(Vége.)
„A p o r o s z k o r m á n y szakértők meghallgatása után már több évvel ezelőtt ocla döntötte el a dolgot, hogy az elemi iskolai tantermekben középszámítással 6 • láb essék egy gyermekre, oly módon azonban, hogy ebbe a székek, az azok közötti és előtti tér, a k a t h e d r a és a kemeneze helye is bele vannak értve.H a m b u r g b a n még ezelőtt 3—4 évvel is volt példa reá, hogy p o 1 g á r i iskolákban, tehát már termetesebb tanulóknál, négy • lábnyi tér esett egy egy gyermekre. A n g l i á b a n az állami pénztár költségén emelt iskolákban 8 • láb esik egyre.
„Ne feledjük még ezek felett azt sem, hogy ami tör-vényünk ama terjedelmes tantermeket a k k é n t rendeli építtetni , hogy e g y t e r e m r e h a t v a n g y e r m e k s z á -m í t t a s s á k . Tehát, ha szorosan veszszük a dolgot : ha valahol 62 gyermek v a n , már k é t külön termet kell építeni?
Váljon országos törvény az állam által nem segélyezett sze-gény falusi iskoláktól követel-e valahol ily fényűzést széles e világon ?"
í g y v a g y u n k a tanítók számának meghatározásával is. A34. § . s z e r i n t e g y t a n í t ó 80 n ö v e n d é k n é l t ö b b e t r e n d e s e n n e m t a n í t h a t . R e n d k í v ü l i e s e -t e k b e n az ille-tő iskolai felsőség adha-t reá engedély-t ! E szerint tehát, ha valamelyik szegény protestáns faluban az iskolaköteles gyermekek száma a 90-t r e n d e s e n megüti, ott elmúlhatatlanul két tanítót kell tartani."
A müveit külföld ebben sem oly szigorú. „A bádeni törvény azt rendeli, hogy egy tanitó h u z a m o s a n ne ta-nítson többet száz gyermeknél ; az anhalti törvény csak a k k o r parancsolja k é t tanító tartását, ha a gyermekek száma foly-tonosan felülmúlja a 140-et; a zürichi iskolatörvény azt rendeli, hogy ott kell második tanítói állomást és második tantermet á l l í t a n i , hol a mindennapi iskolás gyermekek száma három éven keresztül folytonosan felülmúlja a 100-t Szászországban 1867-ben több mint 1200 tanító értekezle-tet tartott, melyben kimondatott, hogy „második tanítói állomás ott állíttassák, hol a gyermekek száma 100-ról 130-ra szaporodott.
R . úr végre k i m u t a t j a népiskolai t ö r v é n y ü n k kivihe-tetlenségét és sérelmességét financiális szempontból is, mint-hogy a törvény annyi u j tanteremnek építését és annyi ta-nítói állomás szervezését k í v á n j a , hogy ezt a felekezetek pénztárai meg nem b i r j á k .
„Iskoláink egész léte végpusztulással fenyegottetik.
Igen is, mert a törvény 128. §-sa szerint a tanfelügyelő s z i g o r ú n f e l ü g y e l r e á n k , hogy a törvényt p o n -t o s a n v é g r e h a j -t s u k ; — é3 ha például az-t -t a p a s z -t a l j a , hogy mi u j tantermeink építésénél v a g y a régiek átalakí-tásánál nem 8—12, hanem a poroszok példája szerint csak 5—7 • lábnyi tért számítunk^ és ha több müveit államok nyomain azt találjuk határozni, hogy egy tanító egy vagy két osztálybeli gyermeket, százat, sőt százhúszat is
rende-22*
sen eltaníthat : akkor a törvény 15. §-a szerint a tanfelü-gyelő félévenkint három ízben megint bennünket és ha nem engedelmeskedünk : községi iskola felállítását rendeli el s az annak fentartására szükséges adót reánk is kiveti, a mi nom egyéb, mint a mi iskolá;nk halálos Ítéletének vég-rehaj'Asa; mert hogy saját iskoláinkat bármily szegény helyzetben fentartsuk s e mellett a fényűző községi isko-l á k r a is adózzunk : azt teisko-ljességgeisko-l ki nem b í r h a t j u k . "
„Nyilván van tehát, hogy a törvény lényegesen sérti és korlátozza a v a l l á s s z a b a d s á g o t , amennyiben an-n a k birtokát vagy élvezetét vagyoan-ni állapothoz, péan-nzhez, még pedig sok pénzhez köti, amit, hogy az oly fonhangon hiresztelt leberalismussal miképen lehessen megegyeztetni, én ugyan magam részéről be nem láthatom."
