kö-zösségbe máskép vissza nem fogadták, mint a követ-kező hitvallásnak feltéte a l a t t : „Prima salus est rectae fidei regulám custodire et a constitutis P a t r u m nullatenus deviare. Et quia non potest Domini nostri Jesu Christi praetermitti sententia dicentis: T u es Petrus et super hanc petram aedificabo Ecclesiam meam et haec quae dicta sunt, rerum probantur effectibus, quia in Sede apostolica extra maculam semper est catholica servata religio, a n a t h e m a t i -z a m u s o m n e s, q u i c o n t r a s a n c t a m r o m an a m e t a p o s t o l i c a m E c c l e s i a m s u a s e r i -g u n t c e r v i c e s , s e q u e n t e s i n o m n i b u s a p o s t o l i c a m S e d e m , i n q u a e s t i n t é g r a e t v e r a c h r i s t i a n a e r e l i g i o n i s e t p e r f e c t a s o 1 i d i t a s ; profitemurque sequestrates a comniu-nione Ecclesiae catholicae, id est non consentientes Sedi apostolicae, eorum nomina inter sacra recitanda non esse mysteria, qui videlicet s a n c t a e r o m a -n a e e t a p o s t o l i c a e E c c l e s i a e p r i v i l é g i a c a s s a r e n i t u n t u r."
Schmidt József.
(Folyt, köv.)
• , /t 1 5 *
Az egyházi gyógyMntetések.
(Folytatás.)
6. A fenyítés érvényességére szükséges, hogy a bün-tetések alkalmazójának j o g á b a n álljon azt, kit büntetéssel sújtani a k a r , csakugyan meg is büntetni ; ennélfogva
7. szükséges, hogy a fenyítő az őtet külömben meg-illető joghatóságban akadályozva ne legyen, mi a gyógy-büntetések alkalmazásánál megtörténnék az által, ha a bíró maga volna kiközösítve vagy felfüggesztve, can. 4.
caus. 24. qui. 1. hol nyilván mondatik : „quia excomm. te excommunicare non p o t u i t ; " ugyanezt bizonyítja cap. 24.
I I . 27. De sen. et r e iudic. — Azonban még ez esetben is, ha t. i. maga a fenyítő volna kiközösítéssel büntetve vagy felfüggesztve, — mégis és pedig érvényesen büntethetne, ámbár tilos módon, (illicete) ha titokban van k i k ö zösítve vagy titkos eretnek ; mert mint az imént idézett fejezet
„innodatus" szavához a „Glossa" igen helyesen mondja : Sic s. de except, c. exception, ad fi. ubi de hoc aliud, si occulte : quia tunc nec ipse, nec alii ipsum tenebantur vitare : quia divinare non poterant j . ut eccl. benef. c. ut nostrum unde cum communi opinione liber et absolutus habeatur et credatur, quidquid interim facit, valet : ut 3. 9. 7. c. infamis
§. t r i a . ver. verumtamen si servus et ff. de off. praetor 1.
B a r b a r . C. de testam. 1. I. et j . de cler. excom. ministr. c.
Apostolicae ; — az egyház a közjóért engedi meg ezt, vala-mint azt is, hogy az, aki külömben nyilvánosan v a n kikö-zösítve, de megnevezve nincsen, a most mondott oknál fogva érvényesen büntethessen.1) Azonban, hogy a püspöki he-lyettes által hozott gyógybüntetés érvényes legyen, szüksé-ges, hogy a püspök ne legyen kiközösítve ; ez kitetszik : cap. 1 . 1 . 13. De offfcio vicarii in 6. hol a glossa a „reci-p i u n t " szóhoz ezeket mondja : De facto ; quia de j u r e ille jurisdictionem demandare non potest, qui excommunicatus est. 24. qu. I. c. audivimus de re iud. c. ad probandum és a „vigorem" szóhoz : non enim potuit excommunicatus, quod non habuit, committere. I. 9 . 7 . c. Daibertum, de j u r . pat. c. quod autem.
8. M e g k í v á n t a t i k továbbá, hogy a bíró szabadon t. i.
l i b e r t a t e physica hozza a censurât ;2) nemkülömben
9. hogy az itélet a felebbezés előtt mondassék ki. Cap.
3 és 10. I I . 15. de appellat.
