S
zékesfehérvár történetének egyik felívelő, alkotásokban is bővelkedő korszaka volt az 1930-as évek. Ez a korszak egy politikai nemzedékváltással vette kez-detét éppen 1931-ben. A megelőző kurzus, amelyet dr. Zavaros Aladár pol-gármester neve fémjelzett, az első világháborút követően jutott vezető szerephez. Zavaros két-ségtelenül számos eredményt elért, de e korszak és személyének megítélése nem volt kedvező sem a „Csitáry-érában”, sem azt követően. Ennek hátterében az a panama állt, amely miatt Za-varos Aladár polgármestert állásából 1929-ben felfüggesztették. Ekkor pénzügyi visszaélésekre derült fény, amelyet Zavaros-ügyként ismerünk. Zavaros felfüggesztését követően a polgár-mesteri teendőket Simon Sándor polgármester-helyettes látta el Csitáry Gramanetz Emil meg-választásáig.Csitáry G. Emil tizenhét év városnál töltött szolgálat után emelkedett a polgármesteri tisztségbe. Jogi tanulmányainak elvégzése után rövid ideig a Székesfehérvári Hírlapmunkatársa volt, majd a függetlenségi politikai irányt követő lap tulajdonosa, Tóth Artúr ajánlására nyert állást a városházán. Pályafutását dr. Saára Gyula polgármester személyi titkáraként 1915. jú-lius 13-án kezdte. 1917 májusában a közgyűlés I. osztályú aljegyzővé választotta, két hónap-pal később gróf Károlyi József főispán tiszteletbeli főjegyzővé nevezte ki. 1918 decemberében a megüresedett tanácsnoki állást nyerte el, mint helyettes gazdasági tanácsnok. 1919 február-jában polgármester-helyettessé választották. A tisztségét azonban id. dr. Kerekes Lajos polgár-mester tanácsára ténylegesen nem töltötte be, így politikai karrierje tovább emelkedhetett. A kö-vetkező évben egyhangúlag gazdasági tanácsnokká, majd néhány hónappal később főjegyzővé választották. Ekkor huszonnyolc éves volt. Főjegyzői tisztében az 1929. évi tisztújítás alkalmával is megerősítették, ekkor élethossziglani időtartamra újraválasztották. Polgármesterré 1931.
december 1-jén választotta meg a törvényhatósági bizottság. A polgármestert ebben az idő-szakban a törvényhatósági bizottság közgyűlése általános szótöbbséggel választotta. A mandátum tíz évre szólt; az egy évtizedre szóló megbízatás lehetőséget adott célkitűzéseinek megvalósí-tására. Az ünnepi évet követően 1939. március 13-án szétválasztották a megye és a város főis-páni állását. A főisfőis-páni teendők ellátását a polgármesterre bízták. Polgármesteri tisztsége alól – mandátumának lejártakor – 1941. május 20-án kérte felmentését. Ezt követően díszközgyű-lésen iktatták csitári Csitáry Emilt Székesfehérvár főispánjává. Korábban a városnak Fejér me-gyével az 1870-es években egy esettől eltekintve mindenkor közös főispánja volt. Csitáry fő-ispán beiktatására (amely „a fehérvári polgári szellem megértését hirdette”) egyrészt személyes elismeréseként került sor, másrészt a törvényhatósági jogú város szerepének és Szent István-évi ünnepségekre történt erőfeszítését is jutalmazta.
Tartalom
***
Gróf Széchenyi Viktor főispán Csitáry polgármesterré választásakor elmondott üdvözlő be-szédében az előtte álló feladatokat az alábbiakban foglalta össze: „Ön a legsúlyosabb körül-mények között foglalja el a díszes állást. Nemcsak az általános gazdasági válság súlya terheli a város lakosságát. [...] Az ön első teendője az kell, hogy legyen, hogy e város lakosságának bolygatott lelki egyensúlyát visszaadja, hogy a város vezetősége és a köztisztviselők iránt meg-ingott bizalmat minden módon helyreállítsa. Tudom és érthetőnek tartom, hogy a város lakos-ságának egyes részei attól félnek, hogy az ön polgármestersége alatt folytatódni fognak a régi éra hibái, mert hisz ön is kénytelen volt abban szolgálatot teljesíteni […].”1
Csitáry pályafutását több szempontból is hasonlíthatjuk Havranek József 1878–1908 kö-zötti polgármesterségéhez. Egyrészt ő folytatta a legkövetkezetesebben a dualizmus kori vá-rosfejlesztést, másrészt ő is huzamosabb városi szolgálat után emelkedett a városvezetés leg-magasabb posztjára, és a tisztség elnyeréséhez Havranekhez hasonlóan rokoni és virilis kapcsolatok is hozzájárultak.
