emiitünk.
Megjegyezzük még, hogy a tervezett tud. és irod. osztály tagjainak kijelölésénél talán fel le-hetne használni a néhány év előtt Pázmány-Tár-saság neve alatt megindult actio kapcsán or-szágszerte megejtett szavazás által megállapított névsorát a kath. tudósoknak és íróknak. Ez a névsor a kath. írók közvéleménye nyilvánulásának tekinthető.
Ismételjük abbeli meggyőződésünket, hogy a Sz.-I.-T. tud. és irod. osztálya tervezetének elké-szítése dr Steiner Fülöp pápai praelatus, sz.I.-társulati alelnök ur kezében — a legjobb he-lyen van.
W i n t e r l A n t a l e m l é k e .
(1814. okt. 21* — 1886. jan. 22.) (Folytatás.)
Az oltáregylet és Erzsébetegylet választmányait éven-kint egyszer, rendesen Jézus-neveünnepén uzsonnára, „rend-kívüli közgyűlés "-re g y ű j t ö t t e egybe maga köré, eláraszt-ván őket szívességével. De hányszor h ű t ö t t e le a hölgyek gyűlésein a disputatio hevét nyári „fagylaló"-val, mint mondani szokta !
0 maga igen mértékletes vala ; a bort éppen hogy csak megizlelte ; g y a k r a n nem is i v o t t ; nem is tudott igen különbséget tenni jó és rossz bor között. A böjtö-ket a legpontosabb szigorral a g g koráig m e g t a r t o t t a ; a szombati dispensatiót soha sem vette igénybe. Különben is asztala egyszerű volt. Yolt káplánjai és meghittebb is-merősei erről tanúskodhatnak. Csak ha sok vendéget hí-vott, akkor költött vendégei iránti tiszteletből.
Különben W i n t e r l igen leleményes volt oly dolgok gyakorlásában, melyekkel hiveit magának lekötelezhette.
H a öregebb, még oly szegény polgár halt meg, maga szokta eltemetni, — mert régi polgár. H a betegjei vol-tak, szorgalmasan meglátogatta. H a ellenfele akadt, előzte őt szeretettel, s valamely titulus alatt vagy meg-látogatta, vagy ebédre kérette, vagy gyermekeivel t e t t szívességet. Ez alkalommal iparos mester j ö t t hozzá a káptalant érdeklő ügyben. „Vannak-e legényei, inasai ?"
kérdi Winterl. Igenlő válaszra j ó k o r a bankót ad neki e szavakkal: „Csináljon nekik jó n a p o t ! " Hogyne r a j o n gott volna az egész kompánia „Vinterli"ért. — A k á r -mily egylet — pedig Győrött ugyancsak sok van — j ö t t szedni, mindenik szépen kapott. Mikor felkérték valamely szívességre, hacsak tehette, megtette. Káptalani kiküldé-seknél rendesen ott volt Winterl. Mikor papi functióra hivták meg, bármely külvárosba vagy falura is, szivesen elment. Es lelkesedésbe t ö r t ki, midőn bárhol a buzgó-ságnak nyomait látta.
A város ügyeit mindig szivén hordta ; mint városi képviselő a gyűléseken szorgalmasan megjelent. Hanem
10*
sokaknak föltűnt, hogy itt, a különben nagyon beszédes Winterl, ritkán szólalt fel. 0 befolyását legtöbbször in-directe érvényesítette, privát uton értekezve befolyásos szónokokkal, s igy sokat tudott megakadályozni, a mi a kath. érdekek kárára volt volna, vagy kivinni, ami azok-nak kedvezett, annélkül, hogy személyét előtérbe tolta volna. Elve volt, hogy ő minden pártbelinek a papja, s hogy ilyennek nem lehet föladata, hogy pártvezéri sze-repet vigyen, miután az emberek kellő különbséget nem tesznek a pap közt mint pártvezér között és közte mint lelkiatya között. Hogy Győrött pl. a kath. iskolák meg-maradtak, ugy hiszem nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez W i n t e r l érdeme. Sok aggodalmas éjszakája vala neki abban az időben, mikor a közösités napirenden volt, és a „győri páholy" sürögve-forogva dolgozott, mi-dőn a „tudományos fölolvasások" napirenden voltak, és a majom-theoria fönnen hirdettetett és egy X
