• Nem Talált Eredményt

Babits Mihály és az ellenkulturális modernizáció kísérlete 1918 nyarán

A

z a heterogén antimilitarista értelmiségi csoport, amelyikhez Babits Mihály is tartozott az első világháború második felében, az 1900-as évek elejétől egy-mástól elszigetelt fórumokon kezdett feltűnni: lapokban (Huszadik Század, 1900–1919; Világ, 1900–1926), egyesületekben (Társadalomtudományi Társaság, 1900–1919), műtermekben és kiállításokon (Nyolcak, 1911), irodalmi lapokban és antológiákban (A Hét, A Holnap, Nyugat, A Tett, Ma), a zenei életben (a Bartók, Kodály és Weiner Leó kezdeménye-zésére elindult, aztán támogatás híján elhalt Új Magyar Zenei Egyesületben 1911–1912-ben), szabadkőműves-páholyokban és politikai pártokban. Ezek a szerzők és gondolkodók először szű-kebb területükön jelenítették meg a kanonozált állami kultúraés a hivatalos magyar politika ellenében a maguk távlatképzetét. Az első világháború előtt már jelentős részben személyi és szerepkapcsolatban voltak egymással. 1916-tól egyre többen és többször léptek fel többé-kevésbé együtt a háború mielőbbi befejezése érdekében. 1918 novemberében üdvözölték a köz-társaság kikiáltását. 1919. március 21. után rövid ideig reménykedtek egy igazságosabb, de-mokratikusabb, korszerűbb Magyarország megteremthetőségében.

Ez a társaság 1916 után a háború mielőbbi befejezésében és a modernizáció óhajtásában volt egységes. Ezt leszámítva azonban eltérő gondolkodású, más és más területeken munkálkodó, más és más ambíciójú emberekből állt.

Az 1916-tól egyre sűrűbben találkozó háborúellenes kör meghatározóan fontos tagja volt Szabó Ervin, Kunfi Zsigmond, Jászi Oszkár és Babits Mihály.

Szabó Ervin, aki 1914 előtt a Magyar Szociáldemokrata Párt egyik vezetője volt, 1914-től háborúellenes cikkekben a harc beszüntetésére szólított fel. A Népszavavezető publicistájának számított, 1906-tól részt vett a párt elméleti folyóirata, a Szocializmusszerkesztésében. Mind-ezek mellett igazgatta a Budapesten működő Városi Nyilvános Könyvtárat és hálózatát. Mun-katársa volt a Huszadik Századnak és a Világnak, tagja a Társadalomtudományi Társaságnak, kapcsolatban állt a Galilei Kör fiataljaival, a háborúellenes munkásvezetőkkel, a Kassákcsoportból kivált Komját Aladárral, Lengyel Józseffel és Révai Józseffel. Ő vonta be a béke -agitációba a Városi Nyilvános Könyvtár vezető munkatársait: Madzsar Józsefet, Dienes Lász-lót, Kőhalmi Bélát, Pikler Blankát.

Babits Mihály és Szabó Ervin 1911-ben került kapcsolatba egymással. A könyvtárigazgató ekkor ajánlotta föl a Nyugatvezérkarának, hogy kész állást biztosítani a költőnek az általa ve-zetett intézményben. Személyesen azonban csak 1916-ban találkoztak a Centrál Kávéházban, Schöpflin Aladár társaságában. Szabó Ervin – emlékezett rá Schöpflin – nemcsak ismerte

Tartalom 

Babits háborúellenes verseit, meg a Játszottam kezével, a Pro Domoés a Húsvét előttkeltette izgalmakat és az első vers miatt a szerző ellen indított hírlapi hajszát, de tudomása volt arról is, hogy Jászi Oszkár, Bíró Lajos, Lengyel Menyhért, Karinthy Frigyes és Schöpflin Aladár ak-kor már hónapok óta tanácskoztak Babits lakásán, a Reviczky utca 7.-ben, „miképp lehetne […]

valamivel hozzájárulni a háború befejezéséhez és az új magyar szellemi légkör megteremté-séhez”.1

