Budapest, j a n u á r 7. Szentséges atyánk karácsonyi allocutiója. — Ha szentséges atyánk fenkölt szavait hal-latja, ha különösen saját jelenlegi helyzetéről szól, akkor a mai Olaszország, a forradalom által nagyranövesztett, sakrilegikus merényletek által létesített „egységes Olasz-ország" bűnös lelkiismeretében összerezzen, mint az akasz-tófavirág, ha áldozatáról van szó. Denique borzasztó do-log a rossz lelkiismeret ! Nem enged ez békét, titkos vagy nyilvános legyen a gaztett. S midőn ősi szokás sze-rint a bíbornoki Collegium karácsonyi üdvkivánataira szentséges atyánk szót emel és élethű vonásokban hely-zetét feltünteti, azt a tűrhetetlen helyzetet, melybe a vén E u r ó p a bűnös conniventiája által immár három lustru-mon tul j u t o t t a pápaság, nyugtalankodni kezd a multis rapinis congesta „Italia unita" minden árnyalatú lapja, hogy kigyót-békát kiáltsanak arra, az isteni Mesterének véghetetlen türelmét oly hiven követő és utánozó áldo-zatra a Vatikánban.
H a nem volna oly v é g t e l e n szomorú a dolog, mi nevetségesnek tartanok, hogy szentséges a t y á n k a t állít-ják oda, mint azt, ki a békét zavarja, a kedélyeket nyug-talanítja és Olaszországot nyilvánosan igazságtalanul meg-támadja és vádolja. Pedig mit mondott szentséges atyánk karácsonyi allocutiójában ? Erős, de kíméletes kézzel r a j -zolja az olasz anticlericalismus, ezen csodabogárnak, leg-újabb történetét. Ecsetje nem használ rikító színeket ; világosan, de nem élesen tünteti fel helyzetét. És csodá-landó-e ha a szentséges atya szava felélénkül, ha az anti-klerikalizmus minden orgiáira gondol ? Ha felséges sze-mélyét ocsmány támadásokkal bántják : csodálandó-e, ha ő erről panaszkodik ? Ha vak szenvedélylyel az úgynevezett garantia-törvénynek, a modern olasz alkotmány alaptör-vényei egyikének, eltörlését annyi meetingen követelték : bün-e ezt az egész világ előtt konstatálni? Ha üldö-zik a szegény szerzeteseket és még ujabb, keményebb törvényeket készülnek ellenük kovácsolni : a szentséges atya mindezekhez talán hallgasson ? Felszabadítják a po-kol minden gvülölségét, felfegyvereznek minden ellen-séges indulatot, szabad folyást engednek minden elvete-mült iránynak : és azt akarják, hogy a pápa ezt minden szó nélkül nézze ! Insultálják a pápát, sértik mindenben, a mi neki szent és kedves : és midőn a gazság és igaz-ságtalanság tetőpontjára hágott, akkor azt követelik, hogy a pápa mindenhez hallgasson ! Elégetik nyilvánosan a pápa arczképét, dynamittel és gyujtogatással fenyege-tik a Vafenyege-tikánt, ezer meg ezer ember jelenlétében „hó-hérnak," „zsarnoknak", örökös, esküdt ellenségnek" czi-mezik a p á p á t : és azt akarják, hogy a pápa mindezekre a
s
y27 RELIGIO.
„szeretetreméltóságokra" talán áment m o n d j o n ! S ha a forradalom arczátlansága oly messzire megy, hogy ál-lítsa : hisz szabad a pápa, szabadon kormányozhatja az
egyházat ! — szentséges atyánknak elég e tényekre utal-ni, elég a következő oly markáns szavakkal válaszolni:
„Ilyen körülmények között mindenki látja már, hogy mennyire tisztelik méltóságunkat ; milyen biztonságunk ; milyen szabadságunk van apostoli kötelességeink gyakor-lásában. Azt mondják, igaz, s folyton ismétlik, hogy a mostani viszonyok között, nem gátolnak Minket az ház kormányzatában. De hát mit akar ez jelenteni ? Az egy-házat az első századok pápái az üldözések közepette is kor-mányozták ; s tették ezt, amennyire képesek voltak rá, a börtön s száműzetésből is ; ez azonban bizonyítja az egyház isteni alapítását, s nem a szabadságot, melynek azon időben örvendettek a pápák. De azután, ha nem is akadályoznak meg teljesen ezen kormányzatban, nem teszik azt napról-napra terhesebbé P Nem annak akaratától függ-e, kinek kezében van a hatalom, hogy u j a b b akadályokat emeljen, s ezeknek sulyját növelje ? E z é r t világos, hogy nem nyu-godhatunk meg a dolgok ilyetén állapotában. S mint-hogy ellenségeink, kiket az emberi hatalom eszközei tesznek erősekké, semmivel sem hagynak föl, hogy ez állapotot folytonossá tegyék : Mi kötelességünknek t a r t -juk a régi s legújabb merényletek ellen a legünnepélye-sebben tiltakozni, s visszakövetelni függetlenségünk ol-talmára az egyház s az apostoli szentszék legszentebb jogait. Bizalmunkat Istenbe vetjük, akinek kezében vannak
az emberi eseményeknek szálai."
