P E S T , február 12. Az erdélyi „Egyházi és iskolai Hetilap" f. évi február 9-iki számában, (6) melyben egy programszerű római levél foglaltatik, előfizetésre hiván fel az olvasó közönséget,*) egyszersmind programmját fejti ki rövid 4 pontban és az utolsóban az érintett római levél ér-telmében — a pápa személyes csalhatatlanságával (csalat-kozhatlansága) szemben foglalván állást, szórt betűkkel hirdeti, hogy ezt téve a m a g y a r p ü s p ö k i k a r á l -l á s p o n t j á r a he-lyezkedik. A 12 hasábos -levé-l irója ter-mészetesen a nap hőseinek (?) G r a t r y és Döllingernek leg-újabb nyilatkozataiból meríti érveit álláspontjának igazo-lására és jegyzet (*) alatt közli a püspöki minoritásnak az „Alig. Zeitung"-ban először közzé tett feliratait.
Mi természetesen távol állunk attól, hogy a még nyilt kérdésben a vitatkozási szabadságot valakitől meg a k a r j u k tagadni ; de legalább is különszerünek t a r t j u k azon eljárást, hogy épen azon a részen, melyen többé vagy kevésbbé bur-koltan épen legtöbbet panaszolkodtak holmiféle pressiok ellen, ma itthon a saját álláspontot ugyanazonosítván a nm.
m a g y a r püspöki k a r álláspontjával, sokkal nagyobb nyo-mást volnának hajlandók gyakorolni.
Mi, t e l j e s e n h i t e l e s okmány hiányában és te-kintve a zsinati a t y á k részéről esküvel fogadott hallgatási Ígéretet, természetesen nem ismerhetjük püspökeink állás-p o n t j á t ; azt sem t u d j u k , mennyi hitelt érdemelnek levelező azon szavai, hogy egyhangúság (az infallibilitás kérdésében) nem fog eléretni, „mert a tömörült minoritásnak semmi kedve nincs ezen túlzó óhajok kedveért (értsd az 500 püspök kérvényében foglaltakat) újból feleleveníteni némely pápák szomorú emlékeit s anyaszentegyházunkra bőszíteni az egész irodalmat és minden ország kormányait s hiveiknek
u j tanítást osztogatni praeter id, quod traditum est" ; — de annyit tudunk, hogy lia mindezek ellenére a Péter utódát és Krisztus helytartóját megillető tanhatalomnak kérdésben levő tétele, aminthogy az tudtommal a magyarországi k a i h . anyaszentegyház összes püspöki megyéiben azóta, hogy a Josephinismus békóiból kiszabadulni kezdénk, taníttatott és taníttatik mai napig, (talán csak nem hiszi levelező, hogy főpásztoraink tudtán kivül) a k a t h . egyház túlnyomóan nagyobbszámú püspökeinek és a pápának megegyező votu-mával dogma erejére emelkedik : hazatérő főpásztoraink ép oly hangosan hirdetendik ez ágazatot, mint bármily egyéb a hit depositumához tartozó czikkelyt.
Tekintve a római levélen végigvonuló hangot, lehetlen -észre nem vennünk, hogy irója bizony nagyon is egy
irány-ban látszik tájékoztatni magát. Igazolva l á t j u k itt is a malinesi érsek helyes megjegyzését, hogy mindazok, kik kezdetben csak a pápai csalhatatlanság időszerűsége ellen
') Alolirottnak is megkiildetett.
küzdöttek vagy látszottak küzdeni, mind áttértek m a g á n a k a tannak megtámadására.
Az irtózatos vesződséggel összehordott a p p a r a t u s lassankint foszlányokra szakad és m á r m á r nem marad egyéb hátra Honorius eseténél. Söt ennek sem állítólag
tévtant magában foglaló levelébe, hanem csak is a felette a VI. egyetemes zsinaton mondott Ítéletbe k a p a s z k o d n a k . Es, meg kell vallanunk, hogy az e téren (a történetit értem) sine ira et studio k u t a t ó k n a k fáradságai még a kérdés jelen stadiumában is becsülésre méltók.