1916 után Babits Mihály és Szabó Ervin gyakran találkoztak. Többször Jászi Oszkáréknál is, ahol rendszerint együtt voltak Madzsar Józseffel és feleségével, Jászi Alízzal, Babits másod-unokatestvérével, a Bergson-tanítvány, később Bergson-fordító Dienes Valériával és férjével, a költő egykori kollégájával a Tisztviselőtelepi Gimnáziumból (a budapesti egyetem 1919-ben kinevezett kormánybiztosával), Dienes Pállal. Dienes Valéria emlékezete szerint Babits, Jászi és Szabó egyszer gyalogtúrát tettek Dobogókőre, Jászi, Pikler Gyula és Babits, Ignotus, Babits és Lukács György pedig egyszer-egyszer Jásziék vacsoravendége volt.2

Bizonyára e találkozások alapján érlelődött meg Szabó Ervinben a gondolat, hogy a hábo-rúellenes fellépés eszmetörténeti megalapozása érdekében felkérje a költőt, fordítsa le Kant könyvét, Az örök békét, írjon hozzá jegyzeteket a kevésbé képzett olvasókra gondolva és egy kísérő tanulmányt. Babits, aki igazában ekkor kezdett el behatóan foglalkozni a német filozó-fus írásaival, tapasztalta, hogy az ő gondolatmenete lényegében egyezik a kanti rendszerrel, azaz mindketten az antiintellektualizmus és az antiracionalizmus „diadalá”-nak tekintettek minden háborút. Kant fordítása közben a költő a „Jog” és a „Logika” nyelvén „száraz formulák és tri-viálisnak látszó levezetések”-kel fogalmazhatott az öldöklés értelmetlenségéről, amiről addig retorizált versbeszédben vagy morálfilozófiai esszék beszédmódjában szólt.3

Szabó Ervin és Babits Mihály kölcsönös rokonszenve az aktuálpolitikai vonatkozásokon túl személyiségük azonos vonásaira is épült. A meditációra hajló, a kultúrát sokra becsülő köl-tőben és szociológusban egyformán erős moralizáló szándék élt. Babits költészete a háború ha-tására esztétikai-etikai jellegűvé vált. A kortársak Szabó Ervinről szólva is „tiszta moralitás”-át,

„liberális moralista hajlandóságai”-t emlegették. Az ő felfogásában a végső cél „az emberi nem tökéletesedése”, amelyért csak tiszta eszközökkel szabad harcolni, olyanokkal, amelyek alkal-mazása esetén „a politika erkölcsössége” egybeesik „a politika végcéljával”. Az általa kívánt szocializmustól „új érzület”-et, „új morál”-t, „új hit”-et várt.4

1918 júliusára személyes rokonszenvük barátsággá vált. Szabó Ervin ellenőrzésre szemé-lyesen küldte el a költőnek a Kant-fordítás külső borítékját, címlapját, belső címlapjának levo-natait. Tudósították egymást júliusban–augusztusban–szeptemberben gyenge egészségi állapo-tukról5(nem kizárt, hogy mindketten az akkor pusztító, a világon ötvenmillió, Magyarországon nyolcszáznegyvenkilenc halálos áldozatot követelő vírusos influenza, a „spanyolnátha” enyhébb

1 SCHÖPFLIN1968: 208–209.

2 Erre lásd Gál István Babits és Szabó Ervin barátsága (1968), valamint Jászi Oszkár köre (1975) című írását. GÁL2003: 599–605, 792–794.

3 BABITS1918a.

4 LITVÁN1968: 2; JÁSZI1918a.

5 BABITS2011: 12–13, 103, 126, 128.

Háború és örök béke

változatát kapták el). Babits februárban, augusztus második felében és szeptemberben esett ágy-nak. Szabó Ervin nyáron és szeptemberben betegeskedett, és szeptember 30-án meghalt.

„Az ujságok nagyon szépen bucsuztatják, még az ellenkező pártiak is” – írta a költő Komjáthy Aladárnak október 2-án. „[…] Engem is nagyon lesújtott [a hír], mert nem hittem, hogy ily ha-mar megtörténik.”6

Meghatározó tagja volt a háború ellen fellépő értelmiségi csoportnak Jászi Oszkár, a Hu-szadik Századés a Társadalomtudományi Társaság egyik megalapítója, a Polgári Radikális Párt megszervezője és elnöke. 1911–1912-ben személyesen, 1914-től, a pártalapítástól politikai cso-portjával csatlakozott az MSZDP és a Függetlenségi Párt politikai akciójához, az általános, egyenlő, titkos választójogért vívott harchoz. 1912-ben jelent meg A nemzeti államok kialaku-lása és a nemzeti kérdéscímű könyve, melyben a nemzetiségek egyenjogúságának elismerését

„a demokrácia archimédesi pontjá”-nak, „állami létünk központi problémájá”-nak nevezte.