Méltán sérelemnek t a r t j a továbbá R. úr, hogy a t a -n í t ó k k é p e s s é g e vagy képtele-nsége felett -ne az egy-ház, hanem az államkormány Ítéljen.
Figyelemre méltó még, mit a k é p e z d é k r e nézve í r : „A képezdei ügyben helyzetünk annál komolyabban figyelembe veendő, mert maholnap 20 állami képazdo fog a verseny torén velünk szemben állani. Holott nekünk képez-déink alig vannak. Nagyon hihető, hogy ha erélyesen őrt nem állunk, rövid idő alatt semmivé lesz téve azon száza-dos jogunk gyakorolhatása, hogy tanítóinkat szabadon vá-laszthassuk, mert k é n y s z e r ü l v e leszünk az állami ké-pezdékben tanult, Isten t u d j a milyen szellemű és i r á n y ú i f j a k a t választani minden oly esetben, amidőn a törvény szerint k é p e s í t ő i t protestáns ifjú nem fog találkozni ;
— vagy más s z a v a k k a l : kényszerítve leszünk látni isko-láinknak minden helyes ok nélkül csupán szegénységünk miatti megsemmisülését ! Vallásszabadság ez ? !
É r d e k e s e n emeli ki R. úr a népiskolai törvény-czikk 23—26. §§-ainak sérelmességét, melyekből kitűnik, miszerint a k ö z s é g e k n e k e z e n t ú l f e l e k e z e t i i s k o l á k a t s e m f e l á l l í t a n i , s e m ú j b ó l s e g é -l y e z n i n e m s z a b a d . A 26. §. ugyanis „mintegy fe-l- fel-h í v j a a felekezeteket, fel-hogy iskoláikat közös iskolává olvasz-szák be : — miért, mi okon ? Azért, mert ekkor az egész község, sőt az állam segélyét is igénybe vehetik. E §-ban tehát nyiltan és határozottan benne van azon eszme, hogy a felekezeti iskolák sem a község, sem az állam segélyére nem számíthatnak. Egyenesen azt mondja a 40-ik §. is, mely szerint az iskolai adó és az iskolai alapvagyon jöve-delme (a mely t. i. a tagosítás és legelőolkülönzés alkalmá-val kiszakítandó földterületből jőne) c s a l ^ k ö z s é g i is-kola állítására és fentartásra f o r d í t t a t i k . "
A 41. §. ugyan megengedi, hogy ama föld jövedelme felekezeti iskola j a v á r a is fordíttathatik, de csak ott és ad-dig, a hol és a meddig községi iskola nem állíttatik. „Hogy pedig a törvény mily könnyűvé tette a községi iskolák fel-állítását : azt bárki első tekintetre is beláthatja." Például, fe-lemlíti: ha Debreczenben iskolai ezélokra 1000 hold szakíttat-nék ki a közös legelőből : ennek jövedelme igazságos arány-b a n megosztatik a felekezetek között. De ha egypár év múlva 7—8 nazarénus család vetődnék ide s előmutatna 30 iskolaköteles gyermeket : akkor Debreczen a 44. §. sze-rint köteles lenne ezek kívánatára közös iskolát állítani s
a 40. §. szerint a föld jövedelmét c s a k ezen iskola j a v á r a fordítani.
