D
arányi Ignác (1849–1927) a dualizmus korának második felében a magyar po-litikai és gazdasági élet kiemelkedő személyisége volt, aki még az 1920-as évek elején is megőrizte szakmai befolyását. Sikerekben gazdag pályafutása során az agrárium több területén, de különösen az agrárközigazgatásban, -politikában, -kutatásban és szo-ciálpolitikában, esetenként akár több évtized fejlődési irányát meghatározva, maradandó élet-művet hagyott hátra. Egy személyben volt nagybirtokos, jogász, politikus, miniszter (1895–1903 és 1906–1910), akit életében, illetve halála után 1945-ig általános szakmai és társadalmi elis-merés övezett. Ezt követően tevékenysége lassan a feledés, hogy azt ne mondjam, az ismeret-lenség homályába veszett. Életművéből önkényesen kiragadtak szakmai intézkedéseket (pl. cse-lédtörvények), majd pedig a napi politikában aktuálisan felhasználható szempontok szerint egyoldalúan interpretálták azokat.Darányinak a Bánffy-kormányban (1895. XI. 2. – 1899. II. 26.) nyújtott teljesítményét vizs-gálva megállapítható, hogy személyének és a változó belpolitikai erőviszonyoknak tulajdonít-hatóan a korábbiakhoz képest nagymértékben erősödött befolyása, és növekedett minisztériu-mának kormányon belüli súlya. Az 1889. évi XVIII. törvénycikk végrehajtásával szervezett önálló Földművelésügyi Minisztérium 1895-ben költözött át mai helyére, a Bukovics Gyula ál-tal tervezett neoreneszánsz épületbe. A változás ellenére a közös – Földmívelés-, Ipar- és Ke-reskedelemügy – minisztériumtól örökölt szervezeti felépítés csak lassan módosult, de az év-tized közepétől, különösen Darányi miniszterségétől kezdve felgyorsult az átalakulás.
A főosztályokra és osztályokra tagozódott minisztérium létszámát kezdetben százötven fő – hetvenegy fogalmazó, negyvennégy számvevő és harminchárom kisegítő – alkotta. Közvet-lenül a minisztériumban, az ún. központi igazgatásban dolgozók mindvégig két közel azonos – számukban gyarapodó – létszámú szervezeti egységet alkottak. A közigazgatási és a szorosan vett szakmai feladatokat az ún. fogalmazói szakba tartozók végezték. A tisztviselői kar másik nagy köre a számvevőségi alkalmazottakból állt. A korabeli államigazgatási szokásoknak megfelelően ugyanis a minisztérium irányítása alatt álló intézetek (pl. oktatási, kutatási), szakhatóságok, a kincstári uradalmak, az állami erdészetek stb. gazdasági ügyekben csekély önállósággal ren-delkeztek, a legkisebb gazdasági és pénzügyi tranzakciót is a központi apparátus végezte.
Ennek megfelelően a számvevőségen foglalkoztatottak száma alig valamivel volt csak kevesebb, mint a fogalmazói ügykörben tevékenykedő szaktisztviselőké. A fentiekben felsorolt szakappa-rátus munkáját tették teljessé a kisegítő, segédhivatali állományba tartozók, létszámuk az összes foglalkoztatottak mintegy harmada volt. Idesorolták az irodai adminisztrátorokat, a nyomdászokat, a könyvtárosokat, a hivatalszolgákat és egyéb kisegítőket, akik nélkülözhetetlen munkájukkal se-gítették az igazgatáson és a számvevőségen dolgozókat napi feladataik ellátásában.
Tartalom
A tisztviselői kar élén a miniszter és az államtitkár után a főosztályvezetők és az ügyvezető osztálytanácsosok álltak, hozzájuk voltak beosztva a tanácsosok, a titkárok, a segédtitkárok, a fogalmazók és a segédfogalmazók. A korabeli szokásoknak megfelelően a hivatalokban hét-főtől szombatig, általában délig fogadták az ügyfeleket, majd az ebédet követően a főtisztviselők az ügyiratok intézésével voltak elfoglalva, munkarendjüket az előttük álló feladatok szabták meg.
