R
aoul Wallenberg a magyarországi háborús diplomáciai embermentés világhírű alakja. A svéd követségi titkár humanitárius helytállását, az üldözött, halálra haj-szolt zsidókat védelmező akcióit máig őrzi a hálás emlékezet.Utolsó budapesti heteit felidézve fontos megjegyeznünk, hogy 1944 decemberében elsza-kadt a Budán maradt, zömmel rejtőző svéd követségi apparátustól.1Külön, saját felelősségére és kockázatára élte meg a főváros pesti oldalán a szovjet ostrom legfeszültebb történéseit. Mun-katársával, Langfelder Vilmos magyar mérnökkel autózott, a nyilasok általi szinte folytonos fe-nyegetettségben éjszakáit változó helyen töltötte.
Dr. Geyer Albert emlékezésében arról írt, hogy „bizony, ezekben a napokban mindenki csak a maga bőrét igyekezett menteni és csak igen kevesen merészkedtek akárcsak az utcára is”.
Wallenberg „akkor már érezte, hogy üldözik, és tartott tőle, hogy egy éjjel elviszik”.2Mégis, autója nappal a pesti utcákon több helyütt feltűnt. A nyilas terror ellenében nem adta fel az em-bermentő akciót.
A svéd követségi apparátus és Wallenberg között bizonyos távolság korábban is létezett.
Az olasz felvásárlóból spanyol követségi ügyvivőnek avanzsált Giorgo Perlasca3ezt észlelte.
December 14-én feljegyezte, hogy a svéd diplomaták alig elérhetők. A telefonhívásokra azt a vá-laszt kapta, hogy nincsenek a követség épületében, vagy szörnyen elfoglaltak. Danielssont4 keményen bírálta, szerinte – amikor ennyi ember várja tőle a szabadulást – nem futamodhat meg.
„Mindez nem vonatkozik Wallenbergre, aki minden lehetőt és lehetetlent megpróbált, hogy se-gítsen ezeken a szerencsétleneken.”5
Wallenberg humanitárius akciójának magyar apparátusa, zsidó védettjei ekkor már szinte egészében a pesti oldalon tartózkodtak. (A Svéd Királyi Követségen vezetett regisztrációs könyv bejegyzései szerint a kiadott Schutz-Passok száma összesen 3750 volt. Ezenfelül létez-tek még – feltehetőleg néhány száznyi nagyságrendben – hamisított vagy korrupciós úton készült
1 Egyik utolsó lakása közvetlenül a budai vár bejárata alatt, az I. ker. Hunfalvy u. 17. sz. alatt volt.
2 GALILI– GMEINERE. (szerk.) (1969): Tanúk vagyunk.Tel Aviv. 275. Dr. Geyer Albert (1892–1962) a Ma-gyar Cionista Szövetség főtitkára, majd elnöke, a Zsidó Világkongresszus maMa-gyarországi elnöke volt.
1950-től Izraelben élt.
3 Az eredetileg olasz Giorgo (Jorge) Perlasca Ángel Sanz Briz budapesti spanyol ügyvivő 1944. novemberi távozása után embermentési célból a helyére lépett. 5200 zsidó védelmét saját kockázatára, sikeresen látta el.
4 Az ostrom alatt Carl-Ivan Danielsson svéd követ többekkel a Tárnok u. 13. sz. alatt, budai várpincé-ben rejtőzött el.
5 ELEKL. (1989): Az olasz Wallenberg.Budapest. 85.
Tartalom
védlevelek.6) A magyar hatóságok előtt korábban „követséginek” deklarált irodák és az alkal-mazottak az Üllői útra költöztek, a követségi titkár újabb házrészeket, irodákat és lakásokat bé-relt.71945. január 8-án este a nyilas fegyveresek atrocitásai elérték az Üllői úti svéd követségi irodákat is. Százötvenhat megfélemlített embert – nagyobbrészt a követség alkalmazottait – ki-raboltak, majd a Mária Terézia-laktanyába8hurcoltak.
Wallenberget a túlélés, újabb magyarországi tervei, a szovjet közegekkel várt kapcsolat-felvétel foglalkoztatta. Január 10-i megbeszéléséről Lévai Jenő közlésére hagyatkozhatunk.
