A
magyar és nemzetközi szociáldemokrácia „nagyasszonya” a Monarchia gyermeke volt. Gépész és – a századforduló évtizedeiben még elitszakmának számító – villanyszerelő szakmunkás apja beutazta kilenc gyermekével együtt csaknem az egész birodalmat. Annát, a család másodszülöttjét két alapvető hatás érte gyermekkorában: egyfelől az utazások közben szerzett tapasztalatok, élmények alakították ki humanizmusra és pragmatikus józanságra épülő gondolkodásmódját, másfelől iskoláztatása révén szerezte meg későbbi nagy műveltségének és nyelvtudásának alapjait. Nyolc éven keresztül „szegénydiákként” egyházi tanintézetekben – néhány évig a bécsi Sacré-Coeur Intézetben – nevelkedett, tandíjmentessége fejében házimunkát végzett. Már tizenöt éves korában egy konfekcióüzemben dolgozott, ám gyenge fizikuma miatt nem bírta a megerőltető munkát. Esti iskolában elvégezte a négy polgárit, megszerezte a gyors- és gépírói, valamint a könyvelői képesítést. Egy ideig a Tolnai Világlapjaszerkesztőségében, majd különböző budapesti és – édesapja munkája révén – kassai cégeknél helyezkedett el. Kassán lépett be a Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetségébe.Az első világháború negyedik évében az élelmiszerínség, a visszaélések miatt a munkás-ság körében is egyre terjedő megmozdulások hatására Kéthly belépett a Magyarországi Szoci-ál demokrata Pártba (MSZDP) és ugyanekkor a Magyarországi Magántisztviselők Országos Szö-vet sége női tagozata titkárává választották. A magántisztviselői pálya szakszervezeti mun ká ig eljuttató közegéből a Tanácsköztársaság bukása emelte ki, politikusi pályája ekkor kezdődött el. Kéthlyt, aki korábban nem akart a politika porondjára lépni, a magyar nőmozgalom veze-tőinek megölése, illetve emigrációba kergetése mélyen érintette, erkölcsi kötelességének érezte, hogy tegyen valamit ezekben a vészterhes időkben. Beválasztották – s 1948 elejéig minden al-kalommal újraválasztották – az MSZDP vezetőségébe és az újjászervezett Országos Nőszervező Bizottságba, továbbá a Magyarországi Magántisztviselők Szövetségének elnökségébe, ahol al-elnökként, később főtitkárként dolgozott. Emberi és politikai kvalitásai hamarosan a legelis-mertebb munkáspolitikussá emelték a művelt, németül és angolul beszélő, vonzó nőt. A Horthy-korszak parlamentjében konzervatív ellenfelei is tisztelettel hallgatták a szakszerűen érvelő nőpolitikust. 1922-ben a nemzetgyűlési választásokon Budapesten, a budai választókerületből jutott be a képviselőházba, s a korszak végéig megőrizte helyét a törvényhozásban,ahol pártja parlamenti frakcióját vezette. Emellett újságírással is foglalkozott, a Nőmunkás című lap mun-katársa, felelős szerkesztője és kiadója volt, egészen az újság betiltásáig. Kéthly, aki 33 évesen
1 A cikk eredetije megjelent: Magyar Történelmi Archívum, 2011. Archív Kiadó reprint sorozatában.
Tartalom
szinte berobbant a magyar politikai életbe, ha nem is az első, de másfél évtizeden át az egyet-len nő tagja lett a parlamentnek.
A két világháború közötti parlamentben elsősorban a gyermekneveléssel, a munkásság, kü-lön is a nőmunkásság helyzetével, az iskoláztatással és a népegészségüggyel, illetve a börtön-viszonyokkal foglalkozott. Sokszor napokig készült egy-egy felszólalására, s kemény csatái vol-tak a Duna-parti palota üléstermében és a bizottságokban. Brutális támadásokat is vissza kellett vernie, különösen az első időkben, amikor még eleven volt a fehérterror az országban, és az utolsó szakaszban, amikor a zöldinges nyilasok is bekerültek a parlamentbe. Határozott és ke-mény hangú beszédei miatt az a találó megjegyzés járta róla: „egyetlen férfi van a magyar par-lamentben – az is nő”.2A mintegy ezer képviselőházi felszólalása között jelentősek a gazdasági világválság időszakában gazdasági és politikai rendszerváltozást követelő beszédei.
