Hantos tézise az elkülönülő csehszlovákiai magyar gazdasági „életről” három, szorosan egy-másbafonódó tételre támaszkodott: a (szállás)területre (nemzeti térre), a gazdasági szervezetekre és az erkölcsi követelményekre.
Szerinte a szlovákiai magyarság, melynek társadalom- és gazdaságszervező „ereje” az 1920-as években a helyi és kisvárosi centrumok köré összpontosult, kicsiben, „a kifliformájú országrész”
nyugat–keleti megoszlása miatt csakis regionális gazdaságszervezést valósíthatott meg. Sema-tikus és elnagyolt szempontrendszerében, melyet a „gazdasági gócépítés” ideája hatott át, el-sikkadt a tényleges gazdasági jelenségek, a csehszlovák gazdaságpolitika és a regionális fej-lesztések vizsgálata, ami gyakran elnagyolt megállapításokhoz vezetett (Pozsony szerepe, Galánta túlhangsúlyozása a Hanza-központtal, Komárom gazdasági szerepének alábecsülése, a nógrádi és gömöri vásárcentrumok tömörítésének irreális terve). Ezeken a területeken, a nyu-gati, középső és keleti magyar régiókban a kisebbségi gazdasági életet, az „otthonteremtést”
a „táji”, önsegélyző szervezeteknek kellett volna biztosítaniuk.
Gaucsík István
13 HANTOS1938c, 5–6.
14 „Valahogy úgy vagyok, hogy egy népi közösség életében, legyen az nemzet vagy nemzeti kisebbség, a legelső fontosságú dolognak a gazdasági életet tartom. Egyszerűen indokolom: az a nép, amely gaz-dag, amely gazdaságilag erős és szervezett, elsősorban öntudatos. Ilyen ma a flamand nép, de ilyen volt az osztrák-magyar monarchiában élő cseh nemzet is. Az öntudatos népet nem kell kultúrára szok-tatni, mert a jólétben maga is vágyik erre. Nem kell kultúrvigéceknek járniuk a falut, ha egy könyv elhelyezéséről van szó, a sajtónak nem kell akvizitőröket küldözgetniük a vidékre, mert a nép a gaz-dasági jólétben magától is »rendel.« A kulturális eledel csak akkor kapós, ha megvan a megfelelő anyagi eszköz is hozzá. […] Mert a mindennapi anyagi gondok, a fillérek hiánya az oka annak, hogy a szlo-venszkói magyarság nem eléggé öntudatos, kulturális érdeklődése nem áll olyan fokon, mint a ki-sebbségi sorsunkban kívánatos volna.” HANTOS1938, 20. Hantos a népi (valójában nacionalista) esz-mét a keresztény népi gondolattal ötvözte és arra a felismerésre jutott, hogy a gazdaságilag átnevelt keresztény rétegeknek a nemzeti erőket kell erősíteniük és az „idegen fajú elemeket” ki kell szoríta-niuk. Lásd HANTOS1938d, 412–413.
A magyar gazdasági szervezetek csoportjait, melyek különböző szinteken az országos struktúrákba ágyazódtak, a kortársak közül talán egyedül ő látta összefüggőnek és egységesnek.
Ebben az aránytalanságokat mutató konstrukciójában a szövetkezetek túldimenzionált szerepet kaptak, ellenben az iparosok, kereskedők és a pénzintézetek szakmai-érdekvédelmi szerveze-teit figyelemre se méltatta (ipartársulatok, bankegyesület). A kisebbségi társadalom építőjének a szerepében felvetette specializált szövetkezeti típusok, bankközpont és a mezőgazdasági ér-dekvédelmet felvállaló szervezetek létrehozását, ugyanakkor nem érdeklődött a működő ma-gánvállalkozások és a csehszlovák gazdaságba integrálódott magyar szervezetek reális helyzete, piaci lehetőségei, személyi állománya, vezetői elitje, szakmai és anyagi tartalékai iránt.
