A
Párizs környéki békék Közép-Európája a maga kis államaival (Németor-szághoz és a Szovjetunióhoz viszonyítva) a két világháború között kiszol-gáltatott állapotba került a térségben közvetlenül is érdekelt két nagyhata-lommal szemben. A kritikus helyzetben az egyes országok válaszai, reagálásai eltérőek voltak.A lengyelek 1920-ban katonailag ellenálltak a szovjet hódításnak és sikerrel jártak. Ezt próbálták meg 1939-ben a német–szovjet közös hódítással szemben is, sikertelenül. Harcoltak és elbuk-tak. Országukat eltörölték a föld színéről, német és orosz megszállás alá került ennek minden rettenetes körülményével. Ennek csak szimbóluma a Katynban elkövetett barbár vérengzés.
Mind a német, mind a szovjet megszállók a lengyel értelmiség, vezető réteg teljes kiirtását tűz-ték ki célul. Lengyelországban jelentős illegális szervezkedés kezdődött, amely komoly fegy-veres erőt is fel tudott mutatni, bár legnagyobb vállalkozása, a varsói felkelés elbukott. Ennek következményei egész Közép-Európára nézve tragikusak voltak. Alapvetően itt siklott ki e tér-ség a „Nyugat” látóköréből, és jutott – juttatták? – Sztálin prédájául.1
A csehek, szlovákok másként reagáltak. A szlovákok Hitler eminens szövetségeseiként lét-rehozták önálló államukat, amely a III. birodalom minden katonai vállalkozásához önként és elsőként csatlakozott. Szó sincs „bábállamról”, Szlovákiában nem voltak megszálló német ala-kulatok (1944-ig), nem tevékenykedett a Gestapo, sem más legális német operatív belügyi szerv.
Mint a 20. században még egyszer teljesen nyilvánvalóvá vált: a szlovákok igényelték a saját államukat, mivel Csehszlovákiában közel sem kapták meg azokat a jogosítványokat, melyeket Masarykék megígértek.
A csehek sem álltak ellent. Hitler és a III. birodalom „védnöksége” alá helyezték magukat. Be-hódoltak, ezzel megtartották bizonyos állami létüket, volt cseh kormány, cseh köztársasági elnök, cseh közigazgatás, de ugyanakkor voltak német megszállók, protektor, és szabadon tevékenyke-dett az országban a III. birodalom belügyi apparátusa. Csehországból nem soroztak, Prágára egyet-len bomba hullott, az is tévedésből. Volt azonban egy Benešük, aki Londonban emigráns kormányt hozott létre, s a hazai és az emigráns kormány össze is játszott. Volt cseh ellenállás is, cseh légió…
A harmadik megoldás Magyarországé volt. A hintapolitika. Ameddig lehetett. Nincs most terünk ennek elemzésére, de ez a taktika nyilvánvalóan csődöt mondott. Teleki Pál öngyilkos-sága mindennél jobban jelezte ezt s még inkább az 1944-es esztendő, amikor minden „eredmény”
egy szempillantás alatt odalett. Az országot előbb a németek, majd az oroszok is megszállták,
1 DAVIE, N. (2008):A varsói felkelés. „A 44-es varsói csata”.Európa Könyvkiadó, Budapest.
Tartalom
s elvesztette a Nyugat rokonszenvét is. És ami ezeknél is súlyosabb: elvesztette gerincét, ön-becsülését, sok esetben becsületét is. Tisztelet a kivételnek.
Románia is e térséghez tartozik. Ők megint más utat választottak. Teljes erővel kiszolgál-ták a III. birodalmat: gazdaságilag és katonailag is. Majd egy jól irányzott lépéssel átálltak a má-sik oldalra és komoly erőkkel kiszolgálták a szövetségeseket – leginkább a Szovjetuniót – is.
Mindkét irányban súlyos veszteségeik voltak, de a béketárgyalásokon ezt betudták nekik, fő-leg Magyarországgal szemben.