Megfelel itt az ellenvetésre, miszerint külföldön sem részesülnek a hitfelekezeti iskolák állami vagy községi segélyben. É s azt ismét adatokkal czáfolja meg. „ A n g i i á -b a n a közele-b-bi évek egyiké-ben 6897 volt az állampénz-tárból segélyezett iskolák száma és ezek mind felekezeteik voltak." „ F r a n c z i a o r s z á g b a n a 60-as évek egyikében P á r i s saját pénztárából tizezer frankot adott a r c f o r m á t u s e l e m i i s k o l á k j a v á r a . P o r o s z o r s z á g -b a n a néptanodák csakis felekezeteik l é v é n , az állampénz-t á r a beveállampénz-tállampénz-t vallásfelekezeállampénz-tek iskoláiállampénz-t a jogegyenlőség alap-j á n minden felmerülő szükség esetében rendszeresen és foly-tonosan segíti. B a d e n b e n az u j iskolai törvény csak azon esetben vonja meg a községi és állami rendszeres se-gélyt a felekezeti iskoláktól, ha három egymásután követ-kező évben a gyermekek száma 25-nél folyvást kevesebb azokban. De azért még se be nem z á r j á k , se vegyes iskola állításával meg nem ölik az ily iskolát sem."
„Nem folytatom tovább az idézeteket, hanem kimon-dom kereken, hogy én ugyan részemről, ez időszerint leg-alább, a felekezeti s különösen a protestáns iskolák iránt m o s t o h á b b é s k e g y e t l e n e b b t ö r v é n y t , m i n t a m i e n k , n e m i s m e r e k . Még Hollandiában is, hol az 1857-dik évi szerencsétlen iskolatörvény az iskolát az egy-háztól a legélesebben elválasztotta, egyszersmind kimonda-tott, miszerint : ,Oly helyeken, hol a gyermekek a szülök vallásos aggodalma miatt a községi vagy vegyes iskolába nem j á r n a k , lia az aggodalmat elhárítani nem lehet, külön iskolát kell állítani és ez, a mennyiben szükséges, állami segélyezéssel fog fentartatni."
De nem elég, hogy a hitfelekezeti iskoláktól az állami segély megvonatik ; azok még v e r s e n y z é s r e is kény-szeríttetnek ! E z t kívánja a liberalismus !"
Eddig Révész úr. A „Nézetek" folytatását igéri.
Végezetül engedje meg a szívós olvasó, hogy még egy p á r érdekesebb pontot böngészszek a „Nézetek"-ből. A k o n k o r d á t u m érvényességét illetőleg í r j a : „Épen most olvasom, hogy hazánk főtörvényszékének egyik mostanában kelt Ítélete szerint a k o n k o r d á t u m M a g y a r o r -s z á g b a n é l e t b e n v a n ! Hogy -sem törvény által, -sem tényleg formaszerint és egészen eltörülve egyátalában nincs ; azt én eddig is hittem, most is hiszem." Csak az kár, hogy R.
ú r kegyét nem birja az, mert szerinte a konkordátum „a római katholika egyházat az ő középkori előjogaiba he-lyezné vissza." Ez nem áll. Mert a konkordátum által a katholika egyház „előjogokat" nem nyert, hanem csak jo-gainak elismorését, melyek a közép kornál jóval régiebbek, mert az egyház eredetével egykorúak. „Előjogokat" a ró-mai kath. egyház a konkordátum által azért som nyerhetett, mert ez által a nemkatholikus hitfelekezetek jogai legko-vésbbé sem csonkíttatnak. A k á r mit mondott Í3 „Jakobson kitűnő königsbergi jogtanár."
