^ RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI ÉS IRODALMI FOLYÓIRAT.
MDCCCLXXIVII.
E L S Ő F É L É V .
KIADÓ-TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ:
B R E Z N A Y B É L A ,
J P S Z T E R G O M - F Ö M E G Y E I Á L D O Z Ó P A P , H I T T U D O R , K . M . T U D . E G Y E T E M I N Y . R . T A N Á R , P Á P A Ő S Z E N T S É G E T . K A M A R Á S A .
B U D A P E S T ,
R U D N Y Á N S Z K Y A . K Ö N Y V N Y O M D Á J Á B Ó L . 1887.
T A R T A L O M - J E G Y Z É K
a „Religio" 1887. I. félévi folyamához.
Vezérczikkek, szózatok és tanulmányok.
Magyarország bíboros h g p r i m á s a a j á n l j a a Religiót. 1.
A Religio p á l j a t é t e l e 1887-re. 1.
Idő és örökkévalóság. Szerk. 1.
E g y beteglátogatás, Winter Á.-tól. 1.
Okok és okozatok. Szerk. 2.
Gutenberg. Költemény Mindszenty Gedeontól. 2.
Tárkányi Béla emlékezete. Töredék Szvorényi József akad.
emlékbeszédéből. 2.
Mózes törvénye az egyptologia világánál. D r Giesswein S-tól. 3, 5, 6.
H a t t y ú d a l . Költ. Sántha M - t ó i . 3.
Nemzetközi tudományos katholikus congressus. 3.
A szivképzés Jézus p a e d a g o g i á j á b a n . Dr Steinberqer F.- től. 4.
A győri élő lelki rózsafüzér-társulat. Varga Jáno st ól. 5.
Az Irsik-alapitvány. Levél a Rel. szerkesztőjéhez. Irsik F . kanonoktól. 6.
A Szent-István-Társulatról. Szerk. 7.
R o m á n apologia a katli. egyház érdekében. P. 7.
Szalézi sz. Ferencz mint Doctor amabilis. J a n . 29-iki ünnepe alkalmából. 8.
W i n t e r l Antal emléke. Hahnekamp Gy.-től. 8, 9, 1 0 , 1 1 , 12.
E m . ac Rssmi D. Joannis Card. Simor De novi anni auspiciis Deo consecrandis et de sacro pastorali mini- sterio zelose exequendo, litt, pastorales. 9.
Milyennek képzelte és képzeli a „Religio" a Szent-István- T á r s u l a t tudományos és irodalmi o s z t á l y á t ? Szerk. 10.
Szentirás t u d o m á n y t k é r ü n k ! Egy falusi plébánostól. 11.
Istentagadás és istentelenség. D r Ott Á-tól. 11.
A katholikus kultusz nyelve. Németh J.-tól, 12, 13.
Angster József orgonaművész. Pécsitől. 12.
N é p o k t a t á s - ü g y ü n k . Csippék F.-től. 13, 14.
E m . ac Rssmi D. Joanni Card. Simor de quadragesimali jejunio litterae pastorales. 14.
„Lumen in coelo". XIII. Leo pápaságának IX. évfor- dulójára. Szerk. 15.
E m . ac Rssmi D. Ludovici Card. Haynald litterae quad- ragesimales. 15, 16.
Szent hangzatok. N a g y b ö j t r e . Költ. Balassytól. 15.
A római sz. Officium egy nevezetes döntvénye a p á p á n a k f e n n t a r t o t t bűnesetekre nézve. 16.
A kilencz kérdés — az uniót és a kel. schismát illető- leg. 16.
A dohányzás tilalma az egyházban. I f j . Bobok J.-től. 17.
A középiskolai oktatás Magyarországon. Csippék F.-től.
17, 18, 20, 21,
T á r k á n y i Béla. É l e t - és jellemrajz. Babik J.-tól. 18, 19, 20, 21, 22.
Adhortatio pro S. Quadragesima ad Yen. Clerum Dioece- sis Szatmariensis. 18.
Jacobini Lajos bibornok államtitkár halála. 18.
XIII. Leo pápa brevéje a sz. Anzelmről nevezett ben- czés Collegium újjászervezéséről. 19.
Főm. és ft. Simor János bib. h g p r i m á s elnöki beszéde a Sz.-I.-Társ. közgyűlésén. 23.
Bekx P é t e r atya f , 20.
Központi katholikus bizottság. Felvetése annak az esz- mének, hogy a pápa jubileuma alkalmából alakult közp. k a t h . bizottságot a vallásosság s a kath. ügyek és érdekek ápolása végett állandósítani kell. 24.
XIII, Leo p á p a allocutiója. 24.
P á l m a P á l József bukaresti érsek m a g y a r n a g y b ö j t i körlevele. 24, 25, 26, 27.
Observanda de matrimonio quod ex infidelitate ad fidem
conversus conjux inire vult. Magyarország főm. és ft. bib. herczegprimásának Y. sz. körleveléből. 25.
Festmény a törvényszék előtt. Yálaszul Szana T a m á s - nak Dr Pisztertöl. 25.
Miképpen segíthetik elő az egyházi férfiak a k a t h . sajtó terjedését és emelhetik belső t a r t a l m á t ? Zelliger Y.-tól.
26, 27.
Consummatum e s t ! N a g y p é n t e k i elmélkedés, Haugg L.-tól. 28.
A l l e l u j a ! Szerk. 29.
A megváltás. D a n t e Divina Commediájának Paradicso- m á b ó l részlet. F o r d . Csicsáky I. 29.
v E m e l j ü k k a t h . népiskoláink színvonalát ! Molnár R.-től 30, 31.
E m l é k e k a „gloire" országából. Winter A.-tól. 30,31. 32, 33.
A theologiai o k t a t á s r e f o r m j á n a k kérdéséhez. Dr Since- rustól. 31.
V A * renaissance emlékei a pesti főtemplomban. Némethy L.-tól. 32.
VA pesti lelkészek a X V I . században. Némethy L.-tól. 33.
l/A pesti főtemplom és a mohácsi vészt közvetlen meg- előző évek. 34.
A felső o k t a t á s ' M a g y a r o r s z á g o n . Csippék F.-től. 34, 35, 36.
A p á p a tévmentessége és a világesemények. D r . Lauran A . - t ó l . 3 5 .
SS. D. N . L e o n i s PP. XIII. breve ad Card. Gibbons de erigenda studiorum Universitate in t e r r i t o r i o foedera- tor. Americae S t a t u u m . 36.
Taxil Leo volt szabadgondolkozónak önvallomásaiból.
Mutatvány dr Csápori Gy. ford. 37.
L a p u n k gyásza. 37.
A pesti fő temp lom a török hatalom ideje alatt. Némethy L.-tól. 38, 40, 43, 44.
A püspöki általános helynök. I f j . Bobok J.-től. 38, 40, 41, 42, 43, 45, 46, 47, 48.
F ő m . és főt. dr Haynald Lajos bibornok beszéde, mely- lyel a pápai j u b i l e u m elokészitése alkalmából össze- g y ű l t k a t h . n a g y g y ű l é s t megnyitotta. 39.
A szerzetes szegénységi fogadalma. JF.-től. 41.
A képviselőválasztások. Fráter Laicustól. 42.
Allocutio SS. D. N. L e o n i s PP. XIII. in Consist, seer.
23. Maji h a b i t a ad E m m o s S. R, E . Cardinales. 44.
Yilágszemle. Két jubileumról. A franczia forradalom szá- zados és X I I I . Leo félszázados jubileumáról. Szerk. 45.
Főpáaztori beszéd, melyet ngs és ft. B e n d e I m r e besz- terczebányai püspök ur székfoglalásakor híveihez in- tézett. 46.
Keresztény n é p p á r t . Szerk. 47, 48, 49.
Apuliai emlékek. Winter A.-tól. 49.
Az alpapság s a képviselőválasztási mozgalmak. Fráter Laicustól. 50.
P á s k u j Lajos. f . 50.
^ N e m z e t k ö z i k a t h . t u d o m á n y o s congressus. Szerk. 51.
SS. D. N . L e o n i s XIII. breve ad M. d'Hulst de catholi- corum e r u d i t o r u m congressus. 51.
Simor JánOS bibornok Ítélete J a n n y pleb. ügyében. 51.
E p i l o g egy félév eseményeihez. Szerk. 52.
Intay Vazul f . 52.
Egyházi Tudósítások.
/ a) Belföld.
**. Zsidó megkeresztelése, 5.
A r a d m e g y e . „Külön" és „Közös" erkölcstan, 15.
B e s z t e r c z e b á n y a i e g y h á z m e g y e . A nagyböjti főp. kör- levél, 22. — Ipolyi szivének eltemetése, 29.
Budapest. Magyarországba szóló két levél, 12. — A kultusministeri vita egy emlékezetes pontja, 16. — Szemnecz Emil interpellácziója a vallás- és közoktatás- ügyi ministerhez a kath. alapokat ellenőrző bizottság- ban levő két-szabadkőműves tag iránt, 17. — Vallo- mások, 27. — Mi nyugtalanítja s mi n y u g t a t j a meg a
„Nemzet"-et, 49.