Csehszlovákia újraélesztése 1944-re befejezett tény volt. Nem evidencia, de a cseh diplomácia (formális és informális egyaránt) ezért nagyon sokat tett. A szlovákoknak megint megígérték az egyenrangúságot és az emigrációban lévő szlovákoknak ez elegendő volt. Ezek a tárgyalások már 1944 januárjában javában folytak.2Mintha az önálló szlovák állam nem is létezett volna. A Nyu-gat elnéző álláspontja talán érthető, de a Szovjetunió? Mégiscsak hadviselő fél volt Szlovákia 1941. június 25-e óta! Ennek megtorlására hajtották végre a szovjetek másnap – 26-án – a légi-támadást, amely nem Eperjest érte, hanem a magyar Kassát. Beneš legzseniálisabb húzása volt, hogy Sztálin jóváhagyását is megnyerte Csehszlovákia újraélesztéséhez. Persze ehhez némi nagyvonalú „ajándék” is kellett: Kárpátalja átadása a Szovjetuniónak, amivel ez a birodalom betette a lábát – immáron saját jogon – Közép-Európába. S talán más is. Beneš szerepe Csehszlovákia szovjet kézre játszásában – 1948 februárjában – nyilvánvalónak látszik.
Csehszlovákia tehát lesz – határozták el a szövetségesek. A csehek és szlovákok pedig már az emigrációban elkezdték szervezni az új csehszlovák államot. A népszavazást megint hatá-rozottan elvetették. Tisztán szláv államról álmodoztak, olyan államról, ahol csak a csehek és szlo-vákok vannak „Staatsvolk” státusban. A kisebbségeket – németeket, magyarokat – megilleti az opciós jog.3Ez az álláspont azután változott. De már 1944 januárjában nyilvánvaló volt, hogy azok, akik nem vándorolnak ki csehszlovák területről, nem számíthatnak semmiféle kisebbségi jogokra. „Ezek számára kisebbségi védelemnek nem lesz helye.”4Már Ullein-Reviczky Antal magyar követ is felfigyelt arra, hogy a csehek és szlovákok egyáltalán nem a Párizs környéki békék elvei szerint tervezik a jövőt, sokkal inkább Hitler és Mussolini dél-tiroli elveit követik, s Sztálin krími és kárpátaljai „gyakorlatát”. Ez a kitelepítés, „lakosságcsere”, s utána a kisebb-ségi jogok negligálása. Mint tudjuk, ez következett be: kényszerű áttelepítés, a kényszerített la-kosságcsere és az elüldözés más módszerei.
Érdekes információ gördült Stockholmból Budapestre: e szerint a háború végén Magyar-országon olyan helyzet alakul ki, hogy önként kevés csehszlovákiai magyar fog áttelepülni. Ma-radnak tehát Csehszlovákiában, de nem mint magyar kisebbség! Szabadon történhet az elszlo-vákosítás vagy „visszaszloelszlo-vákosítás” – reszlovakizáció. Figyelemre méltó gondolatot fogalmaz meg a stockholmi cseh emigráció vezetője: „Csehszlovákia érdekei e tekintetben is teljesen egyeznek Szovjetoroszországéival, amelynek ugyancsak az a célja, hogy Közép-Európában ál-Szerencsés Károly
2 Ullein-Reviczky követ jelentése Ghyczy Jenő külügyminiszternek. 1944. január 17. Magyar Országos Levéltár (MOL) K 63 KÜM. POL.
3 Tulajdonképpen az a jog, hogy válasszon: megtartja-e a csehszlovák állampolgárságot, vagy más or-szág állampolgárságát választja, és távozik. Mint tudjuk, ez a „szabad választás” nem valósult meg.
4 MOL K. 63. KÜM. POL. Ullein-Reviczky-jelentés, 1944. január 17.
talános anarchia keletkezzék. Ez időt a szovjet felhasználja majd arra, hogy Magyarország ve-zető rétegét megsemmisítse és a magyar népet ezáltal szociálisan előkészítse egy kommunista vagy legalábbis szélső baloldali oroszbarát kormány uralomra jutására.”5A cseheknek ezt az idő-szakot kell kihasználniuk saját területi aspirációik megvalósítására, illetve a kisebbségi kérdés
„rendezésére”. Ezt a rendezést a csehszlovák kormány programja így tartalmazta: „Az új köz-társaság szláv állam lesz, a csehek és szlovákok állama.”6
Januárhoz képest 1944 augusztusa mintha fényévekre lett volna. Oly sok minden történt.
