A „Religio" közölte Soloviev Vladimírnak kilencz kérdését a „Revue de l'Eglise Grecque-Unie" után, s ezt tette majd minden európai tekintélyes katholikus lap, sőt még a jézustársasági atyák szerkesztése alatt Beyrouth-ban megjelenő arab nyelvű „Bechir8 is.
A schismatikusok rendelkezése alatt álló lapok kö-zöl azonban alig most vett tudomást a kilencz kérdésről a „ L ' U n i o n chrétienne11 czimü szemle, melyet egy az orosz egyházhoz átpártolt franczia pap szerkeszt Brüsszelben.
Tizennyolcz oldalt szentel ez a szemle a kilencz kérdésnek — tehát minden kérdésnek kettőt — s azt hiszi, hogy most nyugodtan alhatik, megfelelt feladatának, a kilencz kérdés le van gyűrve, Soloviev, a ki föltette, Emmanuel atya, a ki a „ R de l'Egl. Gr. U."-ben először közölte és illustrálta, és Loth Arthur, a ki után a „ L ' U n i -vers"-böl az emiitett szemle átvette, — el vannak némitva.
A „L'Un. Chr."-nek röviden és alaposan válaszol legújabb számában a „R. de l'Egl. gr. U.", constatálván előzőleg is, hogy az orosz egyházban vagy nagyon kevéssé van definiálva a „regula fidei", vagy hogy az könnyen feláldozható a szabad vizsgálódás szeszélyeinek, — nem lehetvén máskép megmagyarázni, hogy mig Soloviev, a ki szintén az orosz egyházhoz tartozik, nem látja sem a haeresis, sem a schisma jeleit a római egyházban, addig az ugyanazon orosz egyház szolgálatában álló „L'Un. Chr."
annyira szembetűnőknek véli e jeleket feltalálhatni, hogy nem habozik a kath. egyház látható fejét Antikrisztusnak declarálni. A „Revue" folytatólag constatálja, hogy ezen
eltérés nemcsak Soloviev és a „L'Un. Chr." között létezik, hanem a hivek között is vannak, kik amannak nézeteiben osztoznak, a mint vannak ismét olyanok, kik az utóbbinak elveit vallják.
Bizonyítékul felhozza a következő két esetet: Nem is egészen félszázaddal ezelőtt egy oroszországi kath. püs-pök meglátogatta egyik hitközségét ; esetleg az orosz püspök is éppen ott volt. A két főpap látogatást tett egy-másnál, a mely alkalommal a kath. püspök e szavakkal fordult k o l l e g á j á h o z : „Istenünk egy, az egyház egy, miért nem vagyunk mi is egyesültek? — „A czár nem akarja", válaszolt az orosz püspök s elkezdett sirni.
1859-ben pedig igy ir egy orthodox o r o s z :1)
„Azoknak, kik egyházunk kormányánál vannak, sú-lyos számadást keilend majd adniok az Isten előtt, ha nem fáradoznak az unió létesitésén, a melynek végrehaj-tása oly könnyű, — mert hisz nem követel semmi változ-tatást a jelenleg létező egyházi szertartásokon, már pedig a tömeg előtt a szertartás alkotja a vallást. Nincs szük-ség sem zsinatokra, sem hosszas tárgyalásokra, hanem csak a liturgikus könyveinkből merített őszinte magyará-zatokra, a melyek ezerszer ékesszólóbban beszélnek tudó-sainknak a protestánsoktói s jansenistáktól kölcsönzött ösz-szes argumentumoknál."
Ezek után röviden reflektálva a „L'Un. Chr." egyes felhozakodásaira, megállapodik a végpassusnál, a hol ez kissé pöffeszkedő hangon igy ir :
,Kétségkívül tehát három nagytudományu ellenféllel állunk szemben, s ezek Soloviev, Emmanuel és Loth A.