„Estére Szabó jelentette, hogy a Thököly úton, a Millenáris Sporttelepnél áll a front. Megbe-szélte ott egy százados barátjával, aki szintén hajlandó feleségével együtt átmenni, így szíve-sen magával vinné Wallenberget és soffőrjét, Langfelder mérnököt, ahogy azt Wallenberg kí-vánta.Szabó közölte, hogy ő is átmegy velük, másnap azonban visszajön.”9A kockázatos vállalkozásról Wallenberget közvetlen munkatársai hamar lebeszélték. Biztosabb megoldás gondolata merült fel.
10-én éjjel Szőllősi György és Langfelder segítségével túraautóját titokban hosszabb útra készítette elő. Szőllösi emlékezéséből: „élelmiszereket csomagoltunk össze, de nagyobb értékű aranyat és ékszert is rejtettünk el egy benzintartályban, mert azokat magával akarta vinni. Ar-ról volt szó, hogy lemegy előbb Debrecenbe, majd azután onnan tovább megy Svédországba jelentéstétel céljából”.10
Az utazás előzményeiről Svédországban több új keletű emlékezést őriznek. Bajusz Lajos csendőr – megközelítőleg 1944 karácsonyától – Wallenberg közvetlen védelmét látta el. Szem-tanúja volt, hogy sofőrjével hosszabb útra készülődtek. Mindkettejüket „nagyon idegesnek” látta.
Többen úgy emlékeztek, hogy Wallenbergnél jelentős pénzösszeg volt, egy másik emlékező ar-ról beszélt, hogy nagy értékű titkos letétet hagyott a Hazai Bank széfjében.11Évtizedek múltán ezek a közlések ellenőrizhetetlenek.
11-én Wallenberg a Hazai Bankban elbúcsúzott a legszűkebb munkatársi körtől. Úgy látta, immár nincs mód és lehetőség a további mentőmunkára. Este Langfelderrel a VI. ker. Benczúr utca 16. sz. alatt, Ocskay László12reaktivált huszárszázados lakásában kaptak szállást. Másnap autóval elhajtottak, de vissza is tértek.
13-án az arcvonal, a szovjet előnyomulás elérte az Andrássy út derekát, egyben a Benczúr utcát. Az ambiciózus Wallenberg már arról beszélt, a legközelebbi úton felveszi a kapcsolatot Szita Szabolcs
6 A Schutz-Pass svéd védőútlevél volt. FORGÁCSG. (2006): Emlék és valóság. Mindennapjaim Raoul Wal-lenberggel.Budapest. 33.
7 Részletesen LÉVAIJ. (1948): Raoul Wallenberg regényes élete, hősi küzdelmei, rejtélyes eltűnésének titka.
Budapest. 134–135; EMBERM. (2000): Wallenberg Budapesten.Budapest. 171.
8 A Mária Terézia-laktanya a IX. ker. Üllői u. 47. sz. alatt volt.
9 LÉVAI1948: 225. Szabó Károly (1916–1964) Wallenberg mentőakcióihoz értékes segítséget nyújtott.
1953-ban letartóztatták, ártatlanul súlyos üldöztetést szenvedett el.
10 LÉVAI1948: 230.
11 Az emlékezéseket az Uppsalai Egyetem könyvtárában, a Raoul Wallenberg-projekt archívumban őr-zik. LAJOSA. (2007): Raoul Wallenberg – mítosz és valóság.Budapest. 171–172.
12 Ocskay László (1893–1996) ny. századost életmentő tevékenysége elismeréseként Göncz Árpád, a Ma-gyar Köztársaság elnöke – posztumusz – 1996. október 23-án aranyéremmel tüntette ki.
Malinovszkij marsallal.13Az oroszoknál maga jelentkezett (az orosz feljegyzésben: szam pe-resol)14 és a frontvonaltól hátra orosz katonai kísérettel és Langfelder Vilmossal együtt távozott.