Budapest. Visszatekintés 1886-ra, 1. — Az egyházi ja- vak administrácziójának kérdése, 2. — Szentséges atyánk karácsonyi allocutiója, 3. — „Ne csinálj ma- gadnak f a r a g o t t képet." 4. — A szabadkőművesség közös actiója az ap. szentszék ellen, 5. — A sajtó a sajtóról, 6. — E g y hatalmas lépés előre, 7. — Az egyházpolitikai helyzet Poroszországban, 8. — A pro- testantizmus mozgósít, 9, 10, 11. — Nyilt válasz ft dr Lauran Ágoston egy „észrevételére," 12. — Franczia-
ország egyházi válsága, 13. — A házasság saecularisa- tiója, 14. — Glossák a kultus-budget képviselőházi tárgyalásához, 15, 16, 17. — A római kérdés, 18. — Szentséges atyánk jubileumához, 19. — Szentséges atyánk válasza a bibornokok testületéhez, 20. — Az er- délyi róm. kath. status automiája érdekében, 21. — Lefegyverezés és közvetítés, 22. — A Szent-István-
Társulat XXXIV. rendes közgyűlése, 23. — Szentsé- ges atyánk félszázados papi jubileumához, 24. — Bis- marck h g legújabb beszéde, 26, 27, 28. — N a g y p é n - tek és Dominica Resurrectionis, 29. — A Sz.-I.-T.
öt ujabb népiratkáiról, 30. — A kath. legényegyletek és a „Népszava," 31. — Az egyházpolitikai helyzet Poroszországban, 32. — Fővárosi női bizottság ala- kulása a pápa jubileumára, 33. — Az egyházpolitikai
tvjavaslat a porosz képviselőházban, 34. — A kath.
tanférfiak tervezett római zarándoklata ügyében, 35.
Iskola és tanitók, 36. — Készülődések hazánkban szentséges atyánk félszázados papi jubileumára, 37. — A fővárosi két kath. legény-egylet ünnepe, 38. —
„Legyen kálvinista," t. Apponyi Albert g r ó f : akkor stb., 39. — Magyarország a pápa jubileumáért, 40. — E t haec meminisse juvabit, 41. — U j a b b munkásza- vargások Belgiumban, 42. — Régi hazugságok u j ki- adásban, 43. — Szentséges atyánk május 23-iki allo- cutiója, 44. — Tájékozásul a pápai jubileum ügyében, 45. — A pápaság és Olaszország, 46, 47. — A budai kapuczinus atyák kétszázados jubileuma, 48. — A fővárosi IV. ker. orsz. képviselőjének (Trefort Ágoston vallás- és közokt. ügyi miniszternek) beszéde, 50, 51 52.
Csanádi e g y h á z m e g y e . A „Religio" főpásztori ajánlása.
7. — Valami az úgynevezett országos erkölcsnemesitő egyesületről. 5. — Egynémely közérdekübb közgyűlési határozatok egyházmegyénk magán nyugdíj-segélyalap- járól. 16.
Eger. A „Religio" folyóirat főpásztori ajánlása. 1. — Hazánk kath. néptanítóihoz, a „Népiskolai Tanügy"
felhívása X I I I . Leo pápa jubileuma alkalmából. 23.
Győr. Tisztelgés a főpásztornál püspöksége XX. évfordu- lóján. 38.
Gyulafehérvár. E g y igazán kellő szó a maga idején. 7.
Jalna. Szomorú karácsony-est. 4.
JáSZÓVár. A „Religio" a jászóvári prem. rend tagjainak ajánltatik. 14.
Kalocsa. A „Religio" kath. egyházi s irodalmi folyóirat ajánltatik, főpásztori szózat, 3.
Kalocsai f ő e g y h á z m e g y e . Magyarországba szóló még egy pápai levél, 13.
Kassa. Pagellae „Religio" commendantur, főpásztori szózat, 2 — A „Tollrajzok" II. kötetéből, 10. — A katholikus irodalmi társaság szervezkedése alkalmából a kassamegyei egyházi irók névsora és rövid ismer- tetése, 19, 20. — A püspök végleges búcsúja s az uj káptalani helynök, 26.
Nagyvárad. Egy észrevétel, 11. Végválasz „?" ur- nák, 14. — Nagyvárad öröme, 36.
Nagyváradi e g y h á z m e g y e . Az u j püspök támadtatá- sának visszautasítása, 47.
Onnan a honnan. A Szent-István-Társulat nagygyűlé- sének nyitánya. 25, 26. — „Legyen kaivinista !" 45. — A választások után. 52.
Pannonhalma. A „Religio" cz. folyóirat ajánltatik, 1 1 . P é c s i e g y h á z m e g y e . Commendatur „Religio," főpász-
tori szózat. 6.
Sopronmegyéből. A hitélet nyilvánulása. 47.
Szatmár. Folia „Religio" commendantur, főpásztori szó- zat. 7. — Jandrisics J á n o s plébános beszéde Szatmár város közgyűlésén. 18. — Szatmár emlékezetes napja, vagyis a püspöki búcsúzó, 39.
S z é k e s f e h é r v á r i e g y h á z m e g y e . A „Religio" ajánltatik, főpásztori szózat. 5.
S z e p e s i e g y h á z m e g y e . Pagellae „Religio" commendan- tur, főpásztori szózat. 12. A főpásztor római útjá- ról és a szentséges atya papi jubileumának megünnep- léséről, 41, 42, 43, 44.
Ungvár. A „Religio" főpásztori ajánlása. 15.
VáCZ. Schuster Konstantin székfoglalása. 31, 32. — N m . és ft dr Schuster K. székfoglalója a váczi egyházme- gye papságához, 34, 35, 36. — A bérmautról hazatérő főpásztor fogadtatása. 46.
Váczi e g y h á z m e g y e . Vácz város üdvözlő felirata dr Schuster Konstantin püspök ur ő nagyméltóságához.
1. — A „Religio" ajánltatik, 13.
Veszprém. Szomorú tünet a szentség nélkül kimulók nö- vekvő száma, 14.
V e s z p r é m i e g y h á z m é g y e . A „Religio" cz. folyóirat ajánl- tatik, 9.
b) Külföld.
B e r l i n . A német kulturharcz legújabb phasisa, 33. — A legutóbbi porosz egyházpolitikai törvény s annak társadalmi jelentősége, 50.
BéCS. Vannutelli bibornok pronuntius átveszi a bíbornoki biretumot ő felsége kezéből, 28. — Katholikus nagy- gyűlés lesz Ausztriában, 41.
Bologna. Az olasz katholikusok VII. congressusa, 32.
B u k a r e s t . Az „Osservatore Romano" mgr Palma P á l bukaresti 1. sz. érsek ur legutóbbi apologeticus főp.
leveléről, 40.
Egyesült-Államok. Cleveland elnök nyilatkozata a vallásos- ságról. 20.
Freiburg. {S vájczban.) Az itteni katholikus egyetem ügyéről a genfi protestáns egyetem egy tanárának elis- merő és buzdító nyilatkozata, 49.
Köln. X I I I . Leo pápa levele Kreinentz kölni érsekhez, 37.
London. Diplomacziai összeköttetés a st. jamesi kabinet és a V a t i k á n között, 46.
N é m e t o r s z á g . Mennyi rom marad még fenn a kultur- harczból, 25.
Olaszország. Passagliáról f , 25.
Oroszország. A vallási kérdés a czár birodalmában, 21.
Páris. Grévy elnök di Rende bíboros pronuntiusnak át- adja a biretumot 30. — XIII. Leo pápa beszélgetése egy franczia publicistával (Rendu Jenővel) a napi ren- den levő nagy kérdések felett, 48. — A franczia katho- likusok ezidei nagygyűlésének határozatai. 51.
Róma. Czáfolatok. A szultán és némely katholikusok, 8.
— A szultán főpap-követének fogadtatása a pápa által, 16. — A két egyház, 24. — X I I I . Leo pápa válasza az u j bibornokok hódolatára, 25 — Titkos consisto- rium s az abban mondott allocutio rövid jellemzése, 43. — Bausa Ágoston és Pallotti Alajos u j biborno- kokról, 44. — Rampolla bibornok az u j államtitkár, 46. — A malabari vicariatusokra vonatkozó breve szö- vege, 47. — A karthauzi szerzet főnökéhez XIII. Leo köszönő levele. 52.
S p a n y o l o r s z á g . A spanyol püspöki kar tiltakozása a pápa ellen elkövetett sérelmek ügyében, 6.
Svájcz. XIII. Leo pápa ötvenéves papi jubileuma alkal- mából Svájcz püspökeinek együttes főpásztori szózata, 2 , 3 .
Katholikus Egyleti Élet.
A Szent-István-Társulatnak a Tud. és í r o d . Osztály fel- állítása által remélhető nagy fejlődéséről, 5
Értesítés a magyarországi Papi Ima Egyesüet megala- kulásáról Győrött, 5.
A győri egyházmegye két (soproni és győri) oltár-egy- letének negyedszázados jubileuma, 6.
