A tisztán egyházi munkajog hatálya

A néhány egyháztartományban már megalkotott, részegyházi, tételes kánoni munkajog mindenkire nézve kötelező jellegének alátámasztására két megközelítés

lehet-218 TOMKA, Miklós: „Az Egyház társadalmi tanítása”, in: TOMKA, Miklós / GOLYÁK, János (szerk.):

Az Egyház társadalmi tanítása. Dokumentumok, Budapest: Szent István Kiadó, é. n., 9. oldal. Lásd még: SCHASCHING, Johann: „Joseph Biederlack und die soziale Frage“, in: ZkTh 80 (1958), 212-214. oldal.

219 Lásd: SZENT XXIII. JÁNOS pápa: „Mater et magistra...” 22. pont; in: TOMKA / GOLYÁK: Az Egyház ..., 105-160. oldal.

séges. Az első teológiai jellegű. Abból indul ki, hogy a munkavégzés a világi apostolko-dás köznapi cselekedetek útján történő megvalósulási formája. Ezt pedig nem a tevé-kenységet végző személye felől, hanem a tevékenység célja és jellege felől kell definiál-ni. A munkavégzésre vonatkozó szabályozásnak így nem az alanya hangsúlyos, hanem a tárgya. Ennélfogva a tisztán egyházi szabályokat úgy kell tekinteni, mint olyan általános normákat, melyek nem annyira a munkavégző emberek személyes jogviszonyát, hanem magát az üdvösségtörténet közvetítésének adott módját szabályozzák.

A személy-központúságot fel kell váltani a tevékenység-központúságnak az el-sődlegességével, hogy ez az irányultság határozza meg az egyházi foglalkoztatás lénye-gét. Ily módon tud az adott egyházi szervezet helyt állni az egyre világiasodó társada-lomban, illetve tettekkel is közvetíteni az evangélium tanítását²²⁰. A legújabb részleges jogi szabályozások is egyre inkább eltávolodnak a munkát végző személyétől, és a tevé-kenység jellege, mint szabályozandó terület felé orientálódnak²²¹.

Az Egyház részegyházi törvényeit e szerint a nézet szerint tehát olyan normák-nak kell tekinteni, melyek mindenekelőtt az Egyház tevékenységét és a társadalmi kül-detésének ellátásához szükséges, külsőleg észlelhető, intézményes struktúráját szabá-lyozzák. Csak közvetve gyakorolnak hatást az egyes individuális munkajogviszonyok-ra²²². Ennélfogva ezen tisztán egyházi törvények hatálya mindazokra kiterjed, akik az adott evangélium-hirdető tevékenység végzésében részt vesznek, akár teljes közösség-ben vannak a Katolikus Egyházzal, akár nem. A kánoni jog rendszerétől ugyanis nem idegen, hogy a jogalkotó tisztán egyházi normákkal enged jogokat akatolikusoknak, vagy kötelezi az Egyházzal teljes közösségben nem álló személyeket valamely magatar-tás tanúsímagatar-tására, vagy az attól való tartózkodásra. Számos ilyen szabály található külö-nösen az eljárásjog területén is²²³.

220 V. ö.: KREß, Hartmut / GERHARDT, Rudolf: „Grenzlinien zwischen Recht und Ethik: Moralische Pflichten beruhen auf der eigenen Überzeugung“, in: ZRP 45 (2012), 28-29. oldal és: BACHERT, Robert: „Corporate Governance (Kodex) als Teil eines wertorientierten Managements“, in:

REICHOLD, Hermann (szerk.): Dienstgemeinschaft im 21. Jahrhundert. Christliche Unternehmenskultur auf dem Prüfstand, Berlin: LIT Verlag, 2017, 44-46. oldal.

221 V. ö.: BEER, Peter: „Vom personen- zum institutionenorientierten Ansatz. Der Beitrag der Grundordnung zu Profildiskussion, Führungs- und Unternehmenskultur in kirchlichen Einrichtungen“, in: REICHOLD, Hermann (szerk): Führungskultur und Arbeitsrecht in kirchlichen Einrichtungen, Regensburg: Pustet, 2017, 60-71. oldal.

222 V. ö.: EDER, Joachim: „Die Mitarbeitervertretungsrecht aus Sicht der Dienstnehmer“, in:

REICHOLD, Hermann (szerk.): Reformbedarf im Mitarbeitervertretungsrecht. Kirchliche Mitbestimmung im ständigen Wandel, Berlin: LIT Verlag, 2016, 13. oldal.

