W i n t e r l A n t a l e m l é k e .
(1814. okt. 21 — 1886. jan. 22.)
„Laudenaus viros gloriosos . . . homines divites in virtute.u Eccltci, 44.
E g y egész éve immár, hogy Győr hírneves plébánosa, W i n t e r l Antal nagyprépost meghalt. Egyike volt ő ama keveseknek, kiknek saját hiveik állitanak emlékkövet;
de ennél is értékesebb emléket alapított magának a bol-dogult a Győr-Nádorvárosban létesített leányárvaház és híveinek szivében kifogyhatlan jótékonysága által. Meg-érdemli ő ezen felül, hogy az egész haza szemébe tűnő emléket is nyerjen : és azért bátorkodik alulírott a „Rel."
hasábjai számára rövid vonásokban ecsetelni képét, agy, ahogy azt sok éven át személyes érintkezésből emléke-zetembe véstem.
*
* *
W i n t e r l A. született 1814. okt. 21. Győr-Szigeten.
Edes atyja szegény sorsú festő volt, ismerősei bizony-sága szerint igen kedélyes férfiú ; Felső-Ausztriából sza-kadt hazánkba. Édesanyja szigorú, igen rendszerető, val-lásos asszony volt. Szüleinek e vonásai megmaradtak fiukon, kit, korán halván el az atya, a szigorú anya ne-velt. Már deák iskolába járt, és még mindig segített édesanyján a kis háztartás kőiül, vizet, fát hozott, a boltba j á r t stb. Játéktársai alig voltak, és azért Winterl
föllépé-sében mindig észrevehető volt bizonyos félénkség, a mely ifjúságának e körülményeiből érhető. Mikor g y e r m e k k o r i barátjai társaskörben fölidézték a Danán, Rábczán végbe-vitt hőstettek emlékét, egyúttal híven referálták, hogy a
„Tóni" rendesen otthon maradt. Győrsziget abban az időben jóformán német község volt ; magyarul W i n t e r l Ikrény nevü, Szigethez közel fekvő kis faluban tanult meg, ahová szülei őt cserébe adták.
A gymnasiumi és bölcsészeti tanfolyamot Győrött végezte a jeles sz. Benedek-rendiek vezetése alatt oly kitűnő sikerrel, hogy a győri püspök őt, miután kispap-nak fölvette, a Pázmány-intézetbe küldé, hogy a bécsi egyetemnél végezhesse theologiai tanulmányait. Ez 1836-ban történt.
Az egyetemi tanárok közöl legnagyobb hatással volt rá a későbbi st. pölteni püspök, Feigerle ; ettől vette Winterl azt a kegyeletteljes buzgalmat, melylyel az ol-tárnál szokott megjelenni. A sz. mise imáit nem egysze-rűen, monoton hangon morzsolta le, hanem mint a gyer-mek édes anyjához, ugy szólt nyomatékos hangsúlyozással Istenéhez. A volt pázmániták tapasztalhattak ilyest Schwetz, Kutschkernél. Feigerle öntötte szivébe a lelkek iránti nagy szeretetét. Feigerléről mindig a legnagyobb tiszte-lettel emlékezett meg.
Mint ujmisés a seminariumba került tanulmányi fölügyelőnek. Azonban buzgóságának nem volt elég a
seminarium, hanem karöltve az áldott emlékű, akkor Győ-r ö t t működő sz. Benedek-Győ-rendi áldozáGyő-rokkal, t. i. Intay Vazul, Maár Bonifácz, J a h n Mainrad, J o b Tóbiással, a későbbi kármelitával, — ahol csak lehetett, a győri nép vallásos képzésén fáradozott. E férfiak honositották meg hazánkban a most számos fiókegylettel biró „élő-rózsa-füzér" társulatát, amely XVI. Gergely pápa engedelmé-vel Győrött anya-társulattá alakulván, hasonló jogokat és kiváltságokat nyert, mint a lyoni. Hogy a nép kezébe alkalmas imakönyvet is adhassanak, szerkesztették a most már 9 kiadást ért lelki Rózsafüzért magyar és német nyelven. Kevés imakönyv van, mely hozzá fogható volna.
1847-ben győrszigeti plébános lőn. A „nemo pro-pheta in patria" W i n t e r l en nem teljesült. Győrsziget csak hid és a Rábcza folyó által van Győrtől elvá-lasztva ; a szigetiek tulajdonképen győriek, s igy már ismerték plébánusukat.
