Budapest, január 21. Egy hatalmas lépés előre.
— Akik tegnap a Szent-István-Társulat igazgató-választ-mánya ülésén résztvettek — és szokatlan nagy számban voltak azok — kétségkívül meg sem bánták, hogy el-jöttek. Érdekes, fontos egy ülés volt ez, nyugodt, higgadt tárgyalással, beható eszmecserével és — a mi leginkább kimagaslott — zavartalan kath. egyértelműséggel.
A kath. írók m. évi aug. 7-iki értekezletének folyamod-ványa volt az igazgató-választmány előtt. Ismeretes az ügy, mely már régen a kath. elméket foglalkoztatta, mely ujabb időben behatóan és minden oldalról megbeszélte-tett. Amit m. évi augusztus 7-ikén a kath. írók és tu-dósok elvben elfogadtak, ugyancsak m. évi október hó 7-ikén bővebben kifejtettek, a mit folyamodvány alakjá-ban a Szent-István-Társulattól kértek, az e társulat el-nökségének véleményes jelentése alapján a Szent-István-Társulat főmag. fővédőjének tetszésével az igazgató-választ-mány elé került.
Azt kérték ugyanis, hogy egy irodalmi és tudományos osztály áliittassék fel a Szt.-L-T. aegise alatt. Az anteacta felolvasása után elsőnek dr. Bartha Béla ő mlga, kath.
közéletünk e kitűnő veterán bajnoka szólalt fel. Me-leg kath. érdeklődéssel, lelkes elismeréssel és helyeslés-sel beszélt az eszméről, a leghatározottabban kijelentvén, hogy ezt az eszmét elejteni nem szabad. 0 mga azonban^
miután az ügy nem eléggé praecizirozottan került a Szt.-I.-T. elé, ügyes taktikai fordulattal, hogy végre teljes világosság legyen, azt indítványozta, hogy mivel eddig ugy volt a dologról szó, mintha egy k a t h . irodalmi t á r -saság vagy már megalakult, vagy alakulóban volna: ám legyen, úgymond, alakuljon a Szt.-I.-T. mellett egy önálló irod. társaság, mely mindazonáltal szoros viszonyban és kölcsönös támogatásban legyen a Szent-István-Társulattal.
Az éles elméjű jogász ugyanis azon helyes felfogásból indult ki, hogy két önálló és független társulat — minő az alakulóban lenni mondott kath. irodalmi társaság is készült lenni, — szabatos felfogás szerint — egy társulatot nem képezhetnek; összeütközések sőt súrlódások el nem lesznek kerülhetők és ezeknek vége csak a Szent-István-Társulat felbomlása lehetne, a „mindnyájunk által féltett drága kincs" — mint ő mlga oly szépen mondá — veszé-lyeztetése. Az első szónok éles fejtegetései nagy hatással voltak agy a hallgatókra, mint magának az ügynek tisztázá-sára. Ez a nyugodt, tárgyilagos, beható és alapos fejte-getés különösen jogi szempontból több homályos pont
kellő felderítésére nagy szolgálatot tett. Elismerte ezeket, valamint az egész beszéden átvonuló meleg kath. ér-deklődést és lelkesedést a másik szónok, lovag Lonkay A.
0 , mint az egy kath. irodalmi társaság alapítására irá-nyult mozgalom vezérférfiainak egyike, kijelentette, hogy csakis a Szent-István-Tár9ulattal együtt, nem pedig a nél-kül vagy az ellen óhajtja létesíteni a kontemplált iro-dalmi és tudományos osztályt. A harmadik felszólaló, fényes szónoklatával, a további discussiót feleslegessé tette. T o l t pedig e harmadik szónok gróf Apponyi Albert elnök ő mlga. Yizet hordanánk a Dunába, ha ő mlgának, a gróf elnöknek ragyogó szónoki talentumáról beszélnénk. Egyet azonban kell konstatálnunk, és ez ama páratlan világos előadás, melylyel az egész ügyet oly
begyőzőleg előadta, hogy alig volt mit hozzá tenni. A gróf elnök ő mlga igen helyesen abból indult ki, hogy két külön álló, független társulat utoljára is csak a közös szent ügy veszedelmére volna. Veszítene a Szt.-István-Társulat és nem igen tudna megizmosodni az alakulandó társaság. Az egyik a vénülő, a másik a még fiatal és azért mind a kettő nem elég actióképes társulat volna.
