(Vége.)
Nagyon jól mondja a tudós szerkesztő, hogy a ke-resztény szellem ezen termékeinek egészen különös saját-sága van :
„Krisztus U r u n k egyháza egy m a g á b a n z á r t és foly-tonosan tovább fejlődő oly csudás Organismus, mely fentar-tásához és tovább fejlődéséhez nem kívülről vesz fel táplá-lékot, hanem önmagában ifjodik meg mindig, az isteni i g e azon benne rejlő s neki természete szerint sajátos e r e j e által, mely az isteni kinyilatkoztatásból először a sz. köny-vekbe s onnan tovább a sz. a t y á k müveibe elláthatlan gazdagságban áradott szét. A mennyiben az a t y á k irodalma nagyobb és jobb részében ezen forrásból veszi eredetét, méltán igényt t a r t valamint az universalitás ú g y az örökké-tartóság privilégiumára. Ezen átalános és közörökségben oly titkos erő rejlik, melyet méltán hasonlíthatunk Isten azon csudás áldásához, melylyel az anyatermészetet egy-szer megajándékozván, ez erejében meg nem fogyatkozva s a productio által soha ki nem merülve, rendesen vissza-visszatér s ugyanazon eredmények lánczolatában folyton ú j r a éleszti, t á p l á l j a és termékenyíti földünket.
K i a z egyházi irodalom és tudományosság történelmét ismeri, nem fogja t a g a d h a t n i e nézet igaz voltát ; — alkal-mazása pedig azután önkényt foly. Vagyis, ha mi most, ámbár később élünk, e mindig éltető szellemet m a g u n k b a n gyümölcsözővé teszszük, kétséget nem szenved, hogy a belőle szétáradó világosság nálunk is ugyanazon eredményt fogja előidézni : vallási ismereteinket megtisztítván, egész érzés-és gondolkozásmódunkat átalakítván s valódi keresztény-szelleművé tevén, — erkölcseink és egész életmódunk azon nemes tisztaságban fog ismét tündökölni, melyet a pogányok már az első keresztényeknél nem győztek eléggé csudálni
s mely magasztos látmány közűlök sokkal többet vezetett Krisztus követésére, mint a k á r a csudatevés fényes ha-talma.
D a van még egy, ha nem is hatalmasabb, de közelebb fekvő érv, mely műveltebb világi hiveinket nagyban ösztö-nözheti a sz. a t y á k müveinek szorgalmas olvasására.
Ugyanis, k o r u n k b a n , hol mindenki hivatottnak érzi magát az egyház legfontosabb kérdéseihez hozzászólani, igen kevés kivétellel az összes sajtó azon lármáz, hogy az egy-ház alapjában eltért ősi hitétől és intézményeitől. Jól v a n t e h á t ; mielőtt vakon hinnétek e fanatikus lármának vagy elég g y á v á n magatok is velük lármáznátok, hatoljatok be előbb ez irodalomba, melyben az ősi egyház összes gondol-kozás- és érzésmódja van letéve s győződjetek meg maga-tok ! Igaz, hogy t á n mindenkinél nem lesz egyforma az eredmény, hisz minden attól függ, minő szívvel és lé-lekkel tekintünk valamit. De ki őszinte tiszta szívvel és elfogulatlan lélekkel veendi e nagy szellemek müveit kezébe, bámulni fog ! és a legörömtelibb meglepetéssel fogja
tapasz-1 9 *
talni, miként zarándokol az ősi kereszténysége termékeiben, mintegy jól ismert otthonias vidéken, miként találja alap-j á b a n a görög, a syrus, a latin egyházban mindenütt
ugyanazon hitet, ugyanazon szentségeket, ugyanazon intéz-ményeket, — miként összhangzik, legalább lényeges alapjá-ban, még a cultus, disciplina és k o r m á n y z a t k ü l a l a k j a is.
Kiben a jó és igaz iránti legcsekélyebb fogékonyság van, lehetetlen, hogy ne emelkedjék és erősbödjék hite, — ne tisztuljon és nemesüljön érzése. — Külömben is már magában nagyszerű gondolat a szellem szárnyain visszarepülni sok századon keresztül az ősi időkbe s oly n a g y mesterek taní-tásait ellesni, kiknek szava a n n a k idejében ezereket és ezerekot regenerált.
