dimisit; est drachma, cuius jactura tota coelestis everritur domus
2) est thesaurus, omne mundi pretium excedens, pro quo Christus universum libentissime una cum vita duxit sanguinem profundendum. Tam ingentis thesauri Unigenitus Dei Filius administratores voluit Sacerdotes ac in ovium curanda salute impensissime studere et laborare. Sunt itaque Sacerdotes ministri Christi et dispensatores mysteriorum Dei
3), sunt Dei adjutores
4) operarii in mystica animarum vinea collocati; agricolae spirituálém animarum messem Christo Redemptori referentes; pastores, quibus universi dominici gregis salus et securitas est demandata, sunt ii, a quibus omnium pendet utilitas communisque beatitudo; hi sunt, quos e mundo elegit Dominus et Salvator, ut in cura
Ad Phil. 4. 7.
Cf. Lucae 15.
3) I. Cor. 4. 1.
4) Ib. 3. 9.
animarum pastorali fructus afferant perpetuo du-raturos. Magna profecto dignatio et sublimis vocatio, sed plena formidinis et periculi. S. Augu-stinus secum reputans, quam grave formidandumque sit officium pastorale in haec verba prorupit:
1)
„Nihil est, inquit, in hac vita et maxime hoc tempore (de suo loquebatur et a fortiori de nostro intelligere debemus) facilius, laetius et hominibus acceptabilius Episcopi, aut Presbyteri, aut Diaconi officio, si perfunctorie, atque adulatorie res agatur:
sed nihil est apud Deum miserius et tristius, et damnabilius." I t e m : „Nihil est in hac vita, maxime hoc tempore, difficilius, laboriosius periculosiusque Episcopi Presbyteri aut Diaconi officio, sed apud Deum nihil beatius, si eo modo militetur, quo noster Imperator jubet,"
Quae cum ita sint, religiosa sollicitudine armati, zelum ostendamus, non imparem tanto muneri, animasque peccato mortuas ad vitam reducere contendamus, ut nova creatura sint, novumque figmentum. Oportet porro nos zelo domus et gloriae Dei et animarum salutis in-censos, in id omni cura incumbere, ut scandalis sublatis, fervor antiquus erga divina reviviscat, ut fidelis populus frequens conveniat ad sacram Synaxim, ad pastorales conciones, ad Ecclesiae functiones et sollicitus accedat, et perseveret in addiscendis catholicae fidei mysteriis ac praeceptis, ne nos aliquando ab aeterno judice iis vocibus r e d a r g u a m u r : Canes muti non valentes latrare neque vigiles esse in domo Dei ; et ne quis nostrum non boni pastoris nomine, qui laboribus non parcens, etiam propria voce et opera errantem ovem ad ovile suum rovocat, sed vilis mercenarii, cui de ovibus nulla cura, t u n c se audiat nuncupari. Atque eo magis hisce operam obnixe dare debemus, quia in iis haud felicibus Ecclesiae tem-poribus versamur, quibus non modo in ckristiano populo Charitas refrigescit, sed ipsa etiam tides tepescit, ita ut fere mortuam, conspicere in multis debeamus. Nonne enira tides tepescit, ita ut fere mortuam conspicere in multis debeamus. Nonne enim fides tepescit, aut pene mortua est, dum videmus magis diligi tenebras, quam lucem ? Cum voluptatibus huius saeculi allici homines ad quaerenda, quae sua sunt, non quae Jesu Christi obser-vamus, et a via salutis errantes huic saeculo nequam conformari, et pravis eius consuetudinibus, fallacibus di-vitiis et insipientibus vanitatibus inhaerentes, ut saeculi amicos, sic Dei inimicos constitui. Quid vero nobis agendum haec videntibus ? Num remedio aliquo tantis malis occurrendum ? Utique et maxime quidem occurren-dum. U t enim Unigenitus, qui est in sinu Patris dum de coelo descendit ad terram, et praedicatione et voce et conversatione sua idest exemplo, vera sua luce illuminans mundum, persuasit hominibus contemptum mundi, et divinae legis observantiam : ita et nos, qui in sacerdotio constituti, pastores sumus animarum, supremum pastorem
!) Epist. 148.
