Budapest, »márcz. 22. Szentséges atyánk és urunk XIL1. Leo pápa félszázados papi jubileumához. — Ma-gyarország herczeg-primásának legutolsó jelenléte a fő-városban ""nemcsak a Szent-István-Társulat közgyűlésének megadta a maga fényét és jelentőségét, hanem: egy más nevezetes momentum iö emelkedik ki ezen napok emlé-keiből. Mult számunkban már szóltunk erről ; említettük, hogy a pápa ő szentsége 50 éves papi jubileumára egy hattagú bizottság küldetett ki, melyet legközelebb egy központi nagy bizottság fog felváltani ; az actio előkészí-tése és megindítása. - ,
24*
S igy most már a rendes mederben folyik a katho-likus actio, kezdeményezve a legilletékesebb helyen, inau-gurálva a legfényesebb nevekkel, üdvözölve sokak lelke-sedésétől, mindannyiunk bizalmától, becsületet szerezni a katholikus névnek itthou és a külföld előtt, arra rendelve, hogy egy eminenter katholikus-kegyeleti és hazafias-be-csületbeli kötelesség minél fényesebb lerovása által újból bizonyitsa, hogy validai, egyházi szempontból is igaz: El magyar, áll Buda m é g !
De a központi nagy-bizottság minden buzgalma, lelkesedése és ügyszeretete sokra nem mehet, ha a sziv-vel szoros kapocsba nem lépnek a test tagjai, ha a kö-zépponttal nem egyesül a vidék. Dicséretes, szép moz-galmakról van tudomásunk, melyek a vidéken — meg-előzőleg a központot — ezen irányban folynak. De ezek a mozgalmak sem nem általánosak, sem nem elég inten-sivek. Pedig általános, intensiv mozgalomra van szüksé-günk, ha akarunk nagyot létesíteni.
Legközelebb a legilletékesebb helyről közzé fognak tétetni ama közös megállapodások, melyek a magyaror-szági katholiczizmus actióprogrammját képezik a vati-káni nagy napra.
S ha eddig talán hiányzott a bátorság kilépni az actió terére, most már megszünhetik minden félelem, mert a legilletékesebb helyről ki van göngyölítve a zászló, melyen szentséges atyánk jubileuma arany betűk-kel áll. S ha a lelkesedés kisebb mérve eddig talán nem ösztönzött actióra, í m e ! most kezet fogva egymással, vállvetve mint közös actió, mint főpásztori intézkedés lép elénk az ügy.
Mi részünkről e helyütt hazánk főt. papságához, Krisztusban tisztelt és szeretett testvéreinkhez fordulunk, mindnyájokhoz, kik bármely rítus szerint Péter utódjá-hoz, az egyház középpontjához szívvel-lélekkel ragasz-kodnak.
Első sorban nincs szó anyagi áldozatokról. Mi igen jól tudjuk, hogy mennyire nem képes sok egyházi férfiú arra, mit legszívesebben meg tenne és hogy mennyire igénybe vannak véve, kiknek az Isten több tehetséget adott. Ez előttünk nem titok. Egyet azonban mindenki tehet, kiki a maga körében, bármily szegény is legyen, bármennyire is igénybe vegyék számtalan oldalról. Be-szélni, ajánlani, sürgetni — ezt mindenki teheti; szer-vezni és buzdítani az actiót, arra mindenki képes, kinek lelke van.
Mi ugy halljuk, hogy az utasításban kiadandó közös megállapodások a következők volnának : imádkozni szent-séges atyánk és az egyház szabadságáért, függetlensé-geért és jóléteért ; buzditani részvételre- a vatikáni kiál-lításban ; a Péter-fillér gyűjtését általánosítani, hogy minden hivő legalább öt krajczárt adjon ; serkenteni azo-kat, kik tehetik, a vatikáni zarándoklatra.