Mindezt összevéve — s még igen sokat hozhatnánk fel, — mi az ily vállalatot különösen napjainkban nagyon gyakorlati, nagyon életre való vállalatnak t a r t j u k .
Kérdés most már, minő úton reménylik e vállalat kiadói e szép czélt elérhetni.
Egyelőre az első 24 kötetből álló cyclusra nyitották meg az aláirást, oly formán, hogy havonként egy két, de soha több mint 3 — 4 kötetecske fog megjelenni, hogy a meg-szerzést ezáltal is könnyítsék ; hozzá egy-egy kötetecske ára nem több, mint 4 ezüst garas, — tehát nálunk az agio kü-lönfélesége szerint alig 25 k r .
Eddigelé az őt első kötet, — kettőben az apostoli sz.
a t y á k müvei D r . Mayer I. C h r . fordítása szerint, — kettőben Cyprian kiválasztott müvei Uhl Ulrik fordításában, — egyben Chrysosthomus kiválasztott müvei elkezdve Mitter-k u t z n e r fordítása szerint, — jelent meg. MindeniMitter-k előtt az illető sz. a t y á n a k élete s minden müveinek rövid jellem-zése olvasható, melyek rövid, népszerű voltuk mellett annyira sikerültek, hogy a Patrologiában járatosabb tudós is élve-zettel fogja e megható életrajzokat olvasni. H a nem csalat-kozom, ezek legnagyobbrészt m a g á n a k a tudós szerkesz-tőnek tollából folytak. Felvilágosító jegyzet a szöveg mellé csak annyi közöltetik, mennyi az egyes nehezebb helyek megértésére okvetlen szükséges.
F e l t ű n t tán egynémely olvasóinknak, hogy itt a sz.
a t y á k nem teljes, hanem csak kiválasztott müveinek kiadása eszközöltetik. Ez azonban i n k á b b a vállalat dicséretére, mintsem gáncsul szolgál. Ugyanis, a teljes kiadás, — milyent ugyanezen könyvkiadó czég i n k á b b a tudósok számára m á r jóval ezelőtt megindított, — a fentebb említett czélnak legkevésbbé sem felelt volna meg s hozzá az egyházatyák irodalmának roppant kiterjedése miatt a legtöbb emberre nézve ezen gyűjtemény megszerezhetését lehetetlenné tette volna. De erre nincs is szükség, hisz a sz. a t y á k legjobb müvei között is igen sok van, mely egészen helyiérdekű, kizárólag oly t á r g y g y a l foglalkozik, mely csak a
legkeve-sebbet érdekelhet. E gyűjteménybe igen bölcs tapintattal csak oly müvek lesznek felvéve, melyek á t a l á n o s a b b -é r d e k ü e k , — de viszont ezen müvek azután nem
kivo-natban, nem is megrövidítve vagy kihagyásokkal, hanem teljesen és hű fordításban fognak közöltetni. Külömben a közönség pártolásától függvén, hogy az első cyclus után egy u j a b b g y ű j t e m é n y lehetőleg tökéletesíttessék.
Mások tán inkább a forditás miatt emelnek kétséget, hogy nem veszi-e ki a forditás e müveket eredeti
mivol-tukból ? Igaz, hogy a sz. a t y á k eredeti nyelvezetében oly sajátságos unctio van, melyet a fordításban nehéz vissza-adni. De viszont az is igaz, hogy a legtöbbjét, a görög, és syrus nyelven Írókat, még az egyháziak közül is csak a leg-kevesebben olvashatják eredeti nyelven s ezeknél már nem nagy a külömbség, latin fordításban vagy hazai nyelven ol-vassuk-e? — De még a latin sz. atyáknál se oly lényeges a
külömbség az eredeti és forditás között, mint a k á r csak a r e m e k í r ó k a t v e g y ü k , •— pedig ezek hazai nyelvre történt forditásainak hasznát k i t a g a d h a t n á ? — Külömben is, ki tisztán formaszépséget és nyelvezetet a k a r t a n u l n i , az úgyis inkább a remekírókhoz fordul. Hogy ezeket e te-kintetben a sz. a t y á k müvei, — a legkevesebbeket, mint Jeromost, kivéve, — nem pótolhatják, ma már a legkatho-likusabbs zellemü tudósok is belátják '). A sz. a t y á k műveit inkább az eszmékért, a tartalomért olvassuk. S ez, kinek könyebbse'gst okoz, hazai nyelven is elég haszonnal esz-közölhető, feltéve természetesen, hogy a forditás jó legyen.
