A
millenniumról alkotott alkotott képzeteink általában a fényes ünnepségek-hez, a kiállításhoz, az időtálló építkezésekhez kapcsolódnak, viszonylag ke-vés szó esik azonban azokról, akiknek egy-egy ilyen esemény életük csúcs-pontját jelenti. Nem állítanánk, hogy Thaly Kálmán nevét elsősorban a millenniumhoz kötődő szervező munkájáról ismeri az utókor, de kétségtelen, hogy az öregedő, egyre többet beteges-kedő történész alkotókedve ettől kezdve lassan elfogyott. Mint oly sokan kortársai közül, ez-zel párhuzamosan – mintegy a korábbi évtizedek munkájának eredményeként – egyre több tár-sadalmi megbízatásnak kellett megfelelnie. Így került sor egy 1897. március 14-én Pozsonyban tartott előadására, amely egy év múlva nyomtatásban is megjelent.1A forradalom évfordulóját a Toldy-kör a függetlenségi párti politikus meghívásával és a millen-nium egyik érdekes epizódjának bemutatásával kívánta emlékezetessé tenni. Bár Thaly a mil-lenniumi központi kiállítás történeti részének megszervezésével is hatalmas munkát végzett, po-zsonyi beszédében csak a millenniumi hét emlékoszlop történetének bemutatására vállalkozott.
Több szempontból is fontosnak tartjuk Thaly előadása néhány részletének kiemelését, mert a megszokott sorrendet felborítva, jelen esetben a konklúzióból kiindulva kezdjük el elemzé-sünket. Így a szervezés minden esetlegessége ellenére láthatjuk majd azt is, hogy nem utólagosan megkonstruált nézeteket „húznak rá” az elkészült emlékművekre, hanem pontosan eltervezett menetrend szerint, hosszú idő alatt kialakult, előre meghatározott eszmei mondanivalónak megfelelően építik fel ezeket.
Az előadás szerint Thaly németországi és olaszországi utazásai során tapasztalta, hogy a nemzeti öntudat erősítésében milyen jelentős szerepe van a messziről látható, monumentális emlékműveknek, így vetődött fel benne ezek magyarországi adaptációja. A millennium orszá-gos megszervezéséért felelős hatvan tagú bizottság első ülésén terjesztette elő a tervét, hogy a hét vezér emlékének megőrzésére az országban hét emlékoszlopot állítsanak fel, így a vidé-ket is bevonhatják az ünnepségekbe. „Különösen az ország négy kapuját, északon, délen, nyu-gaton és keleten egy-egy emlékoszloppal jelöljük meg; aminek czélja, hogy valamint az ott lakó nemzetiségek, úgy az országba bejövő idegenek is lássák azokban a magyar állameszme kife-jezését; lássák e feltűnő helyen álló oszlopokról, hogy az magyar föld, melyre léptek; emlé-keztessék azok a nemzetiségeket, hogy az magyar föld, melyen laknak, és valamennyi nemze-tiségnek kijusson belőlük; - végre biztatóul szolgáljanak azok a magyarságnak, pl. a határszéli székelyeknek.”2
