(Vege.)
A jog által felállított latae sententiae Censurak érvé-nyességéhez a Monitio Canonica nem kívántatik, mivel a törvény folytonos intés. Arg. cap. 26. I I . 28. De Appellat ; cap. 22. V. 39. De sent, excom.
H a pedig a felfüggesztés és egyházi tilalom nem mint gyógy, hanem mint t u l a j d o n k é p i büntetés alkalmaztatik : a k k o r a monitio canonica szintén elmarad. Arg. cap. 7. I.
6. De elect, cap. 48. V. 39. Do sent excom; cap. 1. V. 11.
De sens, excom. in 6.
Miután a Monitio Canonica megtörtént, és a bű-nös nem szállott magába: a k k o r a törvényes vizsgálat megkezdendő, melynél egészen azon formaszerinti eljárás kívántatik, mint más peres ügyeknél ; névszerint a v á d l o t t meghívandó, hogy magát védhesse ; cap. 10. I I . 25. De ex-cept. H a gonoszsága teljesen be van bizonyítva, c s a k akkor történhetik meg a gyógybüntetésokkeli fenyítés. C a n . 13. caus. 2. qu. 1 ; can. 3. caus. 15. qu. 7 ; can. 6. caus. 24.
qu. 3. Az Ítélet, molyben a fenyítés oka világosan és értel-mesen kimondandó, a bírói széken levő püspök által szemé-lyesen felolvasandó s a fenyítettnek iráíban kiadandó s ki-hirdetendő. Cap. 1. V. 11. De sent, excom. in 6.1)
IIa a gyógybüntetés ezen alakszerűség nélkül mondat-nék ki, az érvénytelen. Cap. 1. Y. 11. De sent, excom. in 6.
De legyen az ítélet érvényes vagy nem, ha az elitélt oly
vé->) L . ó r d ó ' c z j o i á n : fett". Pontificale Rom.
17 *
leményben van, hogy vele igazságtalanság történt, az Ítéle-tet fellebbezheti. Can. 4. caus. 11. qu. 3. cap. 5. II. 25. De except. Ilyféle fellebbezés hatásáról fentebb levén szó, itt csak azt jegyezzük meg : lia az Ítélet igazságtalan volna, a bíró ad quem az ügyet ú j r a megvizsgálván, megsemmisít-heti. Cap. 8. I. 31. De offic. iud ordin ; cap. 20. V. 11. De sent, excom. in 6.
Megemlítendő, hogy az „ex informata conscientia"-féle suspensio ily formákhoz nincsen kötve.
Az anathemánál végre megjegyzendő, hogy az a can.
106. caus. 11. qu. 3. szerint tizenkét pap jelenlétében, kik égő g y e r t y á k a t t a r t a n a k kezükben, mondatik ki, melyeket a kimondott Ítélet után a földre dobnak s összetipornak.
X V I . A megszegett büntetések következményei : A) A kisebb kiközösítéssel fenyített, ha valamely szentséget felvesz, nagy bűnt követ el. Cap. 10. V. 27. De Cleric, excom.
H a pedig a kisebb kiközösítéssel fenyített valamely szentséget szükség nélkül kiszolgáltat, bocsánandó bűnt követ el. Cap. 10. mint fentebb, így szól : „Peccat autem conferendo Ecclesiastica Sacramenta : Sed ab eo collata virtutis nun carent effectu : cum non videatur a collation?, sed participatione Sacramentorum (quae in sola consistit perceptione) remotus. Dummodo non in contemptum eccle-siasticae disciplinae, videlicet contra prohibitionem superio-r s , communioni excommunicatosuperio-rum pesuperio-rtinacitesuperio-r se ingesse-r i t : in quo casu est anathemate feingesse-riendus."
A kisebb kiközösítéssel fenyített egyházi h i v a t a l r a nem választható és ha megválasztatott volna, ezen válasz-tás megsemmisítendő. A fentebbi cap. 10. így szól: „Si ta-rnen scienter talis electus fuerit, eius electio est irritanda pro eo, quod ad susceptionem eorum eligitur, a quorum per-ceptione a Sanctis P a t r i b u s est privatus."
B) A nagyobb kiközösítéssel sújtott vagy felfüggesz-tett s az egyházi tilalom alatt levő, ha rendből származó cselekvényt végez, szabálytalan lesz. Cap. 9. V. 27. De cleric, excom; cap. 1. II. 14. De sent, et re iud. in 6. cap. 1.
