."
„Mindezt előre láttuk, mert mindezt magunk készítet-t ü k elő-"
„Huzamosb idő óta a papságnak és a hívőknek legna-gyobb része mindinkább fokozódó kegyelettel vonzódván Róma felé, a pápai hatalomnak eddig szokatlanmérvü öreg-bedését és a hitbeli csalatkozhatlanságnak kihivdettetését lcezdé fenhangon követelni. E n n e k ellenében a régi gallica-nismust élesztettük fel, mely körülbelül középúton áll a hit és a rationalismus között. A zsinat előtt egyes minden létező nyelvre lefordított és saját nem csekély költségünkön az egész világban szétküldött iratokban léptünk fel ellene, hogy a püspököket megingassuk, az alsóbbrendű papságban
és a tömegben kételyeket támaszszunk és végül, a csalat-kozhatlanság feletti tárgyalásokat m e g z a v a r j u k . "
„Magában a zsinatban a liberális katholikusoknak p á r t j a szolgálja érdekeinket, mely közös megállapodás foly-tán egyre időt nyerni iparkodik, mindenféle ellenzékeskedés által, mi egyszersmind a többségnek türelmét is kimeríti. A zsinaton kivül ugyanazon p á r t n a k pénzzel gazdagon ellátott főbb emberei hasonló irányban működnek, folytonosan egyes i r a t o k b a n támadván meg a zsinatot, melyek irályuk fénye által nem kevésbbé, mint szerzőik hírneve által, képesek a lelkiismereteket megzavarni és a közvéleményt ellenkező i r á n y b a terelni. — Természete*, hogy mi ezen emberekre semmiféle közvetlen vagy személyes befolyást nem gyakor-lunk; befolyásunk r e á j u k azonban, amint látszik, azért
még-sem eredmény nélküli."
„Hatalmas segítségünk van végül a kormányokban is, melyek jegyzékek által ugyanazon irányban működnek.
Ezen jegyzékek naponk'nt sürgetőbbekké lesznek. H a ezen nyomás nem használna, csak a k a r n u n k kell és a kitűzött órában a különféle parlamentek kezdenek felszólalni, ezután pedig utolsó eszközül valami forradalomféle következik.
Ismétlem önnek, a zsinat meg fog hiúsulni; ez azon szirt, melyen kényszerítjük hajótörést szenvedni és a k k o r — a jövő a mienk."
Ezen nyilatkozat, ha igaz, eléggé tanúságos ; a kinek fülei vannak a hallásra, az hallja meg.
VEGYESEK.
— Feltűnő, hogy egy d a r a b idő óta hazai lapjaink a n n y i r a bíbelődnek a magyar papság birtokával. A „Reform"
azt vitatta nem rég, hogy a magyar egyházat nem kell a z államtól elválasztani, hanem még szorosabbra kell fűzni a mindenfelekezetü papságot az államhoz az által, hogy a kath. egyház birtokait el kell venni s belőle minden papsá-got fizetni. Persze, a magyar államtestnek hű fiait, a katho-likus p a p o k a t , ki kell fosztogatni azért, hogy az ellenséges elemet e hazában felsegítsék. A „P. Lloyd" másként okos-kodik. Szerinte az autonomicus törekvés reactio s fenyegeti az ország szabadságát, azért egy időre jó lesz nem szabad-elvüsködni, hogy a szabadtág megmentessék. E nézetet terjesztette nem r é g a „Protestáns egyházi lap" is. T e h á t a katholikusoknak nem kell autonomiát adni, mert ez által a szabadság veszélyeztetik. Igaz, hogy ez nem fér össze a szabadelvű séggel, a szabad egyház a szabad államban féle elvvel ; de ez nem tesz semmit ; a katholika egyháznak
rab-ságban tartása által kell az ország szabadságát biztosítani.