Ha ellenben a Szt-I.-Társulat a maga keblében kifejleszt egy oly tudományos és irodalmi osztályt, mely az. eddigi, jobbára könyvkiadó működést kiegészitendi a tudomány-művelő és irodalmi működéssel, akkor a kölcsönös egy-másra való hatás, melyről már dr Bartha Béla ő méltó-sága megemlékezett, a legegyszerűbben és legbizto-sabban el lesz érve. A Szt.-István-Társulat szorosan véve csak kibővülend egy oly osztálylyal, melyben a szellemi munkásokat együtt fogja birni anélkül, hogy akár eddigi működésében, akár létében meg volna támadva. A gróf elnök világos és megnyerő előadása valóban eldön-tötte a szőnyegen levő kérdésnek sorsát. A csatát ő
nyerte meg és ezt oly fényesen, hogy az egyhangúlag fel-hangzott lelkes „éljen" csak gyönge visszhangja volt amaz osztatlan és benső helyeslésnek és elismerésnek, melylyel a választmány nagyérdemű elnökének, kitűnő hazánkfiának adózik. A közvetlen hatás az volt, hogy dr Bartha B. ő mlga a nyert felvilágosítások után indítványát készségesen vissza-vonta, és Markus Gyula pápai praelatus, valamint Rosta-házy Kálmán és lovag Lonkay A. rövid felszólalásai után
gróf Károlyi Sándor ő excja a jelenlevők osztatlan lel-kes helyeslései között kimondhatta a határozatot, hogy a Szent-István-Társulat elvben elfogadja a tudományos és irodalmi osztály felállítására czélzó indítványt és a bizonyos iránypontok mellett kidolgozandó részletek meg-állapitására egy 15 tagú bizottságot küld ki, mely az okt. 7-ikén választott 15-ös bizottsággal egygyé olvadva az igazg. választmánynak előadja javaslatát, mely
elfoga-dás esetén a — márczius 17-ikére tervezett — közgyű-lés elé lesz terjesztendő.
Ez a dolgok mai állása. Kétségkívül hatalmas lépés ez előre ! S tekintve azt a komoly felfogást, meleg érdeklődést és általános lelkesedést, mely ez ügy körül oly örvendetesen mutatkozik, nem kételkedünk, hogy az az örvendetes kath. egyértelműség, mely a dolgot idáig fejlesztette, meg fogja találni az utat és módot, hogy a közös óhajok végre teljesüljenek. S míg itt a középpont-ban a szervezési munkálatok folynak, maradjon ébren az
RELIGIO. 53 érdeklődés és a máris oly fényesen mutatkozó
áldozatkész-ség országszerte, liogy meg legyen ugy a szellemi mint anyagi töke ama magasztos feladatok megoldására,
me-lyek mindnyájunkra várnak. ? Szatmár. Folia „Religio" commendantur. —
„ A7r. 2435/1886.
Nubes ephemeridum in omnes societatis civilis vé-nás diffusa tantam excitavit pugnam ac mentium dissen-sionem, ut quilibet adstrictum se sentire debeat seligere, quod bonum est, et folia, quae spiritum Ecclesiae p r o p a -gant, etiam materiali succursu adiuvare ac promovere.
Inter folia catholica specialem attentionem nostram merentur, quae inscribuntur „Religio, kath. egyházi s iro-dalmi folyóirat." Haec enim plurimis obversantibus vi-cissitudinibus inconcussam erga Ecclesiam comprobave-runt fidem ac adhaesionem ; praesen.tes etiam inter pro-cellas recto spiritu, strenue ac forti animo decertant pro veritatibus aeternis, iuribus Ecclesiae ; convincunt errores, animos ad veritatis lucem dirigunt.
Quibus ex causis iam anno 1878. ope litterarum cir-cularium sub N r . 2 i i l/l s 7 g. earn fecimus dispositionem, ut dicta folia pro omnibus bibhothecis districtualibus e cas-sis ecclesiarum compararentur. Dispositionem banc vigors praesentium renovamus et folia praeattacta attentioni Yen.
Cleri commendamus.
Datum Szathmárini, die 31. Decembris 1886."
Gyulafehérvár. Egy igazán kellő szó a. maga idején.
