Sorsolandók-e titkai vagy nem?
I r t a : " V a x g ' a , J á n o s .
Francziaország, az egyház elsőszülött leánya, e szá-zad első negyedében a boldogságos Szűzhöz való gyen-géd ragaszkodás két szép rózsáját tűzte keblére. Az egyiket élő lelki rózsafüzér néven, a másikat a boldog-ságos Szűz szeplőtelen szivének tisztelete elnevezéssel.
A nagy forradalom rémnapjai elmultak, az egyház szabadabban lélegzett, és gyermekei siettek a Gondvise-lés határtalan jóságát az isteni irgalom anyjának különös tisztelete által legalább némiképen meghálálni. A biza-lom a Szüzanyához vezette őket, hogy általa
engesztel-*) Exod. 28, 6 8.
2) Joseph. Flav. Antiqu. jud. III. c. 7, n 5
3) Exod. 28, 6., 7.
5*
jék meg azt, akihez méltatlanságuk tudatában közvetlen fordulni nem mertek. Szűz Mária tisztelete által esedez-tek kegyelmet azok számára, akik egyetlen, halhatatlan leikükről könnyelműen megfeledkeztek. A kezdeményezés Lyonban történt. 1826ban a buzgó lelkeknek egy t á r -sulata alakult, melynek tagjai kötelezték magukat, hogy a boldogságos szűz Mária tiszteletére a bűnösök megté-réséért a szent olvasót mindennap elmondják ; ugv mind-azon által, hogy a társulat kisebb, tizenöt személyből álló társulatra oszolva, ez utóbbiak mindegyike egy Miatyánkot és tiz Üdvözletet mondana el mindennap a megfelelő titok hozzáadásával. H o g y a változatosság is növelje buzgóságukat, megegyeztek továbbá abban, hogy a titkokat a tagok havonként változtatják.
Tiz évvel később, azaz 1836-ban alakult a másik társulat Párisban. Ez is a bűnösök megtéréséért való imát tűzte ki czélul. A társulat tagjai naponként elmon-dották szent Bernárd Memorare-]át és egy Üdvözletet ezen hozzáadással: 0 Mária, bűnösök oltalma, könyörögj éret-tünk !
Mindkét társulatot helybenhagyta, megerősítette és kegyelmekkel ajánlotta XVI. Gergely pápa. Az elsőt vagyis az olvasó társulatot élö lelki rózsafüzér, vagy ele-ven olvasó neve alatt 1832-ben, a másodikat szűz Mária szeplőtelen szivének tisztelete nevezettel 1838-ban.
Ezen két főtársulatnak ő szentsége legkegyelmeseb-ben azt is megengedte, hogy fióktársulatokat állithassa-nak és a nyert kegyelmekben részesíthessenek.
A Szüzanya tiszteletének e két rózsabimbója a ró-mai megerősítés jótékony n a p j á n a k áldásos befolyása alatt csakhamar felfakadt és kedves illata az áhítat szárnyain
elszállott a szélrózsa minden iráuyában. Fióktársulatok alakultak Franczia- és Németországban.
Eláradt ez égi illat hazánkba is, gyönyörködtek e kedves rózsákon nálunk is, szívták éltető illatukat a győri egyházmegyében is. Győrsziget buzgó plébánosa, később Győr városának felejthetlen lelkipásztora, az egy évvel ezelőtt sirba kisért W i n t e r l Antal, és a szintén már el-h u n y t Intay ^Vazul, a szent Benedek-rend egyik disze, már 1843-ban több győri és sz. b. r. áldozár közremű-ködésével annyira előkészítették a t a l a j t Győrött, hogy a
Szüzanya e kedves két rózsáját franczia földből átültet-hették magyar földbe. Összeojtották a két rózsát egy tőre, és manap is mindkettőt csak egy név, az „élő lelki rózsafüzér" neve alatt ismerjük.