I. olyan dolgokat mondott a chinaiakról a casinoban, hogy a hölgyek pirulva szégyenkeztek a teremben.
Az eddig mondottakból is könnyen látja mindenki, hogy W i n t e r l vissza nem vonulhatott a liath. egyleti ügyek-től. Szerette azokat kezében tartani, mert a plébános kö-telességének vallotta, hogy minden módon iparkodjék hí-veire érvényesiteni befolyását. Sok éven át elnöke volt a kath. legény-egyletnek ; az oltáregylet, sz. Erzsébet-egylet és a Sz.-László-Társulat pedig addig birták őt mint el-nöküket, amig plébános volt, halálaig. A Sz.-László-Tár-sulat tagjait havonkint összegyűjtötte a nagy'seminarium éttermében, s e gyűléseket ugy iparkodott érdekesekké tenni, hogy egyes tagokat fölolvasások tartására fölszó-lított. Hogy a Sz.-László-Társulat győri fióktársulata ado-mányaival mindeddig az elsők közt ragyogott, abban nem kis érdeme van Winterlnek. E társulat Győrött, hol sz.
László k o p o n y á j a őriztetik, zászlóval bir s egyházi kör-menetek alkalmával testületileg szokott föllépni. A sz.
Erzsébet-egyletről még lesz szó. Az oltár-egylet gyűlé-sem oda irányult figyelme, hogy a tagok buzgón megtart-sák imaóráikat ; szegény templomok pedig benne mindig pártfogóra találtak, sőt mikor az egyleti pénztár nem tudott a folyamodóknak eleget tenni, a jó elnök ismét csak belenyúlt a maga tárczájába, s hol casulát, hol kelyhet vagy ciboriumot s i. t. vásárolt a kérelmező temp-lom számára. Kivált az ő érdeme az is, hogy ennek az egyletnek javára a t. Orsolya-rendiek iskoláiban a leá-nyok közreműködtek, természetesen, tanitónőik felügye-lete alatt. Az egylet adta az anyagot, a kisebb leányok horgoltak csipkét, a nagyobbak himeztek casulák-, plu-vialék-, stóláknak való dolgokat. Hasonló irányban dol-goztak a majorokbeli árvaház növendékei is. Yolt azután öröme Winterlnek, midőn e leánykák számára évenkint ő excja. a megyés püspök ur által fölajánlott „pengő"
jutalmakat kioszthatta ! Pénzbeli adományán kivül az egy-let tőle évenkint értékesebb ajándékot is kapott. Az évenkint rendezett kiállítást mindannyiszor megelőző sz.
misével nyitotta meg, és a kiállítás számára saját házá-ban adott alkalmas helyiséget s a pörsölybe ő tette az első adományt arany alakjában. Különben is a két test-véregylet (az Erzsébet- és oltáregylet) mindenkor az ő házánál tartotta a gyűléseket. — Győr határán kívül is
ismerték W i n t e r l zelusát az U r háza ékessége iránt, s ezt pl. a hirneves Dingraf, lébenyi plébános, jól kizsák-mányolta, kivált azon czimnél fogva, hogy W i n t e r l az ő (hajdan apátsági) templomáról viselé az apátur czimét.
A győrszigeti templom fColtárát is a legutolsó időben ő restauráltatta.
Emiitettük, hogy W i n t e r l mindenkor magasabb czélt követett. E czél pedig volt: a salus animarum, a lelkek üd-vössége. Azért iparkodott ő, hogy mindenkinek mindene legyen, hogy mindeneket megmentsen. A betegekre nagy gondja volt, s ha hivták, a g g korában sem vonakodott a legzordonabb időben sem azonnal menni. Halálos baját is provisió álkalmával kapta meghűlés következtében.
Iszonyú hózivatarban éjjel ment beteghez ; visszatértében katonatiszttel találkozik, ki megszólítja: „Ugyan mlgs uram ! nincsen káplánja, hogy ilyen időben gyóntatni m e g y ? " — „En is katona v a g y o k ; ha hivnak, mennem kell," volt a nemes szívű papnak a válasza. Tudták vá-rosszerte, hogy szívesen jön, s azért szívesen hivták, nem csak az ő plébániájában, hanem minduntalan a külváro-siakban is. S a különben szelid Winterl rettenetes vi-hart támasztott, minden respectust félre téve, oly házak-nál, hová beteg mellé papot nem hívtak. Igy nem volt ritka az oly eset, hogy Winterltől való félelemből is meg-g y ó n t a t t á k a betemeg-geket. Gazdameg-g, előkelő és szemeg-gény kö-zött e téren nem ismert különbséget.
