füg-gesztve, így p. o. a felszentelhetési jogtól felfüg-gesztett püspök a többi püspöki cselekvényeket mind elvégezheti; de ha a püspöki felszenteléstől (ab ordine episcopali) függesztetett fel, ú g y mind-azon szent cselekvényektől, melyek a püspöknek, mint olyannak, fen vannak tartva, — el van tiltva;
de azok meg vannak engedve, melyek az episcopatus-és presbyterátussal közösek.
8) Épen ú g y a pap is, ki a predikácziótól és gyóntatástól felfüggesztetett. a felszentelés és joghatóság egyéb cselekvényeit
vé-gezheti.
Végre megjegyzendő, hogy a felfüggesztett
') L. F e r r . P r . Bibi. torn. VII. Susp. art. 7. num. 7.col. 743.
2) S. Alph. Ligour. Theol. moral, lib. 7. c. 3. d. 1. n.
316. p. 221.
3) S. Alph. Lig. Tlieol. moral., mint fentebb.
*) S. Alph. Ligour., mint fentebb.
5) S. Alph. Lig. Theol. moral, lib. 7. c. 3. d. 1. n. 317.
p. 219. — J u s Can. Reiffenstuel torn. V. lib. V. 5. tit. 39.
6. n. 174. p. 336.
által végzett cselekvények érvényesek, — cap. 8. I.
4. De consuetiid. cap. 16. I. 6. De electione, — va-lamint a joghatóságból származó cse'ekvények ki-vételével, mint mondva volt; ezért a felfüggesztett feloldása semmis, kivévén, ha ez nem tudatik és ily átalános tévedés esetében a joghatóságot az egyház pótolja.
1) Arg. can. 1. caus. 3. qu. 8.
(Folyt, köv.) Winter Ágoston.
EGYHÁZI TUDOSITÁSOK.
N A G Y - V Á R A D , február 1. Hogy mily nagy az értel-mi zűrzavar a vallási eszmék tekintetében az újságíróknál nemcsak a fővárosban, hanem nálunk is, világosan kitűnik, hogy csak egyet említsek, a N. L . j a n . 19-iki számának az atheismusról közlött tárczaczikkéből, melyből elég leend egypár pontot tájékozásul kiírni és észrevételekkel kisérni
szent h i t ü n k iránti kegyeletből.
A czikk olvasásakor ugyanis csak megerősödtem azon meggyőződésemben, melyet a hittan tanulásakor elsajátítot-tam magamnak, hogy t. i. a természeti vallás nem képes az embert az igazság és tökéletesedés szempontjából biztosan
oktatni és vezetni.
A czikkíró nevezetesen így nyilatkozik : „Az emberi ész nem képes széttépni még a fátyolt, mely a vallást és istenséget t a k a r j a . E tekintetben tehát atheisták nincsenek s ha vannak, ú g y az egész emberiség az. Mert, kérdem, nyujthat-e a deismus csalhatatlan képet az istenségről ; adja-e a n n a k tökéletes fogalmát ? Nem ! N e k ü n k tehát keresnünk kell. Ha tévedünk, úgy hiba reánk nézve, — de nem bűn."
Mily különös, hogy az emberek a kereszténység felvir-radta után két ezer évvel szintoly nyomorultul vélekednek az Istenről, mint két ezer évvel azelőtt! S mégis azzal ámítják vagy kecsegtetik magukat és a világot, hogy csak a termé-szeti vallás helyes és boldogító, azon vallás, mely még a minden igazságok és erkölcsök kútforrásáról, az Istenről, sem képes a fátyolt fellebbenteni és emiatt az egész emberiségre rásüttenk az atheismus bélyege. De mit is v á r j u n k a bölcse-ségkeresőktől, kik mint a habozó kisdedek ide s tova há-n y a t t a t há-n a k a tudomáhá-nyok szelétől.
