EGYHÁZI TUBOSITASÖK - Religio, 1887. 1. félév

B u d a p e s t , febr. 18. Gloszszák a kultusz-hudget kép-viselőházi tárgyalásához. I. — Minden évben igen élénk és aránylag hosszú vita is szokott fejlődni, ha a vallás-és közoktatásügyi minisztérium költségvetvallás-ése szőnyegre kerül. Magyarországban minden ember azt t a r t j a magá-ról, hogy ő született politikus és paedagogus ; ha

más-RELIGIO. 121 hoz nem, a kulturához szólni mindenki feljogosítva érzi

magát. S kétségkívül szép ez az általános érdeklődés ha-zánk kulturális fejlődése iránt, csakhogy némileg vesze-delmes is, mert sok szakács elsózza a levest és sok bába között elvesz a gyermek. Kulturpolitikusaink azonban nem oly veszedelmesek ; ők rendszerint csak kritikusok és köztudomásu dolog, hogy a kritika Ugyan m e g m o n d j a

— és olykor keményen, — mi a rossz, de ritkán azt, hogy mi volna jobb. Ily mesterség nem nehéz ; nem csoda, ha sokan értenek hozzá. Az eddigi tünemények a mos-tani képviselőházi vitáknál ugyanezt m u t a t j á k ; sok a kritika, kevés a positiv eredmény. S ennek daczára nem egy szempontból érdekesnek t a r t j u k a néhány nap előtt megindult vitát röviden méltatni és néhány gloszszával

illusztrálni.

F e b r u á r 15-én indult meg a vita és m i n d j á r t első nap r o p p a n t nagy hullámokat vert föl.

Országh S. előadó után elsőnek felszólalt Lesskó J . (mérsékelt ellenzéki képviselő, esperes-plebános). Sok igazságot mondott a mai iskola hiányairól, ellentétben a régi iskolával ; a sok esetben túlságos iskola-épitési költ-ségekről, a különös szellemről, mely sok iskolában ural-kodik és minden vallással és erkölcsiséggel ellenkezik ; bővebben foglalkozik a „ J ó könyvek" czime alatt kiadott és a kormány részéről segélyezett és kiosztatni szokott vállalatról, megmutatván számos idézetből, hogy r o n t j á k le ezen furcsa „jó könyvek" a tiszteletet a vallás, a ki-rály, nemesség stb. iránt. — A képviselő ur megtette kötelességét. — Irányi I)ániel, ki utána felszólalt, sok egyéb dolog között kivált az erkölcsnemesités szempont-jából sürgette az általános vallás- és lelkiismereti

szabad-ság behozatalát. Különös eszmezavar uralkodhatik ez ideálisztikus képviselő fejében, ha egy t a g a d h a t a t l a n nagy b a j t egy kétségkívül még nagyobb bajjal a k a r j a gyógyi-tani. Erkölcstelenséget gyógyítani, vagy az ő nyelvén szólva : erkölcsöket nemesíteni a vallástalanság hivatalos elismerése által, vagy az ő nyelvén szólva : a vallássza-badság behozatala által — csakugyan különös egy gyógy-mód. Vagy mit gondol I r á n y i D. bátyánk, nagyobb lesz-e az erkölcsiség, mely pozitív vallás nélkül csak olyan mint a szárnyaitól megfosztott madár, ha törvényben ki-mondatik, hogy mindenki csinálhat szabadon magának

vallást, a minőt akar, azaz semmi valláshoz is büntetlenül tartozhatik P Pedig ezt és nem mást mond az általa anv-nyi éven keresztül következetesen védett vallásszabadság.

— E g y é b i r á n t ó h a j t j a az iskolák szaporítását, a vallás-és tanulmányi alapok kérdvallás-ésének tisztázását, mikben vele éppen nem ellenkezünk.

Lrefort A. miniszter szükségesnek tartotta, mind-j á r t nyomban felszólalni. Először Irányi D. ellen fordulva

ellenzi a vallásszabadságnak törvénybe való igtatását nem elvi szempontból, csak opportunitási és politikai okokból;

ő nem akar ujabb czentrifugalis erőt ; utal Angliára, liol 156-féle vallás van. Beszél a zsidók közötti meghason-lásról is és szükségesnek nvilvánitja a positiv vállásokat (mért a többes szám?) hivatkozván a történelemre, mely tanúskodik, hogy a társadalom positiv vallás nélkül fenn nem állhat. Azt mondja tovább, hogy nem ellenezné I r á -nyi határozati javaslatát, ha Magyarországban olyan