Rövid négy esztendőt töltött köztük s ez idő elég volt arra, hogy a szigetiek W i n t e r l t többé el nem felejt-hették. Mikor 1864-ben visszajött Győrbe, minden ügyben-bajban csak hozzá mentek, mintha megint plébánosuk volna. Legtöbb érdemet szerzett magának az 1850-ki nagy árviz idején, amikor is a szegényebbek érdekében igazán hősies módon föláldozta magát.
1851. jan.-ban m e g k a p t a a Tata-városi plébániát.
Német hangzású neve miatt germanizátornak tartották őt és kivált a tatai kálvinisták eleinte sok b a j t okoztak neki. Egy alkalommal ablakon át feje felé haj!iott nagy kővel majd agyon dobták. Azonban W i n t e r l hamar le-fegyverezte őket szelídsége, buzgósága, áldozatkészsége által. Bőkezűsége a szegények iránt utódjainak idejében j ö t t napvilágra. Ha jöttek szegények, és valamit kaptak, minduntalan h a l l a t t á k : „Vinteli" — ugy hivta őt a magyar — ei.nyit adott ! Mikor Tatától megvált, ellen-séget nem hagyott ottan. Mint tatakerületi esperes kivált a tanügy emelésén fáradozott. Hogy a tanítókat meg-nyerje, szívesen látta őket asztalánál; semmi alkalmat nem mulasztott el, hogy őket haladásra serkentse. Ha féltek is tőle, mikor examenre jött, mert szigorú elnök volt, mégis szerették őt, mert tudták, hogy elismerő előljárójok.
Az akkori „Tanodai Lapok" erre nézve nem egy bizony-ságot tehetnének. T a t á r a mindig szívesen gondolt vissza, hiszen férfikora legszebb éveit ott töltötte el. Habár az akkori politikai körülmények némileg megnehezítették a pap működését, mégis a hatóságok azt Winterlnek min-den módon elősegíteni igyekeztek. Édessé tették ottani működését az ő k e g y u r á n a k , Eszterházy grófnak, hozzá való nyilt bizalma és kerületében kivált bárom plébános-nak a barátsága is, a melyet velők már gyermekkorukban kezdett s halálaig folytatott. Mind a három méltó társa Winterlnek, azért álljon itt a nevök : az egyik volt Vályi Mihály, felső gallai, a másik Nogáll Károly, környei, a harmadik Trichtl József, kecskédi plébános. Vályi a ha-lálban megelőzte W i n t e r l t ; Sopronban hunyt el mint árvaházi praefectus. Nogáll ugyanazon a napon lett W i n t e r l -lel kanonokká, s jelenleg czimz. püspök és vicarius generalis.
Trichtl a győri káptalanban most második méltóság. Papi egyéniségéhez legközelebb állott mindvégig ez utóbbi.
Boldog pap, kinek ilyen barátja van ! Ennek szivébe
ki-65 RELIGIO.
ontotta minden keservét, vele közölte minden tervét, tőle fogadott nem egy tanácsot. Trichtl volt, mint W . tréfásan mondani szokta, az ö „kincstárnoka" ; mert hát tudni való, hogy W i n t e r l pénzt nem t ü r t magánál, de adósságot sem csinált; s igy sokszor megesett, hogy éppen pénz kellett. — Tatai plébános korában érdemeinek méltatásául nyerte király ő fölségétöl az arany érdem-keresztet.
Winterl fénykora azonban Győrött kezdődött. 1864-dik deczember hóban három pap lőn egyszerre győri kanonokká, Winterl, Nogáll és a káptalan jelenlegi n a g y prépostja, Mayrhofer József praelatus ő mlga. U g y a n -ekkor üresedésben lévén a belvárosi plébánia, melyre a város közönsége mint patrónus a győri székeskáptalan tagjai közül egyet praesentál, W i n t e r l lett a nép öröm-tüntetése között megválasztva. Ismerték őt még szigeti működéséből s tatai jó hire Győrbe elkísérte
Nem könnyű föladat manap városi plébánosnak lenni. Győrött a helyi viszonyok még nehezebbé teszik a helyzetet. Miután a székesegyház egyúttal plébániai tem-plom, a plébániai isteni tisztelet korán reggel van ; 1/2,7-kor rövid szentbeszéd, 8 órakor énekes mise. A hivek — sok lévén Győrött a templom — más-más templomokhoz szoktak. A plébános híveihez itt a szószékről nem be-szélhet ugy, mint kisebb h e l y e n ; reggel jobbára cseléd-ség s a szegényebb sorsú családanyák vannak jelen.