Valóban, az igaz keresztény nem adhat elég hálát Istennek, midőn birtokában lenni tapasztalja magát mind-azon igazságoknak és tanoknak, melyektől szellemi, anyagi boldogsága, lelki üdve feltételeztetik ; míg a kereszténység-től elvált jelesebbek maguk bevallják, hogy ők még most is csak keresik az igaz vallást úgyannyira, hogy még az alap-eszmével sincsenek tisztában.
Mily máskép volna az, ha a L e v i t á k a t megérte-nék ! ! De hogy ezeket nem értik vagy érteni nem a k a r j á k , kitűnik e szavakból : „Külömben a Leviták néha ama következetlenségbe esnek, hogy argumentum gyanánt hasz-nálják fel a deismus mellett azt, mit az atheismus bizonysá-gaként említettek fel másutt."
*) L. Ferr. P r . Bibi. torn. V I I . Susp. art. 7. n. 11. c.
744. — Kirchenlexikon W . W . B. 10. Suspension 841. S.
93
Igaz, a keresztény bölcsek azt állítják, hogy Isten mivoltát megismerni nem lehet kinyilatkoztatás nélkül; de Isten létéről meggyőződhetik az ember a józan ész által is;
tehát más az, midőn mi állítjuk, hogy a keresztény vallás csalhatatlanul ismerteti meg Isten mivoltát, más, midőn az atheismus ellen ^védjük a józan észt, mely képes a sze-mélyes Isten létét bebizonyítani, arról tudomást szerezni.
E z t Cicero igen szépen fejezi ki : „Nincs emberi nemzet, sem oly műveletlen, sem oly vad, mely, ha nem t u d j a is milyent, de hogy Istent kell hinne, ne tudná."
Tehát a természeti vagyis az észvallás képes az Isten létéről tanúskodni Cicero szerint is; de nem a z ő mivoltáról.
Erről csak Isten maga adhat nekünk felvilágosítást a ki-nyilatkoztatás által. Es ezt a czikkiró t a g a d j a ; mert a deis-mu8 szerinte csalhatatlan képet az istenségről nem adhat Nem adliat igen az ő doismusa, mely egy a
rationalis-mu-sal.
Ha tehát valaki következetlenségről vádolja a Levi-t á k a Levi-t , bizonyára a köveLevi-tkezeLevi-tlenség az ő hibája, ha nem bűne, nem a levitáké, kiket meg nem érteni, hanem ábrán-dozásról vádolni, mint aquinói szent Tamást, csak az elfogult képes. Czikkiró maga hivatkozik a qui bene distinguit, bene docet elvre, mégis a scholasticismus legnagyobb mesterét ábrándozónak kereszteli a tudományok nevében ! Ezen nyilatkozata ép annyi, mintha valamely hajdú azt vitatná»
hogy I. Napoleon a hadtudományokban ábrándozó volt.
Mi a bölcsészet tárczaczikkezö nagy hőseitől elvárnók, hogy Ciceróink lennének a bölcsészeti distinctiókban ; ehe-lyett azonban csak azt tapasztaljuk, hogy ha mi a legtekin-télyesebb bölcsekre hivatkozunk, minők Cicero, Pláto, min-ket arról vádolnak, hogy vakon követjük őmin-ket vagy hogy -elöitéletekkel, vak buzgósággal vagyunk eltelve. Sőt még szent P á l n a k is kijut, hogy „nem tudott distinguálni, mert atheistáknak nevezi a régi bölcsészeket. A régi görög böl-csészek nem voltak istentelenek, azért, mert hitük nem volt." Sőt nagyonis sokat és roszul hittek és így obiective helytelen ismeretük lévén Istenről, a vallásról : subiective sem ütötte meg életük, erkölcsük, az igazságosság mértékét.
Ugy van ez k o r u n k b a n is és ez kétszeres hiba, ha nem bűn!
Ha pedig az „ a n t i d i l u v i a n u s c l i q u e " sikerrel nem hirdeti az igazságot : nem r a j t a múlik, hanem azokon, k i k az igazság előtt bedugják füleiket, hogy azt ne hall-hassák.
