B
ár a két világháború közötti névmagyarosítás összetett folyamatában kitüntetett szerepe volt a Magyar Tudományos Akadémiának, ennek tisztázása eddig még nem történt meg. Pedig a folyamatban felbukkanó nevek először a Magyar Tu-dományos Akadémia főtitkárához kerültek, aki továbbította azokat Melich János osztályel-nöknek, aki ebben a kérdésben egyedül, 1940–1942 között pedig egy osztályközi bizottságban képviselte az Akadémiát. A Melich-hagyaték és a főtitkári iratok mellett fennmaradt és eddig még feldolgozatlan az osztályelnök – a névmagyarosítási ügyek legfőbb szakértőjének – több ezer tételből álló kartotékja, ami tartalmaz mintegy kétszáz német eredetű családnevet, me-lyekhez természetesen megjegyzéseket is fűzött, sőt ellátta azokat egy számmal.1Melich János a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1943. február 9-én tartott közgyűlésén elhangzott elnöki megnyitójában a családnevekről értekezett. Ebben kifejtette a tárgykörrel kap-csolatos kutatások eredményeit és egyben csoportosította azokat. Véleménye szerint a család-név legjellemzőbb jegye, hogy apáról fiúra öröklődik, állandó, megszakítás nélküli család-név. A leg-jellemzőbb jegye az állandóság és az öröklés. Ezért mindenkinek a legsajátabb tulajdona, mellyel egyes-egyedül ő rendelkezik.2
Nagy Imre Gábor megállapítása szerint „a magyarországi névváltoztatások döntő többsége névmagyarosítás volt”.3Azaz a névmagyarosítás a névváltoztatás része, s az utóbbi a tágabb fo-galom.4A névváltoztatás Nagy Imre Gábor interpretációjában a vezetéknevek hivatalos engedéllyel történő megváltoztatását jelenti, míg az idegen hangzású vezetéknevek hivatalos engedéllyel tör-ténő magyarra való felcserélése a névmagyarosító mozgalom.5Utóbbi 1881-től indult. A dua-lizmus kori névmagyarosításokban a zsidóság reprezentálta magát, a két világháború között el-sősorban a hazai németség. (Az első rendelet arra vonatkozólag, hogy vezetéknevét mindenki csak engedéllyel változtathatja meg, még I. Ferenctől származik.)
1 MTA Régi Magyar Levéltár (a továbbiakban: RAL) – Ms 11.193/1. A-Km. Melich János kartotékja.
2 Köszönetem fejezem ki Tilkovszky Lorántnak, hogy felhívta figyelmemet a Melich-hagyatékra, a bi-zottság létezésére.
3 NAGYI. G. (1992): Névmagyarosítási törekvések a dualizmus kori Pécsett és Baranyában 1867–1895.
Pécs. 277. Baranyai Levéltári Füzetek 146.
4 NAGY I. G. (1996–1997): A névmagyarosítási akciók 1896–1918 között, Pécs-Baranya példáján.
Baranya,187.