A Sz.-I.-Társulat 30-as bizottságának üléséről 8, 9, 15, 32, 33.
A budapesti paulai sz. Vincze-egylet X I X . évi közgyű- léséről, 8.
Az országos közp. kath. legény-egylet ezévi rendes köz- gyűléséről jelentés, 10.
Ugyanannak egyévi működéséről jelentés, 11.
ü. Sz.-I.-T. tudományos és irodalmi osztályának terve- zete végett kiküldött 30-as bizottság 6-os albizottsá- gáról, 14 33, 34.
.4 Szent-István-Társulat tudományos é s irodalmi osz- tályának s z e r v e z e t e , Alapszabályok. 17.
A szatmári katholikus kaszinó ezévi rendes közgyűlé- séről jelentés, 19.
A Szent-László-Társulat igazgató-választmányának márcz.
5-én t a r t o t t üléséről jelentés, 20,
Dr Steiner Fülöp pápai praelatus alelnöki előadása a Sz.-I.-T. ezévi rendes közgyűlésén, 24.
A Sz.-I.-T. ápr. 31-én t a r t o t t választm. üléséről jelen- tés, 27.
A szatmármegvei róm. kath. néptanitó-egyesület ezidei közgyűléséről, 29.
A magyar kath. nők pápai jubileumi közp. bizottságá- nak felhívása, 35.
A Sz.-I.-T. május 5-én t a r t o t t választm. üléséről jelen- tés, 37.
A közp. növendékpapság magyar egyházirod. iskolájá- nak életéből egy ünnepély, 42.
Nyilatkozat a Sz.-I.-T. t. tagjaihoz a „Kath. Szemle"
ügyében, 50.
Az erdélyi róm. kath. irod. társulat ezidei rendes köz- gyűléséről, 50.
A Sz.-I.-T. jun. 23-ikán t a r t o t t vál. üléséről jelentés. 51. | A Sz.-I.-T. ,tud. és irod. osztályának' megválasztott tagjai. 52. | I
Katholikus Actio.
Korszerű programm a kath. actio számára a leitmeritzi püspök főp. levelében, ajánlva a „Mon.de Rome" által. 1.
Beszámolás a vallás-terjesztés müve. számára begyült ke- gyes adományokról, Kántor Lajostól. 5.
A szent atya papi jubileumának bécsi előkészítő bizott- sága megküldte a „Religio"-nak „Papst Leo XIII." cz.
alkalmi röpiratát. 8.
-4 „ Vatikáni Okirattár" cz. vállalat ügyében t a r t o t t ér- tekezletről. 9.
Katholikus közgyűlés Veszprémben az ottani r. kath. fő- gymnasium és kath. jellegű elemi iskolák ügyében. 18, 23.
Szentséges atyánk áldozári jubileumára vonatkozólag dr Schlauch L. szatmári püspök ur intézkedése. 19.
Kath. legény-egyleti ház épitése iránt Győrött tevékeny- ség indult meg. 21.
A pápa jubilemára előkészületek a kalocsai főmegyében.
22, 24.
Simor J á n o s bibornok hgprimás elnöklete alatt vegyes, egyházi és világi notabilitásokból álló értekezlet a pápa jubileuma ügyében indítandó országos actio tárgyában. 23.
Magyarországi kath. írók müveinek kiállítása a vatikáni világkiállításban. 23.
XIII. Leo pápa jubileuma a munkácsi egyházmegyében. 23.
A nagyszombati kath. tanitó-képezde Szent-József-ünne- pélyéről. 25.
Magyarország hitoktatói körében mozgalom XIII. Leo jubileumának megünneplése tárgyában. 28.
Kath. tanférfiak tevékenysége zarándoklat indítása ügyé- ben XIII. Leo jubileumára Magyarországból. 30, 32.
Felhívás Magyarország egyházi és világi kath. tanfér- fiaihoz a pápa jubileumára Rómába való zarándoklás
ügyében. 34. '
leum előkészítése alkalmából tartott nagygyűlése Budapest városházának dísztermében. 39.
Jelentés ugyanarról. 40.
A győri kath. önkormányzati testület alapszabályainak megváltoztatásáról bizottsági értekezlet. 42.
A pápai jubileum ügyében a k a t h . nagygyűlés által meg- választott országos végrehajtó bizottság május 26-án t a r t o t t üléséről. 43.
Utasítás a vatikáni kiállítás tárgyainak elküldéséhez. 44.
Tájékozásul a pápai jubileum ügyében. 44.
A Kósa-Schopper féle árva- és kórház fölszentelése Rozs- nyón. 47.
Irodalom.
Az ifjúság öröme. Mulattató és tanulságos ifjúsági olvasmányok.
Kiadja a Sz.-I.-T. 1.
Gör. szert. kath. hitszónok. Folyóirat. Szerk. Melles Emil. 1.
A „Remény" „Bölcseleti Folyóirat", „Közművelődés", „Hazánk"
Egyházművészeti Lap", „Jézus sz. Szive Hirnöke", „Mária-Kert",
„Kalauz", „Népnevelő", „Korunk", „A Külföld Szónokai", „A legsz, Rózsafüzér Királynéja" cz. lapokról, ill. folyó iratokról. 2, 3, 5.
8, 14, 31, 44.
A Majer I püspök ur által kitűzve volt pályatételekre érkezett müvekről a birálat eredménye. 5.
Dr. Steinberger F., Jézus Krisztus a nevelő tanitók eszményképe. 5.
A tudomány- és műegyetemi olvasó-kör évkönyve. 5.
Dr Purt I., Dupanloup nevelési elvei. 6.
Dr Lauran .a., Korszerű egyházpolitikai kérdések. 6.
Sirisaka A, A babonáról. Birálat Paszlavszky S.-tól, 9, 11, 14, 15.
A Sz.-I.-T. népiratairól. 10.
L'oeuvre par excellence ou Entretiens sur le Catechisme par Mgr l'évêque d'Orléans (Dupanloup), 16.
Stolz Albán, Rövid vezérfonal Vincze-egyleti tagok számára, 16.
Leroux A. La-Franc-Maçonnerie sous la 3-me république, 20.
Schneider-Kozora, Nagyböjti sz. beszédek a szevedélyek fékezéséről.
Birálat Paszlavszky S.-tól. 21.
Ruschek-Schaeffer, Kolping Adolf életrajza és A katholikus legény- egylet magyar földön. 25.
Huszár K., Egyházi beszédek, IX. évf., 25.
Hahnekamp Gy., Winterl Antal emléke. 25.
Károly M. A szentmise szolgálatmódja. Ministransok számára. 25.
Hargitai, Néhány szó, melyet egy fiatal barátjához intézett. Az erd. r. kath. irod. társ. kiadv. VI. sz., 25.
Dunte-Csicsáky, A. Dante Divina Commedia müvének III. része , A Paradicsomról," ford. Csicsáky I., 25.
Kreyher, L. Annaeus Seneca und seine Beziehungen zum Ur- christenthum. 27.
Jáky-Ott, Das Buch der Rosenkränze. Jáky magyar könyvének 8. kiad. után ford. Ott A., 28.
Kalocsay A, Mária-lant. 28.
Sankovits B., A nevelőnő. Ford., 28.
Magyarország bib. hg-primása ajánlja Taxii L. „Önvallomásai"- nak magyar forditását. 30.
Gyárfás I., Őskeresztény műemléki tanulmányok. 30.
2üanfce-MüUer-Odenweld-Tomadini, Chorgesänge zum Preis der hí Elisabeth. 31.
Nilles N., Varia pietatis exercitia erga ss. Cor Jesu. 32.
Jelentés a budapesti kir. magyar tud. hittudományi kara által a Répászky-dijra kitűzött pályázat eredményéről. 35.
Schultz I., A tanitó-képezdei oktatás reformja és módszere. 36.
Pályázati hirdetés a Horváth-féle alapítvány dijjaival kitűzött té- telekre. 38.
Amberger J., Pastoraltheologie. Ismertetés. 38, 39.
Ipolyi A., Magyar történelmi s egyháztörténeti tanulmányok. Ki- adta Bunyitay V. 43.
Szathmáry G., Egyházi beszéd. 44.
Ruschek müve Kolpingról és a legényegyletekről Magyarországban.
Púder Rezsőtől. 45.
Dr Karsch L., Ünnepi és alkalmi szent beszédek. 46.
Bende I. Sermo pastoralis ad clerum, Főpásztori beszéd, Hirtenrede, Arcipastrierska rec. 46.
Berlica F., Sermo ad ill. ac ressm D. E. Bende. 46.
Kaderávek, Wissen und Glauben, 46.
U. az, Der Atheismus. 46.
Binder W . J., Das blinde Kind in der Volksschule der Sehen- den. 46.
A „Katholikus Szemle" II. füzete. 48.
Nóvák L-, Divény hajdan és most. 48.
Zádori ev. J. A nemzeti zarándoklat Lourdesba 1881-hen. 48.
Dr Tóth J , Nyitráról Lourdesba és Párisba. 49.
Newman-Tóth, Callista. Elbeszélés, 49.