Végül lia azt kérdezik olvasóim, mi czélból is-mertetem hosszasabban e gyűjteményt, váljon azért-e, hogy megszerzését hazámfiainak ajánljam ? — Kinek az a t y á k müveinek olvasásánál és tanulmányozásánál a német nyelv könyebbségéro szolgálna, bátran merem ajánlani, mert mint az eddigiekből meggyőződtem, a tudós kiadók a vállalat népszerű oldala mellett a tudományos igényeknek is igye-keznek megfelelni.
De főczélom nem ez volt. É n inkább figyelemébresz-té8iil és szép például tartottam hasznos dolognak e vállalatot a m a g y a r olvasó közönséggel megismertetni. Figyelem-ébresztésül e szép, érdekes s különösen n a p j a i n k b a n nagyon hasznos irodalomra — s buzdításul a szép példa követésére.
Miért ne kezdhetnők meg mi magyarok is az ilyféle tanulmányokat. A Sz.-István-társulat volna szerintem leg-inkább hivatva ilyszerü vállalatra s valóban részben sike-rült részben kevésbbé sikesike-rült nagyobbszerü gyűjtő kiad-ványai mellett hallhatatlan érdemet szerezhetne m a g á n a k egyházi tudományosságunk és irodalmunk ügyében a sz.
a t y á k müveinek magyarul eszközlendő jó kiadásával. Nem-csak a p a p o k n a k tenne vele jó szolgálatot, kik legnagyobb részénél az ily kiadás szintén nagy könyebbségül szolgálna, hanem az egész nemzetet hálára kötelezné, melynek összes tudományossága az ily fontos irodalom átültetésével sokat nyerne.
Az se rettentsen vissza, hogy mi tán nem volnánk ké-pesek annyiszámú s oly alaposképzettségü irói k a r t e m u n k á r a összeállítani, mint szomszédaink, — a mi, ha meg-gondoljuk, hogy még a pesti egyetem hittani k a r á n sincs a Patrologiának külön tanszéke, valóban nem is csuda. De oly rosszul még sem állunk. Magam is ismerek néhány kép-zettebb tlieologust, ki még a görög nyelvnek is annyira bir-tokában van, hogy a k á r eredetiből képes volna fordítani.
De miután semmi m u n k a k ö r sem kínálkozik számukra, m á r m á r feledni és elhanyagolni kezdik e szép nyelvot. H a csak ezen néhányat mentenők meg a tudományosságnak, már n a g y nyereség volna.
Még az som volna nagy veszedelem, ha első ebbeli
ki-') Klentgens Kleinere Worke III-ik köt. 96-ik lap.
149
sérleteink nem is a legjobban sikerülnének. Az ily kezdet-leges kísérletekből szokott egy egy nemzet irodalmában az állandóbbbecsü eredmény fejlődni.
Mindezt megszívlelésül voltam bátor hazámfiainak elő-terjeszteni. Külömben szóljanak hozzá nálamnál avatottab-bak. C s a k a z t n e h i g y ü k , h o g y a f e n f o r g ó é g e t ő e g y h á zp o l i t i k a i é s t á r s a d a l m i k é r d é -s e k m e l l e t t a z e g y h á z i t u d o m á n y o -s -s á g é -s i r o d a l o m k é r d é s e m á s o d r e n d ű , m e r t , m i n t h a j d a n , u g y m o s t i s , e g y e d ü l a z i g a z i k e r e s z t é n y t u d o m á n y n y a l , m ű v e l t s é g g e l é s e r -k ö l c s c s e l f o g j u -k m e g m e n t h e t n i a v i l á g o t .