Azon igen tisztelt paptársainkat, k i k m a g u k a t sza-badelvűeknek nevezik, m í g s z a b a d e l v ü s é g ü k e t nem osztó t á r s a i k a t u 11 r a m o n t á n o k n a k czimezgetik,
ér-dekelni fogja R é v é s z ú r a z o n v é l e m é n y e , h o g y
„ m i n d e n i g a z k a t h o l i k u s p a p u 11 r a m o n t á n."
Tereskei.
EGYHÁZI TUDOSITÁSOK.
P E S T , márczius 27. Kötelességünknek t a r t j u k t.
olvasóinkkal közölni az egyház fejének, a római p á p á n a k , egy legújabb iratát, melyet Dom Guérangerhez, a franczia-országbeli benczék solmesi apátjához, intézett. E tudós bencze ugyanis a surai püspök Marét ellen, ki a gallicanismust ú j r a fel a k a r t a éleszteni L a paix religieuse czímü művében, kia-dott egy m u n k á t L a Monarchie Pontificale czim alatt ; leg-ú j a b b a n pedig G r a t r y a t y a ellen lépett fel Défense de l'eglise romaine czimü irattal s e két müvét elküldötte Rómába a szentatyának. Szentatyánk most felelt neki s leveléből mindenki megértheti, mily nézetei vannak az egyház fejé-nek Marét, G r a t r y s követőik működéséről.
D i l e c t o f i l i o P r o s p e r o G u é r a n g e r , e C o n -g r e -g a t i o n e B e n e d i c t i n a G a l l i a r u m , A b b a t i
S o l e s m e n s i . P I U S P . P . I X .
Dilecte fili, salutem et apostolicam benedictionem.
Dolendum profecto est, dilecte fili, nonnullos esse inter catholicos, qui dum hoc nomine gloriantur, vitiatis penitus imbuti principiis adeo praefracte istis adhaerent, ut non modo plane subjicere nesciant intellectum adverso liujus sanctae Sedis judicio, commuai etiam Episcoporum assensu et commendatione roborato ; sed imo consentes, societatis humanae progrossum et felicitatem illis omnino niti, E c -c l e s i a m i n -c l i n a r e -c o n e n t u r a d s e n t e n t i a m s u a m , s o q u e s o l u m s a p e r e a r b i t r a i i, r e l i -q u a m o m n e m c a t h o l i c o r u m f a m i l i a m a l i t e r s e n t i e n t e m u l t r a m o n t a n a e p a r t i s n o m i n e d e s i g n a r e n o n e r u b e s c a n t .
Q u a m quidem insaniam eo compellunt, ut divinam ipsam E c c l e s i a e c o n s t i t u t i o n e m r e f i n g e r e a g g r e d i a n t u r e t e x i g e r e a d r e c e n t i o r e s c i -v i l i s r e g i m i n i s m o d o s ; quo supremi Rectoris ei a Christo praepositi facilius déprimant auctoritatem, cujus praerogativas expavescunt. Quamobrem p e r n i c i o s a s q u a s d a m d o c t r i n a s saepius improbatas audacter in medium proforunt, uti indubias a u t saltem plane libéras, corradunt e veteribus earum propugna toribus captiunculas historicas, mutila scriptorum testimunia, calumnias Roma-nis Pontificibus affectas, sophismata quaevis ; eaque omnia, sepositis omnino solidis argumentis, quibus centies explosa sunt, impudentissimi regerunt : eo spectantes, ut animos commeveant, suaeque factionis homines et imperitorum vulgus adversus communom caeterorum sententiam in-citent.
Quo sane incoepto, praeter damnum invectao perturbationis fidelium et d e t r a c t a r u m a d t r i v i a g r a -v i s s i m a r u m q u a o s t i o n u m , insipientiam audaciae parem deplorare cogimur. Nam si firmiter cum caeteris ca-tholicis tenerent oocumenicam synodum a Spiritu Sancto regi, soloque ejus afflatu definire ac proponere quae credenda sunt, nunquam in animum inducerent, vel ea definiri posse,
uti de fide, quae revelata révéra non sunt, aut obsint E c -clesiae, vel humanas artes impedimento esse posse Spiritus Sancti virtuti, quominus ea quae rovelata sunt et Ecclesiae utilia definiantur.
