lommal fenyítve. 4 ) - Religio, 1870. 1. félév

(Folyt, köv.) Winter Ágoston.

EGYHÁZI TTJDOSITÁSOK.

P E S T , február 10. Buda városnak képviselő testülete utolsó gyűlésében elhatározta, hogy a képviselő házhoz folyamodást fog intézni avégből, miszerint Magyarországban a zárdák eltörültessenek, a papi birtok három részre osz-tassék, egy rész fordíttassék humanisztikus czélokra, másik templomodra, harmadik, — via gratiae, — hagyassék meg a papságnak.

Mi vezette a bölcs, circumspectus polgárokat ezen határozat hozatalára, ezt ők t u d j á k legjobban, ha mégis t u d j á k . De hogy furcsa fogalommal birnak a tisztelt képvi-selők a tulajdonjogról, azt most ugyan megmutatták. Adott valamit B u d a városa a papi jószághoz, hogy felette dispo-nál ? Avagy azt hiszi a bölcs testület, miszerint az országos képviseletnek, mint törvényhozó testületnek, jogában áll ') A glossa az „idoneam" szóhoz így szól: „Ergo non nudam, sed pignora vel fidejussoros. C. de verb. sig. 1.

Sancimus"

2) Eucharistia tamen potest dari morituris et deferri cum lumine et campana. S. Alph. Lig Theol. Moral. 1. 7. c.

4. d. 2. n. 334. p. 231.

3) L. Ferr. P r . Bibi. torn. I V . Interd. art. V I . num. 8.

Col. 768.

4) L. F e r r . mint fentebb num. 9.

101

minden magán b i r t o k o t egyszerűen confiscálni és szétdara-bolni ? Mily boldog B u d a , hogy adósságain k i v ü l alig bir valamivel, mit lefoglalni lehessen. Pest képviselő testülete félre tette a felosztásra felhivó köriratot, beismerve, hogy ha a tulajdonjog egynél megsértetik, nem lesz az szent m á s n á l sem ; beismerve, hogy az egyházat illeti meg s a j á t intézményei felett Ítéletet hozni, félre tette a z á r d á k eltör-lésére vonatkozó felhivást is. B u d a e példát nem követni látta j ó n a k és kérelmez oly dologban, melyhez semmi köze.

A v a g y hiszi-e Buda, hogy az egyház b i r t o k a csáki szalmája, melylyel mindenki k é n y e kedve szerint d i s p o n á l h a t ? Hiszi-e, hogy a felosztandó birtokból neki is j u t egynémely f a l a t ? U r a i m , k i k e t illet, ne vigyétek el Budáról a műegyetemet, sőt vigyetek oda még több intézetet, mert B u d á n sötét v a n . M o n d h a t u n k mi Budáról még más épületes dolgot is.

O t t v a n egy híres sörháza, melyben a b i r t o k o s o k a t , papo-k a t , láb alól eltenni t a n í t t a t i papo-k a p u b l i c u m . A söröző papo- közön-ség dühösen megtapsolja s megéljenezi a volkssiingereket, k i k szóval s kézlejtéssel m u t o g a t j á k , miként kell elbánni a m u n k a a d ó k k a l , a birtokosokkal és p a p o k k a l . L á t s z i k , hogy B u d á n a k tisztes circumspectus polgárai, főleg az i n d í t v á -nyozó tisztelt úr, ide j á r n a k iskolába s a v o l k s s ä n g e r e k igazgatója, hiszszük, teljes megelégedését f o g j a legközelebb t u d t á r a a d n i a tisztes u r a k n a k azért, hogy üdvös t a n a i t b e i t t á k — imbiberunt — s oly g y o r s a n t u d t á k a l k a l m a z n i . U r a i m , kiket illet, ne vigyétek el Budáról a műegyetemet, h a n e m vigyetek oda még több intézetet, mert B u d á n sötét v a n .

Vigyétek el Budáról szent István j o b b j á t , vigyétek el a koronát, nehogy valahogy e3zébe jusson a tisztes u r a k n a k ezekre is alkalmazni : diviserunt sibi vestimenta mea et super vestem meam miserunt sortem.