Ez a három jeles ember talán majd a papismus jó ú t j á r a fog minket terelni, (— nous ramèneront peut-être dans la bonne voie du papisme.) Mi megváltunk attól, hogy követhessük a tudomány s a lelkiismeret szavát. Csak r a j t a uraim ! tereljétek jó útra az eltévedt juhot, de jól jegyez-zétek meg, e ezélra más valamire is van szükség nem-csak csonkított szövegekre, melyekkel oly széles kereske-dést űznek a pápista egyházban." Ismerjük az árut. A mi h a t á r u n k a t nem fogja átlépni. A buzgó schismatikus ur azonban elmulasztott felhozni csak egy mutatványt is azok-ból „a csonkított szövegekből, a melyekkel a 'pápista eggház-ban oly széles kereskedést űznek.11 Emmanuel atya e tekin-tetben igazán elevenére tapintott a schismatikusoknak. Kimu-tatja, hogy legújabb időben is, mily impudenter csonkítják a schismatikus egyházban az eredeti szövegeket. Például :
III. Joachim patriarcha alatt — ezelőtt egy pár évvel — a „Typicon"-ból u j kiadást rendeztek Konstantiná-polyban, a melyben két textust megváltoztattak, mert ked-vizett Rómának és sz. Péternek. A két hely a következő:
I. A Men. szerint jun. 29-érői ezt olvassuk:
rEoQtí] %aQ[ió6vvog... rcov A legbölcsebb Apostolok-öocpcorárav 14?loőrólov, xc.l és korypheusoknak, Péter és xoQvcpcctœv nérçov xcci Ilav- Pálnak örömteljes ünnepe ;
?.ov • Öib xai Pcó^írj ővy%aí- azért Róma is vigadozva ör-Q£L %oq£vov6cí. "EviöÖccig xaí vend. Énekekben és hymnu-v[ivols sÓQtáöcousvxal íj fisig... sokban ünnepeljünk mi is .. ,2)
(Délesti istenitiszt.) ') La Russie est-elle schisuiatique ? P a r un russe orthodoxe.
Paris. 1859.
2) Menaeon. Velenczei kiadás 1884. 114. I. 1. col.
RELIGIO. 125 Az ú j o n n a n kiadott Typicon s z e r i n t :
rEoçti] iccquóövvoc; . . . x&v A legbölcsebb Apostolokőocpcoxáxav HtíoőxóXcüv lié és k o r y p h e u s o k n a k , P é t e r TQov xal Uavlov • — dio xal és P á l n a k ö r ö m t e l j e s ü n -fj[istg áősXcpol, év codaîg xal nepe : azért mi is, testvérek vevőig EÓQtáőcofisv ... (201. énekekben és h y m n u s o k b a n lap.) ü n n e p e l j ü n k . . . * )
A régi textus szerint t e h á t R ó m a az első az ö r ö m -ben, az u j szerint m e g sincs emlitve.
II. A jun. 3-iki offic. dicséreteinek első stich.
A Men. szerint :
rH xoQvcpaía XQ7]7tlg xœv T e az A p o s t o l o k főalapja, AtíoGxóXcov, xà Ttúvta xaxé- mindent e l h a g y á l s követik Xnzsg, xal ijxoÁov&tjőag rá a Mestert kiáltván neki : ZlidaöKÚlco, ßocov avrőo •
Zvv öoi &ccvov[iccl Iva xal Yeled f o g o k meghalni, tfiöco xrjv [laxaQÍav Çcoriv. Trjg h o g y elérjem a b o l d o g
éle-rPá^rjg dé yéyovág öv tíqmx- tet. R ó m á n a k eis ő p ü s p ö k e ETiíőxoTiog, xfjg Tcag,ii8yí6xov lettél, a városok l e g n a g y o b b i -xüv ttóIscov óóíj,a xal xléog kának dicsősége és dicsérete xal Exxlr\Gíag, HéxQS, sÖQaí- és az E g y h á z n a k t a l p k ö v e oj^ia, xal Ttvlai "Adov . . . o P é t e r , és a pokol k a p u i .2) . . .