Nemegyszer előfordult, hogy fontos értekezletek a késő délutáni órákban kezdődtek, és sokszor csak este fejeződtek be. Állami hivatalban dolgozni bizonyos kiváltságot jelentett, hiszen ez eb-ben a korszakban rendkívül értékesnek számító nyugdíjjal járt együtt. Csak az állami alkalma-zottaknak járó kedvezmények – különösen az alacsonyabb beosztású, kisebb vagyonnal ren-delkező tisztviselők és alkalmazottak számára – jelentettek biztos egzisztenciát. A miniszterek és a magasabb rangú tisztviselők megélhetési forrása nem elsősorban az állami fizetés volt, töb-ben közülük földbirtokosok és egyéb ingatlanok tulajdonosai voltak, jövedelmük elsősorban in-nen származott. Az alacsony inflációnak köszönhetően 1889-től a háború kitöréséig a fizetések és egyéb természetbeni juttatások mértéke alig növekedett. A miniszter fizetése évi huszonnégy -ezer korona volt, amit négy-ezer korona ún. „lakpénz” egészített ki. Az államtitkárok nagyjából a miniszteri fizetés felét kapták. A kisegítő munkakörben dolgozó hivatalszolgák bére évente hatszáz és nyolcszáz korona között váltakozott, de őket is megillette egy csekélyebb mértékű
„lakpénz”, és ezenfelül száz korona „ruhaáltalányban” is részesültek.
A kezdetben mindössze százötven főből álló minisztériumi apparátusban a miniszteri ka-binetnek tekinthető, ún. „Elnöki Osztály” feladata volt a tárca belső ügyeinek irányítása és költ-ségvetésének összeállítása. Ezenkívül még öt főosztályra, az alá tartozó tizenhat osztállyal, va-lamint – tekintettel a hazai vízépítészet kiemelkedő fontosságára – három önálló vízügyi osztályra tagolódott a minisztérium szervezeti felépítése. Az apparátus nagysága nem állt arányban a mezőgazdaság aktuális problémáinak kezelése által megkívánt létszámmal, ráadá-sul a feladatok megoszlása is egyenetlenséget mutatott. Míg a lótenyésztés irányítását több osz-tály végezte, addig az országos méretű károkat okozó filoxérabetegséggel összefüggő összes ügy kezelésére kezdetben csak egy osztályt állítottak fel. Az ilyen és ehhez hasonló aránytalansá-gok számát még lehetne sorolni, de a minisztérium vezetése sem tartotta örök érvényűnek a ko-rábbiakban ismertetett szervezeti rendszert. A tárca felépítésében igyekezett a gyakorlati igé-nyeknek megfelelő struktúrát kialakítani, váltakozó sikerrel. Például az égetően aktuális filoxérabetegség elleni küzdelem összehangolására létrejött a „Borászati és phylloxeraügyi” osz-tály. A minőségi változás kezdetét jelezve 1896-ban megalakult a minisztériumi közgazdasági ügyosztály, amelyik a Darányi-féle átfogó agrárpolitika kialakításának egyik szakmai műhelyévé vált. Szintén a körülmények hatására létesült a „Mezőgazdasági munkás- és cselédügy” nevet viselő (ügy)osztály. Ennek szervezésére Darányi Bartóky Józsefet, Békés megye korábbi fő-jegyzőjét kérte fel, akinek irányítása alatt dolgozták ki a munkásüggyel kapcsolatos összes szo-ciális törvényt, itt hangolták össze az életkörülményeik javítására tett intézkedéseket.1
Darányi vezetése alatt a minisztériumban új szemlélet kezdett meghonosodni. Ennek lé-nyege, hogy a szakminisztérium a gazdasági folyamatokról minél több hiteles adatot kapjon.
A Földművelésügyi Minisztérium átszervezése...
