eli-gentes, praesentantes et conferentes tunc graviter peccant, cum transgrediatur praeceptum ecclesiae in re gravi." S. Alph. Lig. theol. moral, lib. 7. c. 2.
d. 2. n. 150. pag. 88.
Winter Ágoston.
(Folyt, köv.)
T ö r e k v é s e k .
Mindenkor megérdemlő az egyház „harczoló" nevét ; de ma leginkább. E g y k o r néhány hittételt kelle megvédenie az álapostolok ellen, ma a hitágazatok összege nem annyira megtámadtatik, mint lomként félretétetik. Ellenben, a leg-hevesebb támadások az egyház ö n á l l á s a ellen intéztet-nek. Csak néhány éve, hogy a pápa világi fejedelemsége ellen fordult az összes liberális tábor és váltig iparkodott a katholikusokkal elhitetni, hogy ez csupán politikai kérdés, melynek a valláshoz semtni köze. Azóta egyházunk legsar-kalatosabb jogait t á m a d t á k meg, sőt több államban a tör-vények hosszú sora által iparkodtak eltörülni. Kivéve az Egyesültállamokat Amerikában, az egyházi államot és a török birodalmat Európában alig van ország, melyben az egyház jogai többé-kevesbbé nem sértetnének meg a kormányok és az ezekkel szövetkezett parlamentek által.
Az egyházat ma többhelyütt hivatalosan üldözik és meg-szűnt az egyház üldözése csupán magánvállalat vagy egyes, talán titkos, társulatok vállalata lenni. Észreveheti pedig a figyelmes észlelő, hogy az üldözések tervszerűen történnek, ügyes számítással és kitartó erélylyel, mert mindenütt ugyanegy czélra ugyanazon eszközökkel törekesznek. — A l e g k ö z e i e b i o z é l , mely után az európai szabadelvű kormányok törekesznek, az, hogy az egyházat fejétől, a római pápától, elszakaszszák, n e m z e t i e g y h á z a k a t a l k o s s a n a k és ezeket az illető államok kormányainak alárendeljék.
Megengedem, hogy sokan, kik az egyház jogainak megszorításán dolgoznak, e czélról mit sem tudnak ; de tagadhatatlan, hogy arra, habár öntudatlanul is, közremun-kálnak azon államférfiakkal, kik tudva és megfontolva törnek e czél után.
Hogy ez a legújabb politiko-egyházi harczok czélja, könnyű bebizonyítani. A pápai syllabusban kárhozta-tott 19. 20. 25. 36. 37. és 39-ik tétel azt nyilván mutatja. Az utóbbi tétel így szól: „ A z á l l a m , m i n t m i n -d e n j o g n a k a l a p j a é s k ú t f o r r á s a , e g é s z e n k o r l á t l a n j o g g a l b i r." E szerint az egyház is jogait az államnak köszönné kezdetétől fogva és nem Krisztus U r u n k n a k , az igaz Istennek. Ezen elv vezérli a kormányo-k a t az egyház iránti eljárásaikormányo-kban és a parlamentekormányo-ket a törvények alkotásában. Ezen elv elleneinknek jelszava az egyházzaü harczokban. Legmélyebb forrása pedig ezen ellenséges áramlatnak az álbölcsészet, mely a személyes Isten létét t a g a d v a , az államot isteníti.
Az indok, mely jelesebb államférfiainkat e harczra h a t á r o z z a , az államnak félreértett java. Nem lehet az állami k o r m á n y erős, úgy hiszik a kormányrúdon álló
férfiak, míg a polgárok összege vagy nagy része egyházi tekintetben a kormánytól független lévén, ennek alkalmilag hatalmas ellenzékévé lehet. „Der Staat im Staat," így nevezik ők ezt. Nem lehet a nép szabad, gondolják a demok r a t a szabadelvűedemok, míg ez bármily tedemokintetben oly h a t a -lomtól függ, melyet nem a nép adott és a nép el nem vehet.