Monumenta Vaticana Ser. I. T. 1., 51.
Hivatalosak, Vegyesek.
Megjelenik e lap heten- ként kétszer : szerdán cs szombaton.
Előfizetési dij : félévre helyben s posta-
küldéssel 5 írt.
Szerkesztő lakása .-Buda- pest, VIII., József-körut 50., hova a lap szellemi részét illető minden kül-
demény czimzendő.
RELIGIO.
KÄTH. EGYHÁZI S IRODALMI F0LY0IRAT.
NEGYVENHATODIK ÉYFOLYAM.
Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; Budapesten a szerkesz- tőnél, és Rudnyánszky A. könyvnyomdájában.
IV., Papnövelde-utcza 8. sz. alatt, hova a ne- taláni reclamatiók is, bérmentes nyitott levél-
ben, intézendők.
Budapesten, január 1.
1.I. Félév. 1887.
TARTALOM : Vezéreszmék és Tanulmányok : — Isten nevében. — A ,Religio' pályatétele 1887-re. — Idő és örökkévalóság. — Egy beteglátogatás. — Egyházi Tudósítások B u d a p e s t : Visszatekintés 1886-ra. E g e r : A „Religio" folyóirat főpásztori ajánlata. — V á c z i e g y h á z m e g y e : Vácz város üdvözlő felirata dr Schuszter Konstantin püspök ur ő nagyméltóságálioz. — Katholikus Actio :
Korszerű programm a kath. actio számára. — Irodalom : Az iíjuság öröme. — Görög szert, kath Hitszónok. — Vegyesek.
mm itiiia
E V V E L K E Z D J Ü K AZ Ú J É V E T !
Gloria enim hominis ex honore patris sui. (Eccli. III. 13.)
FŐPÁSZTORI AJÁNLÁS.
A magyar katholikus hírlapirodalom egyik kiváló közlönyére, a Budapesten megjelenő ,Religio'-ra hivom föl ez alkalommal a tdő főegyházmegyei papság figyelmét. Majdnem egy félszázad mult el
azóta, hogy a Religio különböző, egymást fölváltó szerkesztők vezetése alatt, de soha nem változó hitszilárd meggyőződéssel, alkut nem ismerő következetességgel védi az egyháznak jogait, hirdeti az igaz- ságot, czáfolja a tévelyt, s nehéz kérdésekben is, tájékoztatólag és felvilágositólag iparkodik hatni a köz- véleményre. A lap jelenlegi szerkesztősége mindent elkövet, hogy az elődeitől átvett örökséget nem- csak a régi magaslaton fentartsa, hanem a mennyire lehetséges, még inkább fejleszsze, tökéletesítse s minél jobban elterjeszsze. De e tekintetben anyagi támogatásra van szüksége, melyet leginkább biztosit az állandó előfizetőknek minél nagyobb száma. A szerkesztő kérelmének szivesen helyt adva ezennel a Religiót a főegyházmegyei papság pártfogásába melegen ajánljuk, megjegyezvén, hogy ez a szerkesztőnél szentmisék elvállalása által is megszerezhető.
Kelt Esztergomban, 1886. clecz. hó 9-én."
A ,Religio' pályatétele
1887-re.
„Kivántatik az „Ur imája" magyar szöve- gének nyelvtörténeti, kritikai és dogmatikai meg- világítása, hogy egy általánosan beveendő szöveg minden szavára és szóalakulására nézve indokolt megállapodás jöhessen létre."
Kívántatik tehát, hogy a pályázók a „Mi Atyánk"
kezdetű imának hivatalos és magánjellegű magyar szöve- geit, a régieket és az ujabbkoriakat egyiránt, lehetőleg teljes számban összegyűjtsék : azokat a Vulgata illetőleg a görög eredeti szövegével mocdatról-mondatra, szóról- szóra összevetve, a magyar nyelvtan történetének és böl- cseletének szellemében megbírálják, hogy igy az egész
tanulmányból kifolyólag egy a magyar philologkrés a ker. dogmatika minden äxQißsLcc-jának megfelelő egyöntetű magyar szövegben lehessen közmegegyezéssel megnyugodni.
Ar archaizmusok tiszteletben tartását s a neologia esetleges igényeinek kielégítését, természeten, alaposan kell indokolni, ott, a hol ez szükségesnek fog mutatkozni.
Nagy tekintélyű nyelv- és hittudósok fognak a pá- lyamüvek bírálatára felkéretni.
"Pályázati határidő 1887. október hó utolsó napja be- zárólag. A pályanyertes mű közlésének jogát a Religio magának t a r t j a fen.
Pályadíj 5 db cs. kir. arany.
Ha valamely pályamű nagyobb becsűnek mutatkoz- n é k : a szerkesztőség szivesen fogja magasabb jutalomdíj- ban részesíteni.
Idő és örökkévalóság.
Non um prematur in a n n u m !
Ha a csiga-lépéssel mozgó antik és „régi jó világ"-nak ezt az elvét a Religiora kellene
alkalmazni : akkor csak most, ez esztendőn volna szabad elkezdeni sajtó-alá adni egymásután azt a száz-száz ives kilencz vaskos kötetet, a melyek pedig kilencz éves szerkesztésünk izzasztó mun- kájának termékeiül már készen forognak Ma- gyarország papságának kezén, évről-évre sza- porodva.
Hanem hát nem az antik s nem a „régi jó világ "-ban élünk. Ma már minden dolog vil- lanyos gyorsasággal igyekszik készen lenni, — hogy el ne maradjon. A pillanatra száz és ezer heáyen egyszerre kigyúló villanyos f'ény már a Vatikánba is bevonult, és templomaink kezdenek az est homályában nappali fény varázsától tün- dökleni.
Yidit Deus cuncta quae fecerat, et erant valde bona. Az Isten alkotta természet erőit az ő dicsőségére s az emberiség boldogitására fel- használni — isteni rendeltetésünk, isteni foglal- kozás, embert Istenhez felemelő munka, Az esz- mék, a gondolatok és érzelmek egész özönét ezer és millió ember részére egy pár óra alatt megsoka-
sítani és az utókor számára fenntartani, a mi tudvalevőleg a sajtónak feladata : ki tagadhatja, hogy ez nagyszerű találmány, az Isten alkotta ter- mészet erőinek dicsőséggel teljes kamatoztatása?!
íme a sajtó eszménye! Oh mily hatalmas Isten áldása ez az emberiségre! Hanem ezt a nagy áldást az emberiség egy része átokká, os- torrá, Üagellum Dei vé torzitotta el. Az emberi- ség egy része arra használja a sajtót, hogy vele az eget megostromolja, az igazságot agyonfojtsa, az erényt letiporja, a meggyőződést eladja, a be- csületet a börzén áruba bocsássa. A sajtó nagy része elszegődött az aranyborjú imádásához. Per- sze, hogy az ég ostromolását és a destructio egyéb munkáit nem mindig bomba-ágyuval és vasmarokkal, hanem legtöbbnyire glacé-keztyüvel s az irályon szétömlő kábitó párizsi parfümmel végzik.
Izrael népének csak egy aranyborjúja volt, mikor megfeledkezett magáról és elhagyta az igaz Isten tiszteletét. Ma minden Istennel s a vallás- sal nem törődő lapnak, sőt minden ilyen ember- nek, meg van a maga külön aranyborjúja. És a világ tele van az ily arany borink bőgésétőj. Ta-
lán ez az oka, hogy a Religio hangja oly lassan és nehezen tud elhatni sok olyan helyre, a hol az ő hangjának egészen otthonosnak kellene lennie.
Nem tesz semmit. Mi azért megmaradunk az eszmények, a jézusi szellem, a krisztusi Isten- és emberszeretet szolgálatában. Zászlónkra nagy szent Gergely pápa e jelszava van felírva : Sic pertranseamus per bona temporalia, ut non amit- tamus aeterna !"
Ugy van ; mert nekünk az időben az örökké- valóságot kell szolgálnunk, nekünk az időt az örökkévalósággal összhangban kell tartanunk. Ne- künk, keresztényeknek, nem szabad ugy élnünk az idővel, hogy az örökkévalóságot elhanyagol- juk, szem elől tévesszük. Előttünk az idő és az örökkévalóság két testvér, a kik egymásra van- nak utalva, a kik egymás nélkül el nem lehet- nek, meg nem élhetnek. Nem illet meg örökké- valóság senkit, csak azt, a kinek az időben való lét már vagy kijutott, vagy birtoka, vagy pedig Isten rendeletéből — már léte előtt öröksége.
Ámde mit ér az örökkévalóság annak, a kit e hármas jogczimek valamelyikénél fogva ez az is- teni kiváltság megillet — igen, mit ér akkor, ha az örökkévalóság praeludiuma, az idő — nem si- került? Jobb lett volna az ily örökkévalóságra nem születni!
Durus est hic sermo, mondja talán erre a metaphysikára egynémely világfi. Oh igen, ke- mény a kérge, de fenséges a magva! Mert fen- ségesebb tárgy az emberi elmélkedés számára az idő és örökkévalóság egymáshoz való viszonyá- nál — csak egy van: maga az Isten. Isten maga a hozzáférhetetlen fényben ragyogó mysterium;
az idő és az örökkévalóság viszonya szintén va- lami mysteriosus ugyan, az egyik oldala, az idő, az világos, fényes, sokszor ragyogó mint a nap.