5 NAGYI. G. (1992–1993): A névmagyarosítás történetéhez. Baranya,1–2. 63.
Tartalom
1919 után a számok apályt jeleznek: az 1920/21. év volt a mélypont, amikor az 1918. évi mennyiség tizenöt százalékát tették ki a névmagyarosítások. 1924-ben azonban már az 1918-as érték negyven százalékára ugrott ez az arány. Ezt néhány évi csökkenő tendencia követte, majd 1929-től a konjunktúra, ami hihetetlen magasra ívelt 1933/34-ben. Ez azt is jelenti, hogy ab-szolút számokban az 1933-tól 1947-ig a névmagyarosítás meghaladta a monarchiakori moz-galom méreteit. A konjunktúra 1934-ben tetőzött, ezután 1940-ig csökkent, majd 1940-től 1943 végéig ismét nőtt. Ez utóbbinak nyilvánvaló oka, hogy a területi revízió következtében is-mét jelentős nem magyar nyelvű populáció került az országhoz.6
A névmagyarosítási mozgalomban a Vitézi Széknek, a „Horthy-nemességnek” kitüntető sze-repet tulajdonítottak.7A Vitézi Rend várományosaitól elvárták a magyar, s különösen „szép” ma-gyar hangzású nevek viselését.8Ezt mutatja a Magyar Statisztikai Szemlehasábjain Kovács Ala-jos névmagyarosítás eredményeiről szóló írása. Eszerint 1929-ben már a német nevek domináltak a változtatások során, ami azt jelzi, hogy a tömeges vitézi avatások beszüntetésével a mozga-lom a régi keretek, az intelligencia körében fog majd tovább zajlani. Ugyanakkor Kovács ki-fejtette, hogy Magyarországon kétmillió főnek van idegen hangzású neve, tehát a jelenlegi ütem alig segít a bajon.9
A névmagyarosító mozgalom újbóli fellendülésében a vitézi várományosok mellett jelen-tőséget kell tulajdonítanunk az 1933-ban kiadott belügyminiszteri rendeletnek is. Ezzel kap-csolatban azt jegyezném meg, hogy továbbra is korlátozták az asszonyok névváltoztatását, il-letve először rögzítették azokat a névtípusokat is, melyeket a miniszter elvi okokból nem engedélyezhetett.10Fontos az is, hogy Gömbös Gyula a névmagyarosítás lelkes híve és támo-gatója volt: emiatt már honvédelmi miniszterként nagyszabású kampányt indított a honvéd-ségnél. És végül: az 1933-tól kibontakozó névmagyarosítási kampány tagadhatatlanul nem volt mentes bizonyos túlkapásoktól; a hivatalokban, a közigazgatásban kényszerítő eszközöket is al-kalmaztak. Ugyanilyen szövegű rendeletet adott ki a vallás- és közoktatási miniszter az isko-lák részére,11és ugyanezt tette a Földmívelésügyi Minisztérium a saját fennhatósága alá tartozó szakoktatási intézményekkel kapcsolatban.
A 40 200/1933. sz. B. M. rendelet szabályozta a névmagyarosítás körülményeit, amelyet kiterjesztettek a gazdaképző intézményekre is. Erre válaszolva a mohácsi igazgató elmondta, hogy a tanulók közül 56-nak van nem magyar hangzású neve, de a nevét csak egy tanuló vál-toztatta meg. Hivatkozott egyben arra, hogy az iskola tanulóinak nyolcvan százaléka német ajkú, akiknek nagy része át van itatva „bleyerizmussal”, ezért a fenti törekvés ellenállásba ütközhet.12
6 KOZMAI. (1997): Családnévváltoztatás és történelem (1894–1956). Századok,2. 397. 401.
7 KARÁDYV. – KOZMAI. (2002):Név és nemzet. Családnév-változtatás, névpolitika és nemzetiségi erő-viszonyok Magyarországon a feudalizmustól a kommunizmusig.Osiris Kiadó, Budapest. 182.
8 Uo. 147.
9 KOVÁCSA. (1931): Névmagyarosítások az 1930. évben. Magyar Statisztikai Szemle,5. 527–528.
10 KARÁDY–KOZMA2002: 197–199.
11 NAGYI. G. (1992–1993): A névmagyarosítás történetéhez. Baranya,1–2. 73–74.
12 Magyar Országos Levéltár Földművelésügyi Minisztériumi Iratok (FM ált. iratok) K 184-1934-11-52100. A névmagyarosítás népszerűsítése tárgyában a szakoktatási intézmények tevékenységének iratai.