Polgármesterré választását követően megindult az ínségesek támogatása. Szegényhivatalt állítottak fel. Az ínségmunkásokat csapatokba osztották be, útjavítási, rendezési, tisztogatási munkálatokat biztosítottak számukra. A város ezekkel a közmunkákkal (1933-ban közel ezer-nyolcszáz családot érintett) jelentősen csökkentette a munkanélküliséget. A városi háztartás sta-bilizálása érdekében komoly erőfeszítések történtek; ennek keretében a városi tulajdonú kato-nai épületeket eladták.
Az ünnepi év előkészületei 1932-re nyúlnak vissza. A Fejér megyei és Székesfehérvári Mú-zeum Egyesület várostörténeti kiállításának megnyitóján Csitáry az alábbiakban fogalmazta meg ennek lényegi célját: „[…] feltárjuk, megismertessük a város múltját, társadalmi, gazdasági és kulturális életének történetét és a sok emlék közül előhozzuk és mindnyájunk büszke öntudat-tal vallott kincsévé tegyük a fehérvári lelket. Mert itt élünk e városban és legtöbben alig tudunk róla mást, mint amit régi dicsőségről a sokszor hallgatott csillogó, de legtöbbször üres szóla-mok elmondanak […] De nem ismerjük, vagy nem teljesen ismerjük a fehérvári lelket, amely egy évezreden keresztül életet varázsolt a kövek közé, amely magyarázatot tud adni, világos-ságot tud vetni arra, hogy az évszázadok folytonos fizikai és szellemi harcában miként fejlőd-hetett ki e városban az a csodálatos képesség, hogy tűzön, vízen keresztül, az ellenséges ostro-mok és sanyargatások, az újra és újra jelentkező súlyos megpróbáltatások dacára is fenn tudta magát tartani.” 2
Ezt követően kezdődött meg a tervszerű városfejlesztés, amely az 1938. évi Szent István jubileumi esztendő megünneplését követően is folytatódott. Az új városképet eredményező tér-rendezések, parkosítások, középítkezések nem korlátozódtak a történelmi belvárosra. A teljes-ség igénye nélkül az alábbi fejlesztéseket érdemes kiemelni. 1934-ben megkezdődött a strand-fürdő és sportuszoda építése a belváros közvetlen közelében. Ehhez a beruházáshoz tartozott Csurgai Horváth József
1 Székesfehérvár Város Levéltára Közgyűlési jegyzőkönyv, 1931. december 1.
2 Székesfehérvári Szemle,1933/3–4. 37.
az 1933 nyarán megindult hőforrás feltárása, amely a strandfürdő termálvízzel történő ellátá-sát célozta. Sajnos a nagy költségekkel járó munka eredménytelennek bizonyult. A nagyobb fá-sítások és parkofá-sítások 1934-ben vették kezdetüket. A fásítás a város számos területére és út-jára kiterjedt, ezek közül említhetjük az Aszalvölgyi legelő fásítását, mintegy huszonkét katasztrális hold területen, ugyancsak fásítás történt a sóstói népfürdő környezetében, a sóstói sétatér egy szakaszán. Ligetesítették a Királykút előtti teret és a Sörház előtti területet. Meg-kezdődött a Székesfehérvári Lövészegylettől visszavásárolt Polgári Lövöldének és kertjének nyilvános parkká történő átalakítása is. Ezeken túlmenően jelentősebb kertészeti munkák is zaj-lottak elsősorban az utak, utcák mentén. Ugyancsak fontos eseménynek nevezhető a város gó-tikus műemléke, a Szent Anna-kápolna restaurálása, de megkezdték a székesegyház altemplo-mának kialakítását is. Már ebben az évben érezhető volt az idegenforgalomban mutatkozó fellendülés: elsősorban a Balatonra utazó autósok töltöttek el néhány órát a városban, de jelentős előrelépésnek nevezhetjük, hogy a város idegenforgalmi propagandafüzetét – Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter látogatását követően – az országba személygépkocsival érkező kül-földiek körében is terjesztették. A város az idegenforgalom fellendülése érdekében ifjúsági iro-dalmi pályázatot írt ki; ennek során iskolai kirándulóvonatokkal ezerötszázötven diák érkezett Székesfehérvárra.