De mit szóljunk az inopportunitás azon védveiről, minőkkel levelező 24-ik levelének bevezetésével iparkodik hatni ? „Eddig, — úgymond, — nem vala határa a kegyelet-nek, az áldozatkészségkegyelet-nek, a törhetlen ragaszkodásnak, melylyel a k a t h . hivők milliói önzéstelenül (hát hogy más-ként) minden hátsó gondolat és színlelés nélkül az anya-szentegyház fejéhez vonzódtak (bizton reményeljük, ezután sem lesz másként a netalán csalatkozhatlannak kijelentendő i r á n y á b a n ) ; most pedig a gondolkodó ész és számító előre-látástól azt követeli a túlzók serege, hogy a fiúi gyengéd szeretet, figyelem és tisztelet, váljék kérlelhetlen t ö r v é n y n y é és a lélek veszedelmének büntetése alatt ne merjen senki csak gondolni is arról, hogy lesznek viszonyok, melyek kö-zött az egyház más atyáinak is valósítaniok kell apostoli tekintélyüket és h o g y I s t e n o r s z á g á n a k ü d v e m i n d e n i d ő k r e n e m l e h e t e g y e t l e n e m b e r n é h a f e l ü l e t e s b e l á t á s á r a é s r e z e g ő k e z e i r e
b í z v a."
Hogyhogy ? Azt higyük-e el önöknek, hogy midőn a centenárium alkalmával egybegyűlt püspökök nyiltan, világosan, h a n g o z t a t t á k , miszerint amint Péter utódában tanít, ők is tanítani úgy a k a r n a k , ezt nem meggyőződésből hirdeték, hanem csak gyengédségből, melynek szavait nem igen kell mérlegelni?
V a g y önök usus loquendije is leszállott már a nagy-kolompú hitetlen közegek azon beszédmodorának niveau-j á r a , mely a pápáról szólván, szintén maniveau-jd mindennap han-g o z t a t j a az „ehan-gyetlen ember," „felületes belátás," „rezehan-gő kezek"-féle phrázisokat ? És honnét t u d j á k önök, hogy a csalatkozhatlannak nyilvánítandó pápa a jövő bármily körülményei között is akadályozni fogja az egyház más atyáit apostoli tekintélyük valósításában ? Nem, u r a k ! so-phisma marad örökké, hogy azért, inert a pápa legfőbb és csalatkozhatlan tanitó, a püspökök apostoli tekintélye csor-bát szenved.
„Rómában ugyan, — így sóhajt fel szomorúan a le-velező, — alig kapok külföldi lapot k ézhez, mégis azonban maguk a szellők ( ! !) is széthordozzák azon szomorú híre-ket, hogy az egész európai sajtó minden kíméletet félretéve neki tört az apostoli széknek, a püspöki k a r n a k , az egész k a t h . anyaszentegyháznak és szent vallásunk tanainak s a botrány napról napra növekedik és fokozza ellenségeink dühét."
De hát az az európai hitetlen sajtó legtekintélyesebb, legnagyobb, legterjedtebb orgánum ai Párisban úgy, mint Bruxellesben, Németországban úgy, mint itt nálunk, nem hosszú évek során, még mielőtt a zsinatnak hire volt, a legszemtelenebb, a legistentelenebb módon t á m a d t a meg
nemcsak a pápát, püspököket, anyaszentegyházat, hanem Üdvözítő u r u n k a t Krisztus Jézust magát '? Nem szolgálhat-nánk-e illustratioval ez állitás megvilágítására hazai nem-katholikus lapjaink akármelyik évfolyamából ? ? A Hohen-lohektől vagy Giskráktóli félelemből tartózkodjék-e annak kimondásától az egyház, mit a hit letéteményéhez tartozó-n a k a Szetartozó-ntlélek sugallata szeritartozó-nt felismeretartozó-nd ?
Nem, u r a k ! az opportunitás elleni ily és hason védvek-kel nem fognak megtéríteni senkit. Mi nyugodtan v á r j u k az oec. zsinat elhatározását, mert hiszszük, reményeljük és a k a t h . anyaszentegyház számos püspökeivel esdünk, k é r j ü k , hogy épen az annyi vihart okozott kérdésre adjon Szent-lelke által teljesen világos és határozott választ, minden ambiguus magyarázatot kizáró feleletet.