A gyógybüntetésekkel fenyíthetnek vagy rendes (potestas ordinaria) vagy helyettes hatalomnál (potestas
delegata) fogva.
Rendes hatalomnál fogva azok, k i k a peres ügyekben (in foro contentioso) az egyházi törvényszéknél rendes tör-vényhatósággal b i r n a k (quibus est jurisdictio ordinaria in foro contentioso) ; cap. 20 V. 40. De verbor. signif ; cap. L V. 11. De sent excomm. etc.. in 6. — Helyettes hatalomnál fogva az, ki olyantól erre f e l h a t a l m a z t a t o t t , ki rendes hatalommal bir ; de szükséges, hogy a helyettesített alkal-mas legyen.3)
1) L. Ferr. Pr. Bibi. torn. II. Censura n. 66. col. 4 8 6 .
*) S. Alph. Lig. theol. moral, lib. 7. c. 1. d. 3. n. 12. p. 8.
») L . Ferr. Pr. Bibl. T . III. Excomm. n. 26. 27. 29. col. 876.
Gyógybüntetésekkel fenyíthetnek : 1. A római pápa az egész világon.
2. A püspökök, de egyedül megyéik h a t á r a i n belül.
Cap. 1. és 16. I. 31. De officio Judicis ordin ; Conc. Trid.
Sess. 6. cap. 3 és sess. 14. cap. 4. de reform.
A megyéjén kivül levő püspök alattvalóit nem fenyít-heti gyógybüntetéssel, cap. unie. I I . 2. De forro comp, in Clem. A glossa a cap. 7. I. 30. D e officio legati így szól : nullus j u d e x potest excommunicare vel absolvere extra suam provinciám: nam excommunicatio fit cum causae cognitione, 2. 9. I. c. nemo ; sed ea, quae causae cognitionem desiderant, debent fieri judice sedente pro tribunali. 2. q.
3. c. Si quem §. si quis 3. q. c. induciae §. a judice. Sed in aliéna dioecesi non potest sedere pro tribunali, nec aliquid disponere 2. q. 2. c. Epis. Item nec absolvere potest : quia si posset absolvere, per consequens et excommunicare. 21. di.
c. denique ad ff. de re j u . in 1. 2. et quod t a n t u m in sua dioecesi habeat jurisdictionem est arg. II. q. 1. c. Si quis-quam et 92 di. c. si quis Episcopus. et j . eo. c. pen. 7 de resc. c. pastoralis, in fi. ar. ff. de bo. auct. in pos. c. cum unus §. pen.
De mindemellett vannak kivételek és pedig megen-gedtetik a megyéjén kivüli püspöknek fenyíteni :
a) H a jogtalanul (igazságtalanul) megyéjéből kiűze-tett ; a k k o r az erőszakoskodókat másunnan is fenyítheti;
Cap. unie. I I . 2. De foro comp, in Clem.; szükséges azon-ban, hogy mielőtt ezt tenné, ason püspöktől, kinek megyé-jében létezik, erre engedelmet kérjen, mit ha nem is kapna meg, mégis fenyíthet, mint ez az előbb idézett fejezet „vo-lumus" §-ából kiviláglik.
b) H a az alattvaló megátalkodottsága oly nyilvános, hogy vizsgálatra nincsen szükség. Can. 15. Caus. 2. qu. 1.
c) H a az ügy saját megyéjében már megvizsgáltatott.
Cap. 2. I. 2. D e const, in 6.
d) H a a gyógybüntetés határozat vagy parancs alak-jában hozatilc jövő b ű n t é n y e k elkerülése tekintetéből.1)
e) H a azon hely püspöke, hol a másik létezik, bele-egyezik, ex cap. nullus 9. q. 2. ; csakhogy a k k o r a felek beleegyezése szükséges, mert a k a r a t j a nélkül senkit sem lehet a r r a kényszeríteni, hogy lakhelyét h a g y j a el.2)
f ) A püspök csak saját megyéjéhez t a r t o z ó k a t közö-síthet k i . Canon. 1. Caus. 9. qu. 2. Kivévén azon esetet, hol más törvényhatósághoz tartozó megyéjének határain belül a kiközösítést m a g a után vonó vétséget követne el és ha a bűnös nálánál nem nagyobb méltóság.3)
g) A püspök a más megyében levő alattvalóját a k k o r fenyítheti, ha saját megyéjében követte el a b ű n t é n y t ; i l y e n k o r a megidézés saját házában vagy nyilvános helyen történik.4)
Megjegyzendő, hogy az érsek suffragan püspökeinek alattvalóira csak mint felsőbb bíróság fellebbezés folytán mondhatja ki a censurât cap. 7. V. 11. De sent, excomm.
in. 6.