Vetitum certe non ducerent, ea qua decet ratione, proponi Patribus difficultates, quas huic aut illi definitioni obstare a r b i t r a n t u r , ut lucidior e disceptatione Veritas emergeret; at uno h u j u s acti studio, prorsus abstinerent ab artibus, quibus captari soient in comitiis populi suffragia, tranquillique et reverentes expectarent supernae illustratio-n s effectum. Utilissimam igitur operam Ecclesiae te impeillustratio-n- impen-clisse censuimus, qui praecipua ex ejusmodi scriptis refellenda suscepisti, e o r u m q u e s i m u l t a t e m , v i o l e n -t i a m e -t a r -t e s e a solidi-ta-te demons-tras-ti, eo ni-tore, ea sacrae archaeologiae scientiaeque ecclesiasticae copia, ut plurima paucis complexus, praestigium omne sapientiae abjudicaveris iis, qui sententias involvebant sermonibus imporitis; restitutaque veritate fidei, j u r i s et históriáé, cul-tis indoccul-tisque fidelibus consulueris. P e r g r a t u m itaque tibi ob oblatum volumen profitemur animum ; exitumque faustum et amplissimum ominamur lucubrationi tuae. Ejus vero auspicem et paternae nostrae benevolentiae pignus apostoli-cam benedictionem tibi peramanter impertimus.
Datum Romae apud S. Petrum die 12 martii 1870, Pontificatus Nostri Anno X X I V .
P I U S P P . I X .
r
ROMA. E g y e t e m e s z s i n a t i m o z z a n a t o k . (Vége.) E g y jó oldala azonban mégis csak van az ilyféle kormányi ügyetlenségeknek, az t. i. hogy megnyitják a jó katholikusoknak szemeit, kik immár lassankint be kezdik látni, minő faj az, mely a „liberális katholikusok" ne-vezetével kérkedik ugyan, de mely előforduló alkalommal az egyház szabadságának elnyomásában méltó vetélytársa azok-nak, k i k legalább annyi öntudattal és bátorsággal birazok-nak, hogy az egyház ellenségeinek nevezik magukat. Hogy e tekintetben a franczia k o r m á n y sem tesz k i v é t e l t , bizo-n y í t j a azobizo-n külöbizo-nös körülmébizo-ny, hogy kormábizo-nyi körökbebizo-n épen most van szó arról, hogy Renant ismét a College de France-nál mint a héber irodalomnak tanárát alkalmazzák s hogy legújabb hirek szerint ezen istentagadónak csakugyan alapos reményei vannak ezen állásnak ujolagos elnyerésére-Ez legalább egyöntetűségre mutat az egyház legidősb fia k o r m á n y á n a k szellemében : pénzügyministere alkalmatlan-kodik a szentatyának a valuta kérdésében s míg külügymi-nistere öt megbántja helytelen jegyzékei által, addig köz-oktatásügyére ugyanazt teszi magával Krisztussal, állami tanárságra emelvén azon embert, ki istenségét oly gálád vakmerőséggel tagadta !
Ami továbbá a franczia külügyér jegyzékét illeti, nem fog ártani, ha néhány lapnak a jegyzék feletti nézetét meg-ismertetjük. A „Partrie" ugy találta, hogy a sokat emlegetett jegyzék épen nem fenyegetőjellemű, sőt ellenkezőleg az „a legudvariasabb hangon" van fogalmazva. Hiszen t u d j u k , hogy a diplomatia mindig glacekeztyüket hord, még a k k o r
is, midőn a népeket n y ú z z a !