A harmincas évek második felétől az egymást követő zsidótörvények elutasítása mellett rendre tiltakozott a nácibarát törekvések és a háborús uszítás ellen. Büszke volt arra, hogy azok közé az egy kézzel megszámlálható politikusok közé tartozott, akik a parlamentben a zsidó-törvények ellen szavaztak. A második zsidótörvény vitájában tizenegy beszédben próbálta meggátolni a törvény elfogadását. A politikai foglyokat védő bizottság tagjaként 1929-ben alá-írta a kormányhoz benyújtott memorandumot. Élesen bírálta a titkos parlamenti választásoknak nyílt szavazással való felváltását. A legnagyobb vihart azzal kavarta föl, amikor Bajcsy-Zsi-linszky Endrével, Peyer Károllyal és Rassay Károllyal együtt leleplezte és megbélyegezte az újvidéki és bácskai vérengzéseket. Halálos fenyegetéseket is kapott, s amikor egy barátja fi-gyelmeztette, hogy legyen óvatosabb, Kéthly azzal a már szállóigévé vált mondattal válaszolt:
Aki fél, menjen cukrászkisasszonynak.
1925-től tíz éven át a főváros törvényhatóságának tagja, a közoktatásügyi és a közegész-ségügyi bizottságokban dolgozott, s a szívéhez oly közel álló szociálpolitikai kérdésekkel fog-lalkozott.3
1943-ban szorgalmazta és segítette az SZDP–FKGP parlamenti szövetségének megterem-tését. Peyer Károly társaságában tárgyalásokat folytatott a háborúból való kiugrás lehetőségeit kereső polgári politikusokkal és kapcsolatba lépett az antifasiszta koalíció angolszász képvi-selőivel. A német megszállást követően illegalitásba vonult. Nem vett részt az ellenállási moz-galomban, s ellenezte a két munkáspárt egységmegállapodásának az aláírását. Szálasi uralmát és a front átvonulását egy Nógrád megyei faluban vészelte át, ahol hamis papírokkal nevelő-nőként dolgozott.
A fővárosba visszatérve azonnal bekapcsolódott a Szociáldemokrata Párt újjászervezésébe, a párt egyik első számú vezetőjeként a még romokban heverő Budapesten munkásgyűlésre hívta
2 Akkor, amikor az általános vélekedést jól tükrözik a korszakban született mondások a nőkről: „Az asz-szonynak elég, ha annyi esze van, hogy mikor esik az eső, a csurgásban ne álljon” vagy „amit az ör-dög maga végbe nem vihet, asszonyokra bízza”, illetve „az asszonyban sok a szó, de kevés a jó”, s vé-gül, „aki szoknyában jár, az nem ember”.
3 Lásd erről: KÉTHLYA.: Harc a sárkánnyal. Nőmunkás,1931. július 1. 1., valamint Kéthly fölszólalása a választójogi vitában (Nőmunkás,1925/2–3.), illetve a családvédelem témakörében (Nőmunkás,1937.
július, 7–8.).
B. Kádár Zsuzsanna
az embereket. A polgári demokrácia egyik vezéregyéniségeként ismert Kéthly Anna ismét a po-litikai élet centrumába került: pártvezetőségi és popo-litikai bizottsági tag lett, bekerült az Ideig-lenes Nemzetgyűlésbe, az 1945-ös választások után az Országgyűlés alelnökévé választották, ismét dolgozott a fővárosi törvényhatósági bizottságban, valamint a Világosságcímmel ekkor indított szociáldemokrata lap felelős szerkesztője és az újrainduló, nagy hagyományokkal ren-delkező Szocializmuscímű elméleti folyóiratnál a szerkesztőbizottság tagja lett. Jelentős sze-repet vállalt – német- és angolnyelv-tudását kamatoztatva – pártja nemzetközi kapcsolatai há-ború utáni felélesztésében.
