A Független Kisgazdapárt szervezeti felépítése, 1930

(Vázlat)

A

Független Kisgazdapárt (FKGP) – Független Kisgazda-, Földmunkás és Pol-gári Párt néven – 1930. október 12-én alakult meg. Az Alföldön és a Dél-Dunántúlon önszerveződés útján induló, önerejére támaszkodó, demokrati-kus birtokos paraszti politikai mozgalom hozta létre. 1930. december 10-én fuzionált a paraszti körökben a Bethlen-kormány gazdaság- és adópolitikáját keményen bíráló fellépései miatt nép-szerű Gaal Gaston földbirtokos vezette, önmagában jelentéktelen, de parlamenti képviselettel rendelkező Magyar Agrárpárttal. Az új formáció a Független Kisgazda-, Földmunkás és Pol-gári Agrárpárt elnevezést vette fel, amit hivatalosan 1943-ig használt. A közéletben és sajtóban azonban a rövidebb formában, Független Kisgazda- és Földmunkáspártként, illetve Független Kisgazdapártként említették. Szervezeti szabályzatát – korabeli elnevezésével pártalkotmányát – legmagasabb grémiuma, az országos nagyválasztmány 1931. december 6-án hagyta jóvá.¹Bár sor került apróbb módosításokra, az alapszöveg lényegében 1944. március 28-ig, a párt betil-tásáig érvényben maradt. A párt tényleges működése és valódi szervezeti felépítése az évek so-rán nem a szervezeti szabályzat előírásai szerint alakult, de azért többé-kevésbé összhangban volt az alapszabályzatban rögzített szervezési elvekkel és pártmodellel.

A Független Kisgazdapárt szervezeti szempontból teljesen nyitott volt. A pártba való be-lépésnek minimális feltételei voltak: a pártprogram elfogadása és a belépési nyilatkozat kitöl-tése, pontosabban az országos központ által kibocsátott taggyűjtő ív aláírása. Bárki tag lehetett, ha elérte a nagykorúságot és erkölcsi kifogás nem merült fel ellene. A párttagok jogait és kö-telezettségeit nem foglalták írásba. A szervezeti szabályzat tagdíj fizetését sem tette kötelezővé, hanem az újonnan belépőkre bízta, hogy anyagilag támogatják-e a pártot vagy nem. Az „önként vállalt” hozzájárulás mértékét a szervezeti szabályzat – tekintettel a parasztság súlyos helyze-tére – nagyon alacsonyan, havi öt-húsz fillérben állapította meg. Ennek ellenére a tagdíjnak csak kis része folyt be a pártkasszába, ami súlyos gondot okozott a párt működtetésében. A tagkönyv és a pártjelvény rendszeresítésére csak 1938-ban került sor.

A Független Kisgazdapárt részben területi (közigazgatási) alapon, részben választókerületi beosztáshoz alkalmazkodva alulról felfelé épült ki. A vertikális struktúra alapeleme a községi

1 Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Agrárpárt szervezeti szabályzata. Sylvester Rt., Budapest.

1931. (A továbbiakban: Az FKGP szervezeti szabályzata.1931.)

Tartalom

és városi szervezet volt; ezek nagyobb helységek esetén kisebb körzeteket is kialakíthattak, sa-ját vezetőséggel. A helyi szervezet huszonnégy-száz tagú választmányt és elnökből, két vagy több alelnökből, titkárból, pénztárosból és két ellenőrből álló pártvezetőséget választhatott.

A tisztikar és a választmány fő feladatát mindenekelőtt a képviselő-testületi, a törvényhatósági és az országgyűlési választásokra való felkészülésben jelölte meg, de felhívta a figyelmet a párttagság ügyeivel és panaszaival való foglalkozás fontosságára, valamint a pártélet folya-matosságának fenntartására. Megkövetelte, hogy minden községi és városi pártszervezet állít-son fel pártirodát, vagy szerezzen legalább egy párthelyiséget. Ezt azonban csak a nagyobb, te-hetősebb pártszervezetek tudták megtenni, lakások vagy irodák bérlésével; a falusi szervezetek zöme önálló párthelyiséggel nem rendelkezett. A helyi szervezetek feladata volt a tagnyilván-tartás vezetése és a tagdíjak beszedése is.