E lap szerint a gróf körülbelül ezt m o n d j a : míg a zsinat tisztán theologiai kérdésekkel foglalkozott, addig a
császári k o r m á n y r a nézve nem létezett ok azon való képvisel-tetést kívánni. Miután azonban a zsinat most már „vegyes-természetű" dolgokra ment át s olyanokra, melyek a világi
kormányok elveit és érdekeit is érintik, a franczia k o r m á n y
„a katholikus h a t a l m a k n a k azon hagyományos jogával ki-ván élni, melynélfogva ezek egy különös követet küldhettek
oda azon megbízással, hogy ez illető k o r m á n y á n a k néze-teit és észrevételeit a zsinattal közvetlenül közölje, melyeken h a ez utóbbi magát túltenné, egy uj, de mindenesetre sza-batos állapot keletkeznék, melyre nézve a k o r m á n y n a k kötelességében állana a törvényhozó testület és a nemzet köz-véleményét kipuhatolni."
Nincs szándékomban D a r u állításait érdemlegesen birálni ; mellesleg azonban annyit mégis mondhatok, hogy lehetetlen az embernek el nem mosolyognia magát, midőn azon okokat olvassa, melyeknek alapján a franczia kormány a zsinatban részt venni kiván. A zsinat tehát most „ve-gyestermészetű" dolgokat tárgyal ? ! T e h á t a csalatkozhat-lanság hitágazata vegyestermészetü dolog ? ! Ily felfogás
mellett érthető aztán, lia a „Public" Rouher volt állammi-nisternek közlönye azt mondja, miszerint a zsinat most az-zal foglalkozik, hogy a pápának p o l g á r i csalatkozhat-lanságát k i m o n d j a ; — a k k o r érthető, miért kiván a kor-m á n y világi képviselőt a zsinaton; azért tudniillik, kor-mert ott most egy p o l g á r i d o g m a tárgyaltatik. Q u a m p a r v a sapientia regitur mundus ! !
Érdekes, mit e tekintetben a szellemdús, bár kissé voltairianus, Lemoinne a „Journal des D e b a t s - " b a n
mond-„Kiváncsiak v a g y u n k " , — igy szól, — minő állást fog az ilyféle követ a zsinat irányában elfoglalni. Meg v a g y u n k győződve, hogy sokan államférfiaink közül jól beszélik a latin nyelvet, legalább oly jól, mint a francziát, melyet, közbevetőleg legyen m o n d v a , roszul beszélnek ; de azt is hiszszük, hogy ugyanezen államférfiaink, minden nyelvis-meret mellett, mint theologusok mégis csak igen alárendelt helyet foglalnak el. Minek következtében, miután
külügy-miniszterünk említett jegyzékében arról is beszél, hogy az időszerint a pápa financzialis ügyeinek rendezésével is fog-lalkozik : legjobb volna, ha zsinati követté Roulandot, a franczia b a n k kormányozóját nevezné, igy alkudozhatván egyfüst alatt a szellemi és anyagi nehézségekre nézve, sza-bályozhatván nemcsak a lelkiismereteknek, de még a pénz-beli dolgoknak ügyeit is."
U g y látszik, D a r u grófot a legnagyobb malheur érte, mely Francziaországban valakit csak é r h e t , t. i. hogy jegyzékeivel nevetségessé tette magát. T é r j ü n k most át a római k e r e s z t é n y m ü k i á l l í t á s r a . Nem kés-t ü n k a maga idején olvasóinkakés-t az ünnepélyes megnyikés-tás egyes mozzanatairól értesíteni, sőt rövid átalános áttekintést is n y u j t o t t u n k a n n a k i d e j é n ; szabadjon tehát most a rész-letekről is szólnunk.
Kezdjük a n y o m d á s z a t o n , azon művészeten, melyről a neki szánt teremnek a j t a j a felett az mondatik, h o g y : „a v a l l á s n a k v é d ő j e , a n a g y g o n d o l a t o k n a k t e r j e s z t ő j e é s f e n t a r t ó j a é s a z e r é n y -n e k v e z é r e é s m e s t e r e " s mely-nek ép ezért kiváló helyet is kelle adni a keresztény művészeteknek kiállításán.
