A franczia esküdtszék közelebb halálra ítélt egy Duval nevü anarchistát, mert ez rabolt és g y ú j t o g a t o t t
— és pedig a mint a tárgyaláson kifejezé — a szabadság nevében. Önkénytelenül megborzad az ember, mikor a j ö -vendőre gondol ; mit nem fognak még elkövetni az e f a j t a istentelen egyének, az anarchisták, a kiknek csupán csak az a czéljuk, hogy a vallás kigunyolása mellett, a törvényt, a társadalmi rendet felforgassák, megsemmisít-sék ! A társadalomnak eme veszélyes fekélyei termékeny t a l a j r a találnak különösen a munkás-osztály bebelében.
Azok a munkakerülő, félmüveit, tudákos egyének Darwin és a többi álbölcselkedők tanait vallják és hirdetik, az ő
11*
ferde felfogásuk szerint, megmételyezvén ez által a tu-datlanok szivét, a kik aztán nem ismernek többé Istent, sem — biint.
Az atbeismus, istentagadás, szorosan véve az Isten-nek elméletben való megtagadását akarja kifejezni ; az Is-tennek gyakorlatbani megtagadása pedig oly egyének gon-dolkodásmódja, a kik ugy élnek, illetőleg cselekednek, mint a kik Istennek létezésében nem hisznek : ez meg már nem istentagadás, hanem istentelenség. Es az isten-telen, mint a baromnál is alábbvaló, vájjon megérdemli-e,
éljen, hogy élvezze mindama földi jókat, melyekkel Isten az emberiséget oly bőkezüleg ellátja ?
E p gondolkozású ember nem is lehet istentagadó, annál kevésbé istentelen, mert hiszen minden a mi a világon létezik, azt tanitja, hogy van Isten, s boldog a ki hiszi, de j a j annak a boldogtalannak, a ki nem hiszi !
Már az ó-korban voltak atheisták, abban a korban, midőn számos isteneket imádtak. A többek közt az athe-isták is mintegy ösztönszerűleg érezték, hogy az ísten-beni hit nélkül a társadalmi rend fenn nem állhat, mert igy az emberek sem személy-, sem vagyonbiztosságot nem élvezhetnek, egy szóval vége minden jólétnek, ezért a melosi Diagonast, ki istentagadónak hirdette magát, fogságra v e t e t t é k ; innen ugyan az megszabadult, hanem oly üldöztetésnek volt kitéve, hogy utoljára is, folytonos bolyongása közben, hajótörés alkalmával elpusztult ; a cyrenei Theodorust pedig istentagadás gyanúja miatt ha-lálra Ítélték.
De mi is lenne a világból, ha az ily őrjöngök ha-talomra j u t n á n a k ? Láttuk a mult század végén a fran*
cziáknál s fájdalom, láthatjuk ma is, nem csak ott, ha-nem E u r ó p a több müveit államában : mint törnek az em-beriség formájából kivetkőzött egyének minden ellen a mi szent, irtóztató vandalizmussal rombolva szét oltárt és családi tűzhelyet. Es ha csakugyan hatalomra emelkednék az atheismus : a milyen borzasztó rombolást az akkor vég-hez vinne, még a legidegesebb képzelem sem birna ahhoz foghatót alkotni magának, nem hogy azt tollal leirni lehetne. De hála Istennek ! van józan ész, a melyet ez a képtelenség meg nem ingathat, van tisztán érző szív, a mely ez őrjöngéstől iszonyattal fordul el. S addig mig az ész és sziv kormányoz : élni fog a hit, vele a becsü-let, erény, j o g és az igazság !
Az emberi gyarlóság pedig végre is kiüt akár is-tentagadón, akár istentelenen : filozófuson vagy anarchis-tán. Bolond volt mindegyik teljes életében, de a végórában kijózanodik, s a bűnös lélek rendesen egy sóhajjal h a g y j a el a t e s t e t : „Oh Istenem!11 R é g megmondta már Tertul-lián: „Anima naturaliter christiana."
Dr Ott Ádám.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, febr. 4. A protestantismus mozgásit. — III. Kivonatban — ne prolixitas nauseam pariat — ipar-kodtam utolsó számunkban bemutatni az evangelikus szövetkezet kiáltványát főbb vonásaiban. T. olvasóink
magából az iratból meggyőződhettek, hogy két irányban mozog e nevezetes kiáltvány. Tömöriteni a
protestantis-mus követőit ha nem is kizárólagosan, de első sorban a R ó m a elleni harczra. Ez tiszta dolog és reánk nézve igen becses vallomás.