T é r j ü n k vissza Pestre. Megjelenik Pesten egy élczlap, melynek nove „ L u d a s Matyi." E z utolsó számában az egye-temes zsinatot r a j z o l j a le ilyformán : az elnöklő pápa szamár a l a k b a n , előtte térdel egy disznó, míg egy ökör i n d í t v á n y t tesz a csalhatatlanság felett ; a többi a l a k o k , k u t y a , s z a m á r , majom stb. stb., azután az a l á í r t szövegben m a r h a g y ü l é s n e k nevezi a zsinatot. Ily lap iratik Pesten a s z a b a d s á g orszá-g á b a n és idejében a nép s z á m á r a és nincs ki keresetet indít-son ellene, nincs ki r e n d r e u t a s í t s a . E z t nevezik n á l u n k s z a b a d s á g n a k , h a l a d á s n a k , felvilágosultságnak és azt a k a r -játok, hogy az egyház ily s z a b a d s á g t o k a t , h a l a d á s t o k a t , felvilágosultságtokat elfogadja ? Szabad-e bár mily vallás-felekezet intézményeit g ú n y t á r g y á v á k i t e n n i ? H o g y szabad, hogy bűntelenül szabad, t a p a s z t a l j u k és ti mégis fanatis-mussal vádoljátok a p a p o k a t , k i k u t á l a t t a l fordulnak el hasonló törekvéseitektől ?

.Csak liberáliskodjatok tovább ; a szabadság nevében elkövetett meggyilkolása a t e k i n t é l y n e k keservesen meg fogja m a g á t boszúlni, ha nem r a j t a t o k , bizonyosan unokái-tokon. Ahol a püspöksüveg v a g y h á r m a s korona sárral dobáltatik büntetlenül : ott a miniszterialis k a l a p s egyes korona sem fog kiméltetni. C s a k liberáliskodjatok, csak v á g j á t o k m a g a t o k alatt a fát, de ne a k a r j á t o k , hogy az egyház ezen szabadságtokat, haladástokat, felvilágosultság-t o k a felvilágosultság-t megáldja. A csalhafelvilágosultság-tafelvilágosultság-tlanság ellen felvilágosultság-tudfelvilágosultság-tok írni,

decla-málni, hasonló kigúnyolása ellen e g y h á z u n k szent intézmé-n y é intézmé-n e k s z a v a t o k siintézmé-ncs.

M Ü N C H E N . D ö l l i n g e r é s a p á p a c s a l h a -t a -t l a n s á g a. Döllinger I g n á c z prépos-t már régó-ta ora-culuma a világ liberális katholikusainak. E s c s a k u g y a n meg is érdemli, hogy reá tekintsenek, mert fellépése mindig h a t á r o z o t t a b b . Nem retten ő vissza semmitől, hogy az egy-házat a vesztélytől megmentse, ép úgy, miként D . ú r n a k p a t r ó n u s a semmitől, a legkiáltóbb igazságtalanságtól sem rettent vissza, hogy a b a j o r k a t h o l i k u s o k a t elnyomja s állá-sát minden k ö r ü l m é n y e k közt megtartsa.

D . úr legutóbbi időkben az A u g s b . Alg. Z t g b a n egy hires levelet közölt az infallibilitás ellen, mely levelét az egyházellenes és protestáns lapok siettek közölni, jeléül a n n a k , hogy vele tökéletesen egyetértenek.

Hisz ily dolgot sem látott még a világ, hogy egy k a -tholikus t a n meghatározása v a g y elejtése ügyében az egy-h á z n a k érzelmét és egy-hagyományait a római egyegy-ház, mint a hit őre és az egyetemes zsinat ellen az Allgemeine zsidói, a protestáns, meg minden alkalommal egyházellenes l a p o k védelmezzék, ut.ique egy katholikus pap vezetése mellett.

Már hogy az Allgemeine és hasonszőrű collegái volná-n a k h i v a t v a a k a t h o l i k u s hitet megőrizvolná-ni s kifejtevolná-ni, a k a t h o l i k a e g y h á z n a k j a v á t viselnék szivükön s amellett plaidiroznának életre halálra, azt higye el D . ú r s hivei.