!) Fèrr. col. 482 num. 3. torn. II.
») S. Alph. L i g . Theol. moral, lib 7. cap. 1. d. 3. n. 21. p. 12.
3) S. Alph. Lig. Theol. moral, lib. 7. cap. 1. d. 3. n. 26. p. 14.
*) S. Alph. Lig. mint fentebb fi, 22. p. 12.
117
3. Az apostoli szék követe (legátus) követségének h a t á r a i közt. Cap. 7. I. 30. De officio Legati ; Cap. 2. I. 15.
De officio Legati in 6.
4. A bibornokok sajátczímü e g y h á z a i k b a n . Cap. 11.1.
33. de maior. et obed.
5. Széküresedés esetében a székes káptalan, Cap. 11.
I. 33. de majorit, et obed, — Cap. unie, I. 17. De majorit, et obed. in 6. — mielőtt t. i. káptalani helyettest választa-na ; de megjegyzendő, hogy itt az egész káptalanról van szó, nem pedig az első méltóságról. Sacra Congr. Concil.
19. Sept. 1620. (Fer. Col. 350. num. 30.) (Fer. I L Col. 354.
num. 63.
6. Az átalános püspöki helyettes, (vicarius Generalis Eppalis) Cap. 7. V. 11. De sent, excomm. in 6. VicariiGen.
potestas est tanta, q u a n t a m eidem E p p u s in decreto consti-tutionis concedit.1)
7. Széküresedés esetében a káptalani helyettes, (vic.
capitularis) Cap. 7. V. 11. de sent, excomm. in 6.
8. A collegiata egyházak prépostjai, a praelatusok, archidiakonusok és mások, k i k a külső fórumban jogható-sággal b i r n a k ; arg. c. quaerent. 2. de v. S. et cap. 1. V. 11.
de sentent, excomm. in 6. Cap. 1. Y. 30. De eo, qui furtive ord. susc.
9. A szerzetesek elöljárói,minők az apátok, a rendfőnök, a tartományi főnökök (provinciális) végre priorok, rector, quardianok és ilyfélék alattvalóikra nézve. C. 10. I. 32. De majorit, et obed; c. 8. I I I . 35. De Statu Monach; 33. V. 3.
De Simonia.
Kiemelendő azonban, hogy a szerzetesek praelatusai templomaikat egyházi tilalom alá nem vethetik.2)
A szerzetesek elöljárói, bár hol legyenek is alattvalóik, őket gyógybüntetéssel fenyíthetik, mert a szerzetes
elöljá-rók joghatósága az engedelmesség fogadalmánál fogva közvetlenül a személyt tekinti.
10. Az átalános zsinatok az egész világra, a tartomá-nyi zsinatok a t a r t o m á n y r a vagy nemzetre nézve.8)
11. Végre a szerzetesek mind átalános, mind pedig tartományi gyűlései ; (Capitula, seu congregationes tum gé-nérales, tum provinciales, omnium Regularium) azok az egész szerzetre, ezek t a r t o m á n y u k b a n .4)
(Folyt, köv.) Winter Ágoston.
EGYHÁZI TUDOSITÁSOK.
P E S T , febr. 20. A szabadelvű lapok, mielőtt a zsinat megnyilt volna, arról gyanúsították a zsinatot, hogy ott szabad szólás nem lesz, hanem minden, valami
ellenállhat-lan befolyás alatt, gépiesen fog elintéztetni. Nem említjük egyik vagy másik szerzetesrendnek mindenhatóságig
emel-getett titkos, tehát cselszövényes, befolyását, egyik vagy másik bibornoknak hivatalos állását, ügykezelési erényeit, a szentatyánál hosszú éveken át változatlanul b i r t bizalmát ; még a szentatyának bölcsesége, életszentsége, a szenvedések
i) Jus Eccl. Porubszky. §. 203. p. 458.