1 Bartóky 1910 és 1918 között több kormányban volt államtitkár.
A tények ismeretében határozták el, hogy a minisztériumban szülessen döntés a szükséges intéz-kedések megtételéről, vagy pedig a tárca tájékoztassa a gazdaság szereplőit, akik belátásuk szerint reagálnak a központi jelzésre. Ezzel magyarázható, hogy a tárcán belül az egyik osztály feladatát képezte a rendszeres mezőgazdasági statisztikák elkészítése annak ellenére, hogy felhasználták a Kereskedelemügyi Minisztérium irányítása alatt álló Országos Statisztikai Hivatal adatait is. Az államigazgatás, a termelők és a kereskedők számára is rendkívül hasznosnak bizonyultak a rend-szeres mezőgazdasági statisztikai összeírások, amelyek használhatóságát az adatok gyakori aktu-alizálása növelte. Az egyes térségek terméskilátásairól, a betakarítás idején pedig termésadatairól közel ezer önkéntes gazdasági tudósító adott rendszeres tájékoztatást, akik minden ellenszolgálta-tás nélkül juttatták el adataikat a minisztériumba, ahol feldolgozták azokat.2
A Földművelésügyi Minisztérium az információs háló kiterjesztésére törekedett, ezért 1898-tól a Monarchia agrárpiaci szempontból fontos külföldi országok magyar követségeire és konzulátusaira gazdasági szaktudósítókat küldött. Elsődleges feladatuk az állomáshelyül szol-gáló ország mellett a környező országok agrárpiacának megfigyelése volt, de ezen túlmenően a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos egyéb közgazdasági adatok és elemzések elkészítése is megbízásuk részét képezte.3A diplomáciai testületekhez beosztva, de nem diplomata stá-tuszban levő kiküldöttek állomáshelyei Berlinben, Münchenben, Pétervárott, Párizsban, New Yorkban, Bukarestben és Belgrádban voltak.4
Darányi elvével összhangban – „az állam kezdeményezzen, állítson talpra intézményeket”
– a minisztérium az offenzív törvényhozói munka mellett különböző típusú intézeteket hozott létre a korszerű mezőgazdasági ismeretek megszerzésére és átadására. Már miniszterségének első éveitől kezdve igen nagy figyelmet fordított az agrárkutatás céljait szolgáló mezőgazda-sági kísérletügyi állomások fejlesztésére. A szőlőrekonstrukciós törvény vitáján mondott mi-niszteri beszédből is kiderült, hogy Darányi az intézetektől tudományos kutatásaik eredmé-nyeinek a termelésben való hasznosítását várta. A cél elérését segítette az 1897-ben életre hívott Mezőgazdasági Kísérletügyi Központi Bizottság, amelynek a minisztérium 4. főosztályának 10.
osztályával együtt feladatát képezte „Az egyes kísérleti állomások tevékenységét előmozdítani, azok céltudatos összeműködését irányítani és a szükséges mutatkozó közérdekű kísérletek el-rendelése iránt javaslatot tenni; a kísérleti állomások munkaterveit felülbírálni, [...] a kísérle-tek eredményeinek közzétételéről gondoskodni”.5Ez utóbbi elvárásnak felelt meg az 1898-tól megjelenő Kísérletügyi Közleményekhavi tudományos folyóirat. Az addig meglevő intézetek Fehér György
2 Államköltségvetés... Indokolás 1897. évre. 81. Ezt az olcsó szolgáltatást is érte azonban a politika ol-daláról közvetett támadás. A gazdasági tudósítók ingyenes munkájának megkérdőjelezése erkölcsileg kevéssé volt vállalható, ezért az adatok feldolgozását végző minisztériumi osztály került a támadások kereszttüzébe (Hazánk, 1897. október 14. 1–2 és uo. 1898. április 22. 2). Egy parlamenti interpelláció is elismerte az adatok közzétételének hasznosságát, sőt azok gyakoribb nyilvánosságra hozatalát kérte.
Képviselőházi Napló(KN), 1896–1901. VII. k. 218–220.
3 Darányi Ignác előterjesztése Ferenc Józsefnek.Budapest. 1897. november 29. Magyar Országos Le-véltár (MOL) K 26. Miniszterelnökség. 1898–XXVI–106.