Szerencsés voltam a megalakulás jegyzőkönyvét ol-vashatni. Egész a könnyekig megható az a lelkesedés, melylyel a győri papság a szent benedek-rendiekkel ve-télkedve felkarolja a társulatot. N a g y kiterjedésű, pénz-beli áldozatokat kivánó intézkedéseket tesznek, hogy biz-tositsák a társulat jövőjét. Kinyomatják a titkokat, a társulat élő tagjaiért szűz Mária jelesebb ünnepein éven-ként orgouakisérettel 12 szent misét ajánlanak elmondani, a meghalt tagok lelki nyugalmáért halottak napja he-tiben egy Requiem tartását rendelik el, naponként lete-nyét tartanak a társulati tagok számára, a nt. kármelita atyák templomát, hol az ájtatossságot tartani rendelik, a gyertyák, ruhák stb. használatáért kárpótolni igérik ; az orgonista, sekrestyés, ministransok fizetését magukra
vállalják. A nép buzgalmának emelésére szent beszédek t a r -tását határozzák, melyeket, számra tizenkettőt egy év-ben, valamint a délesti ájtatosságot is naponként a pap-tagok felváltva kivánják tartani. Elhatározta a társulat egy társulati imakönyv szerkesztését is, melyet 1844-ben egy vaskos alakban ki is adott. Az imakönyvből rövid idő alatt második kiadás rendeztetett és annak németre való fordítása is elrendeltetett.
Az igy szép jövőt igérő társulatot az akkori győri püspök Stankovics János helybenhagyta és megerősítette.
A társulat történetében nevezetes az 1844-iki év.
Tarcsay Ferencz, győri theologiai tanár, Maár Bonifácz, győri főgymnáziumi tanár és Véber Dénes pannonhalmi tanár R ó m á b a utaznak, hogy a társulat számára a pápai megerősítést kinyerjék. Maár Bonifácz aug. 13-án meg-nyerni ő szentsége helyben hagyását, melynek értelmében a két társulat egyesittetik, Magyarországra nézve anya-társulattá emeltetik és a tagok mindazon kegyelmekben
•részesülnek, melyek a két franczia társulatnak engedé-lyezve lettek. Ezen engedmény a S. C. Indulg. titkára, Fatati által kiadott. Az okmány eredetije a győri püs-pöki levéltárban őriztetik.
Ezek után fölösleges hangsúlyozni, hogy a győri élő lelki rózsafüzér anyatársulata mint ilyen egyedül áll a maga nemében. Tulajdonképpen két társulat ez, t. i.
az élő lelki rózsafüzér és a bold, szűz Mária szeplőtelen szive tiszteletének egyesitett társulata, mely rövidség okáért csak élő lelki rózsafüzérnek neveztetik. Tagjai azért, hogy szűz Mária pártfogása által, a hitetlenek, eretnekek és minden bűnösök megtérjenek és az igaz anyaszentegyház hazánkban és mindenütt terjedjen és erősödjék, naponként az egy Miatyánk és tiz Üdvözlet után, melyhez a havonként kiosztott titkokat csatolják, elmondják még a Memorare-1 és egy Üdvözletet ezen hoz-záadással : 0 Mária, bünöaök oltalma, k. é.
A győri élő lelki rózsafüzér tehát, mint ilyen nem esik a rózsafüzér társulatok újjászervezésének parancsa alá, melyet b. e. IX. Pius Quod iure brevéjében 1877.
aug. 17-én kiadott és elrendelt ; létjoga és bucsui nincse-nek kötve a titkok havonkénti kisorsolásához és azon rendeletek betartásához, melyeket ugyancsak b. e IX.
