Régiónk legutóbbi nagy megrázkódtatása, 1989–1990 kinek eufórikus, kinek megrázó élménye után a társadalomtudományok egyszerre szembesültek a szovjet rendszer összeomlásának okai és a rendszerváltás utáni gazdasági, társadalmi, kulturális problémák gyökerei iránti felfokozott társadalmi érdeklődéssel.11A szaktudományok lassan formálódó válaszai azonban csak szűk kört érnek el, a közgondolkodás, a társadalom pedig mielőbbi, világos, egyértelmű válaszokat vár.
Egy ilyen légkörben könnyen új erőre kap egy régi gondolkodási mechanizmus: a mitikus ele-meket nem nélkülöző bűnbakkeresés és ehhez gyakran szorosan kapcsolódva az összeesküvés-elméletekben való hit terjedése. E bűnbakkeresés napi élménye irányította figyelmemet a je-lenség története felé.12A témakör vizsgálatán alapuló eszmecserék feltételezésem és reményem szerint hozzájárulhatnak egy magyarországi „történészvita” formálódásához.
Volt-e, van-e Magyarországon történészvita? Furcsának tűnő kérdés egy olyan országban, ahol a történelem igen gyakran vált ki politikai indulatokat, történelmi személyiségek, esemé-nyek megítélése nemegyszer sokkal jobban foglalkoztatja a közvéleményt, mint húsbavágó gaz-daság- vagy társadalompolitikai kérdések tisztázása. Tagadhatatlan, sok szenvedélyes és al-kalmanként higgadt eszmecsere folyik történelmi kérdésekről, de ezek nem rendeződtek, rendeződnek össze olyan, a társadalom egészére szinte katartikusan ható polémiává, mint a né-metországi „Historikerstreit”. Nálunk és régiónkban a történeti kérdésekről folyó viták inkább eszközök a pártpolitikai csatározásokban és nem a társadalmi kohéziót erősítő szembesülések a múlttal. Régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy míg a magyar történetírás és történeti
gondol-9 GAY, P. (1993):The Cultivation of Hatred. W. W. Norton & Company, New York, London.
10 Az angol nyelvű szakirodalom terminológiájával: nature and nurture.
11 A légkör jellegére lásd WATZLAWICK, P. – WEAKLAND, J. H. – FISCH, R. (1990):Változás. A problémák keletkezésének és megoldásának elvei.Gondolat Kiadó, Budapest.
12 A rendszerváltás utáni évek, gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális problémáinak áttekintésére:
GOMBÁRCS. és mtsai (szerk.) (1994): Kormány a mérlegen.Korridor. Politikai Kutatások Központja, Budapest. A kiinduló helyzet tényszerű összefoglalása: ANDORKAR. és mtsai (szerk.) (1990): Társa-dalmi riport.TÁRKI, Budapest.
Pók Attila
kodás régi nagy vitái (így például a régi magyar hitvilággal foglalkozó Csengery–Ipolyi-vita az 1850-es évek közepén; a középkori magyar társadalomtörténet alapkérdéseit felvető Erdélyi–
Tagányi-vita (1914–1916); a Szekfű Gyula Száműzött Rákóczijára reagáló eszmecsere; a ma-gyar közjogi berendezkedés európai gyökereit vizsgáló Eckhart-vita (1931); Molnár Erik, Szűcs Jenő, Hanák Péter és mások írásai az 1960–1970-es években a magyar nemzettudat gyö-kereiről és tartalmának változásairól; a Szabad–Hanák-vita a kiegyezésről, illetve Magyaror-szág szerepéről a Monarchiában) politikai korlátokkal és ideológiai feszültségekkel terhes idő-szakokban közvetve-közvetlenül megtermékenyítették szakmánkat és a társadalom önismeretét szolgálták, ilyen hatású eszmecsere nem alakult ki a rendszerváltás utáni, a korábbinál sokkal tágabb körű véleménynyilvánítást lehetővé tevő Magyarországon. Bár az említett és más fon-tos vitákból sem hiányzott a személyes él és a politikai elem, érdemi szakmai eszmecserék vol-tak, lezajlásuk után témájukról többet tudott a szakma és a társadalom érdeklődő része, mint a vi-ták kibontakozása előtt. Az elmúlt huszonkét évben pedig nemegyszer indult meg az említett vitákhoz ugyan nem hasonlítható jelentőségű, de tisztázó eszmecseréket ígérő folyamat. Gon-doljunk csak Horthy újratemetésére (1993); az Ungváry Krisztián által kezdeményezett esz-mecserére 1945 értelmezéséről (újabb megszállás, felszabadulás vagy megszabadulás); az 1956 természetrajzáról folytatott vitára; Kertész Imre Nobel-díjára; Esterházy Péter Javított ki-adáscímű művére; 2004-ben Teleki Pál szobráról; 2006–2008-ban Ságvári Endréről folytatott vitára; Koltai Gábor történeti filmjeire stb., stb.
Mint oly sok más magyar társadalomkutatót, engem is igen nagy mértékben befolyásoltak Bibó Istvánnak a 20. századi magyar történelem alapkérdéseire vonatkozó kérdésfeltevései és értelmezései. Kutatásaimmal igen szerénytelenül az ilyen eszmecseréket is szeretném bátorí-tani. Ahogy Bibó válaszai természetesen mélyen gyökereznek életútja politikai-társadalmi tapasztalataiban, úgy célszerű a 21. század első évtizede Magyarországának perspektíváját és a történész klasszikus arzenálját egy időben alkalmazva régi kérdésekre új válaszokat keresnünk.