Laubhaimer F.
S O P R O N , február 10. Alig hangzott el méltóságos főpásztorunk ihletett ajkairól az érzékeny búcsúszó, mely-lyel Rómába az apostolfejedelmek sírjához távoztakor ben-nünket Isten szent oltalmába ajánlott s buzgó helynökének gondjaira b í z o t t ; alig csillapult keblünkben a bár vigaszdús fájdalom, melylyel tőle az egyház üdveért egyidőro elvál-tunk : máris u j a b b veszteség sebzé sziveinket itthon, midőn p ü s p ö k a t y á n k után az ő fáradhatlan helynökét is körünkből távozni l á t j u k egy hazába,jhonnan visszatérés nincsen. Ngos és ft. N o v á k Ferencz, győri székesegyházi kanonok, pá-póczi prépost, ravatala felett gyászolunk, kinek boldog em-léke ugyan nem terjed tartományok- s országokra, de annál mélyebben s feledhetlenebbül van az vésve megyénk mintegy családi szivébe. Utána ugyanis meghatva m o n d h a t j u k szent Jeromosnak Nepotián felett írt szavaival : „Quanto felicior ille, tanto amplius nos in dolore, quod tali caremus bono !"
Mert ha rokonérző kebel az embernek legdicsőbb tulajdona s ha a jó tettek képezik az életnek valódi becsét : úgy fáj-dalmunk méltán sóhajt fel s keres enyhet a nyilvánosság terén azon veszteség felett, mely elhunytával megyén-ket érte.
H a t v a n k é t év az életben s harminczkilencz év a papi hivatásban, bizonynyal szép idő a keresztény szeretet gya-korlatában ; s e szép időt d r á g a halottunk a jótétek ezrével tette gyümölcsözővé ; ez idő alatt ő dús a r a t á s t készített magának ott, hol csupán a jótéteknek van helyük. De nincs is megyénkben, különösen a neki oly kedves Győr városá-ban, ki az ő leereszkedő nyájasságáról és szívélyes vendég-szeretetéről meg nem győződött, — nincs, ki az ő kifogyhat-lan jótékonyságát tényekből nem ismerte volna. A szegé-nyebb családok egész sorával állt ő mindig atyai viszony-ban tanácsai s gyámolításai által ; különösen a tanulók s növendékek pártfogolása vala nemes szivének főgondja és öröme. Nála napról n a p r a számos tanulóval találkoz-h a t á n k , kiket'^testi s lelki szükségesekkel ellátott, nevelt, sőt egészen czélra segített. H á n y a t segített a boldogult tanulói s hányat az életpályára, erről bizonyságot tehetne nem egy, sem kettő, megyénk p a p j a i n a k sorából is ! így osztá ő az áldást, melyben a jó ég részesíté, két kézzel a szű-kölködők között, mit sem t a r t v a avagy óhajtva magának,
mint a jótét legszebb jutalmát, a boldogító öntudatot és a z isteni reményt.
Ily élet után mit hihetnénk egyebet, mint a legboldo-gabb jutalmat az örök jóság honában ? Hisz isteni meste-r ü n k m o n d á : „Boldogok az imeste-rgalmasok, memeste-rt ők imeste-rgalmas- irgalmas-ságot n y e r n e k ! " Igen, ő, kit mi gyászolunk, boldog a z Istenben ; hanem mi lettünk egy nemes lélekkel szegényeb-bek, milyenre pedig manap egyházunknak és h a z á n k n a k olyannyira szüksége van. De legyen ! mi áldjuk a gondvise-lést eddigi jótéteményeiért is és nyugodt szívvel mondunk neki köszönetet azon nemes lélekért, melyet ő a boldogult-ban most magához hivott, — megemlékezve sz. Jeromosnak azon vigasztaló szavairól is : „Non doleas, quod talem amise-r i s ; sed gaudeas, quod talem habueamise-ris !"
Keresztúri.