Politikai tevékenységét a párton belüli különböző szélsőségek közötti egyensúly megőr-zésére koncentrálta, s ez a háborút követő évek koalíciós mindennapjaiban éppoly ügyes tak-tikai, diplomáciai érzéket, mint amennyire a konfliktushelyzetekben való állandó közvetítést, egyensúlyozást igényelt. Igyekezett visszafogni a Peyer Károly vezette szárny nyílt kommunista-és szovjetellenes nézeteit, de ugyanígy a pártot szétverő katasztrófapolitikának tartotta – kommunista-és amennyire tőle tellett, ellensúlyozni próbálta – a kommunistákkal való feltétlen együttműkö-dést és fúziót szorgalmazó, Marosán György nevével fémjelzett irányvonalat. A szociálde-mokrácia szuverenitását őrző, a többpárti parlamentáris demokráciát stabilizálni igyekvő cent-rumpolitikájával kivívta vezetőtársai megbecsülését és a „párt robotosa” címet. Miután Peyer már 1947 tavaszán kilépett a pártból, Kéthly nem is annyira pozíciójánál, sokkal inkább tekin-télyénél fogva a két munkáspárt fúzióját ellenzők vezéralakjává vált. Ennek következménye-ként 1948. február 18-án – Szakasits Árpád pártfőtitkár külföldi tartózkodása idején – a Marosán György által puccsszerűen összehívott nagy-budapesti pártvezetőségi ülésen kizárták a veze-tőségből, majd – az egyesülés további mintegy negyven ellenzőjével együtt – az SZDP XXXVI.
kongresszusán a pártból is. Ezzel egyidejűleg eltávolították az Országgyűlés alelnöki tisztéből és megfosztották képviselői mandátumától. Bűnéül azt rótták fel, hogy elvi alapon ellenezte a proletárdiktatúrát és a két munkáspárt erőszakos egyesítését.
Közel három évtizedes mozgalmi tevékenysége hirtelen ért véget, ám hiába vonult vissza a közélettől, a szociáldemokratákat érintő koncepciós perek során, 1950 nyarán őt is letartóz-tatta az ÁVH.4Több mint három és fél éves, vádemelés nélküli fogva tartása után a bíróság élet-fogytiglani börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Az élet furcsa fintoraként Rákosi börtönében együtt ült azokkal a szociáldemokratákkal, akik a diktatúra megszületésénél bábás-kodtak, a fúziót véghezvitték. 1954 őszén ügyét felülvizsgálták és részben a széles körű nem-zetközi tiltakozás, részben a koncepciós perek Nagy Imre miniszterelnöksége idején elkezdődött, erősen ellentmondásos felülvizsgálata következtében a 65 éves politikus egyéni kegyelemmel sza-badult.
Rákosi Mátyás 1956. júliusi menesztése után külső ösztönzésre Kéthly visszatért a politi-kai életbe. 1956 októberében részt vett a Magyar Szociáldemokrata Párt újjászervezésében, s a párt elnökévé választották. A forradalom alatt a párt vezetőségének megbízásából Bécsbe
4 Kéthly Anna ügyét eredetileg Kálmán József és társai peréhez akarták kapcsolni, de azután még a bí-rósági tárgyalás előtt különválasztották és a továbbiakban egyéni ügyként kezelték. (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, III.20-a,b,c,d.sz.d.)