ál-lapotok volnának, mint Ferencz császár alatt, mikor a rendőrség a vendéglőkben utána nézett, vájjon húst vagy böjti ételt esznek-e az emberek és mikor bekivánták a gyónóczédulákat. A „derültség"-gel fogadott ezen éppen nem szükséges megjegyzés után arra utal, hogy a naza-rénusok miképp terjednek, annak daczára, hogy a vallás-szabadság nincsen törvénybe iktatva. Lesskó J . képviselő-vel a kegyelmes ur kissé kegyetlenül bánt el. Mondott olcsó viczczeket, komoly igazságokat és vastag dolgokat.

Olcsó viczczeihez tartozik a megjegyzés, hogy a tanterv nem Sárosmegyéből került ki (hová Lesskó J . képviselő való), hogy a képviselő a plébánia ablakából nézi a vilá-got stb. Ezen éppen nem szellemes megjegyzések helyett, melyek még azonfelül bizonyos kicsinylést involválnak a falusi lelkészek látóköre iránt és Lesskó J . képviselőre plane nem állanak, valamivel komolyabb hangot vártunk volna a jubiláris kultuszminisztertől, kiről valóban el nem képzelhetjük, hogy mi indította ily olcsó viczczelésre Lesskó J . képviselővel szemben, az-e hogy pap, vagy az, hogy ellenzéki képviselő, vagy talán mindakettő. Azt az egyet azonban bátran megjegyezzük, hogy sok plébánia ablakából tisztábban és helyesebben látják a dolgokat, mint a hajdani zárdából lett kultuszminisztérium zöld asz-tala mellől. — De mégis komoly igazságokat is mondott : arról, hogy a tantervet minduntalan megváltoztatni nem szabad, a tankönyvek szaporításáról stb. Arról is beszélt, hogy csak jó iskolákat akar és par force a r r a nem tör, hogy a vallásos jellegű iskolákat megszüntesse, jóllehet most is mondja, hogy sok helyen, kivált néhány „szigeten,"

a vallásos jellegű iskolák megszüntetését szükségesnek t a r t j a . Csak volna elég pénze a miniszternek, azt gondol-j u k , ugy folytatná az iskolák elközösitését állami iskolák felállítása által mint azelőtt. Hanem a nervus r e r u m ge-rendarum hiányzik !

E g y vastag dolgot is mondott a miniszter ur, igy szólván: »Hogy a népnevelésnek vallás-erkölcsi alapon kell nyugodni, azt én is tudom és ezen irányban mű-ködöm is. De nehezen találok egyéneket, kik a vallások-tatást eszközölnék, ingyen nem a k a r j a ezt senki sem tenni." — H á t csak a vallás tanításában rejlik a nevelés elismert vallás-erkölcsi alapja ? Csak abban, hogy heten-kinti egy vagy két órában valamit mondjon a hitoktató, amit a többiek 18—20 heti órában leronthatnak és sok esetben le is rontanak. Az ugyan szép vallás-erkölcsi alap ! S még azt, hogy ingyen nem vállalkozik reá senki, azt hogy mondhatja a miniszter ur ? A hol mindenki — ál-lásából nem folyó — teendőkért joggal várhat és kíván-h a t jutalmazást, csak a pap egyedül legyen kizárva ? Ott, liol állása, kívánja a népiskolákban ugy is ingyen végzi kötelességét és egyéb intézetekben, hol ezreket ki-dobnak épületekre és más tanerőkre, ott a hitoktatónak ne járjoíT néhány száz forint ? Vagy talán nem végez az amúgy is nem oly dúsan ellátott alpapság elég ingyen munkát ? A miniszter urnák ugy látszik nincsen tudo-mása arról, mennyi tömérdek irodai munkát kell végezni

— eltekintve állásából folyó ingyenes ténykedéseitől — egészen ingyen csak az állam és a közügyek érdekében a városi lelkésznek épp ugy, mint a falusi papnak és mégis ugy nyilatkozik, hogy ingyen nem vállalkozik senki. Csak

dolgoznának más állásokban annyit ingyen mint a papi statusban, sok megtakarítást lehetne eszközölni. — E fatalis szócska „ingyen" egész vihart idézett elő. Komlóssy F.

képviselő (csúzi plébánoshelyettes és nem theol. tanár) azt vágta vissza a miniszternek :

. . . „A t. miniszter (Tref'ort) azt mondja, hogy a papok nem tesznek semmit grátisz. En nem tudom, hogy mit tesz a miniszter ur grátisz, a mit grátisz kellene csinálni a miniszter urnák, a mint elődei grátisz csinál-ták, a kinevezéseknél... "

Rendkivül izgatott és lármás jelenet következett erre.