2) Isaias. 56. 10.
et caput nostrum imitari oportet. Nos populos ad rectum vitae cursum tenendum voce instruere, neque exemplo destruere ea, quae docuimus, debemus. U t ille in terris visus, et cum hominibus est conversatus, in omni sanctitate et humilitate : ita et nos conversari necesse est in hoc saeculo, sancte et pie vivendo. Quod ille disuasit, disua-dere, quod persuasit, verbo et exemplo nos pariter persua-dere debemus. Si enim aliter egerimus, quomodo nos cum commisso curae nostrae populo ea via ambulabimus, qua Christus ambulavit? Etenim via, per quam pastores animarum greges suos ad aeternitatis pascua dirigere debent, Christo, qui via, Veritas et vita est*) docente, in edomandis animi e t corporis malis passionibus et in iis divinae legis fraeno coërcendis posita est. Si quis, inquit, vult venire post me, ^bneget semetipsum, et tollat crucem suam et sequatur me. *) Eodem pertinet, quod apud Lucam dixit: „Si quis enim venit ad me, et non odit patrem suum et matrem, et uxorem et filios et fratres et sorores, adhuc autem et animam suam, non potest meus esse discipulus." 3) Unde et P a u l u s : „In ipso edocti estis, sicut est Veritas in Jesu, deponere vos secun-dum pristinam conversationem veterem hominem, qui corrumpitur secundum desideria erroris. Renovamini autem spiritu mentis vestrae et induite novum hominem, qui secundum Deum creatus est in justitia et sanctitute." 4)
Illud persuasum nobis sit, nihil Deo gratius nos acturos, quam si Filii sui efficiamur Coadjutores ; nihil Christo delectabilius, quam si redemptionis copiosum fructum p r a e f e r a m u s ; nihil sancttte matri Ecclesiae jucun-dius, quam si filios suos in sanctis suis legibus immacu-latos, auxiliante Dei gratia, custodiamus, et inoffenso pede per mandatorum semitam in salutis portum perdu-camus. Persuasum etiam nobis sit, nihil esse gloriosius, quam quotidiano pastoralis muneris exercitio alios ad auctoris sui gratiam convertere, et crebra animarum fide-lium acquisitione gaudium coelestis patriae semper augere.
S. Paulus glóriám apostoliéi muneris sui, gaudium et coronam suam nominabat eos, quos in Jesu Christo per Evangelium genuit : Instantia mea quotidiana, sollicitudo omnium Ecclesiarum. Quis infirmatur et ego non infirmor, quis scandalizatur, et ego non uror. 5) Sic igitur laboremus sicuti boni milites Christi, ut prius a nobis, deinde a curae nostrae pastorali commissis fidelibus, tum divinaei tum ecclesiasticae leges accurate observentur. Sic nos probemus ut operarios inconfusibiles, altaque mente re-positum teneamus, in custodia pretiosissimi animarum thesauri, nobis crédita, causam nos agere Illius, qui vin-cere potest, utcunque debiles simus, etiam in nobis. En quomodo animos addit divinus ille Spiritus, qui in haec verba nos admonet: „Ne paveas, inquit, repentino terrore et irruentes tibi potentias inimicorum ; Deus enim erit in latere tuo." 6) Non levis subeundus est labor, sed la-borantes merces manet opulentissima ; dicente Christo :7)
!) Joann. 14 16.
2) Matth. 16. 24.
3) Luc. 14. 26.
4) Ephes. 4, 21—24.
II. Cor. 11, 28. et 29.
6) Prov. 3, 25. squ. 7) Joann. 16. 38.
RELIGIO. 67
„Confidite, quia ego vici mundum." Satagite igitur, F F . et F F , ne quis suo muneri desit, et vestra socordia alio-rum possit esse perditio, et causae sint ruinae populi mali Sacerdotes. Omni studio, viribus inquam omnibus in lucra animarum incumbite, quod sublime Sacerdotii munus exposcit, quod populus sanctifîcandus expectat, quod Deus ipse postremo judicaturus, requiret.
Non trita consuetudo, sed ut confido, pietas et be-nevolus in Antistitem affectus, multos vestrum movit, ut annum quem paucos ante dies auspicati sumus, faustum felicemque mihi a u g u r a r e n t et precarentur. Agendorum mole impeditus grati animi sensa singillative omnibus exprimere, hac via contestari gratitudinem vicemque pro vice redere volui toto cordis affeetu precando, ut Deus Optimus omnee et singulos incolumes servare, suorumque donorum, coelestium imprimis abundantia cumulare velit.