Többek közt a III. birodalom megszállta Magyarországot, lezajlottak a rettenetes deportálások, Magyarország elvesztette szuverenitását. Augusztusban Németország megszállása és felosztása volt napirenden. Csehszlovákia nem szerepel a jelentésekben. És Magyarország sem! Szovjet megszállás alá kerül Finnország, Románia, Bulgária és Kelet-Németország az Elba vonaláig.
Vágyakat vagy valós információkat tartalmaznak-e a jelentések? Mert ezek szerint Magyaror-szágot (és Ausztriát) az amerikaiak ellenőrzik majd…7Meg kell majd egyszer vizsgálni, hogy a magyar diplomácia jelentései mennyiben befolyásolták a magyar politikai elitet. Mennyiben éltették azokat az illúziókat, hogy ideérnek az amerikaiak és nem szovjet megszállás alá kerü-lünk? Ebben a jelentésben van egy figyelemre méltó mondat is: „Benešnek Moszkvában kötött megállapodása szerint ugyancsak orosz katonaság ‘tartaná fenn a rendet’ a cseh köztársaságban is.”8Ezek szerint nem volt elegendő Moszkvának a „szláv jelleg”, már 1944-ben Csehszlová-kia szovjetizálása is napirenden volt. Legalábbis a magyar diplomácia ezt tudatosította. Legalább ilyen érdekes, hogy Ausztriáról már 1944 augusztusában tudják, hogy angol–amerikai–
szovjet felügyelet alá kerül, „egészen külön eljárás” keretében.
Megint csak komolyan befolyásolhatta a magyar és más közép-európai politikai elitet, hogy nap mint nap kaptak jelentéseket arról, hogy Németország és a Szovjetunió tárgyal a különbéke megkötéséről. Ezek a tárgyalások leginkább a semleges Svédországban folytak, de semmiféle eredménnyel nem jártak, mert Sztálin a nemzeti szocialista rendszer felszámolását és jelentős területi engedményeket követelt. Ez utóbbiakat a németek már 1944 szeptemberében el is fo-gadták volna (Kleist tábornok tárgyalásai), de az előbbire nem voltak hajlandóak…9
Bő fél évvel ezután minden szempontból óriási változás állt be. Kiderült, hogy nincs külön-béke, a III. birodalom teljes (totális) megsemmisítése a cél, s ez Közép-Európában is radikális vál-tozásokat eredményezett. Beneš hazatért és 1945. május 17-én már így fogalmazott: cél a „németek kompromisszumok nélküli likvidálása Csehországból és a magyarok kiűzése Szlovákiából”.10 Világos beszéd! Hol van már az opciós jog… A német és magyar sors összekapcsolódott.
„A németek és magyarok számára nincs hely a Köztársaságban” – írták a lapok címoldalaikon.11 Győztes és vesztes
5 MOL K. 63. KÜM. POL.
6 Lidové Demokrace,1945. május 12.
7 MOL K63-1944-31 Parcher követségi tanácsos jelentése Sztójay Döme külügyminiszternek (aki egy-ben miniszterelnök is).
8 Uo.
9 MOL K 63. 1944-31. Parcher követségi tanácsos jelentése Hennyey Gusztáv külügyminiszternek. 1944.
szeptember 15.
10 Lidové Demokrace,1945. május 17.
11 Lidové Demokrace,1945. május 30.
Következett a teljes jogfosztás, a németek brutális kitelepítése és a tragikus felvidéki magyar sors. Ennek részletes tárgyalása most nem feladatunk.12
Az 1944. januári prognózis tehát csak részben vált be. Csehszlovákia tényleg a szlávok ál-lamának deklarálta magát, ahol nincs helyük németeknek és magyaroknak. A csehszlovák állam mindent megtett, hogy kitelepíthesse a kisebbségeit. Ez a 20. század egyik legsötétebb fejezete. Ma-gyarország tényleg szovjet befolyás és megszállás alá került. Csehszlovákia is, igaz, a szovjet had-sereg reguláris alakulatai hamarosan távoztak. S bár Csehország megszállásában kezdetben az ame-rikaiak is részt vettek, a megállapodások értelmében kivonultak. Ezzel Csehszlovákia sorsa is eldőlt.