— Ismeretes már t. olvasóink előtt, — i r j a az erdélyi római kath. irod. társulat közlönye, a „Közművelődés,"
hogy a Szt-István-Társulat, mely az u j a b b időben fölpezsdült katholikus mozgalomnak fókusává lőn kisze-melve, magasztos feladatának azáltal is kivánt megfelelni, hogy a felburjánzott erkölcsrontó ponyvairodaltni termé-kek ellensúlyozása s legalább a kath. nép és i f j ú s á g ke-zéből való kiszorítása czéljából jó irányú, észt művelő s szivet és lelket nemesítő nép- és ifjúsági iratokat bocsá-t o bocsá-t bocsá-t ki.
Arról is volt már lapunkban szó, h o g y a népiratkák nem részesültek azon felkarolásban, mely Magyarország 10—11 millió katholikus lakosságához méltó lett v o l n a ; miért is a^kath. sajtónak, élén a lelkesen kezdeményező
„Magyar Allam"-mal, kellett ezen ügy érdekében szavát fölemelnie, minek kedvező eredménye az lőn, hogy ma csak a nevezett lap buzgó szerkesztősége révén megren-delt példányok száma nemsokára 25,000, mi a Sz.-I.-T.
utóbbi vál. gyűlésén kimutatott 50,000 példánynyal együtt 75,00Ö-et teszi ki.1)
Szép szám ez mindenesetre, mely naprói-napra foly-ton tetemesen gyarapodik. • *
De való, igaz az is, hogy az igy fölpezsdített moz-galom által a Sz.-I.-T. népiratkái és ifjúsági olvasmányai-nak csakis jelen s nem egyszersmind jövő sorsán van segitve. Mert a százával és ezrével folyó megrendelések csak az eddig megjelent 4 népiratka sorsáról ígérnek gondoskodást, de a jövőben megjelenendők sorsa iránt nem n y ú j t a n a k kellő garUncziát. Nem, még azon szer-vezkedési szárnypróbálgatások sem, melyekről egy-két buzgó és tevékeny fölkarolója az ügynek a „M. A."
hasábjain, mint talán czélravezető eszközökről szólott.
S miért nem ?
Megfelel ezen nagyon fontos kérdésre a „Religio"
tudós szerkesztője, midőn lapja mult évi 48. számában
ezen ügyről irván igy szól : „Mert a népiratkák és ifjúsági olvasmányok terjesztésének ügye nincs szervezve, csak magyarosan szalmatüz módjára fellobogtatva."
S t. kollegánknak teljesen igaza van ; miért is ha azt akarjuk, hogy a megindult szép mozgalom, egy-két életrevaló akczió után, be ne állítson s mint egy lejárt a u t o m a t fel ne mondja a további szolgálatot : ugy a népiratkák és ifjúsági olvasmányok ügyét az állandóság minden kellékeivel felruházni, egyszóval: szervezni kell.
De hogyan ?
Talpraesett indítványt találunk erre nézve t. lap-társunk idézett czikkében, melyet mi* teljesen magunkévá teszünk s a mely igy s z ó l :1)
„Mindennekelőtt határozza meg a Sz.-I.-T., hogy hány darab népiratot és hány ifjúsági olvasmányt fog kiadni évenként. Megmondbatatlan számú iratok pénzben meghatározhatatlan összeget képviselnek. Határozatlan összegre pedig előfizetők karát szervezni igen bajos.
Mondja ki tehát például a társulat, hogy évenként kiad 12 vagy 24 népiratot és legalább 4 ifjúsági olvas-mányt. Azoknak az ára 3 krjával 36 krra, illetőleg 72 krra, — épp annyi mint a Sz.-L.-T. tagsági dija, — eme-zeké péld. 25 krral 1 f r t r a tehető. A n é p i r a t k á k r a nézve talán ugy lehetne intézkedni, hogy a 24 füzet két soro-zatból álljon, egy-egy sorozat 12 havi füzettel, és pedig ugy, hogy a két sorozatból egyre is lehessen előfizetőnek beállni. Igy, a kinek sok az évi 72, és a havi 6 krajczár, talán nem lesz sok a havi 3 és az évi 36 kr. A ki te-hetősebb, megszerzi mind a két sorozatot ; a ki szegé-nyebb, havonként kap 1 füzetet 3 krért.
E k é p p világosan, szabatosan és ujjon kiolvashatólag szeme elé lehetvén állítani a népnek, hogy mit ad a Szt.-István-Társulat és m e n n y i é r t : könnyen lehet majd minden hitközségben a népiratkák terjesztésének ügyét szilárd és állandó szervezetbe önteni.