L'union fait la force — az egységben van az erő : ezt a protestantismus kénytelen anyaszentegyházunkról elismerni, ezt kénytelen önmagánál fájdalmasan nélkü-lözni. S valósággal a katholicismus egysége ma fé-nyesebben mint valaha szembetűnő, kivált a harczmezőn, Németországban. Az a szoros egység, mely a hiveket lelkipásztoraikhoz, ezeket püspökeikhez, ezeket az egység középpontjához a római pápához fűzi — acies bene ordinata és azért terribilis. Ebben az egységben hitroko-naink birták és birják erejüket, sulyjokat, tekintélyöket.
Nincsenek ottan scopae dissolutae ; azért erősek hittest-véreink, bátrak, diadalmasak, kiket ellenfelük is tisztelni kénytelen, kiktől még a több és nagyobb anyagi eszkö-zök birtokában levő ellentábor is fél, kiktől önmagát eddig legyőzetve kénytelen elismerni. Mily tanulságos példa! Mily sajátságos világosságot vet ez más orszá-gok viszonyaira ! Mily hatalmasan és ékesszólóan hir-deti az egész világ katholikusainak : ha erősek, tekinté-lyesek, győztesek akartok lenni, legyetek egységesek, ut omnes unum ! Mily megszégyenítő ez a fenséges példa azokra, kik jóval kedvezőbb viszonyok között jóval keve-sebb — sőt azokkal szemben alig számbavehető eredmé-nyeket, ha nem egyenesen és következetesen balsikereket, kénytelenek feljegyezni, mert egység nélkül szűkölködnek.
Erudimini ! . . .
Amit az evangelikus szövetkezet kiáltványa a né-metországi katholikusokban elismerni és tisztelni kény-telen, ezt — saját vallomása szerint — önmagában hiába ke-resi. „Rómának erőteljes egységével szemben — igy panaszolják ezt önmagok — a német-evangelikus keresz-ténység szomorú ziláltságban áll. Az egyes országok egyházai, a melyekre szakad, csak igen laza kötelékkel vannak egymáshoz fűzve és a többire annyira egymástól elszigetelve, hogy az evangelikus közöntudat (Gemein-bewustsein) elsatnyul. Még veszedelmesebb a pártoskodás, mely legjobb erőinket felemészti és a protestantismus fejlődését akadályozza. Mig mi belső egyházi kérdések felett egymással veszekedve az elzüllődést terjesztjük, addig ellenségünk, ki vesztünkre tör, feltartóztathatatlanul előre nyomul." Ily vallomással szemben mi fel vagyunk mentve annak kimutatása alól, hogy mily nagymérvű a protestantismus kebelében a ziláltság és azért a gyön-geség !
Ha a protestantismus minden árnyalatú férfiai kö-zösen, együttesen az egész világnak feltárják belállapo-t u k a belállapo-t , akkor csakugyan igaznak kell lenni, hogy az egység hiánya köztük oly nagy és oly kevés emiatt az erejök. Ily kellemetlen vallomásra bizonyára nem fanya-rodtak volna, ha nem éreznék ők maguk első sorban annak a meghasonlásnak teljes súlyát, melyet annyiszor konsta-tált már a katholikus világ.
De amint az állami életben tapasztaljuk, hogy a belső bajok nagysága vagy gyógyithatatlansága esetén rendszerint egy külactióban keresnek mentő-eszközt, ez által, mint valami biztonsági szellentyün át kibocsátva a veszedelmes elemek fenyegető expanzív és robbanó h a
-RELIGIO. 85 t á s á t : igy tűnik fel nekünk az evangelikus szövetség ama
taktikája, mely a beismert belviszályok ellen k ü l h á b o r u -ban keres orvosságot. Igy tehát kell harcznak lenni a kath. egyház ellen, ha másért nem, hát csak legalább azért, hogy összetartson a protestantismus, hogy szét ne hulljon, mint a föloldott kéve.