Hogy az „antidiluvianus clique" nagyra becsüli még .a pogány igaz bölcseket is, kitetszik abból, hogy Pláto nála nagy tiszteletben részesíttetik, sőt az ő bölcsészeti fogalmai az egyház hittanában is nyernek alkalmazást. De Pláto az Isten létéről, mivoltáról s egyéb igazságokról, tisztább foga-lommal birt, mint a mostani majombölcsek és ezt a zsidók-kal, mint Isten választott népével, való érintkezésének kö-szönheti, míg a majombölcsek folyton érintkeznek Isten választott népével ; de reájuk semmi sem ragad. Tes-sék nem feledni Pláto ezen szavait : Hogy az igaz vallásos-ságra senki meg nem taníthat minket, hacsak Isten, mint vezér és tanitó, példányképül nem szolgál.
Továbbá, miként mondhatni Isten egyházának szol-gáiról, kik az egész világon nyilván hirdetik az isteni
igazságot, Krisztustól nyerve hatalmat és küldetést, hogy mint valami clique tolják fel magukat az emberiség megmen-töjeiül, midőn Jézus tanát tartva zsinórmértékül egyik-másik ember állítását elitélik, mint Jézus tanításával ellenkezőt?
Hisz Jézus maga így szól, Máté 18.17 : Aki az egyházat nem hallgatja, legyen neked mint a pogány és publicanus !
Hogy a k a t h o l i k a egyháznak o tekintetben való eljá-rása mily alapos, még a legnagyobb atheistának, Proudhon-nak, e szavai is igazolják: „Vagy van személyes Isten vagy nincs. H a van, a k k o r a katholikusoknak mindenben igazuk van." Mert ha a személyes Isten létét elfogadjuk : akkor a többi igazságokat is el kell fogadnunk, u. m. a világ és ember csudálatos teremtetését, a kinyilatkoztatást, eredendő bűnt, megváltást, Szentháromságot, transsubstantiatiót stb. ; minthogy ha egy az Isten : egy az igaz hit. Aki tehát a katholika egyház tana ellen berzenkedik, a személyes Isten ellen vét. És így kisebb nagyobb mértékben atheus.
Az azután más kérdés, váljon valaki tudva vagy nem tud-va teszi-e. H a pedig nincs Isten ; nekünk tud-van igazunk, mond Proudhon. De erre egy jeles angol tudóssal, Younggal, csak azt feleljük : „a vakmerő hitetlen, mint a világ legnagyobb bolondja, megérdemli, hogy lánczra tétessék."
De most szóljunk örvendetesb dolgokról is.
Az autonomikus gyűlésre küldendő követek vá-lasztására nézve nálunk is megtétettok a kellő előkészüle-tek. A plébános urak e napokban értekezletre hívták össze a város kath. polgárait, hogy ezek közreműködésük által segítsék az egyházat érdeklő dolgokat előmozdítani. A nemeslelkü polgárok megértve lelkipásztoraik felhivását, kö-rükbe gyülekezve s velük kezet fogva, megtették a kellő lépéseket azon nagyreményű gyűlés létrehozására, melytől függ részben szent hitünk jövendő felvirágzása és h a z á n k jóléte.
Ki ne viseltetnék tehát szent buzgalommal és érdek-kel az egyház életében felmerült ez u j a b b mozgalom iránt ? ! Ugy van ! Aki nagynak, dicsőnek, a k a r j a látni szentegy-házát, annnak törekednie kell az egyház jogai, szabadsága, érdekei, mellett bátor lélekkel, tevékeny akarattal, fellépni.
Hogy a dolog kezdetben nehezen indul, tapasztaljuk mi is, mert találkoznak itt is, mint másutt, kik nem az e g y h á z n a k dicsőségében, felvirágzásában, óhajtanak osztozni, hanem erszényének tartalmában.