Ugyanez állván az ifjúsági olvasmányok számának, minőségének és árának tüzetes meghatározása iránt ; az illető olvasmányok műveltségi fokának megfelelő minden k a t h . tanintézetben játék lesz szintén szervezni lelkes tanerőinknek a Sz.-I.-T. ifjúsági iratainak ifjú olvasó-közönségét."
I t t azonban még nem lehet megállapodni, mert mulhatlanul el kell dönteni a kérdést : micsoda viszony-ban lesznek ezek a hitközségek- és tanodánként szervezett és az illető szent-István társulati megbízott által évről-évre gondozott kis olvasó közönségek magával a Sz.-I.-T.
plenumával, illetőleg szervezetével?
Mire nézve a „Religio" i. t. szerkesztője megvita-tandó eszme gyanánt a következő két kérdést veti föl :
„a) Nem lenne-e jobb, ha a Sz.-I.-T. kimondaná, hogy hatáskörének s egész létalapjának mélyitése és ki-szélesítése végett, az egyházmegyék-, városok-, hitköz-ségenkint, illetőleg tanintézetenkint mindenfelé összegyűj-tött és állandó előfizetőkként szervezett megrendelőit az általa évenkint meghatározott áron kiadandó népies, ille-tőleg ifjúsági iratoknak a társulat az ő alapitó, ren-des és író tagjai mellé előfizető tagok czimén kebelébe és szervezetébe fölveszi. Mit érne el ez által a Sz.-I.-T. ? Azt, hogy a k a t h . nép, és a k a t h . ifjúság, magát a Sz.-I.y-T. t a g j á n a k érezvén, kath. önérzetében óriásilag növekednék s a zsenge ifjúság, ha korán élvezetnek és dicsőségének megtanulná tartani a Sz.-I.-T. tagjának le-hetni : ^ s e r d ü l t e b b és férfi korában a rendes (és iró) tagok sorából tömegesen s lelkesedéssel támogatná a társulat magasztos czéljait.
b) H o g y országszerte minden egyházmegyében, ha lehet minden hitközségben, minden kath. tanintézetben, összeirathassanak és szerveztethessenek a Sz.-I.-T.-nak imént jelzett előfizető tagjai (36 illetőleg 72 krral a
l) Most már több. x) Mi ezt u j olvasóink kedvéért ismételjük. A szerk.
népiratokra, 1 írttal az ifjúsági olvasmányokra) nem len-ne-e jó, ha a Sz.-I.-T. éppen ugy, mint a Szent-László-Társulat f. hó 7-én t a r t o t t zárt közülésében elhatározta, a nm. pöspöki karnál székhelyi igazgatók, azaz egyház-megyei kath egyleti szervezők es vezérek beállitása iránt esedeznék ; a kath. fi- és leány- tanintézetek igazgatósá-gaihoz, illetőleg hittanáraihoz pedig azzal a kéréssel for-dulna, hogy hatásuk körében a társulat által kiadandó ifjúsági iratok számára előfizetőket gyűjteni, azokat elő-fizető tagokul a Sz.-I.-T.-nak bejelenteni, együtt tartani és vezetni szíveskedjenek ?
Mert csak igy vélem én a Sz.-I.-T. létalapjának mélyitését és kiszélesitését — állandó sikerrel, legjobban megvalósíthatni."
Mi az itt megpenditett eszméket melegen ajánljuk az intéző körök b. figyelmébe s a derék indítványozóval kívánjuk, hogy „szálljon le azokra az Isten áldása!"
KATH. E G Y L E T I É L E T . A Szent-István-Társulat
választmányának 1881. jan. hó 20-án tartott ülése.
E l n ö k s é g : gróf Károlyi Sándor, gróf Apponyi Al-bert, dr Steiner Fülöp pápai praelatus. — Miután a jelen ülésre igen fontos tárgyak tűzettek ki, a választmányi ta-gok száma fényes bizonyítéka volt annak, mikép tömörül a katholikus művelt világ, ha közérdekű, culturalis czélu mozgalomról van szó.
A társ. titkár jelentvén, hogy a mult ülés jegyző-könyve hitelesíttetett, az elnöklő gróf Károlyi Sándor a társulati nagygyűlés idejéül márcz. hó 17-ét indítványozza, mire nézve azonban megkeresendő ő eminentiája a her-czegprimás, vájjon e határnapot elfogadni méltóztatik-e, annál is inkább, mert ő eminentiája ugyanezen alkalom-mal felkéretik, hogy a nagygyűlésen elnökölni kegyes-kedjék.