Nekem az idő és az örökkévalóság viszo- nyának kutatásában legjobban feltűnt egy dolog:
az, hogy a mi szellem-óriásaink, az egyház doc-
torai, szentatyái és ihletett szellemű más ivói,
az időt és az örökkévalóságot becsre nézve egy
szinvonalra helyezik, mondhatni azonosítják. Az,
időről is, az örökkévalóságról is, egyiránt azt
mondják és számtalanszor ismétlik, hogy az mind
a kettő, a becses dolgok legbecsesbike. „Ommum
rerűm praestantissimum est, mondja sz. Ágoston,
quod aeternum est." Sz. Bonaventura viszont egy
helyen az időt mondja legbecsesebbnek : „Nihil
pretiosius tempore." (Super Ps. 118.) és Gerson:
3 RELIGIO.
„Tempum est res omnium pretiosissima," és Just. sz. Lőrincz : „Quid pretiosius tempore ? quid, quaeso illo, fructuosius ? quid carius, quid excel- lentius, quid amabilius ? !" De ligno vitae. De fide, cap. 5.)
A dolognak nyitját kezünkbe adja sz. Jero- mos. „Exiguum temporis perituri, úgymond, aeter- nitatis est pretium." (Ep. 6.) És még világosab- ban sienai sz. Bernardin; „Tanta est praetiositas temporis, quod parvo in tempore lucrari posset homo veniam, et gratiam, et
glóriám."Egy perez becse tebát felér az egész örökkévalóság becsé- vel; mert egy perez alatt meg lehet nyerni, de el is lehefc, sajnos, vesziteni a boldog örökkéva- lóságot; ez pedig elveszitve levén, el van veszve minden, mig viszont, megnyerve levén ez, meg van nyerve minden. Ezért becsesebb az idő min- denné] ; ezért mértéke az magának mintegy az örökkévalóságnak is. A hogy tölti be valaki az ö idejét: olyan lesz az ö örökkévalósága.
Azért tehát, engedje az Isten, hogy életünk idejét s annak minden perczét ugy töltsük be munkával, hogy minden perezünk e földön Cicero szerint, pars sit aeternitatis, érdemes legyen az örök boldogságra!
Boldog uj évet kivánunk ! Egy beteglátogatás.
Irta Winter Ágoston, a Pázmány-intézet aligazgatója.
Mit olvas? E szavakkal közeledett asztalomhoz egyik látogatóm. Érdekes dolgot. Ha tetszik elolvasom, — volt válaszom. És mivel az illetőnek tetszett, elolvastam neki a következőket.
„Máskor meghagyta káplánjának, — t. i. Nagy sz.
Gergely pápa — hogy tizenkét szegényt hivjon meg ebédre. A szent pápa látni akarván vendégeit, eljött, de tizenhármat talált, ezért eléhivatván k á p l á n j á t tudakolá tőle, hogy miért hivott meg akarata ellenére tizen- hármat ? Ez megilletődve vizsgálgatá a vendégeket, s mi- dőn csak tizenkettőt számlált, bátran igy szólt a pápá- h o z : „Hidd el tisztelendő atya, nincsen tizenkettőnél több, a mint parancsolád." É s valóban tizenkettőnél nem is lá- tott többet, és csak is a pápa látott t i z e n h á r m a t ; ki rej- télyesnek találván a dolgot, szemeit a tizenharmadikra sze- gezte, kinek arcza folyton folyvást változott, ugy hogy majd fiatalnak, majd tiszteletreméltó ősznek látszott lenni.
Ebéd végeztével miután a tizenkettő távozott, a tizenhar- madikát egy külön szobába vezette, hol tanuk nélkül be- szélt vele, kérvén őt, hogy mondaná meg nevét. Mire az igy szólt: „Miért tudakozódol nevem után, mely csodála- tos ? Különben emlékezzél csak vissza és tudd meg, hogy én vagyok az a hajótörést szenvedett, ki egykor, midőn zárdád szobácskájában irtál, hozzád jött, kinek te
tizenkét pénzt és azon ezüst tálacskát adtad, melyen anyád, boldog Silvia számodra ételt küldött. Most pedig légy meggyőződve arról, hogy az Isten, ugyanazon a na- pon, melyen vidám lelkülettel nekem azt az ajándékot ad- tad elhatározta, hogy téged egyházának, melyért saját vérét ontotta, főpapjává és szent Péternek, az Apostolok fejedelmének utódjává és helyettesévé f o g tenni, mert en- nek erényét utánoztad, ki a felajánlott adományokat, ki- nek-kinek szükséglete szerint kiosztá." Gergely ezeket hallván igy szólt : „Honnan tudod azt, hogy az U r en- gem már akkor egyházának fejévé választott ?" Mire ekkép válaszolt : „Én az U r angyala vagyok, ki akkor a végre küldettem, hogy szándékodat kifürkészszem." Gergely el- sápadt, de az angyal, hogy a megijedtet vigasztalja, igy szólt: „Ne félj s ne remegj, ime az U r a végett küldött, hogy mindaddig, mig e földön leendesz, őrizzelek ; és hogy azt, a mit általam az Istentől kérni fog»z, bizton elnyer- hessed."
Ott, Róma sz. Borbála kápolnájában álltam, az előtt a vas rácsozat előtt, mely ama fehér márvány asztaltábla megvédésére készíttetett, a melyen Nagy sz. Gergely pápa Sz. Ambrus eme tanácsa s z e r i n t : „ N e m kívántatik tőled gazdag ajándék, hanem önkéntes, békés és szíves szolgá- lat ; mert jobb a káposzta, barátság és szívességgel, mint választott ételekből összeállított vendégség szolgálatkész sze- retet nélküla szegények közt az angyalt is megvendé- gelé, midőn egész váratlanul egy, ermelandi ismerősöm állt mellettem. Mindketten örültünk e találkozásnak ; beszéd- közben emlité, hogy N. h a r á t u n k beteges s Galoroban tartózkodik. A tervet h a m a r j á b a n elkészítettük. Hol- nap Galoroba megyünk. Találkozási hely a vaspálya váró terme.
Midőn reggel lakásomat elhagytam Berzsenyivel mondhattam volna:
Már keleten pirulnak az egek, A viradó hajnal mosolyogf
S a tündöklő aranyos fellegek Közt ragyogó fáklyája lobog.
Társam már várt. A vonat hatkor indult, s másfél óra múlva Albanó állomáson szálltunk ki, honnan fél óra alatt csinos társaskocsin Albanóba értünk.
Midőn 1864-iki aug. 24-én Albanóból harmad ma- gammal a római kapun át, régi odvas fák között, Castel Candolfoba mentem, ott, a kastély k a p u j a felett sárgafe- hér zászló lebegett, előtte pedig egy csapat franczia ka- tona j á r t fel és alá, kiknek fegyverei pyramisokban vol- tak összeállitva. Miután a kis templomban misét hallgat- tunk, a pápai kastélyba menénk, hol majd a termek szebbnél szebb festményeit, majd pedig az alatta fekvő albanói tó csendes vizét és ennek hegyes környezetét néz- tük. Bátran el lehetne ott mondani, amit Garay a ti- hanyi zárdáról mondott :
Nem hiába király keze építette e zárdát, A Balaton partján, ős Tihany ormaira:
Megkap a nagyszerűség, ha körülnézsz, s kénytelen igy szólsz:
Ide vagy egyház kell, vagy fejedelmi lakás !
Két órai várakozás után bevezettek ő szentségéhez IX. Pius pápához ; háromszori térdhajtás után megálltunk előtte, ki e szavakkal f o g a d o t t : „Az Isten áldjon meg
1*
benneteket. Tehát Magyarországból jöttetek ? Álljatok előmbe, bogy láthassalak." Egyikünk röviden üdvözölte
öt, a szeretett főpapot, mire különféle kérdést intézett hozzánk ; azután felkelt és egy szekrényből három ezüst érmet vett elő, melyeket e szavakkal adott á t : „Egy kis ajándékot adok néktek, hogy e látogatásra emlékez- tesen benneteket." Az érmek egyik oldalán a nagy pápa mellképe, a másikán pedig a japáni vértanuk képe volt látható. A szentatya nemcsak, hogy a velünk hozott ró zsafiizéreket megáldá, hanem azt a kérésünket is meghall- gatá, hogy velünk hozott fényképeire valamit irjon. N e - kem pedig kis breviáriumom első lapjára, melyről mondá
„Ez nem szemeimnek való," e szavakat i r t a : „Dominus sit in corde et in ore tuo." Végre e szavak k ö z t : „Az Isten áldjon meg titeket, püspökeiteket és tanitványaito- kat. Az Isten vezéreljen minden utaitokon," megáldott bennünket és mi távozánk. A főpap áldásáról igy szól sz. Á g o s t o n : „ M i d ő n a népet megáldjuk, az Urat kérjük, kívánván tőle, hogy azt egymás és mindenki iránti sze- retettel gazdagítsa, hogy dicsőségének gazdagsága szerint en- gedje megerősödni az ö lelkének erejével ; hogy töltse be őket minden örömmel és békéséggel a hit által, hogy bő- velkedjenek a reményben és a Szentlélek erejében.11
Most azonban, a helyett, hogy balra fordultunk volna, j o b b r a t a r t o t t u n k . Kocsisunk egy, IX. Pius által építtetett 310 méternyi hosszú és 59. m. magas, három- emeletes hidon vitt át, mely Albanót Ariciával köti össze, alattunk terült el a Valle Ariciana. melyről mondják, h o g y az akkor tűzhányó hegy tölcsére volt.