Szávai Ferenc
A névmagyarosítások erőltetését Darányi Kálmán miniszterelnök is elítélte, alapvetően Gratz Gusztáv memoranduma, illetve a kérdésben lezajlott német–magyar tárgyalások eredménye-képpen. A hazai németség mérsékelt szárnyának vezetője, Gratz 1937. szeptember 14-én kelt memorandumából – amit Darányi miniszterelnökhöz írt – világosan kitűnt, hogy a gyerekeket minden nap zaklatták, hogy változtassák meg a nevüket. Darányi Kálmán a képviselőházban így nyilatkozott: „A névmagyarosítást nem szabad kényszerűen forszírozni, hanem az csak sza-bad egyéni elhatározás kérdése lehet, amit tiszteletben kell tartani.”13
Ezt megelőzően fontos kérdésként szerepelt a névmagyarosítás kérdése az 1936. decem-ber 9–15. között lezajlott német–magyar konzultációkon. Kozma Miklós decem-berlini útjának elő-készítése során Mackensen magyarországi német követ találkozott a magyar kormány képvi-selőivel, és kifejtette a névmagyarosítás témáját. Ekkor tette Darányi Kálmán azt az ígéretet, hogy a parlamentben hajlandó nyilatkozatot tenni a magyarosítások ellen. Ezt és a vele kap-csolatos rendeletet Mackensen jelentős előrelépésnek minősítette.14
Karády Vilmos és Kozma István már hivatkozott művében arra a következtetésre jut, hogy a németek körében történő magyarosítás a fenti tárgyaláson kialakított forgatókönyv szerint ala-kult, azaz 1937-ben és 1938-ban fokozatosan csökkent.15
Horthy Miklós 1940. október 14-én levelet intézett Teleki Pál miniszterelnökhöz, többek között a névmagyarosításról, a Vitézi Rend céljairól. Ebből megismerhetjük Horthy véleményét arról, hogy ha a rutének, tótok stb. felvételt nyernek a Vitézi Rendbe, akkor szükséges-e név-magyarosításuk. A levélben Horthy minden névmagyarosítás ellenségének tartotta magát; zsi-dók esetében is csak legritkább esetben engedélyezte, akkor, ha az illető bátran harcolt és nem volt gyermeke. Jobban szerette az ilyen kettős családneveket: Maróthy-Meizler vagy Báthory-Hüttner. Szerinte cím, rendjel sohasem lehet járandóság, csak kitüntetés.16
Feltételezhetően 1943-tól kezdődően a sváb legények körében a névmagyarosításra moti-váló tényező az SS-be való besorolás elkerülése lehetett.17
A fentiekből kitűnik, hogy a hazai németség névmagyarosításának aránya a spontán té-nyezők figyelembevétele mellett sokszor a német–magyar kapcsolatok függvénye is volt, a dön-tések mellett sokszor egyéni érdekek is meghúzódtak.
13 TILKOVSZKYL. (2002): Gratz Gusztáv német nemzetiségpolitikai törekvései s azok kudarca. Századok, 1. 193–194.
14 RÁNKIGY. és mtsai (szerk.) (1968):A Wilhelmstraße és Magyarország. Német diplomáciai iratok Ma-gyarországról 1933–1944.Kossuth Kiadó, Budapest. 185–186.
15 KARÁDY–KOZMA2002, 226.
16 Horthy Miklós titkos iratai. (Sajtó alá rendezte, jegyzetekkel ellátta: SZINAIM. – SZŰCSL.) Kossuth Kiadó, Budapest. 1965. 261.
17 KARÁDY–KOZMA2002, 234–235. Lásd még az SS-toborzással kapcsolatban TILKOVSZKYL. (1998):
Nemzetiségi politika Magyarországon a 20. században. Csokonai Kiadó, Debrecen. 90–91, 95–96.
A Magyar Tudományos Akadémia szerepe a névmagyarosításban...
***
Érdekes kérdés, hogy ebben a mozgalomban a német nevek magyarosításának esetében milyen szerepet töltött be a Magyar Tudományos Akadémia. Beállt-e a névmagyarosítás sürgetői közé, vagy éppen ellenkezőleg: szakmai szempontok szerint járt el és az indokolatlan eseteket nem támogatta? A kérdés tehát úgy merül fel: a tudós testület konzervatív jellegével támogatta-e az aktuális folyamatokat, jelen esetben a névmagyarosítást, vagy az egyes esetekben a szakmai sza-bályoknak megfelelően járt-e el, illetve az új nevek felvételében, a régiek megváltoztatásában liberális szellemű volt-e?
A Magyar Tudományos Akadémia 1920-ban kapcsolódott vizsgált korszakunkban a név-magyarosítási mozgalomba. A belügyminiszter 1920. január 22-én írt levelet az Akadémia el-nökségének, amiben az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga ösztönzésére 1920. február 7-én a mi-nisztériumi értekezleten kéri az Akadémia képviseletét.18(A Liga a belügyminisztériumhoz fordult a névmagyarosítás reformjának ügyében, a történelmi nevek védelmében. Intézkedést kért a névmagyarosítás iránti revízióra, szigorítani akarva azt, úgy, hogy csak az államfő vagy helyettese engedélyezhesse.)19Az akadémia főtitkára az értekezletre Tolnai Vilmost, Melich Jánost, Áldásy Antalt és Domanovszky Sándort delegálta. Tehát a tagok tevékenységét ismerve egy vegyes bizottságot.