Az u j Typicon a „%•rjv [laxaçiav v á l t o z a t l a -nul h a g y j a a t e x t u s t , onnét azonban igy f o l y t a t j a :
Tov xó6[iov âs yéyovag, T e lettél o P e t e r a világ Ilexes, dióáöxaXog, xY]qv% xal mestere, a hit h i r d e t ő j e és IléxQa xfjg Ttíöxscog, xal 'Ex- sziklája, az E g y h á z n a k dixh]öíag dó^a xal xléog, xal csősége, dicsérrte és m e g -TivQyog áöEtGxog * fjg Ttvlai dönthetlen t o r n y a , a melyen
rÄÖov... (204. 1.) a p o k o l k a p u i . . .3) A 201. l a p o n pedig e m e g j e g y z é s áll :
Avúqiioöxóv éöxtv eig xrjv A Róma szó nem jól hang-éxxltjőíav rjficov íj Xét,tg zik a mi egyházunkban ...4 )
rP á [ i r i . . . (Elhiszsztik !)
T e h á t m é g indokolják is csonkításaikkal. — Mennyi ostoba naivitás ! P. A.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
B u d a p e s t , f e b r . 22. Gloszszák a kultusz-budget kép-viselőházi tárgyalásához. II. — A f e b r u á r 16-iki — má-sodik •— tárgyalási n a p az antiszemiták és szemiták n a p j a volt. Gruber János (ellenzéki) éles és sok h e l y ü t t igen találó birálat alá vette az összes t a n r e n d s z e r t . L e l -kes, fiatal ember, ki helyes elveket h a n g o z t a t o t t . Beszédjében a zsidókra is reflektál, kik u g y a n élvezik a t a n i n t é zetek előnyeit, de költségeikhez nem j á r u l n a k . E z t a t h é -m á t — sok egyéb p r a k t i k u s észrevétellel — t o v á b b f ű z t e
Veress József (antiszemita) ugyancsak keményen reá ol-vasván a zsidókre, kik elözönlik a keresztények és az állam által f e n n t a r t o t t tanintézeteket, a helyett h o g y ők m a -gok s a j á t j u k b ó l intézeteket emelnének és f e n t a r t a n á n a k . Zimándy lg. az ismeretes antiszemita képviselő a neki egészen sajátságos m o d o r b a n dörgedelmes p h i l i p p i k á t t a r
-201
') Typicon, Vei. kiad. 1884. (A konstantinápolyinak repród.)
2) Menaeon, vei. kiad. 119 1. 2. col.
3) Typicon ugyanaz a kiad. 204. 1.
4) Typicon 201. 1. jegyzet.
t o t t T r e f o r t ellen, n a g y o n erős kifejezésekben m e g t á m a d -ván a k u l t u s r m i n i s z t e r működésének szellemét, i r á n y á t és czélzatait. Kissé szelídebb h a n g o n t a r t v a ezen beszéd, m e l y b e n sok igazság volt, nem tévesztette volna el h a t á -s á t ; igy m a j d n e m folytono-s derült-ségben m e r ü l t el a n n a k m é g k o m o l y a b b és megszívlelendő része is. Az antiszemiták-nak r e p l i k á z t a k a szemiták. Ullmann Sándor ( m a g a is zsidó) m e l e g p á r t f o g á s b a vette a zsidóságot, igyekezvén feltüntetni ennek érdemeit hazafias, k u l t u r á l i s és irodalmi szem-pontból. A m e g l e h e t ő s e n e r ő l t e t e t t beszéd t ö b b közbe-szólást p r o v o k á l t és éppen túlzó m o d o r a által csak a filoszemitaságáról hires j o b b o l d a l r a volt némi h a t á s -sal. A „vén csataló," az ö r e g Pulszky Ferencz is sikra szállott a zsidóság mellett. E l ő b b azonban v a s t a g g o -r o m b a s á g o t m o n d o t t Z i m á n d y n a k , m e g j e g y e z v é n : „Hi-szen u t o l j á r a a neveletlenséggel és műveletlenséggel megvívni nem az én dolgom." E s ezt a g o r o m b a s á -got u g y a n a z o n „szelidlelkü" l u t h e r á n u s elnök, ki a zsi-dóság é r d e k é b e n to ties quoties felszólal, r e n d r e u t a s í t v á n az antiszemita szónokokat, daczára a zajos f e l k i á l t á s o k -nak : r e n d r e ! r e n d r e ! minden m e g j e g y z é s nélkül h a g y t a , világosan m e g m u t a t v á n , h o g y az ő elnöki felfogása sze-r i n t a zsidóknak — a m i n t m o n d j á k — t y ú k s z e m ü k sze-r e sem szabad hágni, m i g k a t h o l i k u s p a p o t , ki erősebb kifeje-zésekkel élt, nyilvánosan az egész ország előtt neveletlen-séggel és m ű v e l e t l e n s é g g e l becsmérelni b ü n t e t l e n ü l szabad.