A világ ekorig ú g y tudta, hogy a hit dolgában pásztorul az adatott az e g y h á z isteni alapítója által, k i n e k mondatott : pasce agnos, pasce oves, confirma fratres. E z e n t ú l az egy-ház igazi hamisíthatlan h a g y o m á n y á t D . úrnál, az Allge-meinenél és ennek társainál keilend keresni. Mindenesetre érdekes reform az egyház fejét, de sőt az egyetemes zsinatot is megfosztani a c s a l h a t a t l a n s á g kiváltságától s felruházni vele az Allgemeineket.

D . úr híres levelében a többi közt ezeket is m o n d j a :

„ E g y h á z i forradalom az, amit az infallibilitás védői k í v á n -n a k és pedig a-n-nál messzebb ható, mert itt azo-n alapról v a -n szó, melyen nyugodni kell jövőben minden ember vallásos hitének ; mivel az egész, az időben és térben egyetemes egyház helyébe egy embert a p á p á t a k a r j á k tenni." H o g y D. úr ezen f o r r a d a l m a t m e g g á t o l j a s megmentse az e g y h á z a t , szövetkezik az Allgemeinevel s e t é r e n még t ö b b tudóssal, hogy az ülésező zsinattal szemben kifejtsék az e g y h á z t a n á t .

Kétségbe vonhatlan tana az e g y h á z n a k , hogy Isten az e g y h á z a t el nem h a g y j a , hanem a Szentlélek által folyton k o r m á n y o z z a a világ végéig, amiértis az egyház minden hit- s erkölcstanaiban az idők végéig csalhatatlan.

E t a n á t az e g y h á z n a k minden hive hiszi s vallja. — Kétségbe vonhatlan t a n a továbbá az e g y h á z n a k az is, hogy a törvényesen egybehívott egyetemes zsinatok vagyis az egész egyház a p á p á v a l együtt, hatalommal s j o g g a l b i r n a k d o g m á k a t , hittételeket kihirdetni, elvetni s megbélyegezni a tévelyeket. — Kétségbe vonhatlan h a r m a d i k t a n a az egyh á z n a k az is, egyhogy valamely egyetemes zsinatnak egyh a t á r o -zatai, legyenek b á r az egész világ p a t r i a r c h á i , prímásai, érsekei s püspökei által aláírva s elfogadva, nem kötelezik sem a tanító, sem a tanuló egyházat mindaddig, míg a

római pápa, az egyház feje, által nincsenek megerősítve. Az egyháznak majndnem minden dogmái így hirdettettek ki s nyerték átalános kötelező erejüket minden időben. Az egy-ház ugyanis azon alkalommal, mindőn a kinyilatkoztatott hit egyik másik ágazata megtámadtatott, tagadtatott, hitét megmondotta, kifejtette, az ellenkoző tant elvetette, megbé-lyegezte, a fentebb érintett módon. Ezt tanúsítja az egész egyháztörténelem s ezt tagadni annyit tenne, mint felforgatni az egész ezredéves történelmet.

Már most, ha az 1869-ben törvényesen összehívott é3 a pápa elnöksége alatt gyűlésező egyetemes zsinat, mely isteni Ígéretnél fogva a Szentlélek által kormányoztatik s azért határozataiban csalhatatlan, jónak látná elhatározni s kimondani, hogy az egyház feje, a római pápa, csalhatatlan a hit és erkölcs dolgaiban s ezen határozatot az egyház feje elfogadná és szentesítve megerősítné: váljon merészelné-e D. úr állítani, hogy ezen határozat forradalom az egyházban s mint ilyen káros a hitre, az egyházra? Hisz, ki ezt tenné, tagadná az egyház csalhatatlanságát, tagadná az egyház jogát, tagadná az egyháznak igért isteni segélyt, tagadná

a sarkalatos hitigazságokat, szóval eretnekké válnék.