Melich János ekkor negyvennyolc éves, ebben az évben lett rendes tagja a Magyar Tudo-mányos Akadémiának, s mint nyelvész 1935 és 1943 között elnöke volt az I. osztálynak.20 Fon-tos alakja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak is, az alapítás évétől (1904) a vezetői te-endőket látta el; 1943-ban vonult vissza.21Személyében a szláv és a német jövevényszavak kutatóját tisztelhetjük, az utóbbi témában németül is írt munkát Viktor Luntzerrel. Mindemel-lett kiemelkedő kutatásokat végzett a magyar és a szláv hangtörténet területén. Így a névma-gyarosítás területén érkező felkérések során a főtitkár mint avatott szakértőhöz, hozzá küldte véleményezésre az egyéni kérelmeket.22
Az 1920-as években az Országos Vitézi Szék is rendszeresen kereste fel más szervezetek-kel együtt a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy véleményt kérjen a kétes nevek magyaro-sításában, esetlegesen új nevek felvételében. Melich János 1924. április 12-én a főtitkárhoz cím-zett levelében ezzel kapcsolatban helyesnek tartotta, hogy az Országos Vitézi Szék az MTA-hoz fordul. Kiderül leveléből az is, hogy a régi történelmi nevek megváltoztatását nem tartotta cél-szerűnek.23
18 RAL 94/1920.
19 RAL 99/1920.
20 A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–1873.Összeállította: FEKETEG. MTA Nyelv- és Szép-tudományi Osztály, Budapest. 1975. 188.
21 Uo. 2. A hetvenéves Melich János. Magyar Nyelv,1942/4. 224–249.
22 Melich János temetésén elhangzott emlékbeszéd 1963. november 25-én Kniezsa Istvántól. Magyar Nyelv, 1964/1.
23 RAL 473/1924.
Szávai Ferenc
A névmagyarosítási mozgalom újabb fellendülése során (az 1920-as évek végétől) a Ma-gyar Tudományos Akadémia egyre intenzívebben kapcsolódott a mozgalomba, egyrészt a MaMa-gyar Nyelv folyóirat hasábjain, illetve a beérkező családnevek véleményezésében. Az Országos Vitézi Szék mellett a MÁV, a rendőrség, a Csendőrségi Lapok,valamint iskolák fordultak az Akadémiához.
A Magyar Tudományos Akadémia I. osztálya 1940. május 6-án tartott ülésének jegyző-könyvéből kiderül, hogy az Akadémia főtitkárának javaslatát az osztály magáévá tette, hogy egy vegyes bizottságot állítson fel a névmagyarosítások ügyében tanácsadói szereppel. A főtitkár ki-fejtette, hogy egyrészt a Vitézi Szék és más névmagyarosító szervezetek tevékenységében is ér-dekelve van az Akadémia, mert felmerül az aggály, hogy a változtatás során nagy múltú törté-neti nevek esnek áldozatul, illetve egészen magyaros nevek megváltoztatását is kívánhatják.24 A megalakítandó bizottságba Melich Jánost, Zsirai Miklóst, Pais Dezsőt és Kniezsa Istvánt javasolta az osztály. Ugyanakkor a második osztály tagjaiból egészült ki a bizottság Madzsar Imrével és Nagy Miklóssal.25(Érdekes, hogy a hivatalos bizottságok között az akadémiai jegy-zőkönyvekben nem található erről a bizottságról bővebb adat.)
Maga a bizottság nem volt hosszú életű. 1942. május 4-én javasolta Voinovich Géza főtit-kár a nevek magyarságának dolgában tanácsadó bizottság feloszlatását, mivel annak további mű-ködése véleménye szerint feleslegessé vált. Az osztály a javaslatot elfogadta. Egy 1942. május 30-án kelt levél már sajnálattal közölte a bizottság tagjaival annak feloszlatását.26A megszűnését azzal indokolták, hogy a névmagyarosítási ügyekben több évtizede arra alkalmas személy járt el, aki egyébként is a bizottság tagja volt: Melich János. Melich folytatta is ezt a tevékenysé-get; utolsó feljegyzése 1945-ből való.27
Melich János hagyatéka, tanulmányai és megnyilatkozásai alapján képet formálhatunk a névmagyarosításhoz való hozzáállásáról.
Előfordult olyan eset is, hogy magyar királyi próbarendőr folyamodott igazolásért a Magyar Tudományos Akadémiához, mert nem kívánt nevétől megválni, de arra kényszeríteni akarták.