és 20. V. 11. De sent, excom. in 6 ; can. 6—7. 109. caus. 11«
qu. 3. A cap. 6. V. 27. De cleric, excom. ban I I I . Incze í g y i r : „Presbyteros autem ot alios clericos, qui pro suis excessibus a te nexibus anathematis canonice innodati prae-sumpserunt vel praesumunt officia celebrare divina, ratio-nabiliter poteris omnibus beneficiis spoliare." A cap. 3. V.
27. De cleric, excom.-ban I I I . Sándor a londoni püspökhöz így ir : „Clerici autem, si qui a suis, aut etiam de mandato Romani Pontificis ab alienis Episcopis interdicti vel excom-municati, ante absolutionem divina officia celebraverint « nisi moniti sine dilatione redierint, perpetuae depositionis sententiam pro ausu tantae temeritatis incurrant." A glossa a „moniti" szóhoz a felfüggesztetteket is érti.
De ahhoz, hogy valaki ily esetben tulajdonképi bün-tetés alá essék, megkívántatik, hogy a gyógybünbün-tetés meg-sértője rendből származó cselekvényt végezzen (verum et proprium actum ordinis) és pedig vakmerően (tomere) és büntetésre méltó módon (culpabiliter), arg. can. 6. és 7.
caus. 11. qu. 3 ; cap. 1. II. 14. De sent, et re judic. in 6.
A ki a beneficio van felfüggesztve, és mégis húzza a javadalom jövedelmeit, teljes restitutióval tartozik vagy a
templomnak vagy a község híveinek : ezenfelül örökre el-veszti a beneficiumot. Cap. 1. §. qui verő és 16. §.
Caota-rum I. 6. De elect, in 6.
Hasonló büntetés t. i. letétel van azokra is kimondva a törvény által, k i k incontinentia miatt v a n n a k felfüg-gesztve, de mindennek daczára a szent cselekvényeket vég-zik. Cap. 13. I I I . 1. De vita et honestate Cler.
Szabálytalan (irregularis) lesz, ki tudván, hogy k i van közösítve, kételkedik, váljon törvényszerűen hozatott-e az itélet és érvényes-e? és e kételkedésében valamely rend-ből származó cselekvényt végez. Arg. cap. 5. V. 27. Do cleric, excom.
A ki kétszer, háromszor, hír után hallja, hogy ki van közösítve, de kételkedik, váljon igaz-e, a n n a k a rendből származó cselekvényeket nem szabad végeznie, külömben szabálytalan lesz. Cap. 5. V. 27. De cleric, excom.
Szabálytalan lesz az is, ki az „ex informata consc."-féle suspensiot mint fentebb mondva volt, megszegi.
A ki a kisebb rendtől fel van függesztve, nagyot fel nem vehet, de a nagyobbtól felfüggesztett a kisebbekot gyakorolhatja.1)
Megjegyzendő továbbá, hogy a felfüggesztett által végzett cselekvények, a választások kivételével, érvénye-sek. Cap. 16. I. 6. De elect, és azon cselekvények kivéte-lével, melyek a iurisdictioból származnak ; ezért egy fel-függesztett absolutioja a peccatis érvénytelen, kivévén azon esetet, hogy suspensioja egészen ismeretlen volt, mely eset-ben az egyház suppléai.2)
Do kivétetnek a szabálytalanság alól :
1. K i k legyőzhetlen ok miatt nem t u d j á k , hogy gyógy-büntetéssel vannak fenyítve; csakhogy e tudatlanság ne legyen crassa vagy supina. Cap. 9. V. 27. De Cleric, excom.
2. H a halálos veszélyben, midőn más pap nem talál-ható, feloldoz, ezen feloldás érvényes és meg van engedve.
Cone. Trid. sess. X I V . c. 7. Ugyan így szól a Bulla „Apos-tolicae Sedis" már idézett helye.
3. K i valamely nagy botrány vagy infamia elkerülése miatt v a g y nagy félelemből valamely rendből származó cse-lekvényt végez.
4. Nem lesz szabálytalan, ha valamely rendből szár-mazó cselekvényt végez, midőn világosan látszik, hogy az itélet, melyben censurával fenyíttetett, semmis. Cap. 2. §.
U t igitur. I I . 11. De sent, et re iudic. in Clem.