3) L . Ferr. Pr. Bibi. torn. IV. art. 1. n. 24. col. 762.
3) L . Ferr. Pr. Bibi. torn. III. excom. n. 9. col. 874.
4) U g y a n o t t tom. II. Censura n. 8. col. 4 7 0 .
között tanúsított törhetlon ereje, a kifosztott olasz, spa-nyol, mexicói vagy a szegénységben diszlő keleti, hitküldéri püspökök iránt mutatott bőkezűsége, — mind, mind eszköz g y a n á n t állíttatott elő azon rögeszmének elhitetésére, hogy a zsinati a t y á k nem önálló b í r á k , hanem, kivéve a szabad-elvűeknek kiáltott néhány püspököt, gépies eszközök leend-nek a római u d v a r kárhozatos czéljaira, — mert még a pápának erényei is nyomni fogják őket. A gyakorlati leho-zás mindezekből az lett, hogy a zsinat nem szent, hanem eselszövény, nem tiszteletre, nem hitelre érdemes, hanem hogy elforduljon tőle az erős lélek. A titkos r ú g ó minde-zekre csak a félelem volt, hogy a zsinat a szabadelvűek kedvencz eszméit kárhoztatni találja ; tehát ezen eshető Ítéletnek súlyát előre kell lerontani az elmékben.
Ugyanily fogással éltek a 16 ik században azok, kik az egyház reformátióját a pápaság jogainak eltörlésében keresték s a n n y i r a vitték szuttyongatásaikat, hogy I.
F e r d i n a n d császár és magyar király IV. Pius pápához írt bizalmas levelében ezt is nehézség gyanánt említé f e l , amire a szentbuzgalmú pápa, szinte bizalmas brovében válaszolva, így szólt : „Quod ad nos attinet, concilium ipsum plane sit liberum, ac nulli praolatorum facultas eripiatur, quin de rebus, quae propositae fuerint, dicat sine ullo respectu, quid sentiat, suaeque conscientiae plane satisfaciat. 1563. m á r
-czius 18." (Roskoványi, Pontifex. T . 2. p. 73.) Második brevében pedig ugyanazon keletről: „Venimus nunc ad epistolae tuae caput, in quo tua majestas agit de libertate sua in concilio conservanda. Nos concilium liberum esse semper voluimus . . . non imminuimus libertatem c o n c i l i i , . . . cum numquam praejudicare velimus concilii libertati, nec impedire, quominus id, quod sibi visum fuerit, exequatur, decernat ac statuat." (Roskov. i . h . p. 78.) A zsinati elnökök a császárnak 1563-ban : Äsi quid vero vestrae majestati renunciatur, quasi parum liberum sit concilium, hoc sibi persuadeat, tam esse liberum, ut si celebraretur in media Saxonia, liberius esse non posset." (Roskov. i. h. p. 80.) — Említtetett, hogy ennyi és ennyi püspök a zsinati tárgyalási rend ellen felszólalt, mintha emez ügykezelési rend, mely minden tanácskozások lelke, az eredménynek feltétele, gá-tolná a szabadságot, ép mikint 1563-ban ; amire válaszolt a pápa, válaszoltak a zsinati elnökök, írván : „si vero uni-cuique lieuerit a r b i t r a t u suo proponere, nullus erit umquam istius concilii finis. Nam si volet Hispanus proponere, volet itidem Gallus, volet italus, volet Germanus ; (azért) non semel a nobis patribus dictum est, si quid proponi vellent, coram legatis id facerent." (Roskov. p. 82) — Sok hirek keringenek a zsinaton kiütött viszályokról, ellenállásról, lecsengetésről, stb. Ily hirek keringtek 1563-ban is és panaszkodva í r j a a p á p a : „majestatem tuam offensam esse altereationibus et contentionibus, quae nonnumquam inter praelatos exstiterint, minime mirati sumus ; deceret enim cuncta ab illis agi atque tractari summa animorum aequitate atque concordia.