1935-ben a múzeum előtt megkezdődött az országzászló építése és a tér rendezése. Ebben az évben sor került néhány jelentősebb rendezvény megszervezésére is, így 1935. június 29-e és július 7e között a kereskedelmi és ipariskola helyiségeiben nemzetközi plakátkiállítást ren -deztek a Székesfehérvári Kereskedelmi Társulat és a Székesfehérvári Kereskedelmi Csarnok szervezésében. A kiállítás fővédnöke és megnyitója Hóman Bálint miniszter volt. Más rendez -vények is voltak, így az országos középiskolai ifjúsági atlétikai bajnoki verseny, a nemzetközi úszóverseny, a városi mérnökök országos szövetsége, valamint a Magyar Turista Egyesület ván dorgyűlése. Ez évben tovább folytatódott az altemplom kialakítása, amelyhez a kereskedelem ügyi miniszter adott pénzügyi támogatást. A kertészeti munkák is tovább folytak, az utak és ut -cák fásítása mellett a Vörösmarty tér átalakítása, a Szent Sebestyén liget, a sóstói erdő és az Erzsébet liget rendezése történt meg. A város egyik jeles szülöttjére, Simor János hercegprímásra is meg em lékeztek akkor, amikor szülőházán emléktáblát avattak. Fontos momentumnak tekinthetők az Új Várkörút kialakítását követő térrendezések a Prohászka-emléktemplom környékén és a Vasútállomás előtti téren. A korábban meghirdetett kertvárosprogramban is előrelépések tör téntek. A Hosszúsétatéri rétek rendezését követőn sor került a házhellyé minősítésekre. (A kert városi program gyümölcsfa-telepítésben is megnyilvánult.) Az év utolsó hónapjaiban pedig jelentősebb fásítás történt, mintegy ötven katasztrális hold területen hatvan -ezer csemete ülte tésére került sor. A munka mértékére vonatkozó, összehasonlításul szolgáló adat, hogy az 1910-es évek elején mintegy százhuszonöt katasztrális hold fásított terület volt Székesfehérváron.
Az 1936-os év egyik kiemelkedő eseménye volt az új Városháza építése, amely több évti-zedes tervezést követően valósult meg. Az új Városháza tervezése az 1880-as évekre nyúlik visz-sza, ennek keretében számos elképzelés született. Bár a város vezető testülete, a 144 tagú tör-vényhatósági bizottság nem rendelkezett ülésteremmel, mégsem történt változás. Székesfehérvár nem követte a dunántúli törvényhatósági jogú városok példáját, s nem épített új épületet a dua-lista korszakban.
Az 1938-as emlékév előkészületei Székesfehérvárott
1936. április 16-án megkezdődött az egykori koronázótemplom feltárása, de az ásatási mun-kák a város más pontjára is kiterjedtek. Az ásatások pénzügyi fedezetét a Műemlékek Orszá-gos Bizottsága biztosította. További építkezési előkészületek is zajlottak, így a Középfokú Gaz-dasági Tanintézet és a Városi Színház felújítási tervei is elkészültek.
Az épületek megújulása azonban nem szorítkozhatott a városi tulajdonú épületekre. A há-zak szépítése és felújítása érdekében a törvényhatósági bizottság a magántulajdonban lévő épü-letek, lakóházak modernizálását adókedvezménnyel segítette elő. E munkák összege 1935-ben négyszázötvenezer pengő volt, s ennek során száznyolcvanegy házat újítottak fel.