A Független Kisgazdapárt szervezeti kiépülése három nagyobb szakaszra osztható. A gyor-san terjedő és sikeres kisgazdamozgalomra támaszkodva a központilag irányított tagtoborzás és hálózatépítés az 1931-es választások után kezdődött s 1933 tavaszáig tartott, majd 1934 őszéig szünetelt. A második szakasz az 1935-ös választások után, 1936–1937-ben indult, de hamaro-san, már 1938 nyarától megkezdődött a visszaesés s a lassú bomlás folyamata. A második vi-lágháború elején a kisgazdapárt a korlátozó intézkedések miatt nem működött, politikai tevé-kenységet csak a Parlament falai között végzett. A helyi csoportok egy része felbomlott. 1943 májusában hozzáláttak a párt reorganizálásához a megyei központok felélesztésével, de új szer-vezeteket alig hoztak létre. A német megszállás után 1944. március végén a kisgazdapártot, mint említettük, feloszlatták.

Az FKGP taglétszámára vonatkozóan nincsenek megbízható adatok. Tildy Zoltán 1932 szep-temberében kijelentette, hogy a pártnak 1129 községben egymillió tagja van.²Korabeli rendőrségi jelentés becslése szerint 1933. december végén a pártnak 1600 helyi szervezete és mint -egy 1,2 millió tagadja volt.³Nagy Ferenc később arról beszélt, hogy a szervezetek száma 1935-re elérte a 2400-at.⁴Mindez alapos túlzás. Az 1935-ös választásokon az FKGP 387 351 szavaza-tot kapott, a leadott majd kétmillió érvényes szavazat alig húsz százalékát. Figyelembe véve a nyílt szavazásos választási rendszert és a hatósági terrort, valamint a társadalmi és választói bázis különbségét, az FKGP tényleges taglétszáma 1935-ben nem lehetett több 100–150 ezer főnél. Az 1939. évi választásokon a tömörülés majd ötvenezerrel kevesebb szavazatot kapott, mint 1935-ben,⁵ami a taglétszám további csökkenésével is összefügghetett. 1943-ban Tildy ki-jelentette, hogy megkeresésükre a korábbi 2400 helyi szervezet közül 2000 jelentkezett, élükön csaknem teljes egészében ugyanazok vannak, akik 1939-ben.⁶Valószínűleg ez csupán annyit jelentett, hogy ennyi községből reagáltak a pártközpont felhívására, ami egyáltalán nem jelen-tette, hogy ennyi helyen megmaradtak a pártszervezetek.

Vida István

2 Független Magyarország,1932. szeptember 18.

3 Magyar Országos Levéltár. K 149. Szervezett tömegmozgalmak. A Magy. kir. állami rendőrség politi-kai nyomozó osztálya. XXXVI sz. politipoliti-kai referátum. Budapest. 1933. Karácsony. 156–160.

4 Független Magyarország,1943. május. 11.

5 HUBAIL. (2001): Magyarország XX. századi választási atlasza. 1. k. Napvilág, Budapest. 58, 66.

6 Független Magyarország,1943. május 11.; Kis Újság,1943. május 14.

A pártstruktúra középső szintjén a választókerületi és a vármegyei pártszervezetek he-lyezkedtek el. A választókerületi szervezetek az adott választókerület helyi csoportjait fogták össze. A kerületi választmányban a községi és városi szervezetek elnökei és a helyi szerveze-tek választmánya által delegált legalább két tag foglalt helyet. Minimális létszáma hatvan fő volt.

Negyedévenként ülésezett. Megválasztotta a kerületi pártvezetőséget. Fő feladata a pártépítés, a választások idején a párttagság mozgósítása és a vármegyei nagyválasztmányba küldendő két delegált kiválasztása volt. Jogában állt kerületi ügyekben javaslatokat előterjeszteni a várme-gyei, illetve az országos pártközpontnak.

A választókerületi pártszervezeteket a vármegyék foglalták nagyobb szervezeti keretbe.

A vármegyei kisgazdapárti organizáció is két testületből állt: a nagyválasztmányból és az ope-ratív teendőket ellátó pártvezetőségből. A nagyválasztmány a kerületi szervezetek elnökeiből és alelnökeiből, a kerületi pártválasztmányok által delegált két tagból, az adott kisgazdapárti or-szággyűlési képviselőiből és törvényhatósági tagjaiból állt. Elvileg félévenként ülésezett. E gré-mium választotta meg saját soraiból a vármegyei tisztikart, amely összetételét tekintve csupán annyiban különbözött a választókerületitől, hogy az FKGP működésével kapcsolatos admi-nisztratív teendők ellátására és a megyei pártközpont vezetésére létrehozták a pártigazgató poszt-ját. A megyei pártéletben a pártelnök és a pártigazgató kapott érdemi szerepet. Ők tartották a kap-csolatot az országos központtal, nekik volt joguk a megyei pártválasztmány összehívására, s ők intézkedhettek a pártot érintő ügyekben. A megyei elnökök egy része jogászok, ügyvédek, rit-kábban középbirtokosok köreiből kerültek ki.