W i n t e r l azért, hogy híveihez férjen, megragadott minden alkalmat, hogy a szószékre léphessen. Ismételten mondott böjti szónoklatot, majd a székestemplomban, majd német nyelven a benczések templomában ; még a g g korában is önként ajánlkozott arra, hogy a kármelita templomban szónoklati cyclust tartson azon kevés németajkú hivek számára, kik a magyar beszédet nem értik. Buzgósága ugyan nem ritkán arra vitte, hogy beszédje hosszúvá vált.
Nem egy májusban prédikált egymásután 32 napon és na-ponkint ?J/4 sőt egész órahosszat ! Akiknek fogalma volt W i n t e r l nagymérvű elfoglaltságáról, könnyen megbocsá-tották neki, ha sz. beszédein észre lehetett venni, hogy nem voltak mindig elegendően kidolgozva.
Napi p r o g r a m m j a ez volt. 6 óra t á j b a n fölkelés, reggeli ima, matutinum, mikor a chorusban nem mond hatta ; 8 óra tájban misézett és rendesen a sz. István vértanú oltáránál, mert sz. István Győr város patrónusa.
Miséje rendesen x/2 óráig, de kissé tovább is eltartott.
Hála-ima után haza „futott" (időkímélés kedveért mindig igen gyorsan járt) reggelire, s ha ekkor le nem tartóz-tatták hivatalos teendői. 9-kor pontosan megjelent a káptalani misén. Ennek végeztével 10 óra tájban, ha ülés nem volt, otthon dolgozott rövid ideig, azután sietett ki a városba majd beteghez, majd szegényhez, majd va-lakit ezer ügyeiből kifolyólag fölkeresve, vagy ha név-nap esett a papság vagy ismerősei vagy az előkelőbbek körében, gratulálni. Senkiről W i n t e r l meg nem feledke zett, nem ritkán cselédeket is meglepett nevök napján kis ajándékkal és buzditó szóval ; szives szavainak gyakran ajándékkal adott hangsúlyt. 1/2l-kor szokott haza menni ebédre. Két káplánján kivül rendesen volt vendég is ; compulit intrare ! Igen kedvelte asztal fölött a vig tár-salgást. A „vitéz kapitány uram" (egy volt „lipcsei"
61 huszár, ki minden ünnep- és vasárnapon törzsvendég volt sok éven át), a „hidi prépost" és mások, számtalan tré-fára szolgáltattak alkalmat. H a vendég nem volt, a lapo-kat nézegette s a napi eseményeket beszélte meg káplán-jaival. Hivei tudták, hogy W i n t e r l t nehezen lehet otthon találni, s ez okból az ebéd végét lesték s akkor volt dolga, mig csak a vesperára nem hivta a harang. Saját-sága volt neki, minden egyes emberrel ugy társalogni, mintha más nem is volna már h á t r a ; s azért az egyik-kel rendesen csak akkor végzett, mikor a másik ráko-czogott. Yespera után, ha temetni nem kellett, egy ideig otthon dolgozott, azután megint kiment a városba, az utolsó években hetenkint legalább 3—4-szer, de néha naponkint is, kedvelt árvaházába. Nyolcz óra tájban va-csorázott, azután visszavonult, elvégezve hivatalos leve-lezéseit, olvasgatva, imádkozva. Ritkán került az ágyba éjfél előtt.
Igy ment ez huszonkét éven át ; ebben a rámában folyt le az ő győri élete. Omnibus omnia factus.
(Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, j a n u á r 24. Az egyházpolitikai helyzet Po-roszországban. — Az egész világ szeme Berlin felé volt irányítva, hol a vér és vas embere, Bismarck her-czeg, egy általa szükségesnek állított és a kormánynak hét évi r o p p a n t hatalmat biztosító, de a néptől rengeteg áldozatokat is követelő törvényjavaslat megbuktatására azzal válaszolt, hogy császári rendelettel feloszlatta a parlamentet. Jogával élt az öreg, f. é. márczius 20-án 90 éves császár, de Bismarck szóval és tettel is megmu-tatta, mennyire becsüli a parlamentarismust, ha akaratá-nak feltétlenül nem hódol.
Az ezen tényből folyó következmények mérlegelése lapunk keretét túllépi, minket itt csak egy dolog érde-kel, és ez : Poroszország egyházpolitikai helyzete.