Dr- Bogyay Géza.
EGYHÁZI TUDOSITÁSOK.
r
K . - H . - V A R A L J A , márczius 4. Ötvened vasárnapja és a reá következő hétfő nálunk az öröm és lelki vigasz élvezetes napjai voltak. Míg a világ fiai a pogányok által megszentelt farsangi mulatságok tombolásának s B a c h u s tiszteletének hódoltak : addig vallásosérzelmü és a szent dolgokban gyönyörködő plébániánkbeli híveink az említett
két napon példás buzgóságtól á t h a t o t t a n egyházunk sz.
falai közé siettek, résztveendők azon ünnepélyes szertartá-son, melylyel a helv. vallásból egy ifjú és egy özvegyasz-szony, névleg: Török János és P á z m á n J u d i t h , a hit letétele által a katholikus anyaszentegyház t a g j a i közé i k t a t
-t a -t -t a k .
Hogy a szép számmal egybegyűlt közönség lelkileg épüljön, mindkét alkalommal a helybeli érdemes esperes-plébános, ft. P o n g r á c z György ú r , tartott szívhez szóló alkalmi beszédet, a t a n ú k tisztét pedig az elsőnél L ü k ő P á l helybeli kántor-tanitó ú r s az utóbbiknál G á s p á r Mária, a mily örömest, épen oly lélekbuzgalommal, teljesí-tették !
E kettős megtérés a jó katholikus embernek ha nem is n y ú j t bő kárpótlást az üldöztetett egyház számára az imitt amott előfordult hithagyásokért s ama bántalmaztatá-sokért, melyekkel az még a honatyák diszes testületét sem véve ki, pl. Ghyczy Kálmán, Mocsáry Lajos, Berzenczey László, Németh Albert, Hoffmann Pál stb. mint mindmeg-annyi hálátlan Brutus részéről illettetik, hanem legalább^ta-nuságául és biztos zálogául szolgál azon igazságnak, melyet hitünk isteni alapítója kifejezett eme szavaiban : „íme, én va-gyok a jó pásztor; más juhaim is v a n n a k , melyeket szinte szükséges elővezetnem, hogy hallgas sák az én szavamat és le-szen egy akol és egy pásztor." ( J á n . 10, 16.) De más részről nem csupán ezen, — habár plébániánkon alig van év, mely-ben valaki meg ne térne, — hanem a többi megtérési esetek is, melyekről a többi protestáns országokból, neve-zetesen Angolországból, tudósításokat veszünk, azon édes t u d a t t a l töltenek el bennünket, hogy a kath. egyház, bár-mennyire dühöngjenek is ellene az ujdivatú hit apostolai, isteni hatalom által tartatik fen ; mert maradandóságának biztos zólogát isteni jegyesének ezen ünnepélyes Ígéretében b í r j a : „ E n veletek vagyok a világ végéig : az ég és föld elmúlnak, de az én szava m el nem múlnak." — Azért az
egyház, illetőleg a kereszténység csudálatos elterjedéséről s a n n a k az idők végéig való fenállásáról a nagy franczia szó-nok és örökemlékü püspök B o s s u e t is méltán kiálthatott fel e k k é n t : „Jézus Krisztus és Mahomed h i t ü k elterjeszté-sére egymással olyannyira ellenkező u t a k a t és módokat választottak m a g u k n a k , miszerint épen, mivel Mahomednek terve sikerült, Jézus Krisztus vállalatának hajótörést kellett volna szenvednie, a kereszténységnek pedig megbuknia, ha azt az isteni hatalom fen nem t a r t j a vala." (Pensées, chap.
17, n. 7.)