A vármegyei pártszervezet feladatköre lényegében megegyezett a választókerületi vá-lasztmányokéval: alapvetően adminisztratív, szervező-mozgósító, javaslattevő funkciót töltött be. Megyei szinten politikai, szervezeti vagy személyi kérdésekben önálló döntéseket hozha-tott, de a képviselőjelöltek állításába alig volt beleszólása. Folyamatosan működött, nemcsak a választások idején. Kialakultak a kapcsolatai a helyi szervezetekkel és azok vezetőivel. Biz-tosított valamelyes információáramlást az alsóbb pártszervek és az országos központ között.

Rendszeresen tartottak pártnapokat, amelyeken időről időre megjelentek és felszólaltak mind a képviselők, mind a pártvezetők. 1930 októberében, induláskor csupán két megyei pártszer-vezet (a bihari és a baranyai) létezett, 1931 márciusában már tizenkettő működött, és 1932 őszére, jobbára ideiglenes jelleggel, mind a huszonöt vármegyében megalakultak a középszintű testü-letek. Közülük végül tíz-tizenötnek sikerült konszolidálódnia. A gyenge központi irányítás mi-att azonban ezek is jobbára magukra maradtak. Néhány megyei pártszervezet (a baranyai, bé-kési, bihari, szabolcsi, szolnoki Hajdú vármegyei stb.), amelyek élén vállalkozóbb szellemű, aktívabb helyi vezetés állt, önállósult, külön politikát folytatott, igyekezett a maga lábára állni.

Ebből következően lazultak a kapcsolatai az országos vezető testületekkel. A pártvezetés kí-sérletet tett regionális, több megyei szervezetet átfogó intézmény létrehozására, de ez egyedül Észak-Magyarországon sikerült. Az ún. felvidéki szervezet, amely az akkori Abaúj-Torna és Zemplén vármegye kisgazdapárti szervezetét fogta össze, 1932-ben alakult meg és 1944-ig, a né-met megszállásig működött, többé-kevésbé folyamatosan.

A Független Kisgazdapárt legfelsőbb irányító és döntéshozó szerve az ún. országos nagy-választmány volt. Hivatalból helyet kaptak benne a párt felsőházi tagjai, országgyűlési képviselői, az ún. ,,alapító atyák”, az 1930. október 12-én Békésen megválasztott első országos pártvá-lasztmány rendes és időközben kooptált tagjai, valamint a vármegyei elnökök és a pártigazgatók.

A Független Kisgazdapárt szervezeti felépítése, 1930–1944

Az alsóbb szervek küldötteinek száma fokozatosan nőtt azáltal, hogy a választókerületi szer-vezetek később négyre személyt delegálhattak. A szervezeti szabályzat lehetővé tette, hogy a nagyválasztmány huszonnégy köztiszteletben álló, kiemelkedő munkát végző, de párttisztséget be nem töltő párttagot kooptáljon. Az országos nagyválasztmánynak 1934-ben kétszázötven, ké-sőbb öt-hatszáz tagja lehetett. Miután névsorok nem maradtak fenn, a megyei szervek által de-legáltak számát nehéz megbecsülni.

Az országos nagyválasztmány hatáskörébe tartozott a határozathozatal minden fontos elvi-politikai kérdésben, így a stratégiai és taktikai célok meghatározásában, új párt- és választási program kidolgozásában, a kormányzati feladatok vállalásában, az esetleges kormányalakítás-ban, pártszövetségek megkötésében. Megválasztotta az országos pártvezetőség tagjait. A nagy-választmány jogkörét eleve korlátozták azzal, hogy az alapszabály lehetővé tette, a pártveze-tőség, igaz előzetes felhatalmazással vagy sürgősség esetében utólagos jóváhagyással, maga döntsön a párt politikáját érintő sürgős ügyekben.

Az országos nagyválasztmány kezdetben évente egyszer ülésezett, általában augusztus 20-án, vagy az a körüli napokban. Az 1930-as évek második felében évente kétszer is összehívták, a vi-lágháború alatt azonban a rendkívüli állapot kihirdetése miatt 1943. május 27-ig nem ült össze.