4 MOL K 178 Elnöki iratok. 1908–1369.
5 Mezőgazdasági kísérletügyi...1900. 6.
pénzügyi támogatásának növelése mellett három év alatt hat új állomást létesített, és ezek több-ségének már a gazdasági szakoktatási intézményektől független szervezetként önálló volt a költ-ségvetése.6
Kezdettől fogva minden fórumon hangoztatta a különböző szintű szakoktatás és az isme-retátadás minden formájának fontosságát. Miniszterségének első három esztendejében az alap-fokú képzés fejlesztését kezdte el, a földművesiskolák mellett a speciális szaktudást adó (tej, kertészet, szőlészet-borászat stb.) egyéves iskolák számát gyarapította, ami együtt járt a hall-gatói létszám növekedésével.7Ennek elősegítése érdekében Darányi évről évre növelte az is-kolákban állami ösztöndíjjal, ingyenesen tanuló diákok létszámát.8Hasznosnak bizonyultak a felnőttképzés keretében egyre növekvő alkalommal indított téli gazdasági tanfolyamok. A mi-nisztérium a nemzetiségiek nyelvén is megjelenő Néplapon kívül legtöbbször ingyenes kiad-ványokban terjesztette a gyakorlatban azonnal elsajátítható, addig nem alkalmazott eljárásokat.
Az új termelési tapasztalatok és információk terjesztésére Európában elsőként alapított gazda-sági múzeumot (Mezőgazdagazda-sági Múzeum), amely ideiglenes épületében 1897-től fogadta a lá-togatókat.
Az ambiciózus miniszter indukálta szakmai kezdeményezés, általános offenzíva a minisz-térium és háttérintézeteinek átszervezését, újak alapítását hozta magával. Ennek egyenes kö-vetkezményeként jelentős létszámnövelési igény merült fel. Darányi hivatalba lépése után megkezdte a minisztérium belső struktúrájának módosítását. 1896 nyarán a minisztertanács ülé-sén felvázolta a minisztérium átfogó szervezeti átalakítását, és ezzel összefüggésben vázolta sze-mélyzeti tervét. Indoklásként előadta, hogy az önálló minisztérium felállítása következtében a korábbinál több számvevőségi és segédhivatali munkakörben dolgozóra lesz szükség.9Más eset-ben a tervezett létszámbővítés okaira is felhívta a figyelmet. „Ezen személyzet szaporítása a szol-gálat érdekében annyival is inkább kívánatos, mivel egyrészt az elmúlt években létrejött tör-vények, valamint a folyamatban levő törvényelőkészítő, szervező munkálatok [...] a minisztérium ügykörét és forgalmát tetemesen emelték [...], másrészt pedig a folyton nagyobb jelentőségűvé váló mezőgazdasági és cselédügyek, valamint a gyümölcsészeti és kertészeti ügyek ellátására külön ügyosztályokat kellett felállítanom, melyek megfelelő személyzetet igényelnek.”10 Az 1896. augusztus közepén tartott minisztertanácsi ülés egyik napirendi pontjában Darányi a kialakult helyzethez alkalmazkodva a huszonöt főt foglalkoztató filoxéra felügyelői állás he-lyett harminc fő szőlészeti és borászati felügyelő foglalkoztatására kért és kapott engedélyt.11 A Földművelésügyi Minisztérium átszervezése...
6 Újonnan alapított intézetek: Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás (Budapest, 1896), Nö-vényélet- és Kórtani Állomás (Magyaróvár, 1897), Erdészeti Kísérleti Állomás (Selmecbánya, 1897), Dohánytermelési Kísérleti Állomás (Debrecen, 1898), Gyapjúminősítő Intézet (Budapest, 1898), Köz-ponti Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet (Budapest, 1898). FEHÉR1994: 25, 162–163.
7 FEHÉR1996: 236–238.
8 Államköltségvetés...Indokolás 1897. évre, 45.