„Népfelség", „a nép szava Isten szava", ezeknek jelmonda-ta. És így, mint látjuk, az egyház elleni harczban szövet-keznek a kétrendbeli szabadelvűek, a kormánypártiak és a baloldaliak, jóllehet külömben halálos ellenségek. Gari-baldi hirhedt felkiáltása „a basso i preti" csak nyersebb kifejezése e szellemnek.
Az egyházzal megküzdeni nem közönséges vállalat és erősnek érezze magáf, ki azt merészli. D j meg kell valla-nunk, hogy elleneink mindenre gondoltak, mi a sikert biz-tosíthatná. Mint a jó vívó a pontokat ellensége testén ismeri, melyeken legveszélyesebben megsebesítheti : úgy nem lehet elleneinktől az avatottságot eltagadni, melylyel egyházunk ütereit felismerték, midőn épen ezek ellen intézik vá-gásaikat.
Lássuk a megtámadott pontokat.
1. A k e r e s z t é n y c s a l á d . Az állam jogot igényel a keresztény házasság lényegébe vágó törvények hozatalára.
Bontó akadályokat állít fel, midőn több országban a polgármester előtt nem kötött házasságot semmisnek nyil-vánítja, míg az egyháztól felállított bontó a k a d á l y o k k a l mitsem törődvén, az ezek ellenére a világi hatóság előtt összeadottakat törvényes házasokul t e k i n t i , sőt, mint Cisleithániában, a plébánosoknak büntetés alatt meghagyja, hogy az egyházi anyakönyvekbe ilyen csupán a politikai hatóság előtt egybekelt párt törvényes házasok g y a n á n t beiktasson és gyermekeiket a keresztelésnél a törvényesek rovatába írja. Jogot igényel továbbá az állam a gyermekek vallási nevelésének meghatározására nézve, midőn a család szentélyébe lépve megtiltja a vegyesvallású keresztény házasfeleknek kölcsönös egyezkedés szerint intézni el gyer-mekeik vallási nevelését és akadályozza őket vallási meg-győződésük követésében, ha kell erőszakkal is, megenged-vén ugyan a szülőknek, hogy gyermekeiket ne keresztel-tessék meg, ha nem a k a r j á k , mint Pesten a nazarénusokkal történt ; de megtiltván, hogy a fiút a katholikus egyházban kereszteltessék. Ide vág végre a törvényjavaslat, mely a vi-szálkodó házasfelek pereinek elintézését is az állam kezébe tenné át úgy, hogy az állam köti és bontja is a házasságot.
2. A n é p t a n o d á k . A középtanodákról és egye-temekről nem is szólunk, mert nem nevelőintézetek egy-szersmind, mint a néptanodák. E g y k o r az Üdvözítő mondá az anyákhoz : „engedjétek a kisdedeket hozzám jönni."
Ma a sisakos állam, gyútüfegyverrel kezében, mert hiszen ma mindenki katona, — a k a r j a utánozni az Üdvözítőt. Az állam helylyel kizárólagos jogot igényel magának a gyer-mekek nevelésére és míg vaskezét az iskolákra is kiterjeszti, ezt a néptanoda felszabadításának az egyházi járom alól nevezi.
Nem lehet tagadni, hogy mind a házasság, mind az elemi tanodák, az emberi társadalomra nézve legnagyobb fontosságúak és hogy addig, míg e kettő az egyház kezében
11*
megmarad, ennek befolyása a népre s így a nép vallásossá-gára biztosítva lesz. De épen ezt nem a k a r j a a modern állam éssépen azért terjeszti ki kezeit e két intézmény után, hogy gyökeresen megsemmisítse az egyház hatalmát, mely csak is jótékonyan hatott mindig és áldásos volt a nép erköl-cseire.