A házasulandókkal majd kivétel nélkül ő maga fog-lalkozott ; pénteki napon este felé volt ezek számára
ok-TJCLTCLSCI « néha többeket is vett elö e g y ü t t ; sokszor kíméle-tes figyelemmel külön tanította őket. Az esketést is rend-szerint ő teljesítette, s ha káplánra bízta, ezek minden egyes esetben kaptak fölhatalmazást.
Az egyház reményét, a növendékpapságot, rendki-vül szerette. Szünidőben a győri kispapok gyakran vol-tak vendégei, adstantia-pénzt tetemesen adott, és sokaknak k i t a r t o t t a a primícziát. A seminariumban rendezett ünne-pélyeken — hacsak lehetett, szívesen megjelent s igen érdeklődött az egyházi ifjak előmenetele iránt.
Amint WTinterl a jót mindenben kereste, ugy őszin-tén örült, ha másutt jó vállalat virágzott ; azonban ha hasonló vállalat Győrött nem volt, a sz. vetélkedésnek bizonyos neme fogta el lelkét s nem lelte nyugtát, mig csak Győrött is be nem hozta ; vagy ha ez éppen nem sikerült, akkor se vége se hossza nem volt panaszának ; mindenben első szeretett lenni. Rendkívül fogékony lélek-kel bírt minden jó iránt s emellett agg koráig az ifjúság lelkesedésével rendelkezett — bár százszor is megcsalat-kozott. S amint ő elfáradni nem tudott, szívesen föltette paptársairól is, hogy ők is olyanok, milyen ő és örö-mest megosztotta velők gondjait, terheit. Az érdemet mindenkiben becsülte és nyiltan elismerte, s tehetsége sze-rint nem ritkán jutalmazta is.
Ami Winteriben a buzgóság lángját mindvégig ápolá, az az imának olaja volt, melyet szüntelen és fáradhat-lanul gyűjtött. Nem volt alkalmunk őt meglesni clauso cubiculo, de gyakran láttuk a templomokban, az utczá-kon, processiók alkalmával télen nyáron sok éven át imádkozni, — és mindig ugyanaz a Winterl tűnt szemünkbe.
A térdhajtást a szentség előtt mindig tökéletesen végezte ;
RELIGIO. 77 egyéb dolgokban is gyöngéd lelkiismeret vezérelte ; pl.
soha őt taláris nélkül nem lehetett látni és a tonsurát és mindvégig viselte. Lakását el nem hagyta anélkül, hogy szenteltvizet ne vett volna (azt ágya mellett t a r t o t t a ) ; születése napját évenkint a szigeti templomban, hol meg-kereszteltetett, mondott sz. misével ünnepelte ; gyakran gyónt. Szerénysége onnan látszott, hogy az őt ért pápai kitüntetés jelvényeit csak nagy ritkán használta. Szóltunk már miséjéről. F ö l t ű n t éneke is ; sajátságos nyugodt, tiszta, benső modulatióvaJ. teljesítette s ugy hiszem, kinek alkalma volt őt hallani, nem felejté el azt a hangot, melylyel az „Oremus"-t intonálta. Misézni sz. István oltá-ránál szeretett, imádkozni a csodálatos vérrel veritékezett Mária-kép előtt és pedig hátul, sötétben, a chorus alatt, télen galléros köpenyébe burkoltan, de kezeit szépen ösz-szetéve. Ha valamely győri vagy külvárosi templomban rendkívüli istentisztelet t a r t a t o t t , W i n t e r l figyelmét ez ki nem kerülte ; ha nem fungált, bizonyosan ott t e r m e t t az ájtatos nép között. Igy a szentségnapokon ; igy a nagy-héten. igy számtalanszor a kármelita atyák templomában.
Hányszor épült r a j t a a közönség, mikor pénteken, kivált a nagyböjt idején, hajadon fővel, zord időben is, a nádor-városi kálvária-utcza hosszában a stácziókat j á r t a , és pedig gyakran, mert nappal nem ért rá, sötét este is.