A közszabadságok és az egyén jogainak megerősítését, a gazdasági élet, a szellemi és erkölcsi erők fellendítését jelölte meg célként.7Mint a budapesti szabadkőműves-nagypáholy elnöke ugyanezeket a célokat tekintette fontosnak. Ezek mellett azonban, páholytársaival együtt, szót emelt a „félfeudális maradványok”-nak tekintett nemzeti hagyományok újraértelmezéséért, a közoktatás színvonalának emeléséért, a kultúra szegényekhez való eljuttatásáért, szorgalmazta az eljövendő „szocializmus és az ethika” viszonyának előzetes teoretikus tisztázását, az isko-lai hittanoktatás felcserélését „profán erkölcstan”-nal.

Jászi Oszkár politikai állásfoglalásával, pártjával, szabadkőműves tevékenységével a jezsuita Bangha Béla 1912 karácsonyán, „a Nyugat és a Huszadik Század elensúlyozásá”-ra létrehozott folyóirat, a Magyar Kultúracéltáblája lett. Ebben a lapban 1914-ben Burján Károly a Szabad-kőművesek zászlóbontásacímmel írt cikkében Jászit, a Huszadik Századot és a Világcímű la-pot egyházellenes „liberalizmus”-sal „keresztény-ellenes és nemzetközi elfogultság”-gal, „ni-hilizmusban végződő életszemlélet”-tel, „nemzetrontó működés”-sel vádolta, azt sugalmazva, de még nem megnevezve, és helyenként szavakba foglalva, hogy mindez azok műve, akik „nem a magyar ugarból nyerték az inspirációt”.81917-ben ugyanez a szemle, „a magyar szittya írói gárdá”-val szemben felsorol harminchét újságírót, akik „szellemük”-ben és „tendenciái [k]-ban elszakad[tak] a magyarságtól”.9Az akkor használatos magyarosított nevek mellett minden esetben ott volt az illetők eredeti neve is, mintegy jelezve a „mi-ők” dichotómiát. Bangha Béla 1917-ben, amikor a Huszadik Század„A zsidókérdés Magyarországon” címmel vitát kezde-ményezett (melyben fontos volt „a szenvedélyes asszimilánsok” szólama), A zsidó sajtó a ke-reszténység ellencímmel programot hirdetett, célba véve azokat, akik „a kereszténység, hit és erkölcsiség, főleg pedig a katolicizmus ellen késhegyig menő harcot esküdtek”, akik

„világu-6 Uo. 171. (Fontos adalék, hogy Babits iratai között csak négy gyászjelentést őrzött meg. Ezek között volt a Szabó Ervin haláláról tudósító partecédula is.)

7 GERGELY–IZSÁK–PÖLÖSKEI2002: 149–156.

8 A cikket újraközölte RÓNAY2007: 323–327.

9 Idézi: RÓNAY2007: 42–43.

Sipos Lajos

ralmi történetük” során „narkotizálják” a „keresztény közösséget”.101918 májusában újból meg-konstruálta a „faji elkülönülés”-sel, „uralomra törés”-sel, „hódításvágy”-gyal jellemzett ellen-oldalt.11

1918-ra tovább erősödött a kulturális és politikai antiszemitizmus, az, amelyik Ady és a Nyolcak fellépésétől kísérte a művészeti-társadalmi-politikai modernizációt, amelyben a ha-gyományosnak tételezett „magyar” és a nyugat-európainak és zsidónak tekintett „liberális” ér-tékek és céltételezések konfliktusát akarták látni és láttatni.12

Jászi Oszkár, aki 1912. május 8-án a Huszadik Században való közlésre kérte Babitstól az