Másnap – az emlékezések szerint – szovjet katonai autón közlekedett, az Erzsébet királyné utcai lakására (?) szállította holmiját és 222 000 pengőt tartalmazó aktatáskáját.1517-én reggel meglepetésszerűen a Tátra utca 6. sz. alatti svéd követségi kirendeltségen jelent meg. Autójá-ról itt már nincs szó, csupán arAutójá-ról, hogy orosz alezredes volt vele, „továbbá Langfelder Vilmos mérnök”. Többek közlését özv. Milkó Elemérné és fia, Milkó Gyula által tapasztaltak egészí-tik ki: „egyértelműleg vallják, hogy Wallenberg egy kékesszínű autón távozott a kirendeltség elől Újpest irányába.Utazáshoz alkalmas sportöltönyt viselt”.16
Dr. Geyer némileg másként, arról emlékezett, hogy egy orosz kapitánnyal (százados) autó -zott. „A kocsi Wallenberg kérésére útba ejtette a svéd követség hivatalait, a védett házakat, az ott elhelyezett úgynevezett lakáshivatalt. Minden volt munkatársától elbúcsúzott. Azután elro-bogott az autó Gödöllő felé.”17Dr. Pető László18szerint 17-én a Benczúr utcából indult aznapi útjára. Együtt ültek be „a ház előtt álló autóba. Ez nem volt a szokott Studebaker kocsija, az ott maradt, mert Wallenberg nem tartotta ilyen túrára alkalmasnak. Ezt a kocsit is Langfelder Vilmos mérnök, Wallenberg megszokott soffőrje vezette”.19Többen, különböző szituációkban látták Wallenberget és munkatársát. Annyi azonban kihámozható és tényként kezelhető, hogy a pesti oldalon elcsitult, ám Budán tovább folyt harci cselekmények idején még napokig autóztak.
1947-ben – Raoul Wallenberg és sofőrje szovjet elhurcolását eltitkolva – „rejtélyes eltűnése”
okán a szovjet diplomácia képviselői megtévesztésül visszatérően az autós közlekedésre utal-tak. „Nem szabad elfelejteni, hogy egy olyan körzetben, amelyben a szovjet csapatok akkor tar-tózkodtak, abban a periódusban, amikor Magyarországon igen heves harcok folytak, minden fajta lehetőségek következhettek be. Wallenberg saját veszélyére eltávozott a szovjet csapatok ha-tásköréből.”20
Bondor Vilmos hiteles képet hagyott ránk 1945 első hónapjairól. A fővárosban zűrzavaros állapotok uralkodtak. Szökött orosz katonák rablóbandákat szerveztek és fosztogattak. Hason-lóképpen szervezkedtek a bujkáló SS-csoportok is. Az újonnan kinevezett magyar hatóságok tétlenül szemlélték az eseményeket. Sem elegendő emberi erő, sem tapasztalat nem állt ren-delkezésükre. „A rendőri kinevezések elvtársi alapon mentek. A szakértőket hamar a börtönökbe Wallenberg elhurcolása 1945 januárjában
13 Rodion Jakovlevics Malinovszkij (1881–1967) a 2. Ukrán Front parancsnoka volt. 1945 júliusától a Baj-kálontúli Front parancsnoka, amely Mandzsúriában szétverte a japán Kwantung hadsereget.
14 Az orosz aktán szereplő ceruzás feljegyzés: „Maga átjött.”
15 Itt feltehetőleg találgatásról van szó, mert a szovjet katonai szervek a Széchenyi fürdő épületében már megtelepedtek, ott kihallgatások is történtek. Wallenberg Erzsébet királyné utcai lakásáról adatot nem találtunk.
16 LÉVAI1948: 230–231.
17 GALILI–GMEINER1964: 275.
18 Wallenberggel diákként a svájci diákotthonban együtt laktak. Innen eredt kapcsolatuk.
19 LÉVAI1948: 232. A távozás egy történeti variánsa EBY, C. D. (2003): Magyarország a háborúban.
Budapest. 245.