Pius pápa felhatalmazása folytán a dominikánusok gene-rálisa P . Sanvito 1877. nov 15-én és 1879. jan. 5-én az élő lelki rózsafüzér társulatok számára kiadott. A győri élő lelki rózsafüzér társulat azok közül való, me-lyekről b. e. IX. Pius pápa igy ir : „Etsi per Benedicti XIV. decretum cautum sit, ne in posterum virtute Brevis apostolid in genere impetrati erigantur Confraternitates Sanctissimi Rosarii inconsulto Magistro Generali Ordinis Praedicatorum : tamen ne devotionis fervor tepescat sed potius Sodalium pietas magis augeatur et fiorescat : San-ctitas Sua, Confraternitates tali modo hactenus erectas dum-modo nihil aliud obstet, mohi proprio et de plenitudine
potestatis sanavit et validas .esse declaravit, constrariis non obstantibusa 2)
A római megerősítés uj áldás volt a győri élő lelki rózsafüzér gyenge társulatára.
!) Ex audientia Sanctissimi die 13. aug, 1844.
2) S. C. Indulg. 1864. 11-a Április.
RELIGIO. 37 A tagok száma ezután annyira szaporodott, hogy a
magyar imakönyvből most a nyolczadik kiadás forog közkézen. A négy utolsó kiadás négy-négyezer példányban lett nyomatva. 1848-ban már a német imakönyv is má-sodik kiadást é r t . Jelenleg ebből is az 5-ik kiadás a leg-újabb.
Az élő lelki rózsafüzér magában Győr városában 800-nál több t a g o t számlál. Az ország különböző vidékein létező fióktársulatainak pedig mintegy 5—6 ezer t a g j a van.
A társulatnak majdnem 5000 forintra menő vagyona is van, melynek kamatait saját szükségleteire forditja.
A társulat megalakulása óta mindig a győri ft.
káptalan jeles tagjai viselték az elnöki tisztet, segittetve m u n k á j u k b a n a központi papság lelkes tagjai által. Jelenlegi elnöke : dr Bertha János, prépostkanonok. Ü g y -vezetője : Nagy Ignácz, szentszéki ülnök, ki a társulatra vonatkozólag a legszívesebben szolgál felvilágositással.
Ezeket szükségesnek tartottam közölni, mintegy meg-nyugtatásul azon aggályos lelkeknek, a kiket bozgóságuk-ban az u j a b b a n annyit hangsúlyozott havonkénti titok-sorsolás talán megingatott.
Nos cum Prole pia, benedicat Virgo Maria !
E G Y H Á Z I T U D O S I T Á S O E . .
Budapest, j a n u á r 14. A szabadkőművesség közös actiója a szentszék ellen. — Mult évben ismételten volt alkalmunk r e á m u t a t n i és beigazolni, hogy a szabadkő-művesség — b á r m e n n y i r e is tagadja, hogy politikával és vallással foglalkozik — in ultima analysi mégis csak az, minek az egyház mindenkor ismerte és t a r t o t t a : felfor-gató titkos társulat, mely első sorban dühének egész vehementiájával az oltár és azután a trón ellen agitál, h o g y a vallás nélküli világköztársaságról folytatott arany álmai teljesüljenek. Ha mi az oltárról beszélünk, akkor a szabadkőművesek felfogása szerint a kath. egyházat kell érteni, m e r t igen jól tudják a sötétség fiai, hogy az akatholikus felekezetek és vallásos színezetű társulatok az irtóháboruban nevezetes nehézséget nem képeznek. Az egyház elleni harcz a szabadkőművesség actióprogramm-jának egyik legelső főpontja és ezen irányban a végczél
— persze ha lehetséges volna — az egyház megsemmi-sítése, az eszközök a hazugság és rágalom minden foko-zatai, az egyház szabadságának és függetlenségének fo-konkinti megszorítása, a lanyhaság és közönyösség — a türelem zengzetes neve alatt — terjesztése és ápolása in ecclesiasticis aeque ac in laicis, a vallásnélküli nevelés általánosítása stb. stb. A támadás középpontja az egyház középpontja : a római szentséges atya, az egyház egysége és kősziklája. A már máskor közölt bizonyítékokhoz ime a legújabb, melyet a „Moniteur de Rome" ezidei 5. szá-mában találtunk.