A m i n ő g o r o m b a volt a „vén csataló" az antiszemita p a p p a l , é p p oly k e g y e s n e k m u t a t t a m a g á t az ő méltóság á t is uzsorás k a m a t o k k a l n y a méltóság méltóság a t ó zsidók i r á n t . „ T u d h a t -j á k a zsidók, h o g y e t e r e m b e n alig van nekik n a g y o b b b a r á t j u k , m i n t ő." P e r s z e a n a g y m e s t e r csak nem h a g y -h a t j a cserben „testvéreit," kik n a g y o b b á r a a zsidóságból származnak a szabadkőművesség odúiba. J ó tanácscsal szol-gál nekik. T e g y e n e k a l a p í t v á n y o k a t stb. a keresztény tanintézeteknél, m e r t — itt kilátszik a lóláb — úgyis csak zsidó g y e r e k e k , kik a l e g k i t ű n ő b b e k szoktak lenni, k a p j á k ez a l a p o k b ó l a stipendiumokat. Kíváncsiak v a g y u n k , h o g y követi-e a g a z d a g zsidóság P u l s z k y ezen j ó t a n á c s á t .
„ L e g j o b b b a r á t j u k " számítása szerint nem rossz „ g s c h e f t e t "
csinálnának. De b e é r n é k - e ők e kevés százalékkal ? . . . A filoszemitizmus embereihez csatlakozott m a g a a miniszterelnök is, ki Zimándy I. beszédének egyik rész-letére reflektált, hangsúlyozván, h o g y sem ő, sem a kultuszminiszter nem a k a r n a k harczot felidézni a k a t h o l i k u -sok és protestán-sok között — mint ezt Zimándy állí-t o állí-t állí-t a — „aminek egész m ű k ö d é s ü n k ellenkezőjéállí-t bizo-n y í t j a ;" ezt a vádat a z o k r a b á r i t j a , kik proklamáczió-j u k b a n , mely nem áll egyébből mint egyenes lázitásból
az országban levő egyik felekezet, az izraeliták ellen."
Az antiszemitizmus és filoszemitizmus közötti harcz igy lévén ez a l k a l o m m a l befejezve, Olay Lajos (ellen-zéki) dicsjaymnusokat zengett T r e f o r t miniszternek, ekkép fejezvén be b e s z é d é t : „Nem szólt volna, ha egy p a p , ki elégtételt nem adhat, sem nem k é r h e t , nem g y a n ú s í t j a oly szégyenteljes módon T r é f o r t o t , a mely gyanúsítás me-r é n y l e t nemcsak T me-r e f o me-r t , de az egész nemzet ellen."
E s e szavakra senki sem reflektált ! Sőt mint az országgyűlési tudósítás feljegyzi, „általános élénk helyes-lés" követte e s z a v a k a t ! . . .