De továbbá, mily jognál s mily hatalomnál fogva merészli egy egyszerű theologus, legyen bár a legbölcsebb a világon, legyen bár pap, püspök, érsek vagy patriarcha, nyilván elvetni, megróni, kárhoztatni, azon határozatot, melyet egy egyetemes zsinat minden szempillantatban hoz-h a t ? Nem annyit tesz-e ez, mint az egyhoz-ház legszentebb jogait lábbal tiporni, nevetség s gúny tárgyává tenni az egy-ház tanát ? Nem annyit tesz-e ez, mint magát előre kizárni

az egyházból, még mielőtt a határozat hozatnék ?

Avagy D. úr elvetvén a pápa és egyetemes zsinat csalhatatlanságát, önmagát teszi csalhatatlanná ? A pápa, a zsinat, az egész egyház, tévedhet, pusztán D. úr marad az igazság mellett? D. úr lesz a hitbeli kérdések eldöntésénél a legfelsőbb hatóság ? A pápa s zsinat határozatai ellen D.

úrhoz fog a kereszténység apellálni ? „Quem teipsum facis ?"

Ezen heves viták, melyek a csalhatatlanság felett tá-madtak, sainosak, mert alkalmul szogálhatnak arra, hogy a hivőket megzavarják, kiszakítsák sziveikből a hitet, mert arra taníttatnak, hogy a pápa és az egyetemos zsinat

hatá-rozataiban kételkedjenek és a pápa meg a zsinat határoza-tainak megerősítését még D. úrtól is várják. E z t akarta elérni D. úr ?

Azt tetszett állítani a tanár úrnak, hogy ezen forra-dalom által az egyház helyébe egy ember fog állíttatni. Es nem tudja D. úr, hogy ezen állítása által egyszerre elveti mindazon határozatokat, melyeket majdnem kétezer év óta a pápák hoztak az egyházban ? Elveti s megsemmisíteni iparkodik az egyháznak egész múltját, mint mely múltban az egész egyház tisztelettel s engedelmességgel fogadta azon egy embernek rendeleteit, határozatait ? Nem tudja D. úr, hogy ezen egy embernek megtagadni az engedelmességet annyit tesz, mint megszűnni katholikusnak lenni ?

Bizza D. úr az egyház ügyét a zsinatra. Akár ki-mondja ez, akár nem, az infallibilitás dogmáját, isteni su-gallat szerint fog cselekedni és ezt D. úr is hiszi. Vagy ha

nem hiszi, akkor mondja ki egyenesen, hogy tudják a k a -tholikusok : „quid esset in homine."

T U R I N . A franczia ,Constitutionnel,' mely a jelenlegi franczia minisztérium politikájába,úgy látszik,meglehetősen be van avatva, nem régen az u. n. római kérdést ezen sza-vakba foglalta össze : „A franczia katonaság nem vonatik ki Civitavecchiából, míg Italia képviselői által le nem mond Rómáról, mint fővárosáról." — Azt mondják, hogy az lett volna ama rövid, de érthető válasz, melyet Nigra Konstantin lovag egy idevonatkozó kérdésére Daru gróftól nyert. Az 1864 szept. 15-én Olasz- és Francziaország közt kötött egyezmény, az u. n. conventio, oly homályos és határozatlan volt, hogy mindjárt eleinte két ellenkező magyarázatra, későbben pedig a garibaldiféle Mentanánál végződött invasióra adott alkalmat. Szükséges tehát, hogy ezen egyezmény most minden kétséget kizáró módon magyaráztassék meg, mi másként nem történhetik, mint ha Italia nyiltan és ép oly ünnepélyesen lemond Rómáról, amily ünnepélyesen hajdanta azt merte állítani képviselői által, miszerint neki Rómára, mint fővárosra, j o g a volna. A kérdésnek ilyetén felállítása legott

tisz-tába hozandja az egész ü g y e t ; vagy engednek az olaszok és őszintén le fognak mondani Rómáról, elismervén, hogy az a pápáé vagy nem teszik azt s akkor egyszerűen csak azt m u t a t j á k , hogy ujabb invasiókat forralnak; mind-két esetben a helyzet nevezetesen tisztult s ez az, amire szükségünk van ; a tettetésnek és utógondolatoknak kora lejárt Franczia o rszágra nézve ; őszintén és nyiltan kell már most beszélni s vagy lemondani Rómáról vagy tűrni a francziákat Civitavecchiában.