Az elnöklő gróf ezek után b e n y ú j t j a a választmány-nak az alakulóban levő kath irodalmi társaság kérvényét, a mely szerint a nevezett társulat elnökei kérik a társu-lat nmlt. elnökségét, hogy az októb. havi memorandumot tárgyalásra bocsájtani méltóztassanak. Gróf Károlyi Sán-dor ismerteti a kath. irók mozgalmát aug. 7-től egész a mai napig s indítványozza,^ hogy a memorandum olvastas-sák fel.
Miután a memorandum a sajtóban már ismertetve volt, közöljük a beadvány főtételét: hogy a Szent-István-Társulat kebelében állíttassák fel oly tudományos és szép-irodalmi osztály, mely a társulattal szoros kapcsolatban, mint annak egyik alárendelt osztálya működnék.
Barta B é l a : Azt hiszem, hogy a ngymélt. elnök-ség intentiójának legjobban igyekszünk megfelelni akkor, ha a szőnyegen levő tárgy érdemleges tárgyalásába be-bocsájtkozunk, ha beható tanácskozás után kimondjuk, hogy a módozatokhoz elvileg hozzá járulunk. A javasolt bizottság kiküldetésére is csak azok szavazhatnak, a kik az elvi megállapodást magokévá teszik, — a bizottság ismét csak akkor j á r h a t el lelkiismeretesen a reábizot-takban, ha a választmány teljes bizalmát birja. Nagyon természetes az, hogy a vita elől nem lehet kitérni ; de az ügy érdeke is azt> kívánja, hogy a kivánt megállapo-dások mielőbb létrejöjjenek. H a a nmlt. elnökség és t. vá-lasztmány megengedi, a különböző vélemények kiegyenlíté-sére egy közvetítő indítványt leszek bátor beterjeszteni.
Azon meggyőződésben vagyok, hogy a Szt.-István-Társulat-ban felállítandó kath. irod. társaság ezen társulatnak létérdekeit fenyegeti, s ha ezen ügyben talán fölösleges aggodalmaim volnának, megbocsátható az nek^m, mert lelkemen viselem a Szt.-István-Társulat ügyét. — A kath.
irók tömörülése oly czélból, hogy a tudományokat k a t h . szellemben műveljék, hogy a szépirodalom sokféle ágát
a kath. közönséggel ezen szellemben megkedveltessék, szükséges, és én az ezen czélból támadt mozgalmat öröm-mel fogadom, sőt a kath. irod. társaság felállítását he-lyeslem is és elismerem azt is, hogy az ezen czélból felállított társulatot a katholikusoknak pártolniok kell.
Kimondom azt is, hogy azon férfiak is, kik a dolgok eddigi fejlődésével megelégedve nincsenek, tisztelet és há-lával tartoznak azon bátor férfiak iránt, kik elég bátrak valának a mozgalmat kezdeményezni. Hogy ezen moz-galom szükséges, szemben azon áramlattal, mely a kath.
jelleget a tudományok és művészetek terén mindinkább elmosni készül, — hogy nem felesleges, bizonysága a protestáns irók mozgalma, mely ezt maga után vonta. De midőn ezt elismerem, tisztában keli lennünk azzal, hogy a Szt.-István-Társulat csak oly alapon szö-vetkezhetik, melyen saját fenállását biztosithatja.
A memorandum a kath. irod. társaság nagy bizott-sága részéről elnöksége utján intéztetik hozzánk. Ez recti-fikácziót igényel. A kath. irók körében az actió niegin-dittatván, ennek folytán j ö t t létre az aug. 7-iki értekezlet.
Ennek határozata az, a mi elénk terjesztetett. A kath.
társaság tehát még fenn nem áll, az még nem j ö t t létre, a memorandumot átnyújtó elnökség tehát ezen értekez-letnek az elnöksége. A társaság létre jön, ha közgyűlést t a r t s alapszabályai megalkotása által szervezi magát.