E g y p á r szóval említést kell még tennünk azon szerény ünnepélyről, melyet növendékpapjaink szalézi sz. Ferencz tiszteletére rendeztek. Valóban nem lehet nem méltányol-nunk azon buzgóságot és törekvést, melyet nőveldénk tagjai ez alkalommal kifejtettek, hogy kitüntessék azon lángoló szeretetet, melyet az egyház és annak jeles férfiai iránt táp-lálnak itjú kebleikben, reményt nyújtva, hogy egykoron az egyház harczmezején a romlott korszellemmel is készek lesznek küzdeni s vele szembeszállani. Ki is nyerték a jeles vendégkoszorú megelégedését. Adja Isten, hogy, miként püspöki helyettesünk, J u n á k kanonok ő nga, mondá, a pa-pokban inegkivántató tudományok és erkölcsök fontos voltát balátva s azokat elsajátítva, nevekedjenek bölcseség-ben, kedvességbölcseség-ben, Istennél és az embereknél. M. J.
ROMA.febr. 1. E g y e t e m e s z s i n a t i m o z z a n a -t o k . Congrega-tiók vol-tak 22, 24, 25, 27 és 28-án ; a megelőző szent misét mondták ugyané napokon a casheli érsek, mgr.
Leahy, san-franciscói érsek, mgr. Sant-Alemany, az urbinói érsek, mgr. Angeloni, a messinai érsek, mgr. Natoli és a fogarasi görög-egyesült érsek, Vancsa ő nmga. Összesen 21 a t y a szólalt fel, részben a legújabb fegyelmi ügyeket érintő schemákat is vonván értekezéseik körébe. Az utolsó ülések egyikén mgr. Suarès-Peredo vera-cruzi püspöknek halála jelentetett be s ha jól vagyunk értesülve, azóta már a tar-besi püspök is meghalt, míg a nimesi folyvást a legna-gyobb veszélyben forog.
rr
O szentsége j a n u á r 20-án, mint szent Sebestyén nap-j á n , az Andrea della Valle nevű templomhoz tartozó szent
Sebestyén kápolnát látogatta meg, mely nem régen majd-nem egészen át- és u j jáalakíttatott. Ugyané napon még a szent Agnes védnöksége alatt álló collegium capranicu-mot ÍJ is megtisztelte látogatásával. Szombaton pedig, 24-én, a via d'Umilità-ban levő északamerikai collegiumban volt, hogy neri szent F ü l ö p egyik Ancina nevű társa beatificationalis decretumának felolvastatásán jelen lehessen.
J a n u á r 22-én a parmai herczegnek elsőszülött leánykája kereszteltetett meg. A keresztapa ő szentsége volt, ki az ünnepélyes cselekményen Antonelli bibornok által képvisel-tette magát, míg Patrizi bibornok az egyházi ténykedést végezte. — A herczeg a piazza di Venezián fekvő Tor-lonia-féle házban lakik, mely nagyságára nézve a fenséges család közönséges szükségleteinek alig felel meg, ami-értis a fenérintett ünnepélyesség a quirinali palota termei-ben ment végbe, összegyülekezvén ottan a római egyházi és világi aristokratiának számos t a g j a i , a nápolyi király, számos bibornok és egyéb főpap, Caserta, Trani, Grirgenti és Trapani grófok és grófnék stb.
Szomorú ujságunk is van. A pápai hadseregnek egyik kitűnő tisztje, az antibesi légiónak ezredese, d'Argy gróf meghalt j a n . 26-án alig háromnapi betegeskedés után, erős meghűlés következtében. Bátran szemébe tekintvén a halál-n a k mihalál-ndehalál-n körülméhalál-nyek közt, most is rettegés halál-nélkül fo-gadta és mint valódi katholikus keresztény készült el reá ; az utolsó szentségeket mgr. Bastidenek, a legio tábori káplán-jának, kezeiből vévén példás áhitattal.
Midőn halálát közeledni érezte, ágyához hivatá a szol-gálattevő tiszteket s rendeletet adott, miszerint halála a következő napon kiadandó napi parancsban említtessék, azon hozzáadással : „hogy halála előtt ö szentségének áldásában részesült." Azután a feszületet csókolta meg s egyszersmind tisztjeinek is átnyújtotta, hogy csókolják meg ők is, végül pedig unokaöcscséhez fordulván, ki hadnagy a légióban, ezen szavakkal adá át neki IX.