A protestantismusnak szüksége van e harczra, és a katholicismusnak nem válik kárára. A kath. egyház lé-nyegében küzdő egyház és azért sokkal jobban válik javára a friss harcz, mint a rothadt béke. Nem keresi a harczot, de a felajánlott, reá erőszakolt küzdelem elől sem tér ki. Hisz nemcsak Németország l e g ú j a b b hely-zete, de más országok állapota a századok hosszú lán-czolatán át, mint a jelenben is élénken illusztrálja, hogy a nyilt, becsületes küzdelem sokkal jobban használt az egyháznak, mint az egészségtelen alapon nyugvó és azért önmagában veszedelmes, rothadt béke, mely ugy a jelle-meket nyomorultakká, mint az actiót lehetetlenné teszi, az életet vegetálással és az egészet elposványosodással
fenyegeti. Amint minden harcz, ugy az evangelikus szö-vetség által újból élesztett harcz is a kath. egyháznak csak használni fog. E r r ő l tanúskodik a mult, erről f o g meg-győzni a jövő.
Ennyit az evangelikus szövetség dolgában, melyet nem csak egyetemes szempontból érdemesnek találtunk közelebb ismertetni, de egy specialis oknál fogva is, mert nem ritka esetben tapasztaljuk, hogy a fehér-fekete kor-látokon tul hangoztatott protestáns eszmék itthon is, vagy kint tanuló egyénekben apostolokat szereznek, vagy pe-dig az itthon levőkben visszhangra találnak. Azért résen kell lennünk és nyugodtan, de harczkészen bevárni a támadást. Erősségünk a mi egységünk, a melyre ma na-gyobb szükségünk van, mint valaha. Győzni f o g u n k mint német hittestvéreink, ha egységüket utánozzuk ; erőtlenek les.ünk és maradunk, mig az egység erőssé nem tesz! ?
Pannonhalma. A „Religio" cz. folyóirat ajánlása. — 40. sz.
A rendtárs uraknak szives pártolásába ajánlom me-legen a ngs és ft. dr Breznay Béla egyetemi ny. r. hit-t a n á r ur, pápai hit-t. kamarás szerkeszhit-tésében megjelenő
„Religio" czimű lapot, a mely már közel félszázad óta kitartóan szolgálja a katholikus egyházat és papságot, s az általa képviselt ügy szentségéhez méltó komoly mo-dora, a pártvillongások és érdekek által meg nem inga-tott következetessége által, a közbecsülést vivta ki ma gának. — Az előfizetési dij (félévre 5 frt) a székház pénztárából vehető ki. K o l o s m. k.,
főapát.
Nagyvárad. Egy észrevétel. — Nagyságos Szerkesztő U r !
Talán nem egészen helyes az, ami becses lapjának, a „Religio8-nak f. é. 9-ik számában megjelent „A pro-testantismus mozgósít" czimű, máskülönben igen becses budapesti egyházi tudósításában javasoltatik, hogy t. i.
„állittassék fel elvnek az, hogy a házasság jogérvényesen csak ama forum által Ítélhető meg, mely előtt az meg lön kötve."
J ó l tudom én azt, miszerint a tudós levelező által felállított „alternatíva" ezen második részében csak az czéloztatik, aminek kifejezést ad levelező ugyanazon „al-ternatíva" első részében is, hogy t. i. eleje vétessék min-den oly kisérletnek, amely a kath. vallású házasfelek va-lamelyikének „in fraudem legis" való defectionálása foly-tán, a házassági kötelék „Canon"-ellenes felbontását szokta eredményezni.
Az iménti „javaslat" törvényerejű minőségének üd-vös eredményeit sem lehetne eltagadni azon esetre, ha Magyarországban a házasságok csak „kath. forum" előtt volnának érvényesen megköthetők. De mivel a vegyes há-zasságok akárhányszor „nemkath. forum" előtt köttetnek m e g : világos, hogy az iménti indítvány életbeléptetése által, az ilyen vegyes házasságok egészen kivétetnének a k a t h . egyház „jurisdictio"-ja alól, daczára annak, hogy a m. t. levelező ur által is helyesen idézett „Conc. Trid."
s z e r i n t : „Si quis dixerit causas matrimoniales non spe-ctare ad judices ecclesiasticos ; anathema sit." (Sess. XXIY.
Can. XII.)
S ezen szerény megjegyzésem nem áll ellentétben azokkal sem, amiknek „Korszerű egyházpolitikai kérdé-sek" czimű füzetkémnek 5-ik czikkében (45. 1.) követke-zőleg adtam kifejezést: „Legelőször is azon kezdem,
„hogy olyan házassági válóperekre, amidőn összeveszett
„kath. házasfelek közül az egyik fél azért tér át a pro-t e s pro-t á n s felekezepro-tre, hogy a másik félpro-től elválhassék : nem
„alkalmazható „A /egyes házassági válóperekről" szóló
„1868. X L V I I I . t. cz. azon intézkedése, hogy „Mindenik
„félre nézve egyedül saját illetékes bíróságának az illető
„fél saját hitelvei alapján hozott jogerejü Ítélete köte-l e z ő " ; hanem az iköte-lyen házassági perek, „amennyiben a
„házassági kötelék érvényességét és akár az ideiglenes
„elválást, akár a végképi felbontást tárgyazzák," a
pol-„gári törvénykezési rendtartás tárgyában hozott 1868.