20 A szovjet külügyminisztériumi kollégium egyik tagjának, Novikovnak 1945. január 30-i közlése alap-ján. LÉVAI1948: 235.
rakták. De ami nevetségessé tette a munkájukat, az abból fakadt, hogy rendőreink nem nyúl-hattak hozzá orosz katonákhoz, s ezek azt csináltak, amit akartak.”21
A budapesti rendőrség főkapitánysága február 9-én jelentette, hogy január 18-a után a meg-szálló katonai szervek a kapitányságokról, a laktanyákból is elhurcolták a rendőröket. A naponta szolgálatba indultak alig fele ért szolgálati helyére. Gödöllőn két-háromezer főnyi rendőrtiszt és legénység volt fogolytáborban.22
Az újonnan megalakult rendőrségeket és főkapitányságokat mindenütt lerohanták a szov-jet biztonsági osztagok. Mindez csak töredékesen mutatja, mit történt a harcok rettenetéből fel-szabadult Budapesten és a keletre fekvő magyar országrészeken. A Szálasi-kormány „végső ki-tartása” szenvedések sorozatát, iszonyú pusztulást és pusztítást zúdított az országra, s közben darabokra szakadt a társadalom. Valósággá lett, hogy képtelen ellenállni az újabb erőszaknak, a sztálini diktatúra szálláscsinálóinak.
Magyarország neves parasztpárti politikusa, Kovács Imre maga is megszenvedte a gya-nakvás, a kémhisztéria következményeit. Kitűnően ábrázolta, mi történt mindazokkal, akik a megszálló katonai szervek „látókörébe kerültek”. „Mindenki gyanús volt, s bárkit elfogtak, a noteszában talált összes ismerőseit, barátait, rokonait, adósait, üzletfeleit letartóztatták. Min-den exportőrben kémet gyanítottak, különös előszeretettel kutattak irataik között: jaj volt an-nak a polgáran-nak, aki valamilyen ok miatt egy exportvállalat dossziéjában szerepelt: akár tisz-tet viselő, szakértő, érdeklődő, ügyvéd vagy ajánlattevő volt, a frontbörtönbe zárták.”23Állításait azzal egészíthetjük ki, hogy a szovjet közegek igen ritkán, de inkább nemtettek különbséget zsidó vagy nem zsidó magyar között. A fogságba esett vagy röplapok csalogatására átszökött zsidó munkaszolgálatosokat éppúgy hadifogolytáborba szállították, mint a fegyverrel harcoló kato-nákat. A bánásmódban sem volt különbség.
A svéd követségi titkárt a II. Ukrán Fronthoz tartozó Halál a kémekre (Szmerty spionam!
Hivatalos orosz rövidítése: GUKR SZMERS) kémelhárító szervezet24hurcolta el. Egyik tagja, Petrovszkij őrnagy 1945. január 23-án negyvennyolc január 1-je és 20-a között „letartóztatott ellenséges ügynökről” adott jelentést. Ebben a diplomáciai testületek állományából három fő, ebből a budapesti Svéd Követség két szovjet őrizetbe vett munkatársa szerepelt. A tudományos kutatók véleménye szerint itt Wallenbergről és Langfelderről van szó.25
Figyelemre méltó, hogy a Kémelhárító Főnökség 2. osztályának politikai főnöke jelentésé -ben precíz besorolást találunk. A negyvennyolc fogolyból – nevesítés, bármilyen indoklás nél-kül – harminckilencet a német, hetet a magyar felderítés ügynökeként azonosítottak, kettőt pe-dig a német kémelhárító ügynökeként.
Szita Szabolcs
21 BONDORV. (1995): A Mikó-rejtély.Budapest. 136.
22 SÓLYOMI. (2003): Összetört – szétszakadt – elillant II.Budapest. 1259.
23 KOVÁCSI. (1990): Magyarország megszállása.Budapest. 186.
24 Kémelhárítási Főcsoportfőnökség. A szovjet katonai kémelhárítás 1943 és 1946 között a Szovjetunió állambiztonságának egyik szerve volt. A SZMERS tevékenységét a hadsereg és a hadiflotta magasabb politikai szervei irányították. 1946 májusában a SZMERS szerveit különleges ügyosztályokká alakí-tották át, ezek az Állambiztonsági Minisztérium alárendeltségében működtek tovább.
25 Erre jutott a svéd–orosz kutatócsoport is. Stockholmban kiadott jelentése: Raoul Wallenberg. Report of the Swedish-Russian Working Group: Ministry for Foreign Affairs Sweden, 2000.