I t t Ariciában időzött Horácz is mint maga mondja :
„Egressum magna me excepit Aricia Borna hospitio modico."
Horácznak a hospitium modicum ugy látszik nem igen tetszett, nekünk pedig az sem kellett, mert á t h a j t v a Aricián, Galoro zárda k a p u j a előtt álltunk meg, hol a ke- resett, rég nem látott beteges barátom j ö t t előmbe.
„0 quis complexus et gaudia quanta fuerunt
mondja Flaccus, midőn Sinuessa-ban Plotius, Yarius és Virgil költőkkel találkozott. Másfél ezer év után én is ugyanazt mondhattam, m e r t : „ N i h i l sub sole novum, — jam enim jiraecessit in saeculis, quae fuerunt ante nos.u
Társam mindenekelőtt a Madonnához vezetett, ki mint valódi szolgáló leánya az Urnák, az engedelmességet az alázatosság elé helyezte, mert mint Avila János, An- dalüsia apostola, a Loyola sz. Ignácz és Borgias sz. F e - rencz által oly nagyra becsült „Audi filia" czimü munká- jában m o n d j a : „Ha az engedelmesség hiányzik, akkor az alázatosság megszűnik erény lenni, és kevélységgé válto- zik át.u
Az Urnák ez engedelmes leánya zöld ruhában és pi- ros köpenynyel van festve, ki jobbkezével a sárga ruhába öltöztetett kis Jézust t a r t j a , ez pedig baljában kékes golyót tart, mig jobb kezének három ujjával áldást osz- togat.
E képet VII. Pius pápa koronázta meg, IV. Ká- roly spanyol király pedig az arany rózsával, melyet a bolds. Szűz kezében tart, ékesité fel. Társam ezekről töb- bet nem mondott, a miért is sz. Ágoston vallomásaiban előforduló e szavakat alkalmazhatnám r e á : „ N e m vala ö
azon sok csacska közül, kiket el kelle tűrnöm, kik tanítani akartak és mondottak semmit
A kegykép környéke fegyvertárhoz hasonlít. Van ott tömérdek rozsdás és fényes, régi és uj, nagy és ki- csiny, értékes és értéktelen pisztoly és gyilok, melyeket megtért rablók aggattak oda. Hányan voltak, kik e fegyverek láttára reszkettek és általok sebesittettek meg vagy veszték el é l t ö k e t ? Es most, ki sem f é l t ő l ö k , mert a bolds. Szűz tulajdonai.
A templomból egy kis udvarra vezettek, hol a fák árnyékában kisebb-nagyobb somaro, — igy nevezik ott a szamarat, — lehajtott fejjel várta a történendőket. Ott kiki a similis simili elv szerint választá a magához il- lőtt, ciZciZj a társaság testesebb és nagyobb tagjai az erő- sebbeken, a kicsinyebbek és soványabbak a kisebbeken és gyengébbeken foglaltak helyet. Miután a válogatás vé- get ért, a kis ajtón az utczára mentünk, hol utunkat meg- fontolt lépésekkel megkezdtük.
Midőn beteg barátomat a költő e szavaival iparkod- tam vigasztalni :
Non est in medico semper, relevetur ut aeger ; Interdum docta plus valet arte malum, —
társalgásunkat nagy nevetés és lárma szakitá félbe, mert a társaság egyik tagja, ki szamarát lármázva és ütlegelve nógatta, hirtelen a ] torban találta magát. Hogy ki volt a h i b á s : a szamár-e, mely erejét fölülmúló dologra nern volt képes, vagy a poros ur, kinek követelései túlságosak és szükségtelenek voltak, azt a felvert por közt el nem ha- tároztuk.
A német közmondás : „ Wer den Schaden hat, braucht für den Spott nicht zu sorgenitt is igaznak bizonyult
be, mert az egyik igy szólt : „ Pulvis et umbra sumus A másik mosolyogva igy idézte H o r á c z o t : nSunt quos asino pulverem appianum collegisse juvat." S midőn a pó- rul j á r t vesszejével szamarát ismét nógatni kezdé. az egyik e szavakkal figyelmezteté ő t : „Memento homo quia, in pulverem reverteris.u E glossákat a szamarakon ülő tár- saság, levén nagyobb részt fiatalabb Írástudó, nevetéssel fogadta. Ily vidám hangulat közt értük el Genzanót, hol a régi via Appiára akadtunk, melyet Albanonál hagy- tunk el. E régi ut Appius Claudius consultól kapta ne- vét, ki kikövezője volt. Vájjon a régi classicus kövezet- nek van-e itt még nyoma, azt a szamár hátáról bajos lett volna meghatározni. Az ut neve sz. Appiát hozta emlé- kezetünkbe, ki ugyanazon hires családból származott, s ki a martyriologium tanúsága szerint Nero második üldö- zésekor nov. 22-én szenvedett vértanúságot. Sz. Pál is emliti e szentet, Philemonhoz irt levelében, kit némelyek ugyanezen gazdag colossai lakos nejének mondanak.
Beteg társam Genzano előtt az ut baloldalán levő, hosszú, két emeletes palotára figyelmeztetett, és igy szólt : Jacobini bibornoknak, a volt bécsi nuntiusnak családi palotája.
Az útról balra fordulva Genzanón át a Nemi tó partjához értünk, melyet annak keleti szikla-partjain fé- lig megkerültünk. Az albanói hegység eme gyöngye, a régiek Lacus Nemorensise vagy „Diana tükre" száz méter- nyi mélységben terült el alattunk, hol még a szél sem zavarja meg zöldes felületét, melyen egykor Traján csá-
5 RELIGIO.
szár díszhajója, mint egy kévely hattyú j á r t fel s alá.
Némi alatt mutatta társam azt a helyet, melyen az egy- kori Diana templomának alapfalaira akadtak. Arról i r j a sz. I z i d o r : „ D i a n á t , annak — t. i, Phoebusnak — nővé- rét, Lunának is, és az utak védnökének mondják. Szűznek is tartják, mivel az uton mi sem terem. Nyilakkal pedig azért szokták ábrázolni, mivel e két csillagzat sugarait az égből a földig bocsátja le." Mivel Diana fivérének nyilait némelyek már nagyon is érezték, egy, az u t mel- lett levő albergo Ingasába vonultunk, szamarainkat pe- dig a classicus rómaiak unokái egy közeli sziklapinczébe
vezették.
A társaság néhány t a g j a régi római szokás szerint,
„mert a rómaiak — mint sz. Ágoston mondja — a sza- badban ebédeltek és reggeliztekvillás reggelit kivántak rendelni. Az ostieroról azonban azt lehetett volna gon- dolni, hogy Nagy sz. Vazulnak eremitái számára irt sza- bályait tanulmányozta, inert a mivel szolgált, csakugyan a szentatya eme szavai szerint volt v á l a s z t v a : „ A z t ami bármely vidéken fáradság nélkül kapható, a mi olcsó és a mit a köznép könnyen szerezhet meg magának, azt sze- ressük
„De bobus narrat aratorA kis társaság néhány t a g j a a szántóvető szokását utánozván elkezdett vitatkozni.
Hogy a tudós vitatkozásnak vége szakadjon, azt kérdé egyikünk az átellenében ülőtől, ki most már a római Campo Verano egyik k r y p t á j á b a n nyugszik : Ki volt na- gyobb bölcs, Salamon-e vagy sz. Tamás ? A kérdés az irás eme szavaival lőn eldöntve :
„Initium sapientiae timor Dominimert Salamon öregségében bálványozó lett. Érdekesek a Hackuborni grófné sz. Mechtildisnek „Liber spirituális gratiae" czi- mü munkájában Üdvözítőnknek hozzá intézett eme szavai, melyek részben Salamonról szólanak : „A mit én irgal- masságból Salamon lelkével tettem, akarom, hogy az em- berek előtt el legyen rejtve, hogy az emberek a testi bűnö- ket annál jobban kerüljék. Hogy miképp rendelkezett jó- ságom Sámson lelkével, akarom, hogy ez is ismeretlen legyen, hogy az emberek folyton folyvást féljenek ellensé- geiken bosszút állani. Hogy pedig mit végzett Origenes lel- kével jóságom, az maradjon elrejtve, hogy senki se ke- vélykedjék, bízva saját ügyességében ; végre, hogy mit végzett kegyességem Traján lelke felöl, akaratom hasonló- képp az, hogy] az ember azt meg ne tudja, hogy ez által a keresztény hit felmag asztalt as sék. Mert daezára annak, hogy e fejedelem sok erénye által tündöklött, mégis a keresztény vallás és a keresztség hijjában volt.u
A reggeli után a társaság egyik része a Monte Ca- vora ment, én pedig beteg társammal, ki kedvemért e reá nézve kevéssé terhes kirándulást megtette, Galoróba tértem vissza. Szamaraink elég lassan lépdeltek, talán a hőség vagy vénségük miatt, a melynek mint sz. Vazul mondja: „társa a restség
Ebéd alatt az Andabaták harcz-modorát annyiban utánoztuk, a mennyiben a tömérdek legyet mindkét kéz- zel kergettük.