Komlóssy F. szavait „holmi mindenféle politikai szolgála-t o k é r a való hivaszolgála-tkozással magyarázszolgála-ta meg, melyekeszolgála-t a kormány követel Bármennyire tiszteljük is a parlamen-táris szólásszabadságot, megvalljuk, hogy minket és so-k a so-k a t a so-képviselő ur által adott magyarázat so-ki nem elégített. Ilynemű kétélű fegyverekhez hasonló felszóla-lások, szerény véleményünk szerint, csak akkor számit-hatnak sikerre, ha megdönthetetlen érvekkel azonnal támo-gathatók ; ha ez nem lehetséges, könnyen oly válaszokat provokálnak, minőt Tisza K. Komlóssy F. képviselőnek

adott. ? Ungvár. 6113. A , Religio1 ajánlása. — A dr

Brez-nay Béla budapesti tud. egyet,, tanár és pápai t. kamarás által szerkesztett „Religio" czimü hetilapot, — melynek immáron közel félszázados fennállása és következetesen megtartott kifogástalan iránya, tudós szerkesztőjének neve, ki a legjelesebb kath. publicista erőket csoportositja maga körül, a tisztán egyházi jellegű lapirodalom barátainak a legjobb garancziát n y ú j t h a t j a , — Kedveltségtek figyelmébe melegen ajánlom.

Kelt Ungvárott, 1886. deczember hó 6-án.

János, püspök.

Áradmegye, februárban. „Kiilön" és „közös" er-kölcstan. — A „Rel." multévi decz. 25-ki számában em-lítve volt, hogy az aradvidéki (confessionslos) tanító-egylet az arad-városi községi iskolák hiányainak orvoslása ügyé-ben emlékiratot terjesztett be a város iskolaszékéhez, mely emlékiratban a hiányok legfőbbikéül a közerkölcsiség lazulása hangsulyoztatván, kéretik az iskolaszék, szíves-kedjék még a törvényhozás támogatásának igénybevéte-lével is odahatni, hogy a községi iskolákban az osztály-tanító külön erkölcstant is tanítson, mely káté-alakban szerkesztve a növendékek tankönyvei között foglaljon helyet. E világra szóló esemény (J), mely modern nép-nevelésünk drágalátos szülöttje s mint ilyen tudtommal eleddig még unicum-ot képez a paedagogiában, általam jól megérdemlett glossarium kíséretében lőn a „Rel."

fentemiitett számában köztudomásra hozva. Nos s íme a dolog fejlődésnek indul ! A termékeny (!) mag el van vetve s már csirát is h a j t . Ugyanis az arad-városi iskola-szék f. évi j a n u á r 27-en t a r t o t t ülésében ama, korunk nevelésügyét ékesen jellemző memorandum érdeme szerint pertraktáltatván, annak daczára, hogy az ülésben egy nagytekintélyű tanférfiu oda nyilatkozott, miszerint ily határozathozatalra az iskolaszék nincs feljogosítva, mert h á t a törvény értelmében „az erkölcstan tanitása a

hit-felekezetek joga," a memorandumbau foglalt indítvány mégis elvben elfogadtatott s határozatba ment, hogy egy ily „külön" és „közös" erkölcstan tanithatása érdekében az iskolaszék a közoktatásügyi miniszterhez fel fog irni.

Orveudj most már, Izrael! Ez az inditvány nagyon da capo j ö t t a város tudós főrabbijának. Ot ugyanis ször-nyen bántotta a hír, miszerint vannak, kik szerint a zsi-dóknak egészen más erkölcselveik volnának, mint a ker.

felekezeteknek ; mivel ez, úgymond, téves felfogás, tehát már csak ennek bebizonyítása végett is igen készségesen elfogadja, hogy az erkölcstant az osztálytanító tanítsa minden vallásfelekezetü gyermekeknek együttesen. N o és igy el volt döntve az inditvány sorsa : az bizony el-fogadtatott, s az iskolaszék annak értelmében fel f o g irai a kultuszminiszterhez ! Egyébként, az igazat meg-vallva, nem merném az iskolaszékre ráfogni, hogy a rabbi urnák logikája nélkül nem u g r o t t volna a kútba s illetve nem fogadta volna el az indítványt; mert hát csakugyan, mi tagadás benne, főbenjáró dolog az az erkölcstanitás, melynek sikeresitésére az iskolaszék két-ségkívül hivatva érezheti magát, sőt kell is magát hi-vatva éreznie. Más kérdés az természetesen, vájjon a helyes utat és módot találta meg erre az iskolaszék?!