Alig hogy a birodalmi ülést feloszlatták, egybehív-ták a porosz tartományi ülést (Landtag), melyet e hó 15-én P u t t k a m e r miniszter császári üzenettel megnyitott.
Ezen császári üzenetben Poroszország egyházpolitikai helyzetére nézve a következő érdekes részlet fordul elő :
„Az 1886 iki május 21-kén kelt egyházpolitikai törvény által ama barátságos viszonyok, melyek ő felsége élénk megelégedésére a kormány és a római kúria között min-dig jobban megerősödtek, tényleges kifejezést nyertek, mely b o v a - h a m a r á b b az egyházi élet számos és fontos terén ő felsége katholikus alattvalói érdekeire áldástho-zónak bizonyul. Ez által egyengetve van az ut, hogy az egyházpolitikai törvények további reviziója által, mely-nek érdekében a római kúriával előkészítő tárgyalások folynak, az állam és a kath. egyház közötti viszony köl-csönös megelégedésre fejlődjék. Az államkormány meg-felelő javaslatot fog tenni és ő felsége azon reménynyel biztatja magát, hogy ugy mint a mult évben önök az előterjesztett revisiójavaslatot készségesen támogatni fogják."
Ez a porosz trónbeszéd egyházpolitikai vonatkozású
érdekes részlete. Helyesen jegyzi m e g a „Moniteur de R o m e " : „Soha oly világos és j ó i n d u l a t ú n y i l a t k o z a t o k a t nem l e h e t e t t hallani Berlinben egy hivatalos iratban a V a t i k á n n a l szemben. I t t semmi személyes dolog nem fordul elő. Minden a d o l o g r a vonatkozik Minden szónak megvan a m a g a becse.
A k á r szükségesség, a k á r számitás, a k á r politika, akár megtérés, annyi tény, h o g y a porosz k o r m á n y ezen nyilatkozattal ritkán t a p a s z t a l t j ó i n d u l a t o t tanusit. A mult évi törvény sok és lényeges változásokat t e r e m t e t t . K a t h o l i k u s testvéreink számos jogos, a porosz a l k o t m á n y -ban is biztositott, de erőszakosan m e g v o n t szabadságot visszanyertek. A papnevelő-intézetek szabadsága, a püs-pöki j o g h a t ó s á g f ü g g e t l e n s é g e , a szentségek szabad ki-szolgáltatása, a plébániák visszaállittatása, a p á p á n a k szabad befolyása az egyház ügyeire, mindezek a mult évben visszaadott j o g o k és szabadságok porosz hitsorsosaink egyházi helyzetét lényegesen és sokban m e g j a v í t o t t á k . De mind ez csak részletfizetés volt, teljes kibékülés nem t ö r t é n t . V o l t a k a k k o r és vannak m é g ma is f ü g g ő b e n levő oly kérdések, melyek mélyen belenyúlnak az egyház szabadságába és ö n k o r m á n y z a t i j o g á b a . E z t h i r d e t t é k a k a t h . vezérférfiak, ezt b e l á t t a m a g a a porosz k o r m á n y .
E s a mi idáig nem t ö r t é n t , m a g a a porosz k o r m á n y kezdett és f o l y t a t o t t t á r g y a l á s o k a t a szentszékkel, me-l y e k r e a trónbeszéd is utame-l, h o g y a f ü g g ő b e n me-levő kér-dések „kölcsönös megelégedésre" megoldassanak. E z Po-roszországban n a g y dolog. E g y h a t a l m a s p á r t — a p r o t e s t á n s o k m a j d n e m kivétel nélkül -—- azt a nézetet védelmezi, melynek m é g két évvel ezelőtt m a g a Goszler, a kultuszminiszter, is kifejezést adott, h o g y a f e l s é g j o -g o k b ó l kifolyóla-g az e-gyház és állam közötti viszony rendezése kizárólagosan az utóbbinak dolga, hogy t e h á t m a g a az állam egyedül fel van j o g o s í t v a kiszabni a r e n -dezés módozatait és az engedmények m a x i m u m á t . Èzen egyoldalú és azért k é z z e l f o g h a t ó l a g igazságtalan és téves felfogás most, legalább a k o r m á n y k ö r ö k b e n , helyesebb né-zetnek pngedett helyet, és a t é n y l e g folyó tárgyalások, melyeknek mostani állásáról biztos hír nincsen, azt m u t a t -j á k , h o g y a szentszék -j o g a i t ma P o r o s z o r s z á g is elismeri.