3. A v a l l á s i t e s t ü l e t e k e t , ha m i n d j á r t csak betegeket ápolnak is, nem szereti az u j állam, mert ezek a katholika egyház földjén a l a k u l v á n , ennek szellemétől leginkább vannak áthatva és püspökükhöz és a római pápához, kiknek hatalmát az isteni Üdvözítőtől hiszik szár-mazottnak és nem az államtól, szorosan ragaszkodnak és azért az újállami törekvésekkel szemben veszélyeseknek látszanak. Innen magyarázható, miért szüntette meg F r a n -cziaországban a gallicanismus szellemétől áthatott kormány a Yincze-egyleteket, miért oszlaták fel ezeket Spanyol-honban a most kormányra jutott tábornokok ; miért űzték el innen a jezsuitákat a nép tiltakozásának daczára ; miért űzte el az olasz kormány a szerzeteseket és pedig nemcsak azokat, melyek hütelenekké lettek alapitóik szabályaihoz, hanem a redemtoristákat, benczéseket és j e z s u i t á k a t is, kik részint a nevelés terén, részint mint lelkipásztorok a köznép között hivatásuk szerint buzgón és feddhetlenül m ű k ö d t e k ; miért a k a r á a portugál k o r m á n y elűzni az irgalmas néné-ket, ha a közben kiütött sárgaláz nem kényszerítette volna a kormány tagjait, hogy Lissabonból meneküljenek ; miért nem a k a r á a belga k o r m á n y és parlament a szegényügyet az egyház által gyakoroltatni. Mert az irgalmassági csele-kedetek megnyerik a nép szivét legközelebb azoknak, kik-től a jót vették, tovább pedig az egyháznak, kinek küldöttei ama jótévők voltak ; — ujabb aggodalom az ujállam embereire! „Totus mundus post eumabiit !" panaszkodának a zsidó főpapok Jézus ellen ; — „ha minden szív az egy-házért ver, — panaszkodik az ujállam, — mi marad nekem ? !"
4. A z e g y h á z i j a v a k szálka az ujállam sze-mében. Mert ezek nem csekély önállást biztosítanak különö-sen a felsőbb papságnak és lehetővé t e s z i k ama jótékony-ságot, mely, ha elleneink által is beismertetik, a nép szeretetét a püspöknek annyival inkább megnyeri. Mindezek veszélyes dolgok levén az állam mindenhatóságát óhajtó u r a k szemében, megszüntetendőknek véleményeztetnek úgy, hogy a javaitól megfosztott felsőbb papság az állami pénztárból nyerné fizetését és elérkeznék valahára ama boldog állapot, melyet a német sógor így fejez ki : „Wessen Brod ich esse, dessen Lied ich singe." Ü r ü g y természetesen nem hiányzik, melylyel a valódi czélt álczázni a k a r n á k ; így, például, Krisztus u r u n k apostolaira hivatkoznak, hogy ezek szegények voltak ; hogy némely főpap kevésbbé jóté-kony. stb. Ez mind igaz lehet, de az apostolokra még más dolgokban is lehetne hivatkozni, névszerint az egyház füg-getlenségét az államtól illetőleg stb.; továbbá, ez ellenvetések nem ingatják meg azon igazságot, hogy a fekvő vagyon az egyház függetlenségének fentartására hatalmas eszköz és sokan csak is azért és nem más okból ó h a j t j á k az egyház javait „saecularizálni."
6. A p a p i n ő t l e n s é g n e k nem b a r á t j a i az uj-állam emberei. Mutatja ezt a syllabus 72-ik §-a, melyben az
olasz szabadelvű államférfiak tévesen állítják a papi fel-szentelésnél tett nőtlenségi fogadalmat V I I I Bonifácz pápa intézményének. E tárgy már az olasz k a m a r á k b a n is meg-vitattatott és kimondatott, hogy a nagyobb rendek felvétele nem akadályozza a házasságkötést. É s az egyházellenes Kölner Ztg. 1865 évi 80. száma örvend e határozat felett.