N a g y barátja volt a bucsuj ár ásóknak, s a proces-siókat anyagi segitséggel bőkezűen támogatta. Ö maga nem igen távozott hivei köréből és évek multak anélkül, hogy Győr h a t á r á n kivül aludt volna. Öreg Mária-Czell-ben kétszer volt ; először mint ifjú, 50 évvel később mint nagyprépost és praelatus. Ezt a jubiláris bucsujá-rását Trichtl prépost társaságában vasúton és kocsin tel-jesítette. Átszellemültnek látszott, mikor onnan visszatért.
Régi szokás szerint a nagyhét első napjain a pap-nevelde falai közt az áldozó papok számára meditatiók tartatnak ; senki azokon huszonkét éven át oly pontosan meg nem jelent, mint a városplébános, ki különben sok-oldalú elfoglaltsága miatt más dolgoknál nem egyszer későn érkezett. E meditatiókat rendszerint máshonnan meghivott szerzetes áldozópap t a r t o t t a ; de egy izben maga W i n t e r l is fungált ilyenkor mint vezető. Hasonló buzgósággal vett részt az u j a b b időben már két izben
tartott rendszeres lelkigyakorlatokon, amelyekhez nagy
reményeket fűzött. ( F o l y t a t j u k . )
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, febr. 1. A protestantismus mozgósít / — II. Mig itthon a protestantismus inkább csak akna-munkára adja magát, csendesen kéz alatt működvén czéljaiért, terjesztvén befolyását és szellemét, és csak akkor és ott lép fel nyilvánosan, hol az előkészített tala-jon és a kellőleg elrendezett sceneria mellett biztos győ-zelemre számithat : addig másutt, kivált protestáns feje-delmek aegise alatt, nyíltabban és b á t r a b b a n száll ki síkra. Legszembetűnőbb e jelenség Poroszországban. A kulturharcz jelenlegi állása, Janssen epochalis m u n k á j a és számos egyéb körülmény nem engednek békét a pro-testánsoknak. Már mult évi október hó 5-én tanácskoz-tak J é n á b a n a teendők felett és ime egy f. évi j a n u á r
hó 15-én kelt és egész Németország protestánsaihoz in-tézett kiáltványban világra született e tanácskozások gyümölcse.
N e m kevesebbről van a szó, mint egy „evangelikus szövetségről a német protestáns érdekek védelmére."
Ha múltkor azt írtam : „A protestantismus lényege a negatio és a katholicismus gyűlölete. Ez szülte, ez t a r t j a fenn, ennek köszönheti, hogy még el nem tünt a világ színéről," akkor azt hiszem, találnak t. olvasóim az alább közlendő kiáltvány-mutatványokban elég érvet állitásom, felfogásom helyességére. Az egész hosszadal-mas kiáltványon, melyet egy egész légió protestáns fér-fiú — az úgynevezett orthodoxok táborából épp ugy, mint a krisztustagadók tömegéből — aláirt, egy hang vonul végig : a negatio, a katholicismus halálos gyűlö-lete. Ok magok mondják. Nincs egyéb dolgom, mint szavaikat hiven előadni ; méltóztassék a következő — csak a legkiválóbbakra szorítkozó — kivonatot figye-lemre érdemesíteni, és alig lesz szükség részemről kom-m e n t á r t hozzátenni.
A kiáltvány igy kezdődik : „A német evangelikus egy-házat és vele német hazánkat súlyos veszélyek fenyege-tik. Az úgynevezett „ Kulturkampf" és megszüntetésének módja áltál a romanismus (értsd a kath. egyházat) ha-talma a legmagasabb jiontra emelkedett. Szaporán és SZÍ-VÓS kitartással, a német lényegnek ellenkező minden eszköz felhasználásával dolgozik ez (az egyház) czéljaiért.
Az engedmények, melyeket a német kormányoktól kicsi-kart, csak u j a b b eszközöket adnak neki a támadásra.
Még mostani n a g y o b b mérséklete és szinlelt békesze-retete is csak u j a b b előnyök kivivására szolgálnak. A pro-testantismus mindig akkor szenvedte a legnagyobb káro-kat, ha, a hierarchia békés lábra helyezkedett az államha-talommal. "
Azzal folytatja, hogy az ellenségtől nem fél, hogy fegyvere a hit (ha volna !), hogy mindenkinek a pro-testáns táborban meg kell tenni kötelességét, hogy eddig is ugy egyesek mint egyesületek sokat tettek ezen a téren.