A papságra vár a nemes feladat, hogy ezen esz-méknek életet adjon. Lesznek, kik talán csak az egyik vagy másik pontot vihetik keresztül ; mások meg más pontokat, de mindegyik kivétel nélkül képes valamit ke-resztülvinni, és ha mindenki megteszi a magáét, igen sokra mehetünk és nagyot létesíthetünk. Kivétel nélkül mindnyájan imádkozhatunk és imádkoztathatunk ; a
Pé-ter-fillér gyűjtése, ha helyesen hozzá fognak, sem ütköz-hetik nagy nehézségekbe. S hányan vannak, kiknek ro-konai vagy jó ismerősei, vagy pedig a gondjukra bizott intézetek utján könnyen lehetséges volna a vatikáni kiál-lítás magyarországi osztályát gazdaggá és változatossá tenni. S lesznek, kik befolyásuk és figyelmeztetésük által odahathatuának, hogy a vatikáni zarándoklatban hazánk méltóképp legyen képviselve. A fődolog híveinket bele-vonni az actióba, velük megértetni és megkedveltetni az
eszmét, őket lelkesíteni, buzditani, kitartásra serkenteni.
Ez pedig nem oly nehéz dolog. Csak azt az apa-thiát kellene egyszer félretenni, csak kissé több önbiza-lommal és bátorsággal kellene ügyünkhöz fogni. H a mi
magunk alig merünk nyilvánosan arról beszélni, ha mi megelégszünk, hogy magunk zsebéből, talán önmagunk megterheltetésével valamit adjunk, akkor soha, de soha sem leszünk ott, hol kellene lennünk. Igazságos, szent ügyet szolgálunk, védelmezünk és terjesztünk. Bátorságot meríthetünk ama gondolatból, hogy Isten van és lesz velünk, bátorságot ama szép eredményekből, melyeket mások elértek, mihelyt nyíltan a küzdőtérre léptek. N e -künk tenni kell valamit — akár az egyik, vagy a má-sik irányban, de tenni kell, mert soha másképp eredményt nem látunk. S ha teszünk, mit tehetünk, el nem marad-hat a siker, ha önzetlenül, lelkesülten és tapintatosan fogunk a munkához.
Lépjünk az actio terére — de haladék nélkül — a siker int — az öröm, a dicsőség közös leend ! ?
Róma.
A két Egyház. — Ily czim alatt a „Moniteur de Rome" a következőket i r j a :A keleti egyháznak a nyugatival való egyesítése körüli fáradozásairól jól ismert Tondini atya a Rassegna Italiana januári füzetében érdekes tanulmányt közöl e tárgyban ama törekvésekről, melyek Oroszországban emez oly élénken óhajtott egyesülés érdekében nyilvánulni kezdenek. — E törekvések élén áll a moszkvai egyetem egy régi tanára, Solovieff Vladimir, a kinek következő szavait idézi Tondini atya :
„Mondják, hogy az Egyházak egyesülése lehetetlen és nem szükséges, már pedig mi imádkozunk miséinkben ezen egyesü-lésért.1) De imádkozni egy lehetetlen s teljesen szükségtelen do-logért nem volna egyéb, mint könnyelműség vagyis inkább iró-nia. Azért választani kell : vagy mellőzni az imát, vagy elismerni, hogy annak tárgya lehetséges és kivánatos."
Ezután Tondim atya idézi Solovieff szavait, a me-lyeket Aksakoffal, a Rus szerkesztőjével való polémiájá-ban használt, s a melyekből kitűnik, mily lángoló haza-fiságtól lelkesül, s mily őszinték és tiszták szándékai.
Egyébiránt lássuk saját szavaiból, minő értelemben veszi ő a hazafiságot :
„A mint látom, — mondja A k s a k o f f n a k — ön a nemzet iránti szeretetet abban találja, ha hiven ragaszkodunk mindahhoz, a ini népünknek sajátja. Vegyük most például az orosz raskolt. (A kollektiv rasJcol elnevezés alatt, mely szakadást, schismát jelent,
') Érti az ekteniákban előforduló szép imádságot, a mely a görög szövegben igy hangzik : „vnég rrjg sÍQtjvyg rov G^navrog
•/.Óguov, evGta&siug rù>v ùyicov rov &sov sy.x"/.r]GLàv, xai r rj g z ù v Tt á v t (o v è v rá g £ co g, rov Kvqíov Sêtj&àfisv, " A fordító.