Igen természetesen ! A papi nőtlenséget már régen nevezetes politikai irók az egyház függetlenségének megőrzésére nagy fontosságúnak mondották, melynél fogva a papság sohasem válhat, mint a görögöknél, magába zárt kaszttá, mert mindig a népből egészitvén ki sorait, ezzel folytonos életviszonyban marad. Csudálatos, hogy némely fiatal Íróink ezt be nem látják és a papságról folytonosan mint kaszt-ról beszélnek, holott épen az ellenkező áll és épen a k k o r válnék kaszttá és népszerűtlenné, ha [nősülne. Jól tudia ezt az állam, valamint azt is, hogy az ilyen nős papsággal könnyebben lehetne elbánni, valamint a családos hivatalnok nem igen szokott ellenszegülni a felülről jövő igaztalan kö-veteléseknek és, tisztes kivételekkel, kész minden kormányt szolgálni, ha mindjárt meggyőződése ellen is, a mindennapi kenyérért. Nős papságot, úgy hiszik, könnyebb volna Ró-mától elszakasztani. Ezen czél palástolására ugyan ismét nagyon szépen hangzó ürügyeket szoktak felhozni és pedig első sorban a botrányok elhárítását, melyek állitólag a papságban elhatalmasodtak. (Mellesleg mondva, sokat Írhat-nánk itt a házas u r a k többségének kalandjairól, de nincs erre kedvünk.) Ezeknek festésében leginkább remekelt eddig Toldy István ú r ; azonban, ha látjuk, miszerint ezen ú r n a k diszes neve az á l l a m h i v a t a l n o k o k sorában ragyog, világossá lesz az egész. Kezet fognak e pontban az ujállam törekvéseivel valamennyi kifejezett elleneink, kiknek bi-zonyára nem áll érdekükben a katholika egyház virágzá-sát előmozdítani, midőn papságunk nősülését sürgetik. É s ez m u t a t j a , mennyit érnek a cronique scandaleusoből vett érveik.
6. Ezzel összefügg a p a p i n e v e l é s a s e m i n á r i u m o k b a n. Meg vagyok győződve, hogy Toldy á l l a m -h i v a t a l n o k ú r nem -hiában tűzte ki azokat egyik mü-vében (!) elmésségének (?) czéltáblájául. Olvassuk csak a syllabus 33-ik tételét, melyben a szabad államoknak a se-mináriumi nevelésbe befolyásra törekvése nyiltan kimon-datik. A kárhoztatott tétel így hangzik : „Nem egyedül az egyházi törvényhatóságnak van saját veleszületett joga a theologiai tanulmányokat igazgatni." Eszerint az ujállam férfiai I I . József caesaropapisticus törekvéseinek nyomába lépnek, ki, mint t u d j u k , czéljainak elérésére központi pap-növeldéket állított. A papnöveldék szellemét nemzeti-egy-házi elvekkel megmételyezni bizonyára nagy nyereségnek t a r t j á k a modern állam kormányosai, mert így addig, míg a „nép" pap nélkül el nem lehet, „ideiglenesen" oly papok-kal láttatnék el, k i k az állam felügyelete alatt neveltettek és a legújabb (?) eszmékkel eltelve, r a j o n g n á n a k a min-denható államért.
Ezek lennének a czélok, melyeket egyházunk ellenei egyelőre m a g u k n a k kitűztek. Lássuk az eszközöket,
me-lyeket azoknak elérésére használnak. Tereskei.
(Vége köv.)
69
EGYHÁZI TÜDOSITÁSOK.
ROMA, j a n u á r 20. E g y e t e m e s z s i n a t i m o z z a -n a t o k . Most, miutá-n az egyetemes zsi-nat-nak ülései már
huzamosb idő óta folynak, egymásután enyésznek el azon, részint roszakaratú, részint hiányos tudásból származott aggodalmak, melyekkel bizonyos oldalról a zsinat megnyi-tásának elébe néztek.
Ezen aggodalmak közé tartozott az is, hogy a zsina-ton az atyák szólásszabadsága tetemesen lesz korlátozva.