Ez év során a törvényhatósági bizottság tagjainak részéről felvetődött a részletes munka-program kidolgozásának javaslata is – vagyis az emlékévre történő felkészülés részletes prog-ramban történő rögzítését kívánták elérni. Csitáry azonban nem volt hajlandó erre: „A mostani viszonyok között ugyanis rendkívül nehéz, szinte lehetetlen évekre előre munkaprogramot fel-állítani, tehát kerülni kell azt, hogy a jubileumi évvel kapcsolatban olyan tervek vetessenek fel, s ezek alapján olyan határozatok hozassanak, amik ma megvalósíthatónak látszanak, de idővel, amikor azok kivitelezésére kerülne sor, végrehajtásuk leküzdhetetlen akadályokba ütköznék.”3 Az átfogó program hiánya azonban a munkák menetére nem volt befolyással. A polgármesteri indokolás ugyan anyagi nehézségekre és a tervezhetőség nehézségeire hivatkozott, de mégis úgy érzem, sokkal inkább a törvényhatósági bizottságot akarta „megkímélni” a program-összeállí-tás és -elfogadás „nehézségeitől”.
A nagyobb volumenű beruházások közül a téli hónapokban a központi elemi iskola építése kezdődött meg.
A megindult építkezések 1937-ben jelentős építőanyag-áremelkedéshez vezettek, elsősor-ban a téglaárak tekintetében. A Városháza építkezése a korábbi hathetes sztrájk miatt kétség-telenül a vártnál lassabban haladt, de ez év elején Kontuly Béla befejezte az Aranybulla kihir-detését ábrázoló seccóját. Az év során nagyszabású rendezvényterv is napvilágot látott. Az ünnepi év egyik kiemelkedő rendezvénye lehetett volna az országos ipari, kereskedelmi és me-zőgazdasági kiállítás, de az elképzelést elvetették, részben pénzügyi okok, részben a megren-dezéshez szükséges épületek hiánya miatt.
1937 áprilisában az ünnepi év előkészületei felgyorsultak, különösen azt követően, hogy Horthy fogadta Hóman minisztert, Széchényi főispánt és Csitáry polgármestert. A kihallgatá-son szó esett a fehérvári országgyűlésről is. A városban ekkor már teljes erővel folytak az épít-kezések a város által tervezett közmunkán túlmenően, számos intézmény tatarozása indult meg, de ezek mellett figyelemre méltónak tűnik a magánépítkezések mintegy egymillió pengő ösz-szeget kitevő beruházása. Az év egyik eredménye, hogy sor kerülhetett az Ybl Miklós Főreál-iskola bővítésére. A város felkészült az ünnepi évben érkező vendégforgalomra is: ennek ér-dekében lakáskataszter készült, azaz felmérték a szállodák és a magánlakások fogadóképességét.
Az év első hónapjaiban megkezdődött az ünnepi év eseménynaptárának összeállítása; a város egyesületeinek jelezniük kellett az év során rendezendő kongresszusokat és az egyéb számot-tevő rendezvényeket, ami egyúttal arra is utal, hogy tudatosan törekedtek a civilszféra tevé-Csurgai Horváth József
3 Székesfehérvár Város Levéltára. Polgármesteri Iratok,1937. szám.
kenységének a becsatornázására. A rendezőbizottságoknak (fogadó, kalauzoló, elszállásoló etc.) szintén jelentési kötelezettségük volt az ünnepi év eredményes lebonyolításának érdekében.
Az ünnepi év előtt számos alkotás a kormányzat támogatásának köszönhetően indult meg vagy jutott a megvalósítás szakaszába; ezek közül kiemelhetjük a Szent István-szobor vagy a Kö-zépfokú Gazdasági Iskola építésének támogatását. Utóbbira vonatkoztatva megjegyzem, a mányzat azt is támogatta, hogy az iskolaépítés munkálataira Székesfehérvár város területére kor-látozott versenytárgyalást írjanak ki.
Az ünnepi év előtti számadás, a városfejlesztésben elért eredmények bemutatása mellett ér-demes néhány infrastrukturális fejlesztésre vonatkozó adatot is említeni. A vízvezeték-hálózat és a szennyvízhálózat mintegy kilenc-kilenc kilométerrel, a villamoshálózat mintegy harminc-nyolc kilométerrel, a csapadék-csatornahálózat mintegy 12,5 kilométerrel, az út aszfaltburko-lat mintegy kétszázhetvenezer négyzetméterrel, az aszfaltozott járda mintegy tizennyolcezer négyzetméterrel növekedett. Összességében a város 6,5 millió pengőt fordított fejlesztésekre.