Az általános vita ezzel be volt rekesztve. A h a r -madik tárgyalási nap — e hó 17-ike — több érdekes mozzanatot szolgáltatott, melyekre legközelebb
reflek-tálunk. ? Budapest. A kultus-ministeri vita egy emlékezetes
pontja. —
Az ember azt hinné, hogy Magyarország vallás- és közoktatásügyi budget-vitájának, m á r csak a tárcza ma-gasztos tárgyánál fogva is, olyannak kellene lennie, hogy benne Magyarország műveltsége nemcsak lélekre, hanem szemre és fülre nézve is gyönyörködtetőleg visszatük-röződjék. A ki a jogos igényekkel lépte át e napokban az országház küszöbét oly czélból, hogy t a n u j a legyen Magyarország kultus budget-vitájának, tehát kulturtörek-réseinek, az keserűen volt kénytelen egy kedves illusiótól megválni. Annyi szenvedély, eszélytelenség és más szel-lemi mizéria *) talán még soha sem pattant ki honatyáink kebléből, mint e vita három első napja alatt. Szomorú kép ez : borítsunk r á fátyolt, kérve a nemzetek Istenét, hogy kergesse vissza a sötétség szellemeit odúikba.
E g y emlékezetes pontja e vitának mégis volt. S ez Szemnecz E. képviselő nyilatkozata a budapesti kir. magyar tud. egyetem kath. jellegéről. E világi férfiúnak ajkain kilebbent szózat a katholikus önérzet ébredésének a jele : azért nyilatkozatát szórói-szóra ide i k t a t j u k . Mi, pártok fölötti, egyházi állásunknál fogva, nem tekintjük azt, hogy az antisémita pártból jött e felszólalás. Az egyház szi-vesen veszi az ő fiainak igazságszolgáltatását bármely párt köréből jöjjön is az.
„Szemnecz Emil : Nem szándékom e tételnél az egye-tem hányait, tanrendszerének ingadozását kritizálni, csu-pán csak egy elvi kijelentés tételére szoritkozom. (Hall-j u k ! Hall(Hall-juk !)
En óvást emelek az ellen, hogy az egyetemnek ka-tholikus alapítványa, kaka-tholikus tulajdont (ellenmondá-sok a szélső balfelől) képező vagyona az állami költség-vetésbe felvétessék és az állami vagyonnal összekever-tessék. (Mozgás a szélső balon, Thaly Kálmán közbeszól : Nem katholikus alapok azok!)
Azt hiszem, hogy a Pázmány P é t e r biboros érsek által alapitott egyetem katholikus jellege kétségbevon-hatlan, mert történeti tény. (Nagy zaj a szélső balfelől.) Folytatva szavaimat, én óvást emelek és tiltakozom a katholikus alapok államosítása, felekezetittlenné tétele, azoknak az állami költségvetésbe való felvételele ellen.
Tiltakozom azért, mert hatványok hatványa, hogy a nagy-részt katholikus alapokból fenntartott egyetemen darwinista és hegelista tanárok majomfilozófiát tanítanak. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Tiltakozom azért, mert a dekatholi-zált egyetem tanárai között egy sereg katholikus-ellenes férfiú van alkalmazva, mig némely karok a katholikusokat következetesen mellőzik. Es tiltakozom főleg azért, hogy a katholikus vagyon is az állami rablógazdálkodás karmai közé jusson. Nálunk az egyházi vagyont igen sokan
Csáky-A t. házban néha ki-kitörő műveleti enségnek jeleiil em-lítjük péld. azt, hogy Szemnecz nyilatkozatát az utána felszólalt Thaly „mulatságosának nevezte. Ugy látszik, némely bonatyák immunitásukat az illemmel szemben is érvényesíthetni vélik. A szerk.