Szabadjon erre nézve a „Religio" t. olvasóit egy czikkre figyelmeztetnem, mely folyó évi j a n u á r 4-én a Francéban jelenvén meg, mindenesetre oly nagyfontosságú, hogy akárki irandja meg a jövőben ezen zsinatnak történetét, figyelembe keilend azt vennie.
r
Értekezvén ugyanis a congregationalis ülésről, a France ezeket mondja : „Utóvégre az atyák a legnagyobb szólásszabadságnak örvendenek, mindegyik csak azt, de mindazt, mondván, amit meggyőződése szerint jónak s igaznak t a r t . "
A F r a n c é n a k ezen nyilatkozata egy I. L . Brunetti aláirású római levelezésében található s annál több figyel-met érdemel, minthogy tudvalevő dolog, miszerint ezen lap a legszorosabb viszonyban állott a nem régen lelépett franczia kormányhoz, mely Rómában egész kis kémhivatalt rende-zett volt be, hogy annak segítségével a zsinati ügyeknek menete iránt mindenkor, amennyire csak lehet, tájékoztatva legyen ; s ime, ezen inquisitio-félének első gyümölcse annak feltétlen constatálása, hogy a püspököknek minden megszorítás nélkül meg van engedve az igazságot kimon-dani s hogy ezen engedélylyel a legszélesebb mértékben élnek is.
A F r a n c e nem minden gyülekezetről mert volna ha-sonló nyilatkozatot tenni. S úgy látszik, mintha az Ur épen azért engedte volna meg, hogy a zsinati a t y á k legelső eszmecseréi hoszak legyenek és élénkek; mert csak ez szolgáltathatott alkalmat egy ily fontos és becses vallomás megtevésére, mely egyszersmind alaposan megezáfolja s
rendreutasítja mindazokat , kik a szerencsétlen Jácint a t y a nyomdokaiba lépve azt állítják, hogy a zsinati tár-gyalások nem szabadok s hogy ezektől, Pascalt utánozva, Krisztus U r u n k itélőszékéhez kelljen a katholikus ügyet felebbeznünk.
Átmenve a zsinatnak folyó történelmére,'a következő-ket jegyezhetjük fel.
Szombaton, j a n u á r 8-án, 9 órakor reggel volt congre-gationalis gyűlés. A misét mgr Ledochowski, poseni és gne-seni érsek mondta ; mielőtt az atyák a napi rendre mentek
volna át, elnökileg egy pápai kézirat adatott t u d t u k r a , mely által a szerzetesi ügyekkel foglalkozó deputatiónak elnökévé Bizarri bibornok neveztetett ki.
Hasonlólag 10-én és 14-én is voltak önálló congrega-tionalis ülések. Ez utóbbin azon 24 tagból álló bizottságra a d a t t a k be a szavazatok, melynek feladata leend a keleti-szertartású keresztények és az 'apostoli missiók ügyeivel foglalkozni.
Az utolsó f. h. 14-én tartott ülésen Magyarország herczegprimása beszélt. Hoszabb, a fenforgó kérdések
velejéig ható szónoklata osztatlan tetszéssel fogadtatott.
Ugyanezen ülésben a prágai bibornok-érsek is beszélt.
Múltkori egyetemes zsinati tudósításunk többi közt azt is említette, hogy az a t y á k mindegyike a második nyilvános gyűlésen a hitvallást saját szertartásának egy-házi nyelvén mondta el, mely következőleg hét nyelven, u.
m. latin, arab, bolgár, chald, görög, örmény és szyr nyelven mondatott. E r r e nézve egy most kezünkhöz j u t o t t olasz lapban ezen czim alatt „Lo stesso credo recitato in sette lingue" ezeket olvassuk : A kath. egyházé s a többi felekeze-tek közt azon nagy külömbség van, hogy ott igen sok külömböző nyelven ugyanazon Credo, ez utóbbiakban ugyanazon egy nyelven számtalan külömböző Credo mon-datik el, mely egymástól való eltérés annyira megy, hogy Fischer állítása szerint egy négyszegmértföldön hat külön-féle evangeliom található fel.