Ebben az esetben is az 1940. május 24-i főtitkári válasz tükrözte az előzetesen felkért Melich János szakvéleményét, miszerint a Guban név teljesen megmagyarosodott, ezért megváltozta-tására nem volt semmilyen ok.28
1942. február 13-án ismételten több személynév esetleges cseréjének véleményezését kér-ték az Akadémiától. A Micsik név nem magyartalan, a Kuglis kevésbé magyaros hangzású – állt az állásfoglalásban –, de a család történetének ismerete hiányában nem lehetett megállapítani a változtatás helyességét, illetve szükségességét. Érdekes, hogy a Haviár névvel kapcsolatban is az volt a vélemény, hogy a név nem magyartalan hangzású. Nem tartották magyartalannak
24 RAL 81/1940.
25 Az I. osztály iratainak iktatókönyve 1870–1949. RAL 252/1942; MTA I. (Nyelv- és Széptudományi) Osztály jegyzőkönyvei 1942–1945.
26 RAL 252/1942; RAL 81/1942.
27 RAL 212/1942.
28 RAL 327/1940.
A Magyar Tudományos Akadémia szerepe a névmagyarosításban...
a német Kondráth és Marsall neveket, a Bakk családnevet pedig kifejezetten jó magyar hang-zásúnak tartották. Meghagyhatónak vélték a Szobonya és Galló neveket egyaránt.29
Az államvasutak is élen járt a névmagyarosításban; például a Dulcz, Grusz német nevek ese-tében, illetve a Gyurcsik és Szigeti névvel kapcsolatban kért szakmai állásfoglalást.30
A rendőrség az idegen hangzású nevek magyarosításának tárgyában 1942. március 12-én is az Akadémiához fordult. Ebben szerepelt a német eredetű, de nem magyartalan hangzású Té-ringer név; a vélemény ezzel kapcsolatban az volt, hogy meg kell változtatni. A sok név közül még kiemeljük a Hajner német nevet, aminek megváltoztathatóságát kimondta Melich.31
A Csendőrségi Lapokszerkesztősége is több alkalommal fordult az Akadémiához szakvé-leményért. A Csog névvel kapcsolatban például Melich kifejtette, hogy az ellen magyar nyelvi szempontból semmiféle kifogás nem emelhető.321943. február 3-án pedig a Kircsi névvel kap-csolatos kérdésére azt a választ kapta, hogy azt nem kell megváltoztatni.33
A rendőrség budapesti őrségének főparancsnoka kérte az Akadémiát, hogy az általa meg-nevezett családnevek közül mondjon véleményt azok megváltoztatásának szükségességéről.
A nevek német eredetűek: Hoffmann, Kaiser, Koller, Krausz, Perger, Polczer, Schilling, Wesz, Weinacht.34
Ezek a nevek és Melich János velük való állásfoglalása megtalálható több ezer cédulából álló hagyatékában, hivatkozva egyben a levéltári forrásra. Ez mindenesetre megerősítette két feltételezésünket: 1. A hagyaték egyben a névmagyarosítás ügyével foglalkozó személy, rövid ideig bizottság emléke. 2. Melich János gondosan feltüntette a Régi Akadémiai Levéltár (RAL) iratszámokat, így további kutatások elvégzése is lehetséges más származású nevek esetében is.
Egyben az anyag alapján véleményt formálhatunk a tudós, a bizottság névmagyarosítással szem-beni állásfoglalásairól. A vizsgált Melich-hagyaték alapján a német családnevek esetében 82,88%-nál mutatható ki, hogy Melich szerint nem kell, illetve lehet a nevet megváltoztatni (vagy egyáltalán nem foglal állást). Ez döntően bizonyítja, a kevés bizonytalan és ismeretlen családnév mellett, hogy a Magyar Tudományos Akadémia képviselője, illetve tanácsadó bi-zottsága a nevek magyarosításának kérdésében a német nevek esetében szakmai szabályok sze-rint és liberálisan járt el, nem tartozott a névmagyarosító mozgalmat mindenáron szorgalmazók táborához.
29 RAL 60/1942.
30 RAL 98/1942.
31 RAL 161/1942.
32 RAL 224/1942.
33 RAL 53/1943.
34 RAL 96/1943. 1943. augusztus 5.
Szávai Ferenc