RELGIIO. 189
értetnek mindazon dissidens sekták, a melyek m a g á n a k az orosz e g y h á z n a k kebelében léteznek). E r e d e t e - és j e l l e g é r e nézve az orosz raskol a mi s a j á t s á g u n k , k i z á r ó l a g nemzeti ügy.
És mégis Oroszország s a „raskol"ok iránti s ze re t et b ő l ó h a j t a -nia kell, hogy ne r a g a s z k o d j a n a k t ö b b é a raskol-hoz, h a n e m sza-b a d í t s á k föl m a g u k a t alóla, j ó l l e h e t egy c s a l á d j u k a t , rokonai-kat s h a z á j o k a t érintő ügyről vau szó. S miért kell ó h a j t a n i a V A z é r t , mert igaz ugyan, hogy az egész n e m z e t i ügy, de mégis rossz ügy, a melynek mint olyannak nein kellene léteznie."
T o n c l i n i a t y a m e g j e g y z i , h o g y a raskol-bó\ v o n t e m e k ö v e t k e z t e t é s n e m c s a k l o g i k a i , h a n e m n a g y g y a k o r -l a t i b i z o n y í t ó e r ő v e -l is b i r a z e -l ő t t , a k i O r o s z o r s z á g o t i s m e r i ; m e r t j ó l l e h e t a h i v a t a l o s s t a t i s z t i k a i a d a t o k c s a k e g y u i i l l i o raskolost t ü n t e t n e k f e l , — t é n y l e g t i z m i l l i ó r a r u g a r a s k o l o s o k s z á m a . E z e k u t á n m á s p a s s u s o k a t i d é z T . a t y a , m e l y e k b ő l l á t h a t n i , m i n ő finom m e g k ü l ö n b ö z t e t é s t t e s z S o l o v i e í f a nationalitós é s nationalismus k ö z ö t t , s m i k é p h a t á r o z z a m e g a í ő e s z i u é i i y t , a m e l y e t a z o r o s z n e m z e t i s z e l l l e m n e k k ö v e t n i e k e l l :
„Krisztus gyűlöletes üldözése és halála, m o n d j a S., nem a zsidó nemzetiség m u n k á j a volt, — a melynek Krisztus mint ember a legfényesebb dicsőségét a l k o t t a — hanem a K a i p h á s -féle hazafiak szigorú és vak nationalismusának az eredménye.
E g y é b i r á n t a németek és angolok politikája igen alkalmas össze-hasonlítási a d a t o k a t n y ú j t n e k ü n k , hogy az e r e d m é n y e k u t á n megítélhessük a nationalités és a nationalismus közötti különbséget.
Az angol n e m z e t termékei : S h a k e s p e a r e , Byron, B e r k e l e y és Newton, — az angol nationalismus gyümölcsei p e d i g a világ minden részében elkövetett tengeri rablások, W a r r e n H a s t i n g s és lord Seymour vállalatai, a pusztítások és mészárlások. É p p e n ugy á nagy német, nemzet, a mely létrehozott egy Lessinget, Goethét, K a n t o t és Schellinget, mig a n é m e t nationalismus lét-rehozta a szomszéd n é p e k erőszakos germanisatióját a teuton lovagok idejétől — n a p j a i n k i g . . . A nationalismus utolsó követ-kezményeiben vesztét idézi elő a n é p n e k , a mely k a r j a i b a veti magát, inert e n é p e t az emberiség ellenségévé teszi, az emberi-ség pedig mindig erősebb egy különálló népnél A keresztényemberi-ség semmi esetre sem zárja ki a nemzeti jellemet, de fölötte áll minden na-tionalismusnak. . R e n d e s e n , midőn egy n é p dicsérni a k a r j a nem-zetiségét, egyszersmind s a j á t nemzeti eszményét fejezi ki, melyet mindennél t ö b b r e becsül.