A január 24-i „Opinione" elég vakmerő az uj franczia kormányt ezen politika miatt megtámadni, mintha ez által bűnt és esztelenséget követne el. „Tehát, — úgymond, — arra vannak kárhoztatva a rómaiak, hogy örökké a katho-licismusnak rabszolgái és a pápának alattvalói legyenek?"

— Mily gyengé d részvét a szegény rómaiak iránt ! Meny-nyire sajnálandók ők, hogy a kereszténység rabszol-gáinak kell lenniök a helyett, hogy Lanza, Sella és társainak szabad emberei lehessenek ! Mennyire kár, hogy az egyetemes zsinat s zolgaságát fel nem cserélhetik a Bren-na-, Crispi- és Civininiféleparlamentnek „dicsőségével!" — De csak maradjon ez így, amint van, meg vannak ezzel elégedve a rómaiak is, jól tudván, hogy a franczia katona-ság nem miattuk, hanem a tolakodó „Italiauna" miatt van az országban.

Még egy fontos dolog. Mintegy ugyanazon időben négy külömbözo p á r b a j vivatott Európában, melyek egyenkint és összesen meglehetősen kellemetlenül érinték az egész müveit világot ; az első Nápolyban ment végbe s a vivók egyikének halálával végződött, a másik Bonnban, hol kevés híja volt, hogy gróf Bismark fia agyon nem lövetett, a har-madik a párisi, itt az egyszerű kihivás a kihivók egyikének életébe került, a negyedik Berlinben ment végbe, áldozata az osztrák követségnek egyik előkelőszármazású hivatalnoka, ki ellensége, egy magasrangú porosz, által ha-lálosan megsebesíttetett.

Ennek következtében máris több kormány azon

gon-103

dolattal foglalkozik, miként lehetne a párbajvivási visz-ketegnek törvény útján elejét venni.

Az olasz igazságügyér egy idevonatkozó törvényja-vaslatot készít, Poroszhonban az egyetemek bíráskodási jogát a k a r j á k megszüntetni, mely soha sem bizonyult eléggé

hatályosnak a párbajoknak a német egyetemeken való kiirtására s Ollivier miniszter Francziaországban oly ér-telmű törvényjavaslattal készül fellépni, mely szerint a pár-bajvivók és a segédek minden esetben egyenkint 100000

f r a n k birságot fizessenek.

Mindezen rendszabályok előreláthatólag semmit sem fognak használni. Csak a vaticani zsinat az, mely orvossá-got n y ú j t h a t ezen b a j b a n s mely sikeresen léphet fel ezen gyalázatos szokás ellen, melyet a gonosz szellem azért tenyészt és ápol oly gondosan, hogy a testekkel tehesse tönkre a lelkeket is. A zsinat bizonyosan fog is e kérdés felett nyilatkozni, valamint a tridenti sz. zsinat is nyilatko-zott felöle sess. X X V de réf. c. 19 ; s az államok legjob-ban cselekednének, ha az egyháznak idevonatkozó tör-vényeit elfogadván, éber szemmel őrködnének a z o k n a k megtartása felett.

P A R I S . H o n ó r i u s p á p a . (Folyt. ) Ily fontos dolog_

ban nem elegendő a valószínűség, itt bizonyosság szükséges • mert a kétség mindig a vádlott javára m a g y a r á z t a t i k . H a tehát ily ügyben kétség forog fen, ha bizonyos pont bebi-zonyítása elmarad, a bizonyítás nem történt és a vádlot-tat nem lehet elitélni, főleg ott, hol a vádlott a legnagyobb tekintély, mely a világon létezik, t. i. a pápaság.

Ezen előzmények után fogjunk a dologhoz.

Eretnek volt-e Honórius p á p a ? Éltében ezt soha senki sem állítá. Halála után történt, hogy előhozták leveleit, melyekről mondják, hogy eretnekséget tartalmaznak.