M. évi október hó 25-én a Rómában székelő olasz nagy-oriens Németország testvérpáholyaihoz felhívást in-tézett a pápaság ellen indítandó nemzetközi harcz érde-kében. A Lipcsében megjelenő „Bauhütte," a németor-szági páholyok hivatalos közlönye, ezidei januári számá-ban e felhívást közzéteszi, melyből az idézett római lap nyomán a következő részleteket közöljük: „Kedves
és Tisztelendő Testvérek! Kétségkívül van tudomásuk ama harcz u j a b b folytatásáról, melyet honunk, Olasz-ország, időről-időre oly dicső eredménynyel (?) folytat a pápai R ó m a klerikalismusa ellen. Jóllehet híven meg-m a r a d t p r o g r a meg-m meg-m j á h o z be nemeg-m avatkozni a vallás és politika ügyeibe (oh impudens hypocrisis !) az olasz sza-badkőművesség sohasem szűnt meg tudományosan és er-kölcsileg m e g t á m a d n i a katholikus babonát (superstition) és folytatni ezt a szent és szükséges harczot (! ?) a lel-kiismeretszabadság és az emberiség legmagasabb érde-keiért és hogy most újból megindult a harcz, ebben a szabadkőművességnek első és főrésze van. De mivel egy hatalmas ellenségről van a szó (mégis ? !), az egész harcz egyszerű nemzeti agitatióvá törpülne a siker minden biz-tositéka nélkül (aha !), ha ez nem nyer támogatást az egész világ szabadkőművessége közös actiója által. Midőn hozzátok folyamodunk, hatalmas támogatástokért esede-zünk, a ti kétségbevonhatatlan tapasztalástokat és a saj-tótok rettenetes h a t a l m á t k é r j ü k és bizonyosak vagyunk, hogy igy könnyebben és sikeresebben aratunk győzelmet."
A „Bauhütte" hozzáteszi, hogy a h a m b u r g i páholy teljes készséggel megígérte „hozzájárulását és segítségét minden lehetséges fegyverrel." A többiekről egyelőre hallgatnak.
Tekintsük ezt a legújabb, kétségbevonhatatlan bizo-nyítékot. Mily tanulságos ez ? Mi mindenfélét nem ma-gyaráz ez a felhívás ? V á j j o n védelmezheti-e még valaki azt a r é g dajkamesék közé sorolt felfogást, hogy a szabadkőművesség vallási és egyházi kérdésekkel nem fog-lalkozik P Vagy milyen vak és b á r g y ú lehet az az ember, ki olvasván ezt a fentebbi kifakadást a katholikus babona (!) azaz vallás ellen, (mert a kettő szabadkőműves termi-nológia szerint azonos fogalom) és nem venné észre, hogy itt másról nincs szó, mint a k a t h . vallás kipusztításáról ? H a N é m e t o r s z á g b a n a porosz kormány minden közele-dése, a szentszék minden engedékenysége mellett a teljes egyházi béke helyre nem áll, nemde lehetetlen észre nem venni, a porosz „Mukerthum" csökönyösségén kivül a szabadkőművességnek k e z é t ? S plane Olaszországban, hol ezen felhívás önbevallomása szerint a szabadkőművesség-nek főrésze van az antiklerikalizmus tüntéseiben, ki tagad-h a t n á ugy a szabadkőművesség bünrészességét, mint más oldalról mégis elégtelen gyönge voltát, mely azért segítsé-get keres a testvércsapatok közreműködésében.
„Nemzetközivé" akarják tenni a h a r c z o t ! Ugyan milyen harczot ? Azt a véres szájú dynamittal és halállal fenyegető guerilla-harczot, melyet az antiklerikalizmus napjaiban virágozni látott az agyház ? Ezt a brutális, vad, utczai h a r c z o t ? A banditák éktelen meetingjeit? A „le a Vatikánnal," „halált a pápának" ordító csőcselék orgiáit ? Es ezt a lelkiismeretszabadság és az emberiség legma-gasztosabb érdekei miatt kívánják és sürgetik a testvé-rek ! !