Kéthly Anna
utazott a Szocialista Internacionálé Irodájának ülésére, ahol tájékoztatta a testületet a magyaror-szági változásokról. Távollétében kinevezték Nagy Imre koalíciós kormányának államminiszte-révé. Már hazatérőben volt, amikor Sopronban értesült a szovjet invázióról, Nagy Imre eltűnésé-ről és Kádár János kormányalakítási proklamációjáról. Elhatározta, hogy New Yorkba utazik, hogy – a magyar kérdést már napirendre tűző – ENSZ Biztonsági Tanácsot tájékoztassa, és mozgósítsa a nemzetközi közvéleményt a magyar forradalom megmentése érdekében. Ezzel – hetvenedik élet-évéhez közeledve – harmadik, most már emigrációs politikai korszaka vette kezdetét. Amerikai tartózkodása alatt részt vett a magyar kérdés kivizsgálásával megbízott ENSZ Különbizottság je-lentésének elkészítésében. Kéthly maga is számos memorandumot intézett az ENSZ-hez. Euró-pába visszatérve a Strasbourgban életre hívott Magyar Forradalmi Tanács elnökévé választották.
A Szocialista Internacionálé és a belga szocialista párt támogatásával Brüsszelben telepedett le.
Részt vett a Szabad Magyarország Nemzeti Képviselete nevű szervezet, a Szocialista Internacio -nálé, a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Emigrációban tevékenységében, mely utóbbinak elnöke lett. 1957-től megszűnéséig az általa ala-pított emigrációs Népszavafőszerkesztője, és az 1970-es években ő szerkesztette a Szociálde-mokrata Szemlét.
Három évvel a halála előtt, 1973-ban az ő vezetésével az emigrációs SZDP elfogadta a párt új programját, a „demokratikus szocializmus” megvalósítására kidolgozott „Szociáldemokrata Alternatívát”.5
Kéthly élete végéig fokozottan érzékeny volt az otthoni eseményekre, figyelte és értékelte azokat. A hazai viszonyok javulásában – a hidegháborús légkört felváltó enyhülési korszak el-lenére – sem reménykedhetett annyira, hogy hazamenetelének értelmét látta volna. Az idős és igen sokat betegeskedő politikus minden idevonatkozó megnyilvánulása azt sugallja, hogy ha-zamenetelének legfontosabb feltétele Nagy Imre rehabilitálása, tudván, hogy addig, amíg ez nem következik be, ő csak megtűrt személy lenne a magyar politikai közéletben.
Bár leveleiből kiérződik a honvágy, a politikai feltételek hiánya miatt mégsem térhetett haza.
87 évesen – 1976. szeptember 7-én – a belgiumi Blankenbergben érte a halál, maga után hagyva egy személyi ellentétektől átszabdalt szociáldemokrata pártot. 1990 novembere óta magyar föld-ben nyugszik...
„Életem kész regény, de én nem vagyok regényíró” – vallotta egyik levelében Kéthly, a 20.
századi magyar politikai élet egyik legmarkánsabb egyénisége. Élete önérdek nélküli, megal-kuvást nem ismerő küzdelem volt. Az adott pillantban mindig a fenyegetett és kiszolgáltatott emberek mellé állt, nem riadt vissza veszélytől és áldozattól. Valóban ember volt a sokszoros embertelenségben. Böhm Vilmos jellemezte a magyar politika Jeanne d’Arcjának, akinek ugyan nem lett máglyahalál a sorsa, nem is verték agyon a börtönben. Más végzet sújtotta: két évti-zednyi számkivettetés után idegenben kellett meghalnia.
5 Az Alternatívát Kéthly közvetlen irányításával egy háromtagú szerkesztőbizottság, a Szabad Európa Rá-dió „három testőre”, Vass Vilmos, Kovács Dénes és Gergelyfy Sándor készítette el. A programot, mely a tennivalók vázlatos felsorolását tartalmazta, az MSZDP vezérfonalának szánták Magyarország jövő-beni társadalmi, gazdasági és politikai rendjének építésénél. Megjelent még: Szociáldemokrata Alter-natíva – 1973. (Közli: BALOGHS.) Múltunk,1991/2–3. 228–243.
B. Kádár Zsuzsanna