Azt a szüntelenül h a n g o z t a t o t t vádat pedig, hogy szentséges atyánk Olaszország ellensége, legszebben meg-czáfolja maga a pápa karácsonyi allocutiójában, midőn a történeti tényekre hivatkozik, melyek épp ugy a pápaság viszonyát az olasz néphez, mint a szentszék páratlan jó-téteményeit e nemzet iránt tanúsítják. Mi volna Olasz-ország a pápa nélkül ! S az, ami e nemzet nagyságá-nak, dicsőségének egyik főalapját képezi, az most ellen-séggé változott v o l n a ?
Nem mondhatná-e a p á p a s á g hosszú történetére visszatekintve teljes j o g g a l szentséges atyánk : Filios
exal-tavi, ipsi autem spreverunt me ! ? Kalocsa. A „Religio" kath. egyházi s irodalmi
fo-lyóirat ajánltatik. —
„3420. sz.
Nincs szükség arra, hogy a „Religio" czimü egy-házi lapot t. lelkészkedő p a p s á g o m n a k figyelmébe aján-landó, róla sok dicséretet mondjak. Közel félszázados múltja legbiztosabb tanúsága annak, liogy föladatához képest a magyar egyházat híven szolgálta. Azért e kö-zelgő újév alkalmából t. papságomat fölhívom, hogy e derék folyóiratot anyagi és szellemi pártfogásában ré-szesítse.
Budapesten 1886. deczember 14. stb.
Ludovicns m. p.
Cardinalis, Archi-Episcopus.
Svájcz. XIII. Leo pápa ötvenéves papi jnbileuma. — (Yége.) Szükségesnek t a r t j u k ismételten szivetekre kötni s meleg pártfogástokba ajánlani a péterfilléreket. A sz.
atyának ugyani? az egyház kormányzásában nagyszámú congregatióra, nuntiusra s egyéb hivatalnokokra van szük-sége ; ezek fentartása pedig csak a legszükszük-ségesebbekre terjeszkedő igyekezete mellett is, évenkint r o p p a n t ösz-szegbe kerül. Mint az összes hivők atyjának, neki segi-tenie kell minden tartomány esetleges hiányain és csapá-sain. 0 maga azonban szegény, nem állanak rendelkezé-sére más földi eszközök, mint a hivek alamizsnái. A pá-pai szék erőszakos megrablását közvetlenül követő évek-ben ezen adakozások meglehetős gazdagon folytak be, sőt sok egyházmegyében és tartományban ma is nagy összegek gyűlnek össze. Midőn azonban amaz erőszakos-kodás első benyomása lassankint megszűnt, nemcsak más országokból, hanem közölünk is igen sok hivő elfe-ledkezett a szt. atya szorult helyzetéről s nélkülözései-ről, jóllehet ez utóbbiak nemcsak nem fogynak, hanem inkább n a p r ó l - n a p r a növekednek. A ti bőkezüségtek oly nagy mértékben s különfélekép is annyira igénybe van véve, hogy sokan csak azok nélkülözéseiről, és szükség-leteiről igyekeznek gondoskodni, kiknek szükségét saját szemeikkel látják, s kik személyesen kopogtatnak be hoz-zájuk. í g y történik aztán, hogy igen sok katholikus felejti azt, a mivel közös atyánknak tartozik. Es itt e t a r -tozást a szó szoros értelmében veszszük. Az Istennek negyedik parancsa ugyanis a híveknek az egyház fejéhez való viszonyára is kiterjed, s a ki az egyház kegyét és jótéteményét élvezni akarja, annak kötelessége erejéhez képest hozzá járulni ahhoz is, a mi az egyháznak e világ-ban való fönmaradásához szükséges. Legyen azért a kö-zelgő ö r ö m ü n n e p minden hivőre nézve egyszersmind em-lékeztető is közös a t y j u k n a k szorult helyzetére s buzdítsa ez őket bőkezű adakozásra annak részére, kiről
legke-vésbé sem szabad megfeledkezniök soha.
Harmadszor t e r v b e vétetett e jubiláris ünnep alkal-mával egy mükiállitás rendezése a Vatikánban, a melybe különösen egyházi r u h á k s egyházi ékszerek vétetnek föl.