Becsületes, egyenes, nyílt harcztól sohasem félt az egyház ; de ilyen harczban mit tegyen, hogy védekez-zék ? H a csak száját nyitja ki szentséges atyánk, panasz-kodnak igazságtalan vádaskodás miatt ! . . . S mégis győzni fog, mert győznie kell a pápának és vele az egyháznak.
Es ha a pokoli gyűlölet féktelen szenvedélyeinek vad
tombolása légbe is röpiti a Vatikánt, vértanúvá is teszi XIII. Leót — az ördögi terv még sem s i k e r ü l ! . . .
Lehull az álarcz, elszakad a fátyol és a valóság brutális és farizaikus szégyenével áll előttünk — hatalmas buzdítás gyanánt, hogy imádkozzunk, tegyünk, kérelmez-zünk szentséges atyánkért és a kormányzatára bizott
anya-szentegyházunkért ! ?
S z é k e s f e h é r v á r e g y h á z m e g y e . A ,Religio" ajánl-tatik. —
„1434. sz.
A »Religio" ezimü kath. egyházirodalmi lap majd-nem egy félszázad óta, minden nehézségek között, a leg-kényesebb viszonyokkal szemben is következetesen hű maradt azon programmhoz, melyet keletkezésekor maga elé tűzött.
A kath. papságnak eme szak-közlönye épen ezen, eredeti programmhoz való szilárd elvhüség és ragaszko-dás által a k a t h . sajtóirodalom terén oly mély gyökeret vert, és annyira megizmosodott, hogy mig más, még kath.
irányú lapok is, rövidebb vagy hosszabb pályafutás után az irodalom teréről letértek és letűntek, addig a „Religio"
még mindig fennáll és tántorithatlanul hirdeti, képviseli ama magasztos és megdönthetlen elveket, melyeket zász-lójára irt, s melyeknek szolgálatában Isten segedelmével nem sokára ötven évet töltend.
E hosszas fennállás mig egyrészről a legfényesebb tanúbizonyság a „Religio" mellett, másrészt elég ok arra, hogy e közlönyt a nt. lelkészkedő papságnak me-legen ajánljam.
Székesfehérvár, deczemb. 9-én 1886."
Csanádi e g y h á z m e g y e , j a n u á r hó. Valami az úgy-nevezett országos erkölcsnemesitö egyesületről. — Köztudo-más szerint az úgynevezett országos erkölcsnemesitö egye-sület igazgató választmánya a róm. kath. püspöki kar-hoz is intézett felhívást az iránt, hogy ez ama nemes czélu egyesület tendencziáját támogatni kegyeskedjék. Le-gyen szabad ez érdemben pár igénytelen szót koczkáztat-nom. Az én meggyőződésem az — s hiszem, mások is osztoznak e nézetemben, — hogy e felhívásnak aligha lesz valami feljegyzésre méltó sikere ; mert hitében meg-fogyatkozott korunknak mindenek előtt és mindenek fö-lött arra van szüksége, hogy elhanyagolt hitében és val-lásos meggyőződésében nemesedjék meg ; e nélkül senki fia erkölcsöt nemesíteni nem fog. Azért is mi katholikusok az olyanoknak erkölcsnemesitéséből, kiknek mindegy, akár zsidó vagy keresztény, akár hottentóta vagy csökönyös nazarénus legyen valaki, csak legyen meg a maga külön vallásos meggyőződése, — mondom, az ilyeneknek erkölcs-nemesitéséből mi nem kérhetünk. Egy az igaz hit, s ,egy' az igaz, Istentől rendelt erkölcstanitó, t. i. a kath. anya-szentegyház. Mi lelkipásztorok ennek hit- és erkölcstanát hirdetjük az egyházi szószékről; mert arra, hogy hit és erkölcs virágozzék a nép között, első kellék az, hogy a lelkipásztorok mint Krisztus nyájának őrei,
megfelelje-!) Erről a mgs és f t püspök ur kiválóan illetékes tanúságot tenni. Ott állt ő mint főmunkatárs a lap bölcsőjénél, az alapitó Szaniszló és Somogyi mellett. A szerk.