P i u s n a k egy arczképét, mely alá a szentatya egy al-kalommal sajátkezüleg néhány sort i r t : a pápának ezen a j á n d é k á t mindig legnagyobb kincsem gyanánt őriztem ; vedd azt emlékül s szolgálj a szentatyának oly hiven, mint én szolgáltam neki.
Temetése 28-án ment végbe, nagyszerű egyházi és katonai ünnepélyességgel; az engesztelő szent miseáldozat a következő napon tartatott meg a szent Lajosról nevezett
franczia nemzeti templomban, hol földi maradványai örök nyugalomra tétettek.
A Certosa nevű kolostorban (S. Maria degli Angeli), hol a kiállítás leend, már nagyban folynak a készületek. A francziák itt is kitűnnek s eddig már több mint 150 colli érkezett onnan. Lyon selyemszövet által elsőrangú helyet foglaland el. Maréchal Metzből és Dideron Párisból üveg-készítményeket s főképen festményeket küldtek, stb. A bejelentések még egyre folynak. — Arról van szó, hogy két katalógus fog kiadatni, franczia és olasz nyelven ; a belépti díj az eddigi határozatok szerint a következő lesz: csütör-tökön 5 f r a n k , más napon 1, vasár- és ünnepnapokon 5Q cent; a megnyitás minden esetre febr. 15-én lesz.
A svajczi tiszteknek példája, kik itt levő püspökeik tiszteletére a mult héten kedélyes estélyt rendeztek volt, csakhamar utánzásra talált ; e napokban ugyanis Massimo herczeg az olasz püspököket hívta meg egy fényes estélyre, míg a porosz követ a pápai tiszteket vendégelte meg.
r
P A R I S . H o n ó r i u s p á p a . Az infallibilitás feletti vitatkozások, úgy látszott, mintha megszűntek volna egy-időre, mivel a zsinat elé vitetett a kérdés, mely felette itél.
De Glratry úr a vitát a lapok útján ismét felmelegíté. Kö-telességünk tehát az elejtett fonalat felvenni.
Nem t a g a d h a t j u k azonban, miszerint a félelem bizo-nyos nemével veszszük a tollat kezünkbe, hogy Honórius igazolására némelyeket felhozzunk. Mert Glratry úr levelé-ben azt állítja, hogy Manning érsek, mert Honóriust védel-mezte, a nagyobb kiközösítésbe esett. Már lia a tudós west-minsterí érsek, a zsinat egyik világosaága, az egyház egyik oszlopa, kiközösítésnek tette ki magát azáltal, hogy egy szerencsétlen pápát, kit mgr. Marét és Glratry eretnekségről vádolnak, védelmezett : mily sors vár akkor egy szegény laikusra, ha ezen veszedelmes történelmi kérdés megfejté-sére adja fejét ? !
Ami bennünket leginkább bátorított, az volt, hogy komoly, tudós és szent férfiak nem félnek ugyanezen tételt védelmezni s egyátalán nem tartották a veszélyt oly nagy-nak, mint Glratry úr. Mert habár Honórius pápát némelyek valóságos eretneknek t a r t j á k is, mégis vannak mások, kik őt védik. Már azon időben, melyben eretnekségről először vádoltatott, védték őt János áldozár, volt titoknoka, utóda IV. János pápa, sz. Maxim vértanú és mások.
A 16. 17. és 18. században, midőn ezen nagy kérdések a theologia és történelem nevében ismét feleleveníttettek, Honórius mellett felszólalt : Baronius, Bellarmin, Orsi, a római egyház bibornokai, T u r r e c r e m a t a p ü s p ö k , Mammachi dömés, Glarnier és Merlin jezsuiták, Marchesi és Thomassin oratoriánusok, kiknek tudományát, Glratry úr még sem tagadhatja ; Chmel bencze, Natalis Sándor történész, Com-befis, Muzzarelli, Assemani és mások ; szóval, bibornokok, püspökök, papok, külömbözőrendü szerzetesek, laikusok, theologusok, canonisták, történészek, kik mindannyian j ó keresztények voltak és az egyházban némi tekintélylyel mégis csak birtak ; végre napjainkban : a westminsteri, a mechelni, érsekek, sőt maga Hefele is, ki Honóriust u g y a n nem mondja minden hibától mentnek, de feloldozza őt az eretnekségtől ; továbbá, Dom Gluéranger, Perrone és mások,
kik egy cseppet sem tartottak attól, hogy e lépésük által a kiközösítésnek teszik ki magukat.