RÓMA. február 6. E g y e t e m e s z s i n a t i m o z z a n a t o k . J a n u á r h ó 31én a lembergi 1. sz. érsek W i e r z -chleyski mondta azon ünnepélyes szent misét, mely a con-gregatiot megelőzni szokta. F e b r u á r 3-kán a sor m g r , Spaccapietra smyrnai érseken volt, 4-én pedig mgr. Ricciar-di, turini érseken. Ezen üléseken, melyek t á r g y á t szintén fegyelmi ügyek képozték, összesen 17 szónok é r t e k e z e t t ; a következő ülés f e b r u á r 7-én lesz.
A halál ujolagosan ismét kettőt ragadott el a zsinati a t y á k közül, amint ezt a bibornok-elnők az első és második, imént említett ülésen, mély fájdalommal jelenté; és pedig mgr. Bernard Mascaron Laurence tarbesi és mgr. Marian Pugyllat y Amigo leridai p ü s p ö k ö k e t , kiket az elnök jelen-tésében püspöktársaik ájtatos imáiba ajánlott.
Az utolsó üléseken többi közt a következő főpapok beszéltek : Zwerger, seckaui, L a c h a t , baseli, Melchisedekían, erzerumi, Gastaldi saluzzói és Moreyra délamerikai megyés p ü s p ö k ö k ; ezeken k i v ü l pedig még di Pietro bibornok, de la Cuesta sevillai bibornok-érsek, Audu babyloni p a t r i a r c h a s hazánkból a kalocsai érsek és a fehérvári püspök.
Szalézi sz. Ferencz napján azaz a mult hó 29-én a via dell Umiltában fekvő éjszakamerikai kollégiumnak a bold. Szűz látogatásáról nevezett temploma megható egyházi ünnepélynek volt t a n ú j a . Ö szentsége ugyanis az említett napon reggeli 10 órakor fényes kísérettel oda érkezvén, az intézet a j t a j á n á l ennek protectora, Barnabó bibornok, a z összes ittlevő éjszakamerikai püspöki k a r s az intézetnek elöljárói és növendékei által tiszteletteljesen fogadtatott és a templomba vezettetett, hol a következendő ünnepély megnyitásául szent misét hallgatott, melyet udvari káplán-j a i n a k egyike mondott. E z u t á n a trónuson helyt foglalván, kezdődött azon egyházi cselekmény, mely idejöttének vol-taképeni czélját képezte, t. i. nerii sz. Fülöp egyik t á r s a , tiszteletreméltó Ancina János, boldoggá nyilatkoztatására vonatkozó előleges okmányoknak felolvastatása, melyek röviden azt jelentik, hogy a boldogult a hit, remény s szere-tet főerényeit s az u. n. sarkalatos erényeket, — prudentia, justitia, temperantia és fortitudo, — válóban hősies mérték-ben birta és gyakorolta. Ezen okmány felolvastatásánál a
fenemlített főpapokon kivül még Patrizi bibornok, mint a
I l l
Congregatio Rituum elnöke, Capalti bibornok, mint a szó-ban forgó kérdésnek referense, is jelen voltak. A felolvasás befejozése után elsőben Buttaoni atya, a római oratorianu-soknak superiora, mint postulator causae, azután pedig mgr.
Gastaldi saluzzói püspök, mint a boldogultnak a püspöki széken utódja, hálát mondtak ö szentségének ezen kitün-tetésért, melyre r e n d t á r s u k a t , illetőleg elődjét, oly kegyesen méltatta.
A templomból ő szentsége az intézetnek egyik belső termébe vonult, hol a trónuson helyet foglalva, a jelenlevők-hez hosszabb beszédet intézett, melyre a baltimorei érsek, mgr. Spalding, lelkes szónoklattal felelt, kiemelvén különö-sen azon fényes érdemeket, melyeket I X . Pius szent h t ü n k terjesztése körül az által is szerzett, hogy a különféle nem-zetiségek számára való papnevelő intézeteknek alapításában és adományozásában oly tevékenységet és bőkezűséget fej-tett ki, mely az egyháztörtén?lemben majdnem páratlan s melynek egyik élő t a n ú j á t az itteni virágzó állapotban lévő .éjszakamerikai intézetben látjuk.