A sajtó az utóbbi időkben csudálatos haladásokat és nagy-szerű hódításokat tőn, illő tehát, hogy ezekért hálát mondjon a v a l l á s n a k ; ha v a l a h a , úgy most mutassa meg h ü
ragasz-kodását Krisztus egyházához azon sajtó, melylyel a gono-szok oly sokféleképen visszaélnek, hogy a népeket ámítsák, csalják, rontsák.
Ezen gondolatot híven találjuk kifejezve a kiállításon azon nyomdászati r e m e k m ű v e k által, melyek ott díszlenek.
Első helyen említendő a P r o p a g a n d a nyomdája, mely az u j igazgató, Marietti Péter lovag, vezetése alatt hiven meg-őrzi azon elsőséget, melyet sokévi dicsőséges munkálkodás által magának kivívott. Első kiállítmánya ujolagosan tesz és pedig fényes tanúbizonyságot igazgatója mély vallásos érzülete mellett, állván ez a M i a t y á n k n a k kétszázötven nyelven szerkesztett kiadásában, mely a benne foglalt fen-séges imának minden nyelven való egyformasága által szent vallásunk változhatlan egységét, de épen ezen nyelveknek változatossága által egyházunknak átalános voltát fennen hirdeti.
A bámulatosan sikerült m u n k a egy majdnem három-százlapnyi negyedrét kötetet képez, melynek ilyeténvaló összeállítása csak számos és mélyenható tudományos buvár-latoknak alapján lőn lehetségessé. Nem is kiméltetett sem idő, sem szorgalom, sem költség, hogy a munka tartalmá-hoz méltó legyen és meg kell vallani, hogy a nagy törek-vést hasonrangú siker koronázta. Száznyolczvan külön-böző Írással találkozunk itt, közülök hatvanöt keletivel. [Az erre kívántató betűk mind ú j r a öntettek, a nyelvek pedig a legújabb nyelvészeti búvárlatok nyomán vannak összeál-lítva, minél fogva az egész könyv négy részre oszlik. Az első rész a szémi nyelvtörzset tartalmazza három ágával : a héber, az aramai és az arabs nyelvekkel ; a második rész az ari nyelveket tünti fel, melyek öt nyelvcsaládra oszolnak, úgymint az indo-irani, a czelt, az italo-hellen, a vend vagy letto- sláv- és a teuton-családra, melyekhoz függelékül a cantabri nyelvek j á r u l n a k ; a h a r m a d i k rész a t u r a n és mongol nyelveknek van szánva, míg végül az egyszótagú nyelvek, legutoljára pedig a hieroglyphirások jőnbk. Az egész kiadáson keresztülhuzódik azon szorosan a tudo-mány követelményei szerint keresztülvitt szándék : minde-nütt az egyes nyelvek és nyelvtörzsek közt feltüntetni az összekötő köteléket, hogy ekként kiderüljön, miszerint mindezen, annyira szétágazó s annyi, oly különböző népek-nél divó, nyelvek mégis csak egy közös a n y á n a k leányai.
E z más, eddig megjelent hasontartalmú kiadásoknál min-dig hiányzott ; hogy épen most foganatosíttatott, annál is i n k á b b mondható szerencsés gondolatnak, minthogy soha erősebben nem nyilvánultak azon törekvések, a szentírás-nak tekintélyét aláásni azáltal is, hogy az emberi nemnek egy közös szülőpártól i származása kétségbe vonassék, mint, épen most.
Mindezekhez j á r u l a kiállításnak minden kifogáson felüli tisztasága és elegantíája, a betűknek tetszetős a l a k j a , a belső elrendezésben nyilvánuló finom izlés s a felette szép, az egyes lapok széleit diszítő tollrajzok, mi mind össze-véve e könyvet a mai nyomdászatnak egyik alig felülmúl-ható remekmüvévé teszi.