1 THALY1898.
2 Uo. 10.
Tartalom
A viszonylag általános megfogalmazás után hangsúlyosan kitér az emlékművek nemzeti-ségpolitikai vonatkozásaira. Az elsőt Munkácsnál kívánja felállítani, ahol az obeliszken elhelyezett turul csőrében tartott kard az új haza meghódítását jelképezi. „Inti a Magyarországhoz ekkorig hű testvér orosz nemzetiséget, hogy maradjon hív e hazához továbbra is.” A zimonyi a szerbek-nek szól, akik „a magyar állam védő karjai alatt laknak, de szól a külföldi szerbszerbek-nek is: jegyez-zék meg jól, hogy csak a Száváig, - ne tovább!”.3A tót atyafiaknak a Zobor-hegyen, azon a szik-lán, ahol Anonymus szerint „a tótok hitszegő fejedelmét akasztották fel a honalapító, győzelmes magyarok”. A Brassó melletti Czenk-hegyre épült obeliszk „szól az oláhoknak, szól a brassai szá-szoknak, meg általában a szászságnak, intőleg, hogy: tiszteld a magyar államot, melynek földje neked hazát adott; és szól bíztatólag az alatta elterülő háromszéki síkságon lakó székelységnek:
a magyar anyaország titeket nem hagy el”.4A délkeleti emlékmű helyének kijelölésénél nem ve-hette figyelembe az Anonymusnál szereplő helyszíneket, mert túlságosan messze voltak a for-galmas útvonalaktól, ellenben a székely–szász–román hármas nyelvhatár, a mellette haladó vasútvonal és Brassó közelsége miatt a város fölötti hegyet pont megfelelőnek találta. A pan-nonhalmi emlékmű a honfoglalás befejezését jelenti, a pusztaszeri pedig az első országgyűlés helyszíne, az ősi alkotmány megszületésének szimbóluma – Anonymus szerint.
Bár a történeti szakirodalom a millennium megünneplésének ötletét és annak időpontját il-letően korántsem egységes, az bizonyos, hogy a miniszterelnökségnél 1893-ban készült ösz-szefoglaló irat szerint az 1875-ben folytatott hírlapi vita, a történelmi társulat 1878-as „agitá-ciója”, valamint egy 1882-es interpelláció alapján került az ügy az országgyűlés elé.5Ebben az évben megsokasodtak a millennium majdani megünneplését kérő/követelő felszólamlások, ti-zenhét megye és négy város törvényhatósága az országgyűlésnek és a kormánynak is megfo-galmazta elvárásait. A nyilvánosságra került tervezetek érdekes színfoltja Göndöcs Benedek pusztaszeri apát és gyulai lelkész, egyben országgyűlési képviselő saját kiadásában megjelent több mint százoldalas kiadványa. Göndöcs ebben azt javasolja, hogy az első országgyűlés em-lékére Pusztaszeren legyen a millenniumi ünnepségek kezdő eseménye, valamint ott az általa feltárt bencés apátsági templomhoz hasonló emlékkápolnát építsenek. A Gellért-hegyen pedig alapítsanak egy nemzeti Pantheont, amely „hazánk legnagyobbjainak emelendő dicsőség csar-noka” legyen.6A politikai és társadalmi megnyilvánulások sorozata a kormányt is lépéskény-szerbe hozta. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter ezért még abban az évben fel-kérte a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy mondjon véleményt a honfoglalás kezdő és befejező időpontjáról.
Thaly Kálmán és a millenniumi hét emlékoszlop
3 Uo. 11.
4 Uo. 11–12.
5 Magyar Országos Levéltár (= MOL) Miniszterelnökség (= K 26) 333. cs. 1895. 22. asz. II. rész; A mil-lennium előkészületeivel kapcsolatos három fontos dokumentumot, köztük az általunk is hivatkozot-takat közli: VADASF. (1996): Programtervezetek a millennium megünneplésére. Ars Hungarica,1996/1. sz.
37–52.
6 Göndöcs javaslatát lásd MOL K 26 333. cs. 1895. 22. asz. II. rész. A pusztaszeri emlékhelyről lásd KOVÁCSÁkos kiváló tanulmányát: Árpád-ünnep, Szent Istvánkor.
http://epa.oszk.hu/01300/01326/00052/03kovacs.htm (Letöltés ideje: 2012. május 12.)
A honfoglalás millenniumának megünneplése tehát rövid időre az érdeklődés középpont-jába került, de a nagy lelkesedést hamarosan hosszas csend követte. Az MTA hivatalosan kö-zölte véleményét, majd az erre létrehozott külön bizottság feloszlott, Göndöcs tervezete ad acta került (vagy, ahogy tíz évvel később fogalmaztak: „itt van, elintézetlenül”7), a kérvényezések befejeződtek, a sajtó is gyorsan elveszítette érdeklődését. Ugyanez lett a sorsa a Szent István-szoborra 1882-ben Budapesten megszavazott huszonötezer forintnak is.