Már a kezdet kezdetén kiderült, hogy a legfelsőbb döntéshozó testület összehívására a meg-élénkülő belpolitikai élet miatt (Bethlen István gróf, miniszterelnök lemondása, a Károlyi-, majd a Gömbös-kormány megalakulása) gyakrabban lenne szükség. Ezért Tildy javaslatára, Eckhardt Tibor egyetértésével, a nagyválasztmány 1932. december 6-i ülésén határozatot hoztak az ún.

országos állandó választmány felállításáról. E testületnek a képviselők mellett tagja lett a vár-megyei szervezetek egy-egy képviselője, rendszerint a vár-megyei elnök, valamint Nagy Ferenc fő-titkár és Szabó Árpád az ,,alapító atyák” képviseletében. Az új testület a háború első éveit le-számítva 1944 tavaszáig havonta ülésezett, több esetben a parlamenti frakcióval közösen.

A háború alatt csak ritkán hívták össze. Hatáskörét azonban külön nem tisztázták, formailag egyenrangú volt a képviselőcsoporttal. A feladatmegosztásban azonban különböztek: az állandó választmány az országos nagyválasztmányt helyettesítette, általában az FKGP számára fontos bel- és külpolitikai, valamint pártpolitikai kérdésekkel foglalkozott, illetve vitatott meg, míg a képviselőcsoport a parlamenti munkára koncentrált.

A Kisgazdapárt országos pártvezetősége megválasztásának procedúráját az 1931-es alap-szabály csak általánosságban alap-szabályozta. A párt legfelsőbb grémiuma saját soraiból választotta a pártelnökét, alelnökeit,⁷ügyvezető alelnökét, a pártigazgatót, a párt főtitkárát és szervező tit-kárait, a négy jegyzőt, a pénztárost és a két ellenőrt, majd később az ún. pártügyészeket, a párt jogászait és a háznagyot is. Kivételt a pártvezér megválasztása jelentett, mert személyére a képviselőcsoportnak kellett javaslatot tennie, s vele egyetértésben lehetett csak a pártvezért felkérni és megválasztani. A tisztújutás reguláit a pártalkotmányban nem rögzítették, noha a pa-rasztmozgalmat elindító falusi vezetők nemegyszer követelték, különösen a pártvezetők előzetes kiválasztását és jelölését illetően.

Vida István

7 Az 1931-es pártalkotmány annyi alelnök megválasztását tette lehetővé, ahány vármegyei szervezet ala-kult. Ez a gyakorlatban nem valósult meg.

Az országos nagyválasztmány különböző feladatokra bizottságokat hozott létre. 1932 szeptemberében alakult meg a 15 tagú ún. szervező- és gazdasági bizottság, amelyben nyolc-öt arányban a parlamenti csoport és a pártvezetőség képviseltette magát.⁸A később önállósuló szer-vezőbizottság elnöki tisztét Hegymegi Kiss Pál liberális debreceni képviselő, a gazdasági bi-zottságét a kormánypártból 1932-ben átlépő Klein Antal földbirtokos⁹töltötte be.¹⁰1936 má-jusában szakemberekből álló ún. szakbizottságokat állítottak fel a parlamenti munka javítása, valamint a párt- és a választási program átdolgozása érdekében. A szervezési és jogi bizottsá-got Tildy, a közigazgatási és szociális bizottsábizottsá-got Czirják Antal, a külügyi és honvédelmi bi-zottságot Eckhardt Tibor vezette.¹¹A tervezett kulturális bizottság nem jött létre.

A pártelnöki poszt reprezentatív tisztséget jelentett, egyetlen szerepe volt: a párt képvise-lete, megjelenítése a kormányzat, a politikai pártok, a közélet más szereplői és a nyilvánosság előtt. Ezt a pozíciót Szijj Bálint ötvenholdas nagygazda, kisgazdapárti, majd kormánypárti kép-viselő, 1927-től örökös felsőházi tag, töltötte be haláláig, 1945 áprilisáig. A pártéletben tény-leges szerepet nem játszott.