Strigonii, die 6-a Januarii, 1887.
J o a n n e s Card. Simor m. p. Archi-Episcopus.
Szegények mindig lesznek veletek/" H o g y W i n t e r l Jézus szive szerinti pap volt, abból is lehetett látni, hogy a szegénység mindig körülvette őt és házát. Ko-moly leczkét mindenik kapott, aki tőle kért ; de dorgá-lásnak, ha szükséges volt, és munkára való utalásnak jó adomány volt a vége. Ebédkor egész csapat állott készen kosárral, kik haza hordták az ebédet vagy másoknak v i t t é k ; klastrom-kapuhoz volt hasonló az ő házának kü-szöbe ; debiles, et caeci, et claudi, et senes, ilyenek voltak naponkint kedves vendégei. Mikor holttestét kivitték a temetőbe, a zokogás közül e szavakat lehetett gyakran h a l l a n i : „Meghalt a mi a t y á n k ! "
A szegények fájdalma t ö r t ki. A szegények iránti szeretetéből viselte a boldogult 22 éven át a győri szt.
Erzsébet-egyletnek is gondját. Akinek alkalma volt őt ez egyletnek havi gyűlésein látni és hallani, az érthette igazán, minő szive volt e papnak. Bámulatos volt tü-relme, mikor néha az egyleti hölgyek közt eltérő nézete-ket kellett megegyeztetnie; nem volt elég neki, csak a gyűléseken látni maga körül az egyleti h ö l g y e k e t ; a befolyásosabbakat lakásukon is fölkereste ; ott is buzdí-tott, intett, csitíbuzdí-tott, iparkodott arra hatni, hogy uj mű-ködő t a g o k a t nyerjen, hogy azután a szegényeket szorgal-masan látogassák, r á j u k erkölcsi jó hatást gyakoroljanak, az árvákat gondozzák, jó helyre segitség, karácsonkor ajándékkal meglepjék s. i. t. Es a mi a fő, mindig tele marokkal j á r u l t az egylet költségeihez, miáltal minden szónál hangosabban szólt.
Alamizsnáiban nem tekintett a szegénynek vallá-sára. E g y alkalommal szigeti öreg zsidó köszönt be hozzá, dideregve, hogy h á t nem tud mivel fűteni. Dél-után már fél öl h a s á b f a volt a zsidó lakásán.
A bőkezűség nála erény volt, nem természeti hajlamból származott vak szokás. Mert hát különben k r a j -czárt hiába ki nem adott soha és szigorúan számot kért
cselédjeitől minden után, amit vásároltak. Saját szemé-lyére m e g éppen nem költött. A g g koráig különbséget nem tudott téli és nyári csizma, téli és nyári nadrág között. Reverendája sokszor nagyon megviselt, kalapja klasszikus is volt. Keztyü neki nem kellett. Bútora lehe-tőleg egyszerű vala; csak könyveire költött, s kivált kor-szerű, praktikus vállalatok mindig számíthattak W i n t e r l pártfogására. I t t is magasabb czél lebegett szeme előtt.
S ha valami jóra akadt, nem győzte ajánlani. Innen lehet érteni, hogy addig költött, mig volt m i b ő l ; de adósság-gal nem terhelte m e g magát. Máséból költeni véteknek t a r t o t t a volna, jól tudván, hogy az élet bizonytalan. S mikor mindenéből kifogyott, türelmetlenül várta és sür-gette a káptalani divisornál az u j a b b quotát ! A már biztosra azután — ismeretes „ k i n c s t á r n o k á é t ó l nem res-telt előlegezni. Volt is sietsége, ha a magáéhoz jutott, kötelességének eleget tenni !
Emiitettük már W i n t e r l vendégszeretetét. Ez sem volt puszta természeti hajlam szüleménye, mintha szere-tett volna baráti körben jó pohár bor mellett mulatni.
Minden hívásnál magasabb czélt t a r t o t t szem előtt. Hol szegénységre j u t o t t uri egyént a k a r t megvigasztalni, hol liberális, hitetlen tábor felé kacsingatót magának szíves-sége által lekötni, hol paptársait valami „eszmének"
9*
W i n t e r l A n t a l e m l é k e .
(1814. okt. 21 — 1886. jan. 22.) (Folytatás.)
Mint plébános, igazgatója volt a belvárosi iskolák-nak és mint esperes tanfelügyelője a külvárosiakiskolák-nak.