X V I I . A) Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy ha a bűnös megtér s megátalkodottsága megszűnik, azzal a censura nem szűnik meg, hacsak fel nem oldoztatik, mint ez II. Sándor pápa eme 1666. márczius 18-án a többiek közt kárhoztatott tételéből kitetszik : „Quoad forum cons-cientiae, Reo correcto, eiusque contumacia cessante, cessant Censurae." 3) A gyógybüntetésektől való feloldozás régente pax, relaxatio, venia vagy communionak neveztetett.
Hogy a gyógybüntetéssel fenyített attól a kül vagy belső f ó r u m r a nézve feloldoztathassák, szükséges, hogy
') L. Ferr. Pr. Bibi. Tom. 7. Susp. art. 7. n. col. 7 4 3 .
») W. W . Kirch. Lex. Tom. 10. pag. 541.
s) L. Ferr. Pr. Bibl. Tom. IX. Cens. n. 43. c. 478.
133
eskü alatt megígérje, miszerint ezentúl az egyház parancsola-t a ' n a k , valaminparancsola-t a feloldozónak engedelmeikedni fog s oly-féle bünt többé el nem követond, Cap 1. 10. 12. 51. 52. V.
39. De sent, excom., vagy miután eleget tett, cap. 2. V. 11.
De sent, excom. Mi ha m i n d j á r t meg nem töi'ténhetnék, jót-állók szükségesek, vagy erre kell, hogy megesküdjék, miről fentebb szó volt, ha pedig igéretét nem teljesítené, az előbbi büntetésbo nem esik vissza, hanem ú j r a kiközösítendő. Cap.
8 . 1 . 31. De offic. jud. ordin.
B) I X . Pius az „Apostolicae Sedis" bullában tekint-vén a feloldozást, így i r : „Cotcrum decernimus, in no-vis quibuscumque concessionibus ac privilegiis, quae ab Apostolica Sede concedi cuivis contigerit, nullo modo ac ratione intelligi unquam debere, aut posse comprehendi, fa-cultatem absolvendi a casibus et censuris quibuslibet Ro-mano Pontifici resorvatis, nisi de iis formális, explicita, ac individua mentio facta fúorit : quae vero privilégia aut facul-tates, sive a Praedecessoribus Nostris, sive etiam a Nobis ciulibot Coetui, Ordini, Congregationi, Societati et Insti-tuto, etiam regulari cuiusvis Spéciéi, otsi titulo peculiari praedito atque etiam Speciali mentione digno a quovis un-quam tempore hue usque concessae fuerint, ea omnia, easque omnes, Nostra hac Constitutione revocatas, suppressas et abolitas esse volumus, prout reapse revocamus, supprimi-mus et abolesupprimi-mus, minime refragantibus aut obstantibus privilegiis quibuscumque, etiam specialibus, comprehensis vel in corpore iuris, aut Apo3tolicis Constitutionibus et quavis confirmatione Apostolica vel immemorabili etiam consvetudine, aut alia quacumque firmitate roboratis qui-buslibet etiam formis ac tenoribus et cum quibusvis de-rogatoriis, aliisque efficacioribus et insolitis clausulis, qui-bus omniqui-bus, quatenus opus sit, derogare intendimus ot derogamus.
F i r m a m tamen esse volumus absolvendi facultatem a T r i d e n t i n a Synodo Episcopis concessam Sess. X X I V . cap.
VI. de reform, in quibuscumque censuris Apostolicae Sedi hac Nostra Constitutione reservatis, iis tantum exceptis, quas Eidem Apostolicae Sedi speciali modo reservatas de-claravimus.