Már maga e körülmény, de még i n k á b b az ebből folyó lehetőség, h o g y a szentszéknek most van m ó d j a közvetlenül befolyni a t á r g y a l á s o k nemcsak menetére, de i r á n y á r a is, kétségkívül n a g y b a n növelik a reményt, hogy a porosz k o r m á n y őszinte j ó i n d u l a t á n a k tartóssága
mel-lett a t á r g y a l á s o k szerencsés sikerre vezetnek.
Ha a porosz k o r m á n y csakugyan komolyan és iga-zán keresi és a k a r i a a b é k é t az egyházzal, a k k o r nem k é p z e l h e t ü n k latba vethető akadályt, mely a kölcsönös r e m é n y e k e t meghiúsítaná, mely a mindenkor kényes és csak kegyelemből n y ú j t o t t modus vivendi helyett teljesen m e g n y u g t a t ó és az igazságosság szent a l a p j á r a f e k t e -t e -t -t b é k é -t lehe-te-tlenné -tenné.
Csak egy van, ami aggaszt Alig h o g y a birodalmi ülés, melyben a f ő m o m e n t u m a Bismarck és a k a t h . érdekek rendithetetlen b a j n o k a , a most m á r 75 éves p á r t -vezér W i n d t h o r s t közötti s z ó p á r b a j volt, feloszlattatott, megszólal a porosz t a r t o m á n y i ülésen a béke h a n g j a és kétségkívül méltánylandó módon kilátásba helyezi a
tel-jes rendezést. H á t ha mindez csak kortesfogás akar lenni a k o r m á n y részéről, h o g y vagy elaltassa a k a t h o l i k u s o -kat, vagy pedig gyöngítse a C e n t r u m - p á r t h a t a l m á t ? H á t ha mindezen fényes ígéretek csak messziről m u t a t o t t csal-étek, melyet tényleg odaadni nem h a j l a n d ó a k o r m á n y ? H á t h a — egy szóval — t e k i n t e t t e l a f e b r u á r 20-ikán t a r t a n d ó u j választásokra a porosz k o r m á n y csak színlel, mit valóban nem érez és nem tervez ? Meglepetésekben n a g y és g a z d a g Bismarck herczeg — ez nem titok, és azért igen h a j l a n d ó k v a g y u n k ebből a szempontból felfogni és értelmezni a C e n t r u m - p á r t felhívását választóihoz, mely a többi között ezeket m o n d j a : „Első helyen áll az egy-ház teljes szabadságának és függetlenségének kivívása . . . Az ú g y n e v e z e t t „ K u l t u r k a m p f " m é g nincsen befejezve, m é g mindig t ö r v é n y e r ő v e l birnak ama intézkedések, me-lyek b i z a l m a t l a n s á g g a l s ú j t j á k az e g y h á z a t és az állam m i n d e n h a t ó s á g á n a k k i s z o l g á l t a t j á k , szolgáinak és szerze-tes rendeinek áldásos működését b é n í t j á k és millió állam-polgár a l k o t m á n y o s j o g á t sértik . . . Csak végzetes önámi-tás vezethetne a m a nézethez, h o g y az egyház érdekében felállított követelések a politikai küzdelemből most már kiküszöbölhetők. A Centrum-párt addig fenn fogja tar-tani azokat, mi g egészen és tejesen ki nem elégíttetnek."
E h a t á r o z o t t beszéd m u t a t j a , hogy mindenre el
van-nak készülve. Különben m e g l á t j u k ! ? Róma, j a n . közepén. Czáfolatok. A szultán és
né-mely katholikusok. —
A „Moniteur de R o m e " nyiltan m e g h a z u d t o l t a a müncheni „Vaterland" ama hirét, mely szerint a szentatya szerencsét kivánt volna a b a j o r k o r m á n y n a k Lutz minisz-terelnök m é r s é k l e t é h e z . Ezzel a szerencsekivánattal. igy concludált a nevezett müncheni lap, a szentszék u j a b b bizonyítékát adá bizalmának a b a j o r k o r m á n y politi-k á j a iránt. Azt is tudni vélte a nevezett lap, hogy a szentatya e megelégedését egyenesen Cetto báró, B a -j o r o r s z á g V a t i k á n melletti követének fe-jezte volua ki.