A pártvezér eredetileg a párt parlamenti frakciójának vezetője volt, Gaal Gaston azonban, tekintélyénél fogva, az 1930. decemberi fúzió után a kisgazdapárt irányítását is átvette. Ezt a helyzetet rögzítette az 1931-es statútum, amely a két funkciót összevonta és szemben a párt-elnökkel, igen széles jogkörrel ruházta fel.¹²Meghatározó befolyása volt a párt politikai irány-vonalának meghatározására, a kül- és belpolitikai kérdésekben a párt álláspontjának kidolgo-zására; ő képviselte a pártot a Horthy Miklós kormányzóval, a kormányzattal vagy a politikai pártokkal folytatott tárgyalásokon; irányította az FKGP szervező és propagandatevékenységét;

döntött személyi kérdésekben. Bár a pártvezér felelősséggel tartozott a nagyválasztmánynak, a széles hatáskör lehetővé tette az egyszemélyi vezetés kialakulását. Ennek veszélye megnőtt Gaal Gaston 1932 októberében bekövetkezett halála után, amikor politikai végrendeletének meg-felelően – a tömörülés paraszti szárnyának egyetértésével – 1932. december 6-án a jó politikai érzékkel, debatteri képességekkel és összeköttetésekkel rendelkező volt fajvédő Eckhardt Tibort választották meg pártvezérül, aki automatikusan a nagyválasztmány és az állandó vá-lasztmány elnöke is lett. ¹³

Alig több mint egy hónappal korábban, 1932. november 1-jén már átvette a képviselőcso-port vezetését. Az 1935. augusztus 19-i nagyválasztmányon – kezdeményezésére – két képvi-selőt választottak segítségére. Állandó politikai helyettese Sándor István nyugalmazott kecs-keméti polgármester, parlamenti képviselő lett, míg adminisztratív jellegű ügyekben a parlamenti A Független Kisgazdapárt szervezeti felépítése, 1930–1944

8 Független Kisgazda,1932. szeptember 11.

9 Független Kisgazda,1932. szeptember 18.

10 Tiszántúl,1934. augusztus 25.

11 Független Kisgazda,1936. május 17. Lásd még: Előterjesztés a választmánynak. Magyar Nemzeti Mú-zeum. Kézirattár. Albrecht Ferenc iratai.

12 A pártalkotmány ezzel kapcsolatban a következőket tartalmazta: ,,A párt politikai akcióinak irányát a pártprogram határain belül a párt vezére szabja meg, ő dönt a politikai élet hullámzása közt minden olyan kérdésben, amely a párt elvi álláspontját érinti.”(Az FKGP szervezeti szabályzata.)

13 Független Kisgazda,1932. december 13.

frakció 1933. november végén megválasztott ügyvezető igazgatója, a volt kereszténypárti, le-gitimista Rakovszky Tibor járt el képviseletében.¹⁴A politikai döntéseket minden kérdésben ő hozta, de ezzel együtt a párton belüli játékszabályokat is igyekezett betartani. Eckhardt az 1930-as évek második felében ért politikai pályája csúcsára. Ekkorra konzervatív jobboldali alapon rész-ben feladta fajvédő nézeteit. A Gömbös-kormánnyal s az ország náci típusú totális átalakítására törekvő jobb- és szélsőjobboldali erőkkel szembeforduló parlamenti ellenzék egyik vezetője lett, kiállt az ország függetlensége és alkotmányos berendezése megőrzése mellett. Formálisan ugyan revideálta a zsidókérdésben elfoglalt álláspontját, de az első zsidótörvényt megsza-vazta. Az FKGP 1939. évi választási veresége és a szélsőjobboldal előretörése miatt a csalódott politikus 1940. január 20-án lemondott pártvezéri posztjáról, de barátai tanácsára végül is ma-radt, felfüggesztvén közéleti tevékenységét. 1941. március 9-én a konzervatív ellenzék (főként a Bethlen–Chorin-csoport) támogatásával, Horthy Miklós kormányzó és Teleki Pál miniszter-elnök tudtával az Egyesült Államokba utazott, hogy felvegye a kapcsolatot az angolszász kor-mányzati tényezőkkel.¹⁵

Az ügyvezető alelnök szerepe a párt működésének fenntartása, a szervezeti hálózat kiépí-tésének irányítása s a vármegyei, illetve a választókerületi szervezetekkel való kapcsolattartás volt. A hierarchiában alá volt rendelve a pártvezérnek. 1931 nyaráig ezt a posztot J. Bartolf Márton mezőberényi gazda töltötte be, de lemondott, mert belátta: vidékről ezt az időigényes funkciót nem tudja ellátni. Utóda Tildy Zoltán lett, aki Eckhardt emigrálása után, 1941-ben ügyvezető elnökként átvette az FKGP irányítását. Az 1943. májusi nagyválasztmányon országos elnökké választották. Eckhardtra tekintettel a pártvezéri tisztet nem töltötték be.