I g y a f r a n c z i a szivesen beszél a szép F ra n cz ia o rsz á g ró l , a franczia név dicsőségéről ; az angol örömest szól az ős Angolországról (old England), a n é m e t r e emelőleg h a t , h a nem-zetiségéhez egy erkölcsi jelleget kapcsolhat, s nem minden büsz-keség nélkül ejti ki e s z a v a k a t : német loyalitás. Az orosz nép, midőn h a z á j a iránti legjobb érzelmeit a k a r j a kifejezni, megelég-szik, ha elnevezheti szent Oroszországnak. Ez t e h á t az ő esz-ménye, a mely sem nem szabadelvű, sem nem poilitikai, sem nem esthetikai eszme, de nem is kizárólagos erkölcsi, hanem val-láserkölcsi."
I n n é t c s a k e g y l é p é s v á l a s z t e l a z o n s z e n t k ö t e l e s s é g i g , a m e l y e t O r o s z o r s z á g n a k b e k e l l t ö l t e n i e , é s S . e l l e n -f e l é v e l s z e m b e n e t á r g y b a n i g y -f e j e z i k i m a g á t :
A szent Oroszországnak egy szent alkotásra (oeuvre) van szük-sége ; ime a jelszó. Önön most a sor bebizonyítani, hogy az Egy-h á z a k egyesülése, a K e l e t és N y u g a t közötti szellemi kibékülés az isten-emberi általános E g y h á z egységében — nem szent al-kotás (oeuvre) s nem az a teremtő jelszó, a melyet Oroszország-n a k haOroszország-ngoztatOroszország-nia kell."
E z m á r é p p e n a k é r d é s l é n y e g é t é r i n t i . D e T . a . g o n d o s k o d o t t , h o g y e l ő b b m e g m u t a s s a n e k ü n k S . s z a v a i
-b ó l , h o g y m i k é p v é l e k e d i k e f é r f i ú a r r ó l a z E g y h á z r ó l , a m e l y h e z t a r t o z i k . í m e S . s a j á t s z a v a i :
„Mi az orosz egyházhoz t a r t o z u n k s f o g u n k is t a r t o z n i ; de m e g j e g y z e n d ő , hogy itt a suly az Egyház szón fekszik, s nem az „orosz"-on. Oroszország kétségkívül minden h a t a l m á t az Egy-háztól nyeri, de az E g y h á z semmi földitől, semmi emberitől nem f ü g g . . . Az igazhitüség szintén megvan a görögorosz E g y h á z -ban, de nem a l k o t j a kizárólagos t u l a j d o n á t . Más s z a v a k k a l : mi nem t a l á l u n k az i g a z h i t ü s é g b e n (dans l'orthodoxie) semmi anti-k a t h o l i anti-k u s t ; nem létezianti-k semmiféle anti-keleti hitvallás ') elanti-kerülhet- elkerülhet-len elelkerülhet-lenséges elelkerülhet-lentétben a N y u g a t hitvallásával szemben ; ini ellenkezőleg egy valóban általános ígazhítiiséget találunk benne, a mi felvenni k é p e s mindazon igazságokat, a melyek a katholi-czismus elveiben f o g l a l t a t n a k . "
A k ö v e t k e z ő k b e n S . m é g b ő v e b b e n f e j t i k i e s z m é i t a z o r o s z E g y h á z r ó l :
„ T u l a j d o n k é p p — m o n d j a ő — e keleti E g y h á z mint Egy-ház «) soha sem k ö v e t e t t el hittévelyt. Soha sem e r ő s í t e t t meg vagy a d o t t elő hiveinek mint kötelező hitczikkelyt, a katholikus igazsággal ellenkező t a n t . Minden hitigazság, a melyet a keleti Egyház, a maga egészéhen, állandóan, újítások nélkül és általánosan vallott, a hét első zsinat dogmatikai határozataira vezettetnek vissza.
Mi t e k i n t h e t j ü k ezen t a n t nem teljesnek; de azért nem k e v é s b é igaz és orthodox a szónak etymologikus é r t e l m é b e n . . . A többi mind, a mi theologikus könyveinkben található, egyszerűen m a g á n vita t á r g y a s nem tekinthető e g y é b n e k , mint különböző theologikus iskolák és különböző több vagy k e v e s e b b tekintélylyel bíró theo-logusok v é l e m é n y é n e k , a mely egy szempontból sem b í r j a a csalhatatlan inagisterium auctoritását."