„LIY. t. cz. 22. §-ának megfelelőleg, kizárólag csak a
„kath. szentszékek illetékessége alá taroznak : 1-ször azért,
„mert az ilyen házasságok nem minősíthetők „vegyes há-z a s s á g o k k á . " Ahá-z ugyanis (in casu) „vegyes háhá-zasság,"
„amelynek megkötésekor, a házasulandó felek egyike ka-t h o l i k u s vallású, a másik fél pedig nemkaka-th. hika-tfelekezeka-t-
hitfelekezet-„hez tartozik. De a szóban levő esetben, a házasság meg-kötésekor mindakét fél katholikus volt. Minélfogva a
„köztök létrejött kath. házasság eredeti jellegét nem va-r á z s o l h a t j a „vegyes házasság"-gá azon köva-rülmény, hogy
„az egyik fél „in fraudem legis" kilép a kath. egyház kö-t e l é k é b ő l , merkö-t a házasság, minkö-t „ackö-tus kö-transiens," nem
„az egyik félnek defectionálásakor j ö t t létre „vegyes há-z a s s á g " alakjában, hanem midőn annak megkötésekor a
„sacramentalis actus transiens" inaugurálta a kath.
egy-„ház elvei szerinti „status permanens"«t. De meg 2-szor
„az ilyen esetek nem bírálhatók el jogérvényesen másutt,
„mint kath. egyházi forum előtt, azért sem, mert az
„illető „in fraudem legis agit." Azért defectionál ugyanis
„a kath. hittől, hogy a kath. hitelvek szerint
felbonthat-„lan házassági köteléket felbonthassa, vagyis hogy az őt
„kötelező „törvényt" kijátszhassa. Már pedig a magyar
„Corpus Juris"-nak az észjogban gyökeredző s ennél-f o g v a hatályon kívül nem helyezett, de nem is
helyez-„hető egyik elve az is, hogy : „Fraus et dolus nemini
„patrocinantur." (Triparti P . 1. tit. 71.; P. 2. tit. 83.)
„Tehát törvénykönyvünknek, vagyis a „Corpis J u r i s " - n a k
„ezen hatályon kivül nem helyezett jogelve szerint, az ér-v é n y e s házassági köteléknek ilyen uton ér-való felbontásá-énak megkísérlése, mint minden „fraus et dolus," bűnügyi
„eljárás alá eső büntetendő cselekményt képez."
Nem a katholicismus helyzetét súlyosbító törvé-nyeket kell tehát kérelmeznünk : hanem olyanokat, ame-lyek inkább enyhíthetnék a mostani elviselhetlen, ha nem is „törvényes," de mindazonáltal „tényleges" állapotot.
Ha ebbeli „észjárásom" a Religio „irányával" meg-egyeznék : ugy kérem Nagyságodat, miszerint annak, a jelen sorok szives közlése által,x) kifejezést adni méltóz-tassék.
Kiváló tisztelettel lévén Nagyságodnak
Nagyváradon, 1887. jan. 31-én.
alázatos s z o l g á j a : Dr Laurán A g o s t o n.
I R O D A L O M . A b a b o n á r ó l .
Közhasznú, erkölcsös olvasmány a magyar nép és a serdültebb ifjúság számára. Irta : Sirisaka Andor, pécsi tanitó. Ára 50 kr. Pécsett, 1886. I—XI -f 110 l.