Valahányszor azonban nálunk katholikusoknál ily megtérések és hitletételek történnek, mindannyiszor kimu-t a kimu-t j a prokimu-teskimu-táns részről a valláskimu-tűrelmekimu-tlenség, a vádasko-dás, az insinuatio és gyűlölet mérget lehelő hidrafejét ! E szörny jelen esetnél sem m a r a d h a t o t t el egészen. A k a t h . p a p o k a t vádolják, hogy ők lopják ki idegen akolból raga-dozó f a r k a s o k m ó d j á r a a juhokat ! Mennyire alapos vagy alaptalan e vád, szolgáljon Török J á n o s u j megtértünknél a dolog mibenlétének felderítésére a következő ténv-álladék :
Nagy Antal rozsnyói helv. vallású s. lelkész, — mint magát egyik hivatalos levelében nevezé, — T ö r ö k Jánost, mint s a j á t hivét, minthogy az kath. vallású leányt nőül venni szándékozott, canonszerülcges módon háromszor kihirdetni vonakodott s a vőlegényt azon megjegyzéssel :
„vagy hirdetem vagy nem hirdetem," magától elutasította.
Az esketés napján maga a vőlegény a legjobb hiszemben, hogy t. i. saját papja által kihirdettetett, — megjegyzendő, hogy Rozsnyón különálló helv. vall. plébános hiányában a s. lelkész ténykedik s gyakorolja a iurisdictiót, — a hirde-tésről szóló bizonyítvány kiváltása végett megjelenvén papjánál, miután k a t h . templomban K.-H.-Váralján, mint m á t k á j a lakóhelyén, a k a r t esküdni, a tiszteles úrtól ama váratlan választ nyeré : hogy nem tudván szüleinek nevét, a kihirdetést elmulasztani kényteleníttetett s ha öt mind-amellett a katholikus lelkész összeadni merné, a követ-kezményeket ő lássa. Természetes dolog, hogy a katholi-kus lelkész, mind az 1868-ki országgyűlés 53-dik val-lásközi ^törvényczikket, mind a maga teendőit ismervén, az esküvőre várakozó násznépet az ifjú párral együtt visszautasítani, a törvény érvényére hivatkozni s a létesí-tendő háromszori kihirdetésről szóló bizonyítvány kiesz-közlését és elömutatását feltétlenül szükségesnek nyilvání-tani mulaszthatlan kötelességének t a r t o t t a , vezérelvül t a r t v á n azt, mit a zsoltáros v a l l o t t : „Feciiudicium et iustitiam, non t r a d a s me calumniantibus me." Mindennek d a -czára esketés nélkül volt a lakodalom; csakhogy Tö-rök János néhány nap múlva a helybeli kath. lelkésznél megjelenik, azon szándékának kifejezésével, hogy katho-likus a k a r lenni. A kapott utasítás szerint mult hó 7-kén két tanúval saját tiszteletesénél először, 21-én ismét másod-s z o r j e l e n t k e z e t t ; mindazonáltal ez utóbbi a megjelenémásod-sről szóló bizonyítványt mindkétszer megtagadván, végre azon furfangos kifogással élt, hogy ő nem pap, ő semmi. Mi több, a megtörtént átmenet bevégeztét jelentő o k m á n y t a kath.
lelkészszel együtt visszautasítá.
L e g y ü n k tehát már valahára igazságosak; ne gya-nusitsuk kath. papjainkat legszentebb eljárásuknál
ön-kényről és ragadozó természetről, úgyis ismerik a juhok a jó pásztort, követik őt és felkeresik a jó legelőt, mely
egye-dül a róm. k a t h . egyház virányain található fel !
Pelkó Péter.
RÓMA. E g y e t e m e e z s i n a t i m o z z a n a t o k . Vége van a carnevalnak, vége a sok zajos népmulatságnak s a római polgár, ki az utolsó két hétben majdnem kizá-rólagosan a confettivel foglalkozott, ismét rendes foglalko-zása után lát. Ezeket u g y a n egy „Egyetemeszsinati mozza-n a t o k " czimü czikkbemozza-n csak amozza-nmozza-nyibamozza-n szabad felemlítemozza-ni, amennyiben e czikk Rómában iratik, mert ki r a g a d h a t n a ily időben itten tollat anélkül, hogy legalább néhány szóval ne említse azt, mi egész környezetét hetek óta mozgás-ban t a r t j a .
De már visszatérek rendes kerékvágásomba én is.