Nem úgy van az a kath. egyházban. Az atyák 1870-i j a n u á r 6-án ugyanazon Credót mondták el, melyet sz. P é t e r
és Pál ezelőtt tizenkilencz századdal vallottak. Egyik pápa következik s egyik egyetemes zsinat a jnásik után s a hosszú idők folytában változnak az emberek, a szokások, a néze-tek, de az egy római katholikus apostolikus hit nem válto-zik soha.
Míg a nápolyi szabadgondolkodók egyetlenegy kér-désre nézve sem tudtak megegyezni, addig Rómában a világ minden részéből egybegyűlt atyák, annyi millió k a -tholikusnak atyái és tanitói, a legtökéletesebb egyességben tanácskoznak és határoznak. Unus Dominus, una fides, mondá már sz. Pál s a zsinati a t y á k 19 század múlva bi-zonyítják azt, a pápa trónusa előtt ugyanazon hitet vallván, melyet ő hirdetett.
Ebben áll a kath. egyháznak nagysága és dicsősége s ezért mondja Moore Tamás : Üdvöz légy, te egyetlenegy igaz egyház ! Te vagy egyedül az életnek csalhatatlan vezére, nálad nincs rendetlenség, nincs egyenetlenség, nin-csen zavar. Lelkem csak a te szent titkaid árnyékában találja nyugalmát s ezért egyaránt távol akarok maradni azoknak vakmerőségétől, kik e titkok homályos voltát ocsárolják, valamint azoknak esztelenségétől is, kik meg-magyarázhatni s teljesen felfoghatni hiszik. Ágostonnal mondom : T e okoskodjál, én hiszek.
T U R I N . Azon jelesképzettségü és ügyestollu katho-likus tudósok közül, kikben Olaszország jelenleg sem szen-ved h i á n y t , nem utolsó helyt foglal el Taccone-Galucci Miklós báró, ki már több széles körökben elterjedt iratok-ban a katholikus ügynek védelmére kelvén, az ezek által méltán szerzett hirnevet egy ujabb által öregbíté, mely-nek czime : „ L a societá moderna ed il concilio ecume-nico vaticano. Nap. 1869", melyről a „Civiltá" utolsó füze-tében ezeket m o n d j a : „Valamennyi a zsinat alkalmából megjelent könyv közül ez a legrövidebbik ugyan, de mind-amellett a legalaposabbak egyike, melyben napjaink leg-égetőbb politikai és társadalmi kérdései a keresztény böl-cseség világító fénye mellett hányatnak meg és döntetnek el." Minélfogva mi sem tehetjük, hogy ezen jeles m u n k a egyik legsikerültebb részének lefordításával olvasóinknak
ne kedveskedjünk, azéval t. i., mely az eretnekséggel, mint k o r u n k egyik föbajával, foglalkozik.
„Az eretnekség," — úgymond szerző, — „röviden fe-jezve ki a dolgot, a természetfelettinek tagadása s
mivel-hogy a forradalom semmi egyéb, mint folytonos állandó összeesküvés minden természetfeletti elv és eszme ellen, onnan van, hogy az eretnekség a forradalomban mintegy megtestesül, hogy benne úgy szólván él és uralkodik. Az eretnekség tehát a forradalomból kölcsönzi külső meg-jelenésének alakját s következőleg, mint az, négyfé-l e : vanégyfé-lnégyfé-lási, ponégyfé-litikai, társadanégyfé-lmi és tudományos, Igy az eretnekség először a vallásban tagadja meg a természetfe-lettit s a tévelyek meredek lejtőjén mindinkább alábbro-hanva, a rideg atheismus örvényébe sodorja magával az emberi nemet ; így, a politikából zárván ki a természetfe-lettit, lehetlenné tesz minden kormányt és k o r m á n y z á s t ; így, a társadalmi viszonyoknak rendezésében tekintvén el ettől, aláássa a családot és a személyes birtokjogot ; s így végül, a tudományt is kivetkőztetvén minden természet-felettiből, egyenesen a pantheismus, a materialismus és en-nek legundokabb faja, a positivismus felé halad."