szalmájának tekintik. Elég, ha annak igazolására felhő zom, hogy az alapok is alapítványok, tehát az eminenter katholikus alapok felügyelő és ellenőrző bizottságába ki-neveztek egy oly férfiút, akinek lehetnek politikai érdemei a mai kormány* előtt, de nincsenek a katholiczismus kö-rül ; sőt épen ellenkezőleg (Halljuk ! Halljuk !), mert az a férfiú nem átallott nyilvános helyeken a szabadkőművesek jelvényével, az akáczfalevéllel, megjelenni ; nem átallott
a termetöben szabadkőművesek felett emlékbeszédet tar-tani. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Vélekedjék bárki akárhogy a szabadkőművesekről, de azt senki sem ismer-heti el, hogy ők a katholikus vagyon ellenőrzésére ille-tékesek.
E g y é b i r á n t a szabadkőművesség nem oly ártatlan valami, mint sokan hinni szeretik. A szabadkőművesek nemcsak pinczékben bujkálnak, komédiás köpönyegben, vakoló kanállal, de titkos aknamunkát folytatnak a
val-lás és az egyház ellen, s azért őket a pápák több izbeu s legutóbb XIII. Leo is, a „Humánum genus" bullájával elitélte. A szabadkőműves e szövetkezetbe való belépése által kiközösiti magát a katholikus egyházból s igy a legprimitívebb igazságosság szerint is illetéktelen az egy-házi vagyon felügyelésére. Ez ellen tiltakozni kötelessé-gemnek t a r t o t t a m .
A katholikus kulturális intézetekből ezideig sem voltak kizárva a keresztény felekezetek s ezután sem lesznek, a - m i n t viszont a protestánsok iskoláiba is befo-gadják a katholikusokat. Ha tehát én mint világi katho-likus az egyetemi és egyéb kathokatho-likus alapokat egyhá-zam számára reklamálom, teszem azt az igazság és a méltányosság n e v é b e n ; teszem azért, hogy az utókor lássa, hogy mi jogunkat ez alapokra fel nem adtuk ; teszem a jogfolytonosság fenntartásáért. Ez óvás és til-takozás megtételével felszólalásomat befejezem. (Helyeslés több felől. Mozgás.)"
Csanádi e g y h á z m e g y e , február hó. Egynémely közérdekül!) közgyűlési határozatok egyházmegyénk magán nyugdíj-segélyalapjáról. — A csanádi egyházmegye pap-sága magán nyugdij-segélyalapja érdekében Temesvárott 1886. évi szeptember hó 21-én t a r t o t t a VII. közgyűlését.
Az e gyűlésről felvett jegyzőkönyv nyomtatott körlevél alakjában a napokban kezeimhez jutván, a közérdeknek vélek szolgálatot tenni, lia annak legalább nevezetesebb pontjait kivonatosan e lap hasábjain köztudomásra hozom.
Ugyanis más megyékben is levén hasonló czélu s rendel-tetésű ily intézet, a csanádi papságnak utóbbi közgyű-lésében a maga nyugdij-segélyalapja érdekében hozott figyelemre méltóbb határozatai minden esetre elég tanul-ságosak és érdekesek lehetnek arra, hogy róluk más
egy-házmegyékbeli t. paptársaink is értesüljenek.
Mindenek előtt felemlitésre méltónak találom, hogy nyugdij-segélyalapunk az 1881. évi szept. 27-én t a r t o t t közgyűlésen, mely a mult évi közgyűlés közvetetlen elő-zője volt, tőkében 168,714 f r t 26 krt., és készpénz ma-radványban 2,908 frt 13 krt tett, az 1885. év végén
tő-J) E képviselő — Rakovszky István — magát később önként megnevezte, elismerve, hogy csakugyan szabadkőműves, s állítva, hogy ennek daczára ő „jó katholikus." A tzevk.
RELGIIO. 127 kében már 193,896 f r t 8 k r t és készpénzben 6,078 frt
36 krt tett, ugy bogy a tőke az utolsó öt év alatt 25,181 frt 82 krral növekedett.