9 MOL K 178. FM Elnöki iratok. 1896–1565. In 1897–8283.
10 MOL K 178. FM Elnöki iratok. 1897–8283 (előzménye: 1897–7096).
11 MOL K 27. Minisztertanács jkv. 1896. augusztus 14. 26–32. napirendi pont.
Mindezek a szervezeti változtatások, a központi igazgatásban és a háttérintézetekben tör-tént fejlesztések nem érték volna el céljukat, ha ezzel párhuzamosan nem emelkedik a minisz-térium költségvetése. A minden évben hosszas parlamenti vita után elfogadott földművelésügyi fejezet „rendes” és „átmeneti” sorai magukban foglalták a személyi és a dologi kiadásokat, és ehhez járult még a „beruházásokra” biztosított összeg. A tárca költségvetéséről megjelent sta-tisztikák pontatlanságának éppen ez az egyik oka, ezenkívül pedig az a tény, hogy még évek-kel a korona bevezetése után is egyes adatsorokat forintban számoltak. A táblázatból egyértel-műen kitetszik, hogy bár Darányi a támogatás összegének növekedésével javított valamelyest az ágazat helyzetén, de még így sem érte el az összes költségvetési kiadás öt százalékát (lásd táblázat).Ennek ellenére sem szabad lebecsülni a minisztériumi költségvetés emelkedésének mértékét, aminek lendülete a későbbiekben sem tört meg.
1. táblázat. A Földművelésügyi Minisztérium költségvetése (1896–1898)*
* Saját számítások – F. Gy.
A minisztérium kormányon belüli presztízsének növekedését jól mutatják a fenti táblázat növekvő költségvetési számsorai. A nyugodt légkör és a magas fokú szakmai háttér biztosítá-sának feladatai részben a miniszterre hárultak. Források hiányában nem könnyű megmondani, kik voltak a valóban fontos emberei, nem ismerjük a „személyihálózat-építkezésének” belső tit-kait. Miniszterként sem tért már el ügyvédkorából köztudott elvárásaitól, azaz közvetlen mun-katársait a hozzáértésük és a lojalitás szerint válogatta meg. Kinevezését követően egy évig dol-gozott együtt a nyugdíjba vonuló Bedő Albert államtitkárral, a hazai erdőgazdálkodás kiemelkedő alakjával, akinek távozását már 1896 szeptemberében megszellőztették.13Helyébe december 6-ától nemeskéri Kiss Pál, korábbi Zólyom vármegyei főispán került, aki szigorú kéz-zel irányította az apparátust.14A Bánffy-kormány regnálása alatt magas rangú vezető tisztviselő távozásáról nincs tudomásunk. A minisztériumot elkerülték a nagy botrányok, a hírlapokat fog-lalkoztató nagy szenzációk. Darányi a későbbiek során még három kormányban irányította az agrártárcát és az igényeknek megfelelően szervezte át annak működését és növelte kormány-zati súlyát.
Év Rendes
kiadások (K)
Átmeneti kiadások (K)
Beruházások (K) Összesen (K) Összes kiadás (K)12 1896 33 664 786 1 091 700 7 115 652 41 872 138 42 999 266 1897 35 215 024 1 592 260 7 243 838 44 051 122 45 276 924 1898 36 958 928 1 806 762 7 580 694 46 346 384 47 472 272
Fehér György
12 A Nemzetadatai szerint. 1902. szeptember 26. 19.
13 Hazánk, 1896. szeptember 6. 2.
14 Pesti Hírlap, 1896. december 2. 4.
Irodalom
Államköltségvetés a magyar korona országai részére 1897. évre. Indokolás a Földmívelésügyi M. Kir. Minisztérium 1897. évi költségvetéséhez. Budapest.
FEHÉRGY. (1994):A mezőgazdasági kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfej-lődésben. Mezőgazdasági Múzeum, Budapest.
FEHÉRGY. (1996): Szakismeret és szakigazgatás. In: FÜRL. – OROSZI. – ROMÁNYP. (szerk.):
Magyarország agrártörténete.Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Mezőgazdasági kísérletügyi intézmények Magyarországon. A m. kir. földmívelésügyi minister kiadványa, 8. szám. Budapest.
A Földművelésügyi Minisztérium átszervezése...