A mi országunk sokkal kisebb ugyan, hogy sem ott föl-tűnést kelthetne, de nem is ez itt a czél. A tárgyak aján-dékul fölajánltatnak a szt. atyának, ki azokat minőségük szerint részint missió-társulatoknak, részint szegény
tem-plomoknak adományozza, ugy, hogy minden a kiállításba küldött tárgy kettős czéllal bir, mert mig egyrészt a j u -biláris ünnep diszének emelésére szolgál, addig másrészt alamizsnát képez a szegény, vagy jobban mondva a leg-szegényebb templomok, különösen pedig a távoli világ-részekben működő missió-állomások számára. Fölhívjuk tehát mindazokat, kik e czélra valamit ajándékozhatnak, hogy ajándékukkal ne késsenek.
V é g r e negyedszer az ünnep alkalmával minden nemzet zarándoklatot rendez az apostol-fejedelmek sír-jaihoz. Meglehetős kevés ugyan azok száma, kiknek kö-rülményei a résztvevés lehetőségét ki nem zárják, de az u j a b b ' k ö z l e k e d é s i viszonyok által hazánk a keresztény-ség fővárosához oly közel jutott, hogy annak megláto-gatása közép állású emberek részéről is ma már nem tar-tozik a ritkaságok közé. Azért el is várjuk, hogy a kath..
Svajcz ez ünnepélyes alkalommal megfelelő számú zarán-dok által lesz képviselve. A svajczi Pius-egylet központi választmánya elhatározta, hogy e tekintetben
előkészüle-teket is f o g tenni s ez ügyben bővebb adatokat f o g közölni. Mindazoknak pedig, kik e bucsujárásban részt veendenek, meghagyjuk, hogy az apostol-fejedelmek sír-jainál és a szt. atya lábainál az összes svajczi kath. nép nevében tegyék le a hitben s engedelmességben való hűségi fogadalmukat, — s imádkozzanak a hit fölmagasz-taltatásáért, imádkozzanak egyházunk és hazánk jóléteért.
A jubileum megtartása iránti részletes intézkedések a jövő (1887.) évben fognak megtétetni.
Reméljük, hogy buzdításaink jó talajra találtak s nem fogják elkerülni figyelmeteket ; hisszük, hogy ez ünnep nem csak mint puszta kihirdetés f o g elmúlni, ha-nem egyrészt megdönthetlen bizonyítéka és élénk nyil-vánulása lesz ez kath. meggyőződésünknek, s a szt. szék-hez való hű ragaszkodásunknak, másrészt alkalmul fog szolgálni arra, hogy ez eszméket a nép között felujitsuk és megszilárdítsuk, s a mindenható Isten kegyelmét és se-gítségét a szt. atyára, az anyaszentegyházra, népünkre és hazánkra leesdjük.
Az Ur Jézus Krisztus kegyelme legyen s maradjon veletek mindörökké !
Kelt szeptember havában 1886.
Jenő, damiettei érsek, Tessin apostoli administratora.
Gáspár, lausennei és genfi püspök. Adorján, sitteni püs-pök. Ferencz Szilárd, chur-i püspüs-pök. Ágoston, szt. galleni püspök. Frigyes, baseli püspök. István, betlehemi püs-pök és szt. Móricz-ról nevezett apát.
IRODALOM.
T. olvasóink kiváló figyelmébe ajánljuk az er-délyi róni. kath. Irodalmi társulat közlönyét, a „KözmÜ-v e í ő d é s " - t .
T. laptársunk „az erdélyi katholiczizmusnak" való-ban „tiszteletreméltó képviselője." Bő, változatos, élénk, magvas a tartalma. Előf. ára egész évre 4, félévre 2, ne-gyedévre 1 f r t . Megjelenik Gyulafehérvártt. Szerk. dr Tó-dor József theol. tanár ur.
= Az vj kath. napilap mutatvány-száma bekülde-tett. Czime „Hazánk-" Alakja olyan, mint a Budapesti Hírlap vagy a Festi Hirlap-é. Előf. ára egész évre 12 frt. E g y hónapra is elfogad előfizetést 1 írttal. T u l a j -donos szerk. Ribényi A. kispesti lelkész.
A mellékelt felhívás szerint kath. napi néplap akar lenni. Legjobb ajánlása lesz, — ha beváltja p r o g r a m m j á t . Szerkesztője kath. pap : tudnia kell, s hiszszük, tudni fogja kötelességét.
H I V A T A L O S .
Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem elő-terjesztésére, dr Stegmüller Károly alsó-lendvai főes-peresnek a pápóczi perjelségre való fokozatos előlépteté-sét jóváhagyván, az ekként a vasvár-szombathelyi szé-keskáptalanban megüresedett utolsó mesterkanonoki ál-lomásra: Góry Antal kámi plébánost, alesperest és tisz-teletbeli kanonokot, egyúttal pedi^ Eatícovics Vendel vizlendvai plébánost és alesperest ugyanezen székeskáp-talan tiszteletbeli kanonokjává nevezem ki.