Az így inspirált kutatás tehát a 20. századi magyar történelem egyik alapkérdéséhez kí-ván hozzászólni. Mindennapi közgondolkodásunkban ugyanis fontos szerepet játszanak olyan sztereotípiák, amelyekben kulcsmozzanat a különböző jellegű félelmek13által kiváltott misztikus bűnbakkeresés. Ha sok napi politikai indíttatású történeti vitánk egy a németországi
13 Vö. DELUMEAU, J. (1990): Sin and Fear: the Emergence of a Western Guilt Culture 13th–18th Cen-turies.St. Martin’s Press, New York. – Bibó István is vizsgálta, hogy a félelem mechanizmusa hogyan formálja a politikát, leginkább átfogó módon azokban az 1943–1944-ben készült írásaiban, amelye-ket válogatott tanulmányainak szerkesztői rekonstruáltak könyvterjedelmű esszévé: Az európai egyen-súlyról és békéről. In: BIBÓI. (1986): Válogatott tanulmányok. Első kötet 1935–1944.Magvető Kiadó, Buda pest. 295–636, különösen 327–350. Kosáry Domokos egy történelmi korszak értelmezésének kulcsfogalmaként használja a félelmet: „Én a Kádár-kormányzatot két félelemből vezetem le. Az egyik félelem az volt, hogy vigyázzunk ezekkel a magyarokkal, mert ezek harapnak, ezek, mint a dühödt kutya, akármilyen kicsik, marnak, és az borzasztón fáj. Mindig féltek ettől, jóllehet indokolatlanul, hiszen a nemzet ismét kivérzett. A másik félelem az volt, ha viszont sok engedményt tesznek, akkor megint bejönnek az oroszok. Ez a két félelem vezette végig a Kádár-rendszert különböző fázisain keresztül.”
Európai Utas,2007/3–4. 21–22.
Bűn és bűnösök az 1919 utáni Magyarországon...
14 A németországi viták, a „Vergangenheitsbewaltigung” problémakörének áttekintése: REICHEL, P.
(2001): Vergangenheitsbewaltigung in Deutschland. Die Auseinandersetzung mit der NS_Diktatur von 1945 bis heute. Verlag C.H. Beck. Az 1980-as évek közepi vitahullámról lásd „Historikerstreit”. Die Dokumentation der Kontroverse um die Einzigartigkeit der nationalsozisalistischen Judenvernichtung.
Piper, München, Zürich. 1987 (különösen Christian Meier és Jürgen Kocka tanulmányai). Magyaror-szágon az utóbbi években leginkább Pócza Kálmán és Ungváry Krisztián írt a németországi Histori-kerstreitről. A múltfeldolgozás, közemlékezet szempontjából a legfrissebb magyar nyelvű áttekintés:
FISCHER, H. (2012): Public history, emlékezetkultúra, történelempolitika. Helyük Németország jelen-kori történettudományában. Történelmi Szemle,3. 389–410. Napjainkban is zajlik a Gerő Andrásnak a Galamuscímű portálon 2012. június 30-án publikált Akadémikus antiszemitizmuscímű írása nyo-mán kirobbant vita, amely újra felvillantotta egy magyar Historikerstreit lehetőségét.
15 Lásd Vásárhelyi Mária széles körű felmérésekre alapozott kutatásait.
16 A témakörhöz a legújabb érdemi hozzászólás: ROMSICSI. (2012): Huszadik századi traumáink. Tria-non és a holokauszt. Rubicon,9–10. 38–65.
17 A politikai gyűlölet természetéről, társadalmi hatásáról, kutatásának módszertani kérdéseiről lásd még CSEPELIGY. (1998):Előítélet és antiszemitizmus.Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest. 7–12. A közép-kelet-európai jellegzetességekről; HAVEL, V. (1991): A gyűlölet természetrajza. Regio,1. 3–12.
Pók Attila
Historikerstreithez14hasonlítható, a magyar társadalmat átható, tisztázó igényű eszmecserébe torkollik, akkor ennek egyik legfontosabb témája a trianoni trauma és a magyar holokauszt kö-zötti viszonynak a közgondolkodásban számos ilyen sztereotípiával terhelt15kérdése lehetne.
Másként fogalmazva: Jól vetjük-e fel a kérdést, amikor azt vizsgáljuk, hogy miként torkollott a holokausztba a több mint százhúsz évvel ezelőtt, a tiszaeszlári per nyomán erőre kapott anti-szemitizmus, vagy pedig a magyar Soa eszme és politikatörténeti gyökerei inkább a magyar tár-sadalom Trianon utáni válságához vezethetők vissza?16Az utóbbi nézet felé hajló válaszhoz fel kell villantani néhány, a jelenhez is kapcsolódó bűnbakkeresési esetet. Szerintem így bizonyít-ható, hogy 1944 őszének a modern magyar történelem legnagyobb tragédiájába torkolló gyű-lölethulláma egyedisége mellett igen sok hasonlóságot mutat a 20. századi magyar történelem más gyűlölettörténeti17 gócpontjaival. A gyűlölettörténetbe ágyazott bűnbakkeresés szoci-álpszichológiai kutatása során felgyűlt tapasztalatok pedig segíthetik a történészt a magyar tör-ténelem e kulcskérdésével kapcsolatos állásfoglalásában.