1889-ben Bereg megye indított mozgalmat a millennium megünneplésének pontos idő-pontját kérve, amelyhez váratlanul harmincnyolc megyei és tizenegy városi pártoló felirat ér-kezett, sőt, Pest megye még egy kevéssé összefogott, de kulturális tekintetben mindenképpen előrelépést jelentő tervezet mögé is felsorakozott. A résztvevők köre miatt talán még fontosabb a Zichy Jenő gróf nevével fémjelzett, a Műbarátok köre által kiküldött bizottság tervezete, akik elsősorban az ünnepélyekre, a kiállításra és a társadalmi eseményekre helyezték a hangsúlyt.8 Ebben a mozgalomban Thaly is egyre jelentősebb szerepet vállalt. 1890. május 31-én az MTA bizottságának korábbi véleményét foglalta össze, a kormányt kérte az ünnepségek évének ki-választására.9
A megélénkülő érdeklődés ismét mozgáskényszerbe hozta az országgyűlést és a kormányt.
Thaly a millennium megrendezéséről szóló törvény 1891. decemberi képviselőházi vitájában fejtette ki részletesebben a véleményét. Történeti és célszerűségi szempontokat is figyelembe vevő javaslata az 1896-os rendezés mellett állt ki, majd javasolta, hogy más államok mintájára Magyarország is állítson emlékműveket az ország határain. „Igen üdvös volna a honfoglalás egyes momentumait, melyek a történelemből ismeretesek, az ország oly vidékein, oly határszéli és nemzetiségi helyeken megörökíteni, ahol az a magyar állameszmének egy-egy látható kife-jezést adni a nemzetiségi tekintetből is nagyon kívánatos volna. Ott van a munkácsi várhegy, ott van az ungvári vár, a hol Árpád három évig resideált, ott van a zimonyi várhegy, ott van a székely Bud-vár, ott van a brassói Czenk, a nyitrai Zobor, a hol véres, de reánk nézve győ-zelmes jelenete volt a honfoglalásnak, a mennyiben a szláv birodalom ott döntetett meg; ott van Pannonhalma teteje, a hová Árpád a diadal után fellovagolván, azon tartományt a maga kapi-tányságának választotta és azzal az ünnepélylyel fejezte be a honfoglalást, melyet a pannonhalmi bérczen tartott, ott van a mostani határon Dévény.”10
A tervezeten a későbbiekben két helyen változtattak, Ungvár és Bud-vár kikerült, Puszta-szer pedig – Göndöcs Benedek javaslatára – bekerült a végleges programba, „a hol Árpád és vezértársai a legelső nemzetgyűlést tartották s az ezredéves alkotmányunknak alapjait lerakták”.11 Thaly később annak ellenére ragaszkodott a pusztaszeri emlékmű felépítéséhez, hogy tudomá-nyos körök már akkor meglehetős kétkedéssel tekintettek Anonymus leírására, fikciónak te-kintették néhány megállapítását és javasolták az ötlet elvetését. Pusztaszer hivatalos felvetése Csapó Csaba
7 MOL K 26 333. cs. 1895. 22. asz. II. rész.
8 Ezekről a tervezetekről lásd részletesebben: VADAS1996: 5–7.
9 Képviselőházi Napló 1887–1892.XVIII. k. 379.
10 Uo. XXVII. k. 353.
11 A közlekedési szempontból kieső és ezért elvetett Bud-várral Székelyföld került ki a programból, ami miatt Udvarhely megye élesen tiltakozott. VADAS1996: 26.