„Irodalom és Társadalom” vitában elhangzott felszólalását, 1913. április 19-én pedig a „Dante Kollégiumá”-t,131918-ban szoros és személyes barátságba került a költővel. A szociológus párt-elnök szeptember elején átvette a beteg Szabó Ervintől végül a Világban indítandó tárcarovat vezetését, s mindenképpen azon volt, hogy Babits Leibniz mint hazafi című cikke legyen a ro-vat első közleménye. Tanulmányt kért tőle ezenfelül „a nemzetiségi problémá”-ról és „a népek önrendelkezési jogá”-ról. A Pasaréti úton volt villájuk kertjében tartott kecskék tejéből folya-matosan küldött szeptemberben a betegeskedő költőnek.14

Az 1916–1918 között formálódó, 1918 júliusára a nyílt fellépésig elérkező háborúellenes értelmiségi csoportban Szabó Ervin, Jászi Oszkár, valamint Madzsar József, Jászi Alíz, Kunfi Zsigmond, Leopold Lajos mellett Gárdonyi Géza és Eötvös Loránd társaságában ott voltak a ka-nonizált állami kultúraellen fellépő ellenkultúraképviselői is. Lazábban-erősebben, aktívan-hallgatólagosan tagja volt ennek a társaságnak a Nyugat első nemzedékéből a már nagybeteg Ady, meg Balázs Béla, Hatvany Lajos, Ignotus, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Schöpflin Aladár, az Ady-verseket megzenésítő Reinitz Béla, a Nyolcak csoportjából Kernstok Károly, csatlakozott ehhez a körhöz a frontról 1918 áprilisában hazaérkezett „hadi-festő”, Körösfői-Kriesch Aladár,15Gábor Andor, a műfordító Horváth Henrik, Lengyel Menyhért, a Babits köz-vetlen baráti köréhez tartozó Dante-szakértő, Kaposi József, a költő egykori gimnáziumi tanít-ványa, a Nyugatban és a MA-ban egy-egy verssel egyszerre jelentkező Komjáthy Aladár, továbbá Pikler Gyula, a jog- és állambölcselet professzora a budapesti egyetemen, a Társada-lomtudományi Társaság egyik alapítója, 1903–1919 között elnöke, Szekfű Gyula történész, ak-kor egyetemi magántanár és a bécsi udvari levéltár tisztviselője, Bánóczy László, színházi ren-dező és szakíró, Benedek Marcell, Lantos Adolf antikvárius és Lukács György.16

10 Bangha Béla felosztása szerint „teljesen zsidó kézben van és zsidó érdekekért küzd életre halálra”

például a Pesti Hírlap, Az Est,a Világ,a Népszava;„túlnyomó részben zsidók írják és befolyásolják”

a „némileg konzervatív” Az Újságot, a Magyarországot és az Esti Újságot. A harmadik csoportba csu-pán az Alkotmányt és az Új Lapot sorolta – és „talán” a Budapesti Hírlapot = SIPOS2004: 198.

11 A cikket újraközölte RÓNAY2007: 312.

12 N. PÁL2008: 1–32.

13 BABITS2003: 134, 396; BABITS2007: 73, 332–333.

14 BABITS2011: 159–160, 634–636.

15 KÖRÖSFŐI-KRIESCH2005: 9, 57–58.

16 Erre lásd Gál István 1967-es,Babits a világbékéértcímű írását (GÁL2003: 240–261); BENEDEK1965:

295; SIPOS1976: 7–21.

Háború és örök béke

1918 júliusában azonban már nem csak a vérontás befejezéséről volt szó. Ekkor, szélesebb körben augusztus 16-a után, amikor a Nyugatban megjelent Babits tanulmánya, a Kant és az örök Béke,felmerült a háborúk nélküli világ megteremthetőségének a gondolata, az erkölcs fogal-mának kiterjesztése az államok közti viszonyokra, „a tágabb, nemzetközi törekvések”, a „szent Egyesülés és Egyetértés felé” haladó Európa szükségessége.17És egyre nagyobb erővel merült fel a magyarság sorsának elrendezése egy konföderációban.