F a t e m u r non p a r u m nos quoque ea re offensos fuisse, quippe qui cuperemus servari in concilio debitum ordinem, summám moderationem adhiberi, omne3que concilii dignitati existi-mationique servire, ac diligenter caveri, nequa daretur adver-sariis ansa apud imperitam multitudinem sacrae synodo obtrectandi , . . quantopere ea res impedivit progressum
concilii ! dum super articulis catholici ipsi decertant ipsi inter se, qui debebant cum haereticis decertare." (Roskov.
p. 72—73.) Élesebben, mert keserű tapasztalásból, í r t a k a zsinati elnökök a császárnak : „Habet etiam justissimam causam dolendi, quod in eum statum adductae sunt res hu-jus s. concilii, magnum ut scandalum et offensionem universo orbi christiano praobitam (sic) esse videmus. Sed quid est illud scandali et offendiculi, non aliunde natum est, quam ex eo, quod ad quos minime pertinebat, hic proponendi qui-bus de requi-bus tractari vellent, sibi potestatem a r r o g a b a n t . Quodsi legatorum auctoritas valuisset, nec eorum sibi mu-nus ex patribus nonnulli arrogassent, longe nunc esset con-cilii status, nec in eas hominum voculas incidissemus, nec ea fuissent scandala et offendicula secuta, Si quis patrum esset admonitus, ut de rebus propositis loqueretur, neque digre-deretur ad ea, quae ad rem nihil facerent, clamabatur statim, violari concilii libertatem ; itaque res in magnas contentiones e r u p i t , . . ubi non servatur et tranquillitas retineri non po-test." (Rosk. p. 80—81.) í g y van e z ; nihil sub sole n o v u m ; quid est quod fiet? nisi quod jam factum est. Az ember áta-J.iban mindig hasonló magához. — Panasz lesz majd a zsi-nat lassúsága ellen s ez a szentatyának fog felrovatni, épen mint 1563-ban; panasz lesz, mintha a p á p a félbeszakítani a k a r n á a zsinatot, épen mint 1563-ban. — A k i a zsinaton saját rósz ügyének bukását látja, a zsinat ellen rugdalódzik és saját képzelödéseit, gyanusítgatásait, történeti események g y a n á n t a d j a elő. — Igen, megtörténtek azok, — de csak az ő fejében, az ő tolla alatt. — Hogy mindenkinek, tehát a szabadelvű, a protestáns, a zsidó, újságírónak is saját néze-tei, felfogásai, lehetnek a zsinatról s ennek menetéről, az igen érthető. Hogy is ne ? A zsinat negotium saeculi, sőt több, omnium saeculorum, mindenkit érint. E z t érzik, azért nem a k a r v a is bajlódnak vele. Szinlelik, mintha megvetnék mint jelentéktelent és gyűlölik a zsinatot, rettegnek tőle.
Gyötrelemmel tekintenek a zsinatra, mint a daczos gyer-mek, ki nem tudván legombolyítani az általa összekuszált fonalat, szaggatja azokat. A zsinat természetfeletti t á r g y a k
-kal foglalkozik, ez gúnyolódásra gerjeszti, — a Szentlélek vezetése alatt áll, ez átkozódásra gyulasztja őket, — sok tévelyt fog kárhoztatni, melyeket ők fejükben hordoznak, sok igazságot fog hirdetni, melyeket ők megvetnek, — s u j t a n d j a a nem hivőket, ők dúlnak — és ha mégis mind igaz lesz '? E titkos gondolat gyötri őket és hogy az Isten lesz a zsinat végzéseinek végrehajtója, mint mindig volt, — ez rémíti őket. K é r i k , h a g y j a őket nyugton, ne jöjjön az Isten Fia az ő vidékükre s ne kínozza őket idő előtt. H a g y j el minket a sírok között, hol tartózkodunk in íinibus Decapoleos. Es az Isten Fia nem hallgat reájuk, hanem végzi m u n k á j á t , melyet megkezdett 3 csak az itélet napján fog bevégezni. Összeállnak tehát a zsidók, a hitet-lenek, a szabadelvűek, tanácskoznak, pecsételik a követ, — hazugságaikat előre koholják s nem katonáikkal, hanem felbérelt, fizetett, tudósítóik által kürtöltetik. Ók meghalad-j á k a régi zsidókat, kik a sírőröket felbérelték hazugságra,
szemtelenségükkel, a régi pogányokat tudatlanságukkal, mind a kettőt hazudozásaikkal. Hogy a kath. szabadelvű lapok ily irók társaságában forognak, hogy velük egy gyékényen árulnak, hogy amit csak a zsinat tekintélyének,
magasztosságának, levonására megtehettek, mindent megtet-tek, ezjelemző örök időrés intés minden jó lélekre, mint Ítél-jen a szabadelvüség becséről.
r
V A C Z , február 17. Az autonomicus világi képviselő-választásra a szavazás már megtörtént s valóban nem kis örömmel t a p a s z t a l t u k , hogy világi uraink, — legalább a választás napjaiban, igen nagy érdeklődést tanúsítottak.