Kelt Bécsben, 1886. évi deczember hó 18-ikán.
F E R E N C Z J Ó Z S E F , s. k . ,
Trefort Ágoston, s. k.
VEGYESEK.
— Királyi kitüntetés. 0 felsége decz. 10-ről kelt legmagasabb elhatározásával, Kőhalmi-Klimstein József esztergommegyei áldozár és érs. f'őgymnaziumi tanártól, Nagyszombatból — az általa irt és hódolatteljesen föl-ajánlott „Simor János élete" czimü élet- és jellemrajz diszmüvet, legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott ma-gán könyvtára számára.
*** u t v e n n é g y d i c s ő vértanút canonizált, mint mondani szokás „summarie", XIII. Leo pápa m. é. decz.
9-én, megerősítvén a szent szertartások congregatiójának határozatát, mely helyben hagyja a nyilvános tiszteletet, a melyben Fischer János bibornokot, More Tamás ál-lamkanczellárt és más 1535—1583-ig Angolországban ki-szenvedett 52 vértanút XIII. Gergely ideje óta a hívek részesítették.
— Az átkos nemzetiségi viszály Csehországban már annyira ment, hogy a prágai főegyházmegye németajkú hivei számára a nemzetiségi izgatók külön német megye felállítását sürgetik.
— Semen christianorum : sangvis martyrum. Folyton folyik ez a drága nedv a föld szinén. A „Moniteur de Rome" legújabb száma jelenti, hogy a Lavigerie bibor-nok vezetése alatt levő nianzai vikariátusban 100 néger keresztényt gyilkoltatott le az u j király.
= Primiczia. Három királyok napján mutatta be az Urnák első szentmise-áldozatát Purt Iván esztergom-főmegyei áldozár és fővárosi hitoktató a budapest-bel-városi templomban. A manuductori tisztre e lapok szer-kesztőjét kérte fel az ifjú, derék munkatárs. Az ünnepi szentbeszédet ss"ép sikerrel Némethy L. beTvárosi segéd-lelkész ur mondotta.
f A pozsonyi társas káptalan szomorodott szívvel jelenti kedves kartársának, ngos és ft. Büttner Károly urnák, pozsonyi társaskáptalani kanonoknak és aranymi-sés áldozárnak, a halotti szentségek ájtatos felvétele után folyó hó 28-án, reggeli 7 órakor, élte 86-ik évében agy-szélhüdés következtében történt elhunytát. A boldogult-nak hült tetemei folyó hó 30-án, délutáni 3 órakor fog-nak a szt. András kápolnából ugyanazon temetőben örök nyugalomra eltétetni. Az engesztelő szt. mise áldozat pe-dig lelke üdvéért 1887-ik évi január hó 4-én, reggeli 9 órakor, fog a társaskáptalani egyházban a Mindenhatónak bemutattatni. — Az ö. v. f. n.
— íme hogyan szerették öt! Renn M. Izidor atya, az egri szervita rendház tagja, aranymisés áldozár, a rend legidősbje, irja az Egri Egyház K., 1886. decz.
27-én déli 12 órakor, a haldoklók szentségeinek példás felvétele után, életének 83-ik évében, elhunyt az Urban.
Temetése, nagy részvét mellett, u. a. hó 29-én reggel ment végbe. A temetési szertartást a háznál Lengyel Miklós nagyprépost, püspök ő méltósága végezte, s mon-dotta a gyásznagy-misét a boldogult lelki üdveért ; egyszersmind egy meleg hangon tartott rövid paren-tatióban hódolva az elhunyt emlékének, s emelve ki bokros érdemeit az igénytelenségig egyszerű szerzetesnek, s imára hiva fel a jelenvoltakat a bold, lelke nyugal-máért. Hült tetemeit, az belső papság, a szerzetesren-dek s növendék papság testületi részvéte mellett, Zsasz-kovszky J. papnöveldei lelkiatya kisérte ki a Kisasszony-ról nevezett sírkertbe, hol a feltámadás boldog remé-nyében nyugalomra tétettek. A boldogultban, ki maga a megtestesült szelídség, jóság és alázatosság volt, sokan siratják a buzgó és szeretetre méltó gyóntatóatyát. J u -talmazza Isten ez életben teljesített hosszas fáradozásait az örök élet koronájával !
Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. tanár.
Budapest, 1887. Rudnyánszky A. könyvnyomdájából. (Papnövelde-utcza 8. sz.)
: Megjelenik e lap heten-ként kétszer : I szerdán és szombaton.
i Előfizetési dij:
: félévre helyben s
posta-§ küldéssel 5 frt.
: Szerkesztő lakása;Buda-: pest, VIII., József-körut : 50., hova a lap szellemi : részét illető minden kül-: demény czimzendő.