E r r e nézve is csak az a válaszom, mit már az indítvá-nyozóknak mondottam a „Rel." említett számában. Me-legházi virág lesz ez az erkölcstan, hogy szelíden szóljak, mely valeat, quantum valere potest. A katholikusoknak megvan a maguk isteni vallásából kifolyó erkölcstana, melyen kivül más „külön" vagy „közös" erkölcstanra vállalkozniok semmi kedvök.

Kíváncsi vagyok, s bizonyára velem együtt e lap olvasói is kíváncsiak arra, vájjon a városi iskolaszéknek ezen felterjesztésére mit válaszoland közoktatásügyi mi-niszterünk, kinek untig hangoztatott p r o g r a m m j a : tudo-mányosság, vagyonosság és egészség ! E programmban ugyan sem vallás, sem erkölcs nem f o g l a l t a t i k ; ha tehát a miniszter ur a felterjesztést kedvezőleg fogja elintézni, legelább az erkölcsösségnek is fog helyt adni váltig hir-detett p r o g r a m m j á b a n ; ám az esetben meg arra lehetnek a katholikusok jogosan kíváncsiak, milyen furcsa arczu-lata is lesz amaz unicum-os „külön" és „közös"

erkölcs-tannak ? ! Vederemo. Dixi.

KATH. E G Y L E T I ÉLET.

A S z e n t - I s t v á n - T á r s u l a t tudományos és irodalmi osztálya

ügyében az 1887. január 20-án kiküldött 30-as bizottság e hó 16-án t a r t o t t ülést, mely rövid idő alatt teljes ered-ménynyel végződött. A Sz.-István-Társulat nagyérdemű alelnökének ft. dr. Steiner F. ő mlga, ki a szervezet tervezetét kidolgozta, illeti első sorban és a kiküldött hatos albizottságot második sorban a hála és elismerés, hogy ez a kényes kérdést a tervbe vett osztály mikénti szervezése és beillesztése a Szt.-István-Társulatba — a 30-as bizottság oly könnyen megoldhatta. Oly világos és praegnans tervezet, minőt a 30-as bizottság kapott, hosz-szabb és behatóbb vitát nem tett szükségessé. Az elabo-ratum három fejezetből áll. Szól 1. a Szt.-I.-T. tud. és

RELGIIO. 119 irod. osztályának feladatáról, 2. tagjairól, 3.

pénzügyei-ről, kiemelve, hogy az osztály ez utóbbi tekintetben is a Szt.-I.-T. tói eg y jogi alany. Eltekintve egyik-másik felszólalástól, a tárgyalás egyszerűen és inkább csak néhány kitétel körül folyt és ebben részt vettek : gr. Ap-ponyi Adr Bita D., dr Breznay B., Csávolszky J., dr

Czibulka N., dr Hornig K. báró, dr Hortoványi József, lovag Lonkay A., Némethy Ldr Haydin K., dr Való S., dr Wolafka N. és ismételten dr Steiner F. alelnök. A 30-as bizottság által tett módositások nem voltak lényege-sek pl. A II. fej. 4. §-ában : „teljes jogú tag" h e l y e t t:

rendes t a g ; a III. fej. 3. §-ában czimében h e l y e t t : czimlap-ján; u. o. a 4. §-ban belekerült: „a III. fej. 1. §-ában

em-iitett alapok" stb.

Az igy elfogadott tervezet legközelebb — ugy tud-j u k e hó 24-én — a választmányi ülés elé kerül, hol

újból tárgyaltatik és igy remélhetőleg az idei közgyűlés tárgysorozatába is fel lesz vehető az osztály ügye, melynek életbeléptetése — az állami jóváhagyás elnyerése után — csakugyan nem fog már soká késni. E n y

-nyit egyelőre. ?

IRODALOM.

A b a b o n á r ó l .