A jegyzőkönyvben foglalt közérdekübb határozatok a következők :
1. Teljes érvényre emeltetik az alapszabályok 30. §-a, melynek értelmében az alapot kezelő központi bizottság meg-szavazhat segélyt coadjutor díjazására (300 frt), és ha a kö-rülmények kivánnák, annak eltartására is (egész 200 frtig.)
2. A beteg papok segélyezésére nézve határoztatott, hogy u j segélyző alap létesítése mellőztetik, és segély jövőre is a nyngdij-segélyalap jövedelmeiből adatik, de kölcsön soha. Akár segély, akár nyugdij — a lehetet-lenséget kivéve — csak sz. széki orvosi bizonyítvány mellett szavaztatik meg, melyet az orvostól közvetetle-niil a közponii bizottsági elnök vesz át. A segély maxi-muma évi 200 trtban állapittatik meg. A segély e 200 f r t i g az igénylő anyagi körülményéhez méretik, me-lyet az alapkezelőség az ismert viszonyokból, vagy az esperes és plébános meghallgatása utján, vagy más legalkal-masabbnak vélt módon puhatol ki és állapit meg. A beteg segédlelkész, ki a szolgálat alól felmentetik, és állomását elhagyva jövedelmétől elesik, a gyógyköltség czimén járó és 200 f r t i g terjedhető segélyen kivül, anyagi viszonyaira való tekintet nélkül, napi 1 frtnyi ellátási segélyt igényelhet.
3. Ugy a segélyezési mint a nyugdíjazási kérvé-nyek a központi bizottság által rendszerint gyülésileg intéztetnek el, és a gyűlésre irodai költségen az alap-kezelő bizottságnak minden, tehát nem a központban lakó t a g j a is meghívandó ugyan, de a jelenlevők érvé-nyesen intézkednek; fenmaradván a közp. bizottsági el-nökségnek joga, rendkívüli sürgős esetben a központban lakó tagok meghallgatásával intézkedni, a tett intézkedést a legközelebbi gyűlésen bejelenteni maradván köteles.
4. Az évi nyugdij egyhangúlag 700 f'rtról 1887.
jan. 1-vel 800 f r t r a emeltetik ; köteleztetvén a megyei papság a tőkében ez által netalán felmerülő hiányt j á r u -lékemeléssel visszapótolni.
5. Azon indítvány, hogy a 40 évi szolgálat, tekintet nél-kül a munkaképességre, jogosítson fel a nyugdíjra, csaknem egyhangúlag elvettetett, mert ez a kánonjoggal össze nem egyeztethető, s mert ez által a nyugdij ügyében osztályozás hozatnék be, mit a megye papsága határozottan visszautasít.
6. Egy kerület azon kívánságára, hogy „a nyugdíj-segélyalap tőkéje mint bármely magánvagyon minden-képpen biztosittassék," h a t á r o z t a t o t t : „A nyugdíj-segély-alap tőkéi tolvajok s tűzveszély ellen emberileg bizto-sítva levén, más esetlegesség, p. törvényhozási intézkedés ellen pedig biztosíték nem levén, az inditvány mellőztetik.
7. F t . Schaeffer A. apát ur ő nagysága utalván arra, hogy tanítók, jegyzők stb. nyugdijához a nép is járul, felhívta a közgyűlést, tenné megfontolás tárgyává, nem kellene-e lépéseket tenni az iránt, hogy a hivek is járuljanak valamivel papjaik nyugdijához ? mi végből a ft. egyházmegyei hatóság közreműködése lenne kikérendő, h a t á r o z t a t o t t : „A közgyűlés, tekiotve a kellemetlensége-ket, melyekkel a népnek a nyugdíjazáshoz való közremű-ködése jár, éppen a hivatolt példákban is, e t á r g y a t egy-előre mellőzendőnek határozza."