Az összeirás ideje alatt legerősebbnek látszott M a j e r Károly p á r t j a , ki úgy tudománya, mint vallásos meggyő-ződése által valóban méltó is e bizalomra; a választás nap-j á n azonban másként ütött ki a szavazás ; mert a külömben
nem kevésbbé derék N i c z k y Pál és H u s z á r István u r a k sokkal több szavazatot k a p t a k Majer úr p á r t j a embe-reitől, mint eleinte s a j á t p á r t j u k igérni látszott.
Míg egyrészről örvendhetünk, hogy ily jeles férfiak között oszlának meg a szavazatok, más részről különösnek találjuk azok eljárását, kik, noha magukat be sem jegyez-tették a n n a k idején a választók közé, mégis, midőn már kenyértörésre került a dolog, egyszerre tekintélyük egész súlyával léptek fel az említett jelöltek egyike mellett úgy, hogy ez valóban v á r a t l a n fordulatot adott a szavazásnak.
Minket nem b á n t az, hogy erre vagy a m a r r a s z a v a z t a k vagy egyátalán nem szavaztak, mert mindhárom jelöltre büszkéknek valljuk m a g u n k a t ; de az igenis bánt, hogy épen olyanok részéről lőn pressio alkalmazva, k i k eddig hidegen nézték ügyeink menetét s r a j t u k egy hajszálnyit sem lendítettek.
E kerület sok helyén igen élénken megy a választás.
A derék veresegyháziak elhatározták, hogy azon esetre, ha jelöltjük, — Majer Károly, — leend megválasztva, nem kevesebb tisztességgel fogják őt illetni, mint az országgyű-lési képviselőt s kocsikkal és zászlókkal hozandják el. A veresegyháziak buzgósága nagy érdeme kitűnő lelkészük-nek, ki őket a kórszellem ellen hathatósan védi.
Minthogy az autonomicus választásról szólok, nem hallgathatom el, miszerint az összeiró bizottmányok bizo-nyos eljárásának jogalapját sehogy sem vagyok képes felta-lálni. A választási s z a b á l y z a t o k n a k a választókra vonatkozó törvényezikke azt mondja, hogy választóképes minden 24 évet betöltött r. k a t h . férfiú. E z első pillanatra ugyan magát az összeírást is fölöslegessé látszik tenni, mert 24 éves r , katholikusokat az anyakönyvből is ki lehet írni ; de meg-engedve az összeirás helyességét pártszervezési és más tekintetekből, nem l á t j u k ez által kizárva, hogy azok, kik-nek tudomására az összeirás nem jutott, miért no szavaz-hatnának, lia a szavazás napján jelentkeznek is ? — P e d i g , amint értesültünk, ilyenek visszautasíttattak és nem egy választóképes kath. polgár nehéz szívvel hagyta oda a vá-lasztás színhelyét nálunk is, midőn előleges tudomása nem levén a választásról, nem engedtetett meg neki kath.
meg-győződése és az egyházhoz való ragaszkodása jeléül sza-vazati jogát érvényesíteni. Pedig, ha ilyeknek szavazata is elfogadtatott volna, több leendett a szavazó s ez a sok helyütt tapasztalt részvéthiányt kissé ellensúlyozta v o l n a .
A választás eredményéről e kerületben külömben rövid időn értesülni fogunk s bármelyik választassák is meg az említett jelöltek közül, mint elveink emberét a legnagyobb
119
örömmel fogjuk üdvözölni. Eddig azt hiszszük, hogy a ve-resegyháziak szándékolt zászlós bevonulása sikerülni fog.