Az ebéd utáni siesta helyett a nagy kertbe mentem, hova nemsokára gyengélkedő társam is eljött. Ott, a kut mellé leülve néztük a sok szőlő és gyümölcsfával ékes
rónaságot, mely a közép tengerig terjed, mig megettünk erdős hegyek emelkedének.
Menjünk, mielőtt távoznék, a templomba, igy szólt N . Ott pedig igy vázolta a már emiitett kegykép történetét.
1620. körül egy toskanai fiút nagybátyja, egy ariciai asz- talos, márczius havában az erdőbe küldött, hogy ott bi- zonyos növényt keressen. Es ime a fiu ráakadt a Madonna ké- pére, melv most az oltáron tiszteltetik. A gyermek a kép előtt letérdelt és ájtatosan imádkozott, és általa különösen vonzat- ván, azt naponkint iskola után felkereste. Nemsokára több társa is csatlakozott hozzá, kik mindannyian a szent kép előtt térdre borulva imádkoztak, azt képességük szerint virágokkal ékesítették, sőt szombatokon át lámpát is égettek előtte^
s mindezt egész titokban a nélkül, hogy valakinek emii- tették volna. E gyermekek, kiket az őrangyalok vezettek, ugy cselekedtek mint Üdvözítőnk k í v á n j a : „Mikor imád- koztok, ne legyeteket, mint a képmutatók, kik a zsinagó- gákban és az utczák szegletein állva, szeretnek imádkozni, hogy láttassanak az emberektől. — Te pedig, mikor imád-
kozol, menj be a kamarádba, és ajtó-betéve imádd Atyá- dat a rejtekben, és Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked."
A mennyei atya csakugyan megfizetett, megjutal- mazta e gyermek ájtatosságát, mert midőn nagybátyja műhelyében a falhoz támasztott deszkák reá estek és mintegy eltemették, a gyermek a deszkák alól n y u g t a t t a meg jajveszéklő n a g y b á t y j á t ; és megszabadulván a reá nehezedő tehertől, a sok mindenféle kérdésre azt vála- szolá, hogy a völgyben levő bold. Szűz mentette meg őt.
Másnap reggel a gyermek az álmélkodó asztalost a bold.
Szűz képéhez vezeté, ki ott hálát mondott az Isten any- jának a fiu megmentéseért. E m e és más imameghallga- tások következtében először egy fa kápolnát építettek a kép számára, később pedig, midőn azok mindinkább sza- porodtak, a mostani templomot kezdék építeni, melynek alapját Deti bibornok 1624-i aug. 15-én tette le.
Társammal ismét visszatértem a kut mellé, mely a kert öntözésére szolgáltatja vizét. Akaratlanul is az irás eme helyére gondol itt a n é z ő : „Fons autem ascendebat de terra, et irrigebat omnem faciem terrae.11 A mi felett sz. Ágoston igy elmélkedett : „ Facies terrae, id est digni- tas terrae mater Domini virgo Maria rectissime accipi- tur, quam irrigavit Spiritus Sanctus, qui fontis et aquae nomine in Evangelio significatur ; ut quasi de limo tali homo ille fieret, qui constitutus est in paradiso, ut opera- retur et custodiret, id est in voluntate Patris, ut earn im- pleret atque servaret.u
A meghatározott időre ismét felültünk a szamár hátára és az albanói tóhoz mentünk. Alig látta meg sza- maram a tó vizét, füleit hegyezve irtozatosan elkezdett ordítani, s érczhangjával mindannyi figyelmét magára vonta.
U t u n k a t e tojásdad alakú tó déli oldalán folytattuk.
Ha Italia lakói a madarakat már rég ki nem irtot- ták volna, Petőfivel mondhatnám :
Sötétzöld sátoros Erdőben járok, Kevély tölgyfák alatt Szerény virágok.
A fákon madarak, Virágon méhek, Ott fönn csattognak, itt Lenn döngicsélnek.
Nem rvngedez sem a Virág sem a fa : Hallgatják a zenét Elandalodva.
Palazzuola kapujánál az egész társaság megállt s követvén a Horácz által megénekelt régi szokást:
Tandem fessus dormire viator lncipit, ac missae pastum retinacula mulae Nauta piger saxo religat, stertitque supinus.
Mely szokástól m é g Gvadányi peleskei nótáriusa sem tért el, mert mint m o n d j a :
„Örsnek irányában le is telepedtem, Pányvára lovamat jó fűbe kötöttem Mi is tehát megkötöttük a szamarakat.
Hosszas zörgetésre megnyilt a zárda k a p u j a és mi egymásután megnéztük az itt látható nevezetességeket:
egy sziklába vájt üres sirt, melyről senki sem tudja, hogy ki hospitált benne ; továbbá a zárda felett függőlegesen lefaragott sziklafalat, melyet Albalonga lakói saját vé- delmökre készítettek. E városról sz. Izidor ezeket i r j a :
„ Ascanius pedig, Lavinia mostoha anyjának hagyván az országot, Albalongát épité. Alba-nak szine miatt nevez- tetett, longa-nak pedig mivel hosszú város, a domb hossza miatt, melyen állott
Társainkat várva, jártunk fel s alá a kert utain, melyek alacsony puszpánggal vannak segélyezve, melyről sz. Ambrus így szól: „ M a g a a fácska, mely mindig zöld és leveleit soha sem veszti el, figyelmeztessen téged, hogy hanyagságod által reményedet el ne veszitsd, hanem hogy folyton folyvást sarjadozzék számodra az üdvösség re-
ménye!."
Alig érkeztek meg társaink a Monte Cavoról, el- hagytuk a ferencziek zárdáját, melynek homlokzatára bátran oda lehetne írni Martialis e szavait :
Nunquam divitias Deum rogavi, Contentus modico, meoque laetus."
F á r a d t szamaraink végre is futásnak eredtek, mert a társaság két fiatal uri t a g j a kegyetlenül kezdé őket ütlegelni.
Mire Albanoba értünk már beesteledett, hol elbú- csúzván a társaságtól, a mint kiindultunk, ketten tértünk vissza Rómába.
Róma falai alá érve, az azokon visszaverődő zörej felkeltett, társamat pedig én keltém fel e szavakkal :
„Szépen 1 vagyunk, hát alva társalog velem." Zavara csak- hamar nevetéssé vált, midőn megmondám, hogy engem is csak most keltett fel a zörej.
Sz. Ilona bazilikájától csak a város fala választott el, melyen túl egy dombon áll méltóságteljesen a Mater Ecclesiarum, mely Prudentiussal látszik szólani :
Speculator astat desuper Qui nos diebus omnibus, Actusque nostras prospicit A luce prima in vesperum.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest,
deczember 31.Visszatekintés 1886-ra.
E l é r t ü n k volna tehát az év utolsó napjához, amaz évnek utolsó napjához, melytől remegve sokan oly sokszor em- legették azt a nagy szörnyű prófécziát: Quando Marcus . . . totus mundus vae clamabit. Nem mondhatjuk valami különös módon boldognak az elmúlt esztendőt, de hogy a világ, az egész világ jajkiáltásokban tört volna ki, azt még a pessimisták sem állithatják.
Hozott az 1886-iki év, mint a legtöbb elődje, bona mixta malis. S ha oly nagy előszeretettel emlegetjük a rosszakat, miért feledkezzünk meg a jókról ? Vessünk csak egy rövid pillantást a legazdálkodott évre és majd látjuk, hogyha nincs is okunk teljesen megelégedve lenni az el- múlt évvel, arra sincs valami nagy okunk, hogy ezt az esz- tendőt a legrosszabbak közé sorozzuk. Megfigyelésünk alól persze kivonja magát minden magán- és családi ügy, az elemi csapások rovata stb. Mi csak magasabb egyház- politikai szempontból tekintjük az elmúlt esztendőt.