De 1945-ben még nem tartunk itt. Magyarországon csak néhány havi – a fronttal összefüggő – anar-chia alakult ki (ennek súlyos következményei voltak, mint például a gyömrői tömeggyilkosság).13 Ezt követően azonban meglepően gyorsan helyreállt a rend, köszönhetően az Ideiglenes Kor-mánynak s persze a szovjet hatóságoknak is. Ez a „rend” azonban már a későbbi szovjetizálás ele-meit is hordozta, még ha a magyar társadalom nagy többsége bízott is abban, hogy az ország de-mokratikus állapotba kormányozható. E reményt testesítette mag a magyar parlament, amely kvázi szabad választások révén jött létre (1945. november 4.). Ilyen kvázi szabad választásokat a tér-ségben csak Csehszlovákiában tarthattak, igaz, jóval később, mint a magyarországiakat, 1946 áp-rilisában. Ráadásul külön választottak Csehországban és Szlovákiában. Nagyon eltérő eredmények is születtek: Csehországban a kommunista párt 40%-ot kapott, a szociáldemokratákkal együtt ab-szolút többséget szerzett a bal- és szélsőbaloldal. De a szlovák eredmények némileg kiegyensúlyozták ezt a helyzetet, és így patthelyzet alakult ki. Szovjet megszállás nem volt. Beneš köztársasági elnö-kön sok múlott. De neki sokkal fontosabb volt az ország „szlávosítása”, mint a demokratizálása. Dek-rétumai az emberi humanitás megcsúfolását jelentik. A kollektív bűnösség hazug elméletére építve megfosztották minden állampolgári jogától a németséget és magyarságot. Mindez súlyos anyagi retorziókkal is járt. Például magyarok deportálásával a Szudéta-vidékre.
A magyar kormány nem volt tétlen, de kevés eszköze volt. A csehek így értékelték: „A ma-gyarok nem akarnak megbékélni a vereséggel.”14Mintha ők győztek volna… A magyar kormány nem is annyira a csehszlovák kormányhoz intézhette jegyzékeit, mert azokat nem is fogadták.
Hiszen hogy jön ahhoz egy vesztes, hogy egy győztest számon kérjen? A vesztesnek hallgatás volt a szerepe a cseh–szlovák álláspont szerint. Így a magyar kormány – a szuverenitás hiányából adódóan – a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz fordult. Ennek szovjet, amerikai és angol tag-jai is voltak, sőt csehszlovák és jugoszláv delegációja is. Nem soroljuk fel most az összes jegy-zéket, amelyet a kormány a SZEB-hez eljuttatott. 15Az Ideiglenes Nemzeti Kormány már 1945 áprilisában interveniált a határsértések tárgyában vagy éppen a szlovák földreform ügyében.
A magyar kormány csak 1945. október 30-ig 183 alkalommal járt közbe a SZEB-nél, például a magyar férfiak deportálása, magyarok kitelepítése, internálások, kiutasítások, letartóztatások, elhurcolások, fogolytáborok állapota kérdésében. Kevés eredménnyel. Ezekben a hónapokban Szerencsés Károly
12 Lásd Janics Kálmán, Ölvedi Ignác, Vígh Károly, Szarka László, Balogh Sándor, Vadkerty Katalin műveit.
13 Lásd FÖLDESIM. – SZERENCSÉSK. (2003):A megbélyegzés hatalma.Kairosz Kiadó, Budapest.
14 Csehszlovák Külügyminisztérium Levéltára (MZV) TO-O 1945-1959. 9. doboz.
15 Megtalálhatók a Magyar Országos Levéltárban, a Békeelőkészítő Hivatal anyagaiban. MOL XIX-j-1-a 44 doboz. Lásd FÖLDESIM. (2002): A megszállók szabadsága.Kairosz Kiadó, Budapest.
gőzerővel folyt a felvidéki magyar városok, falvak etnikai arányának drasztikus megváltoztatása. Így például Udvar magyar községből 220 családot hurcoltak el tíz perc leforgása alatt, Tardos -keddről pedig 109 magyar férfit; a pozsonyi magyarságot megjelölték; Losoncról 50 magyar családot telepítettek ki; 160 magyar férfit internáltak Érsekújváron.