Az országos pártigazgató a pártvezetők rangsorában a negyedik helyet foglalta el. Mai pél-dával élve ő volt az országos központ, a pártiroda vezetője, a párt tevékenységével kapcsola-tos adminisztratív ügyeket (például a levelezést) intézte. Az 1935. augusztus 19-i nagyválaszt-mányon a párt polgári szárnyához tartozó Szentiványi Lajos ügyvédet választották meg pártigazgatóvá, aki ún. központi titkárként már három éve vezette az országos pártirodát.¹⁶ A budapesti központban a harmincas évek közepén mindössze öten dolgoztak fizetett pártal-kalmazottként.¹⁷

A főtitkár – az ügyvezető alelnök alárendeltségében – pártszervezési kérdésekkel foglal-kozott, beleértve az olyan technikai részleteket, mint népgyűlések megszervezése és lebonyo-Vida István

14 Független Kisgazda,1933. november 24., 1935. szeptember 1. – Rakovszky 1932 nyarán lépett be az FKGP-be, 1933 novemberétől a képviselőcsoport ügyvezető igazgatójaként tevékenykedett. (Független Kisgazda,1934. november 24.)

15 N^ÉMETHYJ.:A kisgazdapárt útja. Első rész. A Független Kisgazdapárt útja a háború végéig. 1930–

1944.Kézirat. 68. (A továbbiakban: Némethy); VIDAI.: A Független Kisgazdapárt és a Demokratikus Polgári Szövetség, 1943–1944. In: R^ÉFFIA. – S^ZIKLAII. (szerk.) (2011):MTA- ELTE Pártok, Párt-rendszerek, Parlamentarizmus Kutatócsoport évkönyve. 2010/2011. MTA-ELTE Pártok, PártPárt-rendszerek, Parlamentarizmus Kutatócsoport, Budapest. 176.

16 Független Kisgazda,1935. szeptember 1.

17 Szentiványi mellett Mátéffy Géza, Eckhardt személyi titkára, Nagy Ferenc főtitkár és Gajáry Kálmán titkár, valamint egy gépírónő. A Független Kisgazda nagy képes naptára. 1936.

lítása. A funkció beosztotti, adminisztratív jellegénél fogva nem volt jelentős, de ezt ellensú-lyozta, hogy Nagy Ferenc, aki e posztot kezdettől fogva betöltötte, a párt alapító tagja, a párt paraszti szárnyának egyik népszerű vezetője volt. Politikai súlya azután nőtt meg, hogy 1939-ben parlamenti képviselővé választották. A szervező titkárok, akik szintén az ügyvezető alel-nök felügyelete alá tartoztak, a vidéki szervezőmunkával foglalatoskodtak. Az 1939-es választási vereség után a vidéki pártszervezés irányítására, Nagy Ferenc mellé, országos titkárrá Kovács Bélát nevezték ki.¹⁸

A párt pénzügyi forrásait a pénztáros kezelte, ő vezette a pénztárkönyvet. A kiutalásokat az ügyvezető alelnök írta alá; nagyobb összegek esetében a kifizetéshez a pártvezér, Eckhardt hoz-zájárulása kellett. E tisztség ellátásával ideiglenesen Némethy Vilmos ügyvédet, a korábbi párt-ügyészt bízták meg, aki azonban nemsokára lemondott, s az 1932. szeptember 8-i nagyvá-lasztmányi ülésen utódává Oltványi Imre közgazdászt, bankigazgatót választották.¹⁹Az ún.

ellenőrök feladata az volt, hogy havonta átnézzék a pénztárkönyvet, s ha szabálytalanságot ta-láltak, kötelesek voltak azt a nagyválasztmánynak jelenteni.

A parlamenti frakció jogállásáról a pártalkotmány nem tett említést. Feladatait külön do-kumentumban, ún. ,,irányelvek”-ben szabályozták, amelyet a nagyválasztmány a szervezeti sza-bályzattal egyidejűleg, 1931 decemberében fogadott el.²⁰Ez azonban eddig nem került elő. Az 1930. decemberi fúzió után az első képviselőcsoportot Gaal Gaston mellett három legitimista földbirtokos alkotta. Az FKGP az 1931-ben tartott parlamenti választásokon tizenegy mandá-tumot szerzett, ez a szám az időközi választási győzelmek és csatlakozások révén 1933

In document Rendszerváltások kortársa és kutatója (Pldal 145-153)