A veszély tehát nem oly nagy, mint G r a t r y úr állítja és a tényálladék, melyei oly apodictice állít, egyátalán nem oly világos, mint ö elhitetni törekszik ; külömben bajos volna feltenni, hogy annyi kitűnő tudós azt nem vette volna észre.
Igaz, hogy Honóriusnak számos védője, valamint szá-mos ellensége van. Az utóbbiak közt találjuk a hireä Ri-chert, kinek m u n k á j a az indexben van ; a nem kevésbbé hires Dupint, kinek müve kétszer vettetett el a szentszék által ; Bossuetet Defensiojában , melyet éltében nem mert k i a d n i ; nagyszámú protestánst, jansenistát, végre mgr. Maretet, kinek tekintélye egyátalán nem elegendő arra, hogy a vita alatti kérdést egyszerűen eldöntse.
Midőn tehát Honóriust védőivel ellenei ellen védelmez-zük, nincs mitől t a r t a n u n k .
Mi egyébiránt anélkül, hogy a theologiai kérdésbe ereszkednénk, a nélkül, hogy a történelmi tényt meg a k a r -nók oldani, a nélkül, hogy Istentöl parancsot k a p t u n k volna szólásra, mint egyszerű ügyvédek, pusztán a jog né-mely szabályára a k a r u n k hivatkozni, né-melyek ezen fontos kérdésben figyelemre nem méltattak.
G r a t r y úr okoskodása e két tételre szorítkozik : Honó-rius pápa több zsinat és pápa által mint eretnek kárhoztat-tatott. Tehát vagy eretnek volt és következésképen a pápa nem csalhatatlan — vagy legalább az egyház által eretnek-nek tartatott : következésképen az egyház nem tartá csalha-tatlannak a pápát. E z Grratry úr okoskodása, melyet liisz-szük, hogy híven a d t u n k .
Mindenekelőtt a bizonyítás természetére vagyunk bátrak némit megjegyezni.
Az infallibilitás ellenségei azt állítják, hogy Honorius eretnekségbe esett. Ezen állítás bebizonyítása őket illeti.
Nekünk nem feladatunk az ő orthodoxiáját bizonyítani, de elvárjuk a heterodoxia bebizonyítását. H a ezen bizonyítás nem lesz elegendő, mi azt egyszerűen elvetjük a nélkül, hogy valamit bizonyítani kötelességünk volna.
(Folyt, köv.)
IRODALOM.
Sanctorum P a t r u m opuscula selecta in usum praesertim Studiosorum theolegiae. H. Hurter S. J . Oeniponti
1868.11.
Hurter jézustársasági atya által eszközölt ezen kis kiadását a szentatyák válogatott munkáinak már ismertet-tük, ajánlottuk s izleltetőül belőle némi dolgokat közöltünk is. Most folytatjuk ebeli irodalmi ismertetésünket s felvesz-szük a második füzetet, melynek tartalma : In orationem dominicam Tertulliani, S. Cypriani et S. Thomae Aquinatis Commentaria.
Ezen általunk ismertetett műnek czíme : Sanctorum P a t r u m opuscula selecta. Hogy j u t tehát e gyűjteménybe
Tertullián müve, ki sem szent nem volt, se szentatya ? Hogy e kérdésre, kimerítő lehessen a felelet, szükséges, hogy Tertullián személyéről mondjunk el némelyeket.