„Ezen négyféle eretnekség ellen küzdeni a zsinatnak feladata s mivel ennek nem azáltal tehet csak eleget, ha a tévelyt, mint ilyent, ismerteti és kárhoztatja, hanem kell,
hogy az ezen tévelyek által már régóta aláásott és minden oldalról fenyegetett igazságnak egész tisztaságában való helyreállításáról is gondoskodjék: — onnan van, hogy a zsinat egyrészt a forradalomra fogja kimondani kárhoztató Ítéletét, de másrészt azon eszközöket is be fogja mutatni nekünk, melyeknek segítségével nemüuk szellemi és anyagi újjászületése remélhető és elérhető lészen. S ez oka annak, miért tekintünk oly rendíthetlen bizalommal s oly sokat váró reménynyel az épen most tanácskozó egyetemes zsinat elé."
P A L E S T I N A . Bizonyos franczia zarándok, ki több év előtt látta legelőször Palestinát, észrevételeit és az érzett benyomásokat velünk még a múlt évben közölte.
A suezi csatorna inaugurátioját, mely most a gyöngyök tengerét a korálok tengerével egyesíti, nem egy toll örökí-tette meg és alkalmasint jobban, mint én tenni fogom. Mind-amellett nem tehetem, hogy egy közbejött dolgot ne jelez-zek, mely századunkat különösen jellemzi.
E g y oly nagy munkának, mely leginkább franczia pénzen készült, mely franczia által fejeztetett be, a katho-lika egyház által kellett megáldatnia. Melyik vasút, mely csatorna, mely bánya az Francziaországban, melyet meg-nyitásakor nem áldanának meg ? Igy a suezi csatorna is megáldatott az alexandriai püspök által Eugénia császárné, Ferencz József császár és mások jelenlétében.
Két emelvény volt készítve. Ki számára a második ? E g y musulmán ulema számára, ki a csatornát fogná meg-áldani az isten nevében, kinek Mohamed prófétája. U g y látszott, mintha e rendezés az a l k i r á l y tudta nélkül történt volna. Megérkezvén ugyanis magas vendégeivel azon hely-re, mely számukra el volt készítve, a khedive volt az elsőj
ki az ulema jelenlétét észrevette, ki musulmán szokás sze-rint végzé imáit s a csatornát megáldá. Semmi sem
hiány-zott, még azon fülke sem, (mely, ha nem csalódom, mihrab-n a k mihrab-neveztetik), azomihrab-n része a mecsetmihrab-nek, homihrab-nmihrab-namihrab-n az imam Mekka felé fordulva, az imagyakorlatokban a hivőket igaz-gatja. A khedivének az ulema jelenléte nem igen látszott tetszeni é3 elég érthető hangon mondá neki, hogy végezzen már, hogy elég lesz.
Ebből meg lehet Ítélni, ki ismeré jobban az illedelem szabályait, ki becsülte meg jobban kitűnő vendégeit, a musulmán herczeg-e vagy az ünnepély rendezői ? E z j ó leczke, mely gyümölcsét kétségkívül meg fogja teremni.
Mit mondjak a háromszor szent földről, mely mai n a p épen azon kiváltsággal bir, melylyel birt a középkorban, hogy tudniillik a sziveket nagyobb lüktetésre birja és a zarándokok ezreit magához vonzza ?
Mit mondjak a háromszor szent földről, mely mai n a p épen azon kiváltsággal bir, melylyel birt a középkorban, hogy tudniillik a sziveket nagyobb lüktetésre birja és a zarándokok ezreit magához vonzza ?