Ami az egyházi j a v a k a t illeti, ezeket, szerinte, minden ne-hézség nélkül lehet confiscálni. Mert, így okoskodik, a ka-tholika egyház államintézmény volt Magyarországban, a főpapok álla mhivatalnokok ; ezeknek az állam kész fizetés helyett birtokot adott, melyet mint államhivatalnokok él-veztek. Most az egyház megszűnt államintézmény, a főpa-pok megszü ntek államhivatalnokok lenni, tehát államhiva-talnoki fizetéseiket meg kell szüntetni, illetőleg birtokaikat simpliciter elvenni. Ki fizesse őket, hogy éljenek meg, az az ö dolguk, ehez az államnak semmi köze, mert az állam nem ismer vallást. A plebánusok birtokait meg kell hagyni,
mert ezeknek e birtokok ténykedéseikért adattak ; a tény-kedéseket most is végzik, tehát a fizetést is meg kell hagy-ni. — Mi úgy veszszük észre, hogy e kérdést nem hijában
t á r g y a l j á k a lapokban minden oldalról. A levél nem mozog szé 1 nélkül. Most előlegesen csak a püspökök s káptalanok birtokai volnának bevonandók. Későbben a többi papságé is. í g y volt ez minden liberális államban, melyekben most a papság ins éggel küzd. Ott van Spanyolország, Itália. — Mi csak jelezni a k a r t u k e törekvéseket.
— Mint tudva van, a pesti bölcsészeti k a r reformter-vezetet készít az egyetem organizálása ügyében. A iheologiát az egyetemtől elvitetni kéri, mert a theologia nem tudomány, í g y v i t a t j á k ezt más lapok is. Megfelel ezeknek a „Protes-táns egyházi lapban" Ballagi Mór a neki sajátságos élénk-séggel. „Der Zopf, der h ä n g t uns hinten ; mert mi lehet na-gyobb Zopf, mint ama régi táblabírói szellőm, mely a mezei rendőrségtől is lódoktorságtól kezdve fel egész a magas po-litikáig s a legfellengősebb astronomiáig, mindenhez a k a r t érteni, mindenben intézkedett. De hát nem a zopfszellem lidérczkedése-e, ha az országgyűlésen prókátorok disserál-nak a homo copathiádisserál-nak elsőségéről az aleopathia felett ; a napi sajtóban pedig a medicinae professorok és jogászok értekeznek nagy bizakodással vallásról és theologiáról, amazt csaknem egyenesen pia f r a u s n a k mondják, ezt a tu-dományoknak sorából kitörlendőnek állítják s e h a j d ú a harangöntéshez féle bölcseséggel irányt adnak a magyarvi-lág közvéleményének. Legkomikusabb az egészben az, hogy ama szóvivők elfogultságokban elég naivok elhitetni ma-gokkal, hogy t u d j a Isten, mily közhasznú is a nemzet anyagi jólétére mily üdvösbefolyású dolgot művelnek, midőn a
val-lásról és annak tudományáról a lehető legnagyobb despectus-sal nyilatkoznak. Távol legyen tőlem, hogy én az oly féle nyeg-leséggel szemben komoly, beható vitatkozásba bocsátkozzam és tán a theologia tudományos voltát és culturai becsét fejte-gessem . . . A r r a a badarságra, hogy a theologia nem tudo-mány, reménylem, senki sem v á r j a , hogy komoly ember ko-moly feleletet adjon." Bárcsak minden vallási dologban ily elfogulatlanul itélne Ballagi, mint fentebbi állításaiban.
Felelős szerkesztő CSELKA NÁNDOR.
Nyomatott Pesten, 1870. K o c s i Sándor saját nyomdájában. Halpiaca és aldunaeor íarkán. 9. sz.
Megjelenik e lap heten-kint kétszer : szerdán és szombaton. — Előfize-tési dij félévre póstán-küldéssol 5 f t . 25 kr.,
helyben 4 frt. 9 > kr.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
Előfizethetni minden le. póstahivatalnál ; Pes-ten a szerkesztőnél (te-rézvárosi plébánián)s Ko-csi Sándor nyomdai iro-dájában, (haltér és aldu-nasor sark.), 9. sz.
Pesten, április 9-én. I. Félév. 1870.
T A R T A L O M : Szent Pál és a zsidó-keresztények.—
Mi az igazság ? — Honórius és az erdélyi egyházi s iskolai hetilap. — E g y h á z i tudósítások. — Vegyesek.
Szent Pál és a zsidó-keresztények.
(Folytatás.)