Ugyanezen bullának „Excommunicationes latae sen-tentiae speciali modo Romano Pontifici reservatae" 12-dik pontja u t á n olvassuk: „ A q u i b u s excommunicationibus hue usque recensitis absolutionem Romano Poutifici pro tem-pore speciali modo reservatam esse et reservari ; et pro ea generálom concessionem absolvendi a casibus et censuris, sive excommunicationibus Romano Pontifici reservatis nullo pacto sufficere declaramus, revocatis insuper earumdem r e -spectu quibuscumque indultis concessis sub quavis forma et quibusvis personis etiam Regularibus cujuscumque Ordinis, Congregationis, Societatis et Instituti, etiam speciali men-tione dignis et in quavis dignitate constitutis. A b s o l v e r e a u t e m p r a e s u m e n t e s s i n e d é b i t a f a c u l t a t e , e t i a m q u o v i s p r a e t e x t u , e x c o m m u n i c a t i o -n i s v i -n c u l o R o m a -n o P o -n t i f i c i r e s e r v a t a e i n n o d a t o s s e s c i a n t , d u m m o d o n o n a g a t u r d e m o r t i s a r t i c u l o , i n q u o t a m e n f i r m a s i t q u o a d a b s o l u t o s o b l i g a t i o s t a n d i m a n d a t i s E c c l e s i a e , s i c o n v a l u e r i n t . "
Halálozás esetén minden tekintet nélkül a fentar-tott esetekre nézve minden pap feloldozhat, miről a fen-tebbi idézet tanúskodik. De azon feltétel mellett, hogy a veszély elmúltával a bűnbánó elöljárója előtt megjelenjen, mert különben az előbbi büntetésbe visszaesik. Cap. 22.
V. 11. De sent, excom. in 6.
Az „a iure"-féle censuráktól, ha nincsenek fentartva, minden gyóntató feloldozhat, cap. 39. V. 39. de sent, excom., mi a külső fórumra szinte áll. Lig. sz. Alphons Mor. 1. 7.
Dub. 20. §. 70. I I I . Incze cap. 29. V. 39. De sent, excom.
hivatkozik, hol ezek mondatnak : „In secundo casu (scilicet quod excommunicatio non sit reservata) a suo Episcopo vel a proprio sacerdote poterit absolutionis beneficium obtineri.
Quamvis enim et tunc non juris, sed judieis sententia sit ligatus ; quia tamen conditor canonis eius absolutionem sibi specialiter non retinuit, eo ipso concessisse videtur faculta-tem aliis relaxandi. Décréta enim Pontificnm, concludit, praecipue forum externum spectare soient : et cum favores Principis ampliari debeant, non est, cur tantum ad forum internum r e s t r i n g a n t u r . " H a pedig fen vannak tartva, akkor csakis az oldhat fel azoktól, a kinek fen v a n n a k tartva vagy annak delegatusa vagy elöljárója.
A különös biró által kimondott Censuráktól pedig csak az oldhat fel, ki az ítéletet hozta v a g y delegatusa, cap.
11. I. 31. De off. J u d . O r d i n ; cap. 26. I. 29. De off. et pot.
J u d . del. vagy pedig annak utódja, ki Censurával fenyített.
Can. 40. caus. 11. qu. 3. Széküresedés esetében a k á p t a l a n , cap. unie. I. 17. De majori, et obed. in 6. V a g y pedig a fenyítőnek elöljárója, ki teljes joghatósággal bir a fenyítő felett; ilyen a pápa m i n d n y á j a irányában, a rendfőnök a szerzetesek többi főnökei irányában. De az érsek suffra-ganeusai által hozott Censurât csak a k k o r birja feloldani, ha hozzája appelláltatott, egyébkor nem ; kitetszik can. 7.
caus. 9. qu. 3 ; cap. 11. I. 31. De offic. J u d . ordin. Sem az apostoli szék legatusa, mint Conc. T r i d . sess. 24. cap.
20. de Reformat, kitetszik.
Az ab homine-féle kiközösítésektől, melyek átalános itélet által hozattak s minden fentartás nélkül, feloldoz-hatnak a püspökök és más praelatusok, k i k joghatósággal birnak és per F o r u m Conscientiae minden gyóntató. E x . cap. 29. V. 39. De sent, excom.
A kisebb kiközösítéstől a benső fórumban minden gyóntató feloldhat. Cap. 29. V. 39. De sent, excom.
Valaki több censurával lehet fenyítve és csak egytől oldathatik fel és nem a többiektől is a bűntények különfé-lesége szerint.*)
A ki a belső fórumban feloldoztatott, ha a külsőtől nem volt elitélve, nem tartozik magát többé fenyítettnek tartani. 2)
H a a feloldozás a belső fórumban megtörtént, de a fe-nyítés t u d v a van és ismeretes, titokban úgy viselheti m a g á t , mint feloldozott, de a külső fórumnál úgy kell magát visel-nie mint fenyített, mindaddig, míg törvényszerű feloldozása nem t u d a t i k .3)
>) L. Ferr. Pr. Bibi. Tom. II. Cens. n. 40. col. 478.
s) „ „ „ III. Excom art. 8. n. 1. col. 887.
a) „ „ „ III. Excom, art. 8. n. 3 col. 887.