R. L.
KOMA, február 19. E g y e t e m e s s z i i i a t i m o z -z a n a t o k . Mulatságos dolog körültekinteni a napisajtó terén és látni, mennyire i p a r k o d n a k bizonyos lapok folyto-nosan arról biztosítani olvasóikat, hogy a zsinattal, a zsi-nati ügyekkel, az infallibilitáseal és hasonló dolgokkal mitsem törődnek — s látni aztán, hogy addig és annyira állítják és erősítik ezt, míg utóvégre majdnem az egész lap csak is ezekről szól. Hasonló bajban szenvednek a kormá-nyok is. H a bizonyos ú j s á g o k n a k hiszünk,— eleinte tökéle-tes közönyösséget nogélyeztek, későbben egyes kisszerű államok és államférfiak kezdtek egyes jegyzeteket szétrö-píteni a világba s most az Indép. Belg, már azt hallja, hogy maga a franczia kormány D a r u miniszter személyében az infallibilitás kimondása ellen tiltakozni a k a r ! Utóvégre még megérjük, hogy az orosz, török, német, kérdés helyett az infallibilitás kérdése kezdi Napoleon k o r m á n y á t , F r a n -cziaországot, sőt egész E u r ó p á t foglalkoztatni, nyugtalaní-tani ! J ó egyébiránt, hogy emez u j hír szinte csak afféle ujsági időtöltés vagy hasábtöltelék, melyro most annál in-k á b b van szüin-kség, minél csendesebb és e g y h a n g ú a b b ez idő szerint a politikának külömben is meddő mezeje.
De még mulatságosabb a jó G r a t r y atya el járása. O mint philosophus és theologus csakhamar belátta, hogy a zsinatra sem diplomatiai fondorlások, sem á g y ú k által hatni nem lehet, de igenis sokat az Istenre való h i v a t k o z á s s a l . F o g j a tehát magát s hogy bizonyos ügyekre nézve hallgatásra bírja, mint egy u j Baruch vagy H a b a k u k azt mondja a zsinati a t y á k n a k : „Haec dicit Dominus." S mivel egyszer m á r elkezdte m a g á t mint ihletett próféta bemutatni a világnak, a feleúton többé meg nem áll, nem éri be egy istensugal-mazta levélnek megírásával, hanem előre t u d a t j a a bámuló világgal, hogy mindjárt egyszerre hatot fog írni. Felülmúlja tehát G r a t r y atya sz. Pétert is, ki csak kettőt írt. A jó páter alkalmasint hiszi, hogy a vaticani zsinat eme leveleit a többi ó- és újszövetségi levelekhez fogja mint legújabb testamentumot csatolni.
Az átalános egyházi kiállításnak, mely még ellensé-geink összhangzó véleménye szerint is fényes, termei meg-nyíltak. Az olasz kormány minden kitelhetőt elkövetett, hogy a z o k n a k , kik kiállítandó t á r g y a k a t küldenek, le-hető legtöbb a k a d á l y o k a t gördítsen ú t j u k b a , anélkül azon-ban, hogy ez által az egész ügynek nagyobb k á r t okozott volna, mint legfölebb azt, hogy körirata és egyéb úton köz-tudomásra hozott ellenséges indulata, egynehány olasz pol-gárt visszariasztott a kiállitásbani részvéttől.
De nem is erről a k a r u n k szólni, lianem i n k á b b a r r a a k a r j u k szives olvasóink figyelmét fordítani, hogy I X . Pius egész kormányzása alatt kiváló j ó a k a r a t o t tanúsított a
mindenféle nyilvános ipar- és egyéb kiállítások iránt.
Lássuk előbb a részletes kiállításokat. Az ő kegyes pártfogása tette lehetővé, hogy 1855-ben Rómában azon nagyszerű virág- és növénykiállítás jöhetett létre, melynek legkiválóbb rendezője Richter Emil volt. Hasonlólag kegyelte s személyes megtekintésre méltatta ama virág- és
gyümölcs-kiállítást, mely a palazzo Doriában tartatott, valamint azon fényes földművelési, természeti és állatkiállítást, melyeknek színhelye a Borghese-kastély volt. — Három évvel későbben,
gyümölcs-kiállítást, mely a palazzo Doriában tartatott, valamint azon fényes földművelési, természeti és állatkiállítást, melyeknek színhelye a Borghese-kastély volt. — Három évvel későbben,