Mennyire érdeklődött az iskolák iránt, m e g m u t a t t a ki-vált a vizsgálatok alkalmával. Minden egyes g y e r m e k n e k minden tárgyból kellett felelnie, és félelmessé vált a sze-lid Winterl, hogyha valamely iskolában b a j r a akadt. A vizsgálatot kihúzta 1/i9 - t ő i ig, és délután
néha még ezen tul is ; télen nem egyszer g y e r t y á t is g y ú j t o t t a k . Volt öröme, mikor szépen feleltek ; csak ugy áradt a dicséret a szülők és tanitókra ! m a g a személye-sen is hívogatott vendégeket az examenre, csakhogy legyen alkalma a szülőkhöz szólni. Igen sürgette az éne-ket és a nagyobbaktól elvárta a kétszólamú dalokat.
Évenkint egyszer a tanitói testületet bőkezűen megven-dégelte asztalánál, minden egyesre külön mondva szívé-lyes fölköszöntést. A Te Deum alkalmával évenkint egész halmazát a praemiumoknak osztogatta ki a szor-galmas gyermekek között ; nem r i t k á n személyesen vitte a gyermeknek szánt képet, könyvet a házhoz, csakhogy a szülőkhöz is szólva a nevelés jó irányára befolyhas-son. Csupa égő szív volt W i n t e r l évenkint az első sz.
áldozás napján.
Hogy a tanítók közt az orgonajáték iránt is ápolja a kedvet, a mennyire tudomásom van, két izben szent Cecilia napján orgonaversenyt rendezett a székesegyház-ban ; maga tűzött ki pályadijákat és az után a részve-vőket a bírálókkal együtt szívesen látta asztalánál.
Ugyancsak sz. Cecília napján, mig canonicus can-tor volt, évenkint hangversenyre h í v t a házához a szé-kesegyházban működő énekeseket és zenészeket, a mű-kedvelőket, de még a kisszeminariumban közösen t a r t o t t énekes fiukat sem felejtvén ki ; s hogy hallgató publi-kum is legyen, mások is eljöttek. — és W i n t e r l kifogy-hatlan vendégszeretete vidám estélyt szerzett valameny-nyinek.
megnyerni, amelyet asztal fölött szokott megpendíteni, hol megint az egyház, templom, iskola körül szerzett ér-demről megemlékezni, vagy valakit jutalomban részesí-teni, vagy jó embereivel együtt lenni, hogy akikkel együtt fáradozott, azokkal együtt szórakozzék. Innen van az a tarka vendégsereg, mely minden lehető alkalommal W i n
-terl házát látogatta. Titulus volt minden ünnep, névnap, vizsgálat befejezése, fánk, korona, gyertyapecsenye, sz.
Márton ludja, szüret, disznóölés, meleg, hideg időjárás, majális, juniális, sz. J á n o s - á l d á s , piros tojás, szentelt kalács stb. Mivel az egész belvárosnak volt plébánosa és a fenti okok alá majd az egyik, majd a másik esett, meghívott ő mindenkit : polgármestert, tanácsost, adótisz-tet, postatiszadótisz-tet, katonatiszadótisz-tet, szerkesztőt, kortest, dok-tort, tanárt, tanítót, papot, világit, előimádkozót, zászló-vivőt, mennyezetzászló-vivőt, az egyleti elnököket, egyes kiváló polgárokat ; évenkint egyszer a templom körül fáradozó személyzetet is meghivta, a karnagytól kezdve a harangozóig, a sekrestyeigazgatótól a ministerfiukig. H a r a n -gozó, miniszter nekik való helyiségben, a többi a mlgos ur asztala körül gyűlt össze. Es mindenkor mindenki számára volt szives szava, fölköszöntése ; a családtagok-ról sem feledkezett meg, a gyermekeknek haza küldte a
csemegét. (Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, január 28. A protestantizmus mozgásit '
— Hogy a protestantismus minden alkalommal oly nagy garral hirdetett „türelmetessége" stb. daczára, ott hol kilátása van a sikerre, soha sem nyugszik, hanem a ka-tholiczismus megrontására tör, az bizonyos dolog, mely oly kevéssé lesz bizonytalanná az ő tagadásuk által, mint pl. Isten létezése, ha — porro casum impossibilem — a világ nagyobb része is tagadásba venné. A protestantismus lényege a negatio és a katholiczismns gyűlölete. Ez szülte, ez t a r t j a fenn, ennek köszönheti, hogy el nem tűnt még a világ szinéről. Nem beszélek természetesen egyes em-berekről ; csak magát a rendszert tartom szem előtt. H a magok között veszekednek is, ha ezen belvillongások pusz-tulással fenyegetnek, van egy eszközük, mely összehozza öket.^együtt t a r t j a és t ö m ö r í t i : a katholiczismus elleni harcz.