H a pedig a belső fórumban a fenyített feloldoztatott s a b ű n t é n y a biró elé j u t , ez ellene felléphet, míg a külső fórumban feloldozva nincsen. ')
A suspensioról, mely mindenkorra ki volt mondva, megjegyzendő, hogy dispensatio által megszüntethető, ugy-szinte helye van a dispensationak a k k o r is, ha a felfüg-gesztés bizonyos időre volt kimondva, mely még le nem folyt.
A gyógybüntetéstöl nemcsak a gyóntatószékben, de azon kivül is lehet feloldani, a k k o r is, ha a fenyített távol volna s ha ezt nem is k i v á n n á .a)
Ugyszinte az excommunicatiotól a halottat is fel lehet oldani, ha a b ű n b á n a t jeleit adá vagy pedig ha kitet-szik, hogy igazságtalanul fenyíttetett, azon okból, hogy el-temettethessék és az egyház érette imádkozhassék. Cap. 28.
V. 39. De sent, cxcom.
A feloldozás történhetik :
1. Feltétlenül, ha a feloldozáshoz semmi feltétel sincsen kapcsolva.
2. Feltételesen, ha a feloldozandó valamire kötelez-tetik.
3. Ad cautelam ; ez nagyobb biztosság okáért adatik a pápai leiratokban, hogy a kegyelmek a netaláni censurák-tól meg ne semmisíttessenek. Továbbá a gyónásban a felol-dozás előtt, nehogy az érvénytelen legyen talán nem tudott a iure lata censura miatt, valamint kétség esetében cap. 40.
V. 39. De sent, excom.3)
4. Ad reincidentiam az, mely bizonyos időre vagy bi-zonyos tényre adatik úgy, hogy az idő elteltével vagy a tény elvégeztével az ily feloldott ismét a gyógybüntetés alá esik. De mégis bizonyos feltétel mellett adatik, t. i. hogy a sértő a megsértettnek eleget tegyen vagy hogy a bűnös meghatározott időben bizonyos ajtatos cselekvényeket vé-gezzen stb., a minek ha igazságos ok nélkül nem felel meg, ismét a gyógybüntetés a l á e s i k . Cap. 22. Y. 11. De sent.
( xcom. in 6.
Mivel a censuráktóli feloldozásra nincsen előirt forma L . F e r r a r i s következő formulákat a j á n l .
1. A kiközösítettnél :
a) Ha valaki saját hatalmánál fogva feloldoz : „Ab-solvo to a vinculo Excommunicationis, quod incurristi, propter hoc vel illud crimon et restituo te sacrament is Ec-clesiae et fidelium commun. In nomine Patris etc.
b) Ha delegált oldoz fel : „Auctoritate Omnipotentis Dei et SS. Apostolorum Petri et Pauli, SS. D. N. Papae N. vel Eminentiss. vel Illustris. Nostri N. N. in hac parte tibi concessa et mihi commissa, absolvo te a vinculo Excom-municationis, quod incurristi, propter hoc vel illud" stb.
c) Midőn a kiközösítés bizonytalan, kétes : Dominus noster Jesus Chr. te absolvat et ego auctoritate ipsius te absolvo a vinculo Excommunicationis, quod incurristi, ob tale crimen et restituo te etc.
2. A felfüggesztettnél : „Absolvo te a vinculo
suspen-4) L. F e r r . Pr. Bibl. Tom. III. Exc. art. 8. n. 4. col. 887.
s) „ „ „ H I . Exc. art. 7. u. 11. col. 883.
3) „ „ •„• II. Cens. n. 75. col. 484.
sioni^, quod incurristi ob talom vei talem causam et resti-tuo te pi'istinae exsecutioni resti-tuorum ordinum vel officiorum."
Az ünnepélyes feloldozásoknál a Rituale Romanum alakjai használandók. Winter Ágoston.
EGYHÁZI TTJDOSITÁSOK.
P E S T , martius 1. A magyar képviselőház a mait hó második felében érdekes vitának volt színhelye. A szedők által okozott és soká fentartott csíny nem engedte, hogy a vitát figyelemmel kisérve, tisztelt olvasóinknak elmondjuk a n n a k egyes részleteit. De m a g u n k is szántszándékosan hallgattunk eddig a dologról, hogy a viták elhangozta után észlelve a tett hatást, annál higgadtabban elmondhassuk véle-ményünket.