De váljon nem lehető-e az, hogy Honórius levele, mely negyven éven át a konstantinápolyi patriarcha levéltárában, tehát egy eretnek és hamisító p a t r i a r c h a kezei között volt, meghamisíttatott és hogy oda egy szót becsúsztattak, mely saját systemájuk szerinti értelmet ád a n n a k ?

ValÓ3zinűtlen-e ez, ha meggondoljuk, hogy ezen keleti patriarchák elkeseredett gyűlölettel viselteve Róma ellen, minden eszközt felhasználtakarra, hogy a pápákat megbecs-telenítsék ? Nem szól-e mellettünk az is, hogy azon korszak-ban, melyről beszélünk, sz. Vitái pápának nevét a

dypty-kákból kitörülni megkísértették?

Valószinütlen-e ez, midőn látjuk, hogy ugyanezen emberek a VI zsinaton Vigil pápának hamis leveleit hozták napfényre, mely csalás a pápai követek által felfe-deztetett és a csalás a zsinat által is felismertetett ?

Valószinütlen-e Honórius levelének meghamisítása, midőn János p a p , Honórius t i t k á r a , ki valószínűleg maga írta a levelet és kinek azt mindenesetre ismernie kel-lett, maga idézi azon helyet, mely becsempésztetett és mely ez eretnekséget tartalmazza : „Krisztusban csak egy akarat van ?"

Sz. Maximin vértanú és következésképen biztos tanú, mert az igazságot életénél többre becsüli, ezen tényről így nyilatkozik : „A legtudósabb János pap, Honórius titkára, állítja, hogy a nevezett levélben semmi módon sem tétetett

egyedüli és egyetlen akaratról említés, ámbár ez a görög'for-dítók által képzeltetett.

Ezen tény, mely két tanúra, a pápa t i t k á r á n a k és egy v é r t a n ú n a k tanúskodására támaszkodik, nem támaszt-e némi kételyt G r a t r y atyában ? Váljon nem lehető-e, hogy egy megrontott okmány tétetett a zsinat elé és ez hozá a kárhoztatást létre, mely azután az utóbbi actákban ismé-teltetett ? H á t r á n y á r a válik-e ily magyarázat a zsinat tekin-télyének ? A zsinat itéivén, nem embert itélt el, mert az ember nem védheté magát, hanem egy iratot, melynek írója felett megC3alattathatott. Ezen tény feletti tévedés egy a tan feletti kérdésekben csalhatatlan tekintélynek mit sem á r t h a t .

íme az első kétely és ez is elegendő arra, hogy legalább a kárhoztatást felfüggeszsztik. De ez nem az egyedüli.

G r a t r y atya nem talál valami rendkivülit abban, hogy a zsinat egy embert kárhoztat, ki negyven év előtt élt, k i ekkoráig az egész egyház előtt tiszteletben állott, ki halála után, miként éltében, mint éleseszű, erősakaratú, mélytudo-mány ú, ember becsültetett, kinek alázatossága és nyájassága kitűnő volt és kihez a Kelet fordult, hogy a nehéz k é r -déseket megoldja. Nem különös-e az, hogy ily férfiú, ki az egyház feje, ki pápa, el legyen ítélve, megbecstelenítve, eretnekséggel megbélyegezve, a nélkül, hogy előbb erről vitatkoztak volna, egyszerű levél következtében, anélkül, hogy a zsinatban csak egyetlen egy ember szólalt volna fel mellette, a nélkül, hogy a pápai követek protestáltak volna, a nélkül, hogy a pápa, az ő utóda, mely a szentszék tekin-télyének védője, nehézséget tett volna ezen kárhoztatás elfo-gadásánál ?

Nem ád-eez alkalmat arra, hogy a kárhoztatás authen-ticitásáról kételkedjünk ?