Sirisaka A. tehát, a babonáról irván, babonairtást is i g é r t ; zászlajára tűzte: „A nép fölvilágositása a val-lás utján!11 — s e nemes igyekezetét már kiemelők tő-lünk telhető dicsérettel. N e m tagadható, hogy könyvével használt; de az is igaz, hogy nemes elveinek ösvényén dicséretre méltóbb munkát végzett volna, ha a tömérdek, népünk körében élő babonának per longum et latum elsorolása mellett — kissé több gondot forditott volna az oktatásra, felvilágosításra, azaz : a babonairtásra ! Ve-gyük a dolgot ugy, a hogy van. A nép vagy ismeri azt a rengeteg babonát, vagy nem. Ha ismeri s még egyszer elsoroljuk neki, a nélkül, hogy a babonás felfogást al-kalmas, figyelmet lekötő példákkal, történetkékkel nevet-ségessé tennők, s vallásos lelkülettel a tudomány népsze-rűsítésének lejtőin az egyszerű nép lakóházába ereszked-nénk, — alig hihető, hogy erős akarata lesz azt a sok vérébe ment babonát elhagyni. H a nem ismeri mind a nép az ott elősorolt babonát, — az elősorolás u t á n is-merni fogja s a babona rémképeivel telik meg gazdag képzelő^tehetségének köre, és pedig annál i n k á b b : mi-nél élénkebb benyomást tett rá a sok babona élénk, hosszas, borzalmas előadása — és minél kisebb benyo-mást gyakorolt rá a babonairtásra szánt oktatás szere. Fő dolog tehát a babonairtásra szánt oktatás mód-szerének mesteri,^a nép kedélyállapotához illő eltalálása, A szerző pedig több babonát ismertet; kevesebbet irto-gat. Igaz, hogy végkövetkeztetései helyesek, vallásos ala-pon állók; de legtöbb helyen hiányzik a népszerű okta-tás lelke: csattanós példa, a helyes bizonyíokta-tás. Ezért
Igen szívesen közlünk minden ily nagybecsű felszólalást.
A szerk.
van, hogy közleményei tartalmasak ugyan, de cson-kák ; sőt népszerűségre törekvő nyelvezete is oly tudo-mányossá lesz helylyel-közzel, hogy a nép nagyot néz majd müve bizonyos helyeinek olvasásakor. Tekintsünk azonban figyelmesebben tartalmas s nagy szorgalommal irt könyvének lapjaira. A 11—23. 1. „ A babonáról álta-lában, beszél. Általába,n, — s mégis nyolcz babonás ese-tet sorol fel, melyről „később még lesz szó," mivel itt
„kóstolónak ennyi is elég." S csak ezek után szól a ba-bonáról általában, mint a czim is jelezte. Dolgát dicsé-retes népszerűséggel kezdi ; de mikor a babona eredeté-nek magyarázásához ér,. (16—18. 1.) akár csak egy tudo-mányos értekezés nyelvére gondolhatunk. Tovább (19 — a 22. 1. közepéig,) tőről metszett magyarsággal, népsze-rűen i r ; ellenben, mit folytatólag mond, rendszerének, rová-sára történik. Az ott érintett dolgok inkább befejezésül illenének ! A népet először alkalmas példákkal kell meg-győzni a babonában való nevetséges hitről s azután jő a buzditó okoskodás a végkövetkeztetések nyomán. Ez fon-tos dolog.
A babonák részletes tárgyalása VA boszorkányok-ról" cz. darabbal kezdődik. Ez nagyon nevezetes babona-irtás ! A szerző „Mari néni" mellé kerül a vacsoránál s a beszédben a boszorkányokra kerül a sor, a „kik nin-csenek." De annyit beszél neki szerzőnk azokról, (24—
29. 1.) hogy az a jó néni, ha azt a sok borzalmas esetet, mint már az szokás, másoknak is elbeszéli, a boszorkányokkal fognak még álmodni is. Nem hiába mondott el sok rémséges dolgot; nem hiába lett az egész társaság csupa szem, száj és fül, midőn elmondta azt is, hogy miképen kinozták a boszorkányokat ! Itt van az apró históriák, mende-mondák, még a Varga János köny-véből is tanult idegrázó gonosz esetek kép kiállítása ! D e nem hiányzik a Könyves Kálmán király törvényére való hü hivatkozás sem, hogy boszorkányok nincsenek.
Kérdés : elhiszik-e szerzőnek a használt bizonyítás mel-lett ? a feltüntetett gonoszságok szemlélete folytán ? — Ennyire a t á r g y b a mélyedni — nem is népnek való ! A boszorkányégetés okának kiderítése a kor ismeretével, szellemi bajával való komolyabb foglalkozást igényel ! Ha egykor foglalkoztak a boszorkányokkal, ha voltak bizonyos értelemben gonosz csontok, megrontok stb., ezek közt és a babonának szénvonón nyargaló szegény párái közt éles határvonalat kellene húznia a babona-irtónak, ha már kedve kerekedik azokról annyit a nép-nek is beszélnie. Igy, a mint szerzőnk eljárt, ki még a tüzpróbát, az usztatást és a mérő próbát is be-illeszté könyve keretébe, a kivánt czélt alig éri el.