„De — igy fiizi tovább a dolgot — kicsinyeinők a veszélyt és félreismernők kötelességünket, ha azt vélnők, hogy ezzel eleget t e t t ü n k . Rómának erőteljes egységével szemben a német-evangelikus kereszténység szomorú zilált-ságában áll. Még veszedelmesebb a pártoskodás, mely leg-jobb erőinket felemészti és a protestantismus positiv fej-lődését akadályozza. Ezenkivül még saját t á b o r u n k b a n is van a romanismusnak sok veszélyes szövetségese. A szá-mos és befolyásos körökben elterjedt téves nézetek a tü-relemről és paritásról tökéletesen segitségére vannak, to-vábbá a materialismus, melybe n é p ü n k egész rétegei el-merültek és a vallási közönyösség uralmát egyengetik."
Beszél továbbá az eszközökről és a szervezésről, a feladatokról. Ezen feladatok a kiáltvány szerint két irány-ban m o z o g n a k : „Az evangelikus szövetkezet a Róma nö-vekvő hatalma elleni küzdelemben, az evangelikus érdeke-ket akarja megóvni minden téren, ellenkezőleg az igazi katholicitás (mi ez ?) és keresztény szabadság minden törek-véseinek magában a kath. egyházban segédkezet nyújtani."
(Köszönjük e segédkezet.) A másik czél nagyobb egység elérése magában a protestantismusban, vagyis a belső
zi-láltság és m e g h a s o n l o t t s á g eltávolítása, — persze nem más czélból, mint a R ó m a elleni harczban elérendő n a g y o b b erő és h a t a l o m kedvéért.
A kiáltvány vége a legérdekesebb. E b b e n h : g y lelkesítsen és elhatározásra indítson, ú j b ó l minden indító
okot, különösen a R ó m a elleni gyűlöletet szítják és élesztik. „ T e s t v é r e k ! — igy szól a befejezés — A k u l t u r -harcz vége felé j á r . De a Rómával való -harcz tovább tart, addig f o g tartani, mig csak egy eretnek lesz az
ország-ban ! vagy mint mi t a r t j u k , mig az evangéliomi igazság egész N é m e t o r s z á g b a n győzelemre nem j u t . . . Először erélyes védelemre van szükségünk. A jezsuita szellemet és eszközeinek aláaknázó tevékenységét minden zugában szükséges figyelemmel t a r t a n i és üldözni. A t ö r t é n e l e m h a m i sításait (persze Janssen !), egyházunk gyanúsításait, j o g a i -nak megrövidését, különösen a r ó m a i klérus m a g a t a r t á s á t a vegyes házasságok és ezekből származó g y e r m e k e k ne-veltetése kérdésében, valamint az e g y e n j o g ú s á g helytelen fogalmaiból folyó e n g e d m é n y e k e t a római a r r o g a n -tiával szemben tervszeriileg üldözni kell. (! !) De a véde-lem mellé kell, hogy sorakozzék a támadás is. Ismerje meg mindenki mindinkább a jezsuitismusba hanyatló romanismus igazi lényegét és utolsó czéljait/" ( A m i t e r m é -szetesen csak az ily g y a n ú s í t á s o k által lesz elérhető, mi-k o r t. i. u g y a „jezuitismust" (?) mint a r o m a n i s m u s t a Protestantismus „kellő" világításba (?) f o g j a helyezni.)
E r r e következik egy k ö r m ö n f o n t mentegetődzés, h o g y h á t ők nem b á n t j á k k a t h . p o l g á r t á r s a i k a t stb., m e r t más dolog — igy m o n d j á k — a r o m a n i s m u s és a n é m e t katholicismus ! N a g y o n kíváncsiak volnánk ezen m e g k ü -lönböztetés m a g y a r á z a t á r a . Ö n k é n t a l k o t o t t a g y r é m e k n é l és a képzelem csodaszülöttjeinél j o b b a t és o k o s a b b a t alig tudna kisütni a t u d ó s aláiró p r o t e s t á n s o k egész légiója.