Igénytelen véleményem szerint ezek a fenn jelzett közgyűlésnek közérdekübb határozatai, melyek az egyház-megye főpásztora által j ó v á h a g y á s t nyertek ; ámbár a közgyűlésről felvett jegyzőkönyv egész tartalma is méltó volna a közlésre.
RÓma. febr. 16. A szultán főpap-követének fogad-tatása a pápa által — a fent kiirt napon történt, fejedelmi követeket megillető ünnepélyességgel. Dél felé felvonul-tak a Vatikánba először is a pápai örmény Collegium növendékei s elöljárói és elfoglalták kijelölt helyöket a trónteremben. Déltájban, bensőbb termeiből kivonult maga a szentatya, Jacobini, Simeoni és Parocchi bibornokok és szolgálatot tevő praelatusai kíséretében. Miután a pápa t r ó n j á t elfoglalta, bevezették mgr A z a r i a n örmény pátri-árkát, a szultán rendkívüli követét, ki felséges urának sajátkezű iratát és pecsétjével lepecsételt szekrényben a j á n d é k - g y ű r ű j é t hozta magaval. Először is felszólalt a p a t r i a r k a és előadta küldetésének czélját, kifejezve a szultán mély tiszteletét a p á p a s á g és szeretetét az ő hü katholikus alattvalói iránt. A sikerült alkalmi szónoklat után átadta a szultán sajátkezüleg irt levelét és fényes ajándékát. A szentatya tüstént felnyitá a szekrényt, és a g y ű r ű t azonnal u j j á r a téve, következő allocutiót tartott :
„Teljes megelégedéssel f o g a d j u k az ön kezéből a levelet és ajándékot, melynek átadásával önt a szultán ő csá-szári felsége személyesen megbízta. Bennünket e tény igen meghatott, m e r t az részünkre ő felsége barátságos h a j l a m a i n a k bizonyítéka azokkal a magas kitüntetésekkel együtt, melyekkel néhány hozzánk közel álló bibornokot és főpapot kitüntetni szives volt. Mi szerencséseknek érezzük magunkat, hogy ebben a rendkívüli küldetésben, melylyel egy kath. patriarka bízatott meg, nekünk alka-lom nyílott tudomásul venni ő felsége megelégedését bi-rodalma katholikus híveinek hü ragaszkodásával az ő ha-talmához. Ez a hiiség nekik lelkiismeretes kötelességök, és mi biztosak vagyunk az iránt, hogy ebben sohasem fognak hanyatlani, sőt annál hívebbek lesznek, minél in-kább fogják érezni a kedvezést abban, a mi előttük leg-drágább : vallásuk gyakorlásának szabadságában. Mi ma-gunk is nagyra becsüljük a szabadságot, melyet ti jelen-leg élveztek és óhajtjuk, hogy minden nehézség és aka-dály elhárítva levén, még teljesebben élvezhessétek azt.
Előttünk, bizonyára, semmi sem lehet kedvesebb ; de egyszersmind semmiből sem hárulhat nagyobb haszon a közjóra. Legyen szives, főtisztelendő ur, ez érzelmeink-nek tolmácsa lenni ő császári felsége előtt és biztosítsa őt hő óhajainkról, melyeket mi viszont az ő jóléte iránt táplálunk. Legyen szives egyúttal figyelmeztetni az ör-mény katholikusokat kiváló szeretetünkre, melylyel irántok, valamint összes keleti kedves fiaink iránt viseltetünk, és egyuttal~forró óhajunkra, melyet az iránt táplálunk, hogy számuk valamennyiük egyesülése által növekedjék. Hall-gassa meg kegyesen a lelkek örök Pásztora imáinkat ! Ennek édes reményében, önre, patriarkátusának minden kath. hívére és az ifjú örmények e kiválasztott, bennün-ket itt körülkerítő csoportjára itt, szivünk mélyéből apos-toli áldásunkat adjuk."
K A T H . E G Y L E T I É L E T . A Szent-Ist ván-Társula t
K A T H . E G Y L E T I É L E T . A Szent-Ist ván-Társula t