Közhasznú, erkölcsös olvasmány a magyar nép és a serdültebb ifjúság számára. Irta : Sirisaka Andor, pécsi tanitó. Ára 60 kr. Pécsett, 1886. I—XI -f 110 l. (Vége.) jri „babonás állatokról" szóltában a szerző kakuknak nevezi azon madarat, mely a néphiedelem szerint kiszopja a tehén tejét. Itt a név használásában természetrajzi botlás van. (75. 1. jegyz.) Az a madár szinére hasonlit ugyan a kakukhoz, de neve : kecskefejő lappantyú, Capri-mulgus Europaeus. Este repdezvén a gazdasági épületek-nél, ráragadt a gonosz név. jl „babonás növények" közt a csodafát beléndeknek nevezi a könyv szerint ! sőt alább ezt paraj-n^k is. A csudafa : Datura stramonium ; a be-léndek pedig csak az a nép nyelvén is : Hyosciamus niger ; sem az elsőt, sem a másodikat nem hiják tudtommal parajnak, — Amaranthus, — a mely a házi állatoknak is kedves eledele, mig amazokhoz nem nyúlnak ! — Mi a növények gvógyitó erejét nem vonhatjuk kétségbe, mivel akkor ellenkezésbe jönnénk a tapasztalattal s az orvosi tudomány állitásaival ; hanem hát helyes lett volna itt a szerzőnek oly utasitást adnia, hogy az orvos utasitása szerint a gyógyszertárban készittessék a betegek az or-vosságot s ne kotyvaszszanak össze maguk vagy tanács-adóik mindenfélét a növényországból! — A mi az érmek-nek nyakban való hordását illeti, nem kell összetéveszteni a dolgot! Persze, hogy az babonás, a ki egy „bűbájos t á r g y n a k " olyan erőt tulajdonit, hogy „a cziánkálit por-czió számra eheti" — s még sem lesz b a j a ! (v. ö. 83. 1.) de, ha valaki egy kis érmet a szentek tiszteletén alapuló vallásos czélból hord nyakán pl., az nem babona. N e m az az ezüst- vagy aranytárgyacska stb. mentheti az il-letőt meg kisebb-nagyobb veszélytől ; hanem az Isten se-gélye annak esedezésére, kit a kép ábrázol. Igen jól tette volna hát a t. szerző, ha a hosszadalmas babonaismertetés sorai közt amaz észrevételnek is szőrit egy kis tért ; an-nál is inkább, mert könyve ezt hordja homlokán : „erköl-csös olvasmány." — A mit „a bdjitalrólu mond, mind hely es, — de valami csattanós példát szeretve szeretnénk !

— A „szellemidézés" nagyjából érintett adatai akkor vál-tak volna érdekessé, ha népszerű feldolgozást nyernek. — A „csillagos égről" elmondottakban, nem mondjuk, hogy sok jó nincs, de az okadatolás, bizony, sok helyen

elma-radt ; majd a babona népmesével van vegyitve. A mi pe-dig a „csillagfutast" illegi, ott vagy azt kellene előadni, hogy eredt a z ? vagy alkalmas példával kötni le a nép figyelmét; mert a szerzőnél tapasztalt eljárás mellett az-tán könyve sok helyen nem leszen „közhasznú," — mi-vel a babonákat úgyis ismeri a nép ! Ennek inkább ok-tatás kell a babona elhagyását illetőleg. — A „_jóslások-ról" cz. czikkben szerzőnk túllőtt a czélon. A Nostrada-mus jövendőlése m e g j á r t a az üstökösben ; de itt igy. a mint van, felesleges, — s tán nem is épületes ! (Y. ö. U.

e. 3. sor. 92. 1.) De a nép meg sem é r t i ! Az ilyen dolog csakis népies átdolgozásban volna helyén ! A kalendário-mok időjóslásira meg azt mondhatjuk, hogy sokszor az éveken át szerzett tapasztalatok, a meteorológiai észlele-tek révén csak kisüt néha valamit a tudomány. — Az apróbb babonás szokások és mondások elsorolásából az a haszna az olvasónak, hogy megismeri azon babonák sorát, melyekből legtöbb ma már inkább csak megszokott tré-fás mondás, mint számba vehető babona ! Hogy „a vég-telenségig folytathatná" a szerző ama babonás szokáso-kat, (96. 1.) elhiszszük ; de arra a babonairtónak nein is lesz szüksége. „Hosszas prédikálását," (u. a. 1.) nem tud-juk, a babonairtásban vagy a babonák ismertetésében ta-lálja-e ? I n k á b b ez utóbbit véljük ; de azt, — már a szerző vezéreszméjének helyes alapján sem — nem mérnők vele ismételni, hogy a babonásokat „száz könyvvel s ezer pél-dával sem lehetne kigyógyítani a babonából!" Akkor ugyan hiába tett kísérletet! Már pedig megtette azt s utalt is az iskolának a népnevelés érdekében teljesítendő fontos feladatára, a népies olvasmányok és népkönyvtárak fontosságára.