F e b r u á r 2-án gyertyaszentelő Boldogasszony napján Capella papalis volt szent Péter templomában. A szentatya,
ki az egyházi ruházatot az u. n. Gergelyféle kápolnában vette fel, tizedielkor jelent meg a sella gestatorián s trónusán helyt foglalva, személyesen végezte a gyertyaszen-telés szertartását, sajátkezüleg osztván a megszentelt gyer-t y á k a gyer-t azok közgyer-t, kikegyer-t ezen kigyer-tüngyer-tegyer-tés rangjuk-, állásuk-vagy bizonyos kiváltságnál fogva megillet. Hogy az erre következő szent menet épen cz idén még a szokottnál is fényesebb volt, világos, ha a benne résztvevő zsinati a t y á k -n a k -nagy számát teki-ntjük, kik a sevillai bibor-nok-érsek, de la L a s t r a y Cuesta, által énekolt nagymisén is mindvégig jelen v o l t a k ; mely után ö szentsége személyesen intonálta a Tedeumot, egy több mint 150 éves fogadás szerint, melyet Róma városa 1703-ban tön, midőn egy borzasztó földrengés az egész várost végmegsemmisüléssel fenyegette. Visszatérve szobáiba ő szentsége, végül a patriarchális bazilikák káp-t a l a n j a i n a k s a szerzekáp-tes rendeknek főnökeikáp-t fogadkáp-ta, kik ősrégi szokás szerint ő szentségének ezen napon megszen-telt s igen csinosan feldíszített gyertyát ajándékoztak.
P A R I S . H o n ó r i u s p á p a . (Vége.) Abból, hogy Honórius egy hibával beszennyezett levelet írt volna, G r a t r y atya azt következteti, hogy a szentszék a tanban hibázott.
I t t ismét a jog egy másik szabálya sértet k meg, mit jó lesz emlékezetbe hozni.
Azt mondják, hogy Honórius kárhoztatása mellett egy átalános és hosszú időn át magát fentartó hagyomány tanúskodik. Ezen hagyomány három átalános, több részle-tes zsinatra, néhány pápa levelére, pápai eskümintára s a kárhoztatás értelmében szerkesztett breviáriumra támasz-kodik. mely utóbbi egész a 16-ik századig volt hasz-nálatban.
E n g e d j ü k meg egy pillanatra, hogy ezen felhozott adatok kifogástalanok, noha ezek ellen nem volna nehéz a m á r sokszor ismételt czáfolatokat emlékbe visszahozni. De mi mindezt most mellőzzük s megengedjük, miszerint a pápaság maga elismerte, hogy Honórius hibázott.
A bizonyítás ezen neme a jogban beismerésnek mon-datik és oszthatatlan. Ezen elv szigorú és á t a l á n o s Azon embernek szava, ki maga magát elitéli, meg nem osztható.
Egész beismerését el kell fogadni avval, mi a beismerésben kedvező és kedvezőtlen.
Már most, ugyanazon időben, melyben az egyház állítólag mondotta vagy elismerte, hogy Honórius h i b á z o t t : állította és nem szűnik meg folyton állítani, hogy a szent-szék legfőbb őre és irányadója a hitnek és mint ilyen csal-hatatlan.
Azon perezben, melyben a zsinat Honórius pápát el-itélte, helyeselte egyszersmind szent Agathó eme szavait :
„Hogy a római egyház az apostoli hagyomány útjáról soha sem tért l e ; hogy az mindvégig szenny nélkül m a r a d t í hogy szent P é t e r r e bízatott testvéreinek a hitbeni megerő-sítése" és szent Agatho hozzá teszi : „Az egész világ t u d j a , hogy elődeim e kötelességet mindenkor teljesítették."
Minthogy a zsinat a pápa ezen bizonyságtételet azon perezbon elfogadá, melyben Honóriust elitélte : világos, hogy azt azért tette, mert e két tényben ellenmondást nem látott és következésképen Honórius tévedésében sem a római egy-ház, sem a pápa tévedését nem látta, sem nem tekintette Honórius levelét, m i n t a szentszék részéről tett hitbeli kije-lentést, sem mint dogmaticai définit iót.