Hogy — mint illik — hazánkon kezdjük, lehetetlen itt is újból fel nem említeni amaz országos mozgalmat, melyet hazánk száz meg százezer szív legbensőbb tiszte- letével és hódolatával körülvett bíboros herczegprimásá- nak aranymiséje hazánkban előidézett. Hogy Budapest fővárosa, mely ugy húsvétkor, mint Budavár visszavivá- sának kétszázados emlékünnepén az aranyszájú bíboros szónok körül egybegyűlve ugy örömének mint kath. érzü- letének oly eclatans nyilvánulást adott, ebben az egész országnak jó példát n y ú j t o t t : ezt a legilletékesebb helyen nyíltan elismerték. Ezen országos ünnepre, mely osztatlan lelkesedéssel ületett meg, nem csak megelégedéssel gondol vissza a kath. szív, de vigasztalással és reménységgel is a jövőre nézve. A felséges király, a magas kormány, a nemzet zöme, szine java együttesen Esztergomban, vagy testben vagy lélekben, impozáns egy jelenség, mely méltó, hogy későbbi századokra is megörökíttessék.
A Szent-László-Társulat negyedszázados fennállásá- nak ünnepélye méltóan az örvendetes jelenségek közé számítható, valamint a
Szt-István-Társulat
körében mutat- kozó üdvös sokirányú működés is szép reményeket támaszt a jövőre, amint már is elismerésre méltó eredményeket létesített ezen nagyérdemű társulat az u j irányú tevé- kenység terén. Az alakulóban levőirodalmi osztálytól
a Sz.-I.-T. kebelében mi részünkről jót remélünk és az erők tömörülése jóakarat és tapintat mellett könnyen eszközölhető volna. — Ama súlyos és nagy csapás alatt, melyet a váradi püspök váratlan halála által egyházunk és hazánk szenvedett, még ma is meghatva áll tár- sadalmunk.
Ha hazánkból áttekintünk hitünk fővárosába,, a keresz- ténység szivébe, ott látjuk
szentséges atyánkat,
fájdalom, ugyanazon bajok és megpróbáltatások között, melyeket az elmúlt év számára és az egyházra hagyott. Sőt a helyzet jóval rosszabb, valósággaltűrhetetlenné
lett. Az antiklierikális mozgalmak, az olasz kormány gyengesége és bünrészes- sége, a vén bűnös Európa hallgatag, gyáva, részvétlen magatartása, valóban nem örvendetes képet nyújtanak szentséges atyánk helyzetéről ; sőt olyan az, hogy az egyház minden lelkes hü fia, ki még el nem vesztette7 RELIGIO.
teljesen hitét, kell, liogy minden alkalommal, minden esz- közzel, különösen pedig állandó buzgó hő imával ostro- molja az eget, hogy szabaditsa ki Isten szentséges atyánkat méltatlan sanyarú helyzetéből. Ez szent kötelesség, mely addig fennáll, mig közös atyánk helyzete meg nem változik.
Németországban
az egyházi béke lassan, de biztosan helyreáll ; szentséges atyánk nagylelkűsége, az európai hely- zet nehézsége, az eddigi törekvések sikertelensége, mind ez, más, nyilvános megfigyelés alá nem eső inditó okokon kívül, biztos reményt nyújt, hogy némethoni hitsorsosaink számára az 1887-iki év meg fogja hozni, miért oly b á m u - latos kitartással — spectaculum angelis et hominibus dignum — küzdenek.Francziaország, ugy látszik, a váltságnak, ha nem utolsó, mégis egyik utolsó stadiumába lépett. A gonosz- ság nagyon diadalmaskodik: multum valet, sed non prae- valebit. Az egyháznak elsőszülött leánya, ugy látszik, m é g nem bünhödte a multat, hogy jövendője örvendetesebb lenne. De sokkal óvatosabbnak t a r t j u k a franczia nemze- tet, sokkal nagyobbnak véljük e nagy nemzet, kivált a Charitas terén szerzett nagy, sőt páratlan érdemeit, hogy lemondanánk e nemzet jövőjéről, hogy nem tartanok bizonyosnak az Isten irgalmának elérkeztét, qui fecit natio- nes sanabiles.
Olaszországban
a múltjáról teljesen megfeledkezett forradalmár csőcselék a páholy vezetése alatt csakugyan rombol és pusztit, mintegy maga alatt vágva a fát, mert az esztelen egyházüldöztetés előbb-utóbb tönkreteszi amaz alapokat is, melyeken az emberi társadalom nyugszik.E s ezen épület beomlása, ha valahol Olaszországban iszo- nyatos és borzasztó leszen ! Isten legyen kegyes a szegény, elvakult "és megrögzött nemzetnek !
A
Keleten
vajúdó nagy kérdések kétségkívül acut stádiumba léptek. A schismának harcza lesz ez, életre- halálra. Ha Isten meg nem világosítja a szakadárokat, annyit legalább várunk, hogy a nagy világháborúban a görbe kereszt nem lép a félhold helyébe.Mindeme szomorú viszonyok között, a páholy és a forradalom retenetes erőlködése között, erősen és szilárdan ragaszkodva a változhatatlan sziklához, reméljük és hisz- szük, hogy e szikla erőssége nekünk is erőt és biz- tonságot nyújt. E g y van a világon, a mi legyőzhetetlen : és ez az egyház és az, ki benső, élő, szoros viszonyban van, volt és marad az egyházzal és ama sziklával, melyre az egyház alapítva van !
In te Domine speravi, non confundur in a e t e r n u m ! Eger. A „Religio" folyóirat föpásztori ajánlása. —-
„5123. sz.
A „Religio" czimii kath. egyházi s irodalmi folyó- irat, mely közel félszázados fennállása alatt, legtekinté- lyesebb egyházi iróink közreműködése mellett, a katho- licizmus általános érdekei, ugy különösen hazai egy- házügyeink irodalmi védelme és tárgyalásai által a tiszta kath. felfogás szilárdítására, a hittudományi ismeretek terjesztésére s a vallásos érzület élénkítése és erősítésére mindenkor nyomatékosan, nem egyszer irányadólag h a t o t t : kitűzött s napjainkban főleg félreismerhetlen fontosságú feladatát jelenleg is múltjához méltó komolysággal s
buzgalommal tölti be. Teljesen érdemes azért, hogy első sorban a papság mind szellemi, mind anyagi támogatá- sával mennél nagyobb mérvben pártfogolja s terjeszté- sére minden lehetőt megtegyen.
Egyházmegyém t. papsága, nem kétlem, eddig sem hagyta érdeklődés nélkül e folyóiratot ; de annak kivált mai viszonyaink között kívánatos fokozottabb pártolása tekintetéből indokoltnak s az uj év közeledtével idősze- rűnek találom figyelmébe ezúttal különösen is és mele- gen ajánlani ; azon biztos reményben, hogy azt további előfizetései, mint szintén irodalmi közreműködése által is készséggel t á m o g a t n i fogja.
Megjelenik hetenkint kétszer ; előfizetési dij félévre 5 frt, tnely a szerkesztőhöz (dr Breznay Béla, egyetemi hittanár, Budapest, VIII. József-körut 50. sz.) küldendő, a kinél szent misék elvállalása által is megrendelhető.
Kelt E g e r b e n , 1886. deczember hó 26.
J ó z s e í s. k. érsek."
Váczi e g y h á z m e g y e , decz. 16. Vácz város üdvözlő fölirata dr Schuster Konstantin -püspök ur Ö nagyméltó- ságához.
A városi képviselőatestület, írja a , Váczi KS, mult szombaton t a r t o t t közgyűlésében, — mint már lapunk mult számában jeleztük — elhatározta újonnan kineve- zett p ü s p ö k ü n k e t feliratilag üdvözölni.
A felirat á t g y u j t á s á r a a küldöttségbe beválasztattak, Réty Ignácz polgármester vezetése alatt, dr Freysinger Lajos, dr Csányi János, Csávolszky József és Krenedics Ferencz.
Polgármesterünk előzetesen tudomására hozta püs- pökünknek a képviselő testület hatarozatát s kérte a napnak meghatározását, melyen a küldöttséget fogadni kegyes leend.
U j püspökünk erre táviratilag tudatta polgármes- terünkkel, hogy a város elhatározását nagyra becsülii azonban a közeli szent ünnepeket Kassán töltvén, a kül- döttségi tisztelgést megtörténtnek veszi s a feliratnak csupán elküldését kéri, egyúttal a „régóta szeretett s kegyelt város egész közönségére Isten teljes áldását s minden kegyelmét szive mélyéből kívánja."
E táviratra polgármesterünk újból arra kérte püs- pökünket, hogy a küldöttséget Kassán kegyeskedjék el- fogadni, azonban a válasz ismét tagadó lett, a mennyiben az idő és nagy távolság miatt, a küldöttség tagjai iránti tekintetből, nem engedte meg, hogy a küldöttség Kassára fáradjon.
í g y tehát posta u t j á n fog elküldetni az üdvözlő felirat, melynek szövege a következő :
Nagyméltóságú Püspök ! Kegyelmes U r u n k !
-¥ácz város képviselő testülete Nagyméltóságodnak váczi megyés püspökké történt kineveztetése alkalmából a mai napon rendkívüli közgyűlésre gyűlvén egybe, köz- lelkesedéssel fogadta annak hírét, hogy az isteni gond- viselés és legmagasabb királyi kegyelem nagyméltóságo- gat vézérelte a városunkról nevezett ősi egyházmegye kormányára. A város minden polgárát átható öröm nyil- vánulását emlékezet okáért jegyzőkönyvébe iktatta a