Budapesten és átfogóan magyar földön a szovjet katonai elhárítás (ahogy a német megszállás után a német Biztonsági Szolgálat Sicherheitsdienst, SD) vagy a német Állami Titkosrendőr-ség (Gestapo) és több más biztonsági különítmény kezdettől fogva saját, bevált munkamód-szereivel dolgozott. Minden személy gyanússá lett, akinek bármilyen nyugati kapcsolata ismert volt. Kémeknek számítottak a nyugati segélyszervezetek tagjai és alkalmazottai, gyanús, nem-kívánatos volt egészében a cionista mozgalom.
A szovjet normáktól indíttatva a szovjet diplomáciai testületek, külkereskedelmi kirendelt-ségek, a sokféle képviselet a kémkedést és a katonai felderítést szolgálta. Ilyen esetek a nyugati intézményekben is előfordultak, de nem úgy, s nem oly átfogóan és mélységben, mint a szovje-teknél. Náluk minden külföldi megbízatást teljesítő személynek „a proletár internacionaliz-must” kellett szolgálnia, információkat szolgáltatnia a kémkedés, felderítés megfelelő körének.
A kiküldött fizikai léte, családi vagy egyéni egzisztenciája és jövője kétségtelenül a kapott fel-adat teljesítésétől függött.26
Lev Bezimenszkij orosz kutató A budapesti küldetés. Raoul Wallenbergcímű könyvében adatokat sorolt a fellelt forrásokról. A szovjet szervek 13-án már tudtak Wallenberg tartózko-dási helyéről, 14-én a Benczúr utca 16-ban közvetlen kapcsolatba kerültek vele. A 17-én kelt letartóztatási rendelkezést a Védelmi Népbiztosságon Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin nép-biztoshelyettes adta ki. A végrehajtásra január 19-én került sor. A sofőrjét is őrizetbe vették. A 19-i időpontot olvastuk Wallenberg – újabban előkerült – börtönbeli nyilvántartó kartonján is. (Fel-tételezhető, hogy Bulganyin – 1944-től a háborúban döntő fontosságú, öttagú Védelmi Tanács tagja volt – Sztálin parancsának tett eleget.)
Január 25-én Bulganyinnak jelentették, hogy az őrizetbe vett Wallenberget útnak indítot-ták. M. N. Zinkov százados kísérte, a jelentésben foglalt „konvojról” nem tudunk többet.
Wallenberget és Langfeldert vonattal szállították. A romániai Iaşi pályaudvarán (állítólag) megengedték nekik, hogy a vasúti (más adatok szerint a Luther) étteremben megebédeljenek.27 Február 6-án érkeztek Moszkva Kijevi pályaudvarára, majd a Lubjanka börtönbe, hivatalos ne-vén a Szovjetunió Állambiztonsági Népbiztosságának Belső Börtönébe. Két nap múlva meg-történt az első kihallgatás.
A kutatók a kihallgatások tartalmáról eddig a legcsekélyebb adatot sem tudták feltárni. Leg-feljebb az ilyenkor történtek – egy túlélő emlékezése révén megvalósítható – felidézésére vál-lalkozhatunk. Menczer Gusztáv budapesti orvostanhallgató 1945-ben ugyancsak alaptalanul ke-rült a SZMERS kezére. Könyvében megörökítette a szovjet kihallgatások légkörét. „Az állambiztonsági szervek hivatásos tagjainak az arcára is kiülő felelőtlenségen, hivalkodó hatalmi Wallenberg elhurcolása 1945 januárjában
26 UNGVÁRYK. (2003): Magyarország szovjetizálásának kérdései.In: ROMSICSI. (szerk.): Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről. 298.