223 V. ö.: ERDŐ: Az Egyházi Törvénykönyv, 67. oldal, lábjegyzet a 11. kánonhoz.

A tisztán kánoni munkajogi szabályok kötelező ereje más oldaláról is megköze-líthető. Lényege szerint a kánoni egyetemes jog kifejezetten recipiálja a világi munkajo-gi szabályokat. Ezeket közvetlenül alkalmazni rendeli a kánoni szabályozási kör alá vont életviszonyokban, így az egyházi foglalkoztatóknál fenntartott munkaviszonyok vonatkozásában is²²⁴.

Az ilyenfajta kölcsönösség a polgári demokráciák jogában is fellelhető. Az állam és az Egyház működésének elválasztásán alapuló modellben az állam mindenütt lehető-vé teszi az adott világnézet által meghatározott szervezeteknek – így az Egyháznak is – hogy önmaguk határozzák meg az alaptevékenységükre vonatkozó szabályozást. A Ka-tolikus Egyház vonatkozásában ez azt jelenti, hogy az állam nem szól bele az Evangéli-um hirdetésének szervezőelveibe, így adott esetben a világi apostolkodás részét képező, köznapi munkavégzésre vonatkozó, részegyházi szabályok kialakításába sem. Mindezt természetesen csak addig a határig, míg a szabályozási autonómia gyakorlása nem jár az adott államalakulat más, erősebb védelemben részesített alkotmányos értékeinek sérel-mével²²⁵. Az Egyház önrendelkezési jogának szavatolása azonban nem csak az állam passzív távolságtartását jelenti. Együtt jár ez az állam cselekvő aktivitásával is annyi-ban, amennyiben az állam garantálja, hogy az Egyház a belső normáinak külső fórumon is érvényt szerezhessen²²⁶.

A munkajog szabályrendszerében ezt a szinte mindenütt jelen lévő, világi jogi lojalitás-követelmények biztosítják. A belső egyházi szabályok, részegyházi kánoni munkajogi normák – világi szempontból – általános munkajogi magatartási szabályként (foglalkoztatói előírásként) kerülnek alkalmazásra a munkaügyi jogviszonyokban²²⁷. Jóllehet tehát a kánonjogi norma egyes szigorúan jogpozitivista értelmezések szerint nem köti a Katolikus Egyházzal teljes közösségben nem lévő munkavállalót; azonban ezek a normák a kódex 1286. kánonjának felhívásával kanonizált világi jog saját előírá-sai szerint mégis kötelezővé válnak – mint a kanonizált világi jog felhatalmazásával

ki-224 V. ö: CIC 1286. kánon, 1290. kánon és 22. kánon.

225 V. ö.: KREß, Hartmut: „Das kirchliche Arbeitsrecht und der Schutz der individuellen Grundrechte“, in: ZEE 55 (2011) 8-9. oldal.

226 V. ö.: KOCHER, Eva / KRÜGER, Laura / SUDHOF, Clemens: „Streikrecht in der Kirche im Spannungsfeld zwischen Koalitionsfreiheit und kirchlichem Selbstbestimmungsrecht“, in: NZA 31 (2014), 882-883. oldal; és lásd: WASHNER, Roderich: „Gewerkschaftliches Zutrittsrecht und kirchliches Selbstverwaltungsrecht: Zur Entscheidung des Bundesverfassungsgerichts 2 BvR 384/78 vom 17. 2. 1981“, in: Kritische Justiz 14 (1981), 428-429. oldal.

227 V. ö.: Magyarország vonatkozásában a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 8. §.

adott általános magatartás-követelmények – valamennyi akatolikus vagy kereszteletlen munkavállaló számára is.

Ezen gondolatmenet mentén szintén megállapíthatjuk, hogy az egyes részegyhá-zak által megalkotott, vagy a jövőben megalkotandó tételes pozitív kánoni munkajog szabályainak hatálya nem csak az egyházi foglalkoztató intézmények katolikus munka-vállalóit kötelezik, hanem mindazon dolgozókat, akik vallási meggyőződésüktől függet-lenül, köznapi munka-tevékenységükkel részt vesznek a krisztusi Örömhír közvetítésé-ben, ezáltal az Egyház pasztorális feladatainak ellátásában.