Vagy ha valahol befészkelték magokat, ha valahol már erősen megvetették lábukat, ha tért foglaltak, akkor bá-torságuk nő és az elért positiók csendes, békés megtar-tása helyett u j a b b a k után áhítoznak és hódítási politiká-j u k a t bátran, vakmerőségig bátran folytatpolitiká-ják. A defenzívá-val vajmi keveset törődnek, életelemük az offenzíva.
A protestantismus ezen két sajátságos vonását ta-pasztaljuk itthon épp ugy, mint a külföldön. Hogy ha-zánkon kezdjük, nincs az az ember, ki tagadhatná, hogy a protestantismus hazánkban a Tisza-aerát ugyancsak szorgalmasan és sikeresen kiaknázta. S ha bonmot-nál egyébnek nem is tekintjük azt a mondást, melyet legkö-zelebb hallottunk, hogy Tisza K. vallásfőnök és premier-miniszter — egy ismeretes történeti alakra tukmált nyi-latkozatának variatiójával — azt ejtette volna e l : „Elő-ször szegénynyé teszem ezt az országot és azután protes-tánssá* — akkor még sem tagadhatjuk, hogy a
Tiszaaera alatt hazánkban valósággal praedominans állásra j u -tott. Praedominál a protestantismus az irodalomban, a sajtóban — ebben megosztván uralmát a zsidókkal, mint valamikor más téren a törökökkel — praedominál a po-litikában, a közügyekben, praedominál a hivatalokban és állásokban, praedominál mindenütt és mindenhol. A re-formátus, azaz reformált főrendiháztól kezdve a legkisebb társulatig, az akadémiától kezdve a népiskoláig, a minisz-tériumoktól kezdve az erdőkerülőig lépten-nyomon pro-testánsokkal találkozunk, éppen megfordított viszonyban a hazánkban meglevő hitvallási számarányokkal. Ez tény, eldisputálhatlan tény, mely egyrészt talán a mi gyámol-talanságunk és élhetetlenségünk, de még inkább a pro-testantismus szerfeletti expanziv törekvésének, és rend-kívüli szerénységére valló terjeszkedésének szomorú ta-núsága. Csak egy tér van még, melyen a protestantismus nem j u t o t t annyira érvényre, mint ezt akarná. De fogla-lási politikájuk ismételt kísérleteihez csatlakozott ujabban még egy, melyről annál kevésbé akarunk hallgatni, men-től inkább félünk, hogy — az öt évi mandatum elnyerése után — most már komolyabb és akutabb a veszély, mint valaha. Kis dolognak látszik ugyan, mire t. olvasóink figyelmét felhívjuk, de nemde kis kövecske volt az is, mely a hegy csúcsáról legurulva összezúzta a nagy szob-r o t ? Eszob-rősebb ugyan mint a vas, melyet az idő foga szintén megemészt, ez az intézmény, mert természetes és positiv isteni törvényen nyugszik, de igazán cserép lá-bakat adott már neki a viláni törvénykezés, mely oly mélyen belenyúlt ez intézménybe és oly veszedelmes mó-don iparkodott gyengíteni erejét.
Röviden elmondva abban áll a dolog, hogy e hó 23-án a budai lutheránus egyházkerület ülésén Hunfalvy P . elnöklete alatt szóba került a jelenség, hogy az uni-tárius házasság (?) könnyű felbonthatása következtében több lutheránus unitáriussá lett és igy vesztett az ekklé-zsia ! StehJo Kornél, jegyző és főv. ügyvéd, erre vonat-kozólag azt az indítványt terjeszti elé, mely el is fogad-tatott, hogy felkérendő a kormány, hogy a házasság felhonthatóságát az összes felekezetekre érvényes módon
törvényhozásilag rendezze.