Honórius pápa kárhoztattatott; hol vannak a kárhozta-tás actái ? S különösen kiemeljük, hogy az eredeti okmá-nyokat k í v á n j u k vagy azoknak authenticus másolatait és midőn ezt teszszük, mást nem teszünk, mint hogy a jog szigorú szabályát léptetjük életbe, különösen bűnvádi eset-ben. Midőn egy közönséges történelmi tényről van szó, egyszerű vélemények talán elégségesek lehetnek ; de semmi esetre sem elégségesek criminalis processusban. A pápaság kérdésekkel ostromoltatik, a közvéleménynek a legnagyobb vétséggel van átadva és a legnagyobb vétségről vádoltatik, melyet csak elkövetni volna képes, t. i. az eretnekségről. Mert ha ellene nem lehet mást a másolatoknak másolatánál felhoz-ni, ha azon okmányok, melyek előmutattatnak, az ellen kezei közt voltak, ha ezen okmányok azok kezei közt voltak, kik mint az emberiség legnagyobb hamisítói ismeretesek, kiket a történelem mint minduntalani iráshamisítókat, megrontókat, költőket, másítókat ismer, akkor ezek bizonyosságot nem adhatnak. Ezekkel a legközönségesebb bűnöst sem lehet elitélni.

De engedjük meg, hogy Honórius levele felett támasz-tott kételyek megoldattak, hogy Honórius titkára, J á n o s áldozár, hazudott, hogy szent Maximin v é r t a n ú csalódott, hogy a zsinat minden habozás nélkül Ítélte el Honóriust, elitélte pedig mint eretneket és engedjük meg, hogy az itélet szövegén, mely annyi bonyodalmak között annyi gyanús kezeken ment keresztül, egy jota sem váltóztattatott meg,

e n g e d j ü k meg mind ezt ; de még ezen esetben is Honórius különös elitéltetése és a szentszék C3alhatatlanságának áta-lános elitéltetése közt bizonyos távolság létezik, melyet G r a t r y a t y a csak a m ú g y k ö n n y e d é n á t u g o r t . Mi hiszszük, hogy soha sem létezett eretnek pápa, még mint m a g á n személy, m a g á n tudor sem ; de ez dogmaticailag véve nem lehetetlen, sőt magok az ú g y nevezett u l t r a m o n t á n theolo-gusok sem t a r t j á k ezt lehetetlennek és ez n á l u n k nyilt kér-dés. De m e n j ü n k tovább.

(Vége köv.)

VEGYESEK.

— A budapesti egyházi kerület február 11-én válasz-tott az autonomicus gyűlésre képviselőket. Szavazott 61 pap. A képviselőségre 38 egyén k a p o t t szavazatot és pedig H a t a l a P é t e r 24, Schopper G y ö r g y 21, R á t h József 14, K u -b r i c z k y A n d r á s 13, Gály Lőrincz 12, H i d a s y Kornél 9, M a j e r I s t v á n és Z á d o r y J á n o s 7, Cselka Nándor, M u n k a i J á n o s és Szuppan Zsigmond 6, P a u l i k Gábor, Samassa József, S u j á n s z k y A n t a l és Z o v á n y i Mihály 5, K r o t k y Jó-xsef, R e n d e k József és Schwendtner Mihály 4, R o s t a h á z y K á l m á n és Somogyi K á r o l y 3, Jezsó Mihály és Lollok J ó -zsef 2, B u b l a Károly, C s á s z t k a G y ö r g y , Czibulka Nándor, D a n k ó József, Degen Titus, D é r y Mihály, Dulánszlty Nán-dor, F r a n k i Vilmos, H a b a z László, MaUy J á n o s , P a l á r i k J á n o s , R é h János, Simon Ferencz, S z á n t ó f y Antal, Vietorisz József, Zsihovics F e r e n c z 1 szavazatot. — A szavazatszedő b i z o t t m á n y b a 54 egyén közül H a b a z László 27, Feichtin-ger J á n o s 24, Z á d o r y J á n o s 21, Blümelhuber Ferencz 18

és S u j á n s z k y Antal 18 szavazatot k a p o t t stb.

— A nagyszombati k á p t a l a n egy t a g j a , ft. Gombár P á l kanonok, j o b b létre szenderült. — N y u g o d j é k békében.