Es ezen m a g y a r á z a t annál valószínűbb, mert Honó-rius levelében maga nyilvánítá, miszerint nem a k a r a hitben Ítéletet hozni. A helyett tehát, hogy itélt volna, a határo-zatot megtagadta és épen ezen türelme vagy hanyagsága az, mely miatt megrovatik.
Nem észszerü3 tehát a zsinat által történt k á r h o z t a -tást így magyarázni, mely m a g y a r á z a t a zsinatnak a szent-szék j a v á r a tett tanúskodásával, a pápák későbbi leveleivel s a Liber diurnus formuláival megegyez ? Ha két tétel, mely ugyanazon tekintélytől származik, külömböző módon ma-gyarázható : nem kell-e inkább oly magyarázatot keresni, mely azokat egyresítse, mint olyat, mely őket ellenmondásba hozza ?
H a egy kárhoztató Ítélet kétes, a jog szabálya szerint azt ezen axióma szerint kell magyarázni : odia sunt re-stringenda.
íme tehát egy kétely, egy egyszerű kétely, elég a r r a , hogy az ellenség egész systemáját felforgassa, legalább füg-gőben tartsa. Nem szükséges bizonyítani, hogy Honórius levelei meghamisíttattak, sem hogy a zsinati actákban inter-polátio történt, sem hogy a pápa, mint magán személy Ítél-tetett el. Elegendő az, hogy ezen m a g y a r á z a t o k egyike lehetséges és hogy a kárhoztató Ítélet véglegesen be nem bizonyítható, elegendő, hogy a tény homályos legyen. E g y felhőcske is elég a r r a , hogy az ellenfél a pápaságot el ne ítélhesse. E g y kétely miatt a j u r y fenakad s az embert nem meri lia'álra ítélni. Tovább fognak-e a keresztények menni s m ; g fogják-e kisérteni kétes dolog miatt az egyházat a pápaság kárhoztatása által mintegy lefejezni? Vederemo.
VEGYESEK.
— Hazai lapjaink is közölték Dupanloupnak a mech-lini érsekhez intézett levelét, melyben panaszkodik, hogy megtagadták töle Rómában az imprimaturt azon levélre nézve, melyet válaszképen a k a r t intézni a mechlini érsek-hez az infallibilitás ügyében. E levél tartalmából azután az egyháznak ellenségei, de fiai is, korbácsot fonni siettek, melylyel kötelességüknek t a r t j á k a római szentszéket, osto-rozni, mint mely a csalatkozhatlanság b a r á t a i n a k megen-gedi, elleneinek pedig megtiltja, véleményeiket kinyomatni.
— Kötelességünk az igazság tekintetéből a mechlini érsek-nek Dupanloupnak említett levelére a franczia lapokban adott válaszát egész terjedelmében közölni. „ F t . ú r ! Épen most olvasom franczia s olasz lapokban azon levelet, melyet ön j a n u á r 17-én volt szives hozzám intézni. Említést tesz ön benne azon válaszról, „melyet Rómában óhajtott a zsi-nati a t y á k számára kinyomatni, nem a k a r v á n azt példám után indulva a lapokban közzétenni a zsinat megnyitása után." Azt is mondja ön, miszerint „Spada atya kijelentette önnek, hogy e czélból imprimaturra van szüksége és hogy ezt önnek nem fogják megadni. Amiértis, minthogy így minden eszmecsere köztünk lehetetlenné van téve, legoko-sabb lesz, ha hallgat, mert ez illik legjobban azon hely-zethez, melyet n e k ü n k készítettek." A lapok visszaélhetnek f t . úr ezen levelével, mely nem eléggé világos és azt hitet-hetik el a világgal, hogy Rómában öntől megtagadják azt, mit másnak megengednek. Ön is ú g y fog gondolkodni ft.
úr, mint én, miszerint szükséges ezen hibát kiigazítani s nem engedni, hogy a sajtó önnek nevével visszaéljen a szentatya k o r m á n y á n a k gyalázására. R ó m a a z s i n a t t a r t a m a a l a t t e t á r g y f e l e t t i s e m m i n e m ű k ö z l e m é n y r e s e m a d j a m e g a z i m p r i m a t u r t és ezen eljárásban nem nehéz felismerni a szentszéknél ottho-nos bölcseséget. F t . úr jobban tudja, mint bárki más, hogy a pápai kormány ilynemű közleményekre most nem a d j a meg az imprimaturt, de megengedi, hogy ilyenek kivülről behozassanak. í g y történt, hogy azon ládák, melyek ft.