T o n d i n i a. e z e k r e a z t j e g y z i m e g , h o g y a Filioque f ö l ö t t i h o s s z a s v i t á k u t á n c s a k u g y a n c s o d á l a t o s h a n g ez.
S o l o v i e í f t a n á b ó l a z k ö v e t k e z n é k , h o g y a k e l e t i E g y h á z m i n d e n h i v e ' n e k t ö k é l e t e s e n s z a b a d v a l l a n i é p e n u g y m i n t a k a t h o l i k u s o k n a k , h o g y a S z e n t l é l e k a F i ú t ó l is s z á r m a z i k . E z t m é g i n k á b b m e g e r ő s í t i k S o l o v i e f f n e k a k ö v e t -k e z ő s z a v a i :
„Abból, hogy a keleti E g y h á z nem f o g a d j a el nyiltan a hét első u t á n a N y u g a t o n t a r t o t t zsinatok h a t á r o z a t a i t , n e m következik, h o g y a katholikusoknak s z a b a d legyen a z t haereti-k u s n a haereti-k declarálni, mert tehaereti-kintetbe veendő ám, hogy a haereti-keleti Egy-ház, a maga e g é s z é b e n soha sem vetette vissza vagy s ú j t o t t a ana-thémával a fenti h a t á r o z a t o k a t s a j á t l e g f ő b b h a t ó s á g a k ö z e g e ut-j á n , mint t e t t é k p é l d á u l az örmények, a kik a n a t h é m á v a l súut-j- súj-t o súj-t súj-t á k a negyedik oecumenicus zsinasúj-tosúj-t, hogy kizárólag az első h á r o m h o z r a g a s z k o d j a n a k . "
I g e n b e c s e s v a l l o m á s f o g l a l t a t i k S o l o v i e í f k ö v e t k e z ő s z a v a i b a n i s :
„A h i e r a r c h i á n a k a keleti hitvallásban nincs ineg azon so-lidaritása s c s a l h a t a t l a n t e k i n t é l y e mint a katholikus E g y h á z b a n .
N e m c s a k egy püspök m a g á b a n , hanem összes püspökeink e g y ü t t v é v e sem birnak j o g g a l oly dogmatikus h a t á r o z a t o k a t hozni, a melyek a hivek által csalhatatlanok- és kötele z őkne k tekin-t e s s e n e k . "
N e m k e v é s b é f o n t o s a k S o l o v i e í f n e k a m a s z a v a i , a m e l y e k k e l a z e g y e s ü l é s u t á n i v á g y á t f e j e z i k i s a m e l y e k k e l e l l e n f e l e i f e l h o z a k o d á s a i r a f e l e l . M i n e m t e r j e s z -k e d h e t ü n -k -k i , c s a -k e g y p á r i d é z e t r e :
„A N y u g a t t a l való tényleges és b e n s ő kibékülés nem szol-gai m e g a l á z k o d á s t j e l e n t N y u g a t előtt, hanem jelenti azon elv
') T. i. a keleti szakadást követő hitvallást érti.
'*) T. i. a sok keleti nemzeti egyházak együttesen.
fölött való testvéries egyetértést, a mely a Nyugatnak élet-a l élet-a p i élet-a . . . Az egyházélet-ak egyesülésében én nem látom élet-az orosz Egyház halálát, hanem az egyházi tekintélynek egy eddig nem ismert emelkedését, hitéletünk előre mozdítását, polgári és nem-zeti életünk szentesítését és spiritualisatióját, a szent Oroszor-szágnak az egész világ előtt k i n y i l v á n u l á s á t . . . A fődolog az, hogy ez egy benső, lényegesen benső kibékülés legyen, vagyis más szavakkal : lélekben és igazságban történjék. A kibékülés csak akkor volna lehetetlen, ha a katholikus Egyházban nem léteznék többé sem lélek sem igazság. D e ki merné ezt állitani ?