Még saját belállapotaik m é l t a t á s a következik és azután a záradék, melynek utolsó szavai igy h a n g z a n a k :
„Az idők jelei azt m u t a t j á k , h o g y közeledik a döntő csata. Az egyik oldalon egy mindent domináló és korlátozó a k a r a t , mely az Isten helyébe teszi m a g á t — a másik oldalon a szabad férfiak serege és köztük maga az U r ! V e g y ü k fel a küzdelmet : az U r , kinek minden h a t a l o m a d a t o t t az égben és a földön, g y ő z e l e m r e fog vezetni" —
stramen ! ? Kassa. A ,Tollrajzok' II-dik kötetéből. —
„Szerettük : de ő jobban szeretett."
Püsp. válóbeszéd.
A f e n t czimzett könyv megírásánál teltek be a jós-igék, miket évek előtt h a n g s ú l y o z t u n k az , E m l é k s o r o k ' közt, b. e. Palugyayhoz hasonlítva a nagy benefactort, kitől König búcsúszavaival keilend e g y k o r m e g v á l n u n k .
A nagy t e t t e k embere, dr Schuszter Konstantin ö exclja, magas személyéhez és állásához k ö t ö t t u j a b b igények és várakozások folytán — érdemeinek kellő mél-tatásával — az ősibb és j a v a d a l m a s a b b váczi p ü s p ö k s é g r e lőn legkegyelmesebben áthelyezve. I s m é t e l j ü k : u j a b b me-gyéje sokat nyer : de mi többet veszítünk. Az ég áldása, a hü fiak i m á j a kisérje l e g j o b b a t y á n k a t !
Sokszor meg f o g füleinkben csendülni a Konstantin név, s e szép főpapi névhez k ö t ö t t s z ó l a m : ,Constantes
e s t o t e ! ' Azok leszünk és m a r a d u n k a haza szeretetében, szent hitünk törvényeinek m e g t a r t á s á b a n , hivek e g y h á z u n k -hoz és a hazá-hoz !
Az emberi szivnek nehéz a megválás, — k ö n y t e l t szemekkel r e b e g h e t j ü k : ,Cur nos p á t e r deseris, cui nos o r p h a n o s derelinquis ? — Tibi tua praemia salva sunt, nostri potius miserere, quos deseris.' (Ex vita S. Martini, episcopi Turonensis.)
N á l a m n á l tán senki j o b b a n nem érti és érzi e b ú c s ú -szavak h a t á s á t . A h e g y a l j á r ó l Kassára jövet, tollammal
— e nehéz megélhetési eszközzel, — h á r o m p ü s p ö k ö t szol-g á l t a m : a neszol-gyedik kapituláczióra m á r nem telik erőm-ből. x)
A p á m éveit túlhaladva, Isten különös jóvoltából élek még, h o g y árva g o n d o z o t t j a i m o n segitsek. M a r a d é k időm hasznos betöltésénél s jegyzeteim feldolgozásánál, bő a n y a g r a találtam mindig a hit terén a megye f ő m u n k á s á b a n , ki-nek áldásos működése 2) nem f é r egy rövid bevezetés ke-retébe. E h h e z könyvek kellenek ! s m é g azok sem a d j á k teljes összegezésében hü k é p é t és r a j z á t azon elágazó ac-tivitásnak, mely a távozó nagy püspököt jellemzi, kiről oly igazán e l m o n d h a t n i : „hat, alkot, gyarapit !" Csoda-e, ha a nép minden osztálya, könynyel szemében, és dicsszóval a j a k á n — búcsúzik tőle ? ? . . . , N e m o laudabilior,' u. m.