nek magasztos hivatásuknak. H o g y pedig p. o. egy rab-binus is ugyanazon erkölcsöt hirdesse az ő szószékéről, mint a kath. pap, ki higyje e z t ? ! Ámde manapság vajmi sürüen Sisyphus szerepét játszszák a kath. lelkészek is, ugy-e ? I g e n ; de ki és mi ennek az o k a ? A capitefoetet piscis ! A kormány s a törvényhozók ne akadályozzanak
bennünket, hanem inkább legyenek támaszaink, s teremtsék meg a czélra vezető törvényeket, s biztosak lehetnek az erkölcsnemesitö egylet megindítói is, hogy hova-előbb sötét odújába f o g visszabújni az erkölcstelenségnek most nyiltan vigyorgó ördöge.
Végtelenül hosszú czikket lehetne itt megereszte-nem ; hamegereszte-nem hát azoknak, akik látva megereszte-nem látnak, mert látni nem akarnak, akik hallva nem hallanak, mert hal-lani nem akarnak, falra h á n y t borsó minden elejtett vagy kiirt figyelmeztető szó. Ritkán volt oly találóan a kath.
anyaszentegyházra alkalmazható, mint éppen a rettenetes nagy felvilágosodottság mai korában, hogy az ő szava bizony : vox clamantis in deserto. S mig ez igy lesz, senki fia, legyen bár a nazarénusok apostola is, nem fog erkölcsöt nemesíthetni; mert a kath. anyaszentegyház az Istentől rendelt erkölcs tanító, erkölcs^'atn'íó, erkölcsneme-sitö. Tessék erre hallgatni a nagy felvilágosodottság kö-zepette, s majd nem lesz annyi panasz a szerte elhara-pódzó erkölcstelenség rettentő szörnyetege ellen !
Minden községben a jó erkölcsöknek legelső sorban hivatott őro a lelkész, kinek nem szabad cauis mutus-nak lennie. Mihelyt a lelkész az erkölcsiség terén kihágásról értesül, azon kivül, hogy legközelebbi alkalommal ezt a templomban szóba hozza, jelentse ezt fel, s j á r j o n kezére az elöljáróság, s ennek j á r j o n kezére a szolgabiróság stb., s az erkölcstelenség a lehetőleg fék fog vettetni. E x p e r i -entia docet. Ha a lelkészek a világi hatóságok részéről magukra hagyatnak, akkor az emberi természet romlott-ságánál fogva, mely főkép a tapasztalatlan s még ki nem f o r r t ifjúságnál szereti bűnös hajlamát érvényesíteni, bár-mely erkölcsnemesitö egyesület is csak ingatag lábon fog állni, és csak nehezen fogja magát a várt sikerrel kecseg-tethetni. A lelkész még oly lángoló buzgalommal is hir-detheti Isten igéjét, minden erkölcsi kihágást meg nem akadályozhat, s azért kell, hogy szükség esetében a világi hatóságra támaszkodhassék.
Különben vannak nekünk katholikusoknak egyesüle-teink, melyeknek igénybevételével a gyenge lábon álló erkölcsiséget a lehetőleg legjobb és biztosabb lábra állit-h a t j u k . Vannak mértékletességi egyleteink, aállit-hol vannak ; vannak rózsafüzér egyleteink, ahol vannak ; vannak legény-egyleteink, ahol vannak; vannak más-más k a t h . szövetke-zeteink, ahol vannak ; s ahol ilyenek most még nincse-nek, holott életbeléptetésök szükségesnek mutatkozik, ne késsünk, s minden más úgynevezett erkölcsnemesitö egye-sületre, mely hit és vallásos meggyőződés dolgában con-fondit quadrata rotundis, nem leend szükségünk.