A vallási s közoktatási minisztérium költségvetésének tárgyalásánál minden pártszinezetből több szónok hallatta magát. Szeretjük, hogy kibeszélték m a g u k a t ; legalább tud-h a t j u k , mi lakik a képviselők legtöbbjének szivében. Wovon das Herz voll ist, überströmt der Mund. Felhozatott s meg-hurczoltatott a képviselők házában az ultramontanismus, hierarchia, római curia, jezuitismus, sötétség, coelibatus, péterfillér, infallibilitas, reactio, erkölcstelenség, syllabus, anathema, elátkozás, pressio, papi zsarnokság, roppant bir-tok, egyetemes zsinat, elnyomás, autonomia, vallás és lélek-ismeretszabadság, concordatum, szentszék, polgári házas-ság, elbutítás, középkori századok, szabad egyház a szabad államban, katholikus alapitványok, közös és vallásos isko-lák, papnöveldék, k á p t a l a n o k , hosszú pipaszár, sylvorium és a jó Isten t u d j a , mennyi ily s ezekhez hasonló szavak és szólamok. Cseppet sem csudálkozunk r a j t a , ha cultusmi-niszterünk, kinek mindezt ex offo végig kellett hallgatnia, belebetegedett költségvetésének tárgyalásába.
Az előtt, ki higgadtan, elfogulatlanul, itéli meg a dol-gokat, ki egyenes lélekkol karolja fel a szabadságot s abban minden embertársát egyenlőn ó h a j t j a s a k a r j a részesíteni, megfoghatlan volt ez a sok gyűlöletes beszéd, gyanúsítás, rágalmazás, megbélyegzése a katholika egyháznak. Mi vitte a h o n a t y á k a t erre, mit a k a r t a k mindezzel elérni, oly kérdé-sek, melyekre az egyenesen gondolkodó fők alig t u d n a k m a g u k n a k feleletet adni. Hisz a dolog a lehető legegysze-r ű b b . Magyalegegysze-rolegegysze-rszágban a katholika vallás volt az ulegegysze-ralkodó vallás, a kormány katholikus volt s mint ilyen, élve a pápa által az apostoli k i r á l y r a ruházott jogokkal és azokat a hatalom természeténél fogva kiterjesztve is, a magyaror-szági k a t h o l i k u ' o k ügyeit kezelte, kezelte birtokait, alapít-ványait, iskoláit, előterjesztési j o g a i t . A katholikusok ebbo belenyugodtak, mert a k o r m á n y katholikusokból állt, az állam vallása a katholika vallás volt. A többi felekezetek idők folytával a katholikus államban jogokat szereztek, önállóságra vergődtek, saját ügyeiket a katholikus államtól függetlenül kezelték, b i r t a k autonómiával. Ez volt a dolgok állása negyvennyolczban. — E k k o r az országgyűlés az államvallást megszüntette, a katholika vallást uralkodó helyzetéből leszorította s egyenlőnek jelentette ki minden más vallásfelekezettel. Ki kezelje ezután a katholikusok ügyeit, a legtermészetesebb kérdés. E s kit illett e kérdésnek
megoldása ? kétségkivül pusztán és egyedül a
katholikuso-135
kat, mert hisz csak is róluk van szó, az egész ügy az ö bel-ügyük, melyhez másnak semmi szólása. A k o r m á n y t e ke-zelés meg nem illeti, mert ő közönyös, neki nincs vallása, ő a vallásai nem törődik. Addig azonban, míg a katholikusok megegyeznek azon módban, melyen ügyeiket kezelendik, kezeli a király vallási s közoktatási minisztere a katholi-kusok ügyeit. De mi köze az országgyűlésnek ezen ügyek-hez ? Bibelödik-e ö a protestánsok ügyével ? Számon kéri-e, hová fordítják a protestánsok saját jövedelmeiket ? kétség-kivül nem, mert hisz az állam képviselete nem ismer vallást.