— A m a g y a r királyi egyetem philosophiai karához ö felsége l e g ú j a b b a n Szepesy I m r e kegyesrendi á l d o z á r t és L u b r i c h Ágost pozsonyi fögymnáziumi t a n á r t kegyeskedett

t a n á r o k u l kinevezni.

— Döllingernek, mint már nyilvános „ J a n u s " - n a k , az Augsb. Alig. Z e i t u n g b a n megjelent czikkében a pápai csal-h a t a t l a n s á g ellen egyik állítása e z : „csal-hogyan lecsal-hessen a p á p a csalhatatlan, mikor ezen c s a l h a t a t l a n s á g n a k feltétele, h o g y a pápa az összes egyházhoz szóljon ; már pedig az első 10 s z á z a d b a n egy pápa sem szólt az összes egyházhoz ; t e h á t a c s a l h a t a t l a n s á g n a k főfeltétele hiányzott." — E z t a tudós és már hirhedt h i t t a n á r ú r a z o k n a k irta, k i k a h i t t a n u l m á n y o k b a n j á r a t l a n o k , tehát szavait, a m i n t i r a t n a k , elfogadni képesek. Ázonban n y i s s u k fel a Migne által kiadott cursus SS. p a t r u m tom. 3. p. 845 t a l á l j u k I S á n d o r pápá-n a k „epistola epápá-ncyclica ad upápá-niversos fideles" 119-ik évből;

tom. 3. p a g . 866 I S i x t u s p á p á n a k „ad omnes ecclesias"

decretumát 130-ik évből ; pag. 869. T e l e s p h o r u s pápá-n a k decretumát „ad ompápá-nes episcopos" 140-ik évből; pag.

907. I P i u s p á p á n a k „omnibus ecclesiis" 156-ik évből ; tomo 7. pag. 103 I U r b á n p á p á n a k decretalisát „omnibus christianis" 224-ik évből; tomo 7. pag. 124. P o n t i a n u s p á p a decretalis epistola „omnibus episcopis et fidelibus"

231-ik évből ; tomo 7 pag. 145. F a b i a n u s p á p á n a k de-c r e t u m á t „omnibus de-cath. Ede-cde-clesiae de-comministris" 236-ik évből; tomo 3 p. 997. I I s t v á n p á p á n a k levelét „ad om-nes eppos" 255-ik évből. — T o v á b b nem lapozunk, hogy a nagyitudós v a k m e r ő állításának becsét k i m u t a t h a s s u k . H a

pedig sz. Ágostonnak 190ik levelét ad Optatum f e l n y i t j u k , ott olvassuk Zositnus pápáról : „universaliter ad omnes eppos scripsit ;" 215-ik levelében ismét Zosimusról : „ad universos eppos totius orbis missum decretum." — E z e k nem fejteget-nek, h a n e m i z g a t n a k és k a t h o l i k u s o k levén, milliók hitét, a p á p á k egész sorozatával e g y ü t t , nevetségessé a k a r j á k tenni.

— P á r i s b a n j a n u á r 21-én a császár, császárné é s császári herczeg részt vettek a szerencsétlen X V I . L a j o s k i r á l y é r t i ünnepélyes gyász isteni tiszteleten. Míg ezek ott i m á d k o z t a k , az alatt a radikálisok sz. Mandeban a kivégez-tetést n a g y l a k o m á v a l ünnepelték meg. — í m e a 89-iki elvek a g y a k o r l a t b a n és a leczke a 89-iki elvekért r a j o n g ú k o r m á n y o k s z á m á r a .

— A boroszlói „Jüdisches W o c h e n b l a t t " keményen r e n d r e utasítja a „Bresl. Z t g o t , " mivel az titóbbi a zsidók által a cultusminiszteriumhoz intézett folyamodványt, mely-ben a mózesvallásnak mint kötelező t a n t á r g y n a k a keresz-t é n y főiskolákbai behozakeresz-talákeresz-t k é r v é n y e z i k , megrókeresz-tkeresz-ta s minkeresz-t

In document Religio, 1870. 1. félév (Pldal 104-109)