Az emberi szenvedésre oly érzékenyen reagáló Babits számára ekkor a háború befejezése, az örök béke utáni vágy, a dunai konföderáció megteremtésének a gondolata kiegészült egy rémkép-pel is: az esetleges újabb, még pusztítóbb háború víziójával. Az első világháború a messze hordó Krupp-ágyúkkal, harci gázokkal, tankokkal, repülőgépekkel és tengeralattjárókkal jelezte: a jövő katonai konfliktusaiban nem az emberi hősiességé, hanem a technikai apparátusé lesz a döntés. Ez a lehetőség már a háború alatt is foglalkoztatta a költőt, akiben (bizonyára) felötlött egy megírandó regény lehetősége.18Nem kizárt, hogy már ekkor megfogalmazódott benne az 1933-ban megjelent, előtte sokáig érlelődött Elza pilóta vagy a tökéletes társadalomcímű regény alapötlete, netán tör-ténetváza a fojtógázok elől a légbarlangokba beszoruló, méltóságukat elvesztő emberekről, akik mo-rálisan és kultumo-rálisan az örök harc értelmetlenségéhez alacsonyodnak le. Ebben az egyetemes, közép-európai és babitsi vízióban a békéért való fellépés az emberiség jövőjét szolgáló tett lett.

1918 nyarának e három gondolatát: a háború befejezését, az örök béke megteremthetősé-gét és a magyarság sorsának elrendezését egy konföderációban Szabó Ervin, Jászi Oszkár és Babits Mihály, nyilvánvalóan előzetes megbeszélés alapján, külön-külön egy röpiratban foglalta szavakba. Az volt a tervük, hogy a proklamációt aláíratják a vezető magyar értelmiség hason-lóan gondolkodó tagjaival. Ez a kiáltvány a még harcoló nemzetek „vezető szellemi emberei”-t kívánta egyesíteni, egy nemzetek fölött álló „zártkörű, de felelősségteljes szövetség”-et kíván-tak létrehozni. Olyan egyesületet akarkíván-tak, amelyiknek tagjai, „mit sem törődve opportunista szempontokkal”, „kötelesek az Európai Egyesült Államok [Babits javaslata szerint: az Európai Államszövetség] megalakulásáért harcolni”.19

A felhívásnak három változata készült el: Szabó Ervin, Babits Mihály és Jászi Oszkár le-jegyzésében.20Szabó Ervin folyamatos szöveget állított össze az együtt fellépő tömegekről, szer-vezetekről, politikai ligákról, az aktuális kérdéseket folyamatosan megvitató kongresszusokról.

Szövegében szociológiai fogalomrendszere és politikaszervezői tapasztalata jelent meg. Meg-fogalmazásában a társaság feladatai határozottak és egyértelműek voltak.

Babits a maga változatát, amelynek kéziratát később Szabó Lőrincnek adta, más beszéd-módban írta meg. A július 16-án Lévay Józsefről írt Nyugat-nekrológjából, az augusztus 1-jén az ugyanitt hozott Zsoltár gyermekhangra és Zsoltár férfihangracímű verséből érzékelhető

17 BABITS1918b.

18 BUDA2002: 458.

19 Az idézőjelben lévő részek a Szabó Ervin által elkészített szövegből valók.

20 Babits szövege az MTA Kézirattárában, az MS 4699/75 jelzésű palliumban található. Szabó Ervin vál-tozata („a Babits hagyatékban őrzött és felismerhetően Szabó Ervin kézírásával, Babits javításaival és hozzá toldásaival fennmaradt irat”-ot) megjelent GÁL2003: 149–150. Gál István itt hivatkozik Jászi Oszkár változatára.

Sipos Lajos

emelkedettség és zaklatottság egyszerre jelenik meg ebben a szövegben. Szó van itt a hit ere-jéről, a Szentlélek hatalmáról, a lelkekben végzendő munkáról, lovagi gyűlésekről, szellemi tor-nákról, amelyek segítségével küzdeni lehet „[…] a Babonák ellen, melyek az Emberiséget gyű-lölködő csoportokra osztják és tizedelik […]”. A zaklatottság a szöveg részekre szabdalásában, grammatikai és retorikai alakzatok halmozásában, a szórendben, a szöveg ritmusának megal-kotottságában van jelen.21

Az 1918 júniusában vagy július elején elkészült felhívásváltozatokat Babits, Szabó Ervin és Jászi Oszkár feltételezhetően egységesített szövegként küldte szét. Nem kizárt, hogy először csak néhányan kapták meg véleményezésre a szöveget. Erre lehet következtetni Balázs Béla22 júliusi keltezésű válaszleveléből, melyben az „Európa lovagjai” név helyett „Európa szolgái”-t ajánlja, azt javasolva, a költő fontolja meg és közölje barátaival [?], hogy a „legközelebbi ösz-szejövetel”-en mindezt megbeszéljék. Kassák talán véglegesnek gondolta a szöveget. „A prok-lamációjuk – írta válaszlevelében –, ha nem is programom, aláírtam, mert bennem is résza pol-gári demokrácia […]”23Valószínűsíthető, hogy másoknak is lehetett javaslatuk.