A vallásminiszter hivatva van a k i r á l y előtti felelősséggel a katholikusok ügyeit kezelni, míg ezek nem szervezkedtek;
s ha egyszer megállapodtak, a k k o r a miniszter bejelenti az országgyűlésnek a történt megállapodást, hogy ez tudomá-sul vegye s á t a d j a a katholikusok ügyeit a ház tudtával azon közegnek, mely hivatva leend ezentúl azokat kezelni.
Mindez a legegyszerűbb dolog, melynek megértéséhez nem sok fejtörés kell. A katholikusok megindultak a szer-vezkedésben és lassan, ovatosan igyekeznek ügyeiket ren-dezni — s ime, a képviselőház közibük dörrent, a szervez-kedő faktorokat gyanúsítja s igy a szervezkedés ú t j á b a akadályokat gördít épen az által, mert a katholicismus egyik főtényezőjét, a papságot, minden lehető módon befeke-títi, még megmaradt népszerűségétől is megfosztani igyek-szik. Micsoda eljárásnak kellene ezt neveznünk ? Az ország-gyűlésnek örvendeni kellene : hogy az állam katholikus lakói felébredve aluszékonyságukhól, ügyeik rendezéséhez hozzálátni kezdenek s ezen törekvésükben gyámolítania kellene — s a helyett most elkeseredett s elkeseredést szülő beszédekkel a szervezkedés ú t j á b a gátat emel. Igazságos vagy csak méltányos eljárás-e ez ? Avagy azt hiszik a tisz-telt honatyák, hogy az állam katholikus lakói nem egyen-jogú fiai e h a z á n a k a többi vallásfelekezetekkel ? Nem éret-tek a szabadságra ? T a l á n k i s k o r ú a k ? H a azok volnának is, az országgyűlésnek nem a kiskorúságra kellene őket kárhoztatni, hanem n a g y k o r ú a k k á tenni, hogy saját lábu-kon t u d j a n a k j á r n i s a k o r m á n y ne legyen kénytelen őket járszalagon vezetni. A szabadságot proclamálta az ország, tehát ne a k a d é k o s k o d j é k az országgyűlés, ha az államta-gok a szabadságot élvezni i p a r k o d n a k .
Minket fájdalmasan érintettek a képviselőházban el-mondott katholikusellenes beszédek, de nem leptek meg ; mert t u d j u k , hogy létezik e hazában egy párt, pedig tevé-kenységre nézve tekintélyes párt, moly nem t a r t j a a katho-likusokat a többi vallásfelekezetekkel egyenlő szabadság-élvezésére éretteknek mindaddig, míg katholikusok. Ha valaki ezen p á r t n a k elveit ismerni ó h a j t j a s meg a k a r győződni arról, mit mi most épen állítottunk, az hozassa meg magának az ez évi protestáns egyházi s iskolai lapnak hetedik és nyolczadik számát, melyekben Ballagi Mór s Kovács Albert u r a k hosszasan bizonyítgatják, hogy a ka-tholikusok nem érettek a szabadságra s abban őket részel-tetni veszélyes, míg római katholikusok. „ L e g y ü n k óvato-sak, mondja B. M. és ha Cavourt a k a r j u k követni elveiben (szabad egyház a szabad államban), legyen bátorságunk követni öt tetteiben is (a püspökök száműzetése, papi birtok elkobzása, zárdák eltörlése stb '?) vagy h a g y j u n k békét a gyökeres reformoknak, ( h a g y j u k a katholikusokat jelen
ziláltságukban V) Mindenesetre ne n a g y l e l k ű s k ö d j ü n k és ne a k a r j u k ott kezdeni a dolgot, a hol más nemzetek végez-t é k . Azvégez-t hiszem üdvösebb dolog a szabadelvüség ellen vévégez-tve a szabadságot megmenteni, mint megfordítva szabadelvüs-ködni és nemzetet s szabadságot együtt veszélybe dönteni."
(ha a katholikusok emancipáltatnak !) „Ha a mi bölcs hon-a t y á i n k hon-az ország nyughon-almát hon-a rómhon-ai clerus érdekeinek feláldozni nem a k a r j á k , nem szoríthatják azt egy k a l a p alá a többi társulatokkal," mond K . A . vagyis nem
(ha a katholikusok emancipáltatnak !) „Ha a mi bölcs hon-a t y á i n k hon-az ország nyughon-almát hon-a rómhon-ai clerus érdekeinek feláldozni nem a k a r j á k , nem szoríthatják azt egy k a l a p alá a többi társulatokkal," mond K . A . vagyis nem