— Most már másodszor történik, h o g y Lutz ur, Bismarck dicsősége után áhítozva, a V a t i k á n fénysugarait a k a r j a a katholikusok előtt m a g á r a kiárasztva láttatni. E n nek a t a k t i k á n a k czélja világosan a z : hogy a k a t h o l i k u -sokkal elhitessék, m i n t h a az apostoli szentszék a b a j o r k o r m á n y politikájával, vagyis a k a t h . egyháznak helyzeté-vel B a j o r o r s z á g b a n tökéletesen m e g volna elégedve. A „Mo-niteur de R o m e " biztos f o r r á s b ó l kijelenté, hogy „a szent-a t y szent-a teljes bizszent-alommszent-al viseltetik u g y szent-a n B szent-a j o r o r s z á g urszent-al- ural-kodó-herczegének bölcsesége iránt ; hanem e g y ú t t a l tudja, h o g y ebben az országban még mindig fennállanak bizo-nyos t ö r v é n y e k b e foglalt intézkedések, a melyeknek meg-szüntetését vagy módosítását a katholikusok jogosan kö-vetelik, különösen a mi az iskola- és vallásügyi kérdést illeti."
Más tekintetben is h a z u g hireket terjesztettek a Va-tikánról. Azt mondták — és m é g most is ismétlik, — hogy a német katholikusok C e n t r u m - p á r t j a egyenesen a pápai instructio ellen cselekedett, midőn Bismarcknak a katonai ügyben a s e p t e n n a t u s t meg nem szavazta. E so-rok irója *) a legbiztosabban állithatja, hogy a Vatikán
') A Courrier de Bruxelles római levelezője.
RELIGIO. 63 holmi ilyes instructiókat nem küldött s nem is szokott
küldeni. Politikai belügyekbe, a melyek a vallást nem érintik, a Vatikán nem elegyedik. Tehát a Centrum nem j á r t el a pápa instructiójával ellentétesen. Sőt ellenkező-leg, a mennyiben a Vatikánnak e tekintetben is megvan a maga véleménye, itt a Centrum magatartását teljesen méltányolni tudják. Itt teljesen érthetőnek tartják, hogy a Centrum nem fogadhatta el alku tárgyául azt a javas-latot, a mely több tekintetben kifogásolható, tisztán csu-pán azért, hogy ez által mintegy viszontszolgálat fejében megkapja a vallási szabadságot és békét, a melyre a ka-tholikusoknak különben is teljes joguk van, eltekintve minden tisztán politikai és katonai ügyektől. A Centrum Bismarck önkényének és a katonai kényuralomnak semmit sem áldozhat fel a német nép alkotmányos jogaiból bé-réül annak, hogy Bismarck az egyháznak az őt megillető szabadságot visszaadja.
A liberalismus kifogyhatatlan az egyház iránti ellensé-ges szándékokat leplező csattanós és édesgető phrasisok-ban. Ujabban itt szó van az egyházi javak reorganizá-cziójáról. Ez az operáczió szintén a liberális manipulá-cziók ama fajához fog tartozni, a melynek mindig az egyház vallja kárát. Az Ígérik, hogy minden lelkész, a ki-nek jövedelme nem r u g fel évi 500 frankra, követelhetni i ° g ja jövedelmének emez összegig való kiegészítését. — P o r t hánynak a szegény papságnak a szemébe. Egész Olaszországban alig lesz lelkész, a ki 500 frankot nem fog kimutatni, ha mindazt összeszámitja, a mit a kor-mány activ jövedelemnek mond s ebből csupán azt vonja le, a mit a kormány tehernek minősít.
A katholikus világnak még fris emlékezetében le-het, hogy Paduában, az ismeretes antiklerikális meetin-gek idején, néhány durva íiczkó annyira vetemedett, hogy a szentatya arczképét az utcza sarában meghurczolták, megtaposták és azután a legsértőbb kifejezések között megégették. Igaz, hogy a merénylet elkövetőit kérdőre vonták, hanem azután, mintha semmit se tettek volna, menni hagyták. Csak legújabban j u t o t t eszébe a hatóság-nak, hogy van egy §., mely a pápa személyét védi. Nagy-szerű leczkét kaptak ezek a hires katholikusok a pápa iránt való tiszteletre nézve legújabban a török szultán-tól. Ez a pogány fejedelem tisztelete jeléül mgr Azarian konstantinápolyi örmény patriarka által 100,000 frank értékű gyürüt küldött ő szentségének félszázados papi j u -bileumának ünnepére. Sok olasz nem éri fel eszével, mi a pápa az olasz népnek !