A békefelhívást talán augusztus elején vagy közepén postázták. „Mire a kiáltvány – vagy száz aláírással – megjelent (a Pesti Naplóban november 3-án, A magyar intelligenciához cím-mel – olvasható Benedek Marcell naplójában), már nem jelentett veszélyt az aláírása, de a ki-áltvány sem ért semmit, közbejött október 31-e.”24

Források

BABITSM. (1918a): Kant és az örök béke. Nyugat,16.

BABITSM. (1918b): Leibniz mint hazafi. Világ,október 1.

BABITSM. (2003): Babits Mihály levelezése 1911–1912. S. a. r.: SÁLIE. Magyar Könyvklub, Budapest.

BABITSM. (2007): Babits Mihály levelezése 1912–1914. S. a. r.: PETHESN. – VILCSEKA. Aka-démiai Kiadó, Budapest.

BABITSM. (2011): Babits Mihály levelezése 1918–1919. S. a. r.: SIPOSL. Budapest.

BALÁZSB. (1982): Napló I–II. Argumentum, Budapest.

BENEDEKM. (1965): Naplómat olvasom. Szépirodalmi, Budapest.

JÁSZIO. (1918a): Szabó Ervin.Világ, október 1.

KÖRÖSFŐI-KRIESCHA. (2005): Naplók. S. a. r. és a bev. tanulmányt írta: CSOKONAI-ILLÉSS.

Argumentum, Budapest.

21 A békekiáltvány teljes szövege SIPOS1976: 139–142.

22 Balázs Béla naplójában a következő olvasható: „Az »Európa lovagjai« az én ideám. Babits Mihály pro-pozíciójában rávette Jászit, hogy megszervezze […] [Lukács?] Gyuri meg én lelkesen csatlakoztunk persze, de a »lovagok« név ellen tiltakoztunk… Én az »Európa szolgái« nevet proponáltam.” = BALÁZS 1982: 317.

23 BABITS2011: 129, 604–605; 131, 606–607.

24 BENEDEK1965: 295.

Háború és örök béke

Irodalom

BUDAA. (2002): A regény keletkezése, kiadásainak és fogadtatásainak története, utóélete. In:

BABITSM.:Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom. S. a. r.: BUDAA. Magyar Könyvklub, Budapest.

GÁLI. (2003): Babits Mihály. Tanulmányok, szövegközlések, széljegyzetek. S. a. r.: GÁLÁ. – GÁLJ. Argumentum, Budapest.

GERGELYJ. – IZSÁKL. – PÖLÖSKEIF. (2002): Századformáló magyarok. Arcképek a XX. szá-zadból. Eötvös University Press, Budapest.

LITVÁNGY. (1968): Szabó Ervin 1918-ban. FSZEK, Budapest.

N. PÁLJ. (2008): Ady – az irodalmi progresszió és a modernség viszonya.Kortárs,3.

RÓNAYL. (2007): Harcok az új „világnézlet” körül. Katolikus irodalomszemlélet 1890–1920.

S. a. r., a bev. tanulmányt és a jegyzeteket írta: RÓNAYL. Argumentum, Budapest.

SCHÖPFLINA. (1968): Egy Babits-vers története. In: Szabó Ervin 1877–1918.Szerk., a jegyze-teket írta: REMETEL. FSZEK, Budapest.

SIPOSB. (2004): A politikai újságírás mint hivatás. Nyilvánosság, polgári sajtó és a hírlapírók a Horthy-korszak első felében. Napvilág, Budapest.

SIPOSL. (1976): Babits Mihály és a forradalmak kora.Akadémiai Kiadó, Budapest.

Sipos Lajos

Pók Attila