Mi nekik H e k u b a ? mi nekik a házasság? Se szent-ség, se eskü ; — üzlet, tisztán üzleti szerződés, mely akár mint az adás-vevés az ő álláspontjuknál fogva, a világi törvénykezés illetékességéhez tartozik. Semmi közünk ezen bizonyára „őskeresztyén" felfogáshoz! Chacun à son gout ! De már az ellen egész határozottsággal kell tiltakoznunk, hogy az ő „evangyéliomi szabadság"-ukból folyó házasság-megsemmisitési tervükkel minket boldogí-tani szíveskedjenek.
Nos legem habemus — és ezen törvény szerint a házasság amint egy, ugy felbonthatatlan. Nekünk dogmánk van és ezen dogma szerint a házassági ügyek egyházi birák elé tartoznak (Cone. Trid. serr. XXIY. de sacr.
matr. c. 12.) Veritas Domini manet in aeternum ! Nekünk nem lehet, nem szabad másképp gondolkodni. De nem is akarunk. Már úgyis elég nagy az erkölcsi sülyedés, már úgyis elég borzasztó a legszentebb kötelékek iránti frivol léhaság, hogy mi, mint katholikusok és magyarok, nem a k a r h a t j u k , hogy ezen a veszedelmes lejtőn még a
RELGIIO. 69 törvényhozás is taszítson a mélységbe ! Mi Isten és a
világ előtt az ellen ünnepélyesen tiltakozunk és nagyon szükségesnek t a r t j u k , hogy most a választások előtt min-den jelölttől a legünnepélyesebb módon k é r j ü n k nyilat-kozatot és Ígéretet erre és még egyéb egyházi és vallási kérdésekre nézve.
Mi ismerjük és t u d j u k azt a kuszáitságot és rette-netes zűrzavart, mely házassági ügyekben ma uralkodik, de a helyes, igazságos és üdvös kibontakozást nem ab-ban látjuk, hogy az állam kezébe kíjátszszuk a judika-turát, ezen a téren is megállapítván az állam mindenha tóságát, de abban, hogy a vallási elvek sértetlen meg-őrzése mellett a törvényhozás megszüntesse ama sérelmes törvényeket, melyek a zűrzavart okozták. Tiltassák meg az áttérés elválási szándékból, vagy ha ez nem, állíttas-sák fel elvnek az, hogy a házasság jogérvényesen csak
,ma forum, által Ítélhető meg, mely előtt az meg lön kötve.
A napirenden levő áttérések, a házasság köteléké-től menekülni akarók ezen ma már éppen nem szokatlan refugiuma, visszaható erővel nem bírhatnak egy jogérvé-nyesen kötött actusra, mely az által, hogy az egyik egyénben egy ideig-óráig tartó, merően külső változás megesett, mitsem veszíthet erejéből és kötelező voltából.
Ha ezt az eljárást, mely sérelmes törvények kedvezése mellett széltiben grasszál, más jogügyletekre alkalmaz-nék, akkor ugyan nagyon furcsa állapotok fejlődnének ebben az annyira feldicsért jogállamban !
Mi nem a k a r j u k széttépni a közerkölcsiség utolsó foszlányait és ha már anyagilag tönkretettek, ne tegyék még erkölcsileg is tönkre ezt a szegény hazát.
Ha mozgósít a protestantismus — mozgósítsunk mi is, de először emanczipáljuk m a g u n k a t az ő gondolko-dásmódjuk és felfogásuk alól.
Miképp mozgósít a protestantismus a külföldön,
erről legközelebb ! ? Veszprémi e g y h á z m e g y e , A „Religio* cz. folyóirat
ajánltatik. —
94. sz. — A „Religio" cz. kath. egyházi és irodalmi folyóiratot, a mely közel félszázad óta szolgálja a kath.
egyházat és papságot, s a mely minden nehézségek kö-zött, a legkényesebb viszonyokon keresztül erősen meg-állotta a maga helyét s mindenkor megközelíthetetlenül megőrizte tisztán egyházias jellegének ama fenséges jel-lemvonását, melynél fogva benne az apró érdekek és spekulácziók játéka soha o t t h o n t nem talált, s ennélfogva
egyházat és papságot, s a mely minden nehézségek kö-zött, a legkényesebb viszonyokon keresztül erősen meg-állotta a maga helyét s mindenkor megközelíthetetlenül megőrizte tisztán egyházias jellegének ama fenséges jel-lemvonását, melynél fogva benne az apró érdekek és spekulácziók játéka soha o t t h o n t nem talált, s ennélfogva