Nem gáncsolásból hozom ezt f e l ; de fel kellett hoznom, mert nem közömbös előttünk, hogy egy már létező jogi individuummal van-e dolgunk, vagy pedig egy még nem létező jogalany képviselőivel állunk szemben. — A kath.
irók értekezlete egy Önállóan szervezet, független iro-dalmi társaság fenállását tervezi, mely mint a Szt.-István-Társulat egyik osztálya ebbe illesztessék be. E n ebben belső ellenmondást látok, mert ha e társaság független, akkor ez a Szt.-István Társulat keretébe nem fér. A sta-tus in statu-féle állapot létrehozatala hiu t ö r e k v ő . Ha e társaság a Szt.-István-Társulat szakosztálya óhajt lenni, akkor ez osztály nem lehet társaság, sőt ennek felállítá-sát a Szt.-István-Társulat függetlenségének veszélyeztetése nélkül senki sem gondolhatja el. — Képzeljük el a vi-szonyt a kettő között. A két társaság csak látszólag ro-kon, czéljaik, szervezetök, eszközeik is különbözők. A Szt.-István-Társulat a bíboros herczeg-primás által kitű-zött feladatoknak hódol, midőn az ismereteket apró pénzzé váltva a nép között szétterjeszti, — ezen osztály vagy társaság a tudományok magaslatait fogja keresni. E g y t á r -saságnak a másikba való bekebelezése jogi képtelenség.
Ha ez megtörténnék, milyen lenne a kettő közti viszony, a, súrlódás kikerülhetetlen, az életerők ki fognak merülni.
En tehát, daczára azon meleg érdeklődésnek, melylyel a kath." társaság iránt vagyok, kijelentem, hogy azon mó-dozatba, hogy e társaság a Szt.-István-Társulatba kebe-leztessék, nem egyezem, ahhoz nem járulok. De kérdem mi áll annak útjába, hogy önálló irod. társaság alakul-jon ? Vájalakul-jon a teljes önállóság a kath. irók önérzetének nem inkább felelne meg ? S miért ne fordulhatna ezen irodalmi társasághoz a Szt.-István-Társulat kiadványokért ? Indítványát a következőkben foglalja össze : A kath.
irók és tudósok értekezlete által kiküldött nagy bizott-ság felhívása folytán mondja ki a Sz.-István Társulat vá-lasztmánya, hogy ezen módozatot, mely szerint a felál-lítandó kath. irod. társaság a Szt.-István Társulat kere-tébe, mint annak tudományos és irod. osztálya lenne be-illesztendő, saját fennállásának veszélyeztetése nélkül, el nem fogadhatja ; kész azonban egy önálló kath. irodalmi társasággal az érdekközösség és munkafelosztás elveinek alapul vétele mellett kölcsönös támogatás végett szövetkezni.
Lonkay Antal igaz köszönettel tartozik az előtte szólónak, hogy a kath. irók társasága iránt oly kiválóan érdeklődik. Mi volna egy bármely ágban megpenditett eszmének a sorsa, ha az akadályokba nem ütköznék. Az aug. 7-iki gyűlés azon eszmével foglalkozott, hogy önálló
(
RELIGIO. 59 társaságot alkotnak ; de ő volt az, ki az értekezlet
határozatát oly mederbe s o d o r t a : hogy a Szent-István-Társulattal szoros kapcsolatban éretnek el csak a ma-gasztos czélok, melyekért az akkori értekezlet lelkesült.
Hangsúlyozva, hogy nem önálló, sem független táraságot nem akarnak, hanem egy tudományos és szépirodalmi osztályt, mely a Szt.-István-Társulatnak teljesen alárendelt része legyen, ugyanazon elnökség, ugyanazon választmány-nyal. A kath. irók értekezlete nem arrogál önállóságot, a kinevezendő bizottság megállapítja m a j d a részleteket a melyekből kitűnik, hogy minden mozgalom azért t ö r -tént, hogy a Sz.-István-Társulat fényét, virágzását — a mely a legutóbbi időben oly szépen bekövetkezett — előmozdítsák. — Mi nem akarunk versenytársaságot, mi
Hangsúlyozva, hogy nem önálló, sem független táraságot nem akarnak, hanem egy tudományos és szépirodalmi osztályt, mely a Szt.-István-Társulatnak teljesen alárendelt része legyen, ugyanazon elnökség, ugyanazon választmány-nyal. A kath. irók értekezlete nem arrogál önállóságot, a kinevezendő bizottság megállapítja m a j d a részleteket a melyekből kitűnik, hogy minden mozgalom azért t ö r -tént, hogy a Sz.-István-Társulat fényét, virágzását — a mely a legutóbbi időben oly szépen bekövetkezett — előmozdítsák. — Mi nem akarunk versenytársaságot, mi