ú r n a k az infallibilitás kihirdetése ellen írt Observationsait s G r a t r y a t y á n a k az Observationst kiegészítő levelét tar-talmazták, a legkisebb fenakadás nélkül j u t o t t a k el Rómába és osztattak szét ha, nem minden, de bizonyosan a legtöbb
zsinati atya közt. E n részemről, ft. úr, azt hiszem, hogy a zsinati atyákhoz ily úton semmit sem kellene juttatni. Amit én írok, azt a nagy világ számára írom. A nagy világ szá-mára írtam ft. úr Observationsaira levelemet s ugyan ú g y tettem közzé a lapok útján, miként ft. Observationsait és ha levelem a zsinat megnyitása után látott napvilágot, annak
egyedüli oka az, hogy ft. úr saját observatioit Rómába a zsinatra történt elutazása előtti utolsó időkben tette a lapok ú t j á n közzé. F t . úr t u d j a , mennyire kellett sietnem, hogy levelemet még a zsinat megnyitása előtt elkészíthessem. — Ami G r a t r y atyát illeti, ez a zsinat t a r t a m a alatt intézte hozzám a lapok útján iratát. Ugyan a lapok ú t j á n fogok neki válaszolni, fogok válaszolni újra, de egyedül a nagy világ számára. Sem a zsinat atyáinak, sem a papságnak, nincs szüksége ezen válaszra. Ezek a szent tudomány paizsa által védve vannak a gallicanismus nyilai ellen. De nem így van ez a világ fiaira nézve. Ezeket a támadás fegyver-telenül találja s kegyetlenül megsebesíti. S ez az ok, amiért én G r a t r y atyát követendem mindenhova, mi rt nem nézhe-tem, miszerint a világ elhigye, hogy Rómában a csalásnak és hazugságnak iskolája van s hogy a világ elhigye, miszerint ő Istentől parancsot kapott volna a katholikusok azon átalá-nos hitét ostromolni, hogy szent P é t e r utódai isteni Ígéret-nél fogva legfőbb hivataluk gyakorlatában mindenkor hívek m a r a d t a k . F á j d a l m a s a n esik nokem, ft. úr, küzdeni az ellen,
kit mi mindketten szeretünk. Kérem önt, egyesítse törekvé-seit az enyéimmel, hogy r á b í r j u k öt elhagyására azon harez-nak, mely sem eszéhez, sem szivéhez nem méltó. F o g a d j a stb. V. A. mechlini érsek.
— D ö l l i n g e r úgy t á m a d j a meg a szentszéknek az Isten által adott jogait, hogy kénytelen a fiorenczi zsinat egyetemes jellegét, határozatainak törvényességét s az egye-sülési okmány hitelességét is kétségbe vonni. Elveszett ügynek védelmo ez. Cecconi bevitatta az egyesülési okmány hiteles szövegét ; ami a zsinat egyetemes jellegét illeti, D. ellen m a g a s a b b , a tudományosságra nézve teljesebb tekintélyt hozhatunk elő, t. i. a meauxi püspöknek a f r a n -czia püspökök és tudósok nevében 1441-ben, tehát a zsinat után azonnal, tett nyilatkozatát, mely így szól : „Porro con-cilium Basiiiense unam extremitatem nimis exacuit, quanda veritatem de suprema potestate in uno exstinguere pertentavit. Concilium autem Florentinum b e n e h a n c v e r i t a t e m l u c i d a v i t , u t p a t e t i n d e c r e t o G r a e -c o r u m . " ( S f o n d a t i , Gallia vindi-cata p. 778. ed. P a r i s 1702.) — Második tekintély a konstantinápolyi patriarcha Nipho, aki a kiovi ruthén érsekhez 1492 apr. 5-e'n így í r :
„postulas scire de hac synodo, (Florentina) quomodo fuerit
„postulas scire de hac synodo, (Florentina) quomodo fuerit