A keleti és nyugati kereszténység között az antagonismus a vallás-politikai téren vert legmélyebb gyökereket. A legfőbb szemrehányás, a mit a katholikusok nekünk tesznek, a mi caesaro-papismusunk ; de viszont mi a papo-caesarismust vetjük sze-mökre. A katholikusok szemünkre h á n y j á k , hogy a császárt te-kintettük s tekintjük az Egyház fejének : mi meg szemökre hány-juk nemcsak hogy világi souveraint csináltak a pápából, hanem hogy alája akarják rendelni a többi souveraint mind, s a p á p á t minden államok fejévé a k a r j á k tenni." ')
Ezen utóbbi szavakra T. a. azt jegyzi meg, hogy nem akar polémiába bocsátkozni, mert S. csak arra szo-rítkozik, a mit mondanak; ő maga pedig a következőkben nyilatkozik e tárgyról :
„Miben állanak tulajdonképen a kölcsönös recriminatiók V A katholikus Egyház melyik dogmájában vannak definiálva a pápának, mint világi souverainnek jogai V Melyik határozatban declaráltatott ex cathedra a keresztény államok fejének ?2) Ilyen dogmák, ilyen határozatok nem léteznek. Másrészről a keleti igazhitüségnek (de l'orthodoxie) sem dogmája, hogy a czár le-gyen az Egyház feje . . Ez mutatja, hogy a mi caesaro-papismn-sunk alapjában azon igaz és sarkalatos eszmében rejlik, a mely szerint egy keresztény fejedelem saját független állásához az Egyházban egy különös functiót kapcsol ; épen ugy a nyugati papo-caesarismus magában foglalja egy főpásztor fontos eszméjét, aki minthogy a legfőbb szellemi tekintélylyel van felruházva az egész keresztény világban, ezen tekintélylyel felruházva tiinik fel a fejedelmek szemeiben is, jóllehet az állami ügyekben semmi egye-nes befolyása nincsen."
E végpassushoz T. a. a következőket f ű z i : Ha egy orosz iró ily függetlenül, ily emelkedettséggel ir a pápa-ság politikai működéséről s ha ebben vigaszra okot találhatni: — másrészről láthatni, mennyire szükséges manap inkább mint máskor a katholikus tan kifej-tésében a theologikus szigor s a túlzásnak elkerülése.
Annyi tény, hogy — mint Solovieff szavai is bizo-nyítják — létezik egy előkészítő mozgalom a keleti Egyháznak a nyugatival való egyesülésére, s hogy a kedélyeket is előkészítik már — mint igen jól jegyzi meg Tondini, — hogy ezen mozgalom ne hiusuljon meg a szeretet hiánya miatt. Az is tény, hogy — szép ha-sonlattel élve — egy fecskének, Solovieffnek megjelenése lehet a véletlen játéka is, de ha e fecske élhet az északi országban anélkül, hogy megfagyna a hidegben, mint ezt a jeles orosz iró esete tanusitja — jele annak, hogy a nagy hideg már elmúlt s hogy meg lehet kisérleni a nyilt munkát a magában maradás félelme nélkül. E g y utolsó opportunus megjegyzését S. a Kelet keresztényei-nek anarchikus állapotából vonja ki, a mely nem minden előny nélküli az Egyházak egyesülésére; oly anarchia ez,
1) Persze hogy ez ráfogás.
2) No ezzel ugyan nyugodtan alhatik a — világ.
a melynek t a r t a m á t az ellentétek hatása által működő gondviselés nem hiában hosszabbította meg napjainkig.
P. Á.
KATH. EGYLETI ÉLET.
Dr Steiner Fülöp pápai praelatus alelnöki előadása a Sz.-I.-T. márcz. 17-én tartott nagygyűlésén.
Főiuagasságu bibornok herczeg primás s fővédnök ur ! főinagasságu s nagyméltóságú védnök u r a k !
Mélyen tisztelt közgyűlés !')