27 Lev Bezimenszkij munkáját Moszkvában a Kollekcija Szoversenno szekretno(Szigorúan titkos) soro-zatban, 2001-ben adta közre. 106. N. A. Bulganyin (1895–1975) állami, párt- és katonai funkcioná-rius, a Szovjetunió marsallja volt. 1955 februárjától 1958 márciusáig a szovjet minisztertanács elnöki funkcióját töltötte be.
tébolyon, a nyílt megalázás kéjes megjelenésén, a letartóztatástól a bolhából elefántot csináló kihallgatásokig a csekista28minden mozdulatán látszott az irtóztató idomítás. A vádhatóság szinte rituális kegyetlensége, az utálat a vádlottal szemben állandóan, de főleg az elmaradhatatlan fél-holtra veretéskor (ami nélkül nem volt érvényes vádemelés!), és a bíróság cirkuszi előadásán, az ítélethirdetésben csúcsosodott ki.
Ezt a megalázó pökhendiséget szinte az őrült örömével mutatták ki: ők a felsőbbrendűek, a győztesek. A minősíthetetlenül rossz tolmács, aki szemrebbenés nélkül, ujjain mutatva tudatta a hihetetlenül súlyos ítéleteket. Ez szinte betetőzte önérzetünk sárba tiprását. Ha egyáltalán fel-fogtuk, hogy mi is történt!” 29
A rutinból elhurcolt neves személyek között a legkisebb esélye talán Raoul Wallenbergnek volt. A Budapesten szolgált svájci diplomaták (későbbi visszatekintésükben) úgy vélték, hogy az a fontos gazdasági szerep, amelyet a budapesti svéd követség Svédország akkori bel- és kül-politikájának megjelenítésében betöltött, az ország korábbi kapcsolatai Magyarországgal, va-lamint a követség és Ivor C. Olsen kapcsolata30a szovjet biztonságiaknál Wallenberget eleve gyanússá tették. Súlyosbíthatta helyzetét, hogy a titkosszolgálati tevékenységet Moszkvában nem tudták rábizonyítani és a jövőre nézve sem vállalta el. Legendának tartjuk, hogy a szovjet szer-vek beidegződött, beteges bizalmatlanságával szemben a mérleg serpenyőjében Wallenberg bu-dapesti, zsidókat mentő akciói bármit is jelentettek volna.
Nem zárjuk ki, hogy a nagyhatalmú, befolyásos svéd család tagját – egy ideig – némi meg-különböztetéssel, a prominens státuszában kezelték. Hónapok teltével azonban lépni kellett, mert a tervezett titkosszolgálati beépítés, a „hasznosítás” elmaradt.31Wallenberg értéke sokat vesz-tett. Hivatalos szovjet verzió szerint cellájában váratlanul, feltehetően szívroham következté-ben hunyt el. (Érdemi okmány még nem került elő. Az állítást A. L. Szmolcov orvos-ezredes-nek, a Lubjanka börtön egészségügyi szolgálata vezetőjének 1947. július 17-én kelt rövid, kézírásos jelentése tartalmazza.)
Az egykorú módszerek ismeretében valószínű, hogy Raoul Wallenberg budapesti svéd kö-vetségi titkár halála nem természetes úton történt. Ügyében a szovjet biztonsági apparátusban megszokott rendben „intézkedtek”. Az eltüntetett, eltitkolt dokumentáció miatt izgalmas prob-léma, mivel a biztonsági szolgálatot felügyelő, irányító politika első személyének intézkedésével a Szovjetunióban (de a hitleri Németországban is) nemegyszer előfordult, hogy a végrehajtót is rövid úton eltüntették, kivégezték.32
Szita Szabolcs
28 Csekistának nevezték a korábbi szovjet belbiztonsági szervezet (Összoroszországi Rendkívüli Bizott-ság az Ellenforradalmi harcra, rövidítve VCSK)tagjait.
29 MENCZERG. (2007): A Gulág rabtelepe.Budapest. 52.
30 Ivor C. Olsen a Háborús Menekültügyi Bizottság(WRB) mellett az amerikai Office of Strategetic Ser-vices(OSS) képviselője is volt.
31 TSCHUY, TH.:Becsület és bátorság.Miskolc. 302.
32 MENCZER2007,53. P. A. Szudoplatov szovjet belügyi tábornok 1939-től 1953-ig a moszkvai Kreml-ből diktált „különleges feladatok” egyik professzionális végrehajtója volt. Szerinte Wallenberget fel-tehetőleg egy megrendezett fogorvosi vizsgálatkor megmérgezték, majd rövidesen elhamvasztották.