A SZEB érzéketlen maradt e problémák iránt. Csehszlovákia „győztes” volt, Magyarország
„vesztes”. Gyöngyösi János külügyminiszter igyekezett Csehszlovákia irányába is érvényesí-teni a magyar igényeket, de itt is csak a SZEB egyes misszióin, leginkább a szovjet vezetésen keresztül lehet kapcsolatot teremteni. Gyöngyösi írt a Magyarországi Brit Politikai Misszió ve-zetőjének. Ebben nemzetközi ellenőrzést javasolt a felvidéki magyarlakta területeken, s lakos-ságcsere esetén területet is igényelt a több százezer magyarral. Legalább a Csallóközt és néhány tisztán magyarlakta területet. Az angol válasz tragikus volt. Épp, mint 1938-ban München után.
Akkor „érdektelenségüket” fejezték ki, most ezt írták: „Őfelsége Kormánya nem akar részt venni semmilyen, a csehszlovákiai magyar kisebbség kérdését vizsgáló, vagy a csehszlovák magyar lakosságcserét a magyar kormány által javasolt módon ellenőrző nemzetközi bizottságban. Őfel-sége kormányának az a véleménye, hogy ezt a kérdést bilaterális alapon a két érdekelt kor-mánynak kell elintézni. Továbbá ő nem hajlandó a csehszlovák kormányt bármely, Magyaror-szág javára történő határkiigazítás elfogadására rábírni, bár nem tagadná meg elismerését bármely oly módosítástól, amelyben a két érdekelt állam egymás közt szabadon megegyezik.”16 Figyelemre méltó írat: Nagy-Britannia tehát 1946 márciusában elfogadott volna területi válto-zást – nyilván etnikai alapon –, amennyiben erre az itt élő népek és vezetőik elhatározták volna magukat. De a csehek és szlovákok nem ebben utaztak: a kisebbség teljes likvidálását tűzték ki célul. Ez akadályozza mai napig az őszinte szót értést. És ennek szimbólumai a hatályban lévő beneši dekrétumok. (Még ha „kihűltek” is.) Volt tehát alapja Sulyok Dezső 1946-os határmó-dosító külpolitikai javaslatának,17csak nagyhatalmi akarat hiányában a szűk látókörű csehszlo-vák álláspont érvényesült. Ez mérgezi napjainkig is Közép-Európa viszonyait.
Gyöngyösi javaslatára az USA budapesti követsége is elutasítóan reagált. Nem kell bizottság a felvidéki magyarság helyzetének kivizsgálására, sem a lakosságcsere ellenőrzésére. Az USA azt sem támogatta, hogy kerüljenek nemzetközi ellenőrzés alá a felvidéki magyarlakta terüle-tek. Az amerikai kormány nevében farizeus módon Arthur Schoenfeld azt írta, hogy az USA em-berséges megoldást támogat, amiben majd Csehszlovákia és Magyarország „szabadon” meg-egyezik. Ami elképesztő cinizmus, és arra vezetett, hogy folytatódhatott a tisztán szláv Csehszlovákia megteremtése. Hogy nem sikerült, nem a nagyhatalmakon múlott.
Csehszlovákia napirenden tartotta a magyarsággal szembeni alapvádjait: a revizionizmust, antiszemitizmust, fasizmust. Nem várt támogatást talált magyar politikai és értelmiségi kö-rökben.18
Győztes és vesztes
16 MOL XIX-j-1-a 44. doboz. W. Mitchell-Carse brit politikai megbízott helyettes válasza Gyöngyösi János magyar külügyminiszternek. 1946. március 19.
17 Lásd SZERENCSÉSK. (2009): A nemzeti demokráciáért. Sulyok Dezső.Pápa-Vadló Kiadó, 2. kiadás. 142. skk.
18 Lásd erről SZERENCSÉSK. (2004): Magyarok cseh(szlovák) szemmel 1945–1949.In.: Korrajz 2003. A XX.
Század Intézet évkönyve. Budapest, 121.