Hasonlólag eléggé nem dicsérhető a legrégibb bibliai
175
kéziratnak kiállított fac-similéje. E n n e k első ivei mégVercel-lone atya életében elkészültek s nem hiszszük, liogy méltóbban nyilatkozhatnánk róla, mintha a nem régen elhunyt nagy-nevű tudósnak reávonatkozó szavait idézzük : „Dicsérete-sen említendő azon a legjobb siker által koronázott törek-vés, melylyel az 1862-ben az orosz czár költségén készült
hasonnemű kiadást felülmúlni iparkodtak. A betűknek vál-tozatossága tökéletesen megfelel az eredeti ősrégi kézirat-nak ; a papír szép és tiszta, a szinek luven utánozzák a code-xet, szóval, az egész u g y van kiállítva, hogy tökéletesen megfelel valamint a tudománynak úgy a szépészet igényei-nek is". — Az egyik felette terjedelmes példány legdrá-gább pergamenbőrön készült, maradandó emlékéül Mari • etti lovag önzéstelen buzgóságának, ki semmi költségtől, semmi áldozatoktól sem riadt vissza, csakhogy a Propagan-dáé legyen a dicsőség, hogy ott adatott ki ezen remek bi-bliographicus munka, mely dicsőséget sokan már más váro-sok számára szerettok volna megszerezni.
Nem messze a P r o p a n g a n d a kiállítványaitól l á t j u k Pustetéit és méltán oly közel amazokhoz, mert gyöngyörü breviáriumai, missalei, antiphonariumai és egyéb egyház-zonészeti kiadványai, szorgalmas és tiszta kiállításuk által a P u s t e t névnek régi jó hiréhez méltók.
A tournaii Castermann, a mechlini Dessain, a római Sal-viucci mellett említendő még a turini Vecco is, ki egy igen szép bullariumot állított ki.
Nem szabad megfeledkezni itt a könyvkötészetről sem, melynek számos remekül sikerült mestermüveit szemléltük, főképen az említett nyomdászok kiadványain ; de önállólag is igen sok könyvkötő gazdagítá a kiállítást szebbnél szebb t á r g y a k k a l úgy, hogy az ember néha önkénytelenül is azon gondolatra jő : ez már nem mesterség többé ; ez művészet ! A kiállított t á r g y a k n a k számára és terjedel-mére nézve nem nagy talán, de felette fényes a kiállítás-nak azon része, moly néhány a pápai kincstárkiállítás-nak tulajdo-nát képező t á r g y a t tartalmaz ; — oly fényes ezen rész, hogy a szónak teljes értelmében elhomályosítja a többit annál is inkább, minthogy berendezésénél csakis a legfinomabb Ízlés-ről tanúskodó gondolat volt irányadó : nem sokat adni, nehogy a sokaság elnyomja a szemlélőt, de nagyszerűt, mi a nézőt megbűvölje.
A legelső tárgy, mely igen csinosszerkezetü üveg-szekrényben szemünkbe ötlik, egy fényes tiara, mely több igen izlésteljesen csoportosított mitra, pöspöki bot, kehely, szentségtartó és kereszt felett trónol, mely t á r g y a k o n nem t u d j u k , a kiállításnak pazar fényét vagy szépészeti becsét bámuljuk-e inkább. — Következnek aztán a különféle egyházi öltönyök, különböző korból, de kivétel nélkül tisz-tán római a l a k ú a k és felségesen gazdag készitményüek.
I t t van továbbá egy fejedelmi ajándék is, az 1868-ban Bécsből ide ajándékozott kéziratú missale, gyöngyörü m u n k a
I t t van továbbá egy fejedelmi ajándék is, az 1868-ban Bécsből ide ajándékozott kéziratú missale, gyöngyörü m u n k a