A Hantféle értelmiségi „valóságlátó és cselekvő”, a szabadelvű kapitalizmus hibáit os-torozó konstrukcióban kiemelt szerepet kapott az erkölcs. Az általa elvárt, de részletesebben ki nem fejtett kollektív erköcsi „értékek” (szolidaritás, az önzés-nyerészkedés maga a bűn, az eleve elvárt anyagi támogatás, „opportunitás” legyőzése, idegen tőkéktől való elhatárolódás, magyar betétek magyar bankba gondolata) és a „nemzeti lelkiismeret” segítségével kívánta legitimálni a kisebbség gazdasági autarkiájáról alkotott koncepcióját.15
Ternyei László, a Prágában megjelenő Hitelcímű gazdaságpolitikai lap újságírója Hantos László nézeteit a „kisebbségi gazdasági öncélúságról” kritikus elemzés tárgyává tette. A gaz-dasági szerepvállalás felületes, erkölcsi kötelességként való erőszakolását elfogadhatatlannak tartotta. Az elzárkózás csak konfliktust és ellentámadást szült volna. Ternyei szerint a „saját gaz-dasági erő” elmélete a fantazmagóriák birodalmába tartozik, a gyakorlati gazgaz-dasági életben ki-vitelezhetetlennek látta; szerinte a magyarság ilyennel nem rendelkezik, a magyar gazdasági ak-toroktól efféle erkölcsi szerepvállalást nem lehet elvárni. A kivezető utat az állami javakból, juttatásokból való egyenlő részesedésben, annak megszerzésében jelölte meg: „Mi, a ki-sebbség, a gyengébb fél vagyunk. A gyengébbnek fegyvere sohasem lehet az elzárkózás, az elkülönülés, mert azzal még gyengébbé teszi magát. Ellenkezően, az erősebb patrimoniumában való részesedést kell magának követelnie, mégpedig nem olyan módszerekkel, amelyek erő-hatalmi – bárha csak hangulatbeli erőerő-hatalmi – beavatkozást jelentenek, hanem mindig csak az egyenlő jogra, az egyenlőségre hivatkozva. A jog a gyengébb fegyvere. És a jogra, az egyenlőségre való hivatkozás aztán nemcsak megengedi a hangos szót, a propagandát, hanem szükségessé is teszi.”16
Források
HANTOSL. (1937): Öt étlap (Egy csallóközi falu néptáplálkozási szokásai). Új Szellem, 6. 6–7.
HANTOSL. (1938a): Álomlátás és valóság a közgazdasági életünkben. Tátra, 1. 18–22.
HANTOSL. (1938b): A flamand Boerenbond gazdasági szervezete. Új Szellem, 4. 8–9.
HANTOSL. (1938c): Gazdasági észrevételek az új időkhöz. Új Szellem,11. 5–6.
Álomjárás és valóság
15 Vö. HANTOS2002, 77–88; GAUCSÍK2008, 378–396.
16 GAUCSÍK2008, 376–378.
HANTOSL. (1938d): A nemzeti gondolat gazdaságpolitikai célkitűzése. Új Élet,szeptember–
október, 412–413.
HANTOSL. (2002): Gazdasági életünk húsz éve. In: BORSODYI. (szerk.): Magyarok Csehszlo-vákiában. Méry Ratio, Somorja. 77–88.
HANTOSL. [é. n.]: A csehszlovákiai magyarság gazdasági helyzete a két világháború között, ösz-szehasonlítva a jelenlegi állapotokkal. Kézirat, 260/1986 (MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet).
Irodalom
GAUCSÍKI. (2008):A jog erejével. A szlovákiai magyarság gazdasági önszerveződése 1918–1938.
Dokumentumok. Kalligram Kiadó, Pozsony.
JOHNSON, P. (2010):Értelmiségiek. Európa, Budapest.
KISSD.: Az erdélyi magyar civil szféráról. Civil Szemle,2. 143–151.
LAMPLZS. (1998): „Szeretetben szolgáljatok egymásnak”, avagy tények és gondolatok a szlo-vákiai magyar értelmiség rétegidentitásáról. Magyar Kisebbség,3–4. 222–233.
LAMPLZS. (2002): Szociológiai helyzetkép a szlovákiai magyar értelmiség identitásáról. Ki-sebbségkutatás, 2. 444–448.
LAMPLZS. (2011): A szlovákiai magyar kulturális és gazdasági elit szociológiai portréja. In:
KOVÁCHI. (szerk.): Elitek a válság korában. Magyarországi elitek – kisebbségi magyar elitek.
MTA Politikatudományi Intézet – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Argumentum, Budapest. 437–461.
TÓTHK. (2004): A magyar intézményrendszer fejlődése. In: FAZEKASJ. – HUNČÍKP. (szerk.):
Magyarok Szlovákiában. Összefoglaló jelentés (1989–2004). I. k. (2. kiad.) Fórum Kisebb-ségkutató Intézet – Lilium Aurum, Somorja–Dunaszerdahely. 247–270.
Gaucsík István