Hiába mondja, hogy „a kik hallották ott a lakodalmi mulatságon ezeket a históriákat, azok ki is józanodtak babonás tévhitökből." Hátha kellő felvilágosítás, kézzel fogható okadatolás nélkül azt hiszik, hogy boszorkányok v o l t a k ? mert az ott elősorolt kínzás még nem m u t a t h a t a nép előtt a dolog lényegére nézve bebizonyítást! — Különben azon buzdítása, hogy „hallgassunk papjainkra és tanítóinkra s akkor okosabbak l e s z ü n k . . . , " szépen hangzik, valamint darabjának azon berekesztő sora is, hogy „boszorkányok soha sem l é t e z t e k . . . , " de még
! szebben hangzanék, ha a szerző maga is nagyobb
segc-RELIGIO. 87 lyére j ö t t volna a papok- és tanítóknak s többet szólt
volna a boszorkányok nem létezésének bizonyításával, mint azok kínzásának idegrázó elmondásával.
„A járványos betegségekről" sok érdekeset mond s ugyancsak a nép nyelvén ; kár, hogy ismét annyi rém-történet felsorolásával találkozunk. Hogy „jót nevettek"
a sok elbeszélésen, érdekes voltára mutat ; de, hogy la-koltak volna a boszorkányosdit játszók, — nem találjuk.
Pedig az ismertetés végén adott gyönyörű tanácsok, az a megszívlelendő határozott beszéd, hogy bajban orvoshoz forduljunk s Isten segélyét kérjük, — megérdemelték volna az élénken megeresztett babonaismertető történetkéknek csattanós, babonairtó végét is. — Az állatok j á r -ványos betegségeinél, miután megtitulázta, (igen szereti a vastag odamondásokat ; de ez a mód még nem vezet irtásra !) oktalanságukat szemökre hányta a babonások-nak, fokozza egy-két sorban azt is, hogy egy esetben az ügyes állatorvos segitett. P á r h u z a m b a n annak az orvos-nak kellett volna a babonát l e r o n t a n i a ! — p é l d á b a n ; igy, — erős meggyőződésünk, — nagyobb haszonnal forgatta volna a nép szerzőnk könyvét, melyben a hangoztattuk rendszer bizonyos tartalmasságot, szerves egészet terem-tett volna. — Hogy S. A. sok babonát szedett össze, a
„ Mikor szárazság van u is m u t a t j a . Nevezetes, hogy e részénél még a régi újságokból is olvas a babonás tó-tokról a babonás magyaroknak. Első dolog a ma divó babonák irtása ; mert, ha épen csak az volna a czél, hogy babonás eseteket, illemet sértő jeleneteket stb. so-roljunk fel, akkor, természetesen, csömörlésig nagyszámú kötetekkel lehetne szolgálni a népnek. A szerző ellenben mást akart e l é r n i . . . Legalább épületes oktatásaiban ba-bonairtói czélt lebegtet szeme előtt, pl. (37. 1. „A ki iskolázott s igazán vallásos ember," az nem követ el babonát. Igen ám, de könyve nem is az iskolázottak ré-szére készült, tehát ismét csak az ügyesen alkalmazott példákban foglalt népszerű oktatás kívánalma lép elő-térbe ! — A „garaboncziás diákok" és a „korcsszülöttek*
mellett is lehet megjegyzésünk. Az elsőnél az a „szomorú eset" még nem magyarázza meg a babonásnak, hogy
„kik azok a garaboncziás diákok ?" sőt a feltett kérdés Talami olyai fog vele sejtetni, mintha csakugyan létez-nének ; a másodikra vonatkozó példa ügyesen alkalma-zott segédeszköz a babonairtáshoz. J ó l válogatott példá-kat szeretnénk mi látni könyvében a szerzőnek több he-lyen is. Ezek többet érnek a czimosztogatás mellett adott, kevésbbé okadatolt buzdításoknál. A hol a „lidérczekröl"
„kik azok a garaboncziás diákok ?" sőt a feltett kérdés Talami olyai fog vele sejtetni, mintha csakugyan létez-nének ; a másodikra vonatkozó példa ügyesen alkalma-zott segédeszköz a babonairtáshoz. J ó l válogatott példá-kat szeretnénk mi látni könyvében a szerzőnek több he-lyen is. Ezek többet érnek a czimosztogatás mellett adott, kevésbbé okadatolt buzdításoknál. A hol a „lidérczekröl"