Dixi.
* *, január-hóban. Zsidó megkeresztelése. — Deczem-ber havában egy fiatal zsidó, királyi hivatalnok, fölvette a keresztség szentségét. — Felemlíteni a k a r j u k ezen ese-ményt egyrészt azért, mivel a fiatal ember rendkívüli
RELIGIO. 39 buzgalommal tanulta meg hitünk igazságait és másrészt
azon körülmények miatt, amelyek u t j á n a Gondviselés őt a kath. egyházba vitte. I f j ú korában keresztény iskolát látogatott, mint minden zsidó, ki magasabb műveltséget keres ; itt egészen beleélte magát a keresztények szoká-saiba annyira, hogy senki se gyanította volna, hogy zsidó. Birta a külsőt a belső nélkül ; azelőtt más város-ban viselt hivatalt. E g y alkalommal arra érzé m a g á t ösztönözve, hogy a zsinagógába ő is elmenjen imád-kozni. Nem rég óta volt a városban, idegen volt. A mint észrevették a zsinagógában, azonnal követelték tőle a hitközségi adót. E m i a t t megboszankodott és feleitől amúgy is idegenkedvén elhatározta, hogy kereszténynyé lesz. Val-lási k u t a t á s o k a t eddig nem próbált és azért ő is azon nézetben volt, hogy h á t egyre megy ; bármely felekezet-hez csatlakozik. De miután igen hazafias érzületű, s a kálvinisták előszeretettel magyar vallásuaknak mondják magukat, Írásban fordult egy nagy város kálvinista lel-készéhez, kérve a keresztséget. A gyors felelet ugy szólt, hogy rögtön megkeresztelkedhetik ; azonban t u d j a meg, hogy azon órától fogva, melyben megkeresztelkedik, tartozik a hitközségi adót fizetni ! Megint fizetés, mielőtt hitről csak szót is mondottak volna. Most ágost. v. lelkészhez for-dult. Hasonló válasz érkezik ! Látva ekképpen, hogy a hit csak alárendelt szerepet játszik, gondolta, utolsó próbát teszek a katholikusoknál. Városunkba áthelyez-tetvén, személyesen tisztelgett a plébánosnál, egy egyenes-lelkü, nyiltszivü dignitariusnál.
E n n e k ez volt a felelete : »Hja, öcsém ! ez nem megy oly könnyen, mintha az ember csak kabátot vál-tana ! E l ő b b sokat kell tanulnia és kezességet nyújtania, hogy a kath. hit szerint élni is a k a r ! " Evvel megnyerte a fiatal ember szivét, miután látta, hogy itt első helyre teszik azt, amit lelke keresett. Innen származott példás buzgalma, melylyel egy káplán vezetése mellett mindazt m e g t a n u l t a , amit müveit kereszténynek hitéről tudnia kell.
+
Róma. Épen most jelent meg Róma statisztikai évkönyve. Ebből kitűnik, hogy az örök város lakosainak száma 1885. végén 345,036, 1886. évi szeptember 30-án 355,000, mig 1700. évben csak 109,729 volt, és 1870-ben körülbelül 220,000. Érdekes e statisztikai adatokból amaz olaszok számát megtudni, kik más olasz provincziákból telepedtek le Rómában. A legnagyobb tartozékot Aquila provincziája szolgáltatta, t. i. 15,415 személyt, utána kö-vetkezik Perugia provincziája 12.249, Ancona 8,114,
Flórencz 7,530, Macerata 6,538, Turin 4,928, Nápoly 4,121 és Milánó 1,968, tehát összesen 159,699 személylyel, vagyis a lakosság fele idegen olasz tartományokból való.
A „Ri formának" tehát igaza van, midőn azt mondja,
A „Ri formának" tehát igaza van, midőn azt mondja,