Marczius 2-án, mint Feria IV. in capite jejunii, sz. Péter templomában capella papalis volt. 0 szentsége személyesen végezte a liamuszentelést és miután a nagy penitencziárius Panebianco bibornok által behamvaztatott, maga végezte ezen egyházi ténykedést a teljes számmal megjelent bibor-nokokon, az asturiai, modenai és parmai herczegeken, Ká-roly toskanai herczegen, a modenai herczegnőn és az özvegy toskanai nagyherczegnőn ; ezután a patriarchákon, prímá-sokon, érsekeken és püspökökön, a herczeg-trónőrön, (prin-cipe assistente al soglio) Róma városának polgári elöljáróin, szóval, mindazokon, kiknek állásuknál fogva joguk van a pápai egyházi functiókon ily módon megjelenni.
A hamvazás befejezése után a fenemlített nagypeni-tencziárius énekelte az ünnepélyes szent misét, melyen a szentatya jelen volt. Az első evangelium után Landolina Xavér atya tartotta a latin alkalmi beszédet.
Megemlíthetem ez alkalommal, hogy a farsang utolsó három napján a szentségkitétel az Al-Gresúban szokott fény-nyel megtartatott. Ötvened vasárnapján ugyanott capella cardinalitia volt, mely alkalommal a cliftoni püspök Mgr.
Cliffort a nagymisét, Petraglione atya pedig a szentbeszé-det mondotta. Ugyané napon ő szentsége legmagasabb megjelenésével tisztelte meg a templomot. A bejáratnál B e k x atya, a jezsuiták généralisa és az összes háztagok által tiszteletteljesen fogadtatván, soká imádkozott a kitett szentség előtt; ezután pedig a sekrestyében a jelenlevő jezsuitaatyákat és a különféle papnöveldéknek ottan egy-begyűlt növendékeit lábcsókra bocsátotta. Innen Sant-Anto-nio ai Monti czimü nőzárdába ment, melynek lakói leány-neveléssel foglalkoznak s az intézetet hosszasb látogatással
szerencséltette.
Szorosan zsinati hirekre nézve említhetem, hogy a jó-hirü Lemann testvérek, kik a zsidóhitrőli áttérésük óta oly sok fényes eredménynyel működnek a lelkipásztorkodás terén, legújabban egy folyamodványt intéztek az egyetemes zsinathoz azon kéréssel : szolíttassanak fel a világnak ösz-szes zsidói a k a t h . hitre való áttérésre. A buzgó testvérek azt remélik, hogy az ilyféle felhivásnak nagy eredménye lesz, tekintetbe véve ama mély és gyógyíthatlan ziláltságot mely a zsidók közt, főképen itt nyugaton, uralkodik s mely a k ö z t ü k már oly borzasztó mérveket felvett hitbeli közöny-nyel szoros összeköttetésben van. Ebbeli reményüket fo-kozza azon meggyőződés, hogy ilyféle, a zsinatilag
egybe-gyűlt atyáktól eredő felszólítás nem lehet nem hatásteljes és feltehető, miszerint a Szentlélek v a l a h á r a a szegény tévelygő zsidónépnek szivét is meglágyítandja. — Az igen csinos latinsággal szerkesztett folyamodványnak szövegét hosszasb volta miatt ide nem igtathatván, beérem a n n a k felemlitésével, miszerint az az a t y á k által igen ke-gyesen fogadtatott.
L e g ú j a b b a n itt azt kezdték beszélni, hogy a franczia küliigyminister azon követelést, illetőleg kérést, intézte ő szentségéhez: engedtessék meg egy rendkivüli franczia nagykövetnek a zsinaton való megjelenése. H a ezen hír valónak bizonyulna be, a k k o r ezt máris mint a zsinatnak egyik nagy diadalát tekinthetnők. E n n e k elején ugyanis
Olli-viér minister a k k é n t nyilatkozott, hogy a világi h a t a l m a k n a k a zsinat irány ábani legjobb politikája az lesz, ha távol ma-r a d n a k tőle és az egyháztóli elválás elméletének éma-rtelmé- értelmé-ben tökéletesen közömböseknek m u t a t j á k m a g u k a t . Ma már azonban, ugy látszik, mintha ezen mereven közömbös álláspontot odahagyni készülnének. U g y hallatszik, hogy a szent a t y a az ezen kérés feletti határozathozatalt a zsinati a t y á k r a bizta volna.