Ezen túlmenően a magánberuházások értéke is több millió pengőre rúgott, de az állami beru-házások mellett jelentős építkezések történtek más területeken is, gondolhatunk itt az MNB, az OTI és a TÉBE által épített bérházakra, vagy a közadakozásból emelt Prohászka Ottokár-emléktemplomra.
Az ünnepi év 1938. január 17-én díszközgyűléssel vette kezdetét. A város csinosítása még tavasszal is zajlott: erőltetett ütemben folytak az út- és járdaépítések, s megpróbálták e mun-kákat május elejére befejezni; az év eleji erős és hosszan tartó fagy miatt károsodott növény-zet pótlása is megkezdődött. A városfejlesztés azonban ezután sem fejeződött be, sőt újabb épít-kezések is kezdődtek.4
A fenti fejlesztések mellett a város köztéri szobrokkal is gazdagodott, amelyekről az Or-szágos Irodalmi és Művészeti Tanács elnöke, Ugron Gábor a vidéki művészeti napokon a kö-vetkezőket mondotta: „Székesfehérvár a múlt műemlékeinek megbecsülésével és az új művé-szeti alkotások hosszú sorával legszebb vidéki városaink közé emelkedett. A város művészi fejlődésében különösen figyelemre méltó, hogy az szervesen kapcsolódik a múlthoz. Nem egyes művészi alkotások emelkednek csak ki magukba állóan, hanem az egész városban mindenütt egyenletes áramlását érezzük a művészi kultúrának.”
A Szent István-év még be sem fejeződött, de újabb alkotások tervei is megszülettek. Eme kezdeményezés Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi minisztertől, a város országgyűlési kép-viselőjétől származott. Csitáry polgármesterhez intézett levelében a következőket írja: „Az 1938.
évi Szent István király emlékéve nevezetes, dicső dátum a magyar nemzet életében. […] A Szent István emlékév nagy eseményeit Európa szerte nagy érdeklődés kísérte. Ez év ünnepségei nem csupán külső díszt jelentettek, hanem egy nemzetnek önmaga lelkébe való elmerülését repre-zentálták. Éppen ezért ez év eseményeinek, történeti ünnepségeinek nem szabad nyomtalanul elmúlniuk. […] E történeti hangulatú, nagy események megörökítésére a kiváló művészek al-kotó ecsetje és vésője hivatott. Templomaink és középületeink falai lennének alkalmasak
Az 1938-as emlékév előkészületei Székesfehérvárott
4 Az ünnepi év eseményeiről beszámol SZARKAG. – LÁNGI. (1939):Székesfehérvár ünnepi éve 1938.
Székesfehérvár.
leginkább arra, hogy freskókban, domborművekben méltó keretben fogadják művészeinknek az 1938. év eseményeit megörökítő alkotásait.”5
***
A Szent István-év kiemelt helyszíne – Budapest mellett – Székesfehérvár volt. A mintegy negy-venezer fős város lakosságának többszörösét fogadta az ünnepi év során, de voltak olyan kimagasló rendezvények, mint a Szent Jobb Székesfehérvárra „látogatása”, amikor közel hatvan -ezer fő érkezett a városba. Az ünnepi év jelentős előkészítést követően ért el kimagasló eredményt. Az előkészületek folyamán a város megszépült, infrastruktúrája megújult, köztere-ket és közterületi alkotásokat hoztak létre. Nem tekinthetjük véletlennek tehát, hogy Székesfe-hérvárt ezt követően a törvényhatósági jogú városok között mintavárosként említették. A város fejlesztése, szépítése a következő években is folytatódott: az alkotások közül kiemelhetjük Ohmann Béla ,,Fehérvári jog” szobrát, amely a mai napig a város főterén áll, és ,,Országalma-ként” Székesfehérvár egyik jelképévé vált.
Csurgai Horváth József
5 Székesfehérvár Város Levéltára. Polgármesteri Iratok,1938. szám.