Csekélységem szerint csakugyan a jó népiskola veti meg az alapot. Kerüljenek csak ki onnan oly növendékek, kikből értelmes atyák, okos és istenfélő anyák lesznek egykor, — s már nagy lépés történt előre a sokszor vészt hozó babonaság kiirtására ; legyen csak a nép kedélye egykor kellően hangolva a helyes irányban folytatott ne-velés és tűrhető anyagi lét áldása következtében az olva-sás megkedvelésére s a családi körben való folytatására,

— mindenesetre önmaga is nevetni fog azon babonás szokásokon, melyek a magyar nép szelleméletében ajkról a j k r a fognak ugyan szállani mindig a néphagyománynak őrzött emlékeiként, de nem fognak győzedelmeskedni a józan belátás és keresztény hitélet rendszabályán! E pont még messze van ; de elérhető. Hiszem, hogy a szerző is közelebb j u t t a t j a könyvével a magyar népet az ó h a j t o t t czélponthoz. N a g y o b b gonddal, több leereszkedéssel még jobban is tudna a nép nyelvén szólani. Ma napság ott vagyunk, hogv a nép nincs az olvasáshoz szoktatva ! Sok más elolvassa a népiratkákat, - melyek ma egész divatba kezdenek jönni, a mí a kiadást és terjesztést illeti, — ele azok nem olvassák, a kiknek éppen elkelne ! Ezt a nagy nyomorral és a megélhetés nehézségeivel küzdő alsó nép-osztálynál az erkölcsi zsibbadtság, az olvasásra való haj-lamnak a szoktatás elhanyagolása folytán, természetes kö-vetkezményként, előálló hiánya okozza; azért az olvasás megkedvelésére s annak felfogására is nevelni kell a nem-zedéket, különben a népiratokat olvashatjuk jó magunk ! De még a jelzettem esetben is igazi népiróknak válja-nak ám be a kik a népnek irválja-nak ! Népiesen, magyaros zamatossággal írni, a nélkül, hogy a tőről metszett kife-jezéseket untalan keresnők, — kevés ember t u d ; mégis nagy azok-'száma, kik népiróknak csapnak fel ! Innen van, hogy sok népirat nem bir hódítani. De elég a kitérés-ből ! A szerző müve adta tollam alá ama jó akarattal tett megjegyzéseket. Nem azért, mintha a szerzőnek itt-ott csakugyan népies irályát s jó kedélyhangulatról tanúskodó tréfás megjegyzéseinek jó hatását el nem ismerném ; hanem azért, hogy a sikeres munkásság kezdetének irányát nagyjából mások előtt is meg-jelölni el ne mulaszszam. — Továbbá a szerző könyvében

az az „ I m a f é l e a babonásoknak" helyes. — „Az igaz val-lás és a babonás tévhit közt lévő különbség" cz. közlemény-ben a babonás hit magyarázata teljességgel nem népnek való. Nem sokkal helyesebben cselekedett volna-e, ha a közép káté (Eger. 17. kiad.) 56. lapján mondottakat veszi zsinórmértékül ! ? Azon bátor kérdése : (100. 1.) van e a vallásnak csak egy pontja, mely a babonát á p o l n á ? na-gyon helyén való ! Ügy szintén dicséretre méltó megjegy-zései vannak a 102. és 103. lapokon. — A „tanítókhoz"

intézett néhány szava, hiszszük, megteszi hatását. Szép a szerzőnek azon szerénysége is, melyet a 105. lapon — ugy a középtájon — kifejez. Van ugyanott alul egy meg-jegyzése, melyhez szavunk l e h e t ! Azt mondja, hogy hi-vatalos dolga végzése után legtöbb szabad ideje van a tanítónak, tehát olvasással, tanulással kell azt töltenie, hogy szerzett tőkéje kamatozzon a népnevelés terén. He-lyes ; ugy kellene lennie, de ugy van-e ? A legtöbb ta-nító anyagi gondokkal küzd még ma is! Sokan ajkukon hordják a nevelés fontosságát ; de a tanító anyagi hely-zetén javítani, — neki gond nélkül való életet s igy a tanulmányok folytatására időt adni : a legcsekélyebb gond-j u k . Igy aztán, természetes, olyan tanítóink sem lehetnek

In document Religio, 1887. 1. félév (Pldal 120-125)