még egy váratlan konfliktust generált, ugyanis ez a terület két város, Szeged és Kecskemét ha-tárterülete. Az eddig kevés figyelemre méltatott puszta felértékelődött, országossá váló hírne-vét mindkét város a maga hasznára igyekezett felhasználni. Kecskemét már 1861-ben javasolta a saját területén egy emlékmű felállítását, majd 1895-ben a Magyar Diákszövetség pusztaszeri gyűlése a következő határozatot hozta: „a magyar ifjúság egy monumentális emlékoszlopot emeltet, s ennek leleplezésekor egy alkalmi ódát és egy ünnepi dalt adnak elő”. A hivatalos mil-lenniumi programban nem szereplő turulmadaras emlékoszlop el is készült, mintegy verseny-társaként a Szeged vonzáskörzetébe tartozó Alsópusztaszeren felépített és az országgyűlés kül-döttsége által később nagy pompával átadott emlékműnek.12
Thaly ekkor tette mindenki számára világossá, hogy a Budapestre tervezett szoborcsoporttól eltérően a hét emlékműnek „nem annyira művészi alkotásoknak, mint inkább tartós, impozáns tömegű alkotásoknak kell lenniök”.13Ezt az elvet támogatta az országgyűlés is, amikor elfogadta a millennium előkészítésére kiküldött bizottság jelentését: „lehetőleg kőből, de mindenesetre szikla-szilárd, hosszú időre szóló anyagból készült, nagyobb költségbe nem kerülő s egymás-tól eltérő alakú, emlékoszlopok lennének állítandók”.14
A szakirodalom többnyire természetesnek tekinti Thaly szerepét az emlékoszlopok felál-lításában, de meg kell jegyeznünk, hogy egy függetlenségi ellenzéki, a kormányt gyakran – még ha meglehetősen konciliánsan is – támadó képviselőről beszélünk. Történészi teljesítménye, a vezető kormánypárti politikusokkal fenntartott jó kapcsolata, illetve a millenniumhoz kötődő esetleges ellenzéki támadásokat visszafogni képes pártbeli befolyása miatt mégis vita nélkül ke-rült be a legfontosabb testületekbe. Tagja lett a millennium előkészítéséről „döntő” hatvantagú, majd a gyakorlati előkészítést ténylegesen elvégző szűkebb bizottságnak, végül bekerült a fon-tosabb építkezéseket előkészítő albizottságba. Az emlékművek pontos helyének kijelölésére a miniszterelnök kérte fel Thalyt, aki hajlott kora ellenére Berczik Gyula építésszel, az emlék-oszlopok tervezőjével bejárta a szóba jöhető helyszíneket, és a történelmi, közlekedési és nem-zetiségi szempontok figyelembevételével választotta ki azokat. Thaly – későbbi visszaemléke-zése szerint – rengeteget utazott, napidíjat soha nem fogadott el és hosszas mérlegelés után döntött a szóba jöhető helyszínekről. A zimonyi emlékmű helyének kijelölésénél még a Duna másik oldalára, Belgrádba is átmentek, hogy a jó helyet kijelölhessék: „a szerbek jól lássák és a szemükbe tűnjék a magyar állam jelvénye” – természetesen méretében ez lett a leghatalma-sabb.15
Az emlékművek helyéről és kivitelezéséről 1895 szeptemberében (!) döntött az albizottság.
Bánffy miniszterelnök, levezető elnök udvariasan a véleményüket kérte az elképzelésekről, majd kiderült, hogy gyakorlatilag többnyire kész tények elé állította a döntéshozókat, akik ezt meglehetősen nehezen viselték. Mással ugyanis nem magyarázható, hogy – bár a tervek több-ségét minimális nézetkülönbséggel elfogadták – egyedül annak a dévényi emlékműnek a formáját Thaly Kálmán és a millenniumi hét emlékoszlop