sz. Ambrus, quam qui ab omnibus laudari potest.' V a l ó -b a n : ,quot h o m i n e s : t o t p r a e c o n e s /
M e g h a t ó j e l e n e t az, mit az Apóst. Cselek, k ö n y v e (20 r.) ecsetel. ,Magnus a u t e m fletus factus est omnium, et p r o c u m b e n t e s super collum Pauli, osculabantur eum", dolentes m a x i m e in verbo, quod dixerat, quoniam amplius faciem ejus non essent visuri. E t deducebant eum ad navem.' Bus érzeteket kelt a leirás s a b á n a t á r j a borit el. A mi sz. Pál idejében az efezeusi hívekk e l : u g y a n a z t ö r t é n t velünhívekk hívekkassaiahívekkhívekkal is, midőn é r zelmeink tolmácsolója /Szabad Ferencz káptalani n a g y -p r é -p o s t a város és az e g y h á z m e g y e nevében, ugyancsak a n a g y apostol conversiója napján, ,vale' !t m o n d o t t . B ú csú csókjainkkal elhalmozva távozó p ü s p ö k ü n k áldó k e -zeit esengve k é r t ü k : h o g y a k i k e t tiz éven át a t y a i l a g gondozott, vigasztalt, segélyezett és o k t a t o t t — ,non enim s u b t e r f u g i , quominus a n n u n t i a r e m omne consilium Dei vobis' — s nevét n a g y t e t t e k b e n ö r ö k í t e t t e m e g ; azt a szegény megyét, mely jobbra fordultát s annyi sok b a j á b ó l való felüdülését n e k i köszöni : a távolban se f e l e d j e el. Mi megőrizzük szivünkben emlékét constan-tes f u t u r i , ad quod Constantinus per duo i n t é g r a l u s t r a , u n u m q u e m q u e , verbo et exemplo paterne docuit. Legyen és m a r a d j o n — bár hová vigye és bármi m a g a s r a emelje a gondviselés, a mi legjobb, legszeretőbb Atyánk!
Záradékul, — a ,Felvidéki K ö z l ö n y ' bucsu szavait csatolom m é g e váló és bevezető sorokhoz : „És most,
') A feljavított fizetésemben nyilvánuló ,speczialis gratia'-t nem sokáig fogom élvezni Utolsó szava volt a kegyosztónak : „Imád-kozzék az öreg püspökért !" Eddig is tettem, ezután még inkább fogom.
2) ,Cum augentur dona : rationes etiam crescunt donorum.1
Ezen egykoron könnyen át fog esni a beszámoló püspök, ki ujab-ban 2000 frtot a papi nyugdijalap — és 2000 frtot a helybeli nő-képezde javára t e t t le, s mint a ,Sárosi Közlöny' szépen megjegyzi : i t t léte végperczeiben is — jótékonyságot terjeszt.
RELGIIO. 79 hogy a mi nagy jótevőnk, a nemes szivü főpásztor, a
toleranczia és felebaráti szeretet mintaképe, a Krisztus a k a r a t a szerinti pap eltávozott k ö r ü n k b ő l : még egy eisten hozzád !'-ot mondunk neki, s hogy a Mindenható
áldása kisérje minden l é p t e i t ! " Emlékvirág.
KATH. E G Y L E T I ÉLET.
Áz országos központi katholikus legény-egylet f. é. j a n u á r 30-án délután 5 órakor t a r t o t t a meg rendes évi közgyűlését.
Ugyanis pont 5 órakor érkezett Cselka Nándor pré-postplébános ur ő nagysága, ki mint ő eminencziájának Ma-gyarország herczeg-primásának ad hoc kiküldött képviselője, az egylet elöljárósága és a nagy számban megjelent tagok és polgárok által lelkes „éljen"-nel fogadtatott. 0 nagysága előrebocsátván küldetésének jelentését és annak nagy be-csét az egyletre né^ve, ékes szavakban magyarázta az egylet mibenlétét, t. i. hogy az — iskola, menhely, óvoda, és mennyiben kell, hogy az egyleti tagok ezen hármas in-tézményhez ragaszkodjanak. Nem csoda, hogy a nemes tűzzel, erős meggyőződéssel előadott, szivre és észre-ható beszéd több izben megéljeneztetett, de különösen akkor, midőn ő eminencziájának az egylet iránti atyai
Ugyanis pont 5 órakor érkezett Cselka Nándor pré-postplébános ur ő nagysága, ki mint ő eminencziájának Ma-gyarország herczeg-primásának ad hoc kiküldött képviselője, az egylet elöljárósága és a nagy számban megjelent tagok és polgárok által lelkes „éljen"-nel fogadtatott. 0 nagysága előrebocsátván küldetésének jelentését és annak nagy be-csét az egyletre né^ve, ékes szavakban magyarázta az egylet mibenlétét, t. i. hogy az — iskola, menhely, óvoda, és mennyiben kell, hogy az egyleti tagok ezen hármas in-tézményhez ragaszkodjanak. Nem csoda, hogy a nemes tűzzel, erős meggyőződéssel előadott, szivre és észre-ható beszéd több izben megéljeneztetett, de különösen akkor, midőn ő eminencziájának az egylet iránti atyai