Mielőtt társulati életünk mult évi főbb mozzanatait vázolni szerencsém lenne, engedje meg eminencziád, hogy legbensőbb hálámat fejezhessem ki eminencziáduak s a főmagasságu s nm. védnök uraknak kitüntető kegyes-ségeért, s a mélyen tisztelt közgyűlés megtisztelő bizal-máért, melylyel a társulat alelnöki diszes tisztét parányi-ságomra ruházni méltóztattak. F o g a d j a eminencziád, a főmagasságu s nagyméltóságú védnöki kar, s a mélyen tisztelt közgyűlés, a legalázatosabban nyilvánított biztosí-tást, hogy Isten gyámolító kegyelmével minden erőmet a társulat magasztos czéljainak érvényesitésére fogom szentelni. (Éljen )
Társulati életünk legelső momentuma a társulat hó-dolatának, ragaszkodásának nyilvánítása az apostoli szent-szék iránt. 'Parányiságomnak j u t o t t osztályrészül a sze-rencse, hogy egyik tagtársunkkal ő szentsége lábaihoz tehettem le társulatunknak a főmagasságu fővédnök ur s az elnökség által aláirt hódolati feliratát s tolmácsolhat-tam a társulat törhetlen hűségét, rendithetlen ragaszko-dását az apostoli szentszék iránt, s á t n y ú j t h a t t a m fiúi kegyelet adományát.
0 szentsége a legkegyesebben fogadta társulatunk hódolatát s gyermeki kegyeletének adományát. Kiváló érdeklődéssel kérdezősködött társulatunk szervezete s mű-ködéséről, s legbensőbb örömét, legkegyesebb elismerését fejezvén ki a társulatnak általam vázolt működése felett, lankadatlan munkásságra buzdított bennünket, s szive mélyéből adta apostoli áldását társulatunk főmagasságu s nm. védnökkarára, elnökségére s minden egyes tagjára.
(Lelkesült éljen.)
Uj, kiváló mozzanatot hozott társulati életünkbe a mult évi október hava, midőn, teljes j o g g a l mondhatjuk, Kárpátoktól Adriáig e drága hon bérczein s rónáin mil-liók imája szállt lelkesült örömben az élet Urához tár-sulatunk főmagasságu fővédnökeért, áldozárságának arany-napján. (Hosszan tartó lelkesült éljen.)
Társulatunk ez országos ünnepen fokozott örömmel, diszes küldöttségben tolmácsolta hódolatteljes legbensőbb üdvkivánatait, s fiúi hálája- s ragaszkodásának legmél-tóbb zálogául átnyujtá egy díszpéldányát az általa ezen alkalomra közrebocsátott nagyszabású beszédeknek, me-lyekkel ő eminencziája e társulatot, a nagygyűléseken, egyaránt megörvendeztetni, buzdítani, lelkesíteni kegyes volt. (Éljen.)
A nagyhatású beszédet, melylyel ö eminencziája a ') A mlgos szerző által revideált nyomtatott szöveg alapján egyedül korrekt kiadás.
191 RELIGIO.
mult évi közgyűlést megnyitni méltóztatott, ezen, társu-latunk tevékenységét irányitó szavakkal végezé : „Műkö-désünk egyik feladatának fogjuk tartani, a fenyegető szükség által követelt, szentatyánk által kezdeményezett kiengesztelődést irodalmi tevékenységünkkel egyengetni, könnyíteni, foganatosítani. Isten akarja, szeretett hazánk virágzásra emelkedő fennmaradása követeli azt."
Ezen aranyszavak hatása alatt lelkesült buzgalommal fogott a társulati elnökség s választmány a kiengesztelődés nagy müvéhez, életbe léptetve egy irodalmi vállalatot, mely ő eminencziájának már röpszólammá vált oly ta-láló mondása szerint, a keresztény tudomány tőkéit kis részletekben, apró pénzre váltva, szivárogtassa a müveit közönség közé. Meginditá társulatunk a „Katholikus Szemle" czimü évnegyedes folyóiratot, mely a napokban küldetik szét társulatunk tagjainak.