12 Lásd erről Kovács Ákos már idézett tanulmányát!
13 Uo. 1892–1896. XVIII. k. 114.
14 Képviselőházi Irományok 1892–1896.XVII. k. 362.
15 THALY1898: 21.
utasították el, amelynek kivitelezése a legelőrehaladottabb állapotban volt. A többinek még csak a tervei készültek el, a dévényinél pedig már a tervek alapján kiírt kivitelezési pályázatra is be-érkeztek az ajánlatok. Ezt követően az országos bizottság döntött arról, hogy a pusztaszeri em-lékmű kiemelt rangot kap, ennek felavatásával kezdődnek meg hivatalosan az országos mil-lenniumi ünnepségek. Az eredetileg kétszázezer forintos költségvetést háromszázötvenezerre emelték, Tisza Kálmán javaslatára pedig azt is elfogadták, hogy a honfoglalást követő első or-szággyűlés helyszínének tiszteletére a törvényhozás mindkét háza küldöttséggel képviseltesse magát.16
Novemberben, a minisztereknek küldött átiratban Bánffy kiemelte a program biztosnak tűnő részleteit és arról is döntött, hogy melyik miniszternek melyik emlékoszlop felavatásánál vagy alapkövének letételénél kell megjelennie: a vallás- és közoktatásügyi miniszter Pannonhalma, a horvát–szlavón–dalmát miniszter Zimony stb.17Thaly szintén felkérést kapott az ünnepsége-ken való részvételre, és arra is megkérték, hogy fogalmazza meg az alapkövekbe kerülő em-lékiratok szövegét, amit végül egy általa javasolt történészekből álló bizottság tett meg. „Mi-vel a parádéknak, fényes, zajos, sokadalmas, czifra ünnepségeknek” saját bevallása szerint soha nem volt híve, ezért egyetlen későbbi avatási ünnepségre sem ment el.18
A későbbi elemzések rendre kiemelik az emlékoszlopok Thaly által sugallt soviniszta, nem-zetiségellenes eszmei mondanivalóját, sőt előadásában ő is gyakran beszámol az érintett terü-letek nemzetiségi lakosságának felháborodott reakciójáról.19Meggyőződésünk, hogy a Buda-pesten kívül megrendezett megemlékezések, ünnepségek közül kiemelkedik a hét emlékoszlop ötlete és megvalósítása, ezekben pedig Thaly szerepe meghatározó. Abban viszont kétségtele-nül van igazság, hogy a millennium megünneplésével kapcsolatos országos nemzetiségi tilta-kozások kiváltó okai közül ez az eset sok tekintetben kiemelkedik, hivatkozási alappá válik.
Mindettől függetlenül Thaly örömmel és elégedetten fogadta Bánffy miniszterelnök köszönő levelét, és talán a millennium körüli történészi-szervező munkájának is köszönhető, hogy elő-adása után egy évvel a Történelmi Társulat első alelnökévé, a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottsága pedig elnökévé választotta.
Források
Magyar Országos Levéltár, Miniszterelnökség Képviselőházi Napló
Képviselőházi Irományok Csapó Csaba
16 MOL K26 332. cs. 1895. 22. asz. I. rész. Csongrád megye közgyűlése még 1890-ben azt kérte, hogy az ünnep alkalmából az országgyűlés két háza Pusztaszeren tartson emlékülést. VADAS7.
17 VADAS1996: 29.
18 THALY1898: 44. Thaly az előadás idején valószínűleg még nem tudta, hogy 1897. május 21-én az MTA képviseletében végül mégis részt vesz majd a sok halasztással elkészülő pusztaszeri emlékmű végle-ges felavatásában. Ennek részleteiről lásd Kovács Ákos tanulmányát.
19 R. VÁRKONYI1961: 264–265; VADAS1996: 9.
Irodalom
KOVÁCSÁ.: Árpád-ünnep, Szent Istvánkor.http://epa.oszk.hu/01300/01326/00052/03kovacs.htm R. VÁRKONYIÁ. (1961): Thaly Kálmán és történetírása. Akadémiai Kiadó, Budapest.
THALYK. (1898): Az ezredévi országos hét emlékoszlop története. Wigand, Pozsony.
VADASF. (1996): Programtervezetek a millennium megünneplésére. Ars Hungarica,1. sz. 3–52.
Thaly Kálmán és a millenniumi hét emlékoszlop