E g y másik zsinati mozzanat, mely a szellemeket jelen-leg foglalkodtatja, a gyűlési rendnek megváltoztatása. Ata-lában azt lehet mondani, hogy a zsinati a t y á k az ekként nyert u j renddel n a g y o n ' m e g vannak elégedve. Azt mondom, nyert renddel, mert ezt sok és sürgős kérelmezésük gyü-mölcsének tekintik s mert az óhaj, a tárgyalásokat némi-leg megrövidíteni, már régebben átalános volt, sőt a n n a k szükséges volta min dinkább szembeötlőbb lön. Hétszáz és néhány m e g y e főpap nélkül van s a katholikus világ naponkint fokozódó érdekeltséggel v á r j a a zsinatnak áldás-dús eredményeit, mihez még sok egyéb fontos ok j á r u l , melyek mindnyája n a tárgyalások siettetését sürgősen kö-vetelik.
Bizonyos oldalról ugyan ezen siettetés ellen azt hozták fel, hogy a t á r g y a l á s alatt levő kérdések olyanok, melyek behatóbb tanulmányozást s erre hosszasb időt igényelnek.
Ezen ellenvetésekre az U. C. ekként felel : nagyon jó, sőt szükséges, hogy a zsinati a t y á k lassan és fontolva haladja-n a k . De utóvégre t a g a d h a t a t l a haladja-n az is, hogy a kérdéses, az a t y á k elé terjesztett, t á r g y a k nem ismeretlenek, ujak, elvontak s ezenfelül az itt gyűlésező püspökök nem
ujonczok a theologiai kérdések tárgyalásában. Arról van szó, hogy határoztassék meg a katholikus igazság, mely világos s z a v a k b a öntve és terjedelmes tudományos commen-tárokkol ellátva terjesztetik eléjük ; oly igazság ez, melyet m a g u k egész életükön át hirdettek s melyről számtalan könyvek és egyéb értekezések léteznek, szóval, melyet az a t y á k kivétel nélkül oly jól és oly alaposan ismernek, hogy lehetetlen, miszerint legott készek ne legyenek Ítéletükkel, mihelyt az illető schemát kezűkhez veszik, annál is inkább, minthogy mindegyik bizonyos meghatározott nézetekkel és véleményekkel jött a zsinatra, melyeket már meg nem változtat többé, ha m i n d j á r t néhány beszéddel többet is hall. Csak a fegyelmi ügyek azok, melyek valamivel több időt vehetnek igénybe ; de ezekben is oly jártasok, gya-korlottak és otthonosak az a t y á k , hogy épen nem szükséges kelleténél tovább időzniök mellettük.
151
Ide járul, liogy az u j rend open nem csorbítja a szólásszabadságot ; mert mindnyájan úgy beszélhetnek,amint eddig beszéltek ; csakhogy a vita befejezhető, mihelyt az a t y á k n a k úgy látszik, miszerint egy bizonyos tárgy felett niár elég szónokot hallgattak s ez így van a müveit világ bármely törvényhozó testületében. Nem a pápa az, sem nem a bibornok-elnökök, kik a vitát befejezettnek nyil-vánítják, hanem maga a gyülekezet, mely e felett szabadon, legjobb belátása szerint, határoz ; szabad tetszésükre
ha-gyatván azonban az egyes a t y á k n a k a szóbeli eszmecseré-nek befejezése után is netáni észrevételeiket Írásban ter-jeszteni a plenum elé úgy, hogy, mint mondók, a
vélemény-nyilvánításnak szabadsága ezentúl sem korlátoltatik a legkisebb mértékben sem.
Igy az U. C., mely hozzáteszi, hogy következésképen alaptalanok mindazon hírek, melyek az u j rend behozása óta a szólásszabadság megcsorbításáról szállingózni kezdtek s melyek vagy roszakarat- vagy tájékozatlanságból szár-maznak.
/
Epoly határozott meghazudtolásban részesülnek a zsinat elnapolására vonatkozó hirek ; mert ha be is állt egy
Epoly határozott meghazudtolásban részesülnek a zsinat elnapolására vonatkozó hirek ; mert ha be is állt egy