Mélyen tisztelt közgyűlés ! Szent hitünk az abszolút vallás; ő birja egyedül a teljes igazságot, s vele oly ha-talmat, a mely mitől sem retteg, mit sem hagy figyel-men kivül, mindent asszimilál magához. Minden megismerés, minden, a mit a k u t a t ó ész felszínre hoz, a természetben s a történelemben, az érzéki s érzékfeletti világban, a csillagok táborában, a föld mély rétegeiben, minden szent hitünkhöz vezet. (Ugy van !) Szent hitünk a központ, melyhez vezet minden ut, melyen a tudomány halad, legyenek ezen utak bármily váltó atosak, tűnjenek azok a felületes szemlélődésnek bármily idegeneknek egymás iránt. A fejlődő gyermekész ébredező öntudatától f'el a tudomány magaslatán haladó szellemóriásokig, a szegény munkástól, életfeladata szűk körében, fel a népek sorsát intéző állami hatalomig, nincsen életviszony, nincsen életfeladat, nincsen mozzanat, melyre szent hitünk nem vetné világosságát, nem osztaná áldását. (Ugy van.) Ezen igazságot feltüntetni, begyőzni, a „Kath. Szemle"
feladata. S a mit a második század keresztény nagy jogásza Róma hatalmasaihoz szent hitünkről irt, a nyers erővel szemben : Hoc unum gestit ne ignorata damne-t u rx) — nem kegyelemért esd, hanem csak azt kívánja, hogy elébb kutassátok át, azután ítéljetek felette: — azt hangoztatjuk ma ' is, a világi tudományok oly nagy fej-lettsége korában, felemelt fővel, földöntúli öntudattal, a közöny-, a tévelylyel szemben, s szemben oly áramlattal, mely tán a tudomány nevében merészelné megtámadni szent hitünket. (Ugy van.)
Akárhol jelentkezzék ellentét a tudomány s a ki-nyilatkoztatott igazság között, ez ellentét csak látszat:
a valódi tudomány Isten kegyelmének világossága mellett mindig legyőzte azt, s le fogja győzni mindig. (Ugy van !) Azon fáradozni, hogy szent hitünk non ignoretur ; legyőzni a jelzett, esetleg jelentkező, látszólagos ellenté-tet, ez ismét magasztos feladata a „Katholikus Szemlének."
S ha a társulat e folyóiratával zászlót bont, e zászló a nagy kiengesztelődés jelvénye, ama jelvény, melylyel az egyház, kétezredéves diadalutján, bejárta a földet, e zászló Krisztus szent keresztje, az ő dogmáival, az ő határtalan szeretetével. (Éljen.)
Mélyen tisztelt közgyűlés ! Azt mondá nem rég amily szellemesen, oly igazán, egy kitűnő franczia
katho-i) Tertull. Apologet. I.
likus férfiú egy franczia püspöknek : „Mig van kar, amely magasra tartsa a zászlót, addig létezik e zászló."
Ezen elvtől vezéreltetve gondoskodott a társulati elnökség s választmány, hogy a katholikus irói erők ke-bebelében tömörüljenek.
Ugyanis szem előtt tartva a társulat magasztos iro-dalmi feladatát egyáltalán, de tekintve különösen a meg-inditott „Katholikus Szemle" czimü irodalmi vállalatot, nemcsak előnyösnek, hanem szükségesnek vélé a társulat kebelében s vele szervileg egyesült oly intézmény létesí-tését, mely a társulatnak az irói erők egész sorát szolgáltassa rendelkezésére. E nézpontból indulva ki a t á r -sulat elnöksége s választmánya, egy k a t h . mozgalom kezdeményezése folytán, a mélyen tisztelt közgyűlés j o -gának fenntartása mellett elhatározá, hogy kebelében egy tudományos és irodalmi osztályt állit fel. Ezen in-tézményt azonban csak azon feltétel alatt t a r t á üdvösnek
s czélirányosnak a társulat érdekeivel s feladatával szem-ben, ha ezen osztály, a társulati alapszabályoknak
meg-felelőleg, ugy szervezetében, mint működése minden
meg-felelőleg, ugy szervezetében, mint működése minden