Q. Septimius Florens Tertullianus a második század közepe t á j á n született Karthágóban pogány szülőktől, k i k a széptehetségü fiút telhetőképen kimüveltették a fensőbb tudományokban, főleg a jogiakban, melyeket kiválóan ápolt s kedvvel művelt. Pogány szülőktől származva, pogány mesterek által oktattatva, minden nemesb tulajdonai mellett is a pogányságnak hibáit s bűneit is megtanulta. L á t v á n azonban a v é r t a n ú k n a k rendíthetlen hős önfeláldozását, látván, hogy a keresztények hatalmat gyakorolnak az ör-dögök felett s hogy előttük ledőlnek a bálvány istenek szobrai, elnémulnak az oraculumok, főleg megborzadva az isteni szigorú Ítélet megfontolásától, 190 körül Krisztus után kereszténynyé lett s mint ilyen, kitűnő előmenetellel elvégezvén a még szükséges tudományokat, áldozárrá szen-teltetett. Némelyek őt a római, mások a karthágói egyház
áldozárának t a r t j á k .
Tertullián, mint keresztény és pap, felhasználta kitűnő tehetségeit, a kereszténység érdekében kitűnő számtalan munkát írt a zsidók és pogányok ellen és iratai nagy becs-ben voltak s vannak az egyházban. Sajno3, hogy az emberi gyarlóság ily nagy észt is tönkre tett ; öregebb napjaiban ugyanis Montanus eretnek tanításához hajolt, utóbb azt egészen sajátjává tette, sőt még meg is toldotta s védelmezte.
Montanus, Maximilla és Priscilla, ugyanis magokat az Isten szellemétől inspiráltaknak t a r t o t t á k s feladatuk volt a kereszténységet megtisztítani ! Minthogy a világ végét közel lenni állították, azért az erkölcstanban nagy szigort tanú-sítottak ; a böjtöt igen szigorúan megtartották, az egyszer halálos bűnbe esett keresztényt többé a keresztény tár-sadalomba felvenni nem a k a r t á k , másodszor házasodni tilos volt, az üldözések idejében nem szabad elrejtőzni, futni, titokban istentiszteletet tartani ; a leányoknak egészen elfá-tyolozottan kell járniok ; a festészet, képfaragás, katonai szolgálat, világi tudományok, főleg a bölcsészet, elvetendők.
stb. Ezen pneumatikusok azután, miként magokat nevezték, a psychikusokat, mely névvel a katholikusokat jelelték meg, megvetették, mint kik nincsenek a tökélynek azon fokán, melyre keresztény embernek a Szentlélek vezetése mellett törekednie kell.
Ezen eretnokségbe esett Tertullián, azt kitűnő tehet-ségei felhasználásával védte, kifejtette, bővítette s ez vonta meg tőle azután az egyházban azon rangot, melyet kiérde-meltek a kereszténységnek elsőrendű védői. Meghalt Ter-tullián 220 vagy mások szerint 245 körül. Müvei használa-tánál tekintettel kell lenni arra, váljon azokat mint katho-likus, az eretnekséghez hajló vagy mint eretnek irta. Művei majd apologeticusok a zsidók s pogányok ellen, majd erkölcstaniak, egyházfegyelmiek s végre egyházellenesek.
Kitűnőbb művei ezek : a) Apologeticus, b) Libri duo ad Nationen, c) De testimonio animae, d) Liber ad Scapu-lam, e) Liber adversus Judaeos, f ) Liber de praescriptioni-bus adversus haereticos, köztük Opus contra Marcionem, liber contra Praxeam, liber adversus Hermogenem, contra Valentinianos, g) Liber de carne Christi, — liber de resur-rectione carnis, — de anima, Scorpiace a Gnosticusok ellen.
Kitűnőbb művei ezek : a) Apologeticus, b) Libri duo ad Nationen, c) De testimonio animae, d) Liber ad Scapu-lam, e) Liber adversus Judaeos, f ) Liber de praescriptioni-bus adversus haereticos, köztük Opus contra Marcionem, liber contra Praxeam, liber adversus Hermogenem, contra Valentinianos, g) Liber de carne Christi, — liber de resur-